Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-04 / 228. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 4. VENDEG KOMMENTÁR Út a szuperállam feléONDREJ DOSTÁL A szlovák kormány álláspontja az Európai Unió alkotmányos szerződésével kapcsolatban helyes. A probléma az, hogy az alkotmánytervezet nem helyes. Olyannyira nem, hogy a dokumentum jelentősége és hosszú távú negatív hatása tudatában Szlovákia nem elég erőteljesen hangsúlyozza kifogásait. Példaként említhetném, hogy a szlovák kormány nagyon pozitívan szorgalmazza, hogy a tagállamok szintjén döntsenek az adókról, a védelmi politikáról, a szociális kérdésekről, a kultúráról, a büntetőjogról, a bíróságokról és a rendőrségről. Sokkal fontosabb azonban az a kérdés, hogy miért kellene ezekről a dolgokról az Unió szintjén dönteni a függeden tagállamok helyett. Sajnos, ezt a kérdést a szlovák kormány figyelmen kívül hagyta. Első pillantásra nem világos, hogy egyértelmű, alapvető különbség van, hogy bizonyos kérdésekről az Unióban döntenek konszenzussal, vagy szuverén módon a tagállamok szintjén. Ugyanis, ha konszenzussal születik eredmény az Unió szintjén, elég, ha a tagállamok kormányai egyszer megegyeznek valamiben, s ez a későbbiekben kötelező érvényű lesz minden egyes tagországra nézve. Ha a konszenzuális döntés érvényesülne, meglesz a lehetősége például annak, hogy a szlovák kormány megakadályozza az adó- és szociális politika harmonizálását az Európai Unió szintjén, mert az mondjuk lehetetlenné tenné a reformok megvalósítását, vagy az adók csökkentését. Sehol nincs az megírva, hogy pár év múlva itt olyan kormány legyen, amelyik ezt el szeretné érni. Ezek után hiába választanánk reformpárti kormányt, ha az nem tudná a reformokat végrehajtani. Az Európai Unió minden alkalommal a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza, gyakorlatban azonban abszurd módon áll a kérdéshez. A szubszidiaritás elve valójában azt jelenti, hogy ha egy kérdésről alacsonyabb szinten is lehet dönteni, akkor nem kell magasabb szintre vinni a döntést. Az EU szerint azonban a szubszidiaritás elve (például az Unió kompetenciáinak meghatározásában) azt jelenti: a tagállamok hatáskörébe azok a döntések tartoznak, amelyek nem tartoznak az Unióéba. Ez a szubszidiaritás elvetésének mintapéldája. Értékelni kell, hogy a szlovák kormány el akarja érni, hogy a dokumentumot ne alkotmánynak, hanem alkotmányos szerződésnek hívják, hiszen nem egy szuperállamról beszélünk, hanem egy államközösségről. A megnevezés nagyon fontos, de fontosabb a tartalom. De attól függetlenül, hogy alkotmánynak, vagy alkotmányos szerződésnek hívjuk a készülő dokumentumot, a tartalma egy európai szuperállamra utal. A szerző az M. R. Štefánik Konzervatív Intézet igazgatója JEGYZET Mindhalálig fakírlcént TALLÓSI BÉLA Úgy gondoltam, a lelki-szellemi- fizikai terrort meglehetősen jól tűrő fakír vagyok, nemcsak azért, mert szikrácska koromtól pionír koromon keresztül SZISZ-tag koromig a központilag tervezett és irányított dolgok elfogadását és azok (el)tűrését nevelték belém, hanem mert alkatilag is fakír vagyok. A fakírság, azt hiszem, szükséges adottság ahhoz, hogy az ember elviselje az észlelése pillanatától sorscsapásként rá mért kényszert, az ilyen-olyan nyomást, megszorításokat, korlátozásokat. Hangtalanul tűrje, hogy az alapiskolában, elsősorban a polgári nevelés órákon nullásgéppel tarközépig kopaszra nyírva szabad csak megjelenni. A gimnáziumban pedig leparancsolják róla a kizárólag csak luxusüzletekben, nálunk tuzexnek, Magyarországon dollárboltoknak nevezett helyeken árusított farmernadrágot. Áldom a mennyei hatalmakat, vagy Fortuna isten- asszonyt, hogy alkatilag fakírnak születtem. Mert úgy gondolom, e szerencsés születés, hogy fakír- ságra való hajlammal jöttem a világra, a legnagyobb adomány, amit kaphattam a sorstól. Mivelhogy mindeddig képes voltam fa- kírként, jajszó nélkül eltűrni a személyemet ért rosszat. Katonakötelessé érésemkor még nem létezett az alternatív szolgálat, így aztán amikor kénytelen voltam magamra ölteni az angyalbőrt, megfogadtam, ha hetente háromszor küldenének eltávozásra - katonai szlenggel eltávra -, akkor se lépném át a laktanya kapuját. Úgy gondoltam, ha akaratom ellenére megfosztanak civil emberi mivoltomtól, egyenruhában nem vagyok hajlandó kimenni az utcára, világcsúfjára. Teljes egyéves szolgálatom alatt egyetlen egyszer voltam kint a városban, amikor egy alapszolgálatos a kimenőről takaródéra sem tért vissza, s elő kellett őt állítanunk. Hiába hangsúlyozták előttünk, hogy a két embermagasságnyi tömör kerítés nem bennünket választ el a világtól, hanem a civileket zátja el tőlünk, mégis inkább tűrtem fakírként a laktanyai létet kimenők és eltávozások nélkül. Könnyebben viseltem a bezártságot úgy - tudom struccpolitika, önáltatás, önámítás stb. hogy nem láttam: odakint továbbra is zajlik az áhított civil élet. Hasonló érzésekkel masírozom most a jóléti állomok családjához. Aggódom, hogy a megszűnő határok helyett majd magam alkotok határokat, és bezárkózom, hogy ne lássam, hogyan élnek a nagy európai nemzetek. És ők se lássák, mert legalábbis számomra kínos, hogy egy olyan helyről jövök, ahoi az ország gazdasági és szociális helyzete miatt a lakosság majdnem negyven százaléka aggódik, hatvannyolc százalék pedig sötéten látja a jövőt. Olyannyira, hogy már bánatát sincs kedve sörbe ölni. A sörfogyasztás is alaposan megcsappant, az pedig már rosszat sejtet. A Szlovák Rádió által végzett közvélemény-kutatás eredményeként kimutatott lakossági lehangoltságra, rossz hangulatra is utal. Végső soron pedig arra, nem mindenki viseli és tűri úgy, hogy pénztárcája nem bírja a reformokat, mint jómagam, akinél ez szerencsés alkati adottság: mindhalálig fakírként. FIGYELŐ Száz korona az átlagórabér Elérte a száz koronát az átlagos órabér Szlovákiában a Pravda szerint, azonban óriási az eltérés a régiók között. Míg Pozsonyban egy óra alatt átlagosan 140 koronát is kereshetünk, Eperjesen átlag 79-et. Főleg az egyetemi végzettségű és a hagyományos népi mesterségeket gyakorló munkaerő keresete nő. Nem csoda, hiszen ezeket a dolgozókat Nyugaton is megbecsülik. Emelkedett a közlekedésben és az elektronikai iparban dolgozók fizetése is, a legtöbbet már évek óta a számítástechnikusok keresnek.- Béluka, a főnök kirúgja magát. Hát nem vette észre, hogy a reggeli csúcsforgalomban neki üvöltötte azt, hogy „megtanulhatnád, melyik a jobb kezed, hülye köcsög..." (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ 'NDEPENDENT Irányultságtól függőén gyökeresen ellentétes következtetésekre jutottak a pénteki brit lapok az iraki tömegpusztító fegyvereket kereső szövetséges feltáró csoport előző éjjel beterjesztett jelentéséből. A harcosan háborúellenes The Independent - a legnagyobb liberális napilap - szerint a Washingtonban benyújtott jelentés „történelmi léptékű balfogás“ bizonyítéka, kitűnik belőle, hogy Nagy-Britannia olyan veszély megelőzésére vonult háborúba, amely nem létezett. A lap szerint a legtöbb, amit a jelentés kínál, másodlagos jelentőségű dokumentumok tömkelegé, valamint iraki őrizetesek pontatlan beszámolói. Mindezeken túl a feltáró csoport összefoglalója „hemzseg a feltételes módban alkalmazott igéktől, hogy Szad- dám Húszéin mire lett volna képes, ha...” A brit lap szerint a háború utáni Irak „legszégyenteljesebb valósága” a hírszerzési szolgálatok rendkívüli mértékű kudarca, és az, hogy a politikai vezetés képtelen volt megfelelően értékelni a helyzetet. HÉTVÉG(R)E A mozgástörvény számtana Ne higgye senki, hogy végre megmenekült az ország, mert Dzurindának csütörtökön sikerült leváltania Ján Mojžišt. A kormánykoalíciónak ugyanis további, roppant fontos és megdöbbentő információk kerültek a kezébe. HOLOP ZSOLT Dzurinda kedd reggel egy cetlit talált az asztalán, elemzőcsoportja több havi munkájának eredményét. A kódolt üzenet csupán eny- nyi volt: 78 - 3 = 75 78 - 3 -1 = 74 Mi lehet ez?! Izgalmában még a kávét is kilöttyentette a papírra. Nem baj, majd a Pittner elküldi újra, és csak nekem, nekem, jaj, anyám, hitted volna, hogy olyan dolgokat fogok tudni, amiket még a Rudi se, olyan titkosakat, hogy még magamnak se árulhatom el, most megvagy Mojžiš, elkaptalak! így lelkendezett Dzurinda, kipirult az a hónapok óta sápadt arca, de aztán eszébe jutott, hogy múltkor lehordta őt az államfő meg a házelnök, mert a Pittner csak őt tájékoztatja, hát most akkor közölni kellene velük is ezt a jó hírt. - Tényleg, mit jelenthet? - morfondírozott már útban az elnöki palota felé, na mindegy, nagyon türelmesen elmagyarázom nekik háromszor, hogy többet nem mondhatok, majd a megfelelő helyen és időben ismertetem a tényeket, addig is váltsuk le a Mojžišt. Schuster elmerülten ült az íróasztalánál, amikor beléptek Hrušov- skýval, nagyon rágódott valamin. Előtte üres levélpapír, csak a megszólításig jutott: Szentatyám!- Jó, hogy jössz, Pavol, diktálj valamit, a pápának írok. Meghívjam megint? - Ugyan, Rudi, te, aki könyvet írtál egy szocialista öntőbrigádról és a kohósalakról, nem tudsz pár sort küldeni a pápának?- személyeskedett Pavol. - Há’ milyen hülyeség ez? - szaladt ki ekkor Dzurinda száján, mert véletlenül megfordította a cetlit. A hátulján ez állt: „Felfedeztük a képviselők mozgásának törvényét. Kepler elemzőcsoport-vezető”- Micsoda, milyen törvény? - hü- ledezett Schuster. - Csak én írhatok alá törvényeket. Azonnal add ide, visszaadom a parlamentnek! Hány mozgástörvénye van még ennek a Keplernek? - kapkodott sértődötten a papír után, ám ekkor Dzurinda hirtelen sikoltozni kezdett, mert világosság gyúlt a fejében: megvan a bizonyíték, itt az újabb csoport, ez a Kepler a vezetője, nem megmondtam, hogy veszélyben az ország, de ki a franc ez a Kepler, azonnal le kell tolni a Pittnert.- Ja, csak ennyi? - nyögte ki csalódottan Dzurinda két óra múlva, miután előkerítették neki az elemzőt, és az elmagyarázta, hogy a kormány elveszítette parlamenti többségét. Ä koalíció 78 képviselővel indult, ezeket pártállásuk szerint négy halmazba lehet sorolni, és ha az egyik halmazból kilép valaki, akkor hiányozni fog onnan, a számok nem hazudnak, csúszott ki a száján, a törvények elfogadásához meg jó lenne legalább 76 képviselő, most meg már csak 75, vagy ki tudja mennyi van, ami kisebbségi kormányzást jelent, mire Dzurinda közbevetette, hogy jól van, na, érti, érti, de halmazok helyett beszéljünk inkább csoportokról, mert akkor még jobban érti. Az elemző ekkor rámutatott a cetlin szereplő 3-as számra, ez a háromfős képviselői csoport szaladt el Ruskótól, mert nem tetszett nekik a műsor. - És ez a plusz - 1, ki ez az egyfős csoport, esküszöm, leváltom!- kiabálta Miki, mire már Rudi is felhorkant, hogy a múlt héten megtette, Šimko az, visszament a parlamentbe és most már úgy szavaz, ahogy akar, legalábbis azt mondta. Akkor legalább a Mojžišt váltsuk le, kiabálta Dzurinda, mire Hrušovský, hogy neki is jusson valami szerep ebben az írásban, közbevetette még, hogy azért az alapvető emberi jogokat is jó lenne kihúzatni a készülő európai alkotmányból, különben majd összeházasodnak a homoszexuálisok, aztán mindketten sietősen távoztak, hogy tovább üldözzék kiszemelt célcsoportjaikat. Schuster még utánuk kiabálta, hogy már megint nem beszéltek a választópolgárokról, pedig jövőre elnökválasztás lesz, a kisebbségi kormányról meg megkérdi a Bélát, mert ő tudja pontosan, mi az, hogy kisebbségi.- Hát ehhez nem kell magyar egyetemet végezni, 78 mínusz 4 az 74, így pedig nem tudjuk elvégezni a magyar egyetem dolgát - mondta Bugár Béla, ezt elküldhettem volna sms-ben is, tette hozzá, és kölcsönkérte az elnök mobiltelefonját, hogy Schuster nevében küldjön egy vicces üzenetet Kucsmának, de az elnök nem adta.- Végre mind elmentek - sóhajtott fáradtan az elnök, és visszatért íróasztalához, hogy letudja aznapi feladatát: „Szentatyám! Szeretném megköszönni történelmi látogatását, amely megnyugvást és békét hozott Szlovákiának.” Dzurinda pedig este bejelentette, hogy a parlamentben 78 - 4 = 78, majd ő, vagy valaki más, a szavazások előtt mindig beszél a kiugrócsoport tagjaival, hogy legyen má’ eszük, na. HETI GAZDA(G)SÁG Nyugdíj reform - illúziók után kijózanodás TUBA LAJOS Vajúdtak a hegyek és egeret szültek - ez az érzésünk a nyugdíjrendszer állandó alakítgatása láttán. Persze Kaníkékat azért nem szeretnénk alibista elődjeikhez hasonlítani, de korábban nem ezt ígérték. Valahogy úgy vagyunk velük, mint az a hölgy, akit az udvarlás időszakában csupa előkelő helyre hordtak, az esküvő után pedig kiderült, hogy az anyósnál kell lakni és minden koronát beosztani, hogy a gyereknek még csokoládéra sem jut. A most már szinte hetente felbukkanó visszavonulási manőverek láttán a legjobb az lesz, ha a nyugdíjtörvények parlamenti elfogadásáig ezen a helyen is hallgatni fogunk e témáról, és majd csak a végső változatot próbáljuk meg értékelni. Az már nyilvánvaló, hogy nagy lelkesedésre nem lesz okunk. A kérdés most az, hogy a produktum nevezhető-e még reformnak, vagy már átcsúszott a Tkáč és Magvaši idején szorgalmazott kozmetikázásba. Lelkesedik viszont a jegybank, mondván, nem kell tartani a korona erősödésétől, az export jól alakul, húzza a közlekedési eszközök kivitele. Más exportőröket nem kérdeztek meg, ők nyilván nem lennének ennyire lelkesek, mi viszont örülünk, hiszen ha esetleg nagy ritkán külföldre látogatunk, legalább egy lehelettel többet ér a koronánk (ettől még mindig reménytelenül szegények vagyunk). Egyébként pedig gondoljunk csak bele, mennyire biztosak egy olyan ország pozíciói, ahol a makrogazdasági adatok alakulása egyenes arányban áll a A csatlakozásig meg kell szüntetni a kereskedelmi láncokról szóló törvényt. Volkswagen gyártósorainak mozgási sebességével. Ez persze nem nálunk fordul elő először a világon és jobb-rosszabb reakciókat is láthattunk. Voltak például kicsiny középamerikai országok, ahol a jólét a banánterméstől függött. Volt, amelyik megelégedett ezzel, de néhány igyekezett felfuttatni az ipart is. Nekik lett igazuk, ezek manapság nagyobb megrázkódtatások nélkül képesek átvészelni a banánkereskedelem hullámvölgyeit. Átvette a hivatalát az új gazdasági miniszter és egyelőre kétséges, ebben a bársonyszékben mennyire igyekszik majd bizonyítani, hogy a liberális retorikát nem csak azért választotta, mert televíziós pártjának felfuttatásához ez volt az egyetlen szabad szeglet a politikai palettán. Paradox módon azt a kását kell megennie, amelyet nyáron szuperpolitikusként maga főzött. A kereskedelmi láncokról szóló törvény kormánykörökben néhány éves csatangolás után idén tavasszal csendben és észrevétlenül kimúlt, mindössze a mindentudó Fico rohangált tovább az ötlettel. Neki viszont semmi esélye sem lett volna, ha nyáron az ANO a kormánykoalícióval szembeni demonstráció részeként nem áll mellé. így azután lett egy törvényünk, amely hűen tükrözi azt a hozzáállást, hogy hivatalnoki asztal mellől a gazdaság és a kereskedelem sokkal jobban befolyásolható, mint piaci eszközökkel. Az EU viszont szeptemberben jelezte, nem kér ebből, és ha csatlakozni akarunk, akkor bizony gyorsan le kell mondanunk erről a jogszabályról. Az említett törvény egyébként a vásárlókat (a Fico által oly hőn védelmezett kisembereket) vajmi kevéssé segíti, a politikusok eléggé jól körvonalazható lobbicsoportok érdekeit védelmezték a parlamentben. Ruskónak most ezt, a közreműködésével világra hozott torzszülöttet kell eltennie láb alól. Az uniós kifogások kiirtása után ugyanis mindössze az a rendelkezés maradna benne, amely szerint a számlákat illik időben fizetni, ehhez azonban nincs szükség külön törvényre. De az új miniszter egyéb, ideológiai problémákat felvető témákat is elkezdett nyitogat- ni, ilyen az energetikai létesítmények felügyeletének visszautalása a független energiahivataltól a gazdasági minisztériumhoz, illetve a hazai villamosenergia-termelés monopolizálásának fokozása a Mohi Atomerőmű befejezésével. Rusko első reakciói mindennek nevezhetők, csak liberális hozzáállásnak nem. Kíváncsian vátjuk, hogy a Markíza Televízió híradója miként reagál majd erre, illetve a napi néhány másodperces szokványos ANO-elkötelezett képvágás tartalma miként tükrözi majd az érdekek ilyen irányú változását.
