Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-23 / 244. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 23. FÓKUSZBAN: 1956 Prága fiktív valóságot teremtett a honi magyarok oltalmára „Megönvédett” kisebbségünk „Az ötvenhatos forradalom napjai világossá tették, hogy a magyar szabadság eszméje, illetve a polgári szabadságeszmény mind a magyarországi, mind a magyar kisebbségek számára mozgósító erő. (...) Ezt a szovjetek világosan látták, és szükségesnek érezték, hogy a kérdésben érdekelt csatlós („szövetséges”) országok államvezetése állást foglaljon a magyar kisebbség viselkedéséről.” KORPÁS ÁRPÁD A fenti gondolatot Szesztay Ádám történész írja a Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében 1956-1962 - Az ötvenhatos forradalom hatása a kelet-közép-európai kisebbségpolitikára című könyvében. A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutatói Intézete és a Gondolat Kiadói Kör gondozásában idén, Budapesten megjelent munka a kisebbség, az állam, az anyaország és a nagyhatalomként ezek fölött álló Szovjetunió viszonyrendszerét vizsgálja a kisebbségpolitika terén, bár megjegyzi, hogy - mivel nem kutatott szovjet levéltárakat - az egyes szatelitállamok kisebbségpolitikájára gyakorolt moszkvai befolyást csak részben tudta mérlegre tenni. A szerző azt is hangsúlyozza, hogy a kutatói erőfeszítések ellenére a kisebbségek ötvenhatjáról egyelőre nem áll rendelkezésre alapos összefoglalás. „Az állam, a kisebbség és az anyaország viszonyából a legnehezebb a kisebbségek viselkedését egzakt módon felmérni, hiszen egyik kisebbségnek sem működött olyan legitim képviselete, amely a kisebbség törekvéseinek tényleg hangot adhatott volna. A kisebbségi sajtót (...) nemcsak ellenőrizte, hanem irányította is a hatalom. Ezeknek az intézményeknek a tevékenysége tehát sokkal inkább az állami nemzetiségpolitikát tükrözte, mintsem a kisebbségek körében jelentkező törekvéseket” - szögezi le a kutatási nehézségekkel kapcsolatban is. Úgy véli, Kárpát-medencei viszonylatban éppen a forradalom és szabadságharc szlovákiai hatásának története a legkevésbé feltárt határon túli vonatkozás. „Annak ellenére, hogy az összes szomszéd ország közül a szlovákiai eseményeknek tulajdoníthatjuk a legnagyobb stratégiai jelentőséget, e régió 1956-os megmozdulásainak feldolgozottsága jócskán elmarad az erdélyi és kárpátaljai eseményekétől” - úja a kutató. Szlovákia stratégiai jelentősége főként abban rejlett, hogy a forrongó Lengyel- és Magyarország között feküdt, s a különutas Jugoszláviával együtt Szlovákia fellázadása esetén egy a moszkvai befolyási övezetből kiaszakadó térség alakulhatott volna ki a Balti-tenger és az Adria között. Ezt valószínűleg a moszkvai és a prágai pártvezetés is tudatosította. A könyvnek éppen az az egyik sajátossága, hogy foglalkozik a forradalom idején a Szlovákia Kommunista Pártján belül jelentkező, Prágától nagyobb függeüenséget elérni akaró törekvésekkel. A szlovák kommunisták a magyar forradalom leveréséhez Kádárnak Prágától függetlenül nyújtott segítséggel saját céljaikat próbálták legitimálni Moszkvánál. A csehszlovák központi hatalom nemcsak attól tartott, hogy a szovjetek rosszallni fogják Prágának a szlovák önállósodási törekvésekkel szembeni erélytelen fellépését, hanem attól is, hogy egy eseüeges szlovákiai erjedési folyamatot nem lesz képes megfékezni. Márpedig az erjedés pozsonyi hatalmi körökben is éreztette hatását, „... a magyar diplomácia megfigyelése szerint - idézi Szesztay az egyik korabeli dokumentumot - a magyarországi forradalom napjaiban a szlovák értelmiség köreiben a korábbiaknál élénkebben vetettek föl autonomista, nemzeti gondolatokat - ez a szellemiség megjelent a pártvezetésben is”. A történész szerint „... a szlovákiai párt-és állami apparátus természetes viselkedésében kódolódott egy olyan reflex, amely a magyarokat (mint magyar állampolgárokat és mint kisebbséget) eleve azonosította Magyarország lázadásával, s ennek alapján agresszív módon kívánt reagálni, de úgy tűnik, hogy a csehszlovák vezetés erre nem adta áldását”. Sőt - nyilván Prága nyomására - , a magyarlakta vidékeken (például az érsekújvári Elektrosvit- ben) olyan, a fennálló csehszlovák rendet lojalitásukról biztosító hűség- nyilatkozatokat adtak ki, amelyek alapján - Szesztay ironizáló, de találó kifejezésével - a hatalom „meg- önvédte” a szlovákiai magyarságot. „Olyan fiktív valóságot teremtettek - véli a szerző -, amely azt támasztotta alá, hogy a felkeléssel potenciálisan identifikálható kisebbséget saját viselkedése alapján nemhogy nem illeti megrovás, hanem inkább elismerés jár neki”. Ez érdekes helyzetet szült: „A propaganda ... a szlovákok 1956-os kollektív felelősségét korántsem zárta ki olyan határozottan, mint a magyarokét, jóllehet a magyar kisebbség rokonszenve a forradalom iránt sokkal magától ér- tetődőbben mutatkozott meg, mint a szlovákoké.” S hogy mivel magyarázható mindez? Szesztay szerint azzal, hogy Moszkva a szovjet blokk integritása érdekében megkülönböztetett „másodlagos kisebbségeket”. „Ezt azok a népcsoportok alkották, amelyek egy náluk nagyobb lélekszámú nemzetiség területén éltek. Csehszlovákiában a Szlovákia területén élő magyarok, a Szovjetunióban az ukrajnai kisebbségek, Jugoszláviában az egyes köztársaságok kisebbségei ilyen másodlagos kategóriát képeztek” - állapítja meg a történész. A „másodlagos kisebbségek” (pontosabban azok pártállami struktúrái) ezután az ötvenes és hatvanas évek fordulójáig viszonylagos kedvezményekben is részesültek, némileg a kisebbségi intézményrendszer is fejlődhetett, akkortól kezdve azonban a szovjet nagyhatalmi érdekek változtával újabb retorziós hullám vette kezdetét - a szlovákiai magyarsággal szemben is. TIZENHÁROM NAP 1956. október 23. ♦ A Szabad Nép Új, tavaszi seregszemle című vezércikke üdvözli az ifjúság követeléseit. ♦ 15 órakor indul el a diáktüntetés a Petőfi-szobortól. A pesti egyetemisták a Margit hídon át, a budaiak a Duna-parton végigvonulva jutnak el a Bem-szoborig. 17 óra körül érkeznek az első tüntetők a Kossuth Lajos térre. Egy óra múlva már betölti a teret a mintegy kétszázezres tömeg. 21 órakor Nagy Imre beszédet mond a Parlament erkélyéről. ♦ 17 óra tájban a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél is tüntetők jelennek meg, hogy beolvastassák a diákok 16 pontjáf. Az épület védelmét megerősítik, a katonák egy része azonban a tüntetők mellé áll. 22 óra körül megkezdődik a Rádió hajnalig tartó ostroma. ♦ 21.37-kor a tüntetők ledöntik a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Budapest több pontján támadások érik a telefonközpontokat, a nyomdákat és több fegyvergyártással foglalkozó üzemet. ♦ 20 óra körül megkezdődik az MDP KV rendkívüli ülése, a testület másnap hajnalig folyamatosan tanácskozik. Gerő Ernő a szovjet csapatok beavatkozását kéri Moszkvától, ahol 23 óra körül parancsot adnak a székes- fehérvári szovjet különleges hadtestnek Budapest megszállására. 1956. október 24. ♦ 3-4 óra körül a fővárosba érkeznek az első szovjet páncélosok. A nap folyamán Mikojan és Szuszlov szovjet különmegbízot- tak Budapestre érkeznek. ♦ 8.45-kor a rádióban kihirdetik a statáriumot. Budapesten leáll a termelés, szünetel a tanítás. A vonatok még közlekednek, a víz-, áram-, gázszolgáltatás és a telefonhálózat a következő hetekben is nagyjából folyamatosan működik. A pékek biztosítják a kenyér- ellátást. ♦ A Roosevelt téren felvonuló tüntetőkre az ÁVH-sok tüzet nyitnak. A sortűznek több halálos áldozata van. ♦ 12.10-kor Nagy Imre rádióbeszédében a harcok beszüntetésére, nyugalomra hív fel. ♦ 20.45-kor Kádár János a rádióban ellenforradalomnak nevezi a megmozdulásokat. 1956. október 25. ♦ A reggeli órákban szovjet és magyar alakulatok visszafoglalják a rádió épületét. „Igazság” címmel megjelenik az első forradalmi újság. ♦ 10-11 óra között 8-10 ezer embervonul a Kossuth Lajos térre. A Parlamentet őrző szovjetek barátkoznak a tüntetőkkel. 11.15 körül szovjet tankok érkeznek a térre és tüzet nyitnak a tömegre. A sortűznek 70 halálos áldozata és 100-150 sebesültje van. 1956. október 26. ♦ 16.13-kor a rádió közli az MDP KV nyilatkozatát, amely új nemzeti kormányt, az egyenjogúság alapján folytatandó magyar-szovjet tárgyalásokat, üzemi munkástanács-választásokat, béremeléseket, gazdasági, politikai változásokat ígér. ♦ Mosonmagyaróváron a határőrök a tüntetőkre lőnek - 52 halott, 86 sebesült. Esztergomban a Sötétkapunál a katonák tüzet nyitnak a tüntetőkre. Tizenöten meghalnak, legalább ötvenen megsebesülnek. ♦ Rómában XII. Pius pápa en- ciklikát bocsát ki a felkelésről, s imára szólít fel annak győzelméért. 1956. október 27. ♦ A VIII. kerületben megtámadják a felvonuló szovjeteket. A Corvin köz parancsnokai kilenc pontban foglalják össze követeléseiket. ♦ A tüntetőkre tüzet nyitnak Kalocsán, Kiskunhalason, Kecelen, Berzencén, Várpalotán, Bajon és Örkényben. Tiszakécskén vadászgépről lövik a felvonulókat: 17 halott és 110 sebesült. ♦ Lökösházán és Battonyán a lakosság segítségével felszedik a vasúti síneket, hogy megakadályozzák újabb szovjet csapatok beszállítását. ♦ Az amerikai külügyminiszter a Világpolitikai Tanács előtt mondott beszédében utal arra, hogy Magyarországot nem tekinti az USA potenciális katonai szövetségesének. 1956. október 28. ♦ Hajnalban a szovjetek megtámadják a Corvin közi felkelőket, akik a támadást visszaverik. ♦ 14 órakor az új kormány leteszi az esküt, jóváhagyja a Nagy Imre miniszterelnök által beterjesztett kormánynyilatkozatot. ♦ Felfüggesztik a kijárási tilalmat. Rádióközleményben szólítják fel a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a szerveződő nemzetőrséghez. ♦ Hegyeshalomnál lezárják a határátkelőhelyet. ♦ Az SZKP KB Elnöksége ülésén Hruscsov tart beszámolót a magyarországi helyzetről. Határozatot hoznak a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok megerősítéséről. 1956. október 29. ♦ Az éjszaka folyamán a leg- kompromittáltabb kommunista vezetők szovjet repülőgépeken Moszkvába menekülnek. ♦ Záhonyban felrobbantják a szélesnyomtávú pályaudvar bejáratát, hogy megakadályozzák a szovjet szerelvények beérkezését. A mozdonyokat használhatatlanná teszik. 1956. október 30. ♦ 7.20-kor a HM közli a rádióban, hogy folytatódik a szovjet erők kivonása Budapestről. ♦ 14.30-kor a rádióban Nagy Imre az egypártrendszer megszüntetését, a koalíciós kormány létrejöttét, Tildy Zoltán pedig a begyűjtési rendszer megszüntetését, és a szabad választások előkészítését jelenti be. ♦ Újjáalakul az FKgP az SZDP, és a Nemzeti Parasztpárt. ♦ A Budapesti Országos Börtönből kiszabadítanak több politikai foglyot. ♦ Ausztria határzárat rendel el. Csak segélyszállítmányokat és újságírókat engednek be Magyarországra. 1956. október 31. ♦ Dél körül befejeződik a szovjet csapatok kivonulása Budapestről. ♦ A Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány küldötte ellenkormány alakítására tesz javaslatot a Dunántúli Nemzeti Tanácsnál, amit e szervezet visszautasít. ♦ Éjszaka újabb szovjet csapatok vonulnak be Magyarországra. ♦ Moszkvában, az SZKP KB Elnöksége ülésén Hruscsov a forradalom katonai letörését javasolja. Az Elnökség a katonai beavatkozás mellett dönt. ♦ Washingtonban Eisenhower elnök televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának ad hangot, ugyanakkor biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy az Egyesült Államok sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének. 1956. november 1. ♦ 7.30-kor a szovjetek körülveszik a Ferihegyi repülőteret. A nap folyamán a szovjet hadsereg valamennyi magyar repülőteret körülzárja és elfoglalja. ♦ A kormány tiltakozik Andropov szovjet nagykövetnél az újabb szovjet csapatok bevonulása és Budapest körülzárása ellen. Király Béla közli Nagy Imrével, hogy a budaörsi repülőtér a kormány kezében van, s szükség esetére két repülőgépet állított készenlétbe. A miniszterelnök visszautasítja a menekülés gondolatát. ♦ A súlyos helyzetre való tekintettel a kormány felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja Magyarország semlegességét és az ENSZ-hez fordul támogatásért. Az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri. ♦ Éjszaka a Budapest körül elhelyezkedő szovjet csapatok megkezdik a város felderítését. 1956. november 2. ♦ A szovjet hadsereg lezárja a Győrből a nyugati határ felé vezető utat. ♦ A szovjet hadsereg magyar- országi főhadiszállását Szolnokon állítják fel. Moszkvából megérkezik Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, és kiadja a parancsot a november 4-i támadásra. ♦ A szovjet fegyveres beavatkozást előkészítendő Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyal. 1956. november 3. ♦ Mindszenty József bíboros sajtótájékoztatóján a nyugati nemzetek, különösen a nagyhatalmak politikai és gazdasági segítségét kéri. ♦ Délben a Parlamentben megkezdődnek a magyar-szovjet tárgyalások a csapatkivonások részleteiről. A szovjetek ígéretet tesznek a megszállás leállítására. Budapest körül újabb magyar alakulatok foglalják el állásaikat a Jutadombnál, a Nagykőrösi útnál, a Határ útnál, Soroksár határában, a Jászberényi útnál, a Kőbányai útnál, a Zalka Máté téren, az Éles saroknál, a Csajkovszkij parkban, és felkészülnek a védelemre. ♦ 22 óra körül Tökölön, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnokságán a KGB letartóztatja a csapatkivonásról tárgyaló Maiéter Pál vezette magyar kormányküldöttséget. ♦ A szovjetek körülzárják Győrt és Debrecent, elfoglalják a záhonyi vasútállomást és lezárják az osztrák-magyar határt. Zalaegerszegen és Nagykanizsán a fegyveres védelem mellett döntenek. ♦ Moszkvában, az SZKP KB Elnöksége ülésén Kádár János és Münnich Ferenc vezetésével ellenkormány alakul, amely felhívást intéz a magyar néphez. 1956. november 4. ♦ Hajnalban Románia felől újabb szovjet csapatok lépik át a magyar határt. Az intervenciót Leljusenko vezérezredes irányítja. ♦ 4.15-kor megindul a szovjet csapatok általános támadása. A fővárost K. Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadja. Nagy Imre nem ad parancsot az ellenállásra. ♦ 5.20-kor hangzik el először Nagy Imre rövid, segélykérő rádióbeszéde, melyet többször megismételnek angolul, franciául, németül, oroszul, csehül és lengyelül is. ♦ 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre menekülnek a Nagy Imre-kormány tagjai. Mindszenty József az amerikai követségen kap menedékjogot. Bibó István a magyar kormány egyetlen, az országgyűlés épületében tartózkodó képviselője. A szovjetek elfoglalják a HM és a BM épületét, majd körülzárják a Parlamentet. ♦ 7-8 óra között a Jutadomb környékén a katonai és nemzetőralakulatok visszafordulásra kényszerítik a foglyul ejtett magyar tárgyalóküldöttséget szállító szovjet menetoszlopot, ezért később Maiéter Pált és társait helikopterrel szállítják Tökölről Mátyásföldre. ♦ A Széna téren, a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Garai utcában, a Thököly úton, a Budaörsi úton, Kispesten, Pestlőrin- cen, Soroksáron, Pesterzsébeten, a Tűzoltó utcában, Nagyvárad térnél, Déli pályaudvarnál és Csepelen a nemzetőrség szembeszáll a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívnak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén. Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvednek. Több száz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportálnak. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORULT ÉGBOLT, ESŐZÉS, 5-10 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 07.24-kor - nyugszik 17.48-kor A Hold kel 04.14-kor - nyugszik 17.13-kor A Duna vízállása - Pozsony: 320, árad; Medve: 195, árad; Komárom: 170, apad; Párkány: 90, apad. Jobbára borult lesz az égbolt, helyenként esővel, a délután folyamán az ország déli területein folyamatos esőzés várható. Északon már 400 métertől havazásra számíthatunk. A legmagasabb nappali hőmérséklet 5 és 10 fok között alakul. Északnyugati, északi irányú gyenge szél, mely estére felerősödik. Éjszaka a hőmérő higanyszála 2 és -2 fok közé süllyed. Holnap felhős lesz az égbolt, néhol felszakadozik a felhőzet, helyenként havazás valószínű. A legmagasabb nappali hőmérséklet 3 és 7 fok között alakul. ORVOSMETEOROLOGIA Továbbra is a kellemetlen hatások lesznek túlsúlyban, leginkább a szív- és érrendszeri problémákkal, valamint a légzési nehézségekkel küzdők érzik ezt meg. Csökkenni fog a fizikai és szellemi teljesítő- képességünk, kevésbé tudunk majd koncentrálni. A mozgásszervi bántalmakban szenvedők ma sem számíthatnak javulásra, felerősödhetnek a reumatikus fájdalmak is. Gyakoribbá válhat a fejfájás, esetleg depressziós tünetek jelenhetnek meg. Sokat kellene aludni, hogy regenerálódjunk. Holnap délen maradnak a negatív hatások.
