Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-08 / 231. szám, szerda
Egy csavar után elgondolkodhatunk a csalás természetén Trükkös fiúk DRÁMA Ridley Scott (Szárnyas fejvadász, Thelma és Lousie, Gladiátor) nagyon trükkös fiú. A pályája során számtalan műfajban remeklő veterán most népszerű iparostársának, Steven Spielbergnek mutatja be, hogyan kell stílusos szélhámos-filmet forgatni, anélkül, hogy a zsánetjáték a történet kárára válna. Roy Waller (Nicolas Cage - Veszett a világ, Con Air) meglett férfikorára szép kis vagyont gyűjtött össze csalásokból, és ahogy azt a hollywoodi dramaturgia megköveteli, éppen egy nagy dobásra készül tehetséges fiatal partnere, Frank (Sam Rockwell - Charlie angyalai, Széftörők) társaságában. A meglehetősen kisstílű, mégis profi duó munkáját egyedül az nehezíti meg, hogy Roy krónikusan fóbiás: beteges tisztaságmániáját, kényszeres napi rutinjait és tikkelő arcizmait masszív agorafóbia egésziti ki, ezért aztán szabadidejében tablettákat kénytelen szopogatni. Scott „kertvárosi- autista” filmjében az első fordulat akkor következik be, amikor váratlanul feltűnik Roy tizennégy éves lánya, Angela (Alison Lohman - Big Fish), és úgy megbabonázza sosem látott apját, mint Natalie Portman Jean Renót. A szélhámos duó az utolsó pillanatban a lánnyal együtt trióvá bővül, és egy merész csavar után a néző is jól elgondolkodhat a csalás természetén. Hollywood talán legvizuálisabb rendezője meleg színekkel és szép közelikkel meséli el a már-már családi pszicho-drá- mába forduló történetet, Cage az Adaptáció után sikeresen kattan tovább, a huszonnégy éves Alison Lohman pedig annyira magával ra- gadóan alakítja a tinilányt, hogy a gondolatrendőrség biztosan lecsap majd pár férfinézőre. Ridley Scott hőseihez hasonlóan tisztességes munkát végzett, az utolsó csavaron azonban ő sem tudta túltenni magát. (est) Trükkös fiúk (Matchstick Men), 2003 Színes, feliratos amerikai filmdráma, 116 perc, Rendezte: Ridley Scott, Szereplők: Nicolas Cage, Sam Rockwell, Alison Lohman A britek és a németek ellentétei egyre inkább kiéleződnek, és világháború kitörése fenyeget A szövetség AKCIÓFILM A brit Alan Moore a kortárs képregényművészet egyik kimagasló, tízezrek által kultikus tisztelemek örvendő személyisége, akinek művei jelentős vérfrissítést hoztak a múlt század utolsó évtizedeire sokak által elparentált műfajba. Moore munkái újabban mind vonzóbbak Hollywood számára, többen is dolgoznak a szerző eddigi főművét jelentő Watchmen adaptációján, nemrég készült el a Hughes fivérek jóvoltából A pokolból című comics moziváltozata, és most itt a legújabb próbálkozás, a League of Extraordinary Gentlemen filmverziója. A mese első folyama 1999-ben jelent meg 6 füzetben, a sztorit Moore írta, a képregényt Kevin O’Neill rajzolta. A történet a 19. század legvégén játszódik, amikor is a britek és a németek ellentétei egyre inkább kiéleződnek, és világháború kitörése fenyeget. A két hatalom között elmérgesedett viszonyt igyekszik kihasználni egy mindenre elszánt gonosztevő, hogy a világot saját igájába hajtsa. A britek a magát Fantom néven aposztrofáló rém leszerelése érdekében egy szuperhősökből álló, meglehetőst bizarr összetételű csapatot verbuválnak, melynek tagjai Allan Quatermain, a világhírű kalandor, Nemo kapitány, Mina Harker, a vámpirizált nő, Rodney Skinner, a láthatatlan ember, Tom Sawyer, az amerikai titkos ügynök, Dorian Gray, valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. A League of Extraordinary Genfiemen - látszatra - Alan Moore egyik leginkább mozivászonbarát munkája, a filmverzió azonban nem lett tökéletes. Noha a sztori nagyvonalakban a képregényt követi - a legjelentősebb változtatás Tom Sawyer feltűnése, ő a képregényben nem szerepel -, a mese nem áll ösz- sze kerek egésszé, és tovább rontja az összhatást a speciális effektusok erőtlensége. Utóbbi momentum már csak azért is különös, mert a rendező, Stephen Norrington direktori debütje előtt jó ideig effektmesterként dolgozott számos szuperprodukcióban, (est) A szövetség (League of Extraordinary Gentlemen), 2003, Színes, feliratos amerikai akciófilm, 110 perc, Rendezte: Stephen Norrington Ez az utazás egyfajta spirituális Odisszea, hogy szereplőink szembenézzenek az életüket megkeserítő rémülettel, és képesek legyenek lezárni a múltat egy szebb jövő reményében Euréka DRÁMA Az Eureka hősei a társadalom peremén egzisztálnak. Egy momentum köti össze Makoto, a buszsofőr, Kozue, az iskolás lány és bátyja, Naoki sorsát: mindhárman egy véres túszdráma túlélői. A történtek után képtelenek már beilleszkedni, Makoto hosszú időre eltűnik a városkából, míg Kozue és Naoki szüleik halála következtében egyedül éldegélnek házukban minden emberi kommunikációt megtagadva. Makoto visszatérte után a két gyerekhez költözik és segít nekik a háztartást vezetni, mivel saját otthonában sem találja helyét. A múlt súlyos traumája és fájdalma egyre szorosabbra fűzi a szálakat közöttük. Hozzájuk csapódik még Kozue és Naoki nagyszájú unokatestvére, aki éppen nyári szünetét tölti. Majd miután Makoto szerez egy kimustrált buszt, együtt indulnak hosszú utazásra a megnyugvás és megváltás reményében. A Japánban féktelenül tomboló erőszakos bűncselekmények és terror- támadások - például a tokiói metró elleni gáztámadás - igen erősen hatottak Aoyama Shinji japán rendező alkotására, aki az ezeket a szörnyűségeket feldolgozni képtelen egyszeri embereket tette meg filmje főszereplőivé. Az elszenvedett trauma hatására lehetetlen számukra a betagozódás, Kozue és Naoki néma be- zárkózottsága nagyszerűen példázza ezt. Aoyama Shinji egy bűnügyi zsánerszálra fűzi fel drámai történetét, hiszen az első képkockák akár egy krimi felütéséül is szolgálhatnának. Arról nem is beszélve, hogy ez a szál az Eureka mind a 217 percén keresztül jelen van, csak néha elhalványodik, néha pedig felerősödik, ugyanis a városkában röviddel Makoto feltűnése után egy gyilkos sorra szedi áldozatait. A buszkörút során is tart a nyomozás, hiszen a fura társaság útját szerte hullák szegélyezik. Persze aki egy Robert Rodriguez vagy Tarantino-féle vérbő road movie-ra számít az csalódni fog. Ugyanis ez az utazás egyfajta spirituális Odisszea, hogy szereplőink szembenézzenek az életüket megkeserítő rémülettel, és képesek legyenek lezárni a múltat egy új és szebb jövő reményében. Shinji rendezését remekül aláfestik Tamra Maseki operatőr festői szépségű, ám fojtott légkörű képei, amik az utazás lélegzetelállító tájait örökítik meg. A film lassan hömpölyög előre saját ritmusában, amit a hosszú beállítások csak még jobban visszafognak, ezen kívül pedig a térmélység élességét is imponáló könnyedséggel használják ki az alkotók. A szereplők egytől egyig meggyőző alakításokat nyújtanak, Saitoh Yohichiroh lubickol az önelégült „ki ha én nem” unokatestvér szerepében, de a legjobbak talán a Kozuet és Naokit életre keltő gyerekszínészek. Az Eureka mindenféleképpen figyelemre méltó mozi, a 217 perces játékidő pedig senkit se riasszon el egy ilyen megindító szépségű alkotás megtekintésétől, mert a filmben történő elmerülés után lehet, hogy a Barátok közt aktuális epizódjának elmulasztása sem tűnik majd annyira fájdalmasnak. (mozinet) Euréka (Eureka), fekete- fehér/színes, japán film, 2000, 217 perc, Rendezte: Aoyama Shinji, Szereplők: Aoi Miyazaki, Koji Yakusho, Masaru Miyazaki, Yoichiro Saito, Sayuri Kokusho
