Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-20 / 266. szám, csütörtök
TÉMA: A TORINÓI LEPEL ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 20. LEPELTÖRTÉNET 1355. Először teszik közszemlére a leplet, a franciaországi Lirey- ben. Korábban Geoffrey de Charny francia keresztes lovag levelet írt VI. Kelemen pápának, s ebben közölte, hogy templomot akar építeni Lirey-ben, ahol a birtokában lévő, Állítólag Konstantinápolyban szerzett leplet is el akarja helyezni. Henrik püspök nem hiszi, hogy a lepel valódi, és véget vet a zarándoklatnak. A kegytárgyat elrejtik. 1389. Pierre d’Arcis troyes-i püspök VII. Kelemen ellenpápához fordul, hogy engedje meg a lepel bemutatását Lirey-ben. Szerinte az ereklye eredeti. 1390. VII. Kelemen megtagadja a kérést, és kiátkozás terhe alatt megtiltja a püspöknek, hogy bárkinek beszéljen a lepelről. 1443-1460. Lirey kanonokja és a környék földesűrnője, Margaret de Charny pereskednek a lepel miatt. Az asszony haláláig többször is kiállítja a leplet. 1465.1. Lajos savoyai herceg halála. Egy-két évtizeddel későbbi krónika szerint a herceg legnagyobb érdeme, hogy Savoya számára megszerezte a leplet. Utóda, IX. Amaedeus 1502-ben a chambéry-i Sainte Chapelle-ben megalapítja a lepel kultuszát. A kápolna leégése után a klarissza apácák kijavítják a lepel sérüléseit. 1471-1483. A lepel átkerül Chambéryból Vercellibe, onnan pedig Torinóba. További útja: Torinóból Ivreába, onnan Moncalieribe, onnan vissza Ivreába, onnan ismét Chambérybe, Susa, Avigliano, Ri- voli után Pinerolóba. 1483. A chambéry-i Sainte Chapelle sekrestyése leltárában megemlíti a leplet, amit „egy vörös selyem drapériába csomagoltak, és egy karmazsinnal bélelt, ezüst szegecsekkel kivert, arany kulccsal záródó dobozban őriznek”. 1502. Ausztriai Margit savoyai hercegnő kérésére a lepel otthonra lel a chambéry-i vár királyi kápolnájában. 1509. Lievin van Latham flamand ötvös ezüstből készít új ládikát a lepel számára. 1532. Tűzvész pusztít a Sainte Chapelle-ben. Az ezüst ládika teljesen összeég, s bár az olvadt ezüst egy cseppje az összehajtogatott lepel sarkát kiégeti, maga a szövet lényegében nem károsodik. Erről a tűzvészről ír Rabelais is a Gargantuában, azt híresztelve, hogy a lepel megsemmisült.) 1535. Savoyt francia csapatok szállják meg. III. Károly és családja elhagyja Chambéryt. A leplet Piemontba viszik, és még abban az évben kiállítják Torinóban. A következő néhány száz évben a szent lepel lesz Torino „védelmezője”. 1694. A leplet a Guarini kápolnába viszik, ahol a következő háromszáz évben őrzik. 1868. A tudományos vizsgálat kezdete: Monsignor Gastaldi, Aluzzo akkori püspöke, később torinói érsek megméri a lepel nagyságát (410x140 cm). 1898. Secondo Pia, egy amatőr olasz fényképész készíti róla az első felvételt. 1939. Az első nemzeti kongresszus a torinói lepelről. A háború alatt a leplet egy Nápolytól északra fekvő bencés kolostorban rejtik el. 1946. A lepel visszatér a torinói királyi kápolnába. 1959. A Centro Internazionale di Sindonologia megalakulása Torinóban. 1969. Elkészülnek az első színes felvételek a lepelről. 1972. Egy ismeretlen személy a tetőn keresztül behatol a Királyi Kápolnába, és megpróbálja elégetni a leplet, amiben semmi kár nem keletkezik a háború alatt készített azbeszt védőtakarónak köszönhetően. 1973. A lepel első bemutatása a televízióban. Több tudós is lehetőséget kap a lepel közvetlen vizsgálatára. Még ugyanabban az évben mintákat vesznek a lepel különböző részeiről tudományos vizsgálat céljából. 1978. A lepel torinói tartózkodásának 400 éves évfordulója alkalmával öt héten át 3,5 millió ember látja a relikviát. Ugyanabban az évben öt napon át több ezer fotót és röntgenfelvételt készítenek a lepelről. 1988. Az első vérminták kivétele a lepelről. Ugyanabban az évben egy arizonai laboratóriumban C14-es radiokarbon módszerrel i. sz. 1350-re valószínűsítik a lepel keletkezését. Ugyanezt erősíti meg egy oxfordi laboratórium hasonló vizsgálata is. 1989. Újságírók kérdésére válaszolva II. János Pál megerősíti, hogy a lepel eredeti relikvia, holott korábban a torinói püspök már elismerte a radiokarbon vizsgálatok eredményeként, hogy a lepel „középkori hamisítván^’. 1997. Tűz üt ki a Guarini kápolnában, amely a lepel biztonságát is fenyegeti. 2000. augusztus 26. és október 22. között a jubileumi év alkalmával közszemlére tett leplet mintegy 2,5 millióan látták, (topnet) Torinóból az eperjesi görög katolikus székesegyházba szállították a híres relikvia másolatát Jézus holttestét fedte-e a lepel? A torinói lepel mása. Ezen is jól látható a megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép. (TASR-felvétel) Az eperjesi görög katolikus székesegyházban hétfő óta bárki megtekintheti annak a híres torinói lepelnek a másolatát, amelyről évek óta tudományos viták folynak. A vizsgálatok tétje nem kevesebb, mint hogy a kutatók bebizonyítsák: Jézus holttestét fedte-e a lepel, avagy nem más, mint hamisítvány. ÖSSZEÁLLÍTÁS A Torinóból Eperjesre hozott lepel a híres relikvia mása - ez biztos. Ázt is tudni, hogy üyen másolatból még kettő van a világon, az egyiket Jeruzsálemben, a másikat pedig a litván Vüniusban őrzik. Mindez nem kétséges. Az elméleti, gyakorlati, tudományos és teológiai viták középpontjában nem is a másolatok állnak, hanem az a 4,36 méter hosszú és 1,10 méter széles halszálkamintá- san szőtt lenvászon kendő, melyet jelenleg a torinói Szent János-szé- kesegyház királyi kápolnájában őriznek, az oltár feletti ereklyetartóban egy fahengerre göngyölve. A híres lepel hosszanti oldalához két, egyenként 8,3 centiméteres csíkot varrtak és hátsó oldalát alátétanyag fedi. E kettőn kívül idegen elem még néhány háromszög alakú folt, amelyek a chamberyi várkápolnában 1532. december 3- án keletkezett tűz nyomát őrzik. A huszadik században csak pár alkalommal nyitották meg az ereklyét őrző kápolnát: 1931-ben, Umberto herceg esküvője alkalmából; 1933- ban, a megváltás 1900. évfordulójára hirdetett szentévben; a második világháború befejezését követően meghirdetett szentévek alkalmából, valamint 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján. Legutóbb pedig 2000- ben. Tíz hét alatt hívő és szkeptikus zarándokok müliói láthatták a híres leplet. A múlt évszázad folyamán először nyílt lehetőség arra, hogy a nagyközönség ily hosszasan megszemlélhesse a relikviát, amelyen egy férfitest elülső és hátsó oldalának lenyomata látható, fejjel Giovanni Battista della Revere XVI. századi itáliai festő Krisztus keresztre feszítése című képén a lepel használata látható. (Képarchívum) egymás felé fordulva, ugyanis a fekvő tetem alá helyezett hosszú kendőt a fej fölött visszahajtva fektették végig a testen. Eddig nem is lenne benne semmi, a számos egyéb kegytárgytól különböző furcsaság. 1898-ban azonban, amikor a torinói Secondo Pia ügyvéd és amatőr fotós húsz perces exponálással fényképet készített a lepelről, majd előhívta a képet (ahogy később sok más tudós is), döbbenten állapította meg, hogy a fényérzékeny lemezen (ahol normálisan a negatív képnek kell megjelennie) a leplen ábrázolt alak pozitív képe jelent meg. Nemcsak a sötét és világos foltoknak a leplen láthatóhoz képest fordított, de a valóságnak megfelelő elrendezésben, hanem a lepellel összehasonlítva kontrasztosabban és valóság- szerűbben. A leplen lévő kép tehát megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép. A képmáson megjelenő férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban. A leplen - ez további meghökkentő adat - olyan részletek is feltűnnek, melyek képzőművészeti megformálása (akár a középkorban, akár máskor) valószínűtlen, ugyanis sem a kor ábrázolási szokásainak, sem a történettudomány korábbi álláspontjának nem felelnek meg. Ilyen például a töviskoszorú egész fejet beborító formája, a szögek (modern tudomány által bizonyított) helye, a (zsidó temetési szokások szerint) szemhéjakra helyezett pénzérme jelenléte, az áll felkötözése és így tovább. A LEPEL KUTATÁSA A lepel első tudományos igényű nagy vizsgálatát egy olasz tudósokból álló csoport végezte el 1971-ben. 1977-ben létrejött a lepel kutatási programjával foglalkozó társaság, a STURP (The Shroud of Turin Research Project), amely azóta is folyamatosan értékeli a rendelkezésre álló eredményeket, főként amerikai tudósok bevonásával. A katolikus egyház történetében ez volt az első olyan eset, amikor világi tudósok egy egyházi objektumot tanulmányoztak a világi tudományos felkészültség és normák alapján. 1988-ban a Vatikán jóváhagyásával a keresztény hívők sokat vitatott relikviáján radiokarbon-kormeghatározást végeztek el Oxfordban, Zürichben és Arizonában. Az eredmények alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a lepel nem az, aminek sokan vélik, mivel csak a középkorban, valamikor 1260 és 1390 között készülhetett. Két albaquerki képszakértő, John Jackson és Eric Jumpaer, jött rá arra, hogy a leplen lévő kép háromdimenziós információkat is tartalmaz. Azaz egy térbeli objektum mélységi információit is nagyrészt hordozza, ami kizárja az ismert fényképezési technikák létét, de a festését is, Egyesek ugyanis azzal kísérleteztek, hogy bebizonyítsák: a leplen látható képet egyszerűen ráfestették. A röntgenvizsgálat azonban tisztázta, hogy erről szó sem lehet. Sem ecset- , sem festéknyomok nem találhatók a vásznon. A vöröses elszíneződés minden bizonnyal emberi vértől származik, mégpedig az AB vércsoportból - állítják egyes amerikai kutatók. Az említett háromdimenziós kép a lepelről számítástechnikai módszerekkel helyreállítható, sőt újabb részletekre derült fény. Például Viz László könyvében két rekonstrukciós ábrát mutat be. Egy másik kormeghatározó tárgy a szemet lefedő pénzérmék, amit később a Pontius Püatus által id. u. 29-ben kiadott és Palesztinában forgalomban volt pénzérmével, a leptonnal azonosítottak az numizmati- kusok. Ez a jobb szemen lévő pénz, amelyet a felirat töredékeiből és az ábrából igen pontosan azonosítható volt. A bal szemen is volt egy érme, de ennek képét nem sikerült üyen pontossággal rekonstruálni.. Az azonosított érme viszont id. u. 2932-ig volt forgalomban. Ugyanakkor ismét egy érv, hogy miért nem lehetett középkori hamisítvány, mint ahogy azt egyes kutatók állítják. A KÖZÉPKORBÓL SZÁRMAZIK? Orosz kutatások próbálták alátámasztani azt a véleményt, hogy a lepel valójában a középkorból származik. 2002 áprilisában Anatolij Feszenko, az Orosz Állami Biztonsági Szolgálat törvényszéki szakértője és Alexander Beljakov, a torinói lepel oroszországi kutatásainak vezetője azt a meglepő nyilatkozatot tették, hogy az 1988-as vizsgálat eredményei tévesek. Az orosz kutatók arra hívták föl a figyelmet, hogy a 16. században a leplet friss növényi olajokkal - olíva-, szezámmag-, illetve dióolajjal - letisztították, s ennek következtében a lepel anyagába beivódott olaj jelentős mértékben torzította a szénizotópos teszt eredményét, ami alapján a leplet a valóságosnál mintegy 1300 évvel fiata- labbnak ítélték. Egy másik orosz kutatócsoport tanulmányában azonban nyomban cáfolta is Beljakovék állítását. Dimitrij Voronov, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa és Vlagyimir Szurdin, a Sternberg Állami Asztronómiai Intézettől rámutattak, hogy Beljakovék nem számoltak a növényi olajokban jellemző C-14/C-12-aránnyal. Ez pedig annyit jelent, hogy az olajszennyeződés csak igen minimális mértékben, maximum 40 évvel módosítja a korábban megállapított, 1260 és 1390 közé becsült intervallumot. Beljakovákhoz hasonlóan más szakemberek is kritikával illetik az 1988-as teszt eredményeit, mondván, hogy a vizsgált szövetminták a lepelhez utólagosan hozzávarrt harminc folt anyagát is tartalmazhatták. A háromszög alakú foltokat még 1534-ben gondos apácák varrták a lepelhez, miután annak egyes részeit lángok festették feketére. (tasr, -it, origo) Új tudomány született Neve: szindonológia, szabatos magyar fordításban „lepeltan“. Tárgya: a középkor óta Európában őrzött két vászonlepedő (szindon), az úgynevezett oviedói szudárium és a torinói lepel. Az új tudomány meglehetősen interdiszciplináris jellegű: a molekuláris biológiától a dendrokronológián keresztül a numizmatikáig számos tudományágat érint. A „lepeltan“ hivatalos központja a torinói székhelyű Centro Internazionale di Sindonologia; bár Kaliforniától Svájcig tudományos kutatóintézetek, egyetemi laboratóriumok sokasága foglalkozik a leplek vizsgálata során felmerülő részletkérdések tisztázásával, (it) Történetét jobban nyomon tudjuk követni, mint a torinói lepelét Az oviedói szudárium ISMERTETÉS A Jézus testét állítólagosán fedő két lepel közül a kisebbiket az észak-spanyolországi Oviedo ka- tedrálisában őrzik. Ennek az ereklyének hivatalos neve szudárium, vagyis arctörlő kendő. A 84x53 ernes leplen nem látható arcmás, csupán vérfoltok. Az oviedói szudárium történetét jobban nyomon tudjuk követni, mint a torinói lepelét. Eszerint a szudárium 614-ben került el Jeruzsálemből, mikor a perzsák megszállták a várost. Egy bizonyos Fülöp presbiter előbb Alexandriába vitte, majd 616-ban innen is menekülnie kellett: ekkor már a hispániai Cartagenában kötöttek ki. Ä szudárium és ládája ezután rövid ideig Sevilla püspökéhez került, majd Toledóban őrizték 718-ig. Innen a Pireneusi-félszigetet elfoglaló mórok elől északra kellett menekíteni: előbb Oviedó- tól tíz kilométerre egy "barlangban így helyezték a kendőt a halott arcára (Képarchívum) őrizték, majd kápolnát és katedrá- list építettek az ereklye számára. A spanyol szindonológusok által végzett tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a leplen található foltok egy rész vérből és hat rész tüdőváladékból állnak, amely a keresztre feszített fulladásos halálával, ületve az eközben bekövetkező tüdőödémával függhet össze. A virágporvizsgálatok kimutatták, hogy a lepel útja valóban Jeruzsálemből Afrikán keresztül vezetett Spanyolországba. A „lepeltanászok“ 1994- es oviedói kongresszusán ezt még azzal is megtoldottak, hogy mirrha- és aloenyomokat is sikerült mikroszkopikusan kimutatni a szöveten. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a szu- dáriumon és a torinói leplen több mint 130 egyező pont található. Jelenleg a torinói Szent János-székesegyház királyi kápolnájában őrzik a halotti leplet, amely a savoyai királyi család döntése nyomán a pápa tulajdona. (Képarchívum)