Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-25 / 246. szám, szombat
14 Kópé ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 25. Kedves Gyerekek! Csak úgy dőlnek a levelek Tőletek! Lehet, hogy összefügg ez az ősszel, a levélhullással? Nem tudom, mindenesetre nagyon örülök. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz a Hol vagy, Jakab? rovatnak, de nagyon jó, hogy ennyien leveleznének. Az is nagy megelégedésemre szolgált, hogy szinte mindenki megköszönte a nyereményét, méghozzá nem is akárhogyan. Csodálatosan fogalmazott szép, intelligens leveleket kaptam. Igazán büszke vagyok Rátok, örülök, hogy Ti vagytok a barátaim. És csak remélni merem, hogy akitől nem kaptam levelet, az azért van, mert a postás még nem ért ide vele, nem pedig azért, mert az illető nem kapta meg a csomagot. És elnézést is kell kérnem Tőletek, s főleg a zsarnói iskolásoktól, akiknek mindenkit mosolyra fakasztó rajzából a nyomdában valami furcsa, komor, elvont alkotás lett. Azt mondják nekem, akik értenek hozzá, hogy ilyesmi előfordul, hogy ez a technika, amikor a gép rosszul olvassa le a neki megadott jeleket. Kár, hogy épp itt nálunk, s épp e vidám képet olvasta ily gyászosra a nyomda gépe, én megmutatom újra, hátha végre sikerül mindenkinek meglátnia azt, amit a zsarnói gyerekek küldtek, s amit mi látunk itt a szerkesztőségben. Egy hét múlva mindenszentek, ezért nem jelenik meg az Új Szó sem. Gondoljatok Szabó Ildikóval azokra, akik már nincsenek köztünk, vigyázzatok az élőkre, a törékeny kapcsolatokra, s két hét múlva találkozunk. Addig pedig írjatok, hisz tudjátok, gyűjtöm az ötleteket, a meséket, a verseket, a rejtvényeket, az eredeti szövegeket, a jópofa leveleket, mindent, ami szeretettel készül, mert szeretlek Titeket: TÖRD A FEIED! A mátyóci Kusnyír Melinda képrejtvénye Az október 11-ei megfejtések: A kőszívű ember fiai - a baba, mert nem való iskolába - a teknős, mert nem háziállat. Az Ahol élek rajzverseny a karasznahorkaváraljai Görgei Dóra ötlete volt. Egyedül Jakab Veronika emlékezett rá, vagy tudott utánanézni, no és a zsarnói iskolások. Nekik küldöm a jutalomkönyvet. A Családi Könyvklub, a Lilium Aurum és a ajándékát nyerte még: Takács Anita, Csallóközaranyos, Pócs Hajnalka, Érsekújvár, Korol Matyika, Zsarnó. TARKA LEPKE... A gyertyácska története SZABÓ ILDIKÓ Szép őszi nap volt. Az ablakból kinézve lehetett látni a szinte teljesen kopár fákat. A színes levelek lomhán heverésztek a földön. Csupán a szél süvített. Mindenkit utolért, a bő kabátokba pillanatok alatt belebújt és az arcokat is kipirosította. Ezzel próbálta mutatni, milyen hatalmas, mekkora erő birtokában van. Ez egy átlagos napnak látszott. Az idő is olyan megszokott, őszies volt. Az emberek ugyanúgy tettek-vettek, mint máskor. November 2-a volt, azaz halottak napja. Este, amikor besötétedett, és az égbolton megjelent a hold a csillagokkal, a temetőbe sok ember látogatott. Az ismerős sírokhoz léptek. Egyiknél-másiknál egész családok álltak. Míg a szülők elmélyülve gondolkoztak, emlékeket kerestek, a gyerekek azon vitatkoztak, ki gyújtsa meg az első gyertyát. Miután a sírra helyezték, pompásan világított. Az egyik gyertyácska irigykedve nézte.- Ó, de gyönyörű! - sóhajtozott a táska nyílásán kikukucskálva. - Én is így akarok világítani! A mécsesek a táskában megsokallták a folytonos panaszkodást:- Ugyan már, te kis oktondi, nem jó neked itt? Hazavisznek, feltesznek a polcra, és még egy évet kibírsz. S ha jövőre ugyanígy cselekednek, akkor örülhetsz. Nincs ám olyan jó dolguk, mint ahogy te látod. Mi sajnos mindenképpen kikerülünk innen.- Pont ez az! Mindenki kikerül, csak én nem. Unom már, hogy minden évet a sötét polcon töltök. De csodás lenne, ha én is vüágíthat- nék! Ekkor valaki belenyúlt a táskába, és kivette a mécseseket. A kis gyertya egyedül maradt. Már nagyon nyugtalan volt. Összes erejét összeszedve, zsupsz, kiugrott a táska nyílásán, egyenesen a földre. A kisfiú lehajolt, hogy felvegye, közben megkérdezte: -Anyu, ezt a gyertyát még meggyújtom, jó? Amint látta a helyeslő választ, felállt kezében a gyertyával. A gyertyácska balra nézett, jobbra nézett, mindenütt csak azt látta, mi a sorsa egy tövig égett gyertyának. Elkezdett kapálózni, tiltakozni, de minden hiábavaló volt. A kanóca a másik gyertyáéhoz ért, és máris lángra lobbant.- Igazuk volt a mécseseknek, most már belátom, önfejű voltam. De ha már úgyis itt vagyok, világítok, amíg csak tudok, s közben majd azt az idézetet mondogatom, amelyet csak ebben a pillanatban értettem meg: „Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis fényért, melegért érdemes tövig égni. Mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja az életünket.” (Molnár Ferenc) A kis gyertya oly fényesen világított, hogy aki arra járt, bizony, megcsodálta. Mikor a társai már elaludtak, ő még mindig ragyogott. Egyszer csak kezdett elfogyni az ereje, pislogott, és szép lassan ő is elaludt. A sírra pedig sötétség borult. ■ iv § •i' V. . Jp &! Jlm Ismerd meg hazádat Kópéval! Pozsony - jíratislava Miksa, " JÉN.M ESZTERGOMI EZENNEL. , rí\Mfc6KAmsZÁ6 KIRÁLYA KORONÁZLAK 1 A tóRÜT MteRÖWÍzKsi SOMSON LRT VÉGET.ElüM KIRÁLY LELJEM SOKKIG! M LEíUKöRHDiETtot mmn A zsarnói iskolások szívderítő festménye Somogyi Tibor felvételén, ha a nyomda is úgy akarja. Bréda Enikő, 9 éves, Nagymácséd Paksi Julianna, 13 éves, Komárom Vanko Zsófia, 7 éves, Fülekkovácsi HOL VAGY, JAKAB? Gyerekek! Sipos Lúčia 12 éves, 11 éven felüli fiúkkal és lányokkal levelezne. Nagyon szeret táncolni, s azt ígéri, mindenkivel tartja majd a kapcsolatot, aki ír neki. Sipos Lucia 076 71 Čičarovce 129. Barátokat keresek barátaimnak: Kusnyír Melinda 11 éves, szabadidejében rajzol, verseket, leveleket ír. Bárkivel szívesen levelezne. Kusnyír Melinda 079 01 Mat’ovce 15. Parádi Mária 12 éves, olyan lányokkal és fiúkkal levelezne, akik szeretnek olvasni, zenét hallgatni és számítógépezni. Hobbija még a focizás, a kosarazás. Fényképes leveleket előnyben részesít, de mindre válaszol. Parádi Mária Nová 97/18 946 15 Tôň Varga Attila 10 éves, olyan lányok és fiúk leveleit várja, akik szeretnek rajzolni és horgászni. O maga a lustálkodást sem veti meg, de a levelekre azért válaszol. Varga Attila 930 16 Vydrany 373
