Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-21 / 267. szám, péntek
Ízvilág ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 21. ÍZLET Ügynökmenü III. HIZSNYAI ZOLTÁN Szóval, rég volt, igaz is volt. Ha nem is szó szerint. Mit lehet tenni, az igaz nem tunkolható ki a zaftos tényekből önkényesen kiragadott „szöveghű” citátumokkal; a művészi képzelőerő szolgálatába állított, beretva- élesre fent szavakkal kell azt kiszabni a valóból, hogy úgy simuljon a kollektív tudatalattira, mintha ráöntötték volna. Az élet goethei „aranyfáján” azonban vannak, voltak és mindig is lesznek olyan vadhajtások, amelyekhez képest „mind szürke az elméletünk”, és amelyeket lehetetlen az igazság nagy műgonddal kialakított fazonjához hozzáigazítani. Az elméleti alapvetést követően lássunk hát erre is egy példát. Szegény mezítlábas gyalogspicliket a motiváció szempontjából négy csoportra oszthatjuk: L, a hithű rendszerpártiak, vagyis a meggyőződéses ügynökök; 2., a cinikus karrieristák, akik társadalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük javítása érdekében vállalták a feladatot; 3., a névtelen levelek írói, a mániákus feljelentők, akik titkos szenvedélyüknek végre egy jól szervezett hálózat keretei között hódolhattak; 4., a legnépesebb csoportot pedig a meghasonlott zsaroltak és megfélemlítettek alkották. Az én emberem azonban (nevezzük Andornak) kívül állt minden kategórián. Andor, a nyolcvanas évek egyik dél-szlovákiai értelmiségi törzskávéházának közismert titkos ügynöke nagy borisszaként vonult be a közép-kelet-európai vendéglátó-ipari informátorok máig megírat- lan történetébe. Nevezett Andor különösen a kis-kárpátoki kékfrankost komálta, és nem csupán az íze miatt. Nyomós oka volt rá: a vörösbor garantálta (és ezt számos alkalommal részletesen taglalta a jelenlétemben is) a napi egyszeri rendes székletét (krónikus székrekedése volt ugyanis, mint az ülő foglalkozást űzők nagy hányadának). Ezenkívül az intelligenciája, vagyis a vérnyomás-szabályozó hatása miatt is kedvelte a vörösbort (ez se volt kevésbé komoly érv, hiszen a rengeteg, garatján leengedett hegylevétől Andornak igencsak magasra szökdösött a vérnyomása, kisujjnyira duzzadtak az erek a halántékán, és bibircsókos burgonyaorrát az elpattant hajszálerek garmadája az alkonypír színeire festette). Ami pedig a konkrét bazini kékfrankos iránti vonzalmát illeti, abban a magas ciántartalom játszotta a legfontosabb szerepet. Megfelelő vegyi közegben ugyanis (amint ezt jelentőségteljes hunyorítások közepette napról napra megtudhattuk Andortól) még a cián is nagy fontossággal bír az emberi szervezet számára. A bazini minden kétséget kizáróan ilyen közeg volt. És ilyen közeg volt a törzskávéház. És ilyen közeg volt maga Andor is. Andor nem tartozott a titokzatoskodó ügynökök közé. Ha új kliens ült az asztalához, hepehupás orrkreációjáról feltolta vastag feketekeretes szemüvegét kétujjnyi homlokára (homorú volt az, könnyen megállt rajta a divatjamúlt órjás okuláré), és neki szegezte a kérdést: - Ideküldték? - Ha a válasz tagadó volt, mély sóhaj következett: - Azért kérdezem - emelte magasra horgas állát -, mert itt mindenki tudja, hogy ezen a helyen én vagyok a besúgó, meg azt is, hogy annak, aki mellém ül, fizetni szoktam. No, mit iszik? Én azt mondom, a bazini kékfrankos a legjobb... - és rátért a széklet, az intelligencia és a ciántartalom szerepének ecsetelésére. Aztán ki- hörpintette maradék borát, hangzatosán rendelt („Sanyikám, egy ügynökrundot az apósom cechjére!”), és elmesélte beszervezésének történetét.- No, hát tudja-e maga, hogy ki az én apósom?! - Ehhez a kérdéshez egy akkora hirtelen fejrándítás tartozott, hogy a súlyos keletnémet szemüvegkeret visszahuppanjon csimbókos ormányára. - Nem tudja. Honnan is tudná. Én se tudtam. Pedig ha tudtam volna, most nem ülnék itt.... Sanyikám, hol van már az a bazini, hogy Júdás próféta áldjon meg!?... Jól van, no! Kezdjük az elejéről - fújta ki a fölös luftot, és ormótlan szemüvegét akkurátusán az asztalra helyezte. -Az apám fasiszta volt, a Hlinka-gárda főtisztje. Megvetettem érte, nem beszéltünk, még a temetésén sem voltam. De ezek se igen szerettek engem. Csak asztalosnak tanulhattam ki nagy nehezen. Ez még rendben is lett volna, csakhogy én egy pionyírbálon még tizenhat évesen teherbe ejtettem ennek az áliamvédelmis főmuftinak a kiskorú lányát. Az meg zavarában gyorsan elintézte, hogy elvehessem feleségül. Mikorra kiderült, hogy ki is vagyok én, már útban voltak az ikrek. Veszélybe került az após karrierje.... Köszönöm, Sanyikám, hogy Szent Berija csókoljon homlokon!... Egy napon azt mondta az öreg, hogy a kettőnk sorsa most már szét- választhatatlanul összefonódott, ezért hát bizonyítanom kell. De az apám miatt legfeljebb besúgó lehetek. Vállalnom kell, különben kicsináltat. Legyen a lánya inkább özvegy. Eminens spiclinek kell lennem, de ne féljek semmit, ő majd besegít. Azóta itt ülök, iszom és fizetgetem a kékfrankosokat, és nagy hangon pofázok. Megtehetem. Ezek itt már megszokták, amazok meg ambiciózus provokátornak hisznek. Andor a dramaturgiai csúcsponton leemeli füle mellől a vaskos ácsceruzát, és jegyzetelni kezd egy papírszalvétára: „Akasztófára a kommunistákkal!”, „Vesszen a Párt!”, „Ruszkik haza!”, aztán alaposan meghúzza a bazini kékfrankost, és sátáni mosollyal megjegyzi:- No, ne rezeljen be! Ezek csak az irányelvek. Az após majd formába önti, és megjelöli a forrást. Rendes embert úgyse ismer az. Hadd essenek csak egymás torkának,... hogy Dzsugasvili húzná őket a f...ára! Sanyi, hallod?! Még egy kör vörös misebort!... Utoljára ’89 novemberében találkoztam Andorral. Együtt csörgettük a kulcsot a téren. Andor egy palack kékfrankost húzott elő a kabátzsebéből, meghúzta, aztán odanyújtotta nekem. - Mostantól minden másképp lesz, fiatalúr! Csak az emberanyag marad a régi... (Később aztán valóban kiderült, nem ezek a ricsajozó kulcsok nyitják a mennyország kapuját.) Kf A NYERŐ Az ízvilág november 7-ei Márton-napi Nyerőjében a Nap Kiadó másodízben megjelent Családi kalendáriumát nyerte: Hegedűs Irén, Búcs, Izsák Mária, Vágfarkasd, Képes András, Rimaszombat. A HerbPharma ajándékát, az egyébként gyógyszertárakban kapható Fytofontána csokipirulát a cég postázza a nyerteseknek: Veress Vilmos, Nyírágó, Szabó Zsuzsa, Torna, Varga Zsuzsanna, Patonyrét. „Az özönvíz után Noé elültette az első szőlőtőkét, és ezzel a világtörténet új korszaka kezdődött" (Hamvas Béla) Palackban Kürt és a zamata KIS PÉTER 2001 őszén született a gondolat, majd 2002 októberében bejegyzésre került a Strekov 1075 Kft. Az elkövetők - Sütő Zsolt és Melecsky Tibor - fiatal kürti borászok. A név Kürt község hivatalos neve, a dátum pedig az első írásos emlékére utal, mely a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében található, és a falu közel ezeréves múltját bizonyítja. A cég két alapítótagjával beszélgetünk. Miért épp erre a névre esett a választás? S. ZS.: Nem titkolt szándékunk, hogy - egy kis lokálpatriotizmustól hajtva - tevékenységünkkel falunk hírnevét is öregbítsük. Természetesen a múltat felvállalva, tehát a szőlőtermesztés és a borkészítés kürti és környékbeli hagyományaira építkezve. (A szerző felvételei) hetőek legyenek az egyes borokban. Kürtnek nagyon erős és jellegzetes a „zamata”, erre is alapozzuk a kürti bor jövőbeni sikerét. Elképzeléseink szerint a Korpás András által Kürtön nemesített vörös dunajra és a kitűnő borokat adó devinre különös hangsúlyt fogunk fektetni. Zászlósborunk a száraz, vörös alibernet és a méltatlanul alulértékelt zöldvel- telini. A jellegzetes kürti fajtákról sem feledkezünk meg, olaszriz- linggel, kékfrankossal és szentlőrincivel is foglalkozunk. Nem akarunk olyan irányban elmenni, hogy a világon éppen most „menő” fajtákat részesítsük előnyben. Mi a helyi fajtákra esküszünk. Ez alatt az egy év alatt még nem várható csoda a Strekov 1075 Kft.-tői. Mennyire vannak megelégedve a borkóstoló vendégek? M. T.: Azt talán tőlük kellene megkérdezni, ám mindenesetre jó jel, hogy a legtöbben, akik kóstolták, meg is vásárolták borainkat. Milyen volt az idei szüret? M. T.: Idén nagyon jó év volt a kék szőlőkre, várhatóan sokkal jobbak lesznek a vörösborok is. Vigyázni kell azonban, mivel a vörösborok több odafigyelést, időt és energiát igényelnek, mint a fehérek, de főleg az érlelési idejük sokkal hosszabb. Az, hogy mikor kerülnek piacra, még most nem tudható. Ebből is Játszik, hogy a minőségi borászatban a befektetett tőke nem hoz gyorsan hasznot. Éppúgy, mint a jó szőlőtőke. Idő kell hozzá, míg terem. A beruházáshoz, a piacra történő betöréshez rengeteg pénz kell. Honnan teremtik elő ehhez az anyagiakat, és mik a további terveik? S. ZS.: Mivel idén kedvező elbírálást nyert a vidékfejlesztési minisztériumba benyújtott pályázatunk, talán sikerül minél előbb befejezni az épület teljes rekonstrukcióját. A földszinti és első emeleti részt egy úgynevezett nyitott, hangulatos pincészetté szeretnénk átalakítani, ahol nagyobb, 40-45 fős csoportokat is tudnánk fogadni a kóstolóhelyiségben. Innen az üvegpadlón át betekintés nyílik majd a földszinti földolgozó helyiségbe is. Mivel bor formájában Kürt nem tudja még kellő színvonalon bemutatni magát a nagyközönségnek, mi próbáljuk ezt az űrt betölteni. Reméljük, minél előbb követőkre találunk. A helyi szövetkezet elnöke, Ványi Ferenc, valamint a szőlő és bor nagy ismerője, Korpás András mindenben a segítségünkre vannak. Úgy érezzük, a kürti emberek, akik évszázadok óta gyönyörű harmóniában élnek a természettel, a szőlővel és a boraikkal, szintén örömmel vették hírét vállalkozásunknak. ízléses csomagolásban, megfelelő áron Ezzel tulajdonképpen el is árulta, hogy a cég fő tevékenysége a szőlő és a bor körül forog. M. T.: Nem élünk olyan sokáig, hogy rossz borokat igyunk. Mindketten szeretjük a jó minőséget, ez nem titok. Mi magunk is azt tekintjük elérendő célunknak, hogy ilyen borokat készítsünk, de azokból a szőlőfajtákból, amelyek itt, Kürtön teremnek. Amit ez a táj adni képes, azt mi át szeretMi lesz ennyi borral? M. T.: A borokat archiváljuk, és az e célra épített pincénkben tároljuk. Szintén ebben a pincében kisebb, 8-10 fős csoportok részére borkóstolókat szervezünk. Felkérésekre különféle rendezvényeken borkóstolókat, borbemutatókat tartunk. Célközönségünk az igényes vendégek. Bemutatóinkat olyan vendéglátó egységekben tartjuk, ahol a megfelelő színvonalon tudják tálalni borainkat. A borivásnak kultúrája van, és az általunk készített boroknak szükségük van a megfelelő közegre, hogy kiadják magukból a maximumot. S. ZS.: Legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy helyet szerezzünk magunknak a hazai piacon. ízléses csomagolásban, megfelelő áron kínáljuk portékánkat. Mi úgy látjuk, hogy egyre nagyobb igény jelentkezik a jó minőségű hazai borok iránt. Mivel az egyértelmű, hogy csakis a legjobb minőségű szőlőből készülhet a legjobb bor, mi a legjobb alapanyagból - kürti szőlőből készítjük borainkat. Szlovákia legjobb minőségű szőlőtermő területei ugyanis a Királyhelmec melletti tokaji régió és a Kürttől Párkányig húzódó dombvonulat. (Vladimír Hronský pozsonyi enológus Szlovákiai borok című könyvében részletesen is elemzi és megerősíti ezt az állítást - a szerző megj.) M. T.: A bor legyen területhez kötött. Az adott termelői hely ízei, illatai, jellegzetességei felfedezSütő Zsolt és Melecsky Tibor - fiatal kürti borászok, ők a Strekov 1075 Irányított erjesztési technológiával dolgoznak, a megfelelő berendezést Olaszországból hozatták A pincében nem csak tárolják a bort, kisebb borkóstolókat is rendeznek itt nénk menteni a borainkba. Ehhez persze sok minden szükséges. Mi azzal kezdtük, hogy megvásároltunk a falu közepén egy régi magtárépületet, melyet már részben felújítottunk. Egyelőre kész a pincerész, ahol maga a borkészítés folyik. Irányított erjesztési technológiával dolgozunk, a megfelelő berendezést Olaszországból vásároltuk. A csúcsminőségű tartályok és komponenseik nagyban segítik munkánkat. Az első évben öt fajta bort készítettünk 2-3 ezer literes mennyiségben. Idén hatfajta bor készítése a tervünk, és - mivel jó volt a szüret - ötvenszázalékos mennyiségemelést is tervezünk.
