Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-25 / 220. szám, csütörtök

8 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 25. Szürrealizmus a Löffler Múzeumban Kassa. A román képzőművészet egyik jeles képviselőjével ismer­kedhet meg a kassai közönség ma délutántól. Az Erzsébet utcai Löffler Múzeumban 16 órakor nyílik Vioara Bara kiállítása. A nagy­váradi festőnő képeit az ottani városi múzeum igazgatója válogatta. A tárlat nem jöhetett volna létre a Kárpátok Alapítvány segítsége nélkül, amely a Kárpátok Eurorégió tagországainak területén támo­gatja a „hídépítést”. Az olykor Chagall alkotásaira emlékeztető, máskor egy horrorisztikus mesekönyv illusztrációiként is elképzel­hető alakokat felvonultató olajfestmények október 26-ig tekinthető­ek meg a kassai Löffler Múzeumban, (juk) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Don Juan 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Chicago (amerikai-kanadai) 16 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: A csendes amerikai (amerikai) 15.30, 20 Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 16 Extreme Ops (amerikai) 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 16.40, 17.40, 19.30, 20.30, 22.20 Pinocchio (olasz) 14.20, 16.45 Az olasz meló (amerikai) 19.10, 21.40 Mindenóó (amerikai) 15.30, 16.35, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 A Szövetség (amerikai-né­met) 14.10, 16.50, 19.20, 21.50 Extreme Ops (amerikai) 14.15, 16.25, 18.35, 20.50 Túl mindenen (amerikai) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Hasrapacsi (cseh) 14.30,17,19.40, 22.15 Pokolba a szerelem­mel (amerikai) 15.50, 18 Equilibrium (amerikai) 20.10, 22.30 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.30, 16.30 Chicago (amerikai) 18.55, 21.15 Chihiro Szellemországban (japán) 16.10, 21 A csendes amerikai (amerikai) 18.45 KASSA TATRA: Extreme Ops (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: A Karib-ten­ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 17, 20 ÚSMEV: Chihiro Szellemországban (japán) 16 A Szövetség (amerikai-német) 18.15, 20.30 IMPULZ: Kínzó mindennapok (amerikai) 17.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Oviapu (amerikai) 19.30 ÉRSEKÚJVÁR- MIER: Csaó, Lizzie! (amerikai) 17, 19.30 KOVÁK: Londoni csapás (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Storytelling (amerikai) 20 PÁR­KÁNY - DANUBIUS: Hűtlen játékok (cseh-szlovák) 19 LÉVA - JUNI­OR: Az univerzum angyalai (amerikai) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Oviapu (amerikai) 16.30 Merülés a félelembe (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14,16,18,20 Boldog Születésnapot! (magyar) 19.4 Az igazság órája (amerikai) 14.15, 19.15 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14, 16.45, 19.30 Max (kanadai-német-magyar-angol) 15.30, 17.30, 20.15 A Mindenóó (amerikai) 13.15, 15.45, 18, 20.15 Miről álmodik a lány (amerikai) 16.30 Oviapu (amerikai) 13,15.15,17.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30,16.15,18.15 megjelenik 2(D)(D)So ©Méíbcgíľ 9~ém az Új Szó tematikus, A.)-as formátumú melléklete A melléklet tartalmából: • Meghívó ebédre, koktélra, fogadásra • Pizzaparádé; különleges tészták • Rizskalauz; gombaspecialitások • Az édes borok és a pezsgő • Igyunk egy jó kávét! • Gyümölcsös édességek Bővebb felvilágosítást az alábbi telefonszámokon adunk: 02/592 33 243,0908/706 481 A melléklet menedzsere: Lindtner Mónika e-mail: monika.lindtner@petitpress.sk A hirdetés megrendelésének végső határideje 2003 szeptember 29-e. Eddig az időpontig juttassák el a hirdetőirodába a hirdetés teljes szövegét is. Kitűnő hangulatú, színvonalas műsort láthatott a III. csallóközkürti Nemzetközi Népzenei Fesztivál közönsége Földben és vízben termő dal Színes népviseletben vonultak végig a fellépő csoportok a falun (Somogyi Tibor felvétele) Szeptember közepére szebb időt nem is kívánhattak volna maguknak a III. csalló­közkürti Nemzetközi Népze­nei Fesztivál szervezői. A bő­szoknyás, fejkendős népvise­letbe öltözött lányoknak-asz- szonyoknak meg a csizmás- lajbis-kalapos férfiaknak ta­lán sok is volt a melegből. NAGY ILDIKÓ Kívülről a még délután is tűző nap­sugarak hevítették az énekeseket. Belülről meg a bor, amellyel a csi­nos, kedves kürti lányok kínálgatták a falun végigvonuló szereplőket. A menetet a helyi óvodások és kisisko­lások alkotta tánccsoport vezette, és állította meg egyik-másik kapu előtt, hogy dalolva-táncolva hívják a közönséget az ünnepélyre. A helyi művelődési központ előtti nézőtér csak az esti órákra telt meg, érthető okból: előbb be kellett fejezni a munkát a földeken, a kertben, ellát­ni a jószágot, s csak ezután lehetett felvenni az ünneplőt és menni szó­rakozni. És aki így döntött, nem bánta meg, mert kitűnő hangulatú, színvonalas műsort láthatott. A talpalávalót a komáromi Árgyélus zenekar húzta, a színpadon pedig egymást követték a jobbnál jobb szereplők. Egymással vetélkedett a százdi felnőtt és a magyarországi, dunaszegi gyermek-citerazenekar, vagy a nagycétényi meg a vajdasági, csókái férfikórus. Kedves színfoltja volt a műsornak a fiatal Megyer Néptáncegyüttes. Ám a pálmát a magyarországi, kartali népdalkor vitt el. A Galga-mentéről érkezett asszonyok a szívükben hordják a dalt. Onnan bújt elő énekük olyan könnyedséggel és természetesség­gel, mint amilyennel sok szoknyá­jukat viselik, vagy amilyennel azonnal táncra perdülnek, amint megszólal az ének. Nem csoda, hogy tarsolyukban legalább egy tu­catnyi „aranyérmes minősítés” van. Nagy sikert aratott a padányi női éneklőcsoport csúfolódó-feleselő népdalcsokra, és a közönség nagy tapssal jutalmazta a házigazda csallóközkürti asszonykórust is. Ve­zetője, Szabó Jolán csak azt sajnál­ta, hogy a csoportok este hazaindul­tak. Igaz, a színpadot ekkorra már egy másik műfaj képviselői vették át, és az utcabál táncosai andalító slágerek dallamára simultak össze. A művelődési központ nagytermé­ből meg dalolva-táncolva vonultak ki az énekesek, egy kis időre igazi zenei kavalkádot idézve elő. A mi­előbbi viszondátás reményében bú­csúztak el egymástól, ami nem volt üres gesztus. Hiszen alig két hónap múlva egy újabb magyarországi mi­nősítő versenyen mérettetnek meg a Kárpát-medence magyar éneklő­csoportjai. Remélhetőleg köztük lesz a csallóközkürti asszonykórus is, amely tavaly ünnepelte 25 éves fennállását. Egyik legnagyobb sike­rüknek tartják, hogy a legjobb ma­gyar népdalénekeseket rögzítő Élő népzene című, 1997-ben Budapes­ten kiadott kazettán műsoruk egy része is hallható. A népdalkor több arany minősítés viselője, ezeket kü­lönböző magyarországi versenye­ken érdemelték ki színvonalas mű­soraikkal. Szabó Jolán csupán azt fájlalja, hogy ezt a sok szakmai elis­merést nem értékelik otthon kellő anyagi támogatással. „A külföldi fellépések sokba kerül­nek. Ha csak a benzinköltséget szá­moljuk, mert egyéb kiadásainkat a vendéglátók gyakran fedezik, akkor is sok ezer koronába kerül egy-egy út. Kellene már új ruha is a csoport­nak, hiszen népviseletünk 25 éves. Szívesen kiadnánk második kazet­tánkat is vagy akár CD-t, csak kelle­ne néhány szponzor, aki felkarolna bennünket. Ha már az állam nem képes többet áldozni a kultúrára” - mondja lapunknak az örökmozgó Szabó Jolán. Aki szíve-lelke a feszti­válnak, és akit - saját bevallása sze­rint - a nehézségek soha nem tánto­rítják el céljától. Sőt, újabb cselek­vésre ösztönzik. Csallóközkürt kilenc hónapja meg­választott polgármestere ebben a minőségében első alkalommal ré­szese a fesztiválnak: ő nyitotta meg az ünnepséget. Családon belül azonban régóta érintett, hiszen leá­nya kiskorától együtt énekel az asz- szonyokkal. „Talán nincs is olyan család a falu­ban, amelyiknek tagja ne énekelt volna az eltelt 25 év során a kórus­ban. Ezért érdemelnének itthon is nagyobb elismerést az asszonyok. Bár a pénz itt is kevés, mint minde­nütt, a 2004-es év költségvetésekor megpróbálunk tekintettel lenni a kórus igényeire. És segítjük majd őket, ha minden kiadásukat nem is tudjuk fedezni, mert hál Istennek, sok meghívásnak kell eleget tenni­ük” - mondta Bíró Gyula polgár- mester. A legtávolabbról a csókái férfikórus érkezett. Egész éjszaka utazva, a 400 km-nyire lévő vajdasági nagy­községből jöttek el a Csallóközbe, hogy bemutassák, hogyan énekel­nek a román-szerb-magyar határ ál­tal körülzárt kis háromszögben az emberek. „Nálunk a dal a földben vagy a vízben terem, ezért nem is számít igazi csókainak az, aki nem tud énekelni” - így jellemezte Haj­nal Attila kórusvezető kapcsolatu­kat a népzenével. És fellépésükön érződött, hogy nemcsak jól ismerik, hanem szeretik is a kuruc-, a kato­na- és a betyárdalokat, a Kossuth- nótákat, ám mindenekelőtt szülő­földjük népdalait. „Kellemes érzés művészeti vezető­nek lenni egy olyan kórusban, amelyben a tagok kikövetelik a pró­bákat. S bár rögös utat jártunk be ’96-os megalakulásunk óta, az eltelt hét esztendő alatt összerázódott a kórus. Csókán szinte mindenki éne­kel: van templomi énekkarunk, a Móra Ferenc Művelődési Egyesület­nek van leány- és asszonykórusa is, meg három tánccsoportja. Helybéli néprajzgyűjtőktől tanuljuk a dalo­kat, táncokat, és adjuk tovább gyer­mekeinknek. A helyi magyar általá­nos és középiskola, illetve a zeneis­kola tantervébe is becsempésztük a népzenét.” Hajnal Attila okleveles agrármér­nök, de apja-anyja is énekelt, nagy­apja pedig nagybőgőzött. Volt tehát kitől örökölnie a zene szeretetét. A csókái férfikórus legnagyobb sike­rét tavaly aratta, amikor a Vass La­jos Népdalfesztivál nagydíjasa lett. Ez ünnep volt, számukra - mondta a kórusvezető. S hogy milyenek a hétköznapok ebben a sokat szenve­dett térségben? „Nehéz körülmények között élünk, nagy a szegénység, a gazdasági ter­melés stagnál. Csókán leállt a nagy húsfeldolgozó üzem, amely sok em­bernek adott korábban munkát. Több százan kivándoroltak tőlünk Magyarországra, de hát mindenki mégsem mehet el. Sokan rájöttünk, hogy otthon kell maradnunk. Az ős­honos szerbekkel együtt, akikkel nemzetiségi konfliktusunk soha nem volt, közösen kell megoldani gondjainkat. Ez a feladat vár ránk.” Az USA-beli szlovák nagykövetség gyűjteményéből Szabadság és szépség ELŐZETESÜNK Somorja. Nagy utat tettek meg azok a műalkotások, amelyek Szlovákia volt USA-beli nagykövete, Martin Bútora, valamint felesége, Zora Bú- torová jóvoltából szombattól lesz­nek láthatók az At Home Gallery- ben. Bár a festmények, fotók, ob- jektek Washingtonból érkeztek So- morjára, nem külföldi, hanem hazai képzőművészek munkái. Egy olyan kiállításon kaptak helyet, amelyet 1999-től 2003-ig a washingtoni nagykövetségen tekinthettek meg az oda látogatók. Maga a tárlat szokat­lan körülmények között született meg. Amikor ugyanis Martin Bútora megérkezett Washingtonba, hogy elfoglalja hivatalát, meglepődve ta­pasztalta: a nagykövetség helyisége­inek falait a szocialista realizmus je­gyében született, nem éppen kiváló műalkotások díszítik. Felkérte hát Zuzana Bartošová művészettörté­nészt, állítson össze egy válogatást, amelyben olyan jelentős szlovákiai képzőművészek szerepelnek alkotá­saikkal, akik a múlt rendszerben nem igazán juthattak szóhoz, és a „nem hivatalos” képzőművészetet képviselték; sokan közülük nem is a képzőművészetet űzték fő foglalko­zásként, hanem valamilyen civil szakmával keresték a kenyerüket, később pedig a Mečiar-érában sem tartoztak a „hivatalos kedvencek” közé. Zuzana Bartošová örömmel eleget tett a felkérésnek, hiszen évek óta azon fáradozik, hogy - mint mondja - a szocialista giccsel meg­fertőzött közönség figyelmét napja­ink képzőművészetének igazi érté­keire irányítsa. Munkája azonban ezzel nem fejeződött be. A „nem hi­vatalos” szlovákiai képzőművészek munkái - köztük magyar művészek is vannak - ugyanis nem várt sikert arattak a tengerentúlon. Martin Bú­tora és Zuzana Bartošová kurátor ezért úgy döntöttek, érdemes továb­bi darabokkal bővíteni a gyűjte­ményt. A bemutatott anyag a Free­dom and Beauty (Szabadság és szépség) címet kapta. Miután idén Martin Bútora befejezte diplomáciai szolgálatát, úgy gondolta, érdemes lenne a hazai közönséget is megis­mertetni a nagykövetségi gyűjte­ménynek legalább egy részével. Somorjára többek között Bartusz György, Németh Ilona, Rónai Péter, Stano Filko, Július Koller, Vladimír Kordoš műterméből került egy-egy alkotás. A megnyitó szombaton 18 órakor lesz a zsinagógában, (me) LAPAJÁNLÓ A Katedra, amely a közelmúltban ünnepelte megjelenésének 10. év­fordulóját, újabb évfolyamának 1. számában az Ankét rovat válogatást közöl a lapban megjelent vezércik­kekből. A Magángalériában Pénzes István szímői pedagógus vall ked­venc műalkotásáról. Kovács Zsuzsa, az egyházgellei alapiskola pedagó­gusa a zenei nevelés tanításáról és a tehetséggondozásról osztja meg gondolatait a lap olvasóival. Hor­váth Géza zselízi tanár egyebek mel­lett az ének-zene napjainkban ta­pasztalható presztízséről és a gyer­mekkar-alapítás és -fenntartás ne­hézségeiről tájékoztatja a pedagó­gusokat. Iskolás éveiről vall a neves néprajzkutató és helytörténész, Csá- ky Károly. Albert Sándor, az MKP parlamenti képviselője, oktatási szakember a hamarosan létrehozan­dó Selye János Egyetem folyamat­ban lévő alapításának kronológiájá­ról közöl alapvető információkat. A júliusban Komáromban megrende­zett II. Selye Nyári Egyetemről Bo­gár Andreának, a nyitrai Konstantin Egyetem hallgatójának a beszámo­lóját olvashatják. Csóka Géza ma­gyarországi egyetemi tanár soroza­tának második részében a szemlél­tetéssel és mozgással támogatott matematikával ismerteti meg a tan­tárgy oktatóit. Érdekes tanulmányt közöl Vass István székeskeresztúri tanár egy középiskolás diákok köré­ben végzett, a fiatalok szabadidős tevékenységét vizsgáló felméréssel kapcsolatban. Díté Anita komáromi angoltanár a Socrates Oktatásügyi és Kulturális Programmal ismerteti meg az olvasókat, (érvé) Az elkövetkező tíz év sikerének reményében A zenei nevelésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom