Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-23 / 244. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 23. Iskola utca A legrosszabb, legverekedősebb, legzsarnokibb módon viselkedő gyerekek általában maguk is áldozatok Kis bandavezérek FELDOLGOZÁS inden szülő izgul, M amikor gyermekét I iskolába adja. Ha I pár hónap alatt azu- tán kiderül, hogy a kisdiák igazi kis bandavezér, akit falkában követetnek a többiek, felsóhajtunk: hála istennek, minden rendben van. De mit érzünk akkor, amikor egyre többen kezdenek panaszkodni rá, hogy túl erőszakos, mindenkinek parancsolgat, és ha valami nem a kedve szerint történik, akkor zsarol, duzzog, verekedik? Legtöbbünket nemcsak az előmenetel, A JÓ JEGYEK ÉS A TANÁR DICSÉRETE PRÉDIKÁCIÓ HELYETT PÉLDAMUTATÁS Az illedelmes viselkedést és a társas együttélés szabályait persze meg kell tanítanunk gyermekünknek! Nem várhatjuk el, hogy magától kitalálja, másoktól spontán ellesse, kinek kell átadnia a helyét, vagy kit kell előreengednie az ajtóban. De a konkrét szabályoknál, a törvény betűjénél a szellemisége mindig fontosabb: hiába adom át a helyem, ha utána tiszteletlenül beszélek a „vén szatyorról”, és felesleges leülni tár- sasozni, ha bár nem vitatom, hogy szabályosan győztek le, A gyerekek elsősorban utánzás és a felnőtt szerepekkel való azonosulás útján tanulnak mégsem tudok a végén jó szívvel (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) gratulálni a nyertesnek, (gya, he) foglalkoztat, de azt is szeretnénk, ha gyermekünk „második otthonában” jól is érezné magát. Aggódva figyeljük, vajon lesz-e barátja, népszerű lesz-e, vagy inkább a perifériára szorul, esetleg bántják, csúfolják is. De mit érzünk akkor, amikor egyre többen kezdenek panaszkodni rá, - szülők, tanárok, sőt maguk a gyerekek is, - hogy túl erőszakos, mindenkinek parancsolgat, és ha valami nem a kedve szerint történik, akkor zsarol, duzzog, verekedik? Mit szólunk hozzá, ha lassan az egész iskola megismeri a nevét, mert már minden kisebb gyereket fellökött egyszer, és az ebédlőben is csak az ő kiabálását hallani? Valószínűleg nem efféle népszerűségre vágytunk. AZ ERŐSZAKOS KISDIÁK Nehéz elfogadnunk, hogy a gyermek kifogásolt viselkedésében gyakran saját türelmetlenségün---------------.— * ' Nehéz elfogadnunk, hogy a gyermek kifogásolt viselkedésében gyakran saját türelmetlenségünket, akaratosságunkat vagy agresszivitásunkat látjuk viszont (Képarchívum) A féltékeny testvér otthon látszólag megbékél és kedves, előzékeny a kistestvérével, de az iskolában minden nála gyengébbet elgáncsol, megüt, kicsúfol (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) két, akaratosságunkat vagy agresszivitásunkat látjuk viszont. Ha nem is tartozunk azok közé a szülők közé, akik helyeslik, vagy legalábbis elnézik csemetéjük erőszakosságát, mondván „legalább nem mulya, kiharcolja az élettől, ami neki jár”, akkor is részünk lehet a jelenség kialakulásában. Igaz, a legrosszabb, legverekedősebb, legzsarnokibb módon viselkedő gyerekek általában maguk is áldozatok: durva, autoriter családokból kerülnek ki, és csak az otthoni bánásmódot gyakorolják el társaikon az iskolában. A MANIPULÁCIÓ, ZSAROLÁS és kiközösítés kifinomultabb eszközeivel élő kis Machiavellik azonban a legjobb családokban is cseperedhetnek. Mi, felnőttek is nehezen viseljük el, ha a kicsik nem engedelmeskednek nekünk, vagy egyszerűen csak vonakodva, késlekedve teszik meg, amit kérünk. Nemcsak erősebbek vagyunk, de őszintén hisszük is, hogy igazunk van, és hogy csak a gyermek érdekeit szolgáljuk, amikor ráerőltetjük az akaratunkat. Minden bizonnyal helyesen is tesszük, ha decemberben nem veszünk jégkrémet, és nem hagyjuk, hogy négy év tanulás után, csak úgy abbahagyja a zongorázást. Ha azonban sikerülne magyarázattal, ésszerű kompromisszum keresésével beleegyezésre bírnunk, bizonyára ő is kellemesebb, rugalmasabb modorban adná elő igényeit nemcsak otthon, de az iskolában is. A TESTVÉREK KÖZÖTTI VESZEKEDÉS Sok szülő nem érti, hogy lehet éppen az ő gyereke verekedős, pa- rancsolgatós, amikor az ilyen viselkedést otthon különösen szigorúan büntetik. A testvérek közötti veszekedést, civakodást azonnal leállítják, és elvárják, hogy a gyerekek jóban legyenek, és játszanak szépen együtt. Pedig a testvérek közötti féltékenykedés és időről-időre fellángoló ellenségeskedés tulajdonképpen természetes dolog. Ha nem is örülünk neki, és ahol tudjuk, enyhíteni próbáljuk, nagyon szigorúan tiltani mégsem szerencsés, mert az a visszájára sülhet el. A féltékeny testvér otthon látszólag megbékél és kedves, előzékeny a kistestvérével, de az iskolában minden nála gyengébbet elgáncsol, megüt, kicsúfol. A tiltott érzések nem tűnnek el, csak áttolódnak az eredeti tárgyukról egy hasonlóra, egy másik kisebb gyerekre. A POFON NEM MEGOLDÁS Különösen fonák helyzet alakul ki akkor, ha a szülők a testvérek közötti civakodásnak egy-egy hathatós pofonnal vetnek véget. Mert, bár a tettlegességet tényleg nem szabad megengedni a kicsiknek, és nem helyes, ha a nagyobb és erősebb gyerek kihasználja a gyengébbet, mégsem igazán hiteles, ha fizikai fölényünk fitogtatá- sával szerzünk érvényt e nézetünknek. A gyerekek elsősorban utánzás és a felnőtt szerepekkel való azonosulás útján tanulnak, az erkölcsi prédikáció sokkal kevésbé hat. Ezért nem hatásos az sem, ha egy-egy vendégség, vagy az iskolába menetel előtt felkészítjük a gyereket a helyes viselkedésre. Hiába magyarázzuk el ugyanis, hogy a süteményosztáskor ki kell várnia a sorát, vagy, hogy a többi gyerek nem fogja engedni, hogy mindig ő nyerjen a társasjátékban, ha otthon eddig még egyszer sem mertük megverni a Fekete Péterben. ÖTLETTÁR Gyógyító játék ÖSSZEÁLLÍTÁS Míg a felnőttek szavakban fejezik ki magukat a legjobban, a gyermek számára a játék a kommunikáció legtermészetesebb módja. Még a jó beszédkészségű, cserfes, könnyen barátkozó gyerekek is szívesebben jelenítik meg félelmeiket és indulataikat szimbolikus formában, a bizalmatlan, szorongó és zárkózott gyerekekkel pedig nem is nagyon tudna egy idegen fontos dolgokról másképp kommunikálni. Időről-időre bármelyik kisgyereknél előfordulhat olyan viselkedés, amit a környezete furcsának, abnormálisnak talál. Ezek a szülőt, tanárt aggasztó jelenségek, tünetek gyakran semmilyen komolyabb bajt nem jeleznek, és ugyanolyan gyorsan el is tűnnek, ahogyan pár héttel vagy hónappal korábban megjelentek. Előfordulhat azonban, hogy a furcsa vagy zavaró viselkedés hátterében valamilyen lelki zavar, átmeneti fejlődési elakadás áll. Vannak gyerekek, akik számára egy költözködés, iskolaváltás vagy testvérszületés az átlagosnál nagyobb nehézséget okoz. Az olyan fájdalmas életesemények pedig, mint amilyen egy szeretett hozzátartozó halála, a szülők válása vagy valamilyen traumatikus élmény elszenvedése, minden kisgyereket nagyon megterhel lelkileg. Ha gyermekét már hosszabb ideje szomorúnak, feszültnek vagy túlságosan zárkózottnak látja, vagy ha a kicsi viselkedésére van túl sok panasz, akár otthon, akár az iskolában, érdemes gyermekpszichológus szakembertől tanácsot kérni: mi okozhatja a gyerek nehézségeit, és hogyan lehetne segíteni rajta? Az óvodás és kisiskolás gyermekek számára a leggyakrabban előre meg nem határozott hosszúságú, de rendszeres találkozásokból álló játékterápiát javasol a szakember. MIÉRT A JÁTÉK? Saját érzelmeink és szorongásaink gyakran félelmetesek és nehezen érthetőek. A játék a gyermek számára egy ismerős, barátságos, kevéssé fenyegető helyzetet teremt arra, hogy problémáival szembenézzen. A gyermekpszichológus szobája épp ezért cseppet sem hasonlít egy orvosi rendelőre. Fehér csempe és orvosi köpeny helyett egy szőnyegekkel és fotelekkel berendezett, kényelmes helyiség fogadja a kis pácienst. A polcokon leggyakrabban autó, babaház, bábok, ceruza és gyurma található, de az sem ritka, hogy igazi homokozó, bordásfal vagy gyűrűhinta is van a szobában. Ml A JÁTÉKTERÁPIA? A játékterápia a gyermek számára az, ami a felnőtteknek a terápiás beszélgetés. Ebben a helyzetben a kicsiknek olyan eszközök és tevékenységek állnak rendelkezésére, melyekkel szavak nélkül mondhatják el mindazt, ami nehézséget okoz számukra az életben. Egy kislány nagymamáját veszítette el: hónapokig csak játékállatokat ásott el a homokozóban. A játékterápia lehetőséget adott a gyermekeknek arra, hogy életük fájdalmas eseményeit feldolgozzák, és végül maga mögött tudják hagyni azokat. Ez a gyógymód nemcsak a leghatékonyabb és természetesebb a kicsik számára, hanem talán az sem mellékes, hogy a legtöbbjük kifejezetten élvezi is. A játék a képzelet és a valóság határán, egy mágikus körön belül zajlik: bár nem teljesen független a mindennapi élettől, valódi negatív következményekkel mégsem fenyeget. A játék babát büntetlenül lehet püfölni vagy „súlyos betegségei” miatt injekciókkal szurkálni és felvágni a hasát, és a matchboxokkal eljátszott tömegszerencsétlenségben sem sérül meg valójában senki. Sok szülő észrevette már, hogy a játékban a gyerekek a haragot és az agressziót dolgozzák fel, mivel ezek az érzések ebben a védett környezetben kifejezhetők anélkül, hogy ezek az indulatok visz- szahatnának a gyermekre a környezet felől. A játék tehát, túl azon, hogy élvezetes, szinte mindig tartalmaz valamit a gyermek szorongásaiból is. Egy traumás esemény újrajátszása babákkal a gyermek öngyógyító kísérlete arra, hogy a passzívan elszenvedett sérelmet aktív módon újra átélje, úgy, hogy közben ő uralja a helyzetet. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kellemetlen élményeket esetleg játékban a maga javára fordítja, hanem azt is, hogy a saját teherbíró képességének megfelelően adagolva jelenítheti meg azokat, (gya, he) Időről-időre bármelyik kisgyereknél előfordulhat olyan viselkedés, amit a környezete furcsának, abnormálisnak talál (Képarchívum) ISKOLA UTCA JJ SZÓ MELLÉKLETT A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com
