Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-18 / 240. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 18. VENDÉGKOMMENTÁR Váljék egészségünkre! LŐRINCZ ADRIÁN Ahogy mifelénk, Gömörben mondani szokás: oly jólesett, mint mulatságban két pofon, amikor az ország legnézettebb kereskedelmi tévécsatornáján keresztül tudatták velem, hogy több, mint ötmillió polgártársammal egyetemben egészségesebb lettem. Legdühödtebb náthám idején - melynek a hirtelen időjárás-változás kiváltotta eljövetelét sem Aigner Szityi bácsi, sem Bálint gazda, sem pedig az említett adó szőke plázacicái nem jelezték előre -, szóval amikor néhány nap leforgása alatt úgy engedtem le a torkomon vagy hétszáz korona értékű nátha- és lázcsillapítót, multivitamint, légúttisztítót, antihapcikumot és egyéb finomságokat, mint cigány a bútor árát, akkor egy derék úriember közölte velem, illetve sors- és honfitársaimmal, hogy az egészségügyi reformok kezdik éreztetni hatásukat, ami a népesség állapotának hirtelenszerű javulásán statisztikailag is kimutatható. Egyeden, igaz hazám költői hasonlatainál maradva: úgy pislogtam ki a kötött sapka alól, mint a rimóci nyúl. Mert aztán jött Rudolf Zajac egészségügyminiszter, és kifejtette, hogy lám, milyen igaza volt, amikor azt állította, hogy a lakosság pazarló módon bánik a gyógyszerekkel, mivel azok szinte ingyen vannak. De lásd a szlovák csodát: mióta húsz koronát taksál egy recept, és számos gyógyszer lekerült a biztosító által térített orvosságok listájáról, a lakosság egyre kevesebbet fogyaszt belőlük, ritkábban látogatja az orvosi rendelőket, ergo egészségesebb! Mint kölyökszöcske a földiepret, fejelte meg egy bizonyos Bokros úr a szlovák tévében Zajac állítását. Ez a Bokros különben az anyaország pénzügyminisztere volt egykor, és nevét a róla elnevezett csomagról kapta, amiért meg is köpdöste őt minden rendes magyar ember. Agyba-főbe dicsérve Zajac csomagját (mert neki is van olyan, de a javát a jövő évre tartogatja!) azt javasolta, valamennyi posztkommunista állam vegye át ezt a modellt (megjegyzem: Csehországban csupán szóba hozták, és máris lincshangulat uralkodott el a népen). Rudolf Zajac tehát most hízik a büszkeségtől, mint lyukinyúl a lucernásban, miközben lelki szemeimmel már látom is a gömöri ősöket, illetve a hozzájuk hasonló sorsú milliókat, amint tavasszal kivonulnak a rétekre, legelőkre, némi gyógynövényt harapni. Mert ugye, fuben-fá- ban az orvosság. Es - ami a legfontosabb - a legelésért egyelőre nem kell Zajac-bankóval fizetni. JEGYZET ken, Pozsonytól távolabb is. Felbuzdultak többek közt diákok Nagymegyeren: a magyar tannyelvű kereskedelmi akadémia és a magyar tannyelvű gimnázium növendékei zsebpénzükből gyűjtve egy tisztes összeget adományoztak, hogy hozzájáruljanak a szobor új életéhez, egy új -jobbnak remélt korszak - kezdetéhez. Jelezvén tettükkel a közvélemény felé, hogy a Petőfi- szobor sorsa nemcsak a pozsonyi magyarok ügye, hanem az egész szlovákiai magyarságé. Nemcsak az egyre fogyó idősebb nemzedéké, hanem az utánuk jövő fiataloké is. S hogy ez így volt és van, bebizonyosodott idén március 15-én, amikor a megújult, eredeti szépségében és épségében pompázó Petőfi-szobornál, a Medikus kertben összegyűlt tömegben pozsonyi és vidékről - a Csallóközből, Szene és Galánta környékéről, Párkányból - jött magyarok együtt ünnepelték a reményt, hogy mostantól talán új vagy újabb idők jöhetnek. Táplálta e reményt az a tény is, hogy „a multikulturális Szlovákia magasztosan lelkesítő közös ünnepén” - ahogy az egyik szónok minősítette a szoboravatás eseményét - együtt ünnepeltek magyarországi, hazai magyar és szlovák közéleti személyiségek, közjogi méltóságok. Akik, a szobor megújul- hatóságának a tényét összefüggésbe hozták „a remélhetőleg egyre inkább európai szellemiségűvé váló Pozsonnyal”, vagy az egyesülő Európa iránti közös vágy kifejeződésével. De lám csak, milyen sérülékeny az a közös vágy! Ha volt egyáltalán... Sérülékeny vágyak TALLÓSI BÉLA A kard élete, a dicsőség és szabadság jelképének a fénye nem tartott sokáig. Mindössze nyolc hónapig. A szlovákiai magyarság szimbólumának (is) tartott Petőfi-szobor miután Ligetfaluba száműzték Pozsony belvárosának legmozgalmasabb teréről, évekig megrongálva, meggyalázva állt a Duna-parti park árnyas fái alatt. Jól elbújtatva, hogy lehetőleg egész évben senki se lássa, csak mi magyarok zarándokoljunk el hozzá évente egyszer: nemzeti ünnepünkön, március 15-én. A csorba kardú költő ilyenkor aztán nemcsak a dicső történelmi harcokra emlékeztetett, hanem a szobortestén ejtett sebekkel valamiféle rontó szándékú ösztönök létezésére is. Aztán a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság minden követ megmozgatott, hogy a nyolc évtizeden keresztül hányatott sorsú szobor új életre keljen. Nagy lelkesedésben éltünk meg egy évet, amíg úgy tűnt, ugyanúgy, ahogy annak idején, amikor Radnai Béla kőszoborba formálta nagy költőnk alakját, ezúttal is sikerül gyűjtéssel, részben közadományozásból felújítani, azt követően pedig új, biztonságosabb helyen felállítani a szoborcsoportot. Olyan lángot lobbantottak - szándékukkal, igyekezetükkel, kitartásukkal, elkötelezettségükkel - a bizottság tagjai, melyre fellelkesültek még vidéFIGYELÖ Kivételes gesztus Páraüan uniótörténeti kuriózumként értékeli a francia sajtó Gerhard Schröder és Jacques Chirac megállapodását arról, hogy a hazai kötelezettségei miatt távolmaradó német kancellár személyes képviseletét a francia elnök vállalta magára az EU brüsszeli csúcsán. A kivételes gesztus nyomán egyenesen a hajdani Ausztria- Magyarország együttesét felidéző francia-német állam politikai fikciója merül fel - írja a Le Figaro. A konzervatív újság rámutat: a két állam azonosan ítéli meg a világ történéseit. Az iraki válság időszakában testet öltött új francia-német közeledést angolszász elemzések taktikai opportunizmusnak állították be -emlékeztet a Le Figaro, s rámutat: a két ország közti nézetazonosság létrejöttében jelentős szerepet játszott az USA fellépése Szaddám rezsimje ellen. Berlin az amerikai elnök által egyirányú utcának elképzelt transzadanti viszony koncepciójának felülvizsgálata során jutott Párizzsal azonos következtetésre az EU védelmi rendszerének szerepéről. Meglepő, hogy Párizs és Berlin az EU-t érintő kérdésekben is szinte teljesen azonos nézeteket képvisel.- A geológusok tektonikus mozgásokra gyanakodnak, pedig csak a keleti országrész szakad le a nyugat-szlovákiai térségtől... (Marabu rajza) TALLÓZÓ THE WALL STREET JOURNAL George Bush amerikai elnök a Biztonsági Tanácsban aratott nagy győzelmével szinte mindent megkapott, amit csak akart, Irak terhe azonban az amerikai katonák és adófizetők vállán marad - írta a The New York Times. A káros megosztottság után helyreállt a BT egysége Irak kérdésében, amit nagyrészt Colin Powell amerikai külügyminiszter és John Negroponte ENSZ-nagykö- vet érdemének tulajdonít. Washington most kész volt meghallgatni a többiek véleményét, és az új hangnem hatására a kizárólagos amerikai irányítás támogatásától vonakodó tagok is megszavazták a tervezetet. A BT-határozat meghagyja Irak amerikai ellenőrzését, és jóváhagyását adja a többnemzetiségű békeerőre amerikai parancsnokság alatt. A fennálló iraki helyzet jóváhagyásával Irak terhe azonban az amerikai katonák és adófizetők vállán marad. A határozat semmire sem kötelezi Amerika szövetségeseit és a BT más tagjait Irak ügyében. Franciaország, Németország és Oroszország a határozat megszavazásakor is világosan éreztette csalódottságát, és közölte, hogy sem katonát, sem több pénzt nem fog felajánlani. HÉTVÉG(R)E Legyen kerek szám! Egy kerek év, meg pár momentum van Mikuláš Dzu- rinda második kormánya mögött. Z akció keretében megpróbáltam megfejteni, mi történhetett miniszterelnökünkkel, a mindig mosolygó, maratoni futó és kerekező vasutassal, mindannyiunk Mikijével, de könnyebb tényszerűen felsorolni tetteit, mint bármilyen következtetésre jutni. MOLNÁR NORBERT Kuplungként egy régi vicc. - Mennyi ideig szeretne kormányfő lenni? - kérdi a jótündér Dzurin- dát, aki szokás szerint nem akar semmi konkrétumot válaszolni, csak annyit mond: „Legyen kerek szám!” És kerek lett a szája. Meg olyan makarenkói modora, hogy szinte érzem az ütéseket a testemen, amikor nem válaszol a kérdésekre, vagy csak éppen néz. Szóval ez a tevehajcsár típusú férfiú vezeti az országot - tudjuk, lehetne rosszabb is, ha például Mečiar vagy a liechtensteini uralkodó vezetné -, akinek személyiségjegyei lettek az utóbbi időszak legkedveltebb beszédtémái. Megromlott-e belülről a miniszterelnök, vagy permanensen ott lakozott benne a gonosz, mint mindannyiunkban, csak benne kicsit jobban álcázta magát? A mi egyetlen Bélánk szerint Dzurin- dának lejárt a szavatossági ideje, csak nincs ráírva a dobozára. (Pedig az büntetendő - a szerk. megj.) Pavol Hrušovský is valami hasonlót mondott, E tartósítók- ról, meg ilyesmik, de ő nem olyan szépen, mert nem tud úgy fogalmazni. Pavol Rusko, aki mostanában egy spájzban dorbézol a miniszterelnökkel, nem mondott semmit a maga szétfolyó, mézes módján. Nincsenek ezek jó hatással egymásra. Rudolf Schuster szerint Dzurinda lelkében mindig is virágzott a penész. (Muszáj leírnom: megkóstoltam messze földön híres sompálinkáját: végtelenül büdös, viszont nagyon finom.) A miniszterelnök belső gondjairól állítólag tudott az ellenzék is, de ők nem hülyék, hogy elárulják. Nekünk meg marad a nagy francos bizonytalanság, hogy mi lesz a cserebogárból a május eleji rajzás után. De lássuk, hogyan alakult a nagy nemzeti teniszmeccs az egy év alatt: Bekerülünk a NATO-ba. 15:0 A min. elnök leváltja a védelmi minisztert. 15:15 (Silent, please!) Elkezdődik a közalkalmazottak titokügyi átvilágítása. 30:15 A min. elnök leváltja a Nemzet- biztonsági Hivatal vezetőjét. 30:30 (Ász) A min. elnök ígéretet tesz az MKP-nak a kedvezménytörvény Megromlott-e a kormányfő, vagy permanensen ott lakozott benne a gonosz? bizonyos körülmények közti elfogadására. 40:30 Budapesten fityiszt mutat mindenkinek, aki él és magyar, deuce (Sajog a teniszkönyök) Szabadon engedik Mikuláš Čer- nákot. (Előny a fogadónál) A min. elnök egy sípályái lökdösődésért feljelenti a maffiózót. 0:1 (Mit láthatott a bíró?) Megegyeznek a partnerek, hog> nem jelentgetik be időnap előtl az elnökjelölteket. 15:0 A min. elnök rögtön bejelenti hogy pártja elnökjelöltje Eduard Kukán. 15:15 (Elhúzódik a parti) A partnerek hallgatólagosan rá bólintanak, hogy Ján Figef legyet Szlovákia jövőbeni európai bizto sa. 30:15 A min. elnök bejelenti, hogy pártja a Coca Cola helyi kabalafigurá ját jelöli biztosnak. 30:30 (Méj mindig milyen messze van a szeti vége!) Bíráló cikkeket jelentetett mej egy brit titkosszolgálati szaklap Szlovákiáról. 30:40 A min. elnök bejelenti, hogy égj kis csoportocska dolgozgat Szlo vákia és ő ellene. 0:2 (Az ellenié ápolásra szorul, csak nem adj; fel!? Addig reklám) A maradék három év alatt a min elnök valószínűleg simán nyeri ; meccset, ha az ellenfél föl nen adja. Csak ki ne essen az else százból. Soknak tűnik az egy év, az idő majd eldönti, miért TUBA LAJOS Szóval eltelt egy év. Valljuk be, kicsit meglepődtünk, az volt az érzésünk, hogy ez a kormány sokkal régebben formálgatja az életterünket. Kérdés persze, miből ered ez az érzés. Az évforduló alkalmából közzétett közvélemény-kutatások alapján kár lenne azonnal levonni a következtetést, hogy örökkévalóságnak tűnik az együtt töltött idő. Tény, hogy az emberek kétharmada lesújtó véleménnyel van a helyzetről, de hát az lenne a furcsa, ha nem ezt mondanák. Az elmúlt 12 hónapban ugyanis az állam és a mi kapcsolatunkban minden elképzelhető szál bizonytalanná vált. Azt azért mindenki a zsigereiben érzi, hogy a régi tarthatatlan volt, de azért furcsa érzés egyszerre mindent megingani látni. Ilyent még Bokros Lajos sem csinált annak idején, pedig ő a világbanki távozása után nemrég jutott el oda, hogy nevét futás nélkül lehessen kiejteni a nyilvánosság előtt. Tehát azért is örökkévalóságnak tűnhet az elmúlt 12 hónap, mert valóban van miért kapkodni a fejünket (további két hónapig azért óvatosan kell ilyent mondani, hiszen még. sok minden elcsúszhat a parlamentben, vagy pedig Nagy Alibista Apánknál (elnézést a nem túl hízelgő jelzőért, de sokat dolgozott azért, hogy államfő létére ne csak tisztelettel beszéljünk róla). A kormány tagjai valóban szinte minden szükséges reformba bele- kezdtek, ilyen szempontból legalább négy előző kormány helyett dolgoznak. Azt mondjuk kicsit furcsa volt hallani, amikor az egyik politológus úgy vélekedett, hogy a reformok eredményeként jövő ilyenkor sokkal jobb közvélekedés várható. A messze nem a Bízunk abban, hogy a szekér akkor is előre halad, ha defektesnek látszik. szervezés magasiskolájaként megkezdett reformok jövőre akkora káoszt eredményeznek majd, hogy abba előre nem is érdemes belegondolni, de bennünket majd akkor sem hagy el az optimizmusunk. Bízunk majd abban, hogy a szekér akkor is előre halad, ha éppen három kereke defektesnek látszik majd. Egyszóval a magát eredményesen a nem túl szimpatikusok közé le- küzdő kormányfőnknek abban igazat adhatunk, hogy reformjaikról néhány év múlva sokkal jobban vélekednek majd. Csak azok a hétköznapok ne lennének. Benne azokkal a kormánypolitikusokkal, akik már azon is összevesznek, hogy ki lépjen be reggel előbb a kormányhivatal ajtaján. Ilyent még valóban nem éltünk meg, még javában veszekednek az egyik poszton, de márt országvilág tudja, hogy min vesznek össze legközelebb. így azután a polgároknak a csillagokat is lehozhatnák, mégsem tudnának imidzset építeni. A hét egyébként meghozta az első uniós állami költségvetés kormányverzióját. A magyar miniszterek ugyan tiltakoztak, de az MKP effektive csak a parlamentben tudja befolyásolni a kérdést. Egyelőre inkább azon gondolkozunk, valóban rettegjünk-e a legközelebbi árvízkor a Szap környéki gátért (amelyet legutóbb valóban kis híján elvitt a víz), vagy a szakminiszter más helyszínre gondolt, amikor azt mondta, hogy ebből a költségvetésből jövőre nem jut elég pénz az árvíz- védelemre. A héten megkezdődtek a nem banki szubjektumok hitelezőinek - egykori ügyfeleinek - gyűlései is, ilyen kaliberű akciók nemcsak Szlovákiában, de talán Európá ban is ritkaságnak számítanak Jól tudjuk, hogy a károsultai nagy része újfent csak a kormány szidja, számukra hihetetlen, hog; létezhettek csalók, akik a pénzük re pedáloztak, miközben a kor mány mindezt tétlenül nézte. M nem voltunk tétlenek, mondja er re a másik oldal, mi figyelmeztet tünk. Magyarország és Csehor szág gyakorlata viszont elég szé pen mutatja, hogy mást is lehetet volna tenni. Ez persze nem ment a felelősség alól azokat, akik ; megtakarításaikat ilyen helyt tették. Azért nagyon szomori nézni a sportcsarnokokban ősz szegyűlt szomorú embereke pásztázó képsorokat. Érdekes összehasonlítást tett köz zé a héten a Világbank. A cégala pítás időtartama szempontjábé felettébb hátul kullogunk. A hely zet Csehországban és Magyaroi szágon csak alig valamivel jobt de azért sértő, hogy Botswanává kerültünk egy sorba. így van ez bólogat mindenki, aki már pró bált céget alapítani, pedig nem i nagyon járt Botswanában. De az sötét Afrikában van, márpedi neki sincsenek jobb élményei, i reformban egyébként ez is megje lenik, kíváncsian várjuk, mi lesz helyzet mondjuk két év múlva.
