Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-18 / 240. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 18. Közélet 5 Beszélgetés Novák Veronikával, a Vágsellyei Állami Levéltár közelmúltban kitüntetett igazgatójával A tényeket nem lehet vitatni Az ország más levéltárai jobb helyzetben vannak, mint a dél-szlovákiaiak (Somogyi Tibor felvétele) A minap Csáky Pál miniszter­elnök-helyettes Novák Veroni­kának, a Vágsellyei Állami Le­véltár igazgatójának kiemel­kedő levéltári és helytörténeti tevékenysége elismeréséül a Szlovák Köztársaság Ezüst­plakettjét adományozta. Az igazgató asszonnyal intézmé­nyükről és a levéltári munka gondjairól beszélgettünk. TALLÓSI BÉLA Ahogy végigjártuk a levéltár mű­emlék épületét, a Pázmány-kas- télyt, a felújított szárnyban ideális tárolási körülményeket tudott mutatni gyönyörű régi iratokkal, viszont a nem restaurált részben meglehetősen lehangoló körül­ményeket láttunk. Levéltárunk alapjai Somorja város levéltárába nyúlnak vissza, az on­nan származó dokumentumok ké­pezik iratanyagunk legrégebbi ré­szét. Az általunk őrzött legkorábbi királyi oklevél 1340-ből való. A leg­újabb dokumentumunk pedig 1995- ből, mivel a megszűnő szervezetek­től és üzemektől kötelesek vagyunk átvenni az anyagot. Gondot is okoz ez számunkra, mert szűkösek a rak­tározási lehetőségeink. Olyan anya­gokat nem tudunk elhelyezni, ame­lyek történelmi értéküknél fogva itt kellene, hogy legyenek. Egyedüli volt járási levéltár vagyunk Szlová­kia területén, amely - mivel nincs elég raktárhelyünk - még nem gyűj­tötte be a 19. századi teljes levéltári anyagot. Vannak iskolák, ahol az 1880-as, 1890-es évekből még kint vannak az osztálynaplók, s ugyan­úgy hiányoznak a régi gazdasági alapegységek, a szövetkezetek anya­gai, amelyek kiindulópontként szol­gálhatnak a gazdaságtörténet-kuta­tók számára. Csak a kastély teljes felújítása után nyílik lehetőségünk arra, hogy behozzuk a kint lévő anyagot. Kérdés, hogy megtaláljuk-e még. Ezért próbáltam megszólítani magyar képviselőinket is. Tudatosí­tanunk kellene, hogy ha levéltárunk számára nem tudjuk megteremteni nagyon rövid időn belül a megfelelő feltételeket, Dél-Szlovákiából na­gyon sok levéltári értékű magyar vo­natkozású anyag elveszik. Azonnali segítségre lenne szükségünk, mert több mint 4 km iratanyagunk van » Ha nem tudjuk meg­teremteni a megfele­lő feltételeket, Dél-Szlo­vákiából nagyon sok le­véltári értékű, magyar vonatkozású anyag . . elveszik. \> bent, és tudomásunk szerint több mint 1,5 km van kint. Ám ebben a pillanatban anyagot csak vészmeg­oldásként, abszolút minimális mennyiségben tudunk behozni. Pedig azért is oda kellene erre fi­gyelni, mert önöknél és az önök gyűjtőterületén található a leg­több magyar vonatkozású anyag. Több más szintű levéltárban, köztük a Szlovák Nemzeti Levéltárban is nagyon sok dél-szlovákiai vonatko­zású iratot őriznek, ugyanakkor e térség elsődleges anyaga nálunk ta­lálható. Levéltárunk jelentősége ép­pen abban rejlik, hogy a helytörté­neti szempontból legfontosabb do­kumentumanyag nálunk van elhe­lyezve. Ezért jelentős a mi levéltá­runk Dél-Szlovákia és az önkor­mányzatok számára, mivel ez az el­sődleges őrzőhelyük. A mai eljárások és médiák meg­oldhatnak-e a problémákból vala­mit, vagyis a számítógép, az internet megváltoztathatja-e, más irányba terelheti-e a levéltárak munkáját? Olyan változást hozhatnak, amilyet egyelőre nem tudunk belátni és be­határolni. Egy biztos, a számítógé­pes feldolgozás révén a levéltár sok­kal nyitottabb lesz. De meg kell egyezni abban az elvi kérdésben, hogy . mit kínálunk majd a kutató­nak. Mindössze alap- vagy részletes információt? A nagyobb gondot a bekötött régi segédletek jelentik majd, amelyeket szkennelni kellene, s ez óriási munka. Naiv kérdés, hogy ezzel a digitali­zálással esetleg nem épp a raktá­rozási gondok oldódnak-e majd meg? Ezt a kérdést nagyon sokan felte­szik. Biztos, hogy a számítógépes feldolgozás előbb-utóbb elkerülhe­tetlenül komolyabb probléma elé ál­lít majd bennünket, de bátran kije­lenthetem, az eredeti anyagot soha­sem fogja digitalizált kópia helyette­síteni. Á másolatba ugyanis mindig bele lehet nyúlni, tehát itt felmerül a hamisítás kérdése is. Bizonyos irat­anyagok esetében azonban, mint például a tervdokumentációk, min­denképpen nagy szerepe van a digi­talizálásnak. Áz ötvenes-hatvanas évek technológiája miatt a tervdo­kumentációk ugyanis rövid időn be­lül olvashatatlanokká válnak. Ha ezeket az anyagokat nem leszünk képesek valamilyen módon más anyagra átmenteni, akkor nem is fogjuk tudni megmenteni az utókor számára. Bár a digitalizálás ténye körül nagyon sok megoldatlan jogi kérdés felmerül, azt már ma termé­szetesnek kell elfogadnunk, hogy a számítógépes feldolgozás bizonyos területeken belép a hazai levéltárak­ba, amiként ez a külföldiekben már régen megtörtént. Ott a térképeket, a nagyméretű dokumentumokat is tudják digitalizálni, mert van rá pénz. Mi nem vagyunk ilyen szeren­csés helyzetben, s nincs is jó esé­lyünk az anyagvédelem területén, ami jelen pillanatban a szlovák le­véltárak legfájóbb pontja. S mennyire megoldott az anyag­mentés restaurátori munkával? A restaurálás helyzete nagyon rossz a szlovákiai levéltárakban, így a mi intézményünkben is. Európa-szerte ádag kb. 6 km anyagra jut egy resta­urátorműhely, s ez az ideális. Idehaza viszont, ahol 158 km anya­ga van az állami levéltáraknak, je­lenleg egyetlenegy restaurátormű­hely dolgozik, a Szlovák Nemzeti Levéltárban. Ez arra elegendő, hogy mindössze a nemzeti levéltár anya­gát restaurálja. Az utóbbi tíz évben a nemzetin kívül egyetlen levéltárban sem végeztek restaurálást. Nekünk a nyolcvanas évek közepén sikerült restaurálnunk pár dokumentumot, azóta semmilyen anyagunk se meg­újítva, se konzerválva nem volt. Jó lenne, ha a megóvásnak ezzel a for­májával többet foglalkoznánk egy kicsit, mivel a papírnak nálunk is ugyanaz a minősége, mint az egész világon. S félő, ha nem avatkozunk be, a 19. század második felében ké­szült papír rövidesen eltűnik a rak­tárakból. Önök a vágsellyei levéltárban évente nagy kiállításokat és témá­jukhoz kapcsolódó szakmai ta­nácskozásokat rendeznek, ha pe­dig iskolák igénylik, tematikus történelemórákat tartanak. Ez a fajta tevékenység egyelőre nem gyakorlat a hazai levéltárakban. Ezeknek az intézményeknek a közművelési, köznevelési szerepe nálunk miért nem olyan elteijedt, mint más országokban? Ezen a területen több okból mara­dunk el az európai szinttől. Az egyik, hogy a levéltáraknak ehhez nincs megfelelő helyiségük. Nekünk például, bár a tanterem-kialakítás része a felújítási tervnek, egyelőre nincs tantermünk. Hozzá kell ten­nem, hogy az ország más levéltárai jobb helyzetben vannak, mint a dél­szlovákiaiak. A nevelő-oktató mun­kát akadályozza továbbá, hogy ke­vés a levéltáros, kevés a munkatárs. A harmadik tényező, hogy ennek a tevékenységi területnek nincs meg­felelő anyagi támogatottsága. Más országokban, például Magyarorszá­gon valamely levéltár egy kiállításra támogatásért pályázhat a kulturális minisztériumnál. Szlovákiában az­zal, hogy a levéltárak a belügymi­nisztérium alá tartoznak, a kulturá­lis tárcánál eleve elesünk a pályázati lehetőségtől. Mi több, a pályázás jo­gilag is kivitelezhetetlen, mivelhogy a levéltár mint belügyminisztériumi hivatal nem önálló jogi személy. Az állami költségvetésből viszont erre a tevékenységre nem futja, hiszen a belügynek jóformán annyi pénze sincs, bár reméljük, javulni fog a helyzet, hogy fenntartsa a levéltára­kat. Esetenként nem tudja biztosíta­ni azt sem, amit a törvény előír. A jogrendelet ugyanis kimondja, hogy biztosítani kell a megfelelő raktáro­zási helyeket, mi azonban ezt nem tudjuk teljesíteni. A közművelésben ennek ellenére végül is azért tudunk részt venni, mert szerencsénkre ka­punk támogatást a határon túlról is, minthogy a kiállításaink az egyete­mes magyar kultúrához is kapcso­lódnak. Hadd mondjam el, hogy mi­vel tudnak rólunk, kilenc év alatt jó hírt szereztünk magunknak közne­velő tevékenységünkkel, hozzáju­tunk hazai támogatáshoz is. Csak idehaza mindig meg kell találni a tá­mogatásszerzés módját, mondjuk a civil szférából. Rendezvényeinket együtt szervezzük a Pázmány Péter Tudományos Társasággal, melynek ugyanaz a célja, ami a miénk is, hogy a levéltári források alapján mutassuk be ennek a régiónak a múltját. \\ Az eredeti levéltári r anyagot sohasem fogja digitalizált kópia helyettesíteni, a másolat­ba ugyanis mindig ff bele lehet nyúlni. >\ Miért tartja fontosnak, hogy a le­véltárak üyen tevékenységet is ki­fejtsenek? Számunkra ez az aktivitás azért is különösen fontos, mert olyan régió­ban tevékenykedünk, ahol együtt él­nek magyarok és szlovákok. Ha a történelmet mi a régiónk gyökereit dokumentáló források alapján mu­tatjuk be, akkor elfogadhatóvá tesszük, még talán azokat a pontjait is, amelyekben a szlovák és a ma­gyar történelemírásnak nem biztos, hogy azonos az álláspontja. A for­rásanyagot azonban sohasem lehet kétségbe vonni, és nem lehet mani­pulálni. Migrációval foglalkozó ko­rábbi kiállításunkon forrásanyaggal közönség elé tártuk azoknak a lako­soknak a jegyzékét, akiket Csehor­szágba deportáltak: egy ilyen anyag magáért beszél, tényt tár elénk, amit nem lehet vitatni. Ügy gondolom, a levéltárak munkájában ez a terület van olyan fontos, mint az iratkeze­lés, mivelhogy alapvető feladatuk a közmunka. Erre ugyanis olyan adottságuk van, amüyen egy iskolá­nak nincs, hiszen nem rendelkezik olyan anyaggal, mint a mi intézmé­nyeink. Ez a helyes út a levéltári munkában. MEGKÉRDEZTÜK Szeles Istvánt, a Köztisztviselői Hivatal alelnökét Pavol Rusko alig ült a gazdasági miniszteri székbe, máris kicse­rélt nehány embert. Azonkívül, hogy leváltotta a SARIO ügynök­ség vezetőjét, egykor a Markí- zában dolgozó vagy a magánté­véhez valamilyen módon kötődő személyekkel vette körül magát. Összhangban van ez a köztiszt­viselői törvénnyel? Ha köztisztviselői állásokról van szó, akkor a törvény értelmében kell eljárni, azaz pályázatot kell hirdetni. Ez esetben azonban való­színűleg nem köztisztviselőket cse­rélt le az új tárcavezető. A bizalmi és tanácsadói funkci­ókat úgy is be lehet tölteni, hogy a miniszter konkrét sze­mélyeket szólít meg? Igen, éppen azért, mert bizalmi állásokról van szó. A legfonto­sabb, hogy a miniszter bizalmát élvezzék. Rusko a Markízához kapcsol­ható embereket szólított meg, ami sokak szerint nyilvánvaló összeférhetetlenség. Lehet az ilyen eseteket a jövőben vala­hogy szabályozni, illetve elke­rülni? Bonyolult kérdés, nehezen sza­bályozható dologról van szó. Hi­vatalunk kiadott egy etikai kóde­xet, viszont ez csak a köztisztvi­selőkre vonatkozik. Eszerint az összes hivatalnoknak kötelessége pártatlanul, az erkölcsi normák­nak megfelelően eljárni. Ezek a rendelkezések a tárcavezetőkre nem vonatkoznak, mert a mi­niszteri poszt politikai funkció. Magánemberként mi a vélemé­nye? Ugyanaz, mint a köztisztviselői hivatal alelnökeként. Bizalmi he­lyekre én is olyan embereket ül­tetnék, akikben teljesen megbí­zok. Ha Ruskónak nem feleltek meg a leváltott személyek, logi­kusan és érthetően járt el. Min­denki ezt tenné az ő helyében. Az már más lapra tartozik, hogy bi­zalmasai milyen környezetből jöt­tek. Törvényt mindenesetre nem sértett, a többi már a lelkiismere­tére tartozik. Nem az én dolgom értékelni a miniszterek ilyen jel­legű személyi döntéseit, majd a választópolgárok a megfelelő időben felülbírálják a politikusok erkölcsi magatartását, (sza) RÖVIDEN Már Cérnák is maradna a börtönben Trencsén. Mikuláš Cérnák a héten bejelentette, visszavonja ko­rábbi kérelmét, hogy a bíróság helyezze szabadlábra. A beszterce­bányai alvilág vezetőjének tartott Černák döntését azzal indokol­ta, hogy az ügyében egyszer már döntött a Legfelsőbb Bíróság, mely szerint nyolc és fél éves börtönbüntetésének legalább a két­harmadát le kell töltenie, hogy kérvényezhesse a maradék bünte­tés elengedését. Korábban a trencséni járásbíróság már büntetése felének letöltése után kiengedte, de Dániel Lipšic igazságügyi mi­niszter beadványa nyomán újra rács mögé került. (TASR) Slota az ellenzék összekovácsolója Pozsony. Ján Slota újra tárgyalóasztal mellé hívja az összes el­lenzéki párt vezetőjét, hogy létrehozzák a „szlovák egység platformját”, mely az igazi szlovák nemzetállami érdekeket kép­viselné. Äz SNS elnöke szerint el kell felejteni a torzsalkodást és minden erővel arra kell koncentrálni, hogy leállítsák a szlovák nemzeti értékek rombolását és az ország lakosainak kol­dusbotra juttatását. Slota ma a zsolnai városházán Robert Ficóval tárgyal. (SITA) Fico toronymagasan vezet Pozsony. Mikuláš Dzurinda csak a kilencedik helyen áll 5,3 szá­zalékkal a politikusok legfrissebb népszerűségi listáján, de van egy első helyezése is, mivel őt tartja a lakosság 61,4 százaléka a legmegbízhatatlanabb politikusnak. Robert Fico a legmegbízha­tóbb szlovák politikus, a Smer elnökében a lakosság 32,6 száza­lék a bízik, derült ki az MVK közvélemény-kutató felméréséből. A második helyen Vladimír Mečiar áll 17,7 százalékkal, a harmadi­kon Bugár Béla 15,2 százalékkal. Őket Eduard Kukán követi 13, majd Rudolf Schuster 8,5 százalékkal. (TASR) Lexa és ifjabb Pittner is pert nyert Pozsony. Félmillió koronás anyagi kártérítést kellene fizetnie a Petit Press kiadónak Peter Pittnernek, mivel a Sme napilap egy cikkében hamisan azt állította, hogy a SIS igazgatója fiának 30 millió koronás tartozása van. A bírósági döntés nem jogerős. Ivan Lexa is pert nyert első fokon a Domino fórum hetilap ellen, őt egymillió koronás kártérítés illeti. A SIS volt igazgatójának ez már a második ilyen megnyert pere. Azt állítja, a pénzt majd va­lamilyen, a demokrácia és a sajtó tisztaságáért küzdő alapítvány­nak ajánlja fel. (TASR) Kigyulladt egy nyugdíjasotthon Besztercebánya. Csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy nem égett le tegnap éjszaka egy nyugdíjasotthon Besztercebányán, melyben 36 idősebb ember él. Egy férfi arra ébredt fel, hogy lán­gol a szobájuk, melyben rajta kívül még két lakótársa tartózko­dott. A gondnok riasztotta a tűzoltókat, akik eloltották a tüzet, senki sem sérült meg. A balestet egy skizofréniás lakó okozta, aki párnájával letakarta a villanymelegítőt. (TASR) Rendőrnők égtek meg az autóban Besztercebánya. Az országos rendőrkapitányság pozsonyi alkal­mazottja volt az a két nő, akik csütörtökön bennégtek egy Rena­ult személyautóban Ladomerská Vieska közelében. A sofőr eddig ismeretlen okokból áttért a szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy Liaz teherautóval. A Renault teljesen összelapult, s azonnal kigyulladt. A teherautó sofőrje csak enyhe sérüléseket szenvedett. (TASR) Szlovákia nem tart az illegális munkások áradatától Ukrán vízumkérdés ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Az MKP támogatja a ví­zumok liberalizációját Ukrajnával. A legjobb megoldás az lenne, ha Szlovákia ugyanúgy szerződést kötne Kijewel, mint Magyarország és Lengyelország. Az ukrán állam­polgárok ingyen kaphatnak vízu­mot a két említett országba, és a magyaroknak, illetve a lengyelek­nek nem kell kérni beutazási enge­délyt. A külügyminisztérium mér­legeli ezt a lehetőséget, ugyanis Szlovákia 2007-ig, amíg nem tagja a schengeni rendszernek, szabad kezet kap a vízumkiadással kap­csolatban. Ezt a modellt támogatja Rudolf Schuster köztársasági elnök is. Berényi József külügyi államtit­kár kifejtette: azóta, hogy 2000- ben bevezették a vízumot, nem csökkent a határ menti területeken a bűnözés, és nem tartanak az ille­gális munkások áradatától sem. Ha Szlovákia nem tud megegyezni ke­leti szomszédjával, nem fogja tudni megvalósítani elképzelését, hogy az Európai Unió és a kelet között összekötő ország legyen, (ncs) A minisztérium is úgy működik, mint a televízió? Rusko munkához látott ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. Tisztogat az új gazdasági miniszter: alig ült a bársonyszék­be, máris lecserélt néhány embert a tárcánál és a hatáskörébe tartozó intézményeknél. Állítólag csak rendet rak, a gyorsaságot azzal magyarázta, hogy a Markíza vala­mikori vezérigazgatójaként és vál­lalkozóként hozzászokott a határo­zott lépésekhez. Rusko leváltotta a SARIO ügynökség igazgatóját, he­lyére ideiglenesen Ján Bajáneket ültette. A kilencvenes években Bajánek neve a Markíza lehetséges igazgatójaként merült fel, ezt Rusko 1998 nyarán a Sme napilap hasábjain megerősítette. Olga Keltošová, a HZDS volt alelnöke tegnap kijelentette: Bajánek 1992­ben a mozgalom kampányfőnöke, ám mivel nem értett a szervezés­hez és a kampányoláshoz, a HZDS felmondott neki. Keltošová nem zárta ki, hogy Rusko embere csak a HZDS-es Bajánek névrokona. A napokban alkalmazták a gazda­sági minisztériumban František Vizváryt is - Rusko neki adta el tévérészvényeit, miután az ANO kormánypárt lett. Az új tárcave­zető legközelebbi munkatársai között ugyancsak szerepel Rado­van Stretavský jogász, aki a cég­jegyzék szerint a www.markiza.sk részvénytársaság elnöke. Szóvi­vőként szintén a minisztériumnál dolgozott Katarína Ševčíková, a Markíza egykori riportere - igaz, ő már távozott, utódját még kere­sik. (s, sza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom