Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-03 / 252. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER KOMMENTÁR A két becsületes SZILVÁSSY JÓZSEF Megdöbbentő kor- és kórképet vázolt fel minap a Sme főszerkesztője, aki tények sokaságával igazolta azt, hogy Mikulás Dzurinda egyre inkább olyan módszereket alkalmaz, amelyeket Husák és Mečiar honosított meg a néhai Csehszlovákiában, illetve az egyik utódállamban. A kormányfő-pártelnök is úgy akarja körbebástyázni a hatalmát - fejtegeti Martin M. Šimečka -, hogy azokat, akik bírálni merészelik, valamiféle ellenségnek bélyegzi. Dzurinda rejtélyes csoportról gagyogott, amely állítólag pártja, az SDKÚ, továbbá Szlovákia, s természetesen az ő személyének lejáratására törekszik. Ragyogott is minap, amikor bejelentette, hogy a legfőbb ügyész szerint sem követett el törvénysértést azzal, hogy a SIS titkos jelentését tanulmányozta, amelyet viszont az államfő megkésve és csak nyomatékos kérésre kapott meg. S amelyben a szlovák napilap megbízható értesülése szerint rögzítik, hogy ki zsidó. Mi pedig tegyük hozzá: megalapozott a gyanú, miszerint feltüntetik azt is, ki magyar. Dzurinda kikelt a szerinte rágalmakat terjesztő lapok és újságírók ellen, s pereket helyezett kilátásba. Erre a jó hírnevét védő állampolgárként joga van. Kíváncsian várjuk, megteszi-e, mert akkor talán kiderül: valójában ki hazudik. Vagy netán döbbenten tapasztaljuk majd, hogy újra csak összenő, ami összetartozik: ahogy a sajtószabadsággal élő Domino fórum főszerkesztőjét Cuperék sisere- hada kívánja megleckéztetni, úgy szeretné pellengérre állítani Dzurinda is azt az újságírót, aki nevén nevezte súlyos politikai hibáit. A sors iróniája, hogy éppen Dzurinda szolgáltatott újabb érvet a publicistának, hiszen nyilvánvalóan aző nyomására váltották le hivatalosan is a párt alelnöki posztjáról Ivan Simkót. Akinek egyetlen vétke tudvalévőén az, hogy amikor Ján Mojžiš menesztéséről kellett szavazni a kormányban, akkor a lelkiismeretére hallgatott, nem pedig az elnök és a pártvezetőség parancsára. Šimko most ugyanarra célzott, ami miatt szerintem az egyik legnagyobb szlovákiai belpolitikai botrány kirobbant, s amit a Nemzetbiztonsági Hivatal menesztett elnöke is pedzegetett: vagyis valami nagyon bűzlik az SDKÚ háza táján. Nyilván Šimko is szagot fogott, s kimondta: hiába volt alelnök, semmit sem tudott a párt pénzügyleteiről. Akik most fanyalogva mondják, késő bánat, hiszen Simko sokáig Dzurinda fegyverhordozója volt, s esetleg cinkosa lehetett, azoknak érdemes azt a változatot is mérlegelniük, hogy Šimko éppen a Mojžiš-úgy kapcsán döbbenhetett rá, milyen masinéria kiszolgálójává akaiják zülleszteni. S volt civil kurázsija levonni a következtetéseket. Évezredes tény, hogy a hatalom és a pénz számos politikus gerincét, jellemét megroppantja. Ez ismétlődik most is. Vigaszunk leginkább az, hogy akadt két becsületes közéleti személyiség, aki köntörfalazás nélkül odavágta: meztelen a kiskirály. S aki okul ebből, az a következő választáson alaposan meggondolja, kit tisztel meg voksával. Szereposztó pártelnök TÓTH MIHÁLY Boldogok a regényírók, az alanyi költők és a színházi szerzők! A19. és a 20. század folyamán megtanulták, amit a politikusok - úgy tűnik - az eljövendő