Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-07 / 256. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 7. KOMMENTÁR Nélkülözhetetlen fül TÓTH MIHÁLY Zavarba ejtő az a derűs könnyedség, ahogy koalíciós politikusaink az agent provocateurök (ázsan provokátorok, becsületes magyar nevü­kön: beugrató titkos rendőrkémek) fokozott aktivizálásáról szóló igaz­ságügy-miniszteri bejelentést fogadták. Aki az ügyben nyilatkozott, azt kapásból egytől egyig szentté lehetne avatni. A nélkülözhetetlen bűnüldözési „fülek” igénybevételéről szóló hírt eddig többnyire parla­menti képviselők, miniszterek, volt tárcavezetők próbálták értelmezni. Mindegyikük leteszi a megvesztegethetedenségi nagyesküt. Gyanítha­tó, hogy a cirkuszban pénzért lehetne mutogatni azt a privátizátort, azt az újgazdagot és azt a vizsgálati fogságban ülő adócsalót is, aki tö­redelmesen bevallja, hogy az állami vagyon magánosításának már csaknem másfél évtizedében bármelyik paragrafust megszegte. Ennyit a miniszterek, parlamenti képviselők és gazdasági elitünk őszinteségéről. Szlovákiában az elmúlt csaknem másfél évtized alatt még egyeden statisztika se jelent meg arról, hogy az új tulajdonosok mennyivel károsították meg az államot adócsalással, privatizációs törlesztések elmulasztásával, az állampolgárokat pedig megtakarítá­saik elsikkasztásával, az ebül szerzett vagyon szakszerűden kezelésé­vel stb. A szaglászók aktivizálása úgy is értelmezhető, hogy Dzurinda kormánya ötévnyi országiás után beismerte: kudarcot vallott, és ugyanazokat az eszközöket kénytelen alkalmazni, mint minden más olyan rezsim, amely besúgók nélkül elképzelhetetlennek tartja az ál­lam működését. Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: vajon hon­nan, milyen közegből verbuválódik majd a beugrató titkos rendőrké­mek ki tudja, mennyire népes és ki tudja, mi mindenre kíváncsi sere­ge. Fouché francia rendőrminiszter, áld eleinte a Nagy Francia Forra­dalmat szolgálta, majd ugyanolyan aljasul az ellenforradalmat is, il­letve Napóleont, majd a Bourbonokat, illetve még egyszer (100 na­pig) Napóleont, hogy végül XVIII. Lajosnál kössön ki, csak úgy élhe­tett túl féltucatnyi rezsimet, hogy volt egy kartotékrendszere, amely­ben azok a „nélkülözhetetlen fülek” szerepeltek, akik a forradalom ki­törésétől a királyság visszaállításáig minden rendszer javára hajlan­dók voltak a spicliskedésre. Csak a rendőrségi kartotékok titkosításá­nak a következménye, hogy a Fouché által kidolgozott módszer a 20. század diktatúráinak évtizedeiben se ment ki a divatból. Nem véletle­nül mondotta Rákosi Mátyás a 2. világháború után, hogy „a kisnyila- sokat ne bántsuk, velük majd bármilyen piszkos munkát el lehet vé­geztetni”. Most nagy dérrel-dúrral folyik a Husák-rendszer titkos­rendőrségi irattárának kutathatóvá tétele. Megígérték. Az igazság­ügy-miniszternek a titkos ügynökök fokozott aktivizálására vonatko­zó bejelentése óta egyre inkább kételkedve figyelem ennek az ígéret­nek a teljesítését. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy úgyszólván minden pártban akad parlamenti képviselő, aki súgott az StB-nek. így hát természetes, hogy hiányzott a politikai akarat az igazságügy-mi­niszter ödete megvalósításának meghiúsítására. JEGYZET Tandíj és tanulópénz RÁCZ VINCE A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Megszületett ugyan az új felsőoktatási törvény, a tan­díjrendszer bevezetésének kérdé­se azonban megválaszolatlan maradt. Legalábbis egyelőre. A költségtérítéses felsőoktatás be­vezetésének terve mind a mai na­pig megosztja a közvéleményt. Az álláspontok olyannyira távol állnak egymástól, hogy közelíté­sük nem kis feladat elé állítja a szakembereket és politikai dön­téshozókat. Ehhez még hozzájá­rul, hogy az utóbbiak mintha vo­nakodnának egy olyan nép­szerűden intézkedéstől, mint a tandíjrendszer bevezetése a felsőoktatásban. A hallgatók til­takoznak, a politikusok egy je­lentős része, főként a jobboldali­ak pedig szeretnék, ha mielőbb fizetnének végre a felsőfokú ta­nulmányaikért, ezzel is csökken­hetnének az állam kiadásai. De valóban a részben költségtéríté­ses felsőfokú képzés bevezetése jelentené a megoldást az évek óta tapasztalható pénzhiányra? Nem inkább az oktatásügyre szánt költségvetési tétel jelentős bővítésével fordíthatna az állam az egyetemek és hallgatóik jelen­leg sem túl biztató helyzetén. Fi­gyelembe véve az alacsony hazai átlagjövedelmet és azt, hogy a szlovákiai családok 12 százaléka szociálisan hátrányos helyzetű, nem példálódzhatunk azzal, hogy az Európai Unió tagállama­inak többségében is költségtérí­téses a felsőoktatás. Ha Szlováki­ában a jövőben mégis bevezet­nék a tandíjrendszert - ennek pedig nagy az esélye -, tovább mélyülhet a szakadék a társada­lom módosabb és szegényebb ré­tege közt. Akinek a saját vagy a szülei pénztárcája megengedi, nagyobb eséllyel szerezhet majd oklevelet, ellentétben a szeré­nyebb anyagi bázissal bíró, ta­nulni vágyó fiatalokkal. Ideje volna politikusainknak elgondol­kodniuk azon, vajon Szlovákia hosszú távon nem fizet-e rá, hogy a tandíjrendszer bevezeté­sével tovább ront a társadalmi esélyegyenlőség jelenleg is oly csekély mértékén. Vajon mindez megéri a tanulópénzt? FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Csehország alapvetően jó or­szágértékelést kapott az Európai Bizottságtól, de a bírált hiányos­ságokat gyorsan el kell távolíta­ni, mert máskülönben erre a helyzetre a cseh állampolgárok fizetnek rá - véli a cseh sajtó. „Egészen jó értékelést kaptunk az idén, az utóbbi öt év alatt a legjobbat. Egyértelműen elsők azonban, ahogy azt sokan a fo­lyamat kezdetén gondolták, nem, lettünk” - írja kommentár­jában a Právo című baloldali-li­berális napilap. Megjegyzi: Bár Csehország gyakorlatilag már az Európai Unióban van, a hiányos­ságokat a saját érdekében miha­marabb el kell távolítania. A li­berális Mladá fronta Dnes rámu­tat, hogyha a hiányosságokat Csehország nem távolítja el a hátralevő hat hónap alatt, arra elsősorban az állampolgárok fi­zetnek rá, mert termékeik nem kerülnek majd az uniós piacra, vagy ők maguk nem tudnak ott munkát vállalni. „Nehezen talál­nak majd a csehek képzettségük­nek és felkészültségüknek meg­felelő munkát az Európai Unió­ban, ha saját országuk nem is­meri el ezt a képzettséget az uni­ós országok állampolgárai eseté­ben” - mutat rá a lap. Kifejti: ilyen szempontból nézve a dol­gokat Csehországnak nemcsak három, hanem sokkal több gyen­ge pontja is van. Többségüket azonban megfelelő akarat mel­lett a csatlakozás dátumáig könnyen el lehet távolítani.- Főnök, odakinn vár egy férfi. Azt mondja, ő agent provocateur, s ha nem adunk neki tíz darab ezrest, akkor feljelenti önt, hogy csúszópénzt fogadott el tőle! (Peter Cossányi rajza) TALLÓZÓ N YEZAVISZI MAJA G AZ ETA Oroszországnak el kell oszlatnia azokat a nyugati aggodalmakat, amelyeket Mihail Hodorkovszkij Jukosz-elnök letartóztatása keltett - hangoztatta a Nyezaviszimaja Gazeta orosz napilap tegnapi szá­mában megjelent interjúban Javi­er Solana, az EU kül- és biztonság- politikai főképviselője. Az orosz hatóságoknak magatartásuk mér­legelésekor figyelembe kell venni­ük azt a hatást, amelyet a posztjá­ról időközben lemondott Jukosz- elnök őrizetbe vétele váltott ki Oroszországban és Nyugaton - foglalt állást Solana a tegnap Ró­mában tartott orosz-EU-csúcs kapcsán. Az egynapos római csúcs- találkozón a Jukosz-ügy is napi­rendre került. Az EU kül- és biz­tonságpolitikai főképviselője egy hete Moszkvában még elzárkózott az állásfoglalástól. Az Eho Moszkvi rádióban akkor úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió Hodorkovsz­kij letartóztatását orosz belügynek tekinti. Solana mostani interjújá­ban azt mondta, hogy a Hodor­kovszkij körüli főügyészségi vizs­gálatnak átláthatónak kell lennie, és a jogállami keretek között kell folynia. Reményét fejezte ki, hogy az orosz kormány eloszlatja a Ju- kosz-ügy miatti nyugati aggodal­makat és hozzájárul a bizalom lég­körének a helyreállításához az orosz gazdaságban. Erősödik a nyomás George Bushra, hogy „büntesse meg" Putyint a külföldön alkalmazott neoimperializmusért Amerikai ernyő a Jukosz fölött Némi amerikai védőernyőt biztosít a Jukosznak, hogy vezető testületébe három amerikait is beválasztottak. Vlagyimir Putyint ugyan Washington nem bírálta egyelőre hivatalosan a Mi­hail Hodorkovszkij és a Ju­kosz elleni hajtóvadászat miatt, ám erősödik a nyo­más George Bushra, hogy „büntesse meg” az orosz el­nököt. MEDGYESI CSILLA A befektetők megnyugtatását cé­lozza és némi politikai védelmet is nyújt elemzők szerint a Jukosz számára, hogy a héttagú vezető testületbe három amerikait is ki­neveztek, vélekedett a Washing­ton Post. Ezt egyébként egyikük, Bruce K. Mismore pénzügyi igaz­gató maga is megerősítette a ki­nevezéseket bejelentő sajtótájé­koztatón. „Politikailag ez egyér­telműen valamiféle amerikai ernyőt jelent, bár abban nem va­gyok biztos, mekkora ennek a ha­tása Oroszországban; vélhetik külső beavatkozásnak" - idézte szavait a lap. Közben a Financial Times egy magas rangú amerikai külügyi forrást idézett, aki szerint az Egyesült Államok nem akar „elhamarkodott következtetése­ket levonni”, bár lát „politikai motivációkat” az ügy mögött. Ám elképzelhető, hogy a kormányzat hamarosan egyértelműbb állás- foglalásra kényszerül, a kong­resszus és a jobboldali konzerva­tívok részéről ugyanis erősödik a nyomás az elnökre, hogy „büntes­se meg” Putyint „a külföldön al­kalmazott neoimperializmusért és az otthoni tekintélyelvűsé­gért”. E kifejezéseket John McCa­in szenátor, Bush egykori elnökje- lölti ellenfele használta, aki sze­rint az elnöknek nem kellene meghívnia orosz kollégáját a jövő júniusi G8-csúcsra, és fel kellene függesztenie a Moszkvának nyúj­tott hitelgaranciákat. Nem kapott bírálatot az ügy miatt Putyin a héten Rómában sem; olasz kollégája, Carlo Azeglio Ci- ampi meg sem említette a Jukoszt, Silvio Berlusconi kormányfő pedig belügyként beszélt a történtekről. Szemjon Kukes Jukosz-vezérigaz­gatói kinevezése egyébként nem csupán állampolgársága miatt tűnik jó lépésnek. „Kukes a bal­laszt, a mérleg nyelve - mondta a Moscow Timesnak Ivan Mazalov elemző. - Amerikai, de közben igazi orosz is. Nem része egyetlen Jukoszon belüli érdekcsoportnak sem, hanem fizetett alkalmazott.” Kukes alkalmazotti státusa, hozzá­értése és olajipari tapasztalata egy másik szakértő szerint arra is ga­rancia, hogy vezérigazgatóként ké­pes lesz folytatni azt, amit Hodor­kovszkij elkezdett: vagyis a Jukosz globális olajipari főszereplővé ala­kítását. A Jukosznak jócskán okozott anyagi kárt az ügy. Ezek közül a A kormányzat hamaro­san egyértelműbb állás­foglalásra kényszerül. legutóbbi az, hogy az amerikai Moody’s Investors Service nem­zetközi hitelminősítő az olajtár­saság „Bal” hitelbesorolására ne­gatív kilátást adott. A hitel- minősítő pozitívról negatívra rontotta a Szibnyefty olajtársaság „Ba2”-es hitelminősítésének a ki­látását is; a Jukosz és a Szib­nyefty október elején megállapo­dott kettejük egyesülésében, az ügyletet ez év végén zárják. A hír­hez tartozik, hogy a duma egyik képviselőjének indítványa nyo­mán az orosz ügyészség vizsgála­tot indít a Szibnyefty privatizáci­ójával kapcsolatban is a London­ban élő Roman Abramovics ellen Ami Hodorkovszkij személyes sorsát illeti, egy moszkvai bíróság november 11-én dönt arról, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék-e. A döntés „megtámo- gatása” érdekében ügyvédje, An­ton Drel tegnapelőtt leadta a vizs­gálatot végzőknél Hodorkovszkij útlevelét, és várhatóan üzletet is ajánl a hatóságoknak. Eszerint Hodorkovszkij egymilliárd dol­lárt - ennyi a vádak szerint az adóelmaradása - letétbe helyez; ha elítélik, a pénzt az állam kap­ja, ha nem, akkor jótékony célok­ra fordítja majd. Közben neves orosz polgárjogi aktivisták Ho­dorkovszkij politikai fogollyá nyilvánítását kérték az Amnesty Internationaltől. Ha az orosz államfő megszabadul miniszterelnökétől, Mihail Kaszjanovtól, akkor a „Jelcin család" (a Család) kihal Fogságból fogságba - kiknek a túsza most Putyin? ACZÉL ENDRE Ha Putyin orosz elnök megszaba­dul miniszterelnökétől, Mihail Kaszjanovtól - akiből nemcsak „súlyos”, de nyilvános aggodal­mat váltott ki a Hodorkovszkij- ügy - , akkor a „Jelcin család” (a Család) kihal. Kaszjanov az utol­só mohikán. Még egy hete sincs, hogy távozott az utolsó előtti: Vo- losin, a Kreml-adminisztráció nagy hatalmú vezetője. Ők ketten nem egyszerűen tagjai, hanem tartóoszlopai voltak a Családnak. Ok - a Család - tették meg utódnak Putyint. Ők tették a Család adósá­vá. Sokan vannak, akik úgy gon­dolják, nemcsak adósává, hanem túszává is. Holott nincs utálato­sabb dolog egy „első ember” szá­mára, mint hogy folyamatosan úgy érezze: ő tartozik - ahelyett, hogy neki tartoznának. Három rövid pontban foglalható össze, mit tett a Család Putyinért. 1. „Kitalálták” őt, aki nemrég még kozmikus távolságban volt a moszkvai elittől. 2. Pénzt nem kí­mélve alája szerveztek egy politi­kai pártot („Jegyinsztvo”). 3. El­nökké tették. Mindezek után Pu­tyin tudta, mi a dolga. Hatalomra kerülését követően 90 százalék­ban olyan személyi döntéseket hozott, amelyek a Családnak ked­veztek. Miniszterelnöknek nevez­te ki Kaszjanovot. Meghagyta hi­vatalában Jelcin „szürke eminen­ciását”, Volosint. Ők képezték a Család első vonalát. A másodikat az oligarchák, közöttük Bere­Oroszország termé­szeti kincsei az orosz nép tulajdonát képezik. zovszkij és Roman Abramovics, kiket Putyin csakhamar hozzáse­gített az orosz alumíniumipar je­lentős részének bekebelezéséhez. (Közhit szerint: törvénytelenül.) Ám Putyin tudta azt is, ha nem akar közönséges kreatúra marad­ni, ellensúlyt kell teremtenie a Csa­láddal szemben. Erre szolgáltak „földijei”, a feltörekvő péterváriak. A Család tagjai vagy hátraléptek, vagy buktak, egy-két kivételt leszá­mítva; a péterváriak meg előrelép­tek. E folyamat pár napja tetőzött azzal, hogy Volosin helyére Dmitrij Medvegyev, Putyin egykori iskola­társa került. A péterváriakhoz so­rolandó a kormány két legbefolyá­sosabb gazdasági-pénzügyi embe­re, Kudrin és Gref. Három évvel ezelőtt Putyint szíve­sen ábrázolták a karikaturisták úgy, mint a mérleg nyelvét a Csa­lád és a péterváriak között. Ez egy darabig igaz volt. Mára azonban a mérleg egyik serpenyőjében, a Családéban Kaszjanov fejét leszá­mítva egyetlen más fej sincs. A tör­lesztésnek vége. Igen ám, de a pétervári csoport jócskán átalakult. A prímet benne valószínűleg nem Kudrin és Gref viszi, hanem azok az egykori KGB- s kollégák, barátok, akikkel Pu­tyin már kezdettől fogva teleszór­ta a rendészeti és ügyészi szerve­ket, szervezeteket, továbbá az el­nöki adminisztrációt. Őket neve­zik - majdnem lefordíthatatlan szóval - „szilovikik”-nek, azaz erős (erő-szakszervezeti) embe­reknek. A megfigyelők szinte tel­jes egyöntetűséggel őket gyanít­ják Hodorkovszkij meghurcolása mögött. Usztyinov főügyész (aki ironikus módon hajdan még a Család embere volt) e csoport ki­nyújtott keze; ha önjáró lett a Ju- kosz-ügyben (a részvények 40 százalékának hajmeresztő zárolá­sával), az „erősek” biztatására le­hetett csak az. Az imént említett Grizlov nem egészen két hete - amikor hírek jelentek meg arról, hogy az amerikai Exxon-Mobil fel­vásárolja a Jukosz-részvények je­lentős részét - kijelentette: Orosz­ország természeti kincsei az orosz nép tulajdonát képezik. Voltaképp azt akarta ő mondani, hogy a csa­ládi ezüst nem kiárusítható, a nemzeti vagyon maradjon nemze­ti, a privatizációt nem azért en­gedélyeztük, hogy az új tulajdo­nos eladja a kincset. Itt megállók. Pár hete Putyinnak még egy szava se volt az orosz-amerikai olajházasság el­len. Sőt, mintha büszke is lett vol­na rá. Aztán jött Hodorkovszkij le­fogása, a hajdani privatizáció ré­mületet keltő előhalászása. Csak nem a „szilovikik” túsza lett most Putyin? Ha vanjövőtlen út számá­ra, ez az.

Next

/
Oldalképek
Tartalom