Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-15 / 237. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 15 Deák Ferencre emlékeznek Buzita. A haza bölcse címmel Deák Ferencről tart előadás Mihályi Molnár László költő ma 18.30-kór a község önkormányzatának dísztermében. Az előadás után megzenésített versek hangzanak el a Kor-Zár együttes előadásában, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A Notre Dame-i toronyór 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A negyedik nővér 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Csalódások 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Szövetség (amerikai-német) 15.45, 18, 20.30 MLA­DOSŤ: Istenek városa (brazü) 15,17.30,20 AU PARK-PALACE: Kill Bill (amerikai) 14.50, 15.50, 16.55, 15.55, 19, 20, 21.10, 22 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14, 16.10, 17.10, 19.10, 20.10, 22.10 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (ameri­kai) 14.50,16.50,17.40,20.30 AMindenóó (amerikai) 14.10,16.20, 18.30 Hasrapacsi (cseh) 14.10, 16.45, 19.20, 21.55 A Szövetség (amerikai-német) 14.40,17.20,19.50, 22.20 Doktor Szöszi 2 (ame­rikai) 15.20, 17.25, 19.30, 21.50 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 14.30 Köztünk marad (szlovák) 19.40,22 Ying xiong (hongkongi-kí­nai) 19.40, 22 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.30, 16.20 Istenek városa (brazil) 18.10, 21 KASSA TATRA: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.30,19.30 CAPITOL: Ying xiong (hongkongi-kínai) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: Doktor Szöszi 2 (amerikai) 16,18 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfi­úk (amerikai) 20 IMPULZ: City of Ghosts (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Femme Fatale (amerikai-francia-német) 19 ÉR­SEKÚJVÁR - MIER: Terminátor 3 -A gépek lázadása (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fimfárum (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Hasrapacsi (cseh) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A zongorista (angol-francia-lengyel-német-holland) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14, 16, 18, 20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30, 19.15 Darkness - A rettegés háza (amerikai-spanyol) 19.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 15.45 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14,16.45,19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet böl­csője (amerikai) 14.15, 16.45 Max (kanadai-német-magyar-angol) 17.45, 20.15 AMindenóó (amerikai) 13.15,15.30,18,20.15 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Oviapu (amerikai) 13 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30, 16.15, 18.15 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 13.15 A Szövetség (amerikai-német) 13.30, 15.45,18,20.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.15, 17.30, 20 Trükkös fiúk (amerikai) 20.30 A nagyváradi Vioara Bara a kassai Löffler Múzeumban Egy kiállítás álomképei JUHASZ KATALIN Festményekről írni maga az abszur­ditás, főleg akkor, ha esély sincs ü- lusztrációra, mivel a tárgyalandó festmények mérete ugyanolyan fon­tos hatáselem, mint a rajtuk nyüzs­gő figurák és a bizarr, agresszív szí­nek. Ilyen merész lila-narancs, zöld­kék párosításokat csak gyerekrajzo­kon láttam eddig. A múlt századi expresszionisták szégyenkezve el­kulloghatnak, itt a posztszocialista neoexpresszivizmus, vagy egy frap­páns kritikus szerint a „neurotikus realizmus”. Egy nem létező horror- mesekönyv ülusztrációi. Szinte be­borítják az embert. A rend kedvéért tisztázzuk a Hol?, Meddig? Kinek-a? Mije? kérdése­ket: tehát a kassai Löffler Múzeum­ban október 26-ig tekinthetőek meg Vioara Bara festményei. A színházi jelmeztervezőként is tevé­kenykedő romániai művésznőt odahaza egy új, posztmodern nem­zedék nagyjai közé sorolják, amely nemzedék a nyolcvanas években eszmélt, a Ceaucescu-éra tombolá- sa közepette, abban az abszurd és őrjítő, szürreális és ironikus, feje te­tejére állított világban. A művészi kívülállás emberi reménytelenség­gé fajult, a valóság és az áhított vi­lág közötti kontraszt pedig akkora lett, hogy a festészet nyelvén azt már csak a lila-narancs-hupikék- méregzöld kombinációval lehetett érzékletesen kifejezni. Nos, vala­hogy így magyaráztam meg ma­gamnak a látottakat. Vioara Bara fi­guráiban sincs köszönet: nők sze­méből stilizált vérzuhatag ömlik, bogarak és halak támadnak, a nap­sugarak halálra marnak, a házakon ablakok helyett „vigyázó szemek”, az arcokon torz iszonyat, a végta­gok túlméretezve vagy kitekeredve éktelenkednek a vásznon. Szinte megmozdulnak ezek a hatalmas, agresszív képek. Az ember hátrál egy lépést, „hogy jobban lássa”, pe­dig dehogy, csak eszébe jut, hogy álmodott ő valami ilyesmit hat-hét éves korában. Hogy is volt az? Lila, nyáladzó bogarak üldöztek, be­másztak a hajam közé, és mikor un­doromat legyőzve a fejemhez nyúl­tam, csomókban maradt a kezem­ben a hajam. Ugye szörnyű? Azon frissiben el is meséltem ezt Tomáš barátomnak, aki ugyan nem álom­fejtő, viszont hivatásos képzőmű­vész, és mint ilyen, bizonyára meg tud nyugtatni egy ijedt kiállítás-lá­togatót. Tudják, mit válaszolt? Vioara Bara egyik képére meredve elmondta, hogy ő meg egyszer ál­mában Jánošík volt (hiába, az elté­rő kulturális háttér!), és Párizs ut­cáin kergették a pandúrok. Elkap­ták, ott helyben felnégyelték, öm­lött a vér, ahogy kell, és a következő' pülanatban már csak saját lábait látta, amint futnak, iszkolnak to­vább. Ha önök is álmodtak gyer­mekkorukban hasonló akciódús je­lenetsorokat, nézzék meg a nagy­váradi Vioara Bara kiállítását a kas­sai Löffler Múzeumban. Kövesdi Károly emberi és költői létének olyan félévszázad ad keretet, amelyben megmaradni sem volt könnyű Ember a tájban A Sajó laposától fel Beretke felé visz a lábam. Régi nyár van. A rommá lőtt templom­tól a Péskő barlangja felé for­dulok, majd a fürge, höm­pölygő Murányka cikcakkos partján elérek a Rosszgyárig. Itt találkozik gyerekkorunk. Eddig merészkedtem. SZÁSZI ZOLTÁN Innen már a mellétéi határ kezdő­dik. Meg időhatár is. Egy zsákfa­lucska csodás képe és környezete. Erdők és sziklatarajok, örökös tom­pa zúgás a Murányka áttörése felől, bama-veres földdel borított, gyen­gén hozó mezők a kopott dombol­dalakon. Meg a kibukkanó agyag. Ez már Mellété. Időhatárban pedig legalább harminc év. Vagy több is. Azóta már csak látogató itt a költő. Aki innen indult, akinek a környék karsztos domboldalain növő fák ad­ták ágyát, bölcsőjét, tanulópadját. Aki a szikrázóan kemény tájból táp­lálkozott. Olyan lett ő maga is, mint ezek a dombok, ezek a patakok zú­gásával terhes völgyek itt. Kemény, mint a domboldalakon merészen kapaszkodó cserfák és tölgyek, szá­las-magas, mint a messzebbről ide­látszó sudár fenyők. Tiszta, mint a simuló köveken sellóket buktató, robajló patakTolyó szivárványokat nevelő vize. Árnyékos, mint a bar­langok mohás szája, forró, mint a déli oldalakon kövirózsát ringató karsztperem nyáresti séta utáni pi­henőpadként. Kövesdi Károlyt csak úgy tudom megírni, mint embert a tájban. Em­bert, áld vívódva ébred és súlyos gondolatokkal fekszik, aki valós vi­lágot hörpint és nem mímel má­mort. Aki hitében és meggyőződésé­ben megingathatatlan, aki tiszta gondolatgyöngysorokat kanyarít ki tolla alól. Figyelő és észlelő ember­ként, költőként elsőrendű feladatul a kiáltást, a gonosz arcába való bele- nézést, elutasítást tapasztaltam. Te­kintettel meg egyeden márais kéz­mozdulattal képes porrá omlasztani a gonoszt verseiben. Távozz, sátán, mert a költő egyeden mágikus szava ellen sincsen fegyvered. Olyan félévszázad ad keretet ennek az emberi és költői létnek, amely­ben megmaradni sem volt könnyű. Mert körülötte vagy megtörtek, vagy elhulltak, vagy beálltak, vagy megszöktek. Volt, aki talpnyalónak ment, volt, aki hazát és szívet cse­rélt, volt, aki párttagsági könyvecs­kéket cserélgetett és gyűjtöget má­ig, de Karcsi egyik csapdába sem sé­tált be. Talán mert természetes szá­mára a keménynek, egyenesnek maradni alapállás. Nem cserélt szí­vet és hazát, bár elment, jó pár száz kilométernyire a tiszta álmokat dé­delgető érintetlen tájból, a szülő­földből, mégis minden versébe a to- pográfus pontosságával írja bele egy-egy apró göröngy változásait is. Falanszterben élünk, halálra hajtó, lelketlen, lekurvult világban. Mam­mon játszadozik velünk, hiába a jó verssor, a csodaszép ödet, baltázni kell, húzni az evezőt, hogy menjen a gálya, hadd gyarapodjon más, mi meg számoljuk az aprót. Nem így kéne! Nem ezt! A nemzetnek kéne szolgálni, mindig ezt érzem Kövesdi verseiből és minden írásából. A nemzetnek, ennek a kicsit elfelej­tett, Európát soha el nem hagyott népnek kellene szolgálni. Verssel, szóval, tettel. Ez az elmúlt fél évszá­zad, ami lepergett Karcsi ujjai közt, erről szólt. Súlya van, becsülete van, s a szolgálat, ha nem is mind­járt, ha nem is aranyban, de csak Somogyi Tibor felvétele meghozza egyszer a kívánt ered­ményt. Költészete, gloszszái, jegy­zetei, riportjai, interjúi mind arra fi­gyelmeztetnek, hogy őrzők, vigyáz­zatok a strázsán! Ember embernek farkasa, de a költő, lát, ír, felemeli hangját mindaddig, míg él. Pörös száját be nem foghatja kartotékra adatokat gyűjtő hatalom, meg nem törheti a most oly divatos pénz ha­talma. Gömöri ember, ősatyához hasonló Ádám ő, akit az Úr kegyel­mébe vesz, megsimogatja bozontos haját, lehűti lázas homlokát, elcsi- títja gondjait. Legalább most egy pillanatra, mikor ennek a fél évszá­zadnak elmúltát, világbá való he­lyezésének elpergett idejét vissza­nézve méri. Isten éltesse Kövesdi Károlyt, a tájban élő embert, a ben­ne élő tájat s az ebből születő verse­ket vele együtt ilyenkor októbernek közepe táján, amikor az ő szülőföld­jén csodaszíneket kever az ősz. JELENTKEZÉS AZ ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY SZAKTESTÜ LÉTÉI BE Az Illyés Közalapítvány Kuratóri­uma a 2003.október 3-i ülésén jóváhagyott irányelvei alapján tisztújítást hajt végre a Szlováki­ai Alkuratórium pályázatokat el­bíráló és javaslattevő szaktestü- leteiben. Ezen nyilvános felhívásra azok a jogalanyisággal rendelkező szlo­vákiai magyar civil szervezetek és intézmények jelentkezhetnek, amelyek a szlovákiai magyarság körében fejtik ki tevékenységü­ket a kultúra és művelődés, az oktatás, a lapkiadás, és a tudo­mányos kutatás területén. Az egyes szervezetek és intézmé­nyek csak a tevékenységükkel összefüggő testületbe delegál­hatnak egy személyt. Egy adott szervezet részéről kettő vagy több testületbe való delegálás nem kerül elfogadásra. A fentiek értelmében a követke­ző elbíráló és javaslattevő szak­testületekbe lehet jelentkezni, egy konkrét személy delegálása útján: Járási Tanácsadó Testületek ____________(JTT)____________ A 17 magyarlakta járás mindegyiké­ben a benyújtott pályázatokat első szinten elbíráló és javaslattevő Járási Tanácsadó Testületet hoz létre a Ku­ratórium. Ezeknek a taglétszáma 7-15 között mozoghat. A 17 járás a következő: Pozsony-város, Szene, Dunaszerdahely, Galánta, Nyitra, Vágsellye, Érsekújvár, Komárom, Lé­va, Nagykürtös, Losonc, Rimaszom­bat, Nagyrőce, Rozsnyó, Kassa-város és vidék, Tőketerebes, Nagymihály. Ezek a testületek az adott járás terü­letéről beérkezett kulturális és műve­lődési, oktatási, valamint a regionális lapkiadásra beérkezett pályázatokat bírálják majd el. A testületekbe egy-egy személyt delegálhatnak az adott járás te­rületén működő civil szervezetek és intézmények, iskolák és óvo­dák, vagy szülői szövetségeik, helyi kulturális központok, Cse- madok-szervezetek, célalapok, helyi és regionális lapkiadók, esetleg egyéb; a magyarsághoz kötődő, jogalanyisággal rendel­kező további csoportosulások. A járások többségében várható, hogy a delegált személyek száma meghaladja a JTT taglétszámára maximálisan engedélyezett 15 főt. Ebben az esetben a Kuratórium ál­tal jóváhagyott kulcs szerint a dele­gáltak egymás közül, titkos szava­zással választják meg a JTT tagjait. Tudomány és Kutatás Szaktestülete (TKSZ) A Kuratórium az előző évek gya­korlatát követve újra létre hozza az Alkuratóriumnak alárendelt tudo­mányos szaktestületet, amelynek feladata lesz az ilyen jellegű pályá­zatok elbírálása. A szaktestületbe azok a tudomá­nyos intézmények, ül. műhelyek delegálhatnak egy-egy személyt, amelynek alapszabályzata rögzíti a tudományos kutató tevékenysé­get, és amelyeknek a fő kutatási területe szorosan kötődik a szlo­vákiai magyarság társadalmi fo­lyamatainak kutatásához, ide értve a kisebbségkutatás külön­böző ágazatait és a dokumentáci­ót is. Tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó szervezetek és intézmé­nyek jelentkezése ebben a kategó­riában nem fogadható el. A szaktestület létszámát a Kura­tórium 5-10 fő közöttiben írja elő. Lapkiadás Szaktestülete (LSZ) A lapkiadásra beérkező pályázatok első szintű elbírálását a Lapkiadás Szaktestülete végzi majd el a Kura­tórium irányelvei szerint. Ebben a kategóriában az orszá­gos terjesztésű és esetleg több járásra kiterjedő regionális la­pok kiadói delegálhatnak egy- egy személyt a szaktestületbe. A szaktestület létszáma 8-12 fő kö­zötti lehet a Kuratórium irányelvei szerint. Általános tudnivalók A jelentkezéseket az egyes szak­testületekbe az adott szervezet fejléces papírján kell benyújtani, ahol a pontos elérhetőségen kí­vül a szervezet statisztikai (IČO) száma is fel van tüntetve. A je­lentkezésnek tartalmaznia kell a delegált személy adatait: név, lakhelyének pontos postacíme, telefonszámai (munkahelyi, ott­honi és mobil), e-mail címe, szakmája (végzettsége), jelenle­gi foglalkozása. A fenti adatokat nem, vagy csak hi­ányosan tartalmazó jelentkezések nem fogadhatók el. A jelentkezéseket az Illyés Közala­pítvány Szlovákiai Álkuratóriu­mának titkárságára kell beküldeni az alábbi postacímre: Spoločnosť Zoltána Fábryho P.O.Box 247, 810 00 Bratislava Jelentkezni e-mailen is lehet a kö­vetkező címen: ika.szalkurat@ ston- line.sk A jelentkezést továbbá faxon is be­küldhető 031/560 31 23. Bővebb felvilágosítást és informá­ciót telefonon is kérhető 031/ 5603121, 031-5603122. Ez a nyilvános felhívás a Szlovákiai Alkuratórium internetes honlapján is olvasható a: web.stonline.sk/ ika.szalkurat címen. A jelentkezések beküldési határ­ideje 2003. október 22. Jövő év áprilisában tartják Nagykanizsán a VI. Kárpát-medencei Csengey Dénes Vers- és Prózamondó Verseny döntőjét Novemberig várják a hazai jelentkezőket is SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Nagykanizsa önkor­mányzata, a Móricz Zsigmond Mű­velődési Ház, a Kiskanizsai Polgári Olvasókör és a Nagykanizsai Hon­véd Kaszinó idén meghirdette a Csengey Dénes Vers- és Prózamon­dó Verseny hatodik évfolyamát. A szervezők szeretnék felkutatni a határon túli területeken élő amatőr versmondókat is, akik magas mű­vészi fokon tolmácsolják a magyar irodalom remekeit. Terveik szerint az elődöntők egyikére Érsekújvár­ban kerülne sor. Az érsekújvári elő­döntő szervezője Berényi Margit, a Csemadok helyi alapszervezete mellett működő Irodalmi Kör veze­tője.- A felhívás szerint a jelentkezők az egyetemes magyar irodalomból választott öt verssel, vagy prózai művel nevezhetnek ifjúsági (14—18 év), felnőtt (18-55év) és szépkorúak (55 évtől) kategóriá­ban. Egy-egy produkció előadásá­nak időtartama nem haladhatja meg a hét percet. Műfordításokat nem fogadnak el, ezen kívül egyéb megkötésük nincs - tájékoztatott az ismert előadó. A szlovákiai ma­gyar vers- és prózamondók számá­ra megfelelő számú érdeklődő ese­tében Kassán is terveznek egy vá­logatást. Határainkon túl, Ungváron, Bereg­szászon, Szatmárnémetiben, Ko- vásznán és Zentán is készülni fog­nak a megmérettetésre idén no­vembertől jövő februárig. A selejte­zők pontos helyszínéről és időpont­járól a jelentkezőket írásban, e- maüben vagy telefonon értesítik. A döntő és díjkiosztó gálaest jövő áp­rilisban lesz Nagykanizsán.- Két évvel ezelőtt különdíjjal jutal­maztak két érsekújvári versmon­dót, Kollár Andreát és Svec Móni­kát. Idén a jelentkezéseket a követ­kező címre várják: Móricz Zsig­mond Művelődési Ház, 8800 Nagy­kanizsa, Hajgató Sándor u. 1. Tele­fon, fax: 93/319-202, esetleg Far­kas Tibor igazgatónál 30/3968- 678, illetve Gödinek Ibolya szerve­zőnél: 30/5574-774. Az érdeklődők a felhívást és a jelentkezési lapot le­tölthetik a www.nagykanizsa.hu/ könyvtár internetes címről is - mondta Berényi Margit, akitől az érsekújvári régióból jelentkezők a Csemadok helyi székházában kap­hatnak tájékoztatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom