Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-10 / 233. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 10. Bemutatták a nyelvi iroda internetes honlapját Eszenyi Enikő negyedszer rendezett Prágában. Ezúttal Örkény István Tótékját vitte színre www.gramma.sk ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Tegnap mutatták be a Cse- madok székházában a dunaszer- dahelyi székhelyű Gramma Nyelvi Iroda honlapját, amelyet a www. gramma.sk címen találhatnak meg a világhálón az érdeklődők. „Anya­nyelvűnk védelmében ezer és ezer gyakorlati lépést kell tennünk, nem elég a nyilatkozatok szintjén veszte­gelnünk” - mondta bevezetőjében Pogány Erzsébet, a Gramméval köz­érdekű kiadványok megjelentetésé­ben is együttműködő Szövetség a Közös Célokért hivatalvezetője. A honlap, amelyet Szabómihály Gizel­la, a Gramma vezetője ismertetett részletesen, rengeteg hasznos infor­mációt tartalmaz, és nem csupán a szakemberek, hanem a laikus közön­ség számára is. A Gramma fő profilja ugyan a szlovákiai magyar nyelvvál­tozat kutatása, emellett azonban nyelvpolitikai kérdésekkel is foglal­kozik. Szabómihály Gizella elmond­ta, úgy látja, a kisebbségi nyelvtör­vényt a honatyák ugyan elfogadták, de senki nem foglalkozik azzal, hogy a kisebbségi nyelvtörvényből adódó jogainkat kihasználjuk. Ebben is megpróbálnak segítséget nyújtani mind a magánszemélyek, mind a tes­tületek részére. A honlapon megta­lálhatók egyebek mellett a kisebbsé­gi nyelvhasználattal foglalkozó do­kumentumok és szlovák törvények magyar fordításai, valamint gyakor­lati útmutatások arra vonatkozólag, hogy a a közéletben hol használhat­juk anyanyelvűnket. A honlap révén (amely Putz József harmadéves somoijai gimnazista munkáját dicsé­ri) a Gramma szolgáltatásai sokkal szélesebb réteg számára válnak hoz­záférhetővé, mint ez ideig, (me) A Böngésző nyertesei A Vasárnap 40. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Sean Penn. E héten az 500-500 koronát Vankó Katalin barti, Szőke Emília rima- szombati és Szalay Magda sárosfai olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ ____________________KOMÁROM____________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: My Fair Lady 19 MOZI 0 POZSONY HVIEZDA: Istenek városa (brazil) 18 A Szövetség (amerikai-német) 15.45,20.30 MLADOSŤ: Latin filmnapok - Kifulladásig (francia) 17.30 Belarmino (portugál) 20 AU PARK -PALACE: Kill Bill (amerikai) 14.50, 15.50,16.55,15.55,19,20,21.10,22 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfi­úk (amerikai) 14,16.10,17.10,19.10,20.10, 22.10 A Mindenöó (ameri­kai) 14.10,16.20,18.30 Hasrapacsi (cseh) 14.10,16.45,19.20, 21.55 A Szövetség (amerikai-német) 14.40,17 20,19.50,22.20 Pokolba a szere­lemmel (amerikai) 14.30 Köztünk marad (szlovák) 19.40, 22 Ying xiong (hongkongi-kínai) 19.40,22 Istenek városa (brazil) 18.10,21 KASSA TATRA: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.30,19.30 CAPITOL: Ying xiong (hongkongi-kínai) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: Doktor Szöszi 2 (amerikai) 16,18 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfi­úk (amerikai) 20 IMPULZ: City of Ghosts (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Veszett vad (amerikai) 19 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hasrapacsi (cseh) 20 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Több a sokknál (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A Mindenöó (amerikai) 16.30, 19 IPOLYSÁG - IPOLY: Merülés a féle­lembe (amerikai) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Karib-tenger ka­lózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 16,18, 20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30, 19.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 15.45 Max (kanadai-német-magyar-angol) 17.45,20.15 A Mindenóó (amerikai) 13.15,15.30,18,20.15 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Oviapu (amerikai) 13 A Szövetség (amerikai-német) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.15,17.30, 20 Trükkös fiúk (amerikai) 20.30 HÉTVÉGÉN - HOL? Ml? Talk-show a Limes Galériában A komáromi Limes Galériában (volt katonatemplom) holnap este nyílik Boráros Henrich és Farkas Roland kiállítása Talk-show címmel. Kapcsolat című kiállításuk után a galéria immár második közös munká­ját mutatja be a két fiatal hazai képzőművésznek. Borá­ros Henrich és Farkas Roland ki­állítását Sánta Szilárd nyitja meg. (sz) Komárom, Limes Galéria, szombat, 19.00 Csiribiri Játszóház és Táncház > A losonci Csiribiri Játszóház és Táncház holnapi foglalkozását, amely délután kezdődik a Ma­gyar Kulturális Központban, Puntigán Tünde vezeti. A gyere­kek az origamival, a Japánból származó papírhajtogatás mű­vészetével ismerkedhetnek meg. A táncházban György Henrietta és György Ernő szüreti játékokat és táncokat fog tanítani. A Phoe­nix Lutetia Polgári Társulás sze­retettel vár minden érdeklődő gyermeket és kísérőiket, (pj) Losonc, Magyar Kulturális Központ, szombat, 14.30 Géczi Lajos könyvének bemutatója A nagykaposi Apáti Miklós Társaság ősztől újraindítja rendezvénysorozatát. Első összejövetelét ma 17 órai kez­dettel tartja a művelődési központban. Géczi Lajos Új­rakezdés című könyvét mutat­ják be. (am) Nagykapos, művelődési központ, péntek, 17.00 Az Őrnagy győztes csatája Örkény István nevét a cseh közönség elsősorban Székely Gábor legendás Macskajáték- rendezése nyomán ismeri 1974-ből, amikor Dana Medrická és Vlasta Fabiánová főszereplésével a prágai Tyl Színházban került színre a több mint négyszáz előadást megért darab. Ugyanezen a színpadon, a mai Rendi Szín­házban Eszenyi Enikő három Shakespeare-rendezése fut nagy sikerrel. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Sok hűhó semmiért, a Tévedések vígjátéka és a Vízkereszt után a Divadlo bez zábradlí (Színház korlá­tok nélkül) falai között Eszenyi Eni­kő negyedszer rendezett Prágában. Magyar rendező külföldön ritkán kap ilyen lehetőségeket. A Rendi Színház a Nemzeti prózai társulatá­nak otthona. Napjaink két legelis­mertebb cseh rendezője, Vladimír Morávek és Jan Pitinský az elmúlt évadban dolgoztak a színházban, ezekben a hetekben az egyik legte­hetségesebb fiatal szlovák rendező, Martin Čičvák vezeti választott szí­nészeit. A névsor valóban ülusztris. Eszenyi Enikő pedig a következő évadban ismét itt dolgozik. A Divadlo bez zábradlí Karel Heŕ- mánek színháza. Azé a színészé (és vállalkozóé), aki az egykor európai hírű Divadlo na zábradlí tágja volt. Jó pár évvel ezelőtt aztán, amikor megvált a társulattól, új színházat alapított, amely Prága szívében, a Vencel-tér közelében kínál tartal­mas szórakozást a közönségnek. Bemard Slade Jövőre, veled, ugyan­itt című vígjátékát és Francis Veber Balfácánt vacsorára című komédiá­ját itt állította színpadra Jifí Menzel. De „udvári” rendezőnek számít a színházban Juraj Herz is, a világsi­kert aratott Fuchs-mű, A hullaégető mozimestere is. Eszenyi Enikő, akit eddig Shake- speare-szakosként ismert a cseh és a szlovák közönség (Pozsonyban az Ahogy tetsziket és az Antonius és Kleopátrát vitte színre), legfrissebb munkájával bizonyára a magyar szakmai berkekben is meglepetést fog kelteni, ha az előadás eljut Bu­dapestre. Örkény István Tóték című darabjával, amelyet a Činoherní klub is bemutatott egykor, a gro­teszk mezsgyéjére lépve komédiá­ból és tragédiából, a kettő mesteri adagolásából és váltogatásából egy­szerre jeleskedik. És anélkül, hogy minden áron „aktualizálná”, úgy te­szi maivá a darabot, hogy a történet azon pontján, ahol az Őrnagy ere­detileg partizántámadásokról be­szél, az ő rendezésében terroristá­kat emleget, akik felrobbantották a vasúti hidat. Magyar színpadon 1969 óta, ami­kor Fábri Zoltán rendezésében és Latinovits Zoltán főszereplésével bemutatták a Tóték alapján készült Isten hozta, őrnagy úr!-at, kevesen vállalkoznak a darab színrevitelére. Ennek következményeként ritkáb­ban láthatja a közönség, mint Ör­kény további színműveit, a Macska­játékot, a Vérrokonokat vagy a Kulcskeresőket. És ha műsorára tűzi egy-egy színház a Tótékat, Magyar- országon furcsa mód nem él meg nagy sorozatot a darab. Még akkor sem, ha olyan jól sikerült az elő­adás, mint évekkel ezelőtt Pinczés István rendezése Debrecenben. A film sikerével és Latinovits parádés alakításával senkinek sem könnyű megbirkóznia. Eszenyi Enikőt nem kötötték a hazai beidegződések. A cseh közönség nem látta a filmet, és Latinovits Zol­tán nevét sem ismeri. Prágában te­hát e tekintetben szabad volt a pá­lya. Az aprólékos, teljes odaadással végzett munka azonban így is alap- követelmény maradt a próbákon. Áz előadás minden perce ezt bizonyít­ja. Old rich Kaiser Őrnagya olyan fi­noman, szinte észrevétlenül kezd el­hatalmasodni a katona fiuk sorsáért aggódó és mindenre képes vidéki család fölött, hogy a néző összeszo­rult gyomorral veszi tudomásul: itt és most szép lassan minden a feje te­tejére áll, a csend irdatlan zajba for­dul, a nyugalom pokollá válik, a har­móniát legyőzi a teljes káosz. Tót La­jos és felesége, Mariska életét feldúl­ja egy frontharcos katonatiszt, aki belső békéjét keresvén már az őrület határán jár. A megalázás és a meg- alázottság megannyi variációja ele­venedik meg a színpadon. Mulatsá­gos és fájdalmas szituációk úgy fo­nódnak egymásba, hogy a néző egyik szeme sír, a másik nevet. Kaiser, akit drámai szerepben leg­utóbb Gogol Kártyások című darab­jában láthatott a cseh közönség, a televízió gyakran ismételt zenés­szórakoztató műsorainak köszönhe­tően még mindig a zseniális komi­kus feliratú skatulyában várja, hogy pályája új fordulatot vegyen. Esze­nyi Enikőtől most egy olyan lehető­séget kapott, amellyel nagyot léphet előre az úton. Birtokában van mind­azon eszköznek, adottságnak, amellyel az Örkényi groteszket is olyan magas művészi fokon tudja tá­lalni, amire csak a legnagyobbak ké­pesek. Őrnagya, a maga kiszámítha- tatlanságaival, ideg- és kedélyálla­potának váratlan fordulataival úgy teszi tönkre ezt a szerencsétlen csa­ládot, hogy a történet végén a néző már azon sem csodálkozik, amit Tót tesz vele a kert végében. De még a felesége, ez az egyébként jó szívű, egyszerű asszony sem lepődik meg a „feldaraboláson”. Nincs benne sem­miféle megrettenés vagy sajnálat, amit az Őrnagy halála miatt érezne. „Te mindig tudod, Lajosom, mit kell tenned” - nyugtázza félje cselekede­tét, s már nem is gondol rá, csak egyetlen fiára. Tót és Mariska: Bohumil Klepl és Éva Holubová. Kaiser és ők ketten hatalmas triumvirátust alkotnak. Minden rezzenésből értik egymást. Kitűnő színészek. Kiépít ugyan bizo­nyos fokig passzivitásra ítéli a sze­rep, hiszen Tót örökké álmos, ezért dobozolni sincs kedve. (Igaz, nem is megy neki, hiába próbálkozik.) Rendszabályzat ide, előírás oda, az Őrnagy kérésére végül is a szemébe húzza a sisakot, a zseblámpát pedig, szilvamag helyett, beveszi a szájába. Álmosságát azonban százfélekép­pen megmutatja. Színészi nagysá­gát az is jelzi, ahogy a hintaszékben nyitott szemmel alszik. Fizikai ráter­mettségével pedig olyan mulatságos helyzeteket tud produkálni, hogy a néző egyszerre nevet és ámuldozik rajta. Holubová született Mariska. Bármit vesz is a kezébe, az a kellék biztos, hogy életre kel általa. Medrická óta ő az első színésznő Csehországban, aki minden rezdü­lésével az életet viszi színpadra. Kendőben, színes fürdőruhára vett tarka kötényben, gumicsizmában úgy fest, mintha valóban egy falusi udvarról menesztették volna a Divadlo bez zábradlí színpadára. Vi­zes vödörben állva ugyanolyan hite­les, mint amikor Kodály Kállai kettő­sére a dobozokat hajtogatja. Holu­bová mindent tud az emberről. Kín­ja, bánata, öröme, lelkesedése, ön- feláldozása, rafináltsága, aggodal­ma és reménykedése egyszerűen szívszorongató. Jó nézni őt, jó vele érezni, vele lélegezni. Ágikát a pályakezdő Katerina Janeč- ková formálja meg. Az idén végzett Ostraván. Nem veri le a neves kollé­gái által magasra tett lécet. Alakítá­sa szép és pontos. A behízelgően kedves, de durcás, cserfes bakfistól úgy jut el a történet során a már ka­cérkodó lányig, hogy az út, amelyet megtesz, a néző számára is tele van rácsodálkozással. Ügyes, talpraesett színésznő, aki előtt fényes jövő áll. Két szereplője van még az előadás­nak. Gizi Gézáné és a postás. Jana Šulcová a gyantaszedők „örömfor­rását” hozza keserédes öntettel, az alacsonyra nőtt Jifí Krytinár a „mi­ért nem vagyunk egyformák?” gon­dolatát éli át igazán. Shakespeare-ből jeles. Ezt már s cseh közönség is tudja Eszenyi Eni­kőről. Pár nappal ezelőtt Örkénybő és groteszkből vizsgázott Prágában Gazdag fantáziája, mély emberis merete ezúttal sem hagyta cserben Most is igazi színházi csemegévé várja a nézőket. Hol mosolyt fa kaszt, hol könnyeket csal a szemek be. A váltásokból könnyen kiolvas ható: érzékeny lelkű, csavaros agyi rendezővel állunk szemben. Mayer Judit, Dénes György, Janda Iván, Várady Béla és Novák Veronika a kitüntetésükről Meghatódva és a további alkotómunkára gondolva TALLÓSI BÉLA Pozsony. Tegnap Csáky Pál minisz­ter-elnökhelyettes a szlovákiai ma­gyar művészeti és tudományos élet jeles egyéniségei közül Mayer Ju­ditnak, Dénes Györgynek, Janda Ivánnak, Várady Bélának, valamint Novák Veronikának a Szlovák Köz­társaság Ezüstplakettjét adomá­nyozta. A kitüntetetteket arról kér­deztük, milyen érzésekkel vették át a díjat. Mayer Judit arról szólt, hogy mint minden díjat, ezt is meghatottság­gal vette át, mert nem számított rá. „Sajnos, a díjak olyankor szaporod­nak, amikor az ember öregszik, ez pedig azért van így, mert az életmű akkor teljesedik ki - mondta. - Min­denesetre remélem, hogy a jövőben is tudok még dolgozni. Nem azért, hogy további díjat kapjak, hanem azért, hogy egyrészt számomra is legyen a mindennapokban valami­lyen értelmes elfoglaltság, másrészt bogy aztán ebből valami haszna le­gyen az itteni magyarságnak. Akár fordításról van szó, akár nyelvmű­velésről.” Dénes György meghatottan vallot­ta be: „Hazudnék, ha azt monda­nám, nem esett jól, hogy nyolcvan- éves koromra megkaptam ezt a dí­jat. Jólesett, és remélem, hogy még kilencvenéves koromban is emle­getni fogom ezt a kitüntetést. Nyolcvanéves vagyok, s bár nem ér­zem magam még olyan betegnek, ebben a korban sose lehet tudni, mikor milyen baj érhet, ezért nagy terveket már nem igazán szövöget­hetek.” Kérdésünkre, hogy ennek ellenére dolgozik-e még, Dénes György sajnálattal válaszolta, „nem tudok dolgozni, mert nem látok jól. Ez az én legnagyobb bajom, mert most nagyon jól esne ha írhatnék, de nem megy”. „A Pro Cultura Hungarica díj, ame­lyet a magyar államtól, és ez a ki­tüntetés, amelyet most a saját ha­zámtól kaptam, vagyis hogy a tar­solyba rakhatom a további kitünte­tést, nagyon nagy élmény számom­ra. Remélem, hogy követnek majd a fiatalok, és nyolcvanéyes koruk­ban ugyanolyan elismerésben lesz részük, mint nekem” - mondta Janda Iván. Várady Béla arról beszélt, rapszodi- kus történet vezetett addig, hogy ilyen megtiszteltetésben részesül­hetett, „Azért - magyarázta -, mert nagyon sok kifogást emeltek az el­múlt évek folyamán politikai és mű­vészi magatartásommal kapcsolat­ban. Én azonban mindent, amit tet­tem, azért tettem, mert úgy érez­tem, a színház megmentéséért min­dent el kellett követnem, mivelhogy ezt az intézményt mi hoztuk létre. Ugyanis állandóan éreztették, hogy vigyázzatok, mert meg is lehet szüntetni. Nyugodt lelkiismerettel ülök itt most ennek a kitüntetésnek az átvételekor, mert nem voltam ré­szese semmi gazemberségnek.” „Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy megkapom ezt a díjat, mert ez valójában egy életmű elismerése - mondta Novák Veroni­ka ugyanakkor abban a szeren­csés helyzetben vagyok, hogy remé­lem, sokáig tudom még az itten magyar kultúrát és a levéltár ügyé szolgálni: Nagyon megtisztelő ez ; kitüntetés számomra, mert levéltá rosok általában a háttérben dolgoz nak, a háttérmunkát szokták végez ni, általában mások számára készí tenek anyagot, s ritkán vannak azol között, akiknek úgy igazán elisme rik a munkájukat. Most viszont az zal, hogy Csáky Pál miniszterelnök helyettes úr ezt a kitüntetést neken is odaítélte, elismerte, hogy a levél tárosok is olyan tevékenységet fejte nek ki, amely alapköve lehet a kul túrának. És nemcsak magának ; történetírásnak, ami természete dolog, hanem hogy a levéltár is amiként mi kiállításainkkal tettük tesszük, végezhet közművelődés munkát. Sőt, nemcsak, hogy végez hét, hanem véleményem szerint kö telessége is, ahogy másutt a világ ban ez működik. E kitüntetés is az erősíti bennem, hogy ez a közműve lődést szolgáló vonal az, amelyet fo kozottabb mértékben kellene mű vélni Szlovákiában.” Hol mosolyt fakasztanak, hol könnyeket csalnak a nézők szemébe (Hana Urbánová felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom