Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-22 / 217. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 22. KOMMENTÁR Túszok ne legyünk SZILVÁSSY JÓZSEF Kevés nyilvánosságot kapott Magyarországon - nálunk pedig szinte semmilyet - az a hír, hogy a budapesti Országos Választási Bizottság múlt csütörtökön hitelesítette annak az aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amely népszavazást kezdeményez a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében. A Magyarok Világ- szövetsége indítványozóként erre a kérdésre szeretne a remélt referendumban választ kérni a magyarországi polgároktól: „akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó állampolgár, aki magyar nemzetiségét, a 2001.évi LXII.tv.19. paragrafusa szerint magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Két szempontból is fontosnak tartom az MVSZ kezdeményezését és az OVB döntését. Főleg azért, mert kiderül, vajon sikerült-e összegyűjteni a népszavazás kiírásához szükséges 200 ezer aláírást. Más szóval: van-e Magyarországon társadalmi igény és akarat ahhoz, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgárságot kapjanak. Ha lesz, akkor kiírják népszavazást és ha eredményes lenne, akkor pedig az Országgyűlésnek kellene szakmai és politikai szempontból is teljes mértékben megalapozott döntést hoznia. így aztán végre kiderülhetne az is, vajon melyik anyaországi párt és civil szerveződés viseli valóban szívén a határon túli magyarok ügyét, s melyik használja fel ezt a kényes kérdést saját, önző céljaira. Nem ok nélkül említem ezt, mert idestova öt évvel ezelőtt ugyancsak felmerült a kettős állampolgárság igénye, amelyet az 1998-as választási kampányban elsősorban a Fidesz karolt fel. Aztán győzött, és meghatározó kormányzati tényező lett a párt, majd szép csendben levették - nyilván jól tudják, miért - a napirendről ennek az ígéretnek a valóra váltását. Cserébe kirukkoltak a státustörvénnyel, amelynek szomorú története szemünk láttára, olykor a hátunkon csattanva pereg mindmáig. Mi több: az Orbán-kabinet akkori partnerétől, a Magyarok Világszövetségétől minden állami támogatást is megvont, miután nem jelöltjüket, Boross Pétert választották elnökké. Ugyanilyen vargabetűket ír le mostanság a Medgyessy-kormány is, amely először valósággal lesöpörte a vajdasági magyarok kezdeményezését, majd a hazai ellenzék és a külhoni nemzetrész nyomására hozzálátott a kérelem szakmai elemzéséhez. Amire nagy szükség van, hiszen Magyarországot már az uniós szerződés is köti. Bársony András külügyi államtitkár lapunkban is hangsúlyozta, hogy a kettős állampolgárság intézménye már hatályos a magyar jogrendben. Leginkább tehát módosításról lehetne szó. Balsai András, az MDF szakértője, neves alkotmányjogász viszont tegnap azt hangoztatta, hogy a kettős magyar állampolgárság problémaköre kizárólag belpolitikai kérdés. A legfőbb ideje hát rendet vágni ebben a politikai és jogi dzsungelben. Csitulnia kellene a hangzavarnak is, hogy ezúttal és sokadszor ne legyünk túszai a magyarországi belpolitikai csatározásoknak. Az MVSZ kezdeményezése meghozhatja a remélt tisztulást, mert az mindenképpen kiderül, hogy a magyarországi és az uniós jogrend alapján mi lehet a reális törekvés. S mi az, amit az anyaországi társadalom többsége is politikai maszlagnak ítél meg. Korosodó levelibékák TÓTH MIHÁLY Nagy úr a muszáj! Tévéállomásaink az időjárás-előrejelzésben a költ- séglefaragási kényszernek engedve doktorált meteorológusok helyett miniszoknyás időjósokat, szlovák köznyelven mondva rosničkákat, azaz levelibékákat alkalmaznak. Azóta ha valamelyik szlovákiai tévéállomás bemondója közli velem, hogy időjárás-jelentés következik, azonmód kikapcsolom a készüléket, vagy átkapcsolom Bécsre, Prágára vagy Budapestre. Hogy meghallgassam ugyanazt a prognózist, amit a pozsonyi levelibéka is mondott volna. Szívesebben látom, hallgatom, ha gyanítható, hogy az előrejelző érti is, amit mond. Egy levelibékától megtudtam, hogy ebben a meglehetősen új szakmában az esetek többségében tévésszemélyiséggé válásról álmodoznak. Olyan rosnička még nem született, aki meteorológiából szeretne doktorátust szerezni. Néhány év alatt kiderül, megvalósul- e az álom, vagy tanárnő, agronómus, titkárnő vagy háziasszony lesz belőle. A szlovák belpolitika diagnózisát kutatva az ország elitjének egy része arra gyanakszik, hogy a krízis a 14 éve megdöntött rendszerben gyökerezik. Mások nemzeti sajátságokkal, vagy vérmérséklettel próbálják magyarázni a politikai osztály rossz bizonyítványát. Van, aki titokzatos összeesküvést emleget, de nem hajlandó elárulni, ki esküdött össze, pedig tudja... Kérdés, nem abban gyökerezik-e a válság, hogy 1989 és 1990 fordulóján olyanok alapítottak pártot, akiknek kurázsijuk volt, de tapasztalatuk semmi. Legfeljebb annyi, mint a tévébeli levelibékáknak az időjárás-előrejelzésben. Van, amiben a rosnička hasonlít politikánk főszereplőihez, és van, amiben különbözik tőlük. Abban hasonlít, hogy ha akár az egyik, akár a másik megszólal, egy átlagosan tájékozott honpolgár meg tudja saccolni, melyikük hány pénzt ér. Igazságos volt és természetes, hogy 1989 ősze után majdnem vadonatúj politikai garnitúra lépett színpadra. Ezúttal hagyjuk figyelmen kívül azokat a melléfogásokat, amelyeket a rendszerváltás közvetlen résztvevői elkövettek, és amelyek nyomán máig nem tudunk megszabadulni a konszolidátor múltú Husák-huszároktól. Történelmi jóvátételnek tekinthetjük, hogy ismét létrejött a többpártrendszer. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pártok vezetésében helyet kapott, a televízióéhoz hasonló levelibékák szinte mind komolyan vették a politikai személyiséggé válást. Tessék elképzelni egy levelibékát, aki 14 éve ülte meg 18. születésnapját, és még mindig miniszoknyában brekegi az időjárás-jelentést. És nem nehéz elképzelnünk azt, akinek csak két mondatot kell elmondania a parlamentben, és pontosan megállapítható róla, mennyit sajátított el „meteorológiából”. Szlovákiában 14 év alatt a pártstruktúra állandó újrarendeződésének lehettünk tanúi. A kiugrásokat és a máshová csatlakozásokat mindig alvezérek szervezték, akik új pártjukban se voltak kiselejtezhetek. így 1992 óta alig rotálódon a pártelit. Vegyük csak szemügyre, mennyire változatlan maradt például a szlovákiai magyar pártok (később pán) főszereplőinek lajstroma. Már réges-rég a bolsevikokéra emlékeztet az MKP egysége és frakciónélkülisége, de azért még mindig számon tartják, küíön-külön melyik funkcionárius Duray, Bugár vagy A. Nagy kutyája kölyke.- Képzeld, a gyerek oroszt is tanul külön órákon, mert jól fizető állást kapott az ukrán maffiánál! (Lehoczki István rajza) Jelenleg az MKP mindössze egy szűk elit réteg álláspontját képviselő pártra emlékeztet Elfelejtett platformok Aki hosszabb ideje nyomon követi a szlovákiai politikai életet, észrevehette, hogy a többi kormánypárttal ellentétben az MKP pártköreiben nem mutatkoznak a szakadás jelei. Komoly elvi és gyakorlati nézetkülönbségekről, konfliktusokról a párton belül (csekély kivételektől eltekintve) nem érkezik hír. Képviselőink egységesen, töretlenül osszák a közös álláspontot minden országos mérvű kérdésben. TOKÁR GÉZA Ez a tény részben örvendetes, hisz a személyi ellentétek igencsak bomlasztó hatással vannak a pártegységre, másrészt viszont felmerül a kérdés: teret kap-e egyáltalán a pártpolitikában egyfajta alternatív irányvonal (ha úgy tetszik, nevezzük belső ellenzéknek). A Magyar Koalíció Pártját három, részben eltérő szemléletű és értékrendű párt alapította, a liberális Magyar Polgári Párt (MPP), az eredetileg a kereszténydemokraták „magyar tagozataként” működő Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) és az összes felvidéki kisebbség érdekképviseletét zászlójára tűző Együttélés. Hála Mečiar választási törvényének, megvalósult a sokak által csak legszebb álmaikban remélt magyar összefogás, létrejött a magyar egységpárt. E „szuperpárt” politikai irányvonala névleg magában foglalja a felvidéki magyarok nézeteinek egészét. Az egyesülés sajátossága tehát, hogy mind a jobboldali, mind a liberális és baloldali beállítottságú felvidéki magyarság szavazataiért száll ringbe. Természetesen minden pártnak egységes irányvonalra van szüksége, de mivel az MKP választói spektruma rendkívül széles, törvényszerűnek tűnt egyes csoportok kirekesztődése a pártvezetés felsőbb köreiből. Ennek kiküszöbölésére az alapgondolat szerint a különböző világnézetek képviselői platformokba tömörülve őrizték yolna meg a szabad véleménynyilvánításjogát. A terv nem bukott meg látványosan, sokkal inkább (tudatosan?) elfelejtődött, kikerült a köztudatból. Mára kevesen tudatosítják, hogy milyen fontos szerepe lett volna a platformoknak: a közakarat érvényesítése, vagy a legrosszabb esetben is a „nép hangjának” hallatása. A platformok képviselhették volna az elődpártok politikai irányvonalát, megfelelő képviselethez juthattak volna (párton belül) a földművesek, vállalkozók vagy akár a radikálisabb érzelműek is. Előnye a megoldásnak tehát, hogy a választópolgárok jóval szélesebb csoportja van képviselve és ezáltal megKevesen tudatosítják, milyen fontos szerepe lett volna a platformoknak. hallgatva. Hasonló jellegű, párton belüli szerveződések jelenléte az igazi garancia arra, hogy az MKP képes igazi fórumává válni a felvidéki magyarságnak. Ajelenlegi állapotban az MKP szerkezetileg óhatatlanul egy centralizált, mindössze egy szűk elit réteg álláspontját képviselő pártra emlékeztet. Mivel a platformokhoz tartozás ténye nyilvános, árnyaltabbá teszi az egyes politikusokról alkotott képet és bizonyos idő elteltével óhatatlanul is ahhoz vezet, hogy az egyes irányzatok valódi erejükkel, hatalmukkal lesznek képviselve a párton belül. Megszűnik az elméleti lehetősége annak, hogy egyes kicsi, de jól szervezett érdekcsoportok uralják a politikai szférát. Nem szabad elhallgatni a fenti modell legnagyobb negatívumát sem, hiszen a pártdemokrácia abszolút megvalósítása rendkívül nehézkessé és bürokratikussá teheti a véleményalkotási folyamatot. Még mindig jobb azonban önkéntesen behatárolni és lassítani a döntéshozást a pártban, mint szépen lassan elveszteni a tömegek nehezen megszerzett bizalmát. A hatalmi harc a platformrendszer híján a háttérben marad, zárt ajtók mögött zajlik le, amelynek vesztesei automatikusan kiesnek a pártkörökből a visszatérés minden lehetősége nélkül. Előbb-utóbb eljutunk arra a pontra - a legfelsőbb vezetés minden jó szándéka ellenére is -, hogy a helyi pártszervezetekben különválik a pártelit és a nép támogatását biztosan élvező, de kegyvesztett réteg. Egyes jelek arra mutatnak, hogy ez a folyamat már elkezdődött: erre utal például az a tény, hogy a múlt évi helyhatósági választások kiértékelése a párt szereplése szempontjából még mindig nem történt meg. Egy ilyen nagy mértékű változás természetesen időbe telik, sikere sok apró tényezőtől függ. Mindenekelőtt szükség van a vezetőség támogatására, egy korrekt belpolitikai légkörre, a személyes ellentéteken való felülemelkedésre. Nehéz lépés, de idővel bizonyosan elkerülhetetlenné válik. Előre gondolkozni még mindig jobb, mint egy majdan elkövetkező választáson szembenézni a valósággal és vereséget szenvedni, melynek nem csak a politikai elit, hanem az egész felvidéki magyarság is a kárát látja. Hiába vagyunk Európa küszöbén, parlamenti képviseletünk elvesztése vagy súlyának megcsappanása roppantul kellemetlenül érintene bennünket... A szerző politológus hallgató TALLÓZÓ SUNDAY MIRROR • Szaddám Húszéin száműzetésbe vonulásának lehetővé tételéről folynak tárgyalások az amerikai megszálló hatóságok és a volt iraki elnök képviselői között; Húszéin cserébe értesülésekkel szolgálna a tömeg- pusztító fegyverekről és az általa kimenekített dollármilliók hollétéről - írta a Sunday Mirror, amely szerint azonban az amerikaiak csak az egykori diktátor tartózkodási helyét próbálják azonosítani a kapcsolat- felvétel révén, és nem hajlandók alkura. A brit lap értesülése szerint a kilenc napja folyó tárgyalásokon Fehéroroszország merült fel a volt diktátor lehetséges letelepedési helyszíneként. A cikk szerint Húszéin egy angolul beszélő képviselője Tikritben, a szövetségesek által eltávolított volt elnök szülővárosában szeptember 12-én jelentkezett a helyi amerikai hatóságoknál, az amerikai katonai hatóságok azóta folyamatosan váltanak üzeneteket a volt iraki elnökkel a rádió „és más eszközök” segítségével - áll a Sunday Mirror értesülésében. A brit lap iraki forrásai szerint a tárgyalások Ricardo Sanchez tábornoknak, az Irakban állomásozó amerikai erők főparancsnokának közvetlen irányítása alatt folynak, de az összehangolást Condoleezza Rice, George Bush amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója végzi. A forrás szerint Húszéin azért döntött a kapcsolatfelvétel mellett, mert „csapdahelyzetbe került, és mind kevesebb ember hajlandó neki menedéket nyújtani”. A volt diktátor fegyveresek kíséretében érkezik meg egy- egy rejtekhelyre, és mielőtt távozna, kísérői halállal fenyegetik meg a „vendéglátókat” arra az esetre, ha beszélnének - áll a Sunday Mirror cikkében. POLITBJURO . A Vlagyimir Putyin orosz elnök által létrehozni javasolt orosz-ukrán- fehérorosz-kazah egységes gazdasági térség, amelyről a négy állam elnöke a jaltai FÁK-csúcson írt alá szerződést, alighanem a legnagyratö- rőbb kísérlet arra, hogy életet leheljenek a halódó közösségbe - írta az orosz hetilap. A tervet még februárban terjesztette elő Putyin, aki nemzetek feletti irányító szervet, távlatilag pedig közös valuta bevezetését szorgalmazta. E feltételeket azonban nem tudta elfogadtatni a szuverenitását leginkább féltő Ukrajnával, pedig meggyőzésére Moszkva kedvezményes gabonaszállítást is ígért. A hét második felében az ukrajnai Krím félszigeten megtartott FÁK- csúcson a négy elnök így csak a szerződés „puha” változatát tudta aláírni. A felek először szabadkereskedelmi övezetet hoznak létre, és összehangolják törvényeiket, majd vámunióra lépnek, végül eltörlik a vámkorlátozásokat. A kijevi kormány egy hete még ezt a tervet is ellenezte, mondván, hogy zavarja Ukrajna európai integrációját. Az ukrán „nacionalizmus fővárosában”, a nyugati Lembergben (Lviv) tüntetést rendeztek, Moszkva új impériumának, kis Szovjetuniónak nevezve a törekvést. A jaltai csúcsértekezlet szinte a nyilvánosság teljes kizárásával zajlott. Az érintett négy állam lakossága alig tud valamit a térséggel kapcsolatos tervekről, s a közvélemény megkérdezése nincs napirenden. Egy ukrán újságíró kérdésére - nem a Szovjetunió burkolt újrateremtéséről van-e szó - Putyin szinte magából kikelve közölte: „Ez butaság, ostobaság, sületlenség. Ez a fejezet hősies, alkotó és tragikus is volt, de lezárult, túl vagyunk rajta”. Visszhang C. J. 84 éves nyugdíjas olvasói levelére - Új Szó, 2003. 9. 18. Szó sincs ellentmondásról Örömmel fogadjuk, hogy figyelemmel kíséri az agráriumra és vidék- fejlesztésre szánt uniós források elosztásának kérdését, hiszen ez egyike az MKP prioritásainak. Fel kell azonban hívnunk a figyelmét, hogy Gyurovszky László építésügyi és vidékfejlesztési miniszter, illetve Bugár Béla elnök által említett támogatások két különböző forrásból származnak. Míg első esetben strukturális alapokról van szó, melyek merítéséhez pályázatok kidolgozása, illetve önrész biztosítása szükséges, addig az utóbbiban ún. közvetlen kifizetésekről beszélünk, melyek alanyi jogon illetik meg az azokra jogosultakat.' A vidékfejlesztésre szánt strukturális alapok kezelésében az elmúlt hetekben valóban történt változás, hiszen a kormány döntésének értelmében azok átkerültek a mezőgazdasági minisztérium kompetenciájából az építésügyi és régiófejlesztési tárca kezelése alá, miközben, amint azt Gyurovszky László miniszter az Új Szóban kifejtette, a mezőgazdasági és szociális alap szlovákiai részesedése valóban meghaladja a többi ország szintjét. Bugár Béla pártelnök viszont a gazdáknak járó úgynevezett közvetlen kifizetésekről beszélt, melyek a mezőgazdasági tárcához tartoznak. Az európai közösségekhez való csatlakozási szerződés értelmében az újonnan csatlakozó országok a mostani tagok támogatási szintjének 25 százalékát kapják uniós forrásokból, ezek azonban a hazai költségvetésből 55 százalékra egészíthetők ki. A 2004-es költségvetés összeállításánál az MKP első számú prioritásaként jelölte meg a közvetlen agrártámogatások maximális mértékű, tehát 55 százalékig történő kiegészítését. Bugár Béla elnök ezekről a pénzekről beszélt, amikor a hazai támogatások összegét, különböző mértékű kiegészítés mellett, összevetette a környező országok azonos adataival. Semmiképp sincs tehát ellentmondás Gyurovszky László és Bugár Béla szavai közt. Észrevételeit és hozzászólásait továbbra is szívesen fogadjuk. Pokstaller Lívia, az MKP sajtószóvivője
