Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-31 / 251. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 31. Közélet 5 Beszélgetés Molnár Jánossal, a Calvin János Teológiai Akadémia dékánjával egyetemalapításról, hitoktatók képzéséről Szegényen, mégis erős hittel A tetten érhető időhúzás kapcsán akár rosszindulatot is felfedezhetnénk az Akkreditációs Bizottság munkájában (A szerző felvétele) A Calvin János Teológiai Akadémia október utolsó vasárnapján tartotta 10. tanévnyitóját. Dr. Molnár János dékán beszédében elemezte az intézmény szellemi küldetését és gazdasági helyzetét, amiből az derült ki, hogy a református lelkészeket és hitoktatókat képző főiskola lényegében könyöradomány- okból tartja fenn magát, az oktató tanárok nem kapnak tiszteletdíjat, esetenként még útiköltséget sem. Az akadémia körüli gondokról, a hitről és az intézmény jövőjéről beszélgettünk. SOÓKY LÁSZLÓ Tanévnyitó beszédéből kiderült, hogy az akadémián végzett munkából nem lehet megélni, családot fenntartani. Miképpen oldja ezt meg Ön és a többi oktató? Mindannyian szolgálunk valahol. Én a réte-boldogfai gyülekezetben vagyok lelkipásztor, és a szenei gyülekezetben is én végzem a szolgálatot. A Prágai Teológiai Főiskolán tanítottam, de a megalakulásig szolgálatot kellett vállalnom. Három gyermekem van, már felnőttek, nem szorulnak az anyagi segítségemre. A gyülekezeti szolgálat mellett hetente két-három napot töltök Komáromban, tanítok és végzem a dékáni teendőket. Számomra megrendítő volt tanévnyitó beszéde abban az értelemben, hogy szó szerint fillérekből tartanak fenn egy magyar felsőoktatási intézményt. Nem egyszerű feladat, de az eltelt tíz év alatt annyira megszoktuk a nyomorúságot, hogy már rendkívülinek sem tekintjük. Az alap- probléma, hogy nem kapunk állami támogatást, ennek híján pedig lehetetlenség tervet készíteni. Tisztelettel megköszönjük és beosztjuk azokat az adományokat, amiket kapunk. Ahhoz, hogy egy teológiai intézet működni tudjon, szükség » Az eltelt tíz év alatt annyira megszoktuk a nyomorúságot, hogy már rendkívülinek sem tekintjük. \\ van alkalmazottakra, tanárokra, biztosítani kell az épületek működőképességét, fűtését, világítását, szükség van irodákra, berendezésekre, számítógépekre, szerény béralapra. Mi ezt megbízható pénzügyi háttér nélkül, számos eseten ad hoc módon rendezzük, de rendezzük, mert az oktató kollégákkal együtt úgy véljük, hogy fontos, amit csinálunk, hogy eredményes a munkánk, hogy szükség van rá, s hisszük, hogy a türelmünk meghozza azt az eredményt, amelyet célul tűztünk ki magunk elé. Megnevezné ezt a célt? Nem titok, hiszen napirenden van. Az a vágyunk, hogy a Calvin János Teológiai Akadémia egy egyetem karává váljék. Politikusok szájából, sajtóértesülésekből különféle, olykor egymásnak ellentmondó híreket kapunk a Selye János Egyetemmel kapcsolatban, Ön irályén értesülésekkel rendelkezik? Az Akkreditációs Bizottság 2003. október 1-jén akkreditálta a teológiai kart, ezzel párhuzamosan javasolta a kormánynak az egyetem létrehozását. Az egyetem tehát egy karral, a teológiával indulhatna, a másik két kart, a pedagógiait és a köz- gazdaságit még nem akkreditálták. Noha a bizottság bejelentette, hogy az egyetemalapításra benyújtott tervezet elfogadható és megalapozott, nekem úgy tűnik, hogy az Akkreditácós Bizottság egyes tagjai a mai napig nem ismerkedtek meg vele, ezért nyilatkoznak általánosságokban. Jóhiszeműek vagyunk, bár a tetten érhető időhúzás kapcsán akár rosszindulatot is felfedezhetnénk a bizottság munkájában. Arra gondol, hogy hiányzik a politikai akarat? Nehéz ezt eldönteni, hiszen az egyetem megalapítása része a kormány- programnak, ugyanakkor szakmailag az egyetemalapítás létjogosultságát nehéz megkérdőjelezni. Mindenképpen politikai döntés születik, különösen, ha arra gondolunk, hogy az Akkreditációs Bizottság nem emelt szakmai kifogásokat. Azt természetesen nem zárhatjuk ki, hogy bizonyos politikai körök hatással lehetnek erre a szakmai bizottságra. Ma már tudjuk, hogy a parlament oktatásügyi bizottságában a javaslat átment, annak ellenére, hogy a jelenlévő maticások jelentős obstruk- cióval próbálkoztak. Az egyetemalapítás egy hosszú küszködés végét jelenti majd? A Szlovákiában működő egyetemek részéről irányunkban nem mutatkozott fogadókészség. Nyitra például 9 éve keményen ellenáll, a Koménius egyetem azzal hárított el bennünket, hogy már két teológiai karral rendelkezik, harmadikat nem bírna el. Tárgyaltunk a nagyszombati egyetemmel is, érdeklődést is mutattak irányunkba, de valahonnan valaki közbeszólt, hogy minket ne. A kassai Šafárik Egyetem részéről nagy volt a fogadókészség, szóban szinte mindenben megegyeztünk, amikor viszont az írásbeli rögzítésre került volna sor, egyszerre elzárkóztak, tehát újra bebizonyosodott, hogy erős emberek figyelik a mi tevékenységünket. Mostanra a helyzetünk változott, s jelentős előrelépés, hogy a teológiát az Akkreditációs Bizottság elfogadta. Figyelembe kellene vennie azt a tényt, hogy Szlovákiában 110 ezer református él, akik adófizetők, s az ő adójukból el lehetne különíteni azt a Í0 millió koronát, ami működésünkhöz szükséges. Ekkora összegre lenne szükség a kar fenntartására? Két éve szólított fel bennünket az oktatásügyi minisztérium, hogy dolgozzunk ki egy öt éves költség- vetést. Az infláció figyelembevételével nagyjából 10 millió koronára lenne szükségünk ahhoz, hogy méltányosan működtessük az intézetet. A kormányhivataltól egyébként most kaptunk támogatást épületeink felújítására. Müyen a felvidéki református gyülekezetek lelkészi ellátottsága, vannak lelkipásztorok nélküli egyházközségek? Még nincs mindenütt lelkész, de már korántsem olyan nagy a hiány, mint tíz-tizenöt éve. Ugyanakkor még ma is vannak faluk, például Gömörben, Barsban, ahol egy lelkipásztor három-négy gyülekezetben is szolgál. A szlovákiai történések alapján kimondható, hogy az állam különbséget tesz a katolikus és a többi feleket között? Nem különbségtételről beszélnék, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vesznek figyelembe bennünket. Nem csupán azért, mert Szlovákia lakosságának kicsiny hányadát képezzük, hanem vélhetően azért, mert a reformátusok mindannyian magyarok, ami ellenérzéseket válthat ki a nemzetállamot képviselők körében. Ebből adódóan nem tekinthetjük véletlennek és nem csodálkozhatunk rajta, hogy a református egyháznak még mindig nincs az állam által fenntartott és finanszírozott teológiája. A jelenlegi körülmények között milyen lehetőségeket tudnak biztosítani az itt tanuló hallgatóknak? Nagyon jó kapcsolatokat tartunk fenn különböző nyugat-európai egyetemek teológiai karaival, Ausztráliától Hollandiáig, s ezek az egyetemek vállalnak a mi hallgatónk közül egy-egy diákot oly módon, hogy az oktatás idején az ő ösztöndíjasaként tanulhatnak. Például, most jött haza egy diákunk, aki négy éve végzett, majd egy évet a skóciai Aberdeenben tanult, végül Oxford- ban szerzett magiszteri titulust. Elmondhatom azt is, hogy az itthon tanulóknak is mindmáig be tudtunk biztosítani mindent, van kollégiumunk, új könyvtárunk, menzánk, biztosított az oktatás is, persze egészen másként működhetnénk egy egyetem keretén belül. A jelenlegi \\ Az itteni reformátu- ' sok mindannyian magyarok, ami ellenérzéseket válthat ki a nemzetállamot kép- >> viselők körében. ^ működésünket zömében a külföldi testvéregyházak segélyei biztosítják, természetesen azt sem hallgatom el, hogy a könyvtár építkezésére a szlovák kormánytól is kaptunk 1,3 millió koronát. Kellő mennyiségű számítógéppel és internetes hálózattal is rendelkezünk, tehát ha közel sem nyugat-európai környezetet és színvonalat, de a hallgatóinknak tisztességes körülményeket tudunk biztosítani, megkülönböztetett köszönettel a komáromi református gyülekezetnek, amely épületeit szinte ingyen biztosítja az akadémia számára. Ha az egyetem megalakul, átköltöznek a Komáromi Erődbe? Ha egy karral alakulna meg, akkor is át kellene költöznünk, mert egyrészt a kijelölt helyek fogadóképes állapotban vannak, másrészt pedig ha a helyszínen egyetemi karként vagyunk jelen, azután már kínos lenne a döntéshozóknak úgy módosítani egy határozatot, hogy annak nemzetközi színtéren ne legyen visszhangja. MEGKÉRDEZTÜK Miroslav Abelovský távozó független parlamenti képviselőt és főügyészjelöltet Ön csütörtökön lemondott képviselői mandátumáról, mert megpályázza a főügyészi tisztséget. Miből gondolja, hogy el tudja látni a főügyészi feladatokat? Ügyvédként dolgoztam harminc évig, büntetőjoggal foglalkoztam, van elég tapasztalatom, ezért úgy vélem, semmilyen problémát nem fog jelenteni a feladat, csak a másik oldalon fogok állni. Az ügyvédi pálya mégiscsak eltér a főügyészi munkától. Igen, de megvan a kellő végzettségem és gyakorlatom. Feleségem harminc évig ügyészként dolgozott, tehát tud majd tanácsokat adni. A főügyészi munkát törvény szabályozza, ha betartom az előírásokat, semmilyen gondnak nem szabadna felmerülnie. A főügyészi tisztség politikai funkció, ezért politikai támogatásra van szükség ahhoz, hogy feladataimat rendesen el tudjam látni. A jelenlegi főügyész nem rendelkezik politikai támogatással. Mely pártokkal tárgyalt már megválasztása támogatásáról? Az összes parlamenti párttal. Megegyeztünk, hogy támogatni fognak, erről biztosítottak is. November 14-ig kell benyújtani a pályázatokat, addigra kiderül, hányán jelentkeznek a poszt betöltésére. A független képviselői klub jelöl majd. Ha mégsem választják meg, nem fogja sajnálni, hogy lemondott mandátumáról? Nem leszek boldog, de van saját hivatásom, ügyvédi irodám, ahova bármikor visszatérhetek. Nem fogom tragédiaként fel, ha mégse választanak meg. Támogatta a Selye János Egyetem létrehozását a parlamentben és azt is, hogy Ľubomír Lintner a parlament egyik alel- nöke legyen. Miért? Nem azért, hogy az MKP támogatását elnyerjem. Úgy gondolom, mindig jó, ha egy új egyetem alakul, mert így többen tanulhatnak felsőoktatási intézményben. Ha más nyelvű egyetemről lett volna szőj azt is támogattam volna. Lintner úr pedig nagyon jó barátom, jó politikusnak tartom. Sajnálatos, hogy sokan azt gondolják: azért támogatom őt, hogy megválasz- szanak főügyésznek. Nem szabad ezt a dolgot politikai üzletnek tekinteni, (ncsj RÖVIDEN Bízik még Schuster Pittnerben? Pozsony. Rudolf Schuster tegnap újságírók előtt nem volt hajlandó válaszolni arra kérdésre, hogy élvezi-e még bizalmát Ladislav Pittner. A kérdés amiatt merült fel, hogy az SIS igazgatója által a köztársasági elnökhöz eljutatott dokumentumokban egyesek szerint zsidóellenes mondatok vannak. Az államfő legszívesebben az egész anyagot nyilvánosságra hozná, de a törvény ezt nem engedi. (TASR) Ismét külkereskedelmi többlet Pozsony. A várakozással ellentétben szeptemberben ismét többlettel zárt Szlovákia külkereskedelme. A kivitel 72,476 milliárd koronát, a behozatal 72,434 milliárd koronát tett ki, azaz a többlet 42 millió koronára rúg. Szlovákia az év első 9 hónapjában 585,2 milliárd korona értékben exportált és 596,3 milliárd koronáért importált, vagyis az összesített háromnegyed évi deficit 11,1 milliárd koronát tesz ki. Egy évvel ezelőtt a 9 havi deficit még 60,5 milliárd korona volt. (SITA) Mindenkire 3034 dollár adósság jut Pozsony. Szlovákia bruttó külföldi adósságállománya 2003 júliusában elérte a 16,588 milliárd dollárt, ami 1,3 milliárddal több, mint egy hónappal korábban. A hosszú futamidejű külföldi adósságállományjúliusban 10,5 milliárd dollár volt, ebből a kormány és a nemzeti bank adóssága 5,1 milliárd dollárra rúgott. A 6,1 milliárd dollárt kitevő rövid futamidejű küladósságból 585,2 millió dollár terheli a kabinetet és a jegybankot. 2003 júliusában minden egyes polgárra 3034 dollár küladósság jutott. Mivel Szlovákia összesen 18,1 milliárd dollárnyi külföldi aktívummal rendelkezik, ezért a nettó adósság valójában 1,5 milliárdos többletet mutat. (TASR) Černák enyhébb börtönbe menne Trencsén. Mikuláš Černák arra kéri a trencséni járásbíróságot, hogy helyezze át őt a legenyhébb fokozatú börtönbe. A besztercebányai alvilág fejének tartott férfit, aki nyolc és féléves börtön- büntetését tölti, Szlovákia legszigorúbb és legbiztonságosabb börtönében, Illaván tartják fogva, s ha eleget tennének kérésének, akkor egy másik börtönbe kellene átszállítani. Az elítélteket példás magatartás esetén lehet áthelyezni enyhébb fokozatú fegyintézetbe. (TASR) Magántőke autópálya-építésre Pozsony. Nyolcvan és százmilliárd korona közötti magántőkét szeretne bevonni az elkövetkező évek során a szlovákiai autópálya-építésekbe Pavol Prokopovič. A közlekedési miniszter szerint a közbeszerzési feladatok lassítják a stratégiai befektető kiválasztását, így legkorábban 2005 második felében indulhat el Szlovákiában az ilyen jellegű építkezés. Előzetes számítások alapján úgy látja Prokopovič, hogy az állam 20 év alatt tudná kifizetni a befektetőket, de ehhez természetesen fizetőssé kellene tenni az adott szakaszokat. (TASR) Beteges viszonyok az SDKÚ-ban Pozsony. Ivan Šimko betegesnek tartja az SDKÚ-n belül uralkodó viszonyokat. A párt belső bírósága tegnap jóváhagyta az elnökség döntését, mely visszahívta alelnöki posztjából a volt védelmi minisztert. Ilyen döntést várt ő is, mivel szerinte a pártban megfélemlítés folyik. - Két SDKÚ létezik. Az egyik a jelenlegi vezetés pártja, ennek tagjai önös érdekeiknek megfelelően próbálják alakítani a dolgokat. A másik SDKÚ az értékek pártja, mely a pártprogramot képviseli, s az emberek erre szavaztak - mondta. Šimko azt szeretné elérni, hogy újra ez a csoport kerekedjen felül, s ezért tenni is kíván, de egyelőre nem volt hajlandó elmondani, hogy pontosan mire készül, (s, t) Szerb kormányalelnök Pozsonyban Pozsony. A szlovák-szerb vízumrendszer enyhítéséről és a gazdasági együttműködési lehetőségekről tárgyalt tegnap Csáky Pál szlovák kormányalelnök szerb kollégájával, Csedomir Jovanoviccsal. Az is felmerült, hogy a magyarországi határátlépési modellt alkalmazzák, Csáky szerint erről hamarosan tárgyalni fognak Eduard Kukán külügyminiszterrel, (sza) Az intézkedések az ellátás színvonalát csökkentik---------------------------------------------------------------j--------------Hó végén rendre nincs pénz kórházi műtétekre ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Várhatóan holnap vagy legkésőbb hétfőn újra a régi üzemben működik a nyitrai egyetemi kórház - mondta Ján Birčák, az intézmény egyik sebésze. A helyzet azonban továbbra sem javult, várható, hogy a hónap végén újabb megszorításokra kényszerülnek, mivel feltételezhető, hogy az egészségbiztosítók által az egyes kezelésekre adott pénz újra elfogy majd a hónap vége előtt. A kórház október 27-től kénytelen volt elhalasztani az előre tervezett műtéteket, csak az életveszélyes állapotban levő betegeket operálták, mivel kiürült a kórház kasszája. „Ez az állapot havonta megismétlődhet, ha a biztosítók nem növelik a kezelésekért fizetett összeget” - mondta lapunknak Birčák. A nyitrai orvosok felhívással fordultak az egészségügyi dolgozókhoz, szerintük a minisztérium takarékossági intézkedései az ellátás színvonalának további csökkentését eredményezhetik. Az orvosi kamara elégedetlen az egészségügyi reform újabb lépéseivel is. „Mivel a biztosítók részvény- társaságokká alakulnak, érdekük elsősorban a profitszerzés lesz, nem pedig az egészségügyi ellátás biztosítása” - bírálta a reformot Marián Boča, a kamara elnökségi tagja. Ján Gajdošík, a kamara elnöke több pénzt kér az egészségügy számára: „A jelenlegi helyzetet nem lehet a források bővítése nélkül megoldani, a betegeket és az egészségügyi intézményeket nem lehet tovább terhelni” - véli Gajdošík. A kamara ugyan elvben egyetért azzal a javaslattal, hogy a páciens közvetlenül térítse egyes kezelések díjának egy részét, de a minisztérium által múlt héten nyilvánosságra hozott javaslatot még időhiány miatt nem véleményezte, (lpj)
