Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-10 / 233. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 10. Bemutatták a nyelvi iroda internetes honlapját Eszenyi Enikő negyedszer rendezett Prágában. Ezúttal Örkény István Tótékját vitte színre www.gramma.sk ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Tegnap mutatták be a Cse- madok székházában a dunaszer- dahelyi székhelyű Gramma Nyelvi Iroda honlapját, amelyet a www. gramma.sk címen találhatnak meg a világhálón az érdeklődők. „Anyanyelvűnk védelmében ezer és ezer gyakorlati lépést kell tennünk, nem elég a nyilatkozatok szintjén vesztegelnünk” - mondta bevezetőjében Pogány Erzsébet, a Gramméval közérdekű kiadványok megjelentetésében is együttműködő Szövetség a Közös Célokért hivatalvezetője. A honlap, amelyet Szabómihály Gizella, a Gramma vezetője ismertetett részletesen, rengeteg hasznos információt tartalmaz, és nem csupán a szakemberek, hanem a laikus közönség számára is. A Gramma fő profilja ugyan a szlovákiai magyar nyelvváltozat kutatása, emellett azonban nyelvpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. Szabómihály Gizella elmondta, úgy látja, a kisebbségi nyelvtörvényt a honatyák ugyan elfogadták, de senki nem foglalkozik azzal, hogy a kisebbségi nyelvtörvényből adódó jogainkat kihasználjuk. Ebben is megpróbálnak segítséget nyújtani mind a magánszemélyek, mind a testületek részére. A honlapon megtalálhatók egyebek mellett a kisebbségi nyelvhasználattal foglalkozó dokumentumok és szlovák törvények magyar fordításai, valamint gyakorlati útmutatások arra vonatkozólag, hogy a a közéletben hol használhatjuk anyanyelvűnket. A honlap révén (amely Putz József harmadéves somoijai gimnazista munkáját dicséri) a Gramma szolgáltatásai sokkal szélesebb réteg számára válnak hozzáférhetővé, mint ez ideig, (me) A Böngésző nyertesei A Vasárnap 40. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Sean Penn. E héten az 500-500 koronát Vankó Katalin barti, Szőke Emília rima- szombati és Szalay Magda sárosfai olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ ____________________KOMÁROM____________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: My Fair Lady 19 MOZI 0 POZSONY HVIEZDA: Istenek városa (brazil) 18 A Szövetség (amerikai-német) 15.45,20.30 MLADOSŤ: Latin filmnapok - Kifulladásig (francia) 17.30 Belarmino (portugál) 20 AU PARK -PALACE: Kill Bill (amerikai) 14.50, 15.50,16.55,15.55,19,20,21.10,22 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14,16.10,17.10,19.10,20.10, 22.10 A Mindenöó (amerikai) 14.10,16.20,18.30 Hasrapacsi (cseh) 14.10,16.45,19.20, 21.55 A Szövetség (amerikai-német) 14.40,17 20,19.50,22.20 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 14.30 Köztünk marad (szlovák) 19.40, 22 Ying xiong (hongkongi-kínai) 19.40,22 Istenek városa (brazil) 18.10,21 KASSA TATRA: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.30,19.30 CAPITOL: Ying xiong (hongkongi-kínai) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: Doktor Szöszi 2 (amerikai) 16,18 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 20 IMPULZ: City of Ghosts (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Veszett vad (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hasrapacsi (cseh) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Több a sokknál (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A Mindenöó (amerikai) 16.30, 19 IPOLYSÁG - IPOLY: Merülés a félelembe (amerikai) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 16,18, 20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30, 19.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 15.45 Max (kanadai-német-magyar-angol) 17.45,20.15 A Mindenóó (amerikai) 13.15,15.30,18,20.15 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Oviapu (amerikai) 13 A Szövetség (amerikai-német) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.15,17.30, 20 Trükkös fiúk (amerikai) 20.30 HÉTVÉGÉN - HOL? Ml? Talk-show a Limes Galériában A komáromi Limes Galériában (volt katonatemplom) holnap este nyílik Boráros Henrich és Farkas Roland kiállítása Talk-show címmel. Kapcsolat című kiállításuk után a galéria immár második közös munkáját mutatja be a két fiatal hazai képzőművésznek. Boráros Henrich és Farkas Roland kiállítását Sánta Szilárd nyitja meg. (sz) Komárom, Limes Galéria, szombat, 19.00 Csiribiri Játszóház és Táncház > A losonci Csiribiri Játszóház és Táncház holnapi foglalkozását, amely délután kezdődik a Magyar Kulturális Központban, Puntigán Tünde vezeti. A gyerekek az origamival, a Japánból származó papírhajtogatás művészetével ismerkedhetnek meg. A táncházban György Henrietta és György Ernő szüreti játékokat és táncokat fog tanítani. A Phoenix Lutetia Polgári Társulás szeretettel vár minden érdeklődő gyermeket és kísérőiket, (pj) Losonc, Magyar Kulturális Központ, szombat, 14.30 Géczi Lajos könyvének bemutatója A nagykaposi Apáti Miklós Társaság ősztől újraindítja rendezvénysorozatát. Első összejövetelét ma 17 órai kezdettel tartja a művelődési központban. Géczi Lajos Újrakezdés című könyvét mutatják be. (am) Nagykapos, művelődési központ, péntek, 17.00 Az Őrnagy győztes csatája Örkény István nevét a cseh közönség elsősorban Székely Gábor legendás Macskajáték- rendezése nyomán ismeri 1974-ből, amikor Dana Medrická és Vlasta Fabiánová főszereplésével a prágai Tyl Színházban került színre a több mint négyszáz előadást megért darab. Ugyanezen a színpadon, a mai Rendi Színházban Eszenyi Enikő három Shakespeare-rendezése fut nagy sikerrel. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Sok hűhó semmiért, a Tévedések vígjátéka és a Vízkereszt után a Divadlo bez zábradlí (Színház korlátok nélkül) falai között Eszenyi Enikő negyedszer rendezett Prágában. Magyar rendező külföldön ritkán kap ilyen lehetőségeket. A Rendi Színház a Nemzeti prózai társulatának otthona. Napjaink két legelismertebb cseh rendezője, Vladimír Morávek és Jan Pitinský az elmúlt évadban dolgoztak a színházban, ezekben a hetekben az egyik legtehetségesebb fiatal szlovák rendező, Martin Čičvák vezeti választott színészeit. A névsor valóban ülusztris. Eszenyi Enikő pedig a következő évadban ismét itt dolgozik. A Divadlo bez zábradlí Karel Heŕ- mánek színháza. Azé a színészé (és vállalkozóé), aki az egykor európai hírű Divadlo na zábradlí tágja volt. Jó pár évvel ezelőtt aztán, amikor megvált a társulattól, új színházat alapított, amely Prága szívében, a Vencel-tér közelében kínál tartalmas szórakozást a közönségnek. Bemard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című vígjátékát és Francis Veber Balfácánt vacsorára című komédiáját itt állította színpadra Jifí Menzel. De „udvári” rendezőnek számít a színházban Juraj Herz is, a világsikert aratott Fuchs-mű, A hullaégető mozimestere is. Eszenyi Enikő, akit eddig Shake- speare-szakosként ismert a cseh és a szlovák közönség (Pozsonyban az Ahogy tetsziket és az Antonius és Kleopátrát vitte színre), legfrissebb munkájával bizonyára a magyar szakmai berkekben is meglepetést fog kelteni, ha az előadás eljut Budapestre. Örkény István Tóték című darabjával, amelyet a Činoherní klub is bemutatott egykor, a groteszk mezsgyéjére lépve komédiából és tragédiából, a kettő mesteri adagolásából és váltogatásából egyszerre jeleskedik. És anélkül, hogy minden áron „aktualizálná”, úgy teszi maivá a darabot, hogy a történet azon pontján, ahol az Őrnagy eredetileg partizántámadásokról beszél, az ő rendezésében terroristákat emleget, akik felrobbantották a vasúti hidat. Magyar színpadon 1969 óta, amikor Fábri Zoltán rendezésében és Latinovits Zoltán főszereplésével bemutatták a Tóték alapján készült Isten hozta, őrnagy úr!-at, kevesen vállalkoznak a darab színrevitelére. Ennek következményeként ritkábban láthatja a közönség, mint Örkény további színműveit, a Macskajátékot, a Vérrokonokat vagy a Kulcskeresőket. És ha műsorára tűzi egy-egy színház a Tótékat, Magyar- országon furcsa mód nem él meg nagy sorozatot a darab. Még akkor sem, ha olyan jól sikerült az előadás, mint évekkel ezelőtt Pinczés István rendezése Debrecenben. A film sikerével és Latinovits parádés alakításával senkinek sem könnyű megbirkóznia. Eszenyi Enikőt nem kötötték a hazai beidegződések. A cseh közönség nem látta a filmet, és Latinovits Zoltán nevét sem ismeri. Prágában tehát e tekintetben szabad volt a pálya. Az aprólékos, teljes odaadással végzett munka azonban így is alap- követelmény maradt a próbákon. Áz előadás minden perce ezt bizonyítja. Old rich Kaiser Őrnagya olyan finoman, szinte észrevétlenül kezd elhatalmasodni a katona fiuk sorsáért aggódó és mindenre képes vidéki család fölött, hogy a néző összeszorult gyomorral veszi tudomásul: itt és most szép lassan minden a feje tetejére áll, a csend irdatlan zajba fordul, a nyugalom pokollá válik, a harmóniát legyőzi a teljes káosz. Tót Lajos és felesége, Mariska életét feldúlja egy frontharcos katonatiszt, aki belső békéjét keresvén már az őrület határán jár. A megalázás és a meg- alázottság megannyi variációja elevenedik meg a színpadon. Mulatságos és fájdalmas szituációk úgy fonódnak egymásba, hogy a néző egyik szeme sír, a másik nevet. Kaiser, akit drámai szerepben legutóbb Gogol Kártyások című darabjában láthatott a cseh közönség, a televízió gyakran ismételt zenésszórakoztató műsorainak köszönhetően még mindig a zseniális komikus feliratú skatulyában várja, hogy pályája új fordulatot vegyen. Eszenyi Enikőtől most egy olyan lehetőséget kapott, amellyel nagyot léphet előre az úton. Birtokában van mindazon eszköznek, adottságnak, amellyel az Örkényi groteszket is olyan magas művészi fokon tudja tálalni, amire csak a legnagyobbak képesek. Őrnagya, a maga kiszámítha- tatlanságaival, ideg- és kedélyállapotának váratlan fordulataival úgy teszi tönkre ezt a szerencsétlen családot, hogy a történet végén a néző már azon sem csodálkozik, amit Tót tesz vele a kert végében. De még a felesége, ez az egyébként jó szívű, egyszerű asszony sem lepődik meg a „feldaraboláson”. Nincs benne semmiféle megrettenés vagy sajnálat, amit az Őrnagy halála miatt érezne. „Te mindig tudod, Lajosom, mit kell tenned” - nyugtázza félje cselekedetét, s már nem is gondol rá, csak egyetlen fiára. Tót és Mariska: Bohumil Klepl és Éva Holubová. Kaiser és ők ketten hatalmas triumvirátust alkotnak. Minden rezzenésből értik egymást. Kitűnő színészek. Kiépít ugyan bizonyos fokig passzivitásra ítéli a szerep, hiszen Tót örökké álmos, ezért dobozolni sincs kedve. (Igaz, nem is megy neki, hiába próbálkozik.) Rendszabályzat ide, előírás oda, az Őrnagy kérésére végül is a szemébe húzza a sisakot, a zseblámpát pedig, szilvamag helyett, beveszi a szájába. Álmosságát azonban százféleképpen megmutatja. Színészi nagyságát az is jelzi, ahogy a hintaszékben nyitott szemmel alszik. Fizikai rátermettségével pedig olyan mulatságos helyzeteket tud produkálni, hogy a néző egyszerre nevet és ámuldozik rajta. Holubová született Mariska. Bármit vesz is a kezébe, az a kellék biztos, hogy életre kel általa. Medrická óta ő az első színésznő Csehországban, aki minden rezdülésével az életet viszi színpadra. Kendőben, színes fürdőruhára vett tarka kötényben, gumicsizmában úgy fest, mintha valóban egy falusi udvarról menesztették volna a Divadlo bez zábradlí színpadára. Vizes vödörben állva ugyanolyan hiteles, mint amikor Kodály Kállai kettősére a dobozokat hajtogatja. Holubová mindent tud az emberről. Kínja, bánata, öröme, lelkesedése, ön- feláldozása, rafináltsága, aggodalma és reménykedése egyszerűen szívszorongató. Jó nézni őt, jó vele érezni, vele lélegezni. Ágikát a pályakezdő Katerina Janeč- ková formálja meg. Az idén végzett Ostraván. Nem veri le a neves kollégái által magasra tett lécet. Alakítása szép és pontos. A behízelgően kedves, de durcás, cserfes bakfistól úgy jut el a történet során a már kacérkodó lányig, hogy az út, amelyet megtesz, a néző számára is tele van rácsodálkozással. Ügyes, talpraesett színésznő, aki előtt fényes jövő áll. Két szereplője van még az előadásnak. Gizi Gézáné és a postás. Jana Šulcová a gyantaszedők „örömforrását” hozza keserédes öntettel, az alacsonyra nőtt Jifí Krytinár a „miért nem vagyunk egyformák?” gondolatát éli át igazán. Shakespeare-ből jeles. Ezt már s cseh közönség is tudja Eszenyi Enikőről. Pár nappal ezelőtt Örkénybő és groteszkből vizsgázott Prágában Gazdag fantáziája, mély emberis merete ezúttal sem hagyta cserben Most is igazi színházi csemegévé várja a nézőket. Hol mosolyt fa kaszt, hol könnyeket csal a szemek be. A váltásokból könnyen kiolvas ható: érzékeny lelkű, csavaros agyi rendezővel állunk szemben. Mayer Judit, Dénes György, Janda Iván, Várady Béla és Novák Veronika a kitüntetésükről Meghatódva és a további alkotómunkára gondolva TALLÓSI BÉLA Pozsony. Tegnap Csáky Pál miniszter-elnökhelyettes a szlovákiai magyar művészeti és tudományos élet jeles egyéniségei közül Mayer Juditnak, Dénes Györgynek, Janda Ivánnak, Várady Bélának, valamint Novák Veronikának a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét adományozta. A kitüntetetteket arról kérdeztük, milyen érzésekkel vették át a díjat. Mayer Judit arról szólt, hogy mint minden díjat, ezt is meghatottsággal vette át, mert nem számított rá. „Sajnos, a díjak olyankor szaporodnak, amikor az ember öregszik, ez pedig azért van így, mert az életmű akkor teljesedik ki - mondta. - Mindenesetre remélem, hogy a jövőben is tudok még dolgozni. Nem azért, hogy további díjat kapjak, hanem azért, hogy egyrészt számomra is legyen a mindennapokban valamilyen értelmes elfoglaltság, másrészt bogy aztán ebből valami haszna legyen az itteni magyarságnak. Akár fordításról van szó, akár nyelvművelésről.” Dénes György meghatottan vallotta be: „Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól, hogy nyolcvan- éves koromra megkaptam ezt a díjat. Jólesett, és remélem, hogy még kilencvenéves koromban is emlegetni fogom ezt a kitüntetést. Nyolcvanéves vagyok, s bár nem érzem magam még olyan betegnek, ebben a korban sose lehet tudni, mikor milyen baj érhet, ezért nagy terveket már nem igazán szövögethetek.” Kérdésünkre, hogy ennek ellenére dolgozik-e még, Dénes György sajnálattal válaszolta, „nem tudok dolgozni, mert nem látok jól. Ez az én legnagyobb bajom, mert most nagyon jól esne ha írhatnék, de nem megy”. „A Pro Cultura Hungarica díj, amelyet a magyar államtól, és ez a kitüntetés, amelyet most a saját hazámtól kaptam, vagyis hogy a tarsolyba rakhatom a további kitüntetést, nagyon nagy élmény számomra. Remélem, hogy követnek majd a fiatalok, és nyolcvanéyes korukban ugyanolyan elismerésben lesz részük, mint nekem” - mondta Janda Iván. Várady Béla arról beszélt, rapszodi- kus történet vezetett addig, hogy ilyen megtiszteltetésben részesülhetett, „Azért - magyarázta -, mert nagyon sok kifogást emeltek az elmúlt évek folyamán politikai és művészi magatartásommal kapcsolatban. Én azonban mindent, amit tettem, azért tettem, mert úgy éreztem, a színház megmentéséért mindent el kellett követnem, mivelhogy ezt az intézményt mi hoztuk létre. Ugyanis állandóan éreztették, hogy vigyázzatok, mert meg is lehet szüntetni. Nyugodt lelkiismerettel ülök itt most ennek a kitüntetésnek az átvételekor, mert nem voltam részese semmi gazemberségnek.” „Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy megkapom ezt a díjat, mert ez valójában egy életmű elismerése - mondta Novák Veronika ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy remélem, sokáig tudom még az itten magyar kultúrát és a levéltár ügyé szolgálni: Nagyon megtisztelő ez ; kitüntetés számomra, mert levéltá rosok általában a háttérben dolgoz nak, a háttérmunkát szokták végez ni, általában mások számára készí tenek anyagot, s ritkán vannak azol között, akiknek úgy igazán elisme rik a munkájukat. Most viszont az zal, hogy Csáky Pál miniszterelnök helyettes úr ezt a kitüntetést neken is odaítélte, elismerte, hogy a levél tárosok is olyan tevékenységet fejte nek ki, amely alapköve lehet a kul túrának. És nemcsak magának ; történetírásnak, ami természete dolog, hanem hogy a levéltár is amiként mi kiállításainkkal tettük tesszük, végezhet közművelődés munkát. Sőt, nemcsak, hogy végez hét, hanem véleményem szerint kö telessége is, ahogy másutt a világ ban ez működik. E kitüntetés is az erősíti bennem, hogy ez a közműve lődést szolgáló vonal az, amelyet fo kozottabb mértékben kellene mű vélni Szlovákiában.” Hol mosolyt fakasztanak, hol könnyeket csalnak a nézők szemébe (Hana Urbánová felvétele)
