Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-15 / 263. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 15. VENDÉGKOMMENTÁR Mítoszölő kis trakta BARAK LÁSZLÓ November 17-én (Deň boja za slobodu a demokraciu) nyilván nem lesznek lampionos esti fölvonulások, meg munkásdalárdák az utcákon. Hál-^ istennek, a mai kamaszok sem tartanak még ott, hogy a trikóikon mostanában oly előszeretettel viselt Cast- rók, Guevarák, kalasnyikovok, vörös csillagok meg sarlók és kalapácsok sugallta szellemiséget követve törjenek borsot atyáik orra alá. Lazábbak ezek a kölykök annál, mintsem hogy a nagy shop- pingolások meg hamburgerlagzik közepette komolyan vegyék a mi ifjúságunk immár egyre esetlenebbnek tetsző jelképeit, hiszen nyilván a sajátjaikat - „Magyar vagyok, nem turista!”, „Neszójjá- be!!!”, meg „Kurvára megy a pénz...” - sem tartják szentírásnak. Pedig ezek már, többek között, éppen 1989. november 17-e vívmányai lennének. Mint ahogy a McDonald’s, a Burger King hálózatai meg az idétlen bugyimagazinok, valóságshow-k és az egyre undorítóbban szexista médiabohócok sanda világa, amelyek, akik a mindenek fölött képlékeny tömegízlést minősítik, vagyis bennünket demonstrálnak szőröstül-bőröstül. Azokat, akik nem is olyan régen, akarva-akaratlanul, holmi állampárti tapsolókórusokban asszisztáltak különféle ceremóniákon. Bennünket, akik közül mára oly sokan „megváltoztak”, ám tulajdonképpen tökugyanolyanok, mint voltak, hiszen, ugye, az emberfia nem képes átlépni a saját árnyékát... Céltudatosan felejteni azonban vitathatatlanul hasznos. Ha kellő cinizmussal közelítjük meg ezt a tényt, megállapítható, hogy voltaképpen ez a tulajdonság teszi az embert emberré, bennünket önmagunkká... Aki most is úgy jár pártgyűlésekre, mint azelőtt, az jelenleg is feltétlen igazodásra hajlamos. Mint ahogy azok az emberek is, akik ugyan nem voltak a kommunista párt tagjai, ám az előmenetel érdekében akár az édesanyjukon is hajlandóak voltak, s hajlandóak átgázolni. Amint a költő kinyilatkoztatta volt, mindenki szem a láncban. S nem csak ott, ahol zsarnokság van! Vonatkozik ez a mindenkori szabályokat erősítő kivételekre is. Úgy bizony! A felvázolt helyzetért, viselkedésmintákért azonban korántsem a mindenkori gittegyleteket, véd- és dacszövetségeket, ha úgy tetszik, pártokat vagy a megfoghatatlan mumusként kezelt hatalmat terheli a felelősség. Hiszen mi magunk kreáljuk, akárha csak közvetetten is, azokat a gittegyleteket, véd- és dac- szövetségeket, pártokat, kormányokat, parlamenteket, amelyekre általában a felelősséget hárítjuk önnönmagunk tetteiért. így megy ez, elvtársnők és elvtársak, vagyis: hölgyeim és uraim! Ildomos lenne hát a rendszerváltás évfordulóját visszafogottan ünnepelni. Az ún. demokráciáról szóló kenetteljes hegyibeszédek ugyanis legalább annyira nevetségesek vagy éppen visszataszító- ak, mint a demokrácia, meglehetősen átlátszó áprehendálása, a demagógia, a kétkoronás tej meg az „ingyenes egészségügyi ellátás” mítosza jegyében. Ugyanis jelenlegi, bizony kétségkívül embert próbáló helyzetünkhöz éppen annyi közünk van, mint az 1989-ben közmegegyezéssel felszámolt vagy önmagától „elmúlt” rendszerhez. Jó lenne hinni, hogy legalább utódaink tudatosítják ezt. JEGYZET üres dunsztosüvegbe kezdtem dobálni a fityingeket. Gyűltek és porosodtak is ott pár nappal ezelőttig, amikor is Pozsony legforgalmasabb terén a szlovákiai erdők megmentésére pénzgyűjtéssel egybekötött felfigyeltető akcióba kezdtek. S bár allergiás vagyok arra, ha közgyűjtésből akarják toldoz- ni-foltozni a szociális hálót, vagy ily módon akarnak orvosolni problémákat, úgy döntöttem, hozzájárulok egy pusztulásra ítélt fa megmentéséhez. Mert múlhat éppen azon az egy fán, hogy amiként egyelőre nekünk, unokáinknak se kelljen a levegőhasználatért fizetniük, s ne történjen meg, hogy művileg előállított, palackozott levegőt kelljen forgalomba hozni, mivelhogy a földet körülvevő légkörben már fogytán lesz. Nosza, hónom alá csaptam a fillérekkel telt dunsztosüveget, hogy papírpénzre váltsam az utóbbi időben gombamód elszaporodott pénzintézeteink egyikében. Akadálya nem is lett volna a dolognak: a hivatalnoknő azon nyomban átfuttatta a dunsztosüveg tartalmát a pénzszámlálón, majd a filléreket értékei szerint barna papírzacskókba osztályozta. Aztán osztott, szorzott, számlázott, amitől véredényeimben hirtelen megzavarodott a turbulencia. Kiderült ugyanis, hogy a fillér rekben összegyűjtögetett vagyonkám nagy részét visszatartják, vagyis lefogják. És még azt hittem, hogy filléres dolgokra ma már nem érdemes odafigyelni. S lám mégis! Filléreken is múlhat az erdők sorsa, s bennük az én fámé. Azé az egyé. Amelyet most már nem mentek meg. Mert annyira azért nem akarok megszabadulni a fillérjeimtől, hogy csak úgy kidobjam az ablakon. Mások zsebébe, hasznosításra. Filléres dolgaink TALLÓSI BÉLA Dédanyám, de még csak nagyanyám sem hitte volna, hogy egykor majd nem lesz érdemes lehajolni a tízfilléresért. Persze ők azt sem tudták volna elképzelni, hogy egykor majd a vízért is fizetni kell. Ellentétben velük, én már azt is el tudom képzelni, hogy lesz idő - remélem, azt már nem érem meg -, amikor majd a levegőért is pénzt kérnek. Szóval, amikor nagyanyám elmaradhatatlan kísérőjére, nyárfaágról vágott botjára támaszkodva derékban meghajolt, hogy a kincset lelök örömével felemelje a porban csillogó ötfillérest, majd szája elé emelve szertartásosan megköpködte, mondván, apád, anyád idejöjjön, még nem gondolta, hogy eljön az az idő, amikor már porban talált kincse tízszeresének, az ötvenfil- léresnek sem lesz becsülete - ma már azért is csak kevesen hajolnak le. Hogy is gondolhatott volna ilyet, amikor az ő idejében a huszonöt filléres már nagy pénz volt. Nem véletlen, hogy szűkölködő nagyanyám arra tanított, becsüljem meg a legkisebbet is. Azt szokta mondani, akkor tudjuk meg, mit tesz a tíz fillér, ha a boltban fizetni kell, és hiányzik a teljes összeghez. Becsültem is én a tízfillérest jó ideig, amíg meg nem értük azt a kort, amikor száz koronával már nem lehetett elmenni a boltba, mert az alapélelmiszerekre se volt elég. Akkor kezdtem nem szeretni a filléreket, s hogy ne húzzák a zsebem, és ne csörögjek úton-útfélen, mint minden mozdulásra a gyerekágy felett kihúzott csörgő, a konyhapultra állított • „ VK “kivi- Jönnek az unalmas téli napok, de ma még kimegyünk a kertbe, és idén utoljára jól összeveszünk a telekszomszéddal! (Lehoczki István rajza) HÉTVÉG(R)E A tyúk és az okostojás Van maguknál antiszemitizmus? - kérdezték Mikuláš Dzurindától Izraelben, mert Izraelben mindenkitől megkérdik ezt, mire a kormányfő azt válaszolta: Nincs, pedig igény az lenne rá. HOLOP ZSOLT Persze, régi vicc ez (vagy tán nem is az), mindenesetre és természetesen a kormányfőnek nincs ideje olyasmikkel foglalkozni, hogy ki zsidó, ki nem, a gazdasági kapcsolatokról tárgyalt Izraelben, azt mondták. De én tudom, hogy a Moszad munkáját ment tanulmányozni, a világ legjobb titkosszolgálatai közé tartozik, mert nincs más választása, és Dzu- rinda egy ideje úgy bolondul a titkosszolgálatijelentésekért, mint annak idején Mečiar. Meg ne feledjük azt se, hogy a SIS szép nagy lehallgatóberendezése, ami mostanában olyan gyakran „elromlik” és lehallgatja a politikusok mobiltelefonjait, szóval az is izraeli gyártmány, és érdemes róla minél többet megtudni. Egyébként Mečiar szerint ezen a berendezésen Dzurindát is lehallgatták, a telefonbeszélgetéseket 100 ezer koronáért kínálták neki megvételre, de ő elutasította, mert törvénytisztelő polgár. És kikérte magának, hogy hozzá hasonlítsák Dzurindát, mert ez sérti őt. A Sme készített interjút Mečiarral, leginkább arról, mennyire rossz fiú lett ez a Dzurinda, ezután már csak Ivan Lexa jöhet, aki szaktekintélyként elmesélheti, szerinte milyen praktikákat alkalmaz most a szlovák titkos- szolgálat, és hogy él vissza ezzel a kormányfő. Hallom, hogy hasad a tudat. Karol Ondriáš kommunista képviselő a hét folyamán kapitalista gyártmányú számítógépeket, programokat és kivetítőt is igénybe vett, hogy színes grafikonok segítségével bizonyítsa be kollégáinak: a szocializmus idején bizony mindenki jobban élt. Bár nagyon sok meggyőző számmal nem tudott szolgálni, de egy folyamatábrán gyönyörűen bemutatta, hogy 1989 előtt még a tyúkok is jobban tojtak. Vajon ki súgta meg a Mečiar kikérte magának, hogy hozzá hasonlítsák Dzurindát, mert sérti őt. tyúkoknak, hogy véget ért a jó világ? Ondriaš arra is figyelmeztetett, hogy ha máig tartana a kommunizmus, annyi autópályát építettek volna az elmúlt tizenöt év során, hogy nem lenne hova lépni. Ez bizony elég nagy baj lenne, mert külföldre se mehetnénk, idehaza se lenne hova lépni, a tyúkok se tudnának egy lépést se tenni, se tojni, csak az autópályákon köröznénk 120-as Skodákkal. Végre létrejött a nemzeti egység is Szlovákiában. Az ország igazi szlovák érzelmű csoportosulásai Ján Slota köré gyűltek, de az első pár percet mea culpázással kellett tölteniük. Jano bocsánatot kért Olga Keltošovától, akiről nemrég még azt állította, hogy nincsenek hazafias érzelmei, Vojtech Tkáč pedig megpróbálta elmagyarázni, hogyan is szavazhatott két képviselője a Selye János Egyetem létrehozása mellett. Úgy, hogy nem hallgatták rá. Az ösz- szeborulásnak az a vége, hogy a Mečiartól el- és a HZDS-ből kiszakadó két párt, valamint három másik, amelynek nevében kötelezően szerepel a szlovák és a nemzeti, közös elnökjelöltet indít, Ivan Gašpa- rovičot, hiszen ő már bizonyított. Nem úgy, mint Rudolf Zajac, aki egyelőre csak annyit árult el, a receptek összesítéséből bármelyik biztosító kiolvashatja, hogy az adott orvost melyik gyógyszerforgalmazó képviselője kereste fel. A farma- ceuták közt nyílt titok, hogy a gyógyításba beleunt, fiatal és jóképű orvos-hölgyek a jobb kereset reményében gyógyszerszállítókhoz mentek üzletkötőnek. Egyikük-másikuk már a pozsonyi belvárosi butikokban vásárolja a kosztümkéket. Bizonyára azért, mert ott a legolcsóbbak. Egyébként Zajac azzal fenye- getődzik, hogy patikák sorát nyitja meg, ha kell, a másik felét meg bezáratja. Bár az új gyógyszerkategorizálással párhuzamosan ez csak az agónia meghosszabbítása lesz, Zajac bizakodva nézhet a jövőbe: őt sem értik, mint Margareth Thatchert annak idején. A vaslédi azóta közgazdasági fogalom. De Teréz anyát többen szeretik. TALLÓZÓ H? Sľ.9P.Á R S.KÉNOyiNY A cseh kommunisták egyik vezetője szerint 14 évvel a rendszerváltás után már megérett az idő arra, hogy a kommunista párt felhagyjon eddigi védekező, kiváró politikájával, s ellentámadásba lendüljön. „A mindenbe való belenyugvás és a vereség szelleme már visszahozhatatlanul a múlté. Aktívabb, kezdeményező politikára van szükség“ - jelentette ki Miloslav Ransdorf, a KSCM alelnöke a Hospodárské Novinynak. Ransdorf arra reagált, hogy a novemberi felmérések ismét a kommunista párt erősödését mutatták ki. Úgy véli, hogy a kommunistáknak most a 2006-ban esedékes parlamenti választásra kell összpontosítaniuk, s a cél nem lehet más, mint a választási győzelem. „A KSČM-nek a választás megnyerését kell célul kitűznie. Amennyiben most megvan a lehetőségünk, az emberek akarata tenni valamit e cél érdekében, felelőtlenség lenne alacsonyabbra tennünk a mércét” - állítja a pártalel- nök. Leszögezte: A párt eddig inkább védekezett, védekező stílusa volt. Ezt úgy kell most megváltoztatni, hogy kezdeményezőbb legyen. A TNS Factum közvélemény-kutató intézet a bársonyos forradalom 14. évfordulójának előestéjén nyilvánosságra hozott felméréséből kitűnik, hogy a kommunisták népszerűsége már 4 százalékkal magasabb (13,7%), mint a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párté (CSSD). GAZETA WYBORCZA Három napra volt szüksége egy lengyel újságírónak arra, hogy pár száz dollárért egy páncéloselhárító rakétát vásároljon Irakban. Az újságírót a lengyel napüap bízta meg a szokatlan feladattal. Fallúdzsában két irakival lépett kapcsolatba, az egyik azzal dicsekedett, hogy ő közvetítette azokat a rakétákat, amelyekkel októberben a bagdadi Rasid szálloda ellen intéztek támadást, amikor ott Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes megszállt. A Milan típusú francia-német rakétát 400 dollárért vásárolta, helyiek 250 dollárért juthatnak hozzá, ő azért fizetett többet, mert külföldi, illetőleg, mert azt kérte, hogy szállítsák a rakétát bagdadi szállodájába. Az baki feketepiacon egyéb fegyverekhez is könnyen hozzá lehet jutni. A kézigránát darabja 7 dollár, a Kalasnyi- kové 50-100; a pisztolyok ára 150- nél kezdődik, mert jobban el lehet rejteni őket, de kapható RPG gránátvető is 150 dollárért vagy Sztrela légelhárító rakéta 350-ért. Az újságíró végül egy amerikai hírszerző tisztet tájékoztatott az üzletről, aki kissé tanácstalannak mutatkozott a tekintetben, mit is lehetne csinálni a szállodában őrzött rakétával. Végül kiállított egy hivatalos iratot a Pentagon nevében, felhatalmazva az újságírót, hogy „civü“ gépkocsin szállíthat rakétát Bagdadban, mely végül így kikötött az amerikaiak támaszpontján. HETI GAZDA(G)SÁG Rákot nem szokás kamillateával gyógyítani TUBA LAJOS Csepp a tengerben, mondhatnánk, hiszen az a nyolcszázmillió korona, amely elsikkasztását a héten vetették fel a rendőrségi nyomozók, valóban még egy százalékát sem teszi ki annak az összegnek, amit a hazai bankrendszer összeomlásának elkerülése érdekében az államnak néhány éve konszolidációra kellett fordítania. Nem értjük, miért éppen bennünket szúrtak ki, háborognak az érintettek. Mi csak kis halak vagyunk, halljuk az országosan ismert nótát, igaz, eddig csak azok próbáltak így érvelni, akiket piti tolvajláson értek. A VÚB valamikori vezetőinek is igazuk van, hiszen a 100 milliárd koronához képest a 800 millió is tekinthető tyúklopásnak. Mert bizony az említett összeget nem természeti katasztrófák tüntették el a hazai bankok számláiról, mégsem görbült meg eddig senki haja szála. A nép pedig fizeti a számlát, miközben az elegáns bankárok megtalálták az újabb jól fizető flekkeket. Érdekes figyelni azt az érzékenységet is, amivel az új VÚB reagált az ügyre. A mai bankok valóban nem hasonlítanak néhány évvel ezelőtti társaikra. Bár sokszor nem igazán nagy élmény velük tárgyalni, azért el kell ismernünk, hogy ezen a téren sokat változott a világ az elmúlt négy év alatt. Gigászi küzdelem bontakozott ki az egészségügyben is. Rudolf Zaja- cot vagy örökre elátkozzák, vagy szobrot állítanak neki. Ez utóbbi akkor történhet meg, ha három éven belül mondjuk egy fokkal jobb ellátást kapunk, mint amiben azoknak van részük, akik jobb híján Magyarországra menekülnek gyógyulás céljából. Mert azért mégsem járja, hogy az ember kórházba kerülve nem lehet biztos benne, hogy ha nem keni meg a portástól kezdve a főorvosig az egész hierarchiát, akkor legfeljebb tiszta vízre számíthat. A reform olyan mint a szívizom: vagy működik, vagy nem, köztes állapot nincs -jelentette ki Zajac, amikor közzétette a Reformpuzzle nevű csomagját. Ezek a fiúk közgadászok, nem orvosok, jelentette ki szörnyülköd- ve néhány orvospolitikus, mintha a trinkgeld nem a pénznek nevezett közgazdasági mutatóként szokott volna a zsebbe kerülni. Mi, egyszerű állampolgárok pedig azon szörnyülködünk, hogy csak annak a bizonyos rettenetes Veritelnek a színre lépésével jutott el a rendszer oda, hogy valaki végre megnézi, mennyire hitelesek a biztosítók, vagyis mindannyiunk pénzére pályázó kórházi számlák. Ez ugyanis más olvasatban azt jelenti, hogy legalább tíz évig össznépi hazugságban éltünk. Valahol ezt mindenki tudta és nagy szavak szintjén Ez a reform valóban durva, legalább annyira, mint a helyzet. foglalkoztak is vele, csak éppen semmi sem történt. A gyógyszerészeket, akik szemrebbenés nélkül küldik a fenébe a rákbetegek gyógyszereit kereső ügyfeleket, nem nagyon értjük. Mi lesz akkor, ha Zajac listáit látva nagy levegőt vesznek az orvosok és a betegek? Ez a reform valóban durva, legalább annyira, mint az egészségügy helyzete. így azután a terápia is vaskos, rákot senki sem gyógyít teljes komolysággal kamillateával. A héten Fico színházát is élvezhettük. Az ifjú titán éppen nagyban vedlik, a harmadik út után ezúttal a szociáldemokrácia bőrét növeszti, a nagyprivatizációs törvény kapcsán igyekezett baloldali babérokat aratni. Vele kapcsolatban az a gond, hogy minden ilyen akciójánál kilóg a politikai marketingtervezés lólába. Értjük mi, hogy a mai modern politikus nincs meg ilyen eszköz nélkül, a kellemetlen az, ha az első pülanattól kezdve érezzük, nagyon kilóg a lóláb. Hiába, az üzlet az üzlet a politikában is, ezt Magyarországon is láthatjuk egy fiatal, dörzsölt csoport előadásában. Fico mostani befektetése valószínűleg kevés hasznot hoz, a kormánykoalíción is látszik, hogy belátható időn belül legfeljebb a beteg lovat, vagyis a villamos műveket készül eladni. Különösen azután, hogy a nyugdíjreform fogatlanná alakítása után a Dzurinda- kabinetnek nem is lesz különösebb fizetési kötelezettsége.
