Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-23 / 244. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 23. Közélet 5 Végigjártam az utamat, amelyet Isten kijelölt számomra - mondja Mécs Imre, az egykori ‘56-os halálraítélt Ez az én országom, itt maradok Drámai életutat járt be a köz­ismert magyar politikus. Mécs Imrét erről és egyéb izgalmas kérdésekről faggattuk. POGONYI LAJOS Miként került a mélyen vallásos, keresztény középosztálybeli Mécs Imre, egykori jezsuita diák a for­radalmárok közé? Végzős műszaki egyetemi hallgató voltam, együtt lélegeztem a többi­ekkel. Hosszú, önfelszabaduló lé­pésekben jutottunk el október 23- ig. De átéltem a diktatúra szörnyű­ségeit, iskoláink államosítását, a vallásüldözést, az emberek meg- nyomorítását, szomszédaink kitele­pítését, a „csengőfrászt”, nagybá­tyám, Mécs László papköltő letar­tóztatását és elítélését. Az 1945 előtti rendszert sem tartottuk elfo­gadhatónak, szóba sem jött a visz- szatérés. Újat akartunk, igazságo­sabb társadalmat, diktatúra nélkül, de legfőképp a magunk útját járni. Október 23-án este a Kossuth téren éreztem, hogy újra megszületett a bizalom és vele a nemzet. 1956 után a börtönben ön „ke­gyelmes úrnak” számított. Keserű megtiszteltetés. Százával ítéltek halálra minket, minden tize­dik, ha megmenekült közülünk. Rettenetes halálgyárat működtet­tek az idegen megszálló hatalom ügynökei, Kádárék. Minket, élet­ben maradt halálraítélteket szeret­tek és tiszteltek a rabtársak, még a smasszerek is némi toleranciát ta­núsítottak irántunk. Ugyanakkor a szabályzat velünk volt a legszigo­rúbb: félévente tízperces beszélő járt, negyedévente 32 soros levelet írhattunk, kéz-láb bilincsben szállí­tottak minket. A politikaiakat elkü­lönítették a köztörvényesektől, ne­hogy „megfertőzzük” őket. Parado­xon: mi afféle szigetként képvisel­tük a szabad, forradalmi Magyaror­szágot, mialatt odakint folyt a ge­rincek megpuhítása, a meghu- nyászkodás, a beletörődés. Mi lelki­leg szabadabbak voltunk. A börtön­re úgy emlékszem vissza, mint ahol szeretetteljes légkör uralkodott a rabok között. Utólag nyilván ideali­zálom a dolgokat, de a rabközösség nagy erőt adott. » Vakmerő reményke­dés volt bennünk a forradalom alatt és . még leverése után is. \> Ön részt vett a Nemzetőrség, majd a szovjet megszállás után az ellenállás szervezésében. 1957- ben letartóztatták, majd 1958- ben halálra ítélték. 1959-ben az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták, később, 1963-ban amnesztiával szabadult. Többek között Kodály Zoltán interveniált az ön ügyében Kállai Gyulánál és másoknál, hogy ne végezzék ki... Amikor letartóztattak, társaimat már három hónapja vallatták. A tit­kosrendőrök már szaglásztak József körúti házunk körül. A szép házmes­terlány titokban figyelmeztetett, hogy keresnek. Ekkor léptem le bi­ciklivel, bujkáltam távoli ismerő­sünknél, majd 1957 június végén, Fura, hogy egyesek gyűlölnek, mert én nem gyűlölök senkit (Képarchívum) amikor már úgy tűnt, hogy nem ke­resnek, hazamentem, de másnap hajnalban értem jöttek, és letartóz­tattak. Engem utoljára. Amikor be­vittek, az ügyünk már fel volt derít­ve. Társaim addigra igen részletes vallomásokat tettek, amelyek jegy­zőkönyveit elém dobálták. A levert forradalom után a fiatal felkelők ez­rei büszkék voltak arra, amit véghez vittek, mi mással lehet magyarázni, hogy rövid tagadás után szinte di­csekedve kezdtek beszélni arról, hogy mit tettek a forradalomban. El­sőrendű vádlott-társam, Nagy Jó­zsef, fiatal, 22 éves munkás két napi tagadás után szinte büszkélkedve vallotta, hogy