Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-09 / 232. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 9. Nagyszünet Takács József az atomkorszak elindítóinak személyes ismerőseként tartott előadást a galántai gimiben Magyarok Amerikában A gimnazisták nagy érdeklődéssel hallgatták Takács Józsefet, Teiler Ede és társai személyes ismerősét. (Szőcs Hajnalka felvétele) Galánta. Az atomhasadás atombomba készítésére való felhasználására a magyar származású tudós, Szilárd Leó hívta fel az Amerikai Egyesült Államok elnökének figyelmét. Egyebek mellett ezt is megtudhatták a galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákjai az amerikai magyar újságíró Takács József előadásából. GAÁL LÁSZLÓ A Magyarok Amerikában című előadásra az iskola 50 éves fennállása alkalmából szervezett rendezvény- sorozat részeként került sor Az Amerika Hangja egykori főszerkesztője nagyrészt személyes ismerőseiként beszélt az atomkorszak meg a számítógépes korszak magyar származású amerikai úttörőiről, Teller Edéről, Neumann Jánosról, Vígner Jenőről, Kármán Tódorról és Szilárd Leóról. Újságírói tevékenysége során egyedül Vígner Jenővel nem készített interjút, de mindannyijukról tudott valamilyen nem mindennapi dolgot mesélni. Elmondta hogy Szilárd Leó annak idején levelet irt az amerikai elnöknek, amelyben felhívta a figyelmét arra, hogy az atomhasadást fegyverkezési célokra is fel lehet használni. Mivel azonban Szilárd akkor még nem volt annyira ismert személyiség, a levelet Albert Einsteinnel is aláíratták. A levélírót azonban kollégájának Teller Edének kellett elvinnie gépkocsin Einsteinhez, mivel Szilárd Leó a világon mindenhez értett, kivéve az autóvezetést. Az említett magyar tudósok közül Vígner Jenő az egyetlen, aki Nobel-díjat kapott, az atomkorszak egyik elindítója volt, ennek ellenére élete végéig megőrizte rendkívüli szerénységét. Egy alkalommal, amikor interjút készítettem vele, megkértem, mondja el az elmélete lényegét, mire ő körülnézett az irodámban, hol talál egy használt borítékot, amire lerajzolhatná az ábráit, pedig az íróasztalomon egy nagy rakás tiszta irodapapír volt idézte fel a nagy tudós szerénységét bizonyító egyik élményét az előadó. Amikor pedig azt kérdezte a több mint 35 éve külföldön élő tudóstól, hogyan tudta megőrizni olyan tisztának a magyar beszédét, Vigner elmondta, az éjjeliszekrényén ott áll egy Ady- kötet, amit naponta olyan természetesen használ, mint hogyan fogat mos. A amerikai magyarok között a legszínesebb egyéniség Kármán Tódor volt, az aviatika, vagyis a repüléstechnika úttörője. Elsőként épített szélcsatornát, amivel forradalmasította a repülőgépgyártást, és az ő elméleteire épült az amerikai az orosz a japán és az angol hadsereg légiereje. A számítógép atyjaként ismert Neumann Jánosról az előadó Vigner Jenőt idézve mondta el: ha Neumann nem halt volna meg 51 évesen, ma nem Einsteint, hanem őt tartanák a 20. század legnagyobb koponyájának. Takács Neu- mannról is elmondott egy érdekes sztorit: A Los Alamosban lévő katonai kutatóközpontban valamilyen elméleten dolgoztak a világ legnagyobb matematikusai. Akkoriban még nem voltak számítógépek, a matematikai számításokat hatalmas táblákon vezették le. A világelső matematikusok három falon keresztül futó hatalmas táblát írtak tele, mégsem sikerült levezetniük az egyenletet. Neumann János akkor éppen nem volt ott, és amikor másnap megérkezett, a hatalmas tábla sarkában letörölt egy méternyit, és mindenki megdöbbenésére 15 perc alatt levezette az egyenletet. Teller Edétől egy inteijú alkalmával Takács József megkérdezte, amikor az atombomba elkészítésén dolgoztak, nem zavarta-e őt a gondolat, hogy azt valószínűleg Európában fogják kipróbálni? Teller bevallotta, rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki a gondolat, hogy egy olyan fegyver elkészítéséhez járul hozzá, amely esetleg az ő hazáját is megsemmisíti. Ők azonban azzal próbálták igazolni munkájukat, sietniük kell az atombomba elkészítésével, hogy megelőzzék a németeket, hiszen meg voltak róla győződve, hogy a német tudósok is képesek lennének azt elkészíteni és előbb utóbb meg is teszik. Ezt az elképzelésüket egy későbbi eset cáfolta. Amikor Európában befejeződött a II. világháború, az angolok összegyűjtötték a német tudósokat, és egy angliai kastélyba tartották elzárva őket, ahol még a lélegzetüket is lehallgatták. Aztán amikor augusztus 6. után megmutatták nekik a napilapokat, címoldalon a japánban ledobott atombombáról szóló tudósításokkal, a német tudósok nem akarták elhinni, hogy ez igaz. Azt állították, civilizált nemzet ilyen embertelenségre nem lehet képes. A nagy magyar tudósokról szóló érdekes előadást követő beszélgetésben a mai Amerikával kapcsolatos kérdésekre is válaszolt az előadó, nem titkolva Bush elnökkel és a Fehér Ház jelenlegi vezetőivel szembeni ellenszenvét. Az egyik kérdésre válaszolva kijelentette, a magyarországi sajtóban nemrég megjelent, Teller Edének tulajdonított, és a jelenlegi magyar politikai helyzettel foglalkozó levél holtbiztosra vehetően ócska hamisítvány, ilyet Teller soha le nem írt volna. Takács József nem először járt a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban, tavaly már tartott hasonló előadást, de most is elmondta, hogy az előadásában szereplő világhírű magyar tudósok egybehangzóan állították: azt hogy ilyen sikereket értek el, a magyar középiskolában szerzett tudásalapjuknak köszönhetik. Takács József 1929-ben született a mai Vágsellyei járásban lévő Vágfarkasdon, az érsekújvári gimnáziumba járt, ám azt a háború miatt nem fejezhette be. Azután Magyarországra költözött, gyári munkásként dolgozott, közben külsősként, valószínűleg mint egyetlen nem kommunista újságíró, dolgozott a párt lapjának, az Esti Budapestnek. Egyszer, már a kilencvenes években megkérdezték tőlem, nem szégyellem-e, hogy a párt lapjának írtam. Egyáltalán nem szégyellem, hiszen abban az időben még a klozettpapír is a párté volt, máshová egyszerűen nem lehetett írni. idézi az akkori viszonyokat Takács. Az 56-os forradalom után kikerültem Amerikába. Különféle alapítványoknál dolgoztam, be akartam utazni a világot más pénzén, mert nekem nem volt, és ez sikerült is, közbe állandóan dolgoztam a Szabad Európa rádiónak és az Amerika Hangjának. 1993-tól a nyugdíjas éveit éli, s elárulta, az utóbbi időben ahányszor átjön Európába, a Felvidéken jobban érzi magát, mint Magyarországon. Itt jobban érzi a magyar kötődést, és sokat vár az itteni fiataloktól. Értékesebb emberanyagnak tartom, mint az anyaországiakat legalábbis, egy komoly részét, akiket sikerült itt megismernem vallja az egykori amerikai rádiós. Jöhet a könyvtárjárás, ismerősök felkutatása, kölcsönkönyvek kunyerálása, s magunk többszöri elátkozása Kedves egyetemista diáktársak! BŐD TITANILLA Ugye ismerős a helyzet? Még el sem kezdődött igazán az iskola, de szeretett tanáraink egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy lélekben így október közepén még mindig nyaralunk. Sőt, igyekeznek minél hamarább visszazökkenteni a való világba, ami jelen esetben nem luxusvillát és jacuzzit jelent... Sokkal inkább beszámolókat, szemináriumi dolgozatokat, elolvasandó és elemezendő tanulmányokat... Év elején szörnyű a versengés a szemináriumi munkák témáiért. Nem is annyira a dolgozat tárgya a mérvadó, mint inkább az, mikorra kell elkészülnie a beszámolóknak. Ez csak természetes, hiszen ki szeretné mindjárt az első heteket könyvek hajkurászásával tölteni, főleg úgy, hogy egyetlen mentsvárunk, az Egyetemi Könyvtár sem üzemel?! Vannak viszont sajnos olyan aljas módszereket használó tanerők, akik még a hazugságtól sem rettennek vissza, csak hogy céljukat elérjék. Céljuk pedig mi is lehetne más, mint hogy minél hamarább a diákok referáljanak az órákon? Az ilyen tanár nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem a témák sorszáma szerint fognak következni a beszámolók, s ha lépre mentünk, és nyugodt szívvel elvállaltuk a kettes számú témát, nagy mosollyal közli, hogy akkor egy hét múlva tessék elkészíteni a kiselőadást... Ilyenkor már nincs menekvés. Jöhet a könyvtárjárás, ismerősök felkutatása, kölcsönkönyvek kunyerálása, s magunk többszöri elátkozása. Miért is nem voltunk óvatosabbak, bizalmatlanabbak a tanárral szemben?! S ha mindez nem lenne elég, ráadásként nézhetjük osztálytársaink kárörvendő mosolyát. De álljunk meg egy pillanatra! Valahogy már csak elkészülünk azzal a beszámolóval, s mivel kísérleti nyálként, elsőnek vágtunk bele a dologba, a tanár sem fogja talán olyan szigorúan értékelni teljesítményünket. Sőt, lehet, hogy a rendelkezésünkre álló rövid időre is tekintettel lesz, és segít a szükséges szakirodalom beszerzésében is! Hiszen ez fantasztikus! Néhány nap múlva túl leszünk a kötelezett- ségeihken, s már csak el kell járni az órára! Nézhetjük, hogyan szenvednek, bajlódnak, kínlódnak a többiek, s mi mosolyoghatunk rajtuk kárörvendve! Az ő arcukról ellenben lefagy a vigyor, és sóvárogva bámulnak minket, gondtalan, felhőtlen életű társaikat. Nyoma sincs már egykori átkozódásunk- nak és fejünk falba verésének. Sőt levonjuk a tanulságokat: következő szemeszterben minden tantárgyból elsőként vállaljuk a beszámolót! Vagy azért a jóból is megárt a sok? Év elején nagy a versengés a szemináriumi munkák témáiért (Képarchívum) ÜGYESKEDŐ Karkötő textilből AJÁNLÓ A mai alkalommal megint egyszerű alapanyagokkal fogunk ügyeskedni. Ha unod már a karkötőidet vagy valami extrára vágysz, akkor tarts velünk most is! Készítsünk együtt karkötőt maradék textíliákból! Először is kutasd fel a hozzávalókat a háztartásban: tetszőleges színű textilanyagok, textilragasztó, olló, egyszerű karkötőalap. Karkötőalapnak célszerű olyat választani, amit már nem használsz vagy lekopott, megfakult a színe. Első lépésként vágj le az anyagokból 1 cm-rel hosszabb csíkokat, mint amekkora a karkötő kerülete! A méréshez célszerű mérőszalagot használni. A kivágott csíkok 4-5 centiméter szélesek legyenek! Tekerd rá a karkötőalapokra a levágott csíkokat, majd a textilragasztó segítségével rögzítsd az anyagokat! Ugye milyen gyorsan kész lett? (s) A város minden iskolája bekapcsolódott az akcióba Zsebpénzből gyűjtöttek a rákkutatás támogatására SZÁSZI ZOLTÁN Tornaija városának alapiskolás gyerekei saját zsebpénzükből, az október 3-án megrendezett Terry Fox Emlékfutás alkalmából 14 ezer koronányi összeget gyűjtöttek ösz- sze a rákkutatás és gyógyítás támogatására. A városban közel 1700-an vettek részt ezen az emlékfutáson, ahol a legkisebbeknek 50 méteres távot, a középiskolásoknak és a résztvevő felnőtteknek 500 méteres távot kellett teljesíteniük. Az őszi tornaijai Városnapok alkalmából megrendezett emlékfutás alkalmából összegyűjtött pénzösszeg felét a Terry Fox alapítvány számlájára fizették be, a másik részét pedig egy a város vonzáskörzetében élő súlyos betegségben szenvedő egyetemista számára utalták át, aki a közelmúltban daganatos megbetegedése miatt súlyos koponyaműtéten esett át. „A város minden iskolája és óvodája, nemzetiségre való tekintet nélkül bekapcsolódott a szabadidőközpont által szervezett akcióba. Sok felnőtt is segített, az emlékfutás így hozhatott ilyen jó eredményt. A nemes hagyományt folytatni kívánjuk, mert szemmel- látható, hogy az itt élők minden jó célért hajlandók az összefogásra. A gyerekek őszinte segítő szándéka, hogy a saját zsebpénzüket emberbaráti cselekedetként a rákkutatás és gyógyítás céljaira odaajándékozták, minket, szervezőket mélyen meghatott. Ezúton is köszönöm a résztvevőknek és a segítőknek, hogy ezzel a cselekedettel 'öregbítették városunk jó hírnevét.“ - mondta Tóth Kálmán, a szabadidőközpont igazgatója. Az ifjú testfestő. (vicclap.hu) VIGYORGÓ Zsebcirkáló Bemegy egy nyápic fickó a kocsmába és megkérdi:- Bocsánat uraim, de nem a maguké az a pitbull kint az ajtó előtt? Egy kétméteres kopasz, dagadt, motorosruhát viselő fazon lassan megfordul és felmordul:- De, az enyém! Nem tetszik talán valami?- Nos, uram, attól tartok, a helyzet az, hogy a kutyám megölte az ön pitbullját.- Micsoda!? Hát milyen kutyád van neked? - kérdi döbbenten a kolosszus.- Nekem? Egy négyhetes palotapincsim.- És el is higgyem, hogy az a zsebcirkáló megölte az én vérebemet? Mit csinált vele?- Megakadt a torkán... Skizofrén Két pszichiáter beszélget:-Van egy nagyon súlyos skizofrén betegem.- És meg tudod gyógyítani?- Eszemben sincs! Mind a kettő fizet! Orvosnál- És biztosan meggyógyít majd ez az orvosság, doktor úr?- Ez az orvosság látszólag mindenkit meggyógyít. Legalábbis eddig még senki sem jött vissza, hogy írjam fel másodszor is. Kívánság Apa, szerintem nem lenne jó, ha mindenkinek a kívánsága teljesülne.- Miért? - kérdezi az apa.- Mert akkor már az egész földbolygó legó lenne! Pánik a csúszdán (funpic.hu)
