Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-03 / 202. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Egzotikus bazár. MALINÁK ISTVÁN Fordulópontnak neveztük a bagdadi ENSZ-központ augusztus 19-i fel- robbantását, egyrészt azért, mert a merénylet célpontja első ízben nem a „megszálló” hadsereg volt, hanem egy civü szervezet, másrészt azért, mert a módszer nem üleszkedett az addigi gerülaakciók sorába, hanem az ismert (arab) terrorszervezetek keze nyomát viselte magán, harmadrészt pedig azért, mert erős lökést adott az USA-nak arra, hogy újragondolja iraki (biztonság)politikáját. A bagdadi után tíz nappal, augusztus 29-én a síiták szent városában, Nedzsefben még véresebb, négyszer annyi halálos áldozatot követelő merényletet követtek el. Nyilvánvaló, hogy a fő célpont az egyik legtekintélyesebb síita vallási vezető, Szaddám Húszéin régi ellenfele, a külföldi száműzetésből hazatért Bakir al-Hakím ajatollah volt. Ez a merénylet már az iraki belső hatalmi harc, a jövőbeni iraki állam jellegéért folyó harc része is. És még inkább sürgetőbbé tette az amerikai politika módosításának fontosságát. Ennek egyik jeleként értékelhető, hogy nagy gyorsan kinevezték az ideiglenes iraki kormány minisztereit, s a lista megpróbálja tükrözni az ország etnikai és vallási összetételét. A másik jel, hogy az amerikaiak olyan félkatonai alakulatok létrehozásáról tárgyalnak törzsi és vallási vezetőkkel, amelyek a rendfenntartásban nyújtanának segítséget. A dolognak megvan a kockázata, de tény, hogy az amerikai hadsereggel szemben legalább ismernék a helyi viszonyokat. Márpedig ez kulcskérdéssé lépett elő. A lényeget a bagdadi merénylet után Rumsfeld védelmi miniszter mondta ki: nem több amerikai katonára, hanem sokkal több megbízható információra van szükségük Irakban. Az amerikai csapatoknál pedig minőségi változásra: a harcoló alakulatokat a rendfenntartásban járatosakra kell lecserélni. A helyi viszonyok nem ismerete, a leegyszerűsített sablonok alkalmazása katasztrofális következményekkel jár. Az eddigi sablon az volt, hogy az iraki lakosság hatvan százaléka síita muzulmán, a síitákat a Szaddám-re- zsim mostohagyerekként kezelte, vezetőiket üldözte. Az amerikaiak ezért fő erőiket a Bagdad és Tikrít (Szaddám szülőhelye) közötti, szunnita háromszögnek nevezett térségbeli tisztogatásokra összpontosították. A síitákra nem fordítottak kellő figyelmet és erőt, mondván, tőlük nem kell tartani. Pedig közöttük is éles harc dűl, a régi ajatolla- hokkal szembefordultak a fiatal radikálisok, a külföldről - Iránból - hazatért síita vezetőkkel a helyiek. A liberálisabbak egyetértenek egy amerikai segítséggel létrehozandó demokratikusabb rendszerrel, a konzervatívak viszont az iránihoz hasonló iszlám államot akarnak. Al- Hakím is tagja volt az amerikaiak által felállított ideiglenes kormányzótanácsnak, valószínűleg ezért (is) kellett meghalnia. Sokatmondó, hogy a merénylet utáni első pillanatokban a tömeg Szaddámot és az amerikaiakat egyaránt szidta. Ha az amerikaiak a vallási jellegű ellentéteket kezelni akarják - egyedül nem is tudják -, nem elég csupán a hagyományos síita-szunnita szembenállásra figyelni. A nyugati ember a számára bonyolult keleti társadalmi viszonyok között általában úgy viselkedik, mintha minden csak egzotikus bazár lenne, magyarán: mint elefánt a porcelánboltban. És akkor még nem beszéltünk Irak szomszédairól. Ugyan melyik - tekintélyuralmi, diktatórikus vagy ortodox muzulmán, ahogy tetszik - arab rezsimnek érdeke, hogy egy nyugati beütésekkel bíró demokratikus rendszer jöjjön létre Irakban, amely eszmeüeg tovább „fertőzhetné” a térséget. Ettől nemcsak Irán, hanem az USA szövetségesének tartott Szaúd-Arábia is retteg, s a sort hosszan folytathatnánk. Az egyedüli kivétel a térségben Izrael, ami az arabok szemében csak tetézi az USA bűneit. JEGYZET dani a helyzetet, bár év végétől megint legalább tíz ember veszíti el az állását csak ismeretségi körön belül. Nem mind fiatal már. Negyven felett, több mint húsz év munkaviszony után. Egyetemet kezdett, iskolát kezdő-folytató csemetékkel. A szellemi központ, a falu Forum Romanuma, a kocsmahivatal pedig tele mindenféle hírekkel. Hogy Tibinek feltörték a mára már árván maradt egykori szülőházát, hogy elvittek minden mozgathatót, és mikor másnap kérdezősködni kezdett, akkor még meg is fenyegették. Hogy egy gyerekkel több van a faluban, János pedig boldog nagyapa és biztosan kiballag ma a nagy eseményre való tekintettel megbillenteni néhány korsó sört. Hogy Gyurinak nem lesz munkája, és mi a fenét tud csinálni szegény ezek után. Megy a szöveg és a teraszról fokozatosan húzódnak be az emberek. Szeptember van, lecsendesedett hangulatú esték jönnek, fátyolo-' sabb napfény délelőtt. A gyerekek iskolába mentek s valahol mindenkiben nyári ritmust vált az ősz. Aprópénzt álmodik a nagyja, s várja, csak megnyílik egyszer neki is a szerencse kapuja. Szeptemberi fények • SZÁSZI ZOLTÁN Faragja a szőlőben az ízeket a nap. Fecskecsapat kottázza az ősz első hangjait a villanydrótokon, a reggeli buszjáratot újraindították, más ritmusba lendül a falu. Nagymamák sóhajtoznak a bolt előtt az éppen beígért áremelésen, kasza peng valahol, már a krumpli felett tisztítják a terepet kiszántás előtt. Az ünneplőbe öltöztetett gyerekhad pedig vonul. Egyre kevesebben abba a bizonyos anyanyelvű iskolába. Épülnek a képzeletbeli elválasztóvonalak, egyre több a rossz hír, pedig a nagy olvasztótégely felé lépegetne már ez az ország is. Csak odaér. De addig? Addig kibírni kell. A gyerek majd délután hozza a listát, mi kéne még az iskolába. Elsősorban mindig pénz. Mert sok mindenre már nem futja intézményen belül. Másodsorban kellene egy kicsivel több megértés az eleset- tebbek felé. Mert nem mindenkinek telik. Bizony buszra se. De meg kell oldani. Meg kell olFIGYELO Kudarcot vallott az amnesztia • A másodízben meghirdetett, csecsen lázadóknak kínált amnesztia kudarcot vallott - állítja a Kommerszant orosz napilap. Csecsenföldön 171 szakadár tette le fegyverét a szeptember 1- jén lejárt amnesztia három hónapja alatt. Közülük 143-an mentesülnek a büntetőjogi felelősségre vonástól, 28-nak az ügyét még vizsgálják. Az orosz állam azoknak biztosít büntetlenséget, akik nem gyanúsíthatok terrorizmus, gyilkosság, emberrablás, vagy egyéb súlyos bűncselekmény elkövetésével. Csecsenföldön legalább 1500- 3000 fegyveres lázadó harcol.- Óregem, én is haladok a korral! A haverom intézett egy príma bécsi helyet, ott a kukában már számítógépeket is lehet guberálni... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ . Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint a kettős állampolgárság kérdése Magyarországon politikai csatározások eszközévé vált, történelmi, politikai és érzelmi hullámokat gerjeszt, ezért önkorlátozással kell élni a kérdés kezelésekor. Szabó kijelentette: még a határon túli magyarokat érintő nemzetpolitikai ügyben sem tudunk magyar nemzeti egyetértést kialakítani. Ebben a mostani ellenzék nem partner. Az államtitkár szerint a kettős állampolgárság „különböző területeket és mély rétegeket érint, történelmi, politikai és érzelmi hullámokat gerjeszt, ezért kell némi önkorlátozás a kérdés kezelésekor“. Nem szerencsés, ha politikai viták terhelnek egy ilyen kérdést. Szabó rámutatott, hogy a kezdeti bizonytalanság mellett a rendszerváltás óta ez a kormány lesz az első, amely alaposan megvizsgálja a kettős állam- polgárság kérdését mind politikai, mind szakmai szempontból. Két alappillér van: az egyik a diszkrimináció tilalma, valamint a mások jogainak tiszteletben tartása, a tolerancia Otven éve hatályos az emberi jogok európai egyezménye Ötven évvel ezelőtt, 1953. szeptember 3-án lépett hatályba az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezménye, amelyet az Európa Tanács még 1950. november 4-én fogadott el, regionálisan szabályozva az emberi jogok nemzetközi biztosítását. MTI-HÁTTÉR Az egyezmény címében nem szerepelt az „európai“ szó, de a mai mindennapos gyakorlatba mégis Európai Egyezményként, Európai Emberi Jogi Egyezményként vonult be a három fejezetre (Jogok és szabadságok, Emberi Jogok Európai Bírósága, Vegyes rendelkezések) tagolódó okmány. Az Európai Egyezményt a tíz nyugat-európai ország (Belgium, Dánia, Francia- ország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Svédország) által 1949-ben alapított, az Európai Közösségektől teljesen független Európa Tanács Rómában hagyta jóvá, és napjainkig közel egy tucat jegyzőkönyv egészítette ki. Magyarországon csak a rendszerváltozás után, 1993-ban foglalták törvénybe (XXXI. tv.). Hasonló regionális-kontinentális megállapodás lett a későbbiekben az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye, valamint Az ember és a népek jogainak afrikai Chartája. Az európai emberi jogi egyezmény 1. cikkében - természetesen nem az egész kontinensre, hanem az aláírókra vonatkozóan - ez áll: „A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.“ A rendelkezési rész kimondja az élethez való jogot, a kínzás tilalmát, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, leszögezi, hogy tilos büntetést kiszabni törvényi rendelkezés nélkül. Előírja a magánélet és a családi élet tiszteletben tartását, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és egyesülés szabadságát, a házasságkötéshez való jogot, a hátrányos megkülönböztetések tilalmát. Rendelkezik végül arról, hogy szükséghelyzet esetén fel lehet függeszteni az egyezmény hatályát, szabályozza a külföldiek politikai tevékenységének korlátozását, rögzíti a jogokkal való visszaélés tilalmát, de azt is, hogy a jogok és a szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva. Közel két tucat cikk foglalkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságával, amelynek működési költségeit az Európa Tanács viseli. Az Európai Egyezmény nem foglalkozik a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, ezek a Torinóban 1961- ben, ugyancsak az Európa Tanács égisze alatt elfogadott Európai Szociális Chartában találhatók meg. A részes államoknak az ott felsorolt 19 jog közül