Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-06 / 229. szám, hétfő
10 Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER € Ha a többség véleményével ellentétesen nyilatkozol, bomlasztó elem, érthetetlen felforgató vagy, s ha ehhez ráadásul még nő is, legjobb lenne eltűnnöd a süllyesztőben Az új gondolat félelmetes és kiirtandó Csaknem valamennyi nép ismeri a termékeny anyaistennőről szóló mítoszt. Csak az apajogú vallások (zsidó, iszlám, protestantizmus) nem ismerik el a női istenséget. A Földanya, Föld méhe fogalmak mégis élnek. Igazán nem mondhatom el magamról, hogy a feminista gondolkodásmódot széles körben terjeszteném, annak ellenére, hogy szívesen tenném ezt. Sajnos egyelőre nincs rá módom. BOLEMANT LILLA A feminizmus különféle területeit érintve ezen az egy oldalon próbálom bemutatni a másféle (a férfiakétól eltérő) női látásmódot. A valódi női látásmódot, amely az évszázadokon át rárakódott patriarchális szemlélettől, berögzött, mélyen a tudattalanban létező „világrendtől“ eltérő. Történelem órán mindenki megtanulta, hogy patriarchális, férfiközpontú társadalomban élünk sok-sok évszázada. Hogy ez mit is jelent, összeállításunk rendszeres olvasói számára kitűnhetett az egyes szövegekből. A férfiközpontú társadalomban természetesen a férfi uralkodik a nő felett. A nőnek semmilyen joga nem volt sokáig, teljesen kiszolgáltatott életet élt, sem saját, sem gyermekei sorsáról nem dönthetett. És amit sokáig ismételgetnek, törvénybe, rendeletekbe foglalnak, az erősebb jogán érvelve elhallgattatják a kételyeket, az egy idő után természetessé válik. Ezért érzik ma sokan, a nők közül is, a világ természetes rendje elleni érthetetlen támadásnak a feminizmust. A nők minden korban megpróbáltak kitömi, könnyíteni helyzetükön, ki- sebb-nagyobb sikerrel. Hol jelenik meg ez a törekvés a történelemtanításban, a könyvekben, a társadalomtudományokban? Észrevéüenül kigyomlálnak mindent, ami női. A nő ne akaijon társadalmi, művészi, szakmai sikereket elérni, mert akkor nem tudja magát teljes mértékben egyetlen szent küldetésének, az anyaságnak, és a férfi kiszolgálásának szentelni. Sajnos ezt a gondolatmenetet olyan férfiak is képviselik, akik egyébként valóban szakmájukban elismertek, intelligensek, és magasröptű beszélgetéseket folytathat velük az ember lánya, de ha a női téma szóba kerül, azonnal bőszült oroszlánokká válnak vagy lekicsinylő mosollyal kérdezik: Mi a fenét akarnak még a nők? A férfiak féltik a hatalmukat és elbizonytalanítja őket az a gondolat, hogy a nők egyenrangú partnereik akarnak lenni az élet minden területén, nem csak kiszolgáló személyzet és passzív szemlélő. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy mások elképzelése szerint éljen. A toleranciát kevéssé ismerő világunkban viszont nem ártana egy olyan tantárgy, amelynek keretében a másság elfogadását tanítanák. A másféle gondolkodás, másféle érzelmi világ, más bőrszín, nemzet, szexuális beállítottság, politikai, vallási hovatartozás. Persze ez a meglévő tantárgyakon belül is megoldható, de a gyakorlat az, hogy egész világunk egyértelműen egy központi alak köré épül. A társadalom közpotni alakja a fehér bőrű, heteroszexuális, az aktuális ország nemzeti többségéhez tartozó férfi. Mindent rászabnak, neki szolgál a világ. Az alábbiakban néhány olyan forrást szeretnék bemutatni, amely segíthet a feminizmus, a férfi és női gondolkodás és igények eltérő és hasonló voltának megértésében. Ha nyitott szívvel és ésszel közeledünk az újhoz, megláthatjuk a lényegét, s ekkor eldönthetjük, kérünk-e belőle vagy nem. De amíg az emberek nagy részének fogalma sincs róla, mit akarnak a nők, mi a feminizmus, és milyen egyéb női mozgalmak léteznek, ne ítélkezzen és ne küldje máglyára az „eltévelyedett eretnekeket“, mint Giodano Brúnót küldték azon „hazug, eretnek“ állítása miatt, hogy a föld kerek és ráadásul forog. S a föld azóta is tovább kering, egyre újabb tapasztalatokkal és tudással. Hírnők Az Eötvös Loránd Tudományegyetem weboladalán találhatjuk meg a Hírnők forrásgyűjteményt (tfk.elte.hu), amely szakszerű tájékoztatást kíván nyújtani a társadalmi nemi szerepek témájában. A bevezetőben célként leszögezik: fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy a férfi és női szerepekről - általában a nemi identitásról - a világ kultúrájában ma már elfogadottan, számtalan gondolkodási irányzat és tudományos megfigyeléseken alapuló elemzés létezik. „Szeretnénk ezeket csokorba szedni, de ugyanúgy bemutatni a magyar „származású” fejleményeket is e kérdéskörben. Szeretnénk bemutatni, milyen gazdag a magyar kultúra története a feminizmus témájában. Szeretnénk „bebizonyítani”, hogy történetileg a magyar köz- és tudományos gondolkodástól nem idegen a nőtudomány gondolata.” A weboldalon továbbá megismerkedhetünk az ELTE ehhez a témához kapcsolódó akkreditált kurzusaival: bevezetés a társadalmi nemek tudományába, valamint a nemek tudományának alkalmazása az oktatásban. Az előbbi kurzus célja annak belátta tása, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata csak nemspecifikus megközelítésben valósítható meg. A kurzus konkrét célja a társadalmi nemekkel kapcsolatos alapismeretek átadása, a társadalmi nemek elhelyezése a közgondolkodásban és ezek elemzése feminista módszertani megközelítésből. Az utóbbi kurzus pedig így foglalható össze: „a társadalomtudományok interdiszciplináris jellegének és ösz- szetett voltának felismerése és az azokba való alapvető jártasság egyik legfontosabb előfeltétele egy tanár szakmai képzettségének. A kurzus olyan gyakorlati módszerekre szeretné felhívni a leendő tanár hallgatók figyelmét, amelyeket pedagógiai munkájuk során sikerrel alkalmazhatnának, olyan társadalmi és kulturális eredetű konfliktusok megoldására (etnikai és nemi hovatartozás), melyek állandó kísérői szakmájuk gyakorlatának.” Nőitan-kör Ha tovább haladunk az ELTE weboldalán, egy női közösség anyagaival találkozhatunk, amely a leírás szerint „olyan nők közössége, akik fontosnak tartják a női kérdés- felvetések és problémamegoldásokról való együttgondolkodást és cselekvést. Minőségileg új típusú társadalomismereti tudás létrehozását, átadását és továbbadását célozza meg. A nők társadalmi és kulturális helyzetéről való gondolkodásmódok és életvezetési módok változatosságának a tudatosságát helyezi előtérbe. Feladatának tartja olyan társadalmi szemlélet kialakítását, amely az egyéni és társadalmi felelősségérzet (szociális érzékenység) kérdésköreinek felvetésére és civil megoldási módokra teszi a hangsúlyt.” Érdekesebbnél érdekesebb anyagokat, szövegeket találunk itt a régebbi irodalomtól kezdve a mai beszélgetésekig. Az egyik például Mihancsik Zsófia: Magyar nők filmen. A látha- tadan nem című beszélgetése Mészáros Márta filmrendezővel és Neményi Mária szociológussal, amely a Filmvilág 1999-es évfolyamában jelent meg. Mészáros Márta elmondja, hogy a hetvenes években azért kezdett el filmjeiben a nők problémáival foglalkozni, men úgy látta, hogy „Magyarországon baj van a nőkkel. Az áldemokrácia, az álszabadság csak arra volt jó, hogy megnövelje a nők terheit: ezentúl otthon is, a munkahelyükön is dolgozniuk kellett.” Az Örökbefogadás című filmje egy munkásnőről szólt, és Berlinben nagydíjat nyert, ő volt az első nő, aki nagydíjat nyert. „Magyarországon rossz filmnek tartották, amely hamis képet fest a munkásosztályról, mert a munkásnő nem magányos, nem szerencséden, nem szomorú. Egy önálló nő teljesen elfogadhatatlan volt Magyarországon.” Neményi Mária szerint „ez ma sincs másként, a nőkérdéssel kapcsolatos vakság ma is jellemző a magyar társadalomra. Még azokban a nőkben is, akik foglalkoznak a nőkérdéssel, van némi távolságtartás, és szükségesnek tartják kijelenteni, hogy nem feministák. A feminista irodalomból kiderül, hogy a nők alárendeltsége és háttérbe szorítása világjelenség. Azért nem jelenik meg a nők helyzete problémaként az irodalomban, a televízióban, a nyilvánosságban, mert a domináns csoport kisajátítja azt a beszédmódot, azokat a témákat, amelyek számára fontosak, a többit pedig marginalizálja. A nők ugyanolyan preifériára került csoport, mint a cigányok, mert csak bizonyos módon jelenhetnek meg: kéjtárgyként, reklámhordozóként, de nem ők cselekszenek.” Egy következő cikk, amely az Alföld 2000. októberi számában jelent meg Menyhért Anna: Kaland és kánon. Feminizmus és irodalom című írása, melyből csupán egy részletet emelnék ki, mely valószínűleg olvasóink nagy részét meglepi. Mégpedig azt, hogy Ignotus, akiről tanulunk ugyan a Nyugato- sok között, de tulajdonképpen egy elfelejtett író, 1893 és 1906 között fiktív leveleket publikált Emma álnéven A Hétben. „Emma pesti polgárasszony, férjezett, két gyerekkel, vezeti a háztartást, de részt vesz a pesti kulturális életben is, színházba jár, olvas, kiállításokat néz meg, időnként utazik, még Amerikába is. Színes egyéniség, emancipált gondolkodású nő, s egyre inkább a nőmozgalom mellé áll, feminista lesz, tiltakozik a nők társadalmi elnyomása ellen, felhívja a figyelmet kiszolgáltatottságukra.” Egy nőimitátor a nőemancipációért címen 1985-ben adta ki a leveleket a Magvető kiadó. Maradjunk még az interneten, bár bizonyára nem mindenki keresgélhet itt naponta, de ha lehetőségük van rá, látogassanak el a feminet.sk címre, ez ugyanis a szlovák feminista weboldal, amelyen minden elképzelhető témáról olvashatnak az aktualitásoktól kezdve (Amina Lawal megkövezésre ítéltetése) a történelmi elemzésekig. Témaként szerepel a nők elleni erőszak, a feminista történelem, a nők művészete, a vallás, a politika, és még rengeteg egyéb. Az oldalról ellátogathatunk még néhány rokon címre is, mint az Aspekt feminista kulturális egyesület, a Választás lehetősége (Moznost volby) civü szervezet, a Szlovákiai Nők Egyesülete (Aliancia žien Slovenska) oldala stb. Az ELTÉ-hez hasonlóan a Pozsonyi Komensky Egyetem Filozófia Tanszékén is találkozhatunk a Bevezetés a feminizmus elméletébe elnevezésű akkreditált kurzussal, a tanszék mellett pedig a feminista filozófusnők klubja működik, melyről egyik korábbi számunkban írtunk. És ne feledkezzünk el az egyetlen szlovákiai magyar női internetoldalról, a Netbarátnőről, amely nem olyan régen működik ugyan, ezért még nem is lehet tökéletes, de a legjobb úton van afelé, hogy a hazai nők találkozási helye legyen. Honnan szerezhetnénk még információkat a feminizmusról, a nőket érdeklő témák nem sablonos feldolgozásáról? Vannak még természetesen cseh és angol nyelvű weboldalak, amelyek igazán kimerítően dolgozzák fel a témát, de meg kell mondanom, hogy szinte sehol sem találunk a magyar nyelvű elektronikus éš nyomtatott sajtóban olyan helyet, amely egyértelműen a feminista gondolkodást képviseli, és nem csak a próbálkozások szintjén marad, s megijedve egy-egy szókimondóbb anyagtól gyorsan besorol egy enyhítő, hagyományos női témát a gondoskodó nőről, aki háztartásával és szépségével törődik elsősorban. Ha feminista szövegeket szeretnénk olvasni magyar nyelven, marad az említett Hírnők- weblap, a nyomtatott sajtóban pedig a Magyar Narancs Tűsarok című melléklete, amelyet a mancs.hu weboldalon is megtalálhatunk. Végezetül megemlítem ezt az Új Szó-oldalt, ahol időnként megjelenhetnek az elfogadott férfivilág nézetével ellentétes vagy tőle eltérő gondolatok, cikkek, s remélhetőleg a férfitöbbség ellenérzései mellett egy ideig még létezhet egy olyan sarok, ahol a vélemények mássága dominál. Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában! - írja Kaffka Margit több évtizeddel ezelőtt. Akár ma is írhatta volna! Kaffka Margit: Az asszony ügye JEGYZET-ISMERTETÉS Egész külön mítoszvilága, mondaköre és irodalma van az „emberi1 történetén belül az asszonyi sors különarcú tragikumának, amit e néhány szomorú szóban lehetne összefoglalni: tehetetlenség és epedés, lekötöttség, várás, félés, tűrés - szívós és gyötrő erőfeszítések a passzivitásból kitörésre - a tört szárnyú vissza- hullások, örök ingadozások a kibé- kítheteden utak keresztezésén. És könnyek - ezek a meddő gyöngyök, amiket, mint kagylóhéjban, horzso- lódások gyötrelme sajtol - oly erők örök feszülése, miknek eredőjében egyik felől van az idegbaj, hisztétiák, degeneráltság (amit inferioritásnak hívnak), ítélethiány, ravaszság, kicsinyesség, felelőtlenség és ezer „bájos“ rabszolga-ösztöne a morális beszámíthatatlanság- nak, a másik oldalon néhány elbűvölően gyönyörű életremeklés - asz- szonyi szentjei a vallásoknak, nagy színészpályák, diplomatái talentumok, uralkodónők, szalondámák (nem véleüen ez az összeállítás), néhány elvétve felcsillanó értékű literáris mű - s a művészetvágy tudás egyéb terein alig valami maradandó. - Ez az, ami felszínre jutott. Mögötte pedig töméntelenje alvó ösztönöknek - feszülésnek, fojtottságnak, kínnak - amiből sohase lehet senki számára egyéb, több, érőbb, csak-könnyek. A mózesi könyvek ősi ravaszdisága a csábítás bűnét fogta a nőre, hogy kibékítse sorsával, amit bűnhődés- nek kell, hogy tekintsen. „Férjednek birodalma lészen rajtad“ - toldja meg az ítélet a természet rá- súlyosodó kényszerét. Mi van emögött? Valóban egy régebbi asz- szony-aranykor letűnte, az anyajog világának ősibb társasrendje-e, melyet a modern szociológia sejtve kutat? - „Adjatok a serény asz- szonynak az ő munkája gyümölcséből!“- oktat a Példabeszédek könyvében anyósi szigorral Lému- el király anyja, miután harmincegy versben sorolta el az asszony töméntelen sok kötelességét. Hogy keleten maradjak - egy modern költő feldolgozásában olvastam minap klasszikus idézetét az asszonyi panasznak - egy kínai asszonyénak, ki császárnő volt, és holta után, így sírt vissza múltjára: „Tudd meg, nem vétkeztem. ...nem voltam házsártos az ágyasokkal és férjem félelmében éltem. A nőnek összezúzták lábait, nem tudja rajtuk fenntartani magát, sem járni - és mint megkötözött állat, mások hatalmába adatott... A názáreti Jázus feminizmusa tágított és enyhített e korlátok szigorán, más szóval, az új kereszténységnek szüksége volt a nőkre, fojtott szenvedéseik energiájúira, hisz nyomorultak, rabszolgák és bélpoldosok elszántsága volt a fehér tűz táplálója az első századokban. Tarzuszi Pál, a kemény és komor adminisztrátor még használja őket a „Község“ ügyében: Priscilla, az itáliai Aqnila felesége munkatársa neki - mások diakoni vagy más alpapi rendet viselnek, fontos izenetek vivői, szegények felügyelői, s ők főznek - ők mossák az apostolok szennyesét. Vér-tanúvallomásban és mártírhalálban nincs megkülönböztetés. De Rómából már azt írja Pál Timotheusnak: „Asszonynak nem engedem meg, hogy tanítson, sem hogy csendességben tanuljon. Asz- szony neve hallgass a gyülekezetben!“ A forradalom lezajlott, következik a rendezkedés, felosztás, új törvény, - legelőször is: vissza a nővel! - keresztény papok közt folyt századok múlva a híres zsinati polémia, hogy van-e az asz- szonynak lelke. És újra századok kellettek, amíg az újkor pitymalla- tán Fénelon püspök valami kis nőnevelést sürgető röpiratában azt mondja: elvégre is nincsenek-e a nők is Krisztus vérén megváltva? Ami forradalom, szabadságharc a kereszténység óta volt Európában, mind megismételte az elsőt a nőkkel való bánásmódban. A barikádokon halni jók voltak, fölös létük heve lobbot vetni, és hajítani csóvát, kisar- colt, szegény tetemükkel tömni a sáncokat. „Szabadság“! - mit jelentett ez a szó Párizs halkofáinak és vértanú zöldségárusnőinek? Nem kellett-e azontúl éppúgy elviselniük férjük üdegeit? ... Mégis, milyen sikerrel uszította és fanatizálta őket a férfiszó... Ám amikor az eredményeken osztozkodtak, mindig első volt visszaparancsolni a nőt a főzőkanálhoz. És sokkal okosabbat ma sem tudott kitalálni. A mai helyzet előttünk áll minden félségével, zűrzavarával, kínos egye- nedenségével. A legújabb idő - úgyszólva a szemünk láttára nagy és hirtelen, válságos változtatásokat hozott az asszonyi lélekben, kifejlődött a new-woman, az új asszony kétségtelenül értékes és egyre terjedő típusa, és ma anyák és leányok közt ezerszerte hirtelenebb, örvény- lőbb a távolság, mint anyáink és nagyanyáink között lehetett. A mai asszony lelke - írja Ellen Key - örökös remegésben álló, végtelenül finom és ideges mérlegrúd, egyik serpenyőben a régi asszony minden fé- szeldakó és centripetális ösztönével, a ház és a gyermekek gondjával - a másikban az aktivitás és emberi érvényesülés égő és nyugtalan vágyával és a saját énje szabad kifejlesztésének szinte mániákusan szenvedélyes akarásával. Eközben pedig nagyon sokszor kenyeret keres, majd mindig nehéz, lélekölő és olcsó munkával, - lelkén szűri meg és hajtja át a mai férfi ezer és fokozott nyomorúságát - és legvégül és legerősebben tán: szenved a férfitól - a férfiétól - szívével bíbelődvén, mert sorsának kis tömlöce ez, mosogatja könnyvízzel, díszíti szerelem-rózsák kárpitjaival, szegényke. És eközben - szüli az embert, nemcsak leányait új, könnyes szerelemre - de fiait is - némelyek szerint új harcokra, munkára és gondolatra. A ma „dolgozó“ asszony - ezt elismerem - nagyon zavaros valami. Vagy Anatole France-féle „dolgozó- méh-típus“-hoz közeledő, tehát asz- szonyilag sekélyesedő értékű, vagy pedig kédaki, agyonhajszolt és ezért idegileg degenerálódó lény. A vagyonuknál fogva függetíen nőkben bizony zavartalanabbul látom kifejlődni a kedvem szerinti asszonyember ideált. A nő kényszerű közrobotját ma eszköznek látom sorsa köny- nyítésére, nem célnak. Éppúgy, mint ahogy a politikai jogot sem célnak, hanem új, asszonyi lehetőségek mintegy szimbólumának. Mi az hát, amire gondolok? Lehetőségek- igen, ez minden, az éledehe- tőségek kiterjesztése. Ez a szabadság és a boldogság! ... világosan áll előttem új helyzetében a jövő fejlettebb asszonya. Emberasszony legyen, kinek egyéniségében az asszonyi bájjal egy értékű egy sereg nemétől függeden kvalitás: becsületesség, szavatartás, felelősség, gavalléria és diszkréció. Tisztességes ember legyen, ne tisztességes asszony.... Az asszony tudjon grandiózus lenni az adásban, - ne hárítsa a másik félre a felelősséget, melyet a pörölheteden természet világos szándékkal az ő vállára helyezett, és ne éljen vissza gyengesége előnyeivel. Tudjon elmenni - túlnőni, felegyenesedni - súlypontját és értékmérőjét önmagába helyezni, nemcsak a férfi tetszésébe. Tanuljon szolidáris lenni, de nemcsak a férfiakkal és nemcsak a többi nők ellen. És mindenekfelett próbáljon közeledni önmagához és kibányászni, felhozni magából azokat a nagy, eltemetett, rég pihenő teremtő értékeket, amelyekkel adós a világnak, s amelyek nélkül bizonyosan hiányosabb és csúnyább ez a világ. Több lehetőséget - pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában!
