Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-20 / 216. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 20. Családi kör A közvélemény szerint nők a szenvedő alanyai, pedig ugyanúgy elérheti a férfit is, ha a felettese nő A szexuális zaklatás FIGYELEMFELKELTŐ szexuális zaklatás külföldi esetei általában nagy publicitást élveznek a sajtóban és egyéb médiumokban, s többnyire jókora botrányt kavarnak, noha szociológiai felmérések szerint nálunk is majdnem hogy napi gyakoriságúak. Gyakran megesik, hogy a közvélemény romantikus illúziókat táplál a .jóhiszemű” felettesről, aki semmi rosszra nem gondolt. Pedig romantikáról például egy fizetésemelés szexuális hajlandósághoz kötésében szó sincs. Legfeljebb egy ősrégi csö- kevényről: a korládan tekintélytiszteletről és a bátorsághiányról. Meg a közönyről: a sértett fél fölöslegesnek tartja, hogy ujjat húzzon a felettesével. Nem igazán fogadható el az az érvelés sem, hogy a beosztott tapasztalatlan, nem eléggé felvilágosult, nem ismeri jogait, vagy esedeg otthon, családon belül is szexuális zaklatásnak van kitéve, magyarán: megszokta. Az sem lehet mentség, hogy nincs rá törvény, mármint a zaklatás elleni hathatós védelemre. Mert van: az általános emberi szabadságjogok chartája vagy a polgári törvénykönyv ide vonatkozó cikkei félremagyarázhatatlanok. A TÖRVÉNY NEM ELÉG Nem árt ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az ún. szexuális diszkrimináció nem szüntethető meg ellene hozott törvénnyel, erre számos ország lehetne példa. Sok országban hoztak ilyen törvényt, a potenciális bűnösöket mégsem rettenti vissza - a törvényhozók és -alkotók ismert szomorú tapasztalata: a büntetés bevezetése nincs feltétlenül hatással a bűncselekményekre. Ha valaki lényéből eredően hajlamos arra, hogy másokat megalázzon, azt a törvény nem állítja meg. S egy ilyen törvény meghozása eredményeként további problémákkal kell számolniuk a gyengébbeknek. „Mihelyt bevezetnek egy ilyen törvényt, nem vagyok hajlandó nőket alkalmazni. Nem őrültem meg! Ekkora kockázatot nem vállalok!” - mondja egy férfi vállalkozó. „Nem vagyok beteg. Ellenkezőleg, azt, hogy a nőnemű munkatársaimnak különböző bókokat mondok, ne adj’ isten megdicsérem a ruhájukat, egészséges dolognak tartom. Nyilván azért, mert látom, hogy ez nekik is tetszik. De ha valaki szexuális zaklatással vádolna azért, mert mondjuk, elmarasztalnám a lustasága vagy egyéb kihágása miatt, akkor valóban nem tudom, mit tehetnék” - hangzik egy másik vélemény. Való igaz: a nők is, a férfiak is szeretik, ha megdicsérik, vagy akár csak észreveszik őket. Megszokott környezetben a szokásos bókok, akárcsak az egyéb udvariassági vagy kedvességi rituálék nem természetellenesek, ellenkezőleg, a nem kívánatos monotóniát, a steril, embertelen munkavégzést oldják, teszik emberibbé... MIRŐL IS VAN SZÓ? Szexuális zaklatásnak számít a nem kívánt nemi közeledés, szexuális óhaj vagy bárminemű olyan viselkedés, mely a nemiséggel összefügg, abban az esetben, ha: ♦ az ilyesfajta nyomás közvetve vagy közvetlenül egy állás odaítélésének feltételéül szolgál, ♦ szerepet játszik bizonyos poszt betöltésének odaítélésében, munkaköri kötelezettségek megítélésében, esetleg fizetésemelés jóváhagyásában az ilyen nyomásnak való engedés vagy éppen ennek visszautasítása, ♦ az ilyen jellegű tárgyalás tudatosan és akaratlanul is befolyásolja a munkateljesítményt, vagy a munkahelyen nem kívánatos, a munkavégzést károsan befolyásoló, félelmet keltő atmoszférát teremt. A szexuális zaklatásnak különböző megnyilvánulási formája lehet, az ízléstelen megjegyzésektől és viccektől kezdve a tapogatáson, ártatlannak tűnő simogatáson, fenékcsipkedésen át egészen a nemi erőszakig. Mert amíg két ember kölcsönösen örömmel közeledik vagy vonzódik egymáshoz, addig flörtölésről vagy barátságról van szó, de mihelyt a kapcsolat egyoldalú, sőt mi több tiszteletlen, a másik számára kifejezetten kényelmetlen, már zaklatásról beszélünk. Az Európai Unió államaiban komoly, részletes ajánlások kötelezik a munkaadókat arra, hogy a munkahelyen hozzák nyilvánosságra a zaklatás tilalmát, alakítsanak olyan bizottságokat, amelyekhez az esetleges érintettek panaszukkal fordulhatnak, s természetesen adekvát módon büntessék meg az elkövetőket. Svédországban például egyéves börtönbüntetés jár szexuális háborgatásért, Izlandon akár két évre is rács mögé kerülhet a tettes, ha vétke bizonyítható. Nem számít szexuális zaklatásnak, ha egy kolléga vagy akár a főnök is, kifejezi szexuális vonzódását, esetleg találkát is kér, már ha ezzel nem kényszeríti lépésre partnerét, sőt ez neki is tetszik. Az sem illik természetesen e fogalomkörbe, ha valaki munkahelyén szerelmi viszonyt folytat kollégájával, beosztottjával, felettesével a fent említett kritériumok szerint. A szexuális zaklatás abban a pillanatban alakulhat ki, mikor az egyik fél visszautasítja a másikat, s az hatalmának birtokában valamilyen módon ezt megtorolja. A visszautasítás nem lehet ok a zaklatásra. Ha valaki világosan a másik tudomására juttatja, hogy számára közeledése kellemetlen, akkor annak a másiknak ezt maradéktalanul respektálnia kell! Mint ahogy mindenről, a szexuális zaklatásról is különböző elképzelések élnek a köztudatban, melyeknek azonban a legkisebb közük sincs a valósághoz. Ilyen például az a vélemény, mely szerint a szexuális zaklatásnak kinevezett valami csupán természetes, normális emberi reakció. Pedig ha valaki egy állásajánlatot szexuális szolgáltatásokhoz köt, az határozottan nem viselkedik természetes, normális emberi módon. Az a hatalmát fitogtatva eszközül használja a szexet. Ez az elfogadhatatlan módszer egyedül az emberek manipulálására szolgál, miközben mélységesen degradáló és megalázó. Sokan azt hiszik, hogy ha a főnök találkozóra hívja beosztottját, ezzel már kimerítette a szexuális zaklatás fogalmát. Ez nem így van, viszont meg kell hagyni annak lehetőségét, hogy a meghívott ezt a találkát visz- szautasítsa anélkül, hogy később ebből bármiféle kára is származhatna. Egyre nő azoknak a száma, akik azt hangoztatják, hogy a szexuális zaklatást bírósági úton kell orvosolni. Pedig a bíróság nem sokat segíthet a zaklatott lelki állapotán vagy munkahelyi beosztásán. Ezt a problémát a legtanácsosabb a munkáltató bevonásával egyedül megoldani. Ha a munkahely nem nyújt ehhez kellő segítséget, tudatosítani kell, hogy nem méltó a tisztességes emberek munkájára, s ott kell hagyni. HA ÖNNEL IS MEGTÖRTÉNIK? Mindenkivel megtörténhet. Olvasunk, hallunk róla, jó tanácsokat kapunk: ne törődjünk vele, jelentsük föl, hagyjuk ott a munkahelyünket. Igen ám, de mi van akkor, ha ez valóban megtörténik? Nem olyan egyszerű nem törődni vele, még kevésbé feljelentést tenni valaki ellen, akivel nap mint nap együtt kell dolgoznia az embernek. Otthagyni a munkahelyet pedig csak az képes, akinek egyébként is biztos anyagi háttere van. Talán a fejlett nyugati társadalmak esetében helyénvaló lehet ez a tanács. Mindenképpen azt kell tudatosítani elsősorban is, ha egy fölöttes a munkahelyen azzal kényszerít Valakit szexuális kapcsolatra, hogy visszautasító magatartás esetén ez befolyásolja beosztottja anyagi helyzetét, karrierjét, akkor egyértelműen beteg lelkületű emberrel állunk szemben, aki tele van komplexusokkal, s oly módon próbál szabadulni tőlük, hogy visszaél hatalmi helyzetével. A legfontosabb, hogy Ön ilyen esetben: ♦ Ne vádolja önmagát! Ne gondolja, hogy talán félreérthetően viselkedett, s ezzel válthatta ki a nem kívánt közeledést. ♦ Védekezzék! Adja tudtára a kellemetlenkedőnek, hogy viselkedésével a terhére van. Ne féljen a határozott fellépéstől, a keményebb szavaktól sem, üyen esetben megengedhetnek, hiszen ő kezdte. Ha egyértelmű figyelmeztetése is hiábavaló volna, adja oda neki ugyanezt írásban is, melynek másolatát tartsa magánál, hogy szükség esetén bizonyítékkal szolgálhasson. ♦ Ne szenvedje el csöndben a történteket! A zaklató ugyanis arra számít, hogy szégyellősen hallgatni fog. Beszélje meg a dolgot kollégáival, hátha ők is ugyanebben a cipőben járnak. Mondja el a partnerének is. ♦ Ha mindennek ellenére megismétlődik a helyzet, beszéljen zakla- tója főnökeivel, de előtte fontolja meg, nehogy magának ártson vele. A következményeket ugyanis az elkövetőnek kellene viselnie, nem Önnek. ♦ Ha a munkáltatója sem segít problémája megoldásában, valószínűleg nem jó cégnél dolgozik. Megéri? ♦ Ha mégis bírósági úton óhajtja rendezni a dolgot, nálunk az alapvető emberi és szabadságjogok törvénycikkeire hivatkozhat, (ún) HÍVATLAN LÁTOGATÓK Lisztbogár SZTRECSKÓ RUDOLF A gyászbogarak (Tenebrionidae) családjának tagjai nagyrészt fekete színűek - innen kapták összefoglaló nevüket; tudnunk kell azonban, hogy másutt, főleg a trópusokon színpompás képviselőik is élnek. Nálunk mintegy száz fajukat ismerik. Több életteret népesítenek be, a puszták homokos talaján éppúgy megtaláljuk őket, mint az avarban, a taplógombákban, az egyenletes meleget biztosító istállókban, madarak fészkében, emlősök vackában. Szép számban élnek az odvas fák korhadékában, a falisztben is ez utóbbi helyen élő fajok kaptak rá fontos élelmiszer-alapanyagunkra, a lisztre. Legismertebb közülük a 12-18 mm nagyságú, fényes fekete, olykor gesztenyebarna nagy lisztbogár vagy csak lisztbogár (Tenebrio molitor). Gyakori a természetben is, de elsősorban a lisztben és különféle száraz élelmiszerben okozott jelentős kártételei révén ismerjük. Az állat hosszant barázdált fedőszárnyai összenőttek, ezért röpképtelen. A megtermékenyített nőstények szabadban az avarba, az emberi létesítményekben élők (pékségek, élelmiszerraktárak, háztartások) lisztbe, valamint szárított kenyérbe, prézlibe, korpába rakják petéiket. A sárgásbarnás lárvát, ismertebb nevén lisztkukacot egyébként nagy mennyiségben tenyésztik is, mivel a rovarevő díszállatok - madarak, hüllők, kétéltűek, kisemlősök - kiváló táplálékául szolgál, amellett könnyen tenyészthető. A lisztbogár az egész világba széthurcolt közismert készletkártevő. Hamar megjelenhet az éléskamránkban is - ilyenkor a megtámadott lisztet vagy élelmiszert gondosan válasszuk el a többi résztől és semmisítsük meg, lehetőleg elégetéssel. Ezután a készleteinket naponta vizsgáljuk át, így az esetleges túlélőktől már könnyen megszabadulhatunk. A NYOMOZÓ NAPLÓJÁBÓL Szabad egy szóra...? PIERZCHALA JÓZSEF A város külső kerületében pompás hétvégi házak sorakoznak. A parcella részét képezi a gondozott tenyérnyi kert. Ünnepnapokon, hétvégeken legtöbb a kilátogató tulajdonos. Az ember itt közelebb érzi a földet, a természetet. A nyomozó feleségével hetente érkezik.- Energiával töltődöm, ha semmit nem teszek, nyugtató a szél su- sogását hallgatni - állítja.- Végtelennek tűnik a csend, az éjszaka sötétje, eső után a felszálló vízpára - ecseteli munkatársainak rendszerint munkahét kezdetén. Nyár közepén tikkasztó melegben várostól távol szólította kötelessége. A felesége, Ilonka egyedül érkezett a nyaralóba, pontosabban a család kedvencével, az okos bokszer kutyával, Pajtival. A hűséges állat minden esetben teljesíti gazdája parancsát. Az utasításnak megfelelően órákon át egy helyben posztok Gyakran kutya úrnak szólítják, ilyenkor barátságosan pörgeti rövid farkát, löbögő pofáját nyalogatja. A bekerített kerten túl használaton kívüli legelőn néhány méter átmérőjű szeder- és málnabokor kínálja ízletes gyümölcsét. A kerttulajdonosok közül többen családostól gyűjtik. Szörp, befőtt, lekvár, bor készül a vitaminokban gazdag finomságokból. A szederbefőttről az újság szakrovatában közölt írás bevált. A kompodé mérsékeli a lázat, hatása gyógyító. A nyomozó felesége úgy tervezte, meglepi férjét néhány üveg szederbefőttel, amihez a gyümölcsöt maga szedi. Azon a délutánon kutya úr vigyázott a kerti portára. Lassan telt a műanyag vödör. A szúrós bokor kíméletlen! Véresre csikargatja a fedetlenül hagyott testrészt, átszúrja a ruhát, a nadrágot. Szedés közben elmerülve észre sem vette, hogy eltávolodott a kerttől, ahol munkanap lévén, alig voltak emberek. Jól öltözött, tőle fiatalabb férfi lépett elő a szederbokor mögül. Állát szakáll takarta, gondozott hosszú haja copfba kötve. Karja tetovált, bő nadrágja divatos.- Szabad egy szóra, asszonyom? - próbálkozott az ismerkedéssel. Választ nem várva folytatta. - Ön rendkívül csinos, nem illik magát összeszurkáltatni ezzel a vacak bokorral - kedveskedett, kezével a bokor felé mutatott. Ilonka összerezzent. Körülnézett. Senki nem volt a közelben. A fiatalember közelebb lépett.- Ha nem hallgat rám, legalább engedje, hogy segítsek - ajánlotta nyájasan magát.- Nem, és maradjon ott, ahol van! - szólt parancsolóan az asz- szony. - Különben...- Különben? - ismételte gúnyosan a fiatalember. Tekintetéből elszántság, erőszak sugárzott. Eszébe jutott a férjétől névnapjára kapott ezüst nyaklánc és a rajta függő pici, ezüstsíp. A kert felé fordult. Szájához emelte, jó erősen megfújta. Nevetett a fiatalember:- Nocsak, nocsak, hívja a díszőrséget? - gúnyolódott tovább. Karnyújtásnyira volt az ijedtségtől remegő asszonytól, amikor rettenetes morgás hasította a levegőt, Pajti kutya akkor már lógó nyelvvel lihegett gazdája mellett. A jött-ment botját fenyegetően emelte a kutya irányában. A bokszer hátsó lábaira támaszkodott ugrásra készen, vicsorítva várta a következő parancsot. Elővillant hófehér tépőfoga. A támadó mozdulni sem mert. Botját kiejtve kezéből, elismerte vereségét, kezét felemelte.- Akkor menjünk! Nyugodtan lépkedjen, csak előre nézzen - parancsolta határozottan az asszony. - Tudja, a kutyát nem én idomítottam, nem is fogad mindig szót, annyit azért mondhatok, ha fogai között csontot érez, akkor sem engedi el, ha elroppantotta - mutatott büszkén Pajtira. A támadó sápadtan engedelmeskedett. A telefonhívásra a nyomozótiszt helyettese azonnal a helyszínen termett.- Tudom, elég volt mára az izgalomból, azért mégis elmondom. A napokban ismeretlen erőszakoskodóra kaptunk feljelentést. A megerőszakolt hölgy által adott személyleírás egyezik az önt molesztáló férfi küllemével - bökött mutatóujjával a megbilincselt felé. Ezen a napon kijutott a dicséretből kutya úrnak. A szokványosnál nagyobb velős csontot addig tartotta fogai között, amíg apró darabokra nem rágta.
