Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-07 / 256. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 7. KOMMENTÁR Nélkülözhetetlen fül TÓTH MIHÁLY Zavarba ejtő az a derűs könnyedség, ahogy koalíciós politikusaink az agent provocateurök (ázsan provokátorok, becsületes magyar nevükön: beugrató titkos rendőrkémek) fokozott aktivizálásáról szóló igazságügy-miniszteri bejelentést fogadták. Aki az ügyben nyilatkozott, azt kapásból egytől egyig szentté lehetne avatni. A nélkülözhetetlen bűnüldözési „fülek” igénybevételéről szóló hírt eddig többnyire parlamenti képviselők, miniszterek, volt tárcavezetők próbálták értelmezni. Mindegyikük leteszi a megvesztegethetedenségi nagyesküt. Gyanítható, hogy a cirkuszban pénzért lehetne mutogatni azt a privátizátort, azt az újgazdagot és azt a vizsgálati fogságban ülő adócsalót is, aki töredelmesen bevallja, hogy az állami vagyon magánosításának már csaknem másfél évtizedében bármelyik paragrafust megszegte. Ennyit a miniszterek, parlamenti képviselők és gazdasági elitünk őszinteségéről. Szlovákiában az elmúlt csaknem másfél évtized alatt még egyeden statisztika se jelent meg arról, hogy az új tulajdonosok mennyivel károsították meg az államot adócsalással, privatizációs törlesztések elmulasztásával, az állampolgárokat pedig megtakarításaik elsikkasztásával, az ebül szerzett vagyon szakszerűden kezelésével stb. A szaglászók aktivizálása úgy is értelmezhető, hogy Dzurinda kormánya ötévnyi országiás után beismerte: kudarcot vallott, és ugyanazokat az eszközöket kénytelen alkalmazni, mint minden más olyan rezsim, amely besúgók nélkül elképzelhetetlennek tartja az állam működését. Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: vajon honnan, milyen közegből verbuválódik majd a beugrató titkos rendőrkémek ki tudja, mennyire népes és ki tudja, mi mindenre kíváncsi serege. Fouché francia rendőrminiszter, áld eleinte a Nagy Francia Forradalmat szolgálta, majd ugyanolyan aljasul az ellenforradalmat is, illetve Napóleont, majd a Bourbonokat, illetve még egyszer (100 napig) Napóleont, hogy végül XVIII. Lajosnál kössön ki, csak úgy élhetett túl féltucatnyi rezsimet, hogy volt egy kartotékrendszere, amelyben azok a „nélkülözhetetlen fülek” szerepeltek, akik a forradalom kitörésétől a királyság visszaállításáig minden rendszer javára hajlandók voltak a spicliskedésre. Csak a rendőrségi kartotékok titkosításának a következménye, hogy a Fouché által kidolgozott módszer a 20. század diktatúráinak évtizedeiben se ment ki a divatból. Nem véletlenül mondotta Rákosi Mátyás a 2. világháború után, hogy „a kisnyila- sokat ne bántsuk, velük majd bármilyen piszkos munkát el lehet végeztetni”. Most nagy dérrel-dúrral folyik a Husák-rendszer titkosrendőrségi irattárának kutathatóvá tétele. Megígérték. Az igazságügy-miniszternek a titkos ügynökök fokozott aktivizálására vonatkozó bejelentése óta egyre inkább kételkedve figyelem ennek az ígéretnek a teljesítését. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy úgyszólván minden pártban akad parlamenti képviselő, aki súgott az StB-nek. így hát természetes, hogy hiányzott a politikai akarat az igazságügy-miniszter ödete megvalósításának meghiúsítására. JEGYZET Tandíj és tanulópénz RÁCZ VINCE A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Megszületett ugyan az új felsőoktatási törvény, a tandíjrendszer bevezetésének kérdése azonban megválaszolatlan maradt. Legalábbis egyelőre. A költségtérítéses felsőoktatás bevezetésének terve mind a mai napig megosztja a közvéleményt. Az álláspontok olyannyira távol állnak egymástól, hogy közelítésük nem kis feladat elé állítja a szakembereket és politikai döntéshozókat. Ehhez még hozzájárul, hogy az utóbbiak mintha vonakodnának egy olyan népszerűden intézkedéstől, mint a tandíjrendszer bevezetése a felsőoktatásban. A hallgatók tiltakoznak, a politikusok egy jelentős része, főként a jobboldaliak pedig szeretnék, ha mielőbb fizetnének végre a felsőfokú tanulmányaikért, ezzel is csökkenhetnének az állam kiadásai. De valóban a részben költségtérítéses felsőfokú képzés bevezetése jelentené a megoldást az évek óta tapasztalható pénzhiányra? Nem inkább az oktatásügyre szánt költségvetési tétel jelentős bővítésével fordíthatna az állam az egyetemek és hallgatóik jelenleg sem túl biztató helyzetén. Figyelembe véve az alacsony hazai átlagjövedelmet és azt, hogy a szlovákiai családok 12 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű, nem példálódzhatunk azzal, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében is költségtérítéses a felsőoktatás. Ha Szlovákiában a jövőben mégis bevezetnék a tandíjrendszert - ennek pedig nagy az esélye -, tovább mélyülhet a szakadék a társadalom módosabb és szegényebb rétege közt. Akinek a saját vagy a szülei pénztárcája megengedi, nagyobb eséllyel szerezhet majd oklevelet, ellentétben a szerényebb anyagi bázissal bíró, tanulni vágyó fiatalokkal. Ideje volna politikusainknak elgondolkodniuk azon, vajon Szlovákia hosszú távon nem fizet-e rá, hogy a tandíjrendszer bevezetésével tovább ront a társadalmi esélyegyenlőség jelenleg is oly csekély mértékén. Vajon mindez megéri a tanulópénzt? FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Csehország alapvetően jó országértékelést kapott az Európai Bizottságtól, de a bírált hiányosságokat gyorsan el kell távolítani, mert máskülönben erre a helyzetre a cseh állampolgárok fizetnek rá - véli a cseh sajtó. „Egészen jó értékelést kaptunk az idén, az utóbbi öt év alatt a legjobbat. Egyértelműen elsők azonban, ahogy azt sokan a folyamat kezdetén gondolták, nem, lettünk” - írja kommentárjában a Právo című baloldali-liberális napilap. Megjegyzi: Bár Csehország gyakorlatilag már az Európai Unióban van, a hiányosságokat a saját érdekében mihamarabb el kell távolítania. A liberális Mladá fronta Dnes rámutat, hogyha a hiányosságokat Csehország nem távolítja el a hátralevő hat hónap alatt, arra elsősorban az állampolgárok fizetnek rá, mert termékeik nem kerülnek majd az uniós piacra, vagy ők maguk nem tudnak ott munkát vállalni. „Nehezen találnak majd a csehek képzettségüknek és felkészültségüknek megfelelő munkát az Európai Unióban, ha saját országuk nem ismeri el ezt a képzettséget az uniós országok állampolgárai esetében” - mutat rá a lap. Kifejti: ilyen szempontból nézve a dolgokat Csehországnak nemcsak három, hanem sokkal több gyenge pontja is van. Többségüket azonban megfelelő akarat mellett a csatlakozás dátumáig könnyen el lehet távolítani.- Főnök, odakinn vár egy férfi. Azt mondja, ő agent provocateur, s ha nem adunk neki tíz darab ezrest, akkor feljelenti önt, hogy csúszópénzt fogadott el tőle! (Peter Cossányi rajza) TALLÓZÓ N YEZAVISZI MAJA G AZ ETA Oroszországnak el kell oszlatnia azokat a nyugati aggodalmakat, amelyeket Mihail Hodorkovszkij Jukosz-elnök letartóztatása keltett - hangoztatta a Nyezaviszimaja Gazeta orosz napilap tegnapi számában megjelent interjúban Javier Solana, az EU kül- és biztonság- politikai főképviselője. Az orosz hatóságoknak magatartásuk mérlegelésekor figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a posztjáról időközben lemondott Jukosz- elnök őrizetbe vétele váltott ki Oroszországban és Nyugaton - foglalt állást Solana a tegnap Rómában tartott orosz-EU-csúcs kapcsán. Az egynapos római csúcs- találkozón a Jukosz-ügy is napirendre került. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője egy hete Moszkvában még elzárkózott az állásfoglalástól. Az Eho Moszkvi rádióban akkor úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió Hodorkovszkij letartóztatását orosz belügynek tekinti. Solana mostani interjújában azt mondta, hogy a Hodorkovszkij körüli főügyészségi vizsgálatnak átláthatónak kell lennie, és a jogállami keretek között kell folynia. Reményét fejezte ki, hogy az orosz kormány eloszlatja a Ju- kosz-ügy miatti nyugati aggodalmakat és hozzájárul a bizalom légkörének a helyreállításához az orosz gazdaságban. Erősödik a nyomás George Bushra, hogy „büntesse meg" Putyint a külföldön alkalmazott neoimperializmusért Amerikai ernyő a Jukosz fölött Némi amerikai védőernyőt biztosít a Jukosznak, hogy vezető testületébe három amerikait is beválasztottak. Vlagyimir Putyint ugyan Washington nem bírálta egyelőre hivatalosan a Mihail Hodorkovszkij és a Jukosz elleni hajtóvadászat miatt, ám erősödik a nyomás George Bushra, hogy „büntesse meg” az orosz elnököt. MEDGYESI CSILLA A befektetők megnyugtatását célozza és némi politikai védelmet is nyújt elemzők szerint a Jukosz számára, hogy a héttagú vezető testületbe három amerikait is kineveztek, vélekedett a Washington Post. Ezt egyébként egyikük, Bruce K. Mismore pénzügyi igazgató maga is megerősítette a kinevezéseket bejelentő sajtótájékoztatón. „Politikailag ez egyértelműen valamiféle amerikai ernyőt jelent, bár abban nem vagyok biztos, mekkora ennek a hatása Oroszországban; vélhetik külső beavatkozásnak" - idézte szavait a lap. Közben a Financial Times egy magas rangú amerikai külügyi forrást idézett, aki szerint az Egyesült Államok nem akar „elhamarkodott következtetéseket levonni”, bár lát „politikai motivációkat” az ügy mögött. Ám elképzelhető, hogy a kormányzat hamarosan egyértelműbb állás- foglalásra kényszerül, a kongresszus és a jobboldali konzervatívok részéről ugyanis erősödik a nyomás az elnökre, hogy „büntesse meg” Putyint „a külföldön alkalmazott neoimperializmusért és az otthoni tekintélyelvűségért”. E kifejezéseket John McCain szenátor, Bush egykori elnökje- lölti ellenfele használta, aki szerint az elnöknek nem kellene meghívnia orosz kollégáját a jövő júniusi G8-csúcsra, és fel kellene függesztenie a Moszkvának nyújtott hitelgaranciákat. Nem kapott bírálatot az ügy miatt Putyin a héten Rómában sem; olasz kollégája, Carlo Azeglio Ci- ampi meg sem említette a Jukoszt, Silvio Berlusconi kormányfő pedig belügyként beszélt a történtekről. Szemjon Kukes Jukosz-vezérigazgatói kinevezése egyébként nem csupán állampolgársága miatt tűnik jó lépésnek. „Kukes a ballaszt, a mérleg nyelve - mondta a Moscow Timesnak Ivan Mazalov elemző. - Amerikai, de közben igazi orosz is. Nem része egyetlen Jukoszon belüli érdekcsoportnak sem, hanem fizetett alkalmazott.” Kukes alkalmazotti státusa, hozzáértése és olajipari tapasztalata egy másik szakértő szerint arra is garancia, hogy vezérigazgatóként képes lesz folytatni azt, amit Hodorkovszkij elkezdett: vagyis a Jukosz globális olajipari főszereplővé alakítását. A Jukosznak jócskán okozott anyagi kárt az ügy. Ezek közül a A kormányzat hamarosan egyértelműbb állásfoglalásra kényszerül. legutóbbi az, hogy az amerikai Moody’s Investors Service nemzetközi hitelminősítő az olajtársaság „Bal” hitelbesorolására negatív kilátást adott. A hitel- minősítő pozitívról negatívra rontotta a Szibnyefty olajtársaság „Ba2”-es hitelminősítésének a kilátását is; a Jukosz és a Szibnyefty október elején megállapodott kettejük egyesülésében, az ügyletet ez év végén zárják. A hírhez tartozik, hogy a duma egyik képviselőjének indítványa nyomán az orosz ügyészség vizsgálatot indít a Szibnyefty privatizációjával kapcsolatban is a Londonban élő Roman Abramovics ellen Ami Hodorkovszkij személyes sorsát illeti, egy moszkvai bíróság november 11-én dönt arról, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék-e. A döntés „megtámo- gatása” érdekében ügyvédje, Anton Drel tegnapelőtt leadta a vizsgálatot végzőknél Hodorkovszkij útlevelét, és várhatóan üzletet is ajánl a hatóságoknak. Eszerint Hodorkovszkij egymilliárd dollárt - ennyi a vádak szerint az adóelmaradása - letétbe helyez; ha elítélik, a pénzt az állam kapja, ha nem, akkor jótékony célokra fordítja majd. Közben neves orosz polgárjogi aktivisták Hodorkovszkij politikai fogollyá nyilvánítását kérték az Amnesty Internationaltől. Ha az orosz államfő megszabadul miniszterelnökétől, Mihail Kaszjanovtól, akkor a „Jelcin család" (a Család) kihal Fogságból fogságba - kiknek a túsza most Putyin? ACZÉL ENDRE Ha Putyin orosz elnök megszabadul miniszterelnökétől, Mihail Kaszjanovtól - akiből nemcsak „súlyos”, de nyilvános aggodalmat váltott ki a Hodorkovszkij- ügy - , akkor a „Jelcin család” (a Család) kihal. Kaszjanov az utolsó mohikán. Még egy hete sincs, hogy távozott az utolsó előtti: Vo- losin, a Kreml-adminisztráció nagy hatalmú vezetője. Ők ketten nem egyszerűen tagjai, hanem tartóoszlopai voltak a Családnak. Ok - a Család - tették meg utódnak Putyint. Ők tették a Család adósává. Sokan vannak, akik úgy gondolják, nemcsak adósává, hanem túszává is. Holott nincs utálatosabb dolog egy „első ember” számára, mint hogy folyamatosan úgy érezze: ő tartozik - ahelyett, hogy neki tartoznának. Három rövid pontban foglalható össze, mit tett a Család Putyinért. 1. „Kitalálták” őt, aki nemrég még kozmikus távolságban volt a moszkvai elittől. 2. Pénzt nem kímélve alája szerveztek egy politikai pártot („Jegyinsztvo”). 3. Elnökké tették. Mindezek után Putyin tudta, mi a dolga. Hatalomra kerülését követően 90 százalékban olyan személyi döntéseket hozott, amelyek a Családnak kedveztek. Miniszterelnöknek nevezte ki Kaszjanovot. Meghagyta hivatalában Jelcin „szürke eminenciását”, Volosint. Ők képezték a Család első vonalát. A másodikat az oligarchák, közöttük BereOroszország természeti kincsei az orosz nép tulajdonát képezik. zovszkij és Roman Abramovics, kiket Putyin csakhamar hozzásegített az orosz alumíniumipar jelentős részének bekebelezéséhez. (Közhit szerint: törvénytelenül.) Ám Putyin tudta azt is, ha nem akar közönséges kreatúra maradni, ellensúlyt kell teremtenie a Családdal szemben. Erre szolgáltak „földijei”, a feltörekvő péterváriak. A Család tagjai vagy hátraléptek, vagy buktak, egy-két kivételt leszámítva; a péterváriak meg előreléptek. E folyamat pár napja tetőzött azzal, hogy Volosin helyére Dmitrij Medvegyev, Putyin egykori iskolatársa került. A péterváriakhoz sorolandó a kormány két legbefolyásosabb gazdasági-pénzügyi embere, Kudrin és Gref. Három évvel ezelőtt Putyint szívesen ábrázolták a karikaturisták úgy, mint a mérleg nyelvét a Család és a péterváriak között. Ez egy darabig igaz volt. Mára azonban a mérleg egyik serpenyőjében, a Családéban Kaszjanov fejét leszámítva egyetlen más fej sincs. A törlesztésnek vége. Igen ám, de a pétervári csoport jócskán átalakult. A prímet benne valószínűleg nem Kudrin és Gref viszi, hanem azok az egykori KGB- s kollégák, barátok, akikkel Putyin már kezdettől fogva teleszórta a rendészeti és ügyészi szerveket, szervezeteket, továbbá az elnöki adminisztrációt. Őket nevezik - majdnem lefordíthatatlan szóval - „szilovikik”-nek, azaz erős (erő-szakszervezeti) embereknek. A megfigyelők szinte teljes egyöntetűséggel őket gyanítják Hodorkovszkij meghurcolása mögött. Usztyinov főügyész (aki ironikus módon hajdan még a Család embere volt) e csoport kinyújtott keze; ha önjáró lett a Ju- kosz-ügyben (a részvények 40 százalékának hajmeresztő zárolásával), az „erősek” biztatására lehetett csak az. Az imént említett Grizlov nem egészen két hete - amikor hírek jelentek meg arról, hogy az amerikai Exxon-Mobil felvásárolja a Jukosz-részvények jelentős részét - kijelentette: Oroszország természeti kincsei az orosz nép tulajdonát képezik. Voltaképp azt akarta ő mondani, hogy a családi ezüst nem kiárusítható, a nemzeti vagyon maradjon nemzeti, a privatizációt nem azért engedélyeztük, hogy az új tulajdonos eladja a kincset. Itt megállók. Pár hete Putyinnak még egy szava se volt az orosz-amerikai olajházasság ellen. Sőt, mintha büszke is lett volna rá. Aztán jött Hodorkovszkij lefogása, a hajdani privatizáció rémületet keltő előhalászása. Csak nem a „szilovikik” túsza lett most Putyin? Ha vanjövőtlen út számára, ez az.