ezer esztendő során se lesznek képesek megtanulni. Bal- zackal és Hemingwayjel éppen úgy megesett, mint Csehowal, vagy- hogy időszerű legyek - Kertész Imrével, hogy valamelyik kritikusuk nem éppen elragadtatástól aléltan értékelte művét. A művészetben íratlan szabály, hogy a szerzőnek, ha fogcsikorgatva is, de válaszadás nélkül illik tűrnie a bírálatot. Tény, az életnek más-más tartománya a szépirodalom és a politika. Ha a lehetséges károkozás mértéke szempontjából vizsgáljuk a kérdést, a különbség szembe ötlő. Ha kiadnak egy klapanciáktól nyüzsgő verseskötetet, annak valamely fűzfapoéta önérzetén kívül legfeljebb néhány köbméter fa látja kárát. Iskolapadot lehetett volna belőle gyártani, nem pedig krétapapírt. Politikus ténykedésével viszont egy egész ország tönkretehető. Mindezek ellenére össze se hasonlítható a megbírált irodalmárok és a kritikával illetett politikusok ellenreagálásának intenzitása. Ritka madár az olyan politikus, aki megelégszik a fogcsikorgatással. Postafordultával helyreigazító nyüatkozatot juttat el a szerkesztőségbe, és még örülhet a lapkiadó, ha sajtópert nem helyez kilátásba, tekintélyes kártérítéssel súlyosbítva. Bugár Béla, az MKP elnöke se tartozik a fent jellemzett ritka madarak közé. Ez azonban a mi sajtóviszonyaink között még nem lenne elegendő ok, hogy a jelenségről cikket írjak. Az ok, amiért ezt teszem, egyszerű: annak a Szentgáli Anikónak az interjúját marasztalta el szereptévesztésben, akire viszont - más vonatkozásban - ráillik a „ritka madár” minősítés. Újságírásunk viszonylatában fehér holló abban, hogy ha politikustól valamit megkérdez, nem hagyja mellébeszélni. Nem illetődik meg attól, hogy az asztal másik oldalán képviselő ül, vagy miniszter, netán kormányelnök. Ez a kollegina nem cseppen el a megtiszteltetéstől, ha szóba áll vele egy kormánytag. Egyszerűen tudja a feladatát, és interjúinak olvasása közben én a szó szoros értelmében érzem, hogy a miniszteri íróasztal fölött vibrál a feszültség. De térjünk vissza a Bugár által diagnosztizált szereptévesztéshez. Ami kétségkívül jelen van, de nem ott, ahol az MKP elnöke látni véli. Az a szereptévesztés, ha azon az alapon, hogy az MKP mégiscsak a Mečiart leváltó koalíció tagja, a jelenségeket, köztük az MKP körülieket is, szőrmentén értékeljük. Az a szereptévesztés, ha az újságíró nem hördül fel, ha például látja, hogy a megélhetési politika művelése közben bárki lemásolja a koalíció többi pártja módszereit, de még az 1998 előtt országlóikét is. Aki a sajtó működését illetően ma szereptévesztést emleget, az gyaníthatóan hajlamos a szereposztásra. Se Bugárnak, se az MKP-nak nem ártana meg, ha a sajtóbéli bírálathoz fűződő viszonyt illetően az irodalmároktól vennének példát. VISSZHANG Szentgáli Anikó Grigorij Mesež- nikov politológussal készített interjújára az MKP elnökeként reagáltam, a Magyar Koalíció Pártja nevében. Azt ldfogásoltam, hogy az interjú készítője az MKP-t gyanúsítja politikai üzleteléssel. Azt én soha nem tagadtam, hogy a koalíción belül gyakran elvtelen üzletkötések áldozatává válnak fontos döntések. Sőt, magam is gyakran bíráltam koalíciós partnereink politizálási stílusát. Éppen arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az MKP ameny- nyire csak lehetséges volt, igyekezett távol tartani magát az ilyen üzletelésektől. Mi az együttműködés alapjait, céljainkat a kormányprogramban rögzítettük, s ma sem teszünk mást, mint hogy a kormányprogram teljesítését kérjük számon koalíciós partnerünktől. Az MKP mindig igyekezett elvszerű politikát folytatni, s ez a jövőben sem lesz másként. Bugár Béla Az MKP elnöke TALLÓZÓ GAZETAVVYBORCZA A Lengyel Olajbányászati és Gázipt Vállalat (PGNiG) megállapodást i alá az ukrán NAK Naftohaz és a M gyarországon bejegyzett Eural Tra Gaz (ETG) cégekkel évi 2 milliá köbméter földgáz szállításáról; a k céget a nemzetközi sajtó az orosz m; fiával hozta összefüggésbe. Az El 2002-ben Csabdi Fejér megyei ke ségben jött létre mindössze 12 ez dollár alaptőkével, amelyet három: mereden román és Zeev Gordon izr éli állampolgár fizetett ki. A bejegyz napján az orosz Gazprom óriásváll lat az ismeretlen azzal a joggal ruha ta fel, hogy megállapodást kötheti ukrán Naftohazzal a türkmén földg; ukrajnai tranzitjáról. A lap szeri Zeev Gordon kapcsolatban áll lg Fisermannal és a szolncevói maffia f nőkének tekintett Szemjon Mogilj viccsel, mindkettőjük neve szerepel; FBI által leginkább keresett bűnözi listáján. Knopp András, az ETG veze igazgatója, aíd kulturális miniszterit lyettes volt a rendszerváltozás elő magyar kommunista kormányokba majd a Reemtsma dohánykonsze képviselője lett a szovjet utódállamo ban. Az ETG-nek nincsenek saját gá vezetékei, csupán számlákat állít ki tranzitért, amiből évi 130 millió d< lárra becsült hasznot húz. Ha a gá Nyugatra adja el, tényleges haszna i érheti az 1 milliárd dollárt is. Szöveg nélkül (Kocsis Ernő rajza) Vajon ki támogatja még Szerbiában a hatalmon levő Zoran Zsivkovicsot és kormányát? Válság minden szinten Nehéz eldönteni, hogy a szerb kormány vagy a szerbiai köztársasági parlament van-e nagyobb válságban. Végül is teljesen mindegy, hiszen a kettő összefügg. Amint a törvényhozásban a kabinetnek nincs meg a kellő többsége, veszélybe kerül a képviselőház munkája, majd a kormány léte is. VARJÚ MÁRTA Már az első ülésen, amikor a parlamentben megkezdődött a vita Natasa Micsics házelnök elleni bizalmatlansági indítvány nyomán, mindjárt kiderült, hogy a parlamenti aránnyal valami nem stimmel. A hozzáértők rendre úgy magyarázták ezt, hogy amint egy kormány elveszíti a bázisát, azaz a képviselőházi többséget, amelyre minden pillanatban számíthat és támaszkodnia is kell, nyomban válsághelyzet alakulhat ki. A szerbiai parlamentben mind a mai napig tagadják, hogy ez lenne náluk a gond, különféle magyarázatokkal élnek, amelyeket azzal támasztanak alá, hogy igenis megvan a kormány fennmaradásához szükséges 129 szavazat. Viszont amikor kétnapos várakozás után az elnök asz- szony menesztésére indított eljárás megkezdődött, ez utóbbinak éppen az ellenkezője bizonyosodott be: a napirendi pontok megszavazása során Natasa Micsics leváltására és a szerbiai kormány megbuktatására vonatkozó indítvány bizony napirendre került, mert a többség emellett voksolt, viszont amikor a kormány által beterjesztett fontos gazdasági intézkedésekről és törvényjavaslatokról kellett dönteni, a képviselők rendre leszavazták azokat. Ha egy parlamentben ennyire fontos kérdéseket nem tudnak napirendre tűzni, mert nincsenek elegen ahhoz, hogy megszavazzák, abból egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a többség nem támogatja Zoran Zsivkovics kormányát. Nézzük, mi húzódik meg mindennek a hátterében. Elsősorban a különböző érdekek, de nem kevésbé a pénz. Ezenfelül figyelembe kell venni a nyomásgyakorlást is, ugyanis a kulisszák mögött nagy- nagy erőátcsoportosítások kezdődtek. Sajnos, a képviselőház inkább hasonlít egy tőzsdei egyeztetőteremre, mint komoly törvényhozó intézményre. Megbomlott az egyensúly, a hatalmat gyakorló koalíción belül súlyos gondok léptek fel, s ez megingatta a parlamentet és a kormányt egyaránt. Mindezt még tetézte, hogy teljesen fellazult a fegyelem a parlamentben, fejetlenség uralkodott el, sokszor az az érzése az embernek, hogy mindenki azt teszi, amihez éppen kedve van. Persze, ez csak a látszat, hiszen a legtöbb képviselő nagyon is tudatosan viselkedik. Az a következtetés vonható le, hogy időhúzásra törekednek, hiszen már több hete folyik a Micsics ellen indítványozott leváltási eljárás, s úgy tűnik, csak a héten fogják befejezni a vitát, de szavazásra nem kerül sor. Az időhúzás elsősorban az uralkodó koalíciónak felel meg, mert időt kell nyernie a kiútkeresésre: nagyban győzködik azoknak a pártoknak a képviselőit, amelyek még nem döntötték el, melyik oldalra állnak, hogy ha szavazni kell az elnök asszony és a kormány leváltásáról, hozzájuk csapódjanak. Egyik A Ház inkább hasonlít tőzsdei egyeztetőterem- re, mint törvényhozásra. ilyen vacilláló politikai erő a Szociáldemokrata Párt, úgy tűnik, az ő képviselői képezik majd a mérleg nyelvét a parlamentben, mert ha kiállnak a kormánykoalíció mellett, akkor egyértelműen meg lesz a többség a kabinet és az elnök asz- szony megmentésére. Ha a másik oldalhoz csatlakoznának, vagy a tartózkodást választják, akkor még az elemzők sem tudják pontosan meghatározni, milyen helyzet alakulhat ki; mindenesetre talán pillanatnyilag a válság a legjobb kifejezés rá. Szakértők rámutattak arra is, hogy a leváltásokat kezdeményező ellenzék sem lehet biztos a dolgában, mert ő sem rendelkezik a leváltáshoz szükséges 126 vokssal. Még folytak a találgatások, hogy mi várható, egy pillanatra felmerült az is, hogy az uralkodó koalíciónak elege lett az egészből, Zoran Zsivkovics meghajolni U szott az ellenzék akarata előtt, már-már hajlandóságot mutate rá, hogy kiírja az általuk követe parlamenti választásokat. De id közben valami történhetett a hé térben, mert egyértelművé vá hogy mára a hatalmi koalíció se a házelnököt, sem a kormán nem szeretné feláldozni. Nyílt; kezdték hangoztatni, hogy felv szik a harcot az ellenzékkel, s k zükre játszott a legutóbbi pari menti ülés is, amelynek során ; egyik szélsőséges ellenzéki képi selőt eltávolították a terembe mert államcsínyre szólított fel. 1 máris egy szavazattal kevesebb jelent a kormány ellen, s ha Dr gan Markovics Palma uszító képi selőt pártbeli társai is követti volna, a kormány és Natasa IV csics máris biztonságba tudhat volna magát. Az említett szélsős gesek már szinte el is indulta hogy távozzanak a teremből, an kor valaki felokosította őket, hoj akkor majd baj lesz az aránnyal. A mélyen demokrata beállítotts gú államfőjelölt, Dragoljub Mics novics már a múlt héten fokozc választási kampányba lendü amelyet most a napokban még i kább fokozott, népszerűsége egy nő, és az uralkodó pártszövetség igyekszik egyre jobban támogat őt. Micsunovics nyíltan hangozt; ja, hogy ha őt választják meg Sze bia élére, amint tisztségébe lé igyekszik mihamarabb kiírni köztársasági parlamenti választ sokat. Talán ez a megoldás nyitj Hodorkovszkij néhány hónappal ezelőtt kötött „bizományosi" egyezséget a bankárcsalád egyik tagjával Rothschild-kézben a Julcosz-részvények KERTÉSZ RÓBERT A Rothschild bankárcsalád egyik prominens tagjáé lett az orosz Jukosz olajvállalat azon részvény- csomagja, amely felett korábban a cég letartóztatásban lévő főrészvényese és vezérigazgatója, Mihal Hodorkovszkij rendelkezett - írta a The Sunday Times. A vezető vasárnapi brit lap értesülése szerint Hodorkovszkij, Oroszország leggazdagabb oligarchája néhány hónappal ezelőtt kötött „bizományosi” egyezséget Lord Jacob Rothschilddal arról, hogy ha valamiért már nem ő lenne a részvény- csomag „kedvezményezettje”, a részesedés és a velejáró szavazati jog átszáll a brit pénzemberre. A The Sunday Times szerint Lord Rothschildra, akinek saját vagyona 400 millió font, Hodorkovszkij letartóztatása után az egyezség 8 milliárd font értékű Jukosz- részesedést ruházott át. Ezzel gyakorlatilag a patinás bankárdinasztia tagja került a Jukosz körül kirobbant botrány középpontjába. Az orosz főügyészség a múlt héten elrendelte a Jukosz-részvények 44 százalékának befagyasztását; ezt a csomagot Hodorkovszkij a Gibraltáron bejegyzett Menatep pénzügyi csoporton keresztül tartotta. Hodorkovszkij és Lord Rothschild évek óta ismeri egymást; barátságukat a művészetek pártolása és az Open Russia Foundation nevű orosz fejlesztési alapítvány közös támogatása alapozta meg. Lord Jacob Rothschild már nem részese az NM Rothschild nevű londoni befektetési banknak, mióta egy családi vita után 22 éve kivonult a chybeli pénzintézetből. Azóta felépítette saját pénzügyi birodalmát. A Jukosz-botrány nem tett jót az orosz értékpiacoknak és az orosz- országi befektetési klíma általános megítélésének. Londoni befektetési intézmények mindazonáltal nem elsősorban a befektetői tulajdon elleni támadásnak, hanem belpolitikai-választási indíttatásúnak tartják Hodorkovszkij komoly tőzsdei veszteségeket okozó letartóztatását. A Dresdner Bank londoni befektetési részlegének minapi elemzése szerint az egész ügyet a december 7-ei parlamenti választásokkal ösz- szefüggésben kell nézni, annak figyelembe vételével, hogy az oligarchák - és az a privatizációs folyamat, amelynek révén vagyonukat szerezték - nagyon népszerűtlem az orosz választók körében, i orosz kormány úgy gondolja, hoj az ország leggazdagabb oligarch jának rács mögé küldésével sze tehet néhány hasznos százaié pontra abban a választói köze ben, amelynek 75 százaléka ser milyen előnyt nem élvezett ; orosz gazdaság privatizálásából írták a Dresdner elemzői. Ugyanerre a következtetésre jutc a JP Morgan pénzügyi csoport lo doni irodája is, amelynek elemzé szerint a kormány fellépése átm netileg fékezheti ugyan a közvetli külföldi befektetéseket, sőt tők menekítést eredményezhet, i szont népszerű az orosz lakoss; körében, amely erkölcstelenm tartja az oligarchák vagyongyar podását.
