Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-22 / 217. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 22. Kultúra Qj Jan Hŕebejk ma a legnépszerűbb fiatal cseh filmrendezők egyike. Egyszer már Oscar-közelben járt Hasrapacsi a múlt rezsimben „Mindig kíváncsi vagyok Menzel úr véleményére..." (Miloš Fikejz felvétele) Könyvbemutató a Fórum Klubban Somorja. Ma este 19 órai kezdettel a Somorjai Fórum Klub rendez­vényeként a Fórum Kisebbségkutató Intézet előadótermében Walter Hartinger professzor, a Passaui Egyetem néprajzi tanszékének veze­tője bemutatja Liszka József A szlovákiai magyarok néprajza című könyvének német változatát (Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei). Beszélgetőtárs: Tóth Károly. Tolmácsolás biztosított, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Chicago (am.-kan.) 16 Pokolba a szerelemmel (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: A csendes amerikai (am.) 15.30,17.30,20 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 16,18.15,20.30 AU PARK - PALACE: A Karib-ten- ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 14.50,16.40,17.40,19.30, 20.30, 22.20 Pinocchio Col.) 14.20,16.45 Az olasz meló (am(am.) e- rikai) 19.05, 21.35 Pokolba a szerelemmel (am.) 14.15,16.25,18.35, 19, 20.45, 21.10 A Mindenöó (am.) 15.30,17.50, 20, 22.30 Sorsdön­tő nyár (am.) 15.10 Túl mindenen (am.) 17.30, 19.50, 22.10 Hasrapacsi (cseh) 14.30,17,19.40,22.15 Terminátor 3. - A gépek lá­zadása (am.) 15.45,18, 20.15, 22.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (am.) 14.40, 17.05, 19.30 Equilibrium (am.) 21.50 A dzsungel könyve 2 (am.) 14.30 Femme Fatale (am.-fr.-ném.) 21.20 A csendes amerikai (am.) 16.45, 19.10 Chicago (am.) 14.10, 16.35 FimFäRum (cseh) 16,18.20 Kóla, puska, sült krumpli (am.) 21 KASSA TATRA: A csendes amerikai (am.) 16, 18 Equilibrium (am.) 20 CAPITOL: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 17, 20 ÚSMEV: Pokolba a szerelemmel (am.) 16,18, 20 IMPULZ: Kínzó mindennapok (am.) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Isten haragja (am.) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Oviapu (am.) 16.30 Az olasz meló (am.) 19 GYŐR PLAZA: Boldog Születésnapot! (magy.) 15, 17.30, 19.45 Darkness - A rettegés háza (am.-sp.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Doktor Szöszi 2. (am.) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A fülke (am.) 20.15 Az igazság órája (am.) 20 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 14, 16.45, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (am.) 14.45, 17, 19.30 Malacka, a hős (am.) 13 A Mindenóó (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Miről álmodik a lány (am.) 14.15, 18.15 Oviapu (am.) 15.15, 17.30, 19.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-ném.) 14.15, 16,18 Sorsdöntő nyár (am.) 16.15 Szindbád - A hét tenger legendá­ja (am.) 13.30 Terminátor 3. - A gépek lázadása (am.) 13.15,15.30, 17.45, 20 AZ MKKI HÍRE! Három remekművel jelentke­zett 1995-ben bemutatott első munkája, a Süvölvényévek óta Jan Hŕebejk, napjaink egyik legjelesebb cseh film­rendezője. 1999-ben készült Kuckók című groteszk vígjáté­kával az amerikai Variety kri­tikusai a világ tíz fiatal tehet­sége közé sorolták. SZABÓ G. LÁSZLÓ A rá egy évre bemutatott Élet mindenáronnal öt Cseh Oroszlánt nyert, megkapta a cseh filmkriti­kusok díját, és Oscarra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategó­riájában. Legfrissebb alkotását, a Pupendót hónapok óta nagy siker­rel vetítik a csehországi mozik. A Pupendo nem nevet, hanem fogal­mat takar. Szótári alakja nincs, Hŕe­bejk filmjében beavatós „hasrapa- csit” jelent. Vásott kölykök „csípős” játékát, amelyhez egyeden pénzér­me szükséges - nyállal a köldökre ragasztva. Amíg a Süvölvényévek az ötvenes, a Kuckók a hatvanas évek­ről, az Élet mindenáron egy második világháborús csehországi történetről szól, addig a Pupendo a nyolcvanas évek Csehszlovákiáját mutatja meg, amikor Brezsnyev még jó egészség­nek örvend, és a totalitárius rendszer ereje még mindig nem látszik meg­törni. Két házaspár áll a fűm közép­pontjában: az egyikben tehetséges szobrász a félj, akit a Husák-rendszer nem ölelt a kebelére, a másikban a Cseh Képzőművészek Szövetségé­nek tagja a feleség, aki egykor hűsé­ges szeretője volt a szobrásznak, je­lenleg viszont egy „elkötelezett” gimnáziumi igazgató házastársa. Ön a nyolcvanas években még csak kamasz volt, az „örök időkre a Szovjetunióval” időszaka legfel­jebb abban gátolta, hogy még szülői kísérettel sem jutott el a ju­goszláv tengerpartra. De másik lehetőségként ott volt a Balaton... Utáltam a nyolcvanas éveket. Kínos és keserves időszaka volt ez az éle­temnek. Bezárva éreztem magam, depressziók gyötörtek, mert semmi sem tetszett. Elég, ha csak az akkor készült reklámokat nézzük. Szé­gyellem a stílust, a kosztümöket, mindent! A hatvanas évek filmjei­ben ott a humor, az irónia. A nyolc­vanas évek reklámjai egytől egyig fércművek. Esztétikailag iszonyúak, szakmaüag rettenetesek, gondolati­lag elképesztők. A hivatalosan meg­határozott kultúra szörnyű volt, a divat egyszerűen baromi. Hetedikes koromban én már fémkeretes szem­üveget hordtam, olyat, mint John Lennon. Nyáron saruban és bő, fe­hér nadrágban jártam, mint az orvo­sok. De szeptembertől júniusig még gimnazistaként sem lóghattam ki a sorból. Álmaink netovábbja pedig valóban csak a magyar tenger lehe­tett. A Pupendo szereplőivel forgat­tunk is két napot a Balatonnál. Akárcsak a Kuckók, a Pupendo forgatókönyvét is Petr Šabach el­beszélése alapján írta Petr Jar- chovský társaságában. Már a Süvölvényévekben is ott van Šabach írói kézjegye. És Jarchov­skýé is, természetesen. Vele mindig úgy terveztük, hogy egyszer majd összehozunk egy beatzenekart, de valahogy nem volt hozzá elég tehet­ségünk. Az álmunk aztán más for­mában teljesült: megcsináltuk ezt a filmet, a Süvölvényéveket, de mint musicalt, mert a téma úgy kívánta. A történet ugyanis arról szól, hogy mi­képpen tör utat magának a rock and roll egy ötvenes évekbeli prágai la­kótelepen, ahol rendőrök és katona­tisztek kamaszfiai lázadoznak apjuk szigora, szűklátókörűsége és első­sorban politikai odaadása ellen. Petr Jarchovskýval együtt ma már a Menzel-Hrabal páros utódja­ként tartja számon a szakma. Ki ne hagyjuk Šabachot! A Kuckókat ugyanis az Ég a szar című elbeszélé­se, a Pupendót pedig a Részeg baná­nok alapján írtuk, s ez szintén az ő novellája. Mennyire szabad a kezük, miköz­ben forgatókönyvet írnak a már sikeres irodalmi műből? Šabach semmiben sem korlátoz bennünket. Régóta ismeijük egy­mást, jól működő triumvirátus a mi­énk. Egyvalamit azonban mindig szem előtt tartunk: a mű szellemét. Egyébként arra is volt már példa, hogy Šabach eljött a forgatásra, me­sélt valamit, ami az eredeti novellá­ban nem szerepelt, másnap azon­ban beékeltük a forgatókönyvbe. Petr Šabachot már a kilencvenes évek második felében Bohumil Hrabalhoz hasonlították a cseh irodalomkritikusok. És nem csak azért, mert ő is a sörözők koro­názatlan királya. Szerintem Jaroslav Hašekkal is pár­huzamba hozható az elbeszélés­módja. Az ő történeteiben ugyan­olyan erővel van jelen az élet, mint Hrabal írásaiban. Šabach nem a ré­szegek összefüggéstelen történeteit adja tovább. Ő a megfáradt és meg­gyötört emberek oldalán áll, akik még nem veszítették el reményeiket, életszeretetüket és legfőképpen a humorérzéküket. Kín és tragédia színezi a történeteiket, de a sorok mögött ott a halvány derű és a meg­mosolyogtató irónia is. Tegnapi fáj­dalmaikat a mából nézve finom hu­morral szövik át. Szórakoztatni akarnak, nem pedig elkeseríteni. Kudarcaikról, elérhetetlen álmaik­ról, gyötrelmes hétköznapjaikról is úgy mesélnek, hogy azon sírni és ne­vetni egyszerre lehet. Hašek szar- kasztikusabb, Hrabal költőibb és szürrealistább, mint Šabach. Ő ket­tejük között áll. Különös érzékeny­séggel hallgatja az embereket, és még a legapróbb történeteiket is ké­pes megjegyezni. Petr Jarchovskýval együtt mi is azt szeretjük benne, ahogy elmesél egy tragikomédiát, vagy egy családi szertartást. Jar- chovskýnak az is elég, ha csak felvá­zol egy szituációt. O már abból is egy egész jelenetet komponál. Személyesen melyikük ismerte Hrabalt? Én sosem beszéltem vele, pedig többször is megesett, hogy egy idő­pontban söröztünk az Arany Tigris­ben. Ott ültem mindig az asztaltár­sasága közelében, de sosem men­tem oda hozzá. Nem akartam zavar­ni. A fél szemem azonban mindig rajta tartottam. Távolról figyeltem őt. Petr Šabach beszélt vele. Egy sör­alátétet is őriz tőle, amelyre írt neki valami szellemeset. Mivel Petr is af­féle kocsmai entellektüel, gyorsan közel kerültek egymáshoz. Amíg munkahelye volt, Petr a Cseh Nem­zeti Galériában dolgozott. Diplomás művészettörténészként az volt a fel­adata, hogy a kiállítások megnyitói­ra komolyzenei műsorszámot bizto­sítson. Most már csak az írás tölti ki az életét. Novellái nagyon népszerű­ek a cseh könyvpiacon. Élet mindenáron című alkotásá­val ott volt az Oscarért küzdő leg­jobb öt idegen nyelvű film között. Azóta, hogy a saját példáján ta­pasztalta, mire buknak Holly­woodban, más szempontok alap­ján kezd forgatókönyvet írni Petr Jarchovskýval? Számomra nem lehet szempont, hogy 2001-ben müyen filmeket díja­zott az Amerikai Filmakadémia. Én továbbra is olyan témákat szeretnék feldolgozni, amelyek itt, Közép-Ke- let-Európában fontosak. Nem igaz, hogy egy cseh, magyar vagy lengyel alkotás a világ filmtermését tekintve provinciális. Ha én, mint néző pél­dául finn filmet nézek, nem valami­féle skandináv westernt akarok lát­ni, hanem az érdekel, hogyan élnek az ottani emberek. Amerikát járva az Élet mindenáronnal végérvénye­sen bebizonyosodott számomra: az egyetemes filmművészetben még a legkisebb országnak is megvan a maga helye, ha képes önmaga lenni. Paradox helyzet: egy jó kelet-euró­pai film manapság Amerikából in­dul el a világba. Nem otthonról, ha­nem a tengerentúlról! Még Jan Svérák kollégám esete is erre példa. Amíg a Kolja nem jutott el az Egye­sült Államokba, addig Nyugat-Euró- pa sem tudott róla. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden itt készült film zöld utat kap Amerikába, hiszen az ottani nézőt a hazai nagy stúdiók produkcióin kívül nem nagyon ér­dekli más országok filmgyártása. Friss felmérések szerint a kinti mozi­ba járók mindössze hét százaléka kí­váncsi a külföldi alkotásokra. Az pe­dig nagyon kevés. De ha ugyanennyi néző Csehországban járna cseh fil­mekre, az már számottevő lenne, és fel is lendítené a cseh filmgyártást. Hazai kritikusai a legtöbbször Jin' Menzelhez hasonlítják, talán mert a hatvanas évek cseh új hul­lámának örökségét viszi tovább, és akárcsak Menzel, ön is a tragi­komédia mestere, humort és iró­niát, derűt és melankóliát vegyít lenyűgöző eleganciával. Bár a korai Forman-fümeket is na­gyon szeretem, igazán közel Menzel úr alkotásai állnak hozzám. Mindig kíváncsi vagyok a véleményére. Ha azt mondja: „ezt és ezt gondolja még át”, akkor tudom, azt a képsort nyu­godt szívvel kivághatom. Minden észrevételéért hálás vagyok, mert egy idő után már úgy érzem: túl kö­zelről nézem a fűmet, és ilyenkor már csak a külső szem segíthet. A Pupendo sikere, gondolom, szárnyakat ad a következő mun­kájához. Mai történet. Hanyatt-homlok. Ezt a címet adtam neki. Szerintem na­gyon jó film lesz. Nyelvészeti Műhely Holnap 14.00-kor a Gramma Nyelvi Irodával közös rendezésben kerül sor a Nyelvészeti Műhely újabb ta­lálkozójára az MKKI székházában. Ezúttal A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből című előadást hallhatják majd, melynek alcíme és témája: Szótára­ink, szavaink, szólásaink régen és ma. Előadó vendégeink: Bárdosi Vű- mos, az ELTE BTK francia tanszéké­nek vezetője, a Magyar szólástár fő- szerkesztője és Kiss Gábor, az MTA Nyelvtudományi Intézetének mun­katársa, a TINTA Könyvkiadó igaz­gatója. Szőttes Játszó ház 2003. szeptember 24-én a Szőttes Játszóházban délután 15.00 és 18.00 között kézműves-foglalkozáson ve­hetnek részt a gyerekek H. Méhes Kata és Oláh Attüa vezetésével. Közreműködik Cseh Tamás. Helyszín: Duna Utcai Magyar Tan­nyelvű Alapiskola. Szőttes Táncház este 19.00-tól 23.00-ig a Csemadok nagytermében - a Szőttes táncosaival évadnyitó táncmulatság lesz, melyen a buda­pesti TATROS zenekar lép fel. Kalligram-könyvek bemutatója 2003. szeptember 25-én, 17.00-kor kezdődik a Kalligram Kiadó könyv- bemutatója. Helyszín: MKKI A könyvbemutatón a következő kö­tetek ismertetésére kerül sor: Fukári Valéria: Egy régi alma mater A pozsonyi evangélikus líceum és te­ológiai akadémia utolsó negyven éve(1882-1923) Bemutatja: Csanda Gábor Mészáros András: A felső-magyaror­szági iskolai filozófia lexikona Bemutatja: Németh István Polgár Anikó: Catuüus noster Catullus-olvasatok a 20. századi ma­gyar költészetben Bemutatja: H. Nagy Péter Benyovszky Krisztián: A jelek szerint A detektívtörténet és közép-európai emléknyomai Bemutatja: Keserű József OTTHONUNK A NYELV Kedves Olvasóink! • Csaknem két éve kezdte meg tevé­kenységét a Gramma Nyelvi Iroda, s közönségszolgálata is több mint másfél éve áll az érdeklődők ren­delkezésére. Az iroda egyik fő cél­kitűzése, hogy az adott jogszabályi kereteket figyelembe véve előse­gítse a magyar (és esetlegesen a többi szlovákiai kisebbségi) nyelv minél szélesebb körű nyilvános használatát, s nyelvhasználati kér­désekben gyakorlati tanácsadást nyújtson. Az iroda, illetve a telefo­nos közönségszolgálat eddigi mű­ködése során szerzett tapasztala­taink azt mutatják: szükség van arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt is szó essék az anyanyelvűnk használatával - és általában a nyelvhasználattal - összefüggő kérdésekről, problémákról, lehe­tőségekről stb. Ezért fogadtuk örömmel az Új Szó szerkesztősé­gének kezdeményezését két új ro­vat indítására. Az első rovatban - mely a korábbi Kis Nyelvőr, illetve Nyelvi Tanácsadó jogutódjának” tekinthető - nyelvi-ismeretterjesz­tő írásokat olvashatnak az érdek­lődők; a másikban pedig a ma­gyar, illetve más kisebbségi nyel­vek nyilvános használatára ho­zunk - esetenként fényképekkel il­lusztrált - példákat. Az első rovattal hétfőnként jelent­kezünk, címének ezt választottuk: Otthonunk, a nyelv. A címválasz­tás nem véletlen, hiszen a nyelv - s főként az anyanyelv - nem egysze­rűen a kommunikáció eszköze, ha­nem az ember természetes köze­ge, a családot, egy szakmai közös­séget, egy adott tájegységet, a nemzetet összekötő kulturális-ér­zelmi kapocs. Mindannyian sze­retnénk, ha anyanyelvűnk olyan otthon volna, melyben mindany- nyian jól érezzük magunkat, amelyben biztosan mozgunk, amelyen minden gondolatunkat ki tudjuk fejezni, amelyet minél több helyzetben használhatunk, amely­re támaszkodva más nyelveket is el tudunk sajátítani - ám nem kí­vánjuk felcserélni egyetlen más nyelvvel sem. Az e rovatban közölt írások szándékunk szerint ezért tematikailag sokrétűek lesznek: a konkrét terminológiai, nyelvhasz­nálati kérdésekben nyújtott ta­nácsadáson túl általánosabb té­mákkal is foglalkozni kívánunk. Meg szeretnénk ismertetni olvasó­inkat az élő, változó és változatos, sokszínű nyelvvel, azzal a nyelv­vel, mely - a nyelvtanórán tanul­taktól eltérően - nem csupán kü­lönböző „skatulyákban” található ragokból és képzőkből, igékből és főnevekből, alá- és mellérendelt mondatokból áll. Olyan nyelv- szemlélet kialakítását szeretnénk mindezzel elérni, mely által a szlo­vákiai magyarok bátran, otthono­san képesek mozogni anyanyelv­űkben akár itthon, akár Magyaror­szágon, s maguk is el tudják dön­teni, hogyan célszerű egy-egy helyzetben nyelvileg viselkedni. Az Otthonunk, a nyelv rovat írásai tehát az olvasók nyelvről való is­mereteinek, nyelvi műveltségének az elmélyítését célozzák, tehát a Jakab István által épp harminc éve megfogalmazott cselekvési prog­ram nyomvonalán szeretnénk ha­ladni, természetesen az eltérő tár­sadalmi helyzetnek és tudomá­nyos szemléletnek megfelelően. A később induló másik, Szlovákiá­ban-nem csak szlovákul rovat új­donságnak számít sajtónkban: itt- amint arról fentebb már szóltunk- a szlovákiai kisebbségi nyelvek (elsősorban természetesen a ma­gyar) nyilvános használatát mu­tatjuk be. Tapasztalataink szerint ugyanis sokkal kevesebb helyen látható, olvasható magyar felirat, ill. egyéb szöveg, mint ahány he­lyen arra a jogszabályok alapján lehetőség volna. Szándékunk sze­rint ezt a rovatot olvasóinkkal együtt töltenénk meg tartalom­mal, ezért már most arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek a Gramma Nyelvi Iroda címére ha­gyományos vagy elektronikus for­mában fényképeket, szövegeket, amelyeket a kétnyelvűség pozitív példájaként tudnánk bemutatni. Célunk a jó példák bemutatásán túl az azok követésére való ösztön­zés, s természetesen a tanácsadás - mindez azért: ne fordulhasson elő az, hogy egy magánszemély vagy önkormányzat vagy bárki más csak azért nem használja a magyar nyelvet, mert mondaniva­lóját nem tudja magyarul szabato­san megfogalmazni. A Gramma Nyelvi Iroda munka­társai Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9.00-13.00 között a 0031/550- 42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit. Címünk: GRAMMA, 929 01 Dun. Streda, Bacsák u.420/13, e-mail: eramma&real-neL.sk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom