Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-01 / 225. szám, szerda

2003. október 1., szerda 2. évfolyam, 39. szám Az Új Szó és az Est Lapok melléklete A film végtelenül unalmas és sablonos Extreme Ops AKCIÓ Egy csapatnyi extrémsportos reklámfilmkészítő (Devon Sawa, Rufus Sewell és Bridgette Wilson- Sampras) az osztrák hegyekben forgatja legújabb munkáját. Ka­merájuk egy pillanat erejéig „vé­letlenül” eltéved, hogy rögzítsen egy meglehetősen csinos hölgye- ményt, aki éppen egy rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyénnel enyeleg. Figyelem, hatalmas meg­lepetés következik: a rosszarcú, szőrös, oroszos nevű egyént már a film elején is láttuk az újságok címlapján, mint bujkáló, körözött, közveszélyes bűnözőt (Hogy miért közveszélyes? Hát nem egyértel­mű? Mert rosszarcú, szőrös és oro­szos neve van!). Természetesen rosszarcú, szőrös, oroszos nevű barátunk észreveszi a turpisságot, és megparancsolja gorilláinak (akik - mondanom sem kell - egy­től egyig rosszarcúak, szőrösek és oroszos nevűek!), hogy szerezzék meg az árulkodó felvételt és egyút­tal nyírják ki a filmeseket... A forgatókönyvíró Michael Zaidannek ott kéne hagynia a film­szakmát. Menjen el krumplit árulni a piacra vagy akármi, de ilyen va­cakkal ne kínozzon már minket. Nem igazán a történettel van baj, hanem a felépítéssel (illetve fel- nem-építéssel). Amit az előző be­kezdésben írtam le, az a fűm utolsó félórájában zajlik le. „És akkor mi történik az első hatvan percben?” - szólhat a jogos kérdés. Semmi. Ab­szolút semmi. De komolyan! A törté­net meg sem mozdul! Nehéz dolga volt tehát Christian Duguay rende­zőnek (Gyújtóhatás - az müyen jó kis akciófilm volt annak idején!), egy órányi semmiből kellett egy órá­nyi celluloidanyagot előállítania. Meg is tette, ami tőle tellett: kaszka­dőrparádéval próbál bennünket éb­ren tartani. Egy szó, mint száz: aki igazán jó hegyes filmet akar látni, annak ott a Cliffhanger, aki pedig sportköz­vetítést akar nézni, annak ott a Eurosport. Egy árva érvet nem tu­dok felhozni amellett, hogy miért is kéne bárkinek megnéznie az Extreme Opst. (mozinet) Extreme Ops, színes, amerikai film, 93 perc, R. Christian Duguay, Fsz.: Devon Sawa, Rufus Sewell, Bridgette Wilson- Sampras A szexuális frusztráció és a kisebbségi komplexus képes ennyire rossz irányba fordítani a szenvedélyeket és a kreativitást? Max DRÁMA pielberg több filmjé­nek forgatókönyvíró­jaként nevet szerzett Menno Meyjes első rendezésében fiktív elemeket és valós történelmi helyzeteket, szereplő­ket gyúrt össze fura képzeletjáték­ká. Ajómódú, zsidó családból szár­mazó festő, Max Rothman, miután az első világháborúban elveszítette a jobb kezét, modern galériát nyit. A szétzilált világ avantgarde művé­szeinek formabontó alkotásait gyűjti, és igyekszik új tehetségeket is felfedezni. így kerül kapcsolatba egy katonaviselt, különc figurával, akinek festői ambíciói jókora önbi­zalomhiánnyal párosulnak. Max Rothman felkarolja a férfit, akit közben egy másik cég is kerülget: a hadsereg propagandaosztálya agi­tátorokat és szónokokat keresve szintén kiveti hálóját Adolf Hitler­re... Ha sikerül felszínre hozni és kordá­ban tartani kreativitását, talán avantgarde képzőművész, a koncept art előfutára lehetett volna Hitler­ből; a frusztrációk és a hatalom csá­bítása azonban erősebbnek bizo­nyultak, így-aztán művészettörténe­ti fordulat helyett történelmi-politi­kai katasztrófa következett be. Mennyiben felelős a környezet egy ember személyiségéért? A szexuá­lis frusztráció és a kisebbségi komplexus képes ennyire rossz irányba fordítani a szenvedélyeket és a kreativitást? Hogyan lesz a film Adolf Hitleréből hisztérikus szónok, aki a beszédeivel fanati­zált közönségtől kapja meg az any- nyira vágyott megerősítést? Sarkí­tott kérdések ezek, s Menno Meyjes filmje a didaktikusság, a tények és a fikció határán táncol. A cím nem véletlenül jelzi: igazi hő­se a művészet hatalmában hívő, idealista Max Rothman (John Cusack erőteljes, mégis visszafo­gott alakításában); miközben va­lószínűleg az ellenpólus, a Hitler- ábrázolás kavarja majd a legna­gyobb vitákat. Noah Taylornak nem volt könnyű dolga: az azono­sulás (a túlságosan emberi kihívá­sok és frusztrációk által gyötört Hitler) és az eltávolító színészi megoldások (túljátszás, paranoid- démoni hisztéria) között kellett megtalálnia az egyensúlyt - alakí­tása inkább ez utóbbi felé billen, ahogy a film is a merészségből a bizarr didaktikusság felé. (est) Max, színes, kanadai-német-ma- gyar-angol film, 2002, 106 perc, Rendezte: Menno Meyjes, Sze­replők: John Cusack, Noah Taylor, Leelee Sobieski, Molly Parker, Ulrich Thomsen Az írónőt nők milliói bálványozzák: végre jött valaki, aki megmutatja, a szerelem csak tündérmesékben van, valójában a férfiak számára minden pusztán a nők lefektetéséről szól Pokolba a szerelemmel! ROMANTIKUS KOMÉDIA „Pokolba a szerelemmel!” - olvas­ható Barbara Novak (Renée Zellweger) könyvének borítóján, mely a megfelelő marketinggel megtámogatva - Judy Garland el- énekli azonos című számát Ed Sullivan show-jában - villámgyor­san felverekszi magát a bestsellerlisták élére. Ettől kezdve az írónőt modern nők (1963-at írunk) müliói bálványozzák: végre jött valaki, aki megmutatja, hogy a szerelem csak tündérmesékben lé­tező fogalom, és valójában a férfiak számára minden pusztán a nők le­fektetéséről szól. Novakra felfigyel a New York legnagyobb nőcsábá- szának tartott Cather Block (Ewan McGregor), aki általában reggelire, ebédre és vacsorára is stewardesse­ket fogyaszt. Mi sem természete­sebb, hogy Block a regényt, illetve az írónő ellene irányuló személyes megjegyzéseit sértésnek veszi, ezért leleplező cikk írásába kezd. Célja nem egyszerűen Novak ágyba döntése - ez túl egyszerű és a cikk szempontjából értelmetlen lenne - hanem hogy bebizonyítsa: még a feminista mozgalmak példaképe is képes a szerelemre. Már a 20th Century Fox logo feltű­nésekor nyilvánvalóvá válik az alko­tók koncepciója: a filmet a ‘60-as évek stílusában szerették volna le­forgatni. A főcím után Peyton Reed rendező (Hajrá, csajok!) szerencsé­re mindvégig kitart ezen elgondolás mellett - a ragyogó színvilág, brili­áns díszletek, no és persze maga a történet is teljes egészében az akko­ri New Yorkot idézi, ráadásul jóval nagyobb eredménnyel, mint az Aus­tin Powers-széria esetében. A kor divatjára és mentalitására hajazó humor Mike Myerses társával ellen­tétben ugyanis kiválóan működik: a film inkább történelmi és társadal­mi utalásokra apellál, túlnőve azon a bárgyú szinten, hogy pusztán a múltból gúnyt űzve szórakoztasson. Tetszik vagy nem, tetszik, de a ro­mantikus komédiák igazi vonzereje a szereposztásban rejlik - ha a fő­szereplő páros működik, hajlandó­ak vagyunk a film összes kisebb-na- gyobb hibáját megbocsátani. Tulaj­donképpen most is ez a helyzet, Zelly és Ewan együtt szimplán teli­találat: a tehetségéről korábban számtalanszor tanúbizonyságot adó Renée Zellweger egyszerűen mindent el tud játszani, amire kivá­ló bizonyíték a film végi, vágás nél­kül felvett vallomása, a korai Danny Boyle-filmek felfedezettje, Ewan McGregor pedig rutinból hozza az eddig tőle idegennek hitt gavallér szerepet, (mozinet) Pokolba a szerelemmel! (Down With Love), színes, amerikai film, 2003., 101 perc, Rendezte: Peyton Reed, Szereplők: Ewan McGregor, Renée Zellweger, David Hyde Pierce, Jack Plotnick, Rachel Dratch, Sarah Paulson

Next

/
Oldalképek
Tartalom