Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-18 / 240. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 18. ÖTLET-TÁR Minden hasznosítható! TIPPEK N mindössze egyszer használtuk arra, amire való... (akkor is minek). A piacon finomabbat árulnak, és a központi fűtéses lakásban megposhad a káposzta. De a nyakunkon maradt a hordó, csak kerülgetjük, nem tudjuk agy DuzgatmunKDan sok éve megvettük a káposztasavanyító kerámiahordót (azt tartottuk, ennyiért csak nem hagyjuk ott), de mire használni. Kidobni viszont sajnáljuk. Nem is szabad! Alkalmassá kell tenni valamire. Tárolható benne mosópor, tisztítószerek, akár a szennyes is. Hogy ne legyen azonnal szembetűnő az eredeti rendeltetése, alakítsuk át! A tetejét (főleg akkor, ha lecsorbult), csinosítsuk ki. Jól mosható anyagból (amit nem kell vasalni) szabjunk ki a tetejénél kb. tíz centivel nagyobb kört. A művelet egyszerű: az anyagra ráhelyezzük a tetőt, körülrajzoljuk, ráhagyunk tíz centit, és körbevágjuk. A szélét viszTekerjük, csomózzuk - és teteje lesz a hordónak (Képek: Vári) Káposztáshordó fodros fityulával szahajtjuk, hogy gumit vagy zsinórt fűzhessünk bele. Ezt a végére hagyjuk. Előtte azonban megjelöljük a kör közepét, és az anyagra újabb köröket rajzolunk, kisebbeket és nagyobbakat, attól függően, hány sor fodrot akarunk a „fejfedőre” varrni. A fodor szélét beendlizzük, behúzzuk és az előrajzolt körökre varrjuk. (Öreg függöny például kiváló erre a célra.) Amikor készen vagyunk, befűzzük a gumit, és ráhúzzuk a sapkát a fedőre. Az oldalára masnit is varrhatunk ugyanabból az anyagból. Ha időközben eltörött a hordó teteje, semmi baj! Minden háztartásban akad olyan fedő, amely már megérett a kidobásra, de nincs szívünk megválni a nagymama hagyatékától. Varrótudományunk meg jó, ha a gombvarrásig teljed... Akkor sem kell megijedni! Egy megunt kendő (vagy maradék anyag) mindenhol akad. A fedőt helyezzük rá a kendőre (a nagyobb méretű anyag szebben formálható), majd fogjuk össze, tekerjük meg, egyik csücskét húzzuk át a fedő fülén, kössük csomóra vagy masnira, és máris kész a hordó teteje. (köp) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Fórum Intézet ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: október 22. 1. Miért érzi magát megalázva Galyás Zoltán? a) mert roma b) mert nem szolgálták ki a kávéházban c) mert elbocsátották 2. Miért szökött meg a diák? a) mert bukásra állt b) mert rossz társaságba keveredett c) mert követte szerelmét 3. Mi a Romano nevo ľil? a) eperjesi roma-szlovák újság b) komáromi roma lap c) roma tankönyv 4. Ki dolgozta föl Varjú Katalin romaélményeit irodalmi szinten? a) maga a szerző b) a Fórum Kisebbségkutató Intézet c) Hizsnyai Zoltán 5. Mitől hatódott meg az almás roma ember? a) hogy adtak neki egy pohár vizet b) hogy üvegpohárban adtak neki vizet c) hogy vizet adtak neki a pohárban V«Rj Miaun „Pénteken délig nyitva van az ég!“ Október 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2a, 3a, 4a, 5a. Az Új Nő III. receptkönyvét Filkó Judit, komáromi kedves olvasónk nyerte. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Hímzett terítő Kopogós hideg volt. Reggel fél nyolc felé járhatott az idő. A gyerekek most szállingóztak iskolába. Ahogy kipillantottam a jól fűtött irodából, egy elsős kislányra lettem figyelmes, aki épp most érkezett az anyjával. A gyermek eléggé lengén volt felöltöztetve, a térdig érő gyűrött szoknyácska alatt csak egy vékony, lyuk hátán lyuk harisnyanadrágot viselt. Igaz, az anyjának sem lehetett melege abban a szakadt pántú szandálszerűségben, amihez rikító zöld térdzoknit húzott. És a tarka nyári ing fölött kabát helyett csak valami könnyű pulóver volt rajtuk, a sál és a sapka pedig - hogy már a kesztyűről ne is beszéljünk - természetesen mindkettőről hiányzott. Az irodám mellett van egy raktár, mely már egy ideje olyan, mint a használtruha-üzlet. Az ismerőseim tudják, semmit sem szabad kidobni, én mindennek, még a legdivatjamúltabb ruhaneműnek is találok új gazdát. Most is mindjárt kapcsoltam: magamhoz vettem a kulcsot, és elindultam, hogy az anyának és gyermekének mind méretre, mind pedig színre megfelelő ruhadarabokat válasszak ki a készletből. Hamarosan sikerült is összeválogatnom számukra egy szerényebb ruhatárra való téli holmit, de amikorra kikeveredtem a raktárból, az asszony már nem volt sehol. No de hát különben is tudtam, a gyerekek előtt hiába is próbálnám rátukmálni, hiszen a romáknál nincs szokásban az ajándékozás, és egy paraszttól nyilvánosan talán még inkább szégyellne ajándékot elfogadni. Meg keli hát várnom a megfelelő alkalmat, gondoltam. Valami azonban azt súgta, nem kell sokáig várakoznom. Rengeteg mindent elosztogattam az utóbbi években, az ingyenruharaktárnak valószínűleg híre mehetett már a péróban, s még az sem kizárt, az asszony titkon számol is ezzel a lehetőséggel, s próbálja majd úgy intézni a dolgot, hogy négy- szemközt lehessünk. A kiválasztott ruhákat és cipőket reklámszatyrokba pakoltam hát bele - még arra is ügyeltem, hogy a szatyrok nehogy átlátszóak legyenek -, és elindultam az első órára. Az anya a nagyszünetre vissza is érkezett. Valami intéznivalója van, magyarázta, ami miatt nem tudna időben visszajönni a kislányért, így inkább már most magával vinné. - Meg osztán, tuggya, ez a nagy hideg is! - tette hozzá rosszul palástolt várakozással a szemében.- Tessék velem jönni az irodába - szóltam neki halkan, miközben kör- bepislantottam a gyerekektől zsúfolt folyosón. Az asszony szó nélkül követett. - Ezt a ruhát adja a gyerekre, ezt meg vegye magára, és menjenek, nem kell beköszönni az osztályba, úgy senki sem fogja észrevenni. Később, amikor újabb rájuk való ruhadarabokhoz jutottam, még meg is toldottam az ajándékot. Valóban hideg idők jártak... Eltelt néhány hét, és már majdnem meg is feledkeztem az ajándékozásról. Aznap éppen névnapom volt. Nem esett szó róla az osztályban. Egyszer csak jött az anya a gyermekéért. Felfigyeltem rá, hogy mindketten a tőlem kapott meleg ruhákba voltak felöltözködve. Pedig a fagyás akkorra már megszűnt, sőt az évszaknak megfelelő átlaghőmérséklettől kissé talán melegebb is volt. És most, visszagondolva, úgy rémlett, az utóbbi napokban már ők is félretették az ajándékba kapott nagykabátokat. De nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a túlöltözködésnek. Elbúcsúztak és elmentek, de egy percre rá az asszony visszaszaladt, hogy valamit még elfelejtett, ugorjak már ki vele az udvarra. Amikor kiléptem az ajtón, elém toppant a kislány, és a kezében tartott csomaggal felköszöntött.- Ne csináljon ilyet, nem fogadom el! - mondtam az asszonynak megilletődve, egyszersmind kicsit bosszúsan, hogy költségbe verték magukat miattam.- Nem került pénzembe, a saját kezemmel csinátam. Nézze meg! Egy asszonytó tanútam a kórházba. Most fejeztem be, magának készűt - mondta mélyen a szemembe nézve. Aztán egy kis szünet után, kissé tétovázva folytatta: - Tuggya, hímezni is parasztaszszonytó tanútam... Meg ajándékozni is... - tette még hozzá bólogatva, majd kézen fogta a kislányt, és kiléptek a kapun. A kislány még visszamosolygott rám az utcáról. Én meg álltam ott az ajtóban, mint akinek gyökeret vert a lába. Úgy éreztem, most talán valami bennük is gyökeret vert, valami, amitől egyszer könnyebb lesz a romák és a „parasztok” együttélése. (Varjú Katalin: „Pénteken délig nyitva van az ég!”, Fórum Kisebbségkutató Intézet - Lilium Aurum, 2003) A MAGYAR FESTÉSZET NAPJA Tihanyi Lajos: Cigányasszony gyermekkel A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Folttisztítás Leggyakrabban előforduló foltok és tisztításuk: Sötét gyapjúszövet tisztítása. Két liter nem túlságosan meleg, a kéznekjóleső vízhez egy deci szalmiákszeszt öntünk. Ezt az arányt sokszorozzuk úgy, hogy bő vízben moshassuk az anyagot. A szappant - finom mosószappant - meleg vízben oldjuk fel, s ezt is hozzáöntjük. A szövetet ebben a lében mossuk, de csak nyomogatni szabad, dörzsölni nem. Ha kifényesedett, régi szövetet mosunk, tiszta alkoholt is öntünk a vízbe. Jól kiöblítjük, könnyedén kinyomogatjuk, felakasztjuk, még pedig szál mentében, nehogy kihúzódjék. Szalmakalap fehérítése. A kalapot erősen szappanos vízzel és kefével alaposan kimossuk, jócskán öblítjük, azután 100 gramm vízbe 5 gramm citromsavat oldunk fel és ebbe az oldatba mártott szivaccsal mossuk jól át a kalapot. Utána alaposan öblítjük és formára húzzuk. A szappanos vízbe tehetünk pár kanál szalmiákszeszt is. Sárga szalmakalapot megfehérítünk, ha kénport citromlével keverünk, ezzel bekenjük a kalapot, 12 óra hosszat zárt helyen száradni hagyjuk, azután lekeféljük tiszta kefével. Kalap bőrbélését langyos szalmi- ákszeszes vízzel dörzsöljük át. Fehér szalmakalap tisztítása. Heresót feloldunk forró vízben, s ezzel átkeféljük a kalapot, utána öblítjük és kissé nedvesen vasaljuk, ruhán keresztül, formán. Szalmiákszesz vagy szóda okozta foltokat többnyire eltüntethetjük, ha a foltos helyet citromlével vagy ecettel nedvesítjük meg. Finom ecetet vegyünk! Szárítóköteleket nyáron kell kimosni, nehogy sárga csíkot hagyjanak a fehérneműn. Szappanból és szódából gyenge lúgot főzünk, s a kötelet negyedóráig áztatjuk benne. Gyapjúronggyal a lúgban jól megdörzsöljük, azután tiszta szappanos vizet öntünk rá, s végül tiszta, meleg vízben jól kiöblítjük. Kifeszítjük a napra, de pornak nem szabad érni. Színes fehérnemű mosása. Moshatjuk finom háziszappannal vagy Lux-mosószerrel. Az eljárás ugyanaz. A szappant kevés forró vízben feloldjuk, habosra verjük, azután langyosra hűtjük. Ebben nyomogatjuk a fehérneműt. Dörzsölni felesleges. Azután langyos vízben öblítjük, árnyékos helyen szárítjuk és nem forró vassal vasaljuk Szőnyegek tisztítása. Először is alaposan lekeféljük, amihez legjobb a kisseprő. Csak egy irányban szabad seperni! Azután savanyú káposztával dörzsöljük végig csíkonként, szintén csak szál mentében, egy irányban. Utána burgonyavízbe mártott ronggyal mossuk végig csíkonként. A burgonyavíz úgy készül, hogy nyers burgonyát megreszelünk, vízzel elkeverjük és állni hagyjuk. A burgonya leülepszik, a levet pedig felhasználjuk. Tarka selyemkendőt és szövetet langyos teaoldatban mosunk, többször váltogatva az oldatot. Alkoholos vízben öblítjük. Tintafoltok. Háromféle alapanyagú tintát különböztetünk meg: anilintintát, alizarintintát és cser-' tintát. Mindegyiknek a foltját másként kell kezelni. Anilintinta-foltot eltüntethetünk néha már szappanos vízben való mosással is, vagy az ismert fehérítőanyagok egyikével, vagy ecetes alkohollal. Selyemnél előbb próbát kell tenni. Csertintafoltot sokkal nehezebb eltávolítani. Ha nem nagyon régi, fehérneműből fehérítőfolyadékkal vagy klórmészoldattal vehetjük ki. Többszöri, alapos vízöblítés után még nátrium-tioszulfát-oldattal is öblítsük. Oxálsav, bórsav, sósav tömény oldatai, továbbá 10 százalékos citromsav vagy heresó forró oldata is eltünteti a tintafoltot. Alaposan, meleg vízzel, rögtön és többször kell öblíteni. Ha gyapjúra cseppent a tinta, forró gyertyafaggyút cseppentünk a foltra és tömény pirofoszforsavas nátronoldatban mossuk ki. Selyemnél nincs segítség. Szőnyegekből a friss tintafoltot édes tej rácsöpögtetésével vesszük ki. 5 percig hagyjuk a folton, azután tiszta vattával itatjuk fel. Többször ismételjük, végül szappanos vízzel, majd tiszta vízzel mossuk át, és tiszta ronggyal töröljük szárazra. Festetlen padlóról a fekete tinta- foltot kétszeresére hígított sósavval vagy kénsavval vehetjük ki. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469