ellenállási szervezetet hozott létre a törvényes Nagy Imre- kormány érdekében. De a többi fia­tal munkás is hasonlóan viselkedett. Képtelenségnek tűnik? Ma igen, de mi akkor hittünk. Vakmerő remény­kedés volt bennünk a forradalom alatt és még leverése után is. Megis­mertük, hogy mi az, amikor a lehe­tetlennek tűnő vágy megvalósul: ok­tóber 23-án éjszaka összeomlott a marcona, félelmetesnek tűnő pártál­lam. Megvalósult az abszurd. Több mint egymillió párttag, háromszáz- ezernyi katona, hetvenezer ávós állt a diktatúra mögött. A tárgyaláson társaim védelmére keltem, akikre az ügyész halált kért. Ezzel csak azt ér­tem el, hogy engem is halálra ítél­tek. Ami pedig Kodály Zoltánt illeti, nemcsak az én érdekemben emelte fel a szavát, hanem az ország irányí­tóinak írt leveleiben is sürgette, hogy legyen vége a justizmordok so­rozatának. Ehhez nagy bátorság kel­lett 1958 decemberében. Valószínű­leg Kodálynak köszönhetem az éle­temet, mert Tútsek Gusztáv ítélete szerint halál várt rám. Kilenc hóna­pig, 1958. májusától 1959. március 1-jéig voltam a siralomházban, ahol végigélhettem mintegy nyolcvan forradalmár, köztük barátaim kivég­zését. A végén már fásultan vártam én is sorsom beteljesedését. A börtönben jó társaságba „keve­redett”, és egyebek között a Bel­ügyminisztérium Tervező Irodá­jának mérnöke is volt. Először Vácra vittek, ahol műkö­dött egy kémiai laboratórium vala­mint fordító iroda. Egy nagy zárká­ban egy sor egyetemista, egyetemi oktató, munkásfiatal került össze. Ott találkoztam Göncz Árpáddal is. Később a Gyűjtőfogházban kö­töttünk ki. Müyen volt a kinti közeg, amely az 1963-as amnesztia után önöket fogadta? Bíztunk abban, hogy a nép kflenc- venkilenc százaléka mellettünk áll. Mielőtt kiengedtek bennünket, az operatív tisztek óva intettek, hogy húzzuk meg magunkat, mert az em­berek esetleg megvernek minket az utcán, mondván, a munkástömegek tiltakoznak az 1963-as amnesztia el­len. Amikor szabadultam, kimentem az utcára, s fogtam egy taxit. A sofőr azt kérdezte: ,,‘56-os?” Mondtam, hogy igen. „Mennyire ítélték?” Élet- fogytiglanra - feleltem, s nem foga­dott el tőlem pénzt. A Baross utcá­ban bementem egy virágboltba, és a néni nem fogadott el semmit, amikor megtudta, hogy honnan jövök, és hogy az ötven szál rózsát az édes­anyámnak viszem, és megcsókolt. Valóban polgári forradalom zaj­lott 1956-ban, ahogyan azt a mai jobboldal állítja? Más volt akkor a szavak jelentése és aurája. A polgár szó nem is csengett olyan jól akkoriban. Az emberek többsége nem akarta visszaállítani azt, ami 1945 előtt volt, becsülete­sebb, igazabb társadalmat akartak. Semlegességet akartak, munkásta­nácsokat, a közjó által korlátozott magántulajdont képzeltek el, mint ahogy Mindszenty bíboros is. Egy sokat szenvedett, megtisztult társa­dalom kereste az útját, de szó sem volt polgári forradalomról. ‘56-ot nem lehet semmiféle skatulyába sem betuszkolni. Nem hagyja ma­gát. Biztos, hogyha győzünk és a szovjet csapatok kivonulnak, nagy viták lettek volna, de egy kevésbé gyűlölködő, konstruktívabb politi­kai osztály jött volna létre, mint ami­lyen manapság. 1975-ben ön kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1979- ben aláírta a Charta ‘77 szolidari­tási nyilatkozatot. Később, 1988- ban alapító tagja, szóvivője a Sza­bad Kezdeményezések Hálózatá­nak, majd még az év őszén az SZDSZ egyik létrehozója. A párt­nak 1990 óta a parlamenti képvi­selője, ma ön az országgyűlés egyetlen ‘56-os börtönviselt tag­ja. Két évvel ezelőtt önt súlyos at­rocitás érte a Kerepesi temető­ben, majd tavaly október 23-án a 301-es parcellánál is hasonlókép­pen járt. Megbocsátott a randalí­rozóknak? Szerencsétlen, megtévesztett, rövid­látó hatalmi célokra kihasznált em­berek. Az egyik eltorzult arcú nő azt üvöltözte felém a Kerepesi temető­ben, hogy kár, amiért annak idején nem akasztottak fel. Eközben velem volt az akkor 12 éves Anna lányom. Az arcok közül én senkire sem em­lékszem 1956-ból és a börtönből, hi­szen fiatalabbak voltak. Ugyanak­kor ismerőseim, a szervezett 56- osok egy tömbben külön álltak, nem kiabáltak, sőt amikor elkezdődött az ordítozás, imádkoztak és a Boldog asszony anyánkat énekelték. Az fájt, hogy a temetőben, 2001-ben az ak­kori kormányoldal részéről senki sem vett a védelmébe, pedig a párt­állam idejében még egymást oltal­maztuk a rendőrök gumibotjai el­len. Fura, hogy egyesek gyűlölnek, mert én nem gyűlölök senkit. Kit gyűlöljek? De a gyűlölet rabbá tesz, ahhoz köt, a gyűlölet tárgyához, amellyel semmi kapcsolatot sem szeretnék. De jó évtizeddel a rend­szerváltás után itt az ideje, hogy mindenkit mai teljesítménye és vi­selkedése alapján ítéljünk meg. Nincs mit megbocsátani. A mérték tönkrement. Egy sor találmányt hozott létre, köztük nemzetközi sikerűeket is. Többször kirúgják, nem utazhat külföldre, zaklatják, lehallgatják telefonját, lakását, miközben a ke­rékasztal-tárgyalásokon pártját képviseli. \\ Az fájt, hogy a te­metőben, 2001-ben az akkori kormányoldal részéről senki sem . . vett a védelmébe. \\ Két, a hatvanas évek derekán lét­rehozott digitális találmányomra ma is büszke vagyok, korukat megelőzték, az egyik ma már a Műszaki Múzeumban van. A talál­mányok védtek meg, s anyagilag biztonságot jelentettek a kirúgá­sok idején. Sőt az ellenzéket is tudtam támogatni. Egészen ‘90-ig alkothattam, akkor választani kel­lett. Nem lehetett két ilyen erős lo­von egyszerre ülni. ítélete szerint több társát kül­földre juttatta, sőt lement velük a határra, hogy elősegítse mene­külésüket. Mikor halálra volt ítél­ve, nem bánta, hogy nem tartott veíük? Nem. Akkor is úgy gondoltam, hogy menjenek ki a megszállók, ez az én országom, itt maradok. Csak így va­gyok az, aki vagyok. Végigjártam utamat, amit Isten kijelölt számom­ra. De mostanában, amikor látom a gyűlöletkurzusokat, akkor bizony eszembe jut, nem lett volna helye­sebb kimenni és sikeresebb, nyugod- tabb alkotókarriert végigélni? De el­hessegetem a gondolatot, akkor nem lennének ezek a gyermekeim, akik nagyon fontosak számomra. Gárdonyitól kölcsönözve: ők meg akartak születni. Nyolc gyermekem van. Mónika, Imre, László, Máté, Anna, Bálint, Jani, Dávid. Gyerme­keim elvárják, hogy fiatalként visel­kedjek. Ez jár nekik, és páromnak, Magyar Fruzsinának. RÖVIDEN Bombariadó az Igazságügyi Palotában Pozsony. Ki kellett üríteni a rendőröknek tegnap a pozsonyi Igazság­ügyi Palotát, mert valaki betelefonált, hogy bombát helyezett el az épületben. A telefon után azonnal megszakították az összes ott folyó bírósági tárgyalást, s mindenkinek el kellett hagynia az épületet, de a pincében lévő börtönből a rabokat nem szállították el. Az épületben nem találtak bombát, a telefonálóról csak annyit lehet tudni, hogy egy bazini nyilvános fülkéből hívta fel a rendőrséget. (SITA) Tízmilliós segítség Irakba Pozsony. Orvosságot, egészségügyi eszközöket, halkonzerveket, pok­rócokat, cipőt, melegítőt küld Szlovákia Irakba. A miniszterek tegnap csaknem tízmilliót hagytak jóvá e célból. Az Irak rendbehozataláról szóló madridi konferenciára azonban Eduard Kukán mégsem konkrét pénzügyi ajánlattal megy. A külügyminiszter szerint Szlovákiától nem azt várja a világ, hogy pénzbeli segítséget nyújtson Irak felújításához, hanem hogy lehetőségeihez mérten ajánljon fel valamilyen segítséget és kapcsolódjon be bizonyos programokba. Kukán szerint például mű­szaki tanfolyamokat vagy más iskolázásokat szervezhetnénk, (sza) Védelmükbe vették a Domino Fórumot Pozsony. Nyolc szlovák és cseh sajtótermék főszerkesztője közös nyi­latkozatában felháborodással vette tudomásul a bírósági döntést, mely alapján a Domino Fórum hetilapnak egymillió koronás kártérítést kell fizetnie Ivan Lexának, mivel „a legismertebb szlovák gazembernek” ti­tulálta az SIS volt igazgatóját. A Szabad Európa Rádió, a Sme, a Prav­da, a Respekt, a Cseh Televízió, A Lidové Noviny, a Hospodárske noviny és a Týden vezetői szerint a drákói szigorral meghozott bünte­tés szét akarja verni a független sajtót és meg akarja félemlíteni az új­ságírókat. A felhíváshoz az Új Szó is csatlakozott. (SITA, ú) Ne adják el a színházépületet! Pozsony. A parlament kulturális bizottsága azt javasolja a kormány­nak, vonja vissza korábbi döntését a Szlovák Nemzeti Színház befeje­zetlen épületegyüttesével kapcsolatban, mely alapján a szakminiszter­nek november végéig elő kellene készítenie annak eladását. Ivan Miklós pénzügyminiszter a bizottság előtt kifejtette, sokkal több értel­me lenne a régi színházakat felújítani, mint az újat csak állami pénz­ből befejezni. Az ülésen a színészek nevében Peter Dvorský kissé ironi­kusan megjegyezte, ők már 19 éve várnak az új nemzetire, így nem sürgetnek senkit, a lényeg, hogy végül elkészüljön. (TASR) Áprilistól várhatóan jobb lesz a fogyasztóvédelem Hosszabb jótállási idő ÚJ SZÓ-HlR Pozsony. Ha jövő áprilisban ve­szünk új cipőt, fél év helyett már két év jótállást kapunk. Ha egyértelmű­en gyártási hibáról van szó, az eladó köteles lesz ingyen és gyorsan meg­javíttatni, sőt ha kérjük, újat adni. Elméletileg így kellene működnie a fogyasztóvédelemnek, a kormány Dániel Lipšic igazságügyi miniszter javaslatára tegnap ugyanis jóvá­hagyta az erről szóló törvényterve­zetet, és valószínűleg a parlament is megszavazza, mivel uniós normáról van szó. A módosítás értelmében a jótállási idő két évnél rövidebb is le­het - de csak használt termékek ese­tében, viszont ezeknél is a hat hóna­pot legalább tizenkettőre kell majd emelni. Ha viszont olyasmit ve­szünk, amit általában több évig használunk - mosógépet, televíziót, porszívót, külső redőnyöket stb. - a jótállás több évre szólhat. Hogy mely termékek esetében mennyi lesz, azt majd külön rendeletekkel szabályozzák, (sza) A patikusok nem kérnek a Veriteľ Rt.-ből- 4 Beszámoltatják Zajacot ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Rudolf Zajac egészségügyi minisztert tegnap arra kötelezte a parlament, hogy október 30-ig is­mertesse, mi indokolta a Veriteľ Részvénytársaság létrehozását. A törvényhozás Pavol Paška (Smer) ja­vaslatára fogadta el a határozatot, aki azzal vádolja Zajacot, hogy egy szűk csoportot támogat, mely a Rt. segítségével, állami pénzen akaija megszerezni a hatalmat az egész­ségügy felett. A kormány döntése alapján a Nemzeti Vagyonalap (FNM) 3,45 milliárd koronát utalt át a társaság számlájára, mely jelenleg annak alaptőkéjét képezi. A minisz­térium a társaságon keresztül akaija kiegyenlíteni az egészségügyi intéz­mények felhalmozódott tartozásait, az alaptőkéből egymüliárd koronát a gyógyszertárak kaphatnak meg. A patikusok azonban közvetlenül az egészségbiztosítóktól követelik el­maradásaik kifizetését, nem akaiják elfogadni közvetítőként az Rt.-t. „A tárgyalásokon nem történt előrelé­pés, továbbra is elutasítjuk, hogy a kormány a Veriteľen keresztül tör- lessze az egészségbiztosítók velünk szembeni tartozásait” - mondta la­punknak Tóth Ernesztína, a gyógy­szerészkamara szóvivője. A gyógy­szerészek jövő hétre tervezett tilta­kozóakciója egyelőre elmarad, októ­ber 30-án folytatják a tárgyalásokat az egészségügyi miniszterrel, (lpj, t) Bizonyos szovjet iskolák egykori hallgatói nem férhetnek hozzá NATO-titkokhoz Kiszűrik a Moszkvában végzőket ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Állambiztonsági kockáza­tot jelenthetnek azok, akik Moszk­vában tanultak. Az államtitok vé­delméről szóló új törvény tervezete pontosan meghatározza, hogy mely szovjet oktatási intézményekben ta­nult személyek nem kaphatnak át­világítási bizonylatot. Nem férhet­nek hozzá államtitkokhoz, akik - akár csak egy néhány hetes tanfo­lyam erejéig - a KGB főiskoláján, az orosz titkosszolgálat alapítójáról el­nevezett Feliksz Edmuntovics Dzer- zsinszkij Főiskolán és az MVD Politi­kai Továbbképző Iskolában tanul­tak. Kockázati tényezőnek számíta­nak azok is, akik legalább 30 napig a szovjet belügy főiskoláin vagy akadémiáin képezték magukat. Ä titokvédelmi törvény tervezete sze­rint a három legfőbb közjogi méltó­ságon kívül a kormánytagokat, a parlamenti képviselőket és a bírókat nem kell átvilágítani, hogy hozzá­férhessenek államtitkokhoz. NATO- titkokat viszont csak átvilágítási bi­zonylattal rendelkező személy ol­vashat. A Nemzetbiztonsági Hivatal döntése ellen 15 napon belül lehet fellebbezni. A titokvédelmi törvény az NBÚ igazgatójának megválasztásának a módját is szabályozza. Kedden a kormánypártok megegyeztek: az igazgatót továbbra is a kormány nevezi ki és hívja vissza, ám tisztsé­gét nem korlátlan ideig, hanem négy évig tölti be. „Nem sikerült a jogszabályba csempészni, hogy az esetleges idő előtti leváltást konk­rét érvekkel kell alátámasztani, hogy ne lehessen bizalomvesztés ürügyén bárkit eltávolítani” - mondta Vladimír Palkó belügymi­niszter. A miniszterelnök által rég­óta blokkolt tervezetet Palkó jövő héten terjeszti a kormány elé, és bí­zik benne, februárban hatályba lép­het. (sza) MEGKÉRDEZTÜK Juraj Puchýt, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) szóvivőjét Az államtitkok védelméről szóló új törvénytervezet sze­rint az NBÚ igazgatóját to­vábbra is a kormány nevezné ki és menesztené, valamint a három legmagasabb közjogi méltóságon kívül a parlamen­ti képviselők és a miniszterek is biztonsági átvilágítás nél­kül ismerkedhetnének meg államtitkokkal. Mi a vélemé­nye erről? Hivatalunk szakértője véle­ményt dolgozott ki a titokvé­delmi törvénnyel kapcsolat­ban, ezt a politikusok elé terjesztettük. Most már csak rajtuk múlik, milyen lesz az új jogszabály. Nem nyugtalaníthatja a kül­földöt, főleg a NATO-t, hogy az eredeti törvénytervezettől eltérően bővülne azoknak a személyeknek a köre, akik átvilágítási bizonylat nél­kül hozzáférhetnek államtit­kokhoz? Számunkra már az is előrelé­pés és fontos eredmény, hogy a különleges státusú szemé­lyek köre szűkül. Jelenleg öt­ezer ilyen személy van, ami természetesen elfogadhatat­lan. Előrelépés, hogy ez a szám mindenképpen csökkenni fog. Hogy végül hányán lesznek azok, akik átvilágítás nélkül is hozzáférhetnek majd bizonyos információkhoz, ez már a parla­menti képviselőktől és az egyes pártoktól függ. Természetesen szeretnénk, ha minél kevesebb „kiváltságos” lenne, és érveink­kel megpróbálunk majd hatni a politikusokra. A törvényt azonban végső soron a parla­ment hagyja jóvá. (sza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom