Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-01 / 225. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 1. Európai unió Az önkormányzatok irodái előtt több száz külföldi áll sorba, hogy tartózkodási engedélyért folyamodjon Görögország célországgá vált Kiteregették a bevándorlókkal kapcsolatos problémákat. Afgán terítőárus asszony Athénban. (Juhász László felvétele) A világ 230 egyetemén, így Szlovákiában is tanulhatjuk A holland a j övő nyelve? ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Nem is olyan régen a görö­gök még kivándorló nemzet­nek számítottak Európában. Az athéni külügyminisztériu­mon belül ma is működik egy titkárság, amelynek feladata, hogy törődjön a külhonban élő görögséggel. A kilencve­nes évek elejéig a kivándo­roltak száma sokszorosan fe­lülmúlta a bevándorlókét: utóbbiakból mindössze 30 ezret tartottak számon. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európát megosztó vasfüggöny leomlása után aztán változott a kép: megbukott Enver Hodzsa al­bán vezér rendszere, és Görögor­szágot elárasztották az albán be­vándorlók. A nyár folyamán új lát­ványhoz kellett hozzászokniuk a görög főváros lakosainak: a kerüle­ti önkormányzatok irodái előtt több száz külföldi - zömmel albán - állt nap mint nap sorba, hogy tartózko­dási engedélyért folyamodjon. A két évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint all milliós Görögor­szágban 800 ezer külföldi él, ami a lakosság 7,3 százalékának felel meg. Az EU-államok polgárait le­vonva az arány 6 százalékra zsugo­rodik. A többi EU-tagállamhoz vi­szonyítva ez nem sok, ám egy olyan ország esetében, amely csupán tíz éve ismeri a bevándorlás fogalmát, bizony jelentős arány. Az imig- ránsok csoportján belül kiemelke­dik az albánoké: 450 ezer fővel ők adják a külföldiek zömét. Második helyen szerénykednek a bolgárok 37 ezer fővel. A bevándorlás szabályozása érde­kében Athén nemrég módosította az előírásokat: az eddig illegálisan görög földön tartózkodók először kaptak lehetőséget arra, hogy leg­alizálják státusukat, s egy évre szó­ló tartózkodási és munkavállalási engedélyhez jussanak. A többször meghosszabbított határidő június végén lejárt. Athéni számítás sze­rint a bevándorlóknak több mint a fele élt a legalizálás lehetőségével; a többieknek viszont számolniuk kell azzal, hogy a rendőrség őrizet­be veszi és kitoloncolja őket. Ennek érdekében augusztusban gyakorib­bá váltak a razziák. A rasszizmussal és idegengyűlölet­tel foglalkozó EU-projekt, az Anti­goné kutatási igazgatója, Baldwin Edwards egy nyilatkozatában úgy vélte, hogy a módosítás a külföldi­ek terhére történt. A bevándorlókat ugyanis arra kötelezi, hogy munka­adójától kérvényezze a munkára jogosító engedély kiadását, emiatt sok külföldit - akik eddig feketén dolgoztak - elbocsátottak. A görög gazdaságnak főként két ágazata függ az olcsó külföldi mun­kaerőtől: az építőipar és a mező- gazdaság. Nem igazolódtak be azok a korábbi félelmek, miszerint az albánok elveszik majd a munka- lehetőséget a görögök elől. A be­vándorlók ugyanis - akiknek 90 százaléka dolgozik - szinte kivétel nélkül olyan munkakört töltenek be, amelyhez nem kell különösebb képesítés, és amelyet görögök nem szívesen vállalnak el. Ennek alap­ján Görögországban szinte ismeret­len a rasszista alapú megkülönböz­tetés - állítja Edwards. A szomszé­dos Törökországgal ellentétben Görögország nem tranzitállomás, hanem sokkal inkább célpont a migráció szempontjából. A többi EU-tagállamhoz képest kevésbé vi­rágzik errefelé az embercsempé­szet is. A múlt évben a parti őrség 4000 illegális bevándorlót fogott el a tengeren; ez alig tíz százaléka az olasz vagy a spanyol határőrök „fo­gásának”. A hatóságok viszont egy­re jobban felismerik az embercsem­pészet okozta problémákat. A gö­rög szexiparban állítólag máris 30 ezer külföldi nő tevékenykedik, akiket maffiaszerű bandák szépen hangzó ígéretekkel csábítanak el hazájukból, hogy aztán Görögor­szágban prostitúcióra kényszerít­sék őket. A holland nyelv egyre népszerűbb az Európai Unió jelenlegi és leendő tagországaiban, ami azért is meg­lepő, mert maguk a hollandok nem sokra tartják saját anyanyelvűket. A most nyilvánosságra hozott sta­tisztikai adatok szerint huszonöt évvel ezelőtt világszerte 26 ország összesen 165 egyetemén lehetett hollandul tanulni. Mára 44 ország 230 egyetemén választhatják ezt a nyelvet a diákok, a tanárok száma pedig ugyanebben az időszakban megduplázódott, 350-ről 700-ra nőtt. Dél-Afrikától Grúziáig. Szlo­vákiában a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarán is tanulha­tunk hollandul. Szakértők szerint figyelemre méltó a holland-tanulás iránt világszerte mutatkozó érdeklődés, hiszen a nyelvet a világ lakosságának csak kis száma beszéli. Ennek ellenére ma már az egyetemeken mindenütt tanítják, Olaszországtól Indonéziá­ig, Spanyolországtól Grúziáig, Dél- Afrikától és Japántól Malajziáig. Mindez annál is meglepőbb, mivel maguk a hollandok nem tartják va­lami nagyra saját nyelvüket, nem is nagyon értik, hogy Európa-szerte miért az ő nyelvüket tanulják sokan, miért nem a svédet vagy a finnt. A holland 21 millió ember anya­nyelve és a világ 34. leginkább be­szélt nyelve. Nem csak Hollandiá­ban beszélik, hanem Holland-An- tillákon és Suriname-ban is, s van több afrikai dialektusa. Gazdasági, kulturális és történelmi szerepe alapján sokan komolyabb szerepet szánnának neki, bár a „fontossági listán” a holland már ma is a világ első húsz nyelve között van. Legújabb kori karrierjéhez hozzá­járult a szovjet birodalom össze­omlása, hiszen az orosz nyelv hát­térbe szorult, a közép-kelet-euró- pai országokban a közoktatásban megszűnt kötelező tantárgy lenni. Nagy tömegek választottak „új nyelvet”, köztük például a hollan­dot. Sok diák e nyelvválasztásnak köszönheti, hogy jó foglalkozást talált, szakújságíró, tolmács lett vagy a turizmus területén, esetleg valamelyik multinacionális hol­land vállalatnál (Shell, Philips, Unilever, ABN Amro) kapott ál­lást. (euro.hu, ú) AZ INTEGRÁCIÓ KRONOLÓGIÁJA - 11. RÉSZ 2000-2002 2000. március - Lisszabonban kialakították az EU jövőjéről szóló elképzeléseket, melynek értelmében a közösség 2010-re a világ legversenyképesebb régi­ójává válik. 2000. december - A Nizzai Szerződés olyan változtatásokat hoz az EU intézményrendszeré­ben, melyek lehetővé teszik az Unió keleti bővítését. 2001. első félév - Az EU svéd elnöksége alatt gyors ütemben zajlanak a csatlakozási tárgyalá­sok a közép-kelet-európai orszá­gokkal. 2001. december- ALaeken-i EU csúcson (Belgium) határoz­nak az Európai Konvent létreho­zásáról és számos egyéb, az EU-t megreformáló kérdésről. 2002. január 1. - Forgalomba kerülnek az euró érmék és bank­jegyek. 2002. február - Megalakul az Európai Unió jövőjével foglalko­zó Konvent. 2002. december - A koppenhá­gai csúcstalálkozón 10 ország - köztük Szlovákia is - meghívást kap az Európai Unióhoz való csatlakozásra. A belépés dátuma 2004. május 1. Azért jelölik ki, hogy segítsék a művészetek fejlődését A nagy európai technológiai cégek úgy látják, az európai feltalálók hátrányba kerülnek a világ többi részéhez képest Pozsony is lehet egyszer kulturális főváros? MNO-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az évente váltakozó európai kultu­rális fővárosok újraelosztásával sze­remé esélyt biztosítani az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó orszá­goknak Christina Weiss osztrák kul­turális államminiszter, hogy már a közeljövőben az ő városaik közül is kerüljön ki kulturális főváros. A miniszter asszony számításai sze­rint a jelenlegi tervek szerint csak 2020-ban lenne esélye valamelyik új EU-tagországnak arra, hogy Eu­rópa kulturális fővárosát adja. Ha komolyan vesszük a csatlakozó or­szágokkal való szolidaritást, változ­tatnunk kell ezen - nyilatkozta Weiss a Der Spiegel című hamburgi hírmagazinnak. Weiss ennek érdekében két mo­dellt akar kollégái elé teijeszteni az EU-tagországok kulturális minisz­tereinek novemberben megtartan­dó brüsszeli találkozóján, ahol e té­mával is foglalkoznak. Az első terv szerint a meglévő listát úgy változ­tatnák meg, hogy egy régi EU-beli várost egy frissen belépett ország városa kövessen. A második mo­dell szerint a kijelölt nyugat-euró­pai városoknak teljes értékű part­nervárosokat keresnének az új tag­országokban. Az EU 1985 óta választ kulturális fő­várost, a sort akkor Athén nyitotta meg. Melina Mercouri világhírű szí­nésznő, akkori görög kulturális mi­niszter kezdeményezte, hogy évről évre vállalja magára egy-egy euró­pai város ezt a kultúrmissziót, és hogy az Európai Bizottság támogas­sa anyagilag a rendezvénysorozato­kat. A brüsszeli támogatás uniós mértékkel szerény, de kelet-európai szemmel jelentős, eurószázezres nagyságrendű. A kultúra európai fővárosait mindig az unió kulturális miniszterei jelölik ki, hogy ily módon is segítsék a mű­vészetek fejlődését. Jóllehet az EU kulturális programjaiba a tagjelöl­tek - különösen a jövőre belépők - az elmúlt években már széles kör­ben bekapcsolódtak, a kulturális fő­városok tisztjére azonban - akár­csak az uniós soros elnökségére - csak teljes jogú tagságuk elnyerése után jóval később számíthatnak. A kulturális fővárosokban az EU- tagországokkal és magával az Euró­pai Unióval kapcsolatos rendezvé­nyeket szerveznek, ezek száma éves szinten akár az ezres nagyságrendet is elérheti. Volt már kulturális fővá­ros Firenze, Amszterdam, Berlin, Párizs, Glasgow, Dublin, Madrid, Antwerpen, Lisszabon, Luxem­bourg, Koppenhága, Szaloniki, Stockholm, Weimar, Porto, Rotter­dam, Brugge, Salamanca, jelenleg Graz tölti be ezt a posztot. Jövőre a tervek szerint Genova és Lille, 2005-ben pedig az írországi Cork viszi tovább a hagyományt. 2000- ben az ezredforduló tiszteletére ki­vételesen kilenc várost emeltek ki, köztük két közép-európait is: Bolo­gna, Prága, Santiago de Composte­la, Bergen, Brüsszel, Avignon, Hel­sinki, Reykjavík és Krakkó. Már Mercouri javasolta egyébként azt is, hogy a programba kelet-euró­pai városokat is bevonjanak. Ezzel - még a hidegháború idején - el is in­dult egy folyamat az EU és az azon kívüli európai államok közötti kul­turális együttműködés előmozdítá­sára. Az 1990-es évektől kezdve pe­dig mind több kelet-európai mű­vészt, kiállítót is meghívtak a ren­dezvényekre. A folyamat jegyében 1994-ben az európai kultúrfőváros Lisszabon mellett Budapest adott otthont az Európai Kulturális Hó­nap rendezvénysorozatának. Európai szoftvereket is szabadalmazhatnak mti-hIr Heves viták közepette és rengeteg módosítással fogadta el az Európai Parlament az európai szabadalmi jogról szóló szabályozást. A 361:157 arányban megszavazott jogszabály hivatalosan „számító­géphez kapcsolódó találmányok szabadalmazhatóságára” vonatko­zik. Célja, hogy tisztább viszonyo­kat teremtsen a szoftverek gyártói számára, és jogi alapot hivatott te­remteni a jövőbeni európai szaba­dalmi döntésekhez. A jogszabály parlamenti előterjesz­tője, a brit Arlene McCarthy volt. Az Európai Néppárt (ÉPP) frakciójá­nak szónokaként Joachim Würmeling irracionális dramatizá- lást vetett a Linux és az Open Source Lobby szemére. Szavai sze­rint ezek változatlanul azt a hamis benyomást igyekeznek kelteni, mintha az új jogszabály révén bár­mely szoftver szabadalmaztatható lenne a jövőben. „Ennek éppen az ellenkezője igaz: csak a harmonizá­lás nyomán lehet megakadályozni az európai szabadalmi hivatalok helyenként zaboládanná vált enge­délyezési gyakorlatát - hangoztatta a német képviselő. - Elejét kell ven­ni a triviális dolgok szabadalmazta­tásának, viszont lehetővé akaijuk tenni a valódi találmányok szaba­dalmazását. Elvégre a józan ész is azt diktálja, hogy az időbeli és pénz­beli befektetéseknek, amelyek egy- egy újítással kapcsolatosak, azáltal is meg kell térülniük, hogy a szerző utólag levédetheti az ötletét.” Paradox módon éppen a kis szoft­verműhelyek, kisvállalkozások ré­széről tapasztalható berzenkedés: ezek az utóbbi hetekben több tünte­tést rendeztek az Európai Parla­ment strasbourgi, illetve a német ta­lálmányi hivatal müncheni székhá­za előtt. Mint Stefan Pollmeier mér­nök, szoftvertechnikus a ZDF-ben elmondta: szoftvert szabadalmaz­tatni egyszerűen nonszensz. „Esze­rint akár egy blues-zenei motívum is szabadalmaztatható volna. így az első bluesdallam kitalálója levédet­hette volna a zenét, megtiltva min­denki másnak a blues-sémájú dalla­mok komponálását és bemutatását, vagy pedig 25 éven át jogdíjat köve­telhetett volna a bluest szerző és ját­szó zenészektől” - érvelt Pollmeier. Az Európai Unió országaiban már több mint húszezer szoftverszaba­dalmat adtak ki. Minden háztartás­ban található olyan mosógép vagy mobiltelefon, amely szabadalom által védett technikával működik. Ezeken a szabadalmakon utólag már nem lehet változtatni, vagyis a találmányok, újítások védettsége a jövőben is fennmarad. A már levé­dett szoftverek túlnyomó többsége amerikai eredetű. Ezért sokan attól tartanak, hogy az állapot törvénybe foglalása, az amerikai „birtokvi­szonyok szentesítése” béklyójává válhat a jövőbeni európai fejleszté­seknek. Ráadásul magasabb költsé­geket eredményezhet a fogyasztók számára. „Egy-egy konkrét esetben akár több tízezer euróra is rúghat annak a költsége, amíg az ügyvéd egyértelműen megállapítja, hogy egy ötletet szabadalmaztatott-e már valaki” - állítja Harald Schafers szabadalmi jogász. Evelyne Gebhardt szociáldemokra­ta képviselő kiállt az aggódó kis és közepes vállalatok érdekeiért. „Aki szoftvert szabadalmaztat, az a nagytőke kezére játszik, nem pedig a nagy intelligencia kezére” - ér­velt Gebhardt. A jogszabály a végül elfogadott módosításokkal csaló­dást okozott a nagy európai techno­lógiai cégeknek, amelyek úgy lát­ják, hogy az európai feltalálók hát­rányba kerülnek a szabadalmi jo­gok tekintetében a világ többi részé­hez képest. A világ más részein dol­gozó versenytársak védelmet kap­nak találmányiaknak a hazai pia­con, míg az európai feltalálók nél­külözni lesznek kénytelenek az ef­féle oltalmat. Ez újabb csapást mér az európai versenyképességre, állít­ja Anthony Parish, az Európai Infor­mációs és Kommunikációs Techno­lógiai Egyesület elnöke. Az információtechnika elterjedtsége Európa egyes országaiban OE \r W ^ fest# ftwtfí Heltifá ít m a* ’w» ----------— * £ Ä *:**? mr. gp<*J 100 lakosra jutó internet­felhasználók szama Svédország Fir.no.szág Dánia Norvégra Ságy-Bntannsá Németország. Olaszország Franciaország Spanyolország (< elei-európai ym- ors2ágók ' I.VO) rnil MTI fi: Sajtoadatbanit 1000 lakosra jutó DSL- (digitális előfizetői vonal) felhasználók száma a középiskolákban 100 tanulóra jutó személyi számítógépek (internet- hozzáféréssel) száma 50 20 Dánia Svédország Németország finnoiszag Franciaország Spanyolország Olaszország Nagy-Snianma Norvégra kelet-európai országok 19 119 15 114 12 ti 0,3 mtij Dánia Svédország Luxemburg Finnország Nagy’&Sarmsa Ausztria Írország 88 Belgium if? HoBandia SB 7 Olaszország jj| 5 Frandaország B 5 Spanyolország 14 Németország 1 4 Portugália |3 Görögország jj 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom