Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-10 / 233. szám, péntek
„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfí Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2003. október 10., péntek 3. évfolyam, 20. szám A család kedvence a rakott krumpli, a palacsinta, a szárnyasételek, a gyerekek nagy chipsrajongók, s a betűtésztás, zacskós paradicsomleves és a pizza is a kedvenceik közé tartozik Időnként még most is dínót ebédelnek M. CSEPÉCZ SZILVIA apka Attila, a megzenésített verseket előadó KOR-ZÁR együttes vezetője Udvardon él a családjával. Feleségével, Zsapka Líviával mindketten kultúraközeiben dolgoznak. Többek között a helyi művelődési otthonban, s mint a regionális kábeltévé működtetői. Emellett két kisgyermeket is nevelnek, elfoglaltságuk tehát bőven akad. Zsapka Krisztina, a tízéves nagylány cini hangú, de nagy tehetségű versmondó, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny többszörös győztese. Öccse, Levente most kezdte el az alapiskola első osztályát. A bemutatkozáskor még kissé bátortalan fiatalember hamar felbátorodott, különösen, amikor a dínógyűjteménye került szóba. Felsorakoztatta a konyha- asztalon a kisebb-nagyobb műanyag dinoszauruszokat, és egy „teljesen valódi” dínócsont is előkerült. A kivételes „leletet” a nyári vakáció idején találta Kamocsán, ahol egy kellemes pihenőnapot töltött a család. Biztattam, szóljon csak az apuéknak, menjenek vissza a többi csontért, hátha egy egész dínócsontvázat össze lehet majd rakni a gyerekszobában. De Levente közölte, hogy ezt csak a víz sodorta ki a partra, s különben is, sokat kell még ahhoz tanulnia, hogy igazi paleontológus lehessen. Mert az már biztos, hogy őslénykutató lesz, ha megnő. Zsapka Attila mosolyogva mesélte, hogy amíg Levente fiuk kisebb volt, gyakran csak akkor ette meg a húst, ha az „dínóból” készült. Az ebéd valahogy így zajlott: „Micsoda, nem kéred?! Hát ezért ment ki apád már kora reggel vadászni, hogy most hozzá se nyúlj a frissen sütött dínócombhoz?!” (Zs. A.) Ez általában hatott, Levente jóízűen bekebelezte a húst. Később az óvodában is ilyesmivel vették rá, hogy egyen. De ahogy nőtt, és sorra nézte a dinoszauruszfilmeket, már nem hitte el a kegyes csalást. Mondta, hogy kár becsapni, hiszen tudja, hogy a dínók több millió éve kihaltak. (Zs. L.) A dínómenüből annyi azért maradt, hogy időnként dínó formájú fasírozott kerül az asztalra. Félkészen lehet kapni, nagyon ízlik mindenkinek. Habár én nem igazán szeretem a tartósított élelmiszereket. A legtöbbnek nem olyan az íze, mint a frissen elkészített ételeké. Főleg az idő hiánya miatt szoktam ilyesmiket készíteni. Elsősorban a tésztaféléket, mert gyúrni aztán végképp nincs időm. A kábeltelevíziózás nagyon időigényes elfoglaltság. Több környékbeli községben is dolgozunk, és nagy televízióknak is készítünk anyagot. Forgatáskor mindig az eseményekhez kell igazodni, és az anyagot még fel is kell dolgozni. A konyha körüli teendők hétköznap általában az esti órákra maradnak. Egyébként szeret főzni? (Zs. L.) Nem mondhatnám. Talán azért, mert enni sem szeretek. De a főzés az a szükséges plusz házimunka, amit tetszik-nem tetszik, el kell végezni. Amíg iskolába jártam, anyukám főzött, de mivel ő dolgozott, általában nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket tálalt. Galánta mellől, egy kis mátyusföldi faluból, Vízkeletről származom. Nagymegyerre jártam középiskolába, később, a kislányunk megszületéséig Dunaszerdahelyen, a Csallóköz szerkesztőségében dolgoztam. Szóval nemigen voltam otthon, hogy főzőcskézzek. Meg aztán nem is volt kinek bizonyítani. Igaz, kipróbáltam ezt-azt, de nem főztem rendszeresen. A házasságkötésünk után évekig Attila szüleinél laktunk, itt, Udvardon. Az anyósom szakácsnőként is dolgozott, tőle lestem el a különböző konyhai fortélyokat. Ő nagyszerűen főz. Az volt az én tanulóidőszakom. Ideértve azt is, hogy egy háziasszony hogyan spóroljon a konyhában az idejével és az energiájával. (Zs. A.) Valójában csupán három éve költöztünk el a szüleimtől, azóta albérletben élünk Udvardon, és építjük a saját házunkat. Ha minden jól megy, akkor talán egy év múlva már az új otthonunkban lakhatunk. Tágas konyhája, étkezője lesz ? (Zs. A.) Nem tervezünk semmi különlegeset. Nálunk a család rendszerint reggelente van együtt. Megfigyeltem, hogy a gyerekeknek vannak kedvenc reggeli-időszakjaik. Egy hétig csak bundás kenyér jöhet, azután mogyoróvajas kenyér, vagy kakaó kukoricapehely- lyel... (Zs. L.) Napközben ők az iskolában étkeznek, mi üzemi konyhán. Esténként pedig vagy valami szárazát, esedeg melegszendvicset, vagy „maradékod’ eszünk. Habár ez utóbbit nem nagyon szereti senki. Én, mert egyszerű ételekhez szoktam, nemigen szorgalmazom a különlegességeket. Van, hogy egyáltalán nem is kívánom a főtt ételt. Ez azonban nem zárja ki, hogy főzzek. Rendszerint hétvégén, vasárnap készítek nagy, családi ebédet. A család kedvenc ételei közé tartozik a rakott krumpli, a palacsinta, a szárnyasételek. Krisztina és Levente nagy chips- rajongó, és a betűtésztás, paradicsomos zacskós leves, illetve a pizza is a kedvenceik közé tartozik. De a családban senki sem különösebben nagyétkű. A szülők és kiváltképpen a nagyszülők egy része minél több ételt próbál „beletömni” a kisgyerekbe, hogy gömbölyűbb legyen... (Zs. L.) Szerintem kár erőltetni a gyereket, hisz a felnőttnek is hol nagyobb, hol kisebb az étvágya. Én úgy gondolom, hogy azt kell adni nekik, amit szeretnek, és akkor, amikor kérik. Hogy ki menynyire gömbölyű, az alkati kérdés is. Van, aki a kevéstől is hízik, mások kedvükre ehetnek, amit csak akarnak. Mi, azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozunk. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne tudnánk, a chipsek nem kimondottan egészségesek. Ha lehet, igyekszünk zöldséggel és gyümölccsel helyettesíteni. Az idei „nagy nyári hőségben például mindannyian sok-sok gyümölcsöt ettünk. És édességek helyett inkább könnyű ételeket. Süteményeket egyébként is ritkán sütök. A szülinapi torta természetesen nem maradhat el, már csak a gyertyák elfújásának hagyománya miatt sem. De a tortákat inkább vásárolni szoktam, habtortát, csokisat, gyümölcszseléset. Ezeket szeretik leginkább a gyerekek. (Zs. A.) Én viszont kimondottan kedvelem az új, fűszeres ízeket is. És Lívia - ha esetleg nem eszik is belőle -, nagyon ízletesen készít el bármit. Akár a görög salátát, akár egy keleti módra fűszerezett szárnyasragut, akár egy spagettivagy gombamártást. Nem bánja, ha ott kotnyeleskedem a konyhában, persze, csak addig, amíg egy új salátaöntetet ajánlok, vagy megkóstolom az ebédnekvalót. A főzést már rá kell bíznom. (Zs. L.) Én a halféléket, a szárnyasokat, a leveseket szeretem. Vagy a gyümölcsöket. De a gyümölcssalátát már nem. Szerintem nem jó, ha keverednek az ízek. Egy őszibarack akkor finom, hogyha érzem a zama- tát, és nem keveredik az almáéval vagy a dinnyéével. Attila kedvenc ételeiből eleinte hatalmas adagokat főztem, hadd egye, amíg kedve tartja. De a saját káromon megtanultam, hogy kevesebb is elég. Sajnáltam, hogy néha ki kellett dobni a maradékot. Különösen nyáron, amikor gyakran voltunk úton. Zsapka Attila: „A feleségem nem bánja, ha ott kotnyeleskedem a konyhában, persze, csak addig, amíg megkóstolom az ebédnekvalót" (Milan Drozd felvételei) A család rendszerint reggelente van együtt Nagy, családi kirándulások? (Zs. A.) Inkább kis, egynapos családi strandolásaink voltak. A munkánk sajnos az idén nem nagyon engedélyezett többet. Líviával kettesben ugyan tettünk pár napos utat Nyugat-Magyarországon, de mivel a feszes program miatt ez fárasztó lett volna a gyerekeknek, nem vittük őket magunkkal. A heti egy-két napos strandolással próbáltuk meg őket kárpótolni. Be-be- tértünk egy-egy vendéglőbe vagy gyorsbüfébe is, de az otthon készített szendvicsek sem hiányozhattak. Mi a menü olyankor, ha a KORZÁR együttes turnézik? Hosszabb turnénk ritkán van. Ilyen alkalmakkor a vendéglátóink révén általában megoldódik a szállás és az étkezés. Az idén nyáron volt egy fellépéssorozatunk Érdélyben, ott főleg a vacsoránkat készítettük el saját magunknak. Ez annyit jelent, hogy bemegyünk egy éjjelnappali élelmiszerboltba, és bevásároltunk mindenféle azonnal fogyasztható finomságot. Ha egy- vagy kétnapos koncertútra megyünk, akkor jön a benzinkút, a rakott kifli, a szendvics és a chipsek. S mire hazaérünk, már úgy tele van az autó mindenféle ételmara- dékos zacskóval, hogy két napig is takarítjuk. Az énekesek azt szokták mondani, hogy vigyáznak arra, fellépés előtt se túl sokat ne egyenek, se hideget ne igyanak - a hangjuk miatt... (Zs. A.) Hát erre én nem nagyon figyelek oda. A meleg vizet eleve nem tudom meginni, tehát mindig hideget iszom. Sőt, ha nem én vezetek, akkor egy behűtött sör is jöhet... Az evéssel sincs gond, legfeljebb az nem jó, ha az ember fellépés előtt két-három órával pukka- dásig teleeszi magát. Mert akkor esetleg nem kap elég levegőt a színpadon. Az én hangomnak, pontosabban nekem magamnak a fáradtság árt a legjobban. Ha nagyon kimerült az ember, nehezebb jó hangulatot teremteni... Koncert után viszont bármikor jólesik egy kiadós vacsora. Zsapka Lívia: „Egyszerű ételekhez szoktam, nemigen szorgalmazom a különlegességeket” A Zsapka család kedvenc mogyorós-ananászos csirkéje Kevés olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát. Hozzáadjuk a földimogyorót (lehet sós is, akkor viszont óvatosabban kell sózni a húst). Miután a mogyoró megpirult (pár perc), összekeverjük a vékony csíkokra metélt csirke- vagy pulykamellel. Addig kevergetjük, míg a hús levet nem enged, majd, ha szükséges, egy nagyon kevés vegetás vízzel felöntjük. Szójaszósszal, őrölt fekete borssal fűszerezzük. Amikor a hús már megpuhult, kevés majoránnát szórunk rá. A zöld, frissen morzsolt majoránna a legjobb, de szárított is lehet. A legvégén adjuk hozzá az ananászbefőttet. Néhány perc múlva lehet tálaim. Rizsköret illik hozzá.
