Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-19 / 265. szám, szerda

KITEKINTŐ ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 19. A nézők közül bárki bármikor bekapcsolódhat az életveszélyes játékba Őrült bikafuttatás Triesztben nehéz a név alapján azonosítani az emberek származását Taxi hercege és a kávékirály Mexikónak is megvan a ma­ga bikafuttatása. A Mexikó­várostól mintegy 150 kilo­méterre fekvő Huamantla (ejtsd: Vamantla) városka utcáin az idén ötvenéves Hu- amantlada fesztivál kereté­ben a spanyolországi Pamp- lonához hasonlóan bikák kergetik az embereket. PALANOVICS NORBERT Amíg azonban Pamplonában jól megtervezett koreográfia alapján zajlik a bikafiittatás, addig Hua- mantlában őrült „fiesta” részese a több tízezer látogató és résztvevő. Ezt a statisztika is alátámasztja: az idei Huamantlada mérlege: 2 ha­lott, 3 életveszélyes és további 53 könnyű sérült. Szépen feldíszített, tipikus mexikói kisváros fogad, amikor az ötvene­dik Huamantládára, azaz a mexikói bikafuttatásra a Tlaxcala állambeli városkába érkezem. Már jól előre felkészítettek, hogy itt valami gyö­keresen mást fogok látni, mint Pamplonában. A Huamantlada ugyanis arról szól, hogy a nézők kö­zül bármikor bárki a bikák elé „vet­... a földön mozdulatla­nul marad, fejéből ömlik a vér. heti magát”, bármelyik pillanatban bekapcsolódhat az őrült és élet- * veszélyes játékba. Huamantlában a bikák nem egy­szerre és egy irányban, hanem a vá­ros utcáinak hét elkerített területén oda-vissza futkároznak, egyes elke­rített területeken átlagosan kettő, de van, hogy három bika is találha­tó. Sőt, egyes területeket összenyit­nak, engedik a bikákat az egyikből a másikba átfutni, hogy még tovább növeljék az izgalmat és a veszélyt. Az idén egyébként tizenöt, egyen­ként átlagosan ötszáz kilós állatot engedtek az utcákra. A legtöbb ember számára a feszti­vál már délelőtt elkezdődik, tequi­la- és sörivás közepette foglalják el az utcák két oldalán a fából tákolt állványokon a kilátást igen, bizton­ságot abszolút nem nyújtó helye­ket. Ezrek várják a kezdést a ház­tetőkön is. És persze, nagyon sokan az utcán, alkoholtól vagy barátok buzdításától fűtötten, mele­gítőben, rövidnadrágban vagy épp farmerban, westerncsizmában és piros kendővel a kézben várják a bikákat. Dél előtt pár perccel el­dördülnek a kezdetet jelző lövések, a szivar- jégkrém- sör- és kalapáru­sok visszavonultak, a bikák pedig megindultak az alkalmi matado­rok felé. Én ekkor az egyik fatákol­mányon élesítem a fényké- pezőmet, hogy minden izgalmas pillanatot megörökítsek. Bika fut, farmeros ugrik, másik kendőt ráz, a harmadik pedig a két utcarészt elválasztó, vízszintes rudakból álló kerítésen próbál átmászni, mert a másik oldalon is jön a bika. A fiú mászik a rácson, de nem ér át, mert hirtelen a kerítés, a rács má­sik oldalán is megjelenik a bika, és futtából hatalmasat szúr a fiú hátá­ba, aki legalább öt métert röpül, és a földön mozdulatlanul marad, fe­jéből ömlik a vér. A nézők sikíta­nak. Az elsősegély vagy két percig nem fér hozzá, mert egyik oldalról sem tántorítanak a bikák, de aztán végül valaki odaugrik és elcsalja onnan az egyiket, amelyik aztán továbbfut, és eltűnik a keresztutcá­ban. A fiút nagy nehezen - a töme­gen keresztül - kihúzzák, később kiderült, nem tudtak rajta segíteni. Meghalt. Rettenetes pillanatokat élek át, mivel a tragédiát a digitális fényképezőm rögzítette, de min­denki más is így érez, aki látta az esetet. A mellettem levő négyéves kisfiú a nadrágjába vizel, mások remegnek. Én is. Aztán két percen belül - bikaveszély persze még van, csak épp a bikák a másik ke­resztutcában riogatják a népet - a show folytatódik. A cigi- és sörárus fiú jelenik meg az utcán mosolyog­va, és oldja a hangulatot egy per­cig, amikor a bikák újra a mi ut­cánkban jelennek meg. Önjelölt Az egyik Beckham-mez- zel ingerli a bikákat, több kevesebb-sikerrel. matadorok ugrálnak be a nézők közül, az egyik Beckham-mezzel, másik meg kalapjával ingerli a bi­kákat, több kevesebb-sikerrel. Az egyik megmenekül, a másikat fe- lökleli a bika, de kimászik a keríté­sen kívülre, ahol ellátják. A fiú mo­solyog: a bika csak a lábát szúrta meg. Aztán újabb életveszélyes szi­tuáció alakul ki: a kerítésnél, ahol a fiú az előbb meghalt, egy másik ember „ragad” két bika közé. A bi­kák megállnak, mert a potenciális áldozatot nem látják: ő ugyanis mozdulatlan maradt. Azaz majd­nem, mert hihetetlen lélekjelen­létről tanúbizonyságot téve a bikák közt, a földön fekve kortyolgat a söréből. Közben egy farmeres önje­lölt matador elvonja az egyik bika figyelmét, így a srác megmenekül. A „matador” vagy két-három per­cig játszik a bikával, a közönség uj- jongása és éltetése közepette. Az­tán még két-három embert öklel fel a bika, de ez már akkor törté­nik, amikor vagy ötvenen állnak a bika elé, mert időközben az alko­hol beléjük is bátorságot töltött. A bikákat végül lasszóval fogják be, a nézők legtöbbje pedig az idén is elégedetten távozik: láttak izgal­mat, vért, emberi és állati teljesít­ményt, rettenetét és vidámságot. Mexikó, 2003. november GERGELY G. ANDRÁS Marie von Thum und Taxis innen in­tett búcsút Ferenc Ferdinánd trón­örökösnek, mikor az Szarajevóba in­dult - mondja egy erkélyre mutatva Carlo Alessandro Torre e Tasso. A középkorú férfi a Trieszt melletti Duino kastélyában kalauzol ben­nünket. Úgy tűnik, ő az idegenveze­tő. Mivel a triesztiek valamiért po­lippal és bajor káposztával fejezik ki vendégszeretetüket, nehéz figyelni előadására. „Ranier Maria Rilke in­nen nézte az Adriát, amikor a Duinói elégiákat írta” olvassuk ké­sőbb egy pad felett. Mint kiderül, idegenvezetőnk Duino hercege. Családfájában megtalálha­tók a görög királyi dinasztia, a Bona­parték és a német bulvársajtóban ma is sztárként kezelt Thurn und Ta­xis család tagjai is. A második szó nem véletlenül azonos a bérkocsiszolgálat nemzetközi elne­vezésével, az egyik korai Taxis her­ceg az európai postahálózat egyik úttörője volt. Triesztben a közép-európai átlagnál is nehezebb név alapján azonosítani az emberek származását. Giulia me­gyét az olaszokon kívül ellenőrizték Ferenc József, Tito és Eisenhower csapatai is. A város a vasfüggöny dé­li erőssége volt, ahol fokozottan ér­ződtek a politikai és etnikai feszült­ségek. Ám a városvezetés ma éppen abban bízik, hogy a sokszínűség emeli ki a várost a periféria-létből. Olaszország egyetlen koncentráci­ós tábora a trieszti rizshántolóban volt, és ma már nincsen szükség a zsinagóga hatezer férőhelyére. De talán nem véletlen, hogy a város­háza vendégeit érkezés után egy­ből az izraelita templomba viszik, és időt szánnak a szerb és görög or­todox közösség bemutatására is. Senki sem próbálja meg a várost az olaszság és katolicizmus bástyája­ként eladni. Riccardo Illy, Friuli- Venezia-Giulia tartomány elnöke, korábban trieszti polgármester is temesvári származású. Mikor a hi­vatalába autózunk, az egy irányú utcákban körözve többször is egy kínai bolt előtt himbálózó piros lampion, majd egy „Paprikacheap” nevű cipőbolt előtt állunk meg. Riccardo Illy szerint a legjobb rigó- jancsit Triesztben lehet kapni. A tartományi elnök nagypapája, aki még Temesváron kezdte a rigójan- csi evését, a kettős monarchia tiszt­jeként telepedett le Triesztben. 1933-ban nyitotta meg a kávéüzle­tét, amely Illycafe néven ma is az igazi olasz eszpresszókávé alap­anyagát gyártja, és amely anyagi hátteret biztosít Riccardo llly politi­kusi karrierjének. A néhai Francesco Illy találmányával sike­rült elérni, hogy az eszpresszókávét ma nem szekrénynyi gőzgépekkel készítik világszerte. Riccardo Illy elismeréssel beszél egy duinói iskoláról, amelyben minden évben tanul két magyar ösztöndíjas, és amely jól kifejezi a régió sokszí­nűségét. Minden tanévben hetven­öt nemzet képviselője költözik a szlovén-olasz faluba, a hercegi kas­tély mellé. Az Egyesült Világ Kollé­giumok (United World Colleges, UWC) tíz iskolájában, így Duinóban is a nemzetek közötti egyetértés és a szociális érzékenység a „tanrend” lényege - amellett, hogy az UWC- kben kísérletezték ki és tanítják leg­sikeresebben a Magyarországon is letehető nemzetközi érettségit. Az iskola diákjainak egynegyede olasz, és egyharmaduk Kelet-Közép-Euró- pából érkezik. Budapest-Trieszt, 2003. novem­ber Duino kastélya. Rilke innen nézte az Adriát, amikor a Duinói elégiákat írta. (Képarchívum) Akar nyerni 55 ezer koronát készpénzben? Akkor játsszon velünk napilapunk 55 születésnapja alkalmából! A pénteki nyertesek: Varga Marcela, Illésháza Tóth Erzsébet, Ekecs Fejtse meg a keresztrejtvény vízszintes sorait, s az első függőleges sorban megkapja a beküldendő szót. Segítségül minden szó harmadik betűjét megadjuk. Vízszintes: 1. Beethoven IX. szimfóniájának betétdala (...óda). 2. Az Iszony írója (László). 3. Noé egy bárkán vészelte át. 4. Heltai Jenő múzsája. 5. Beethoven HL szimfóniája. 6. Az Ábel-trilógia írója (Áron). A megfejtését ma 8.30 és 16 óra között a 02/59 23 32 77-es telefonszámra telefonálja meg és nyeljen egy ezrest. Ha pedig végigjátssza a játékunkat, akár a fődijat - 55 000 koronát - is megnyerheti. A játékterv szombaton október 25-én megjelent. Olvassa naponta az Új Szót, és ünnepeljünk együtt! UT SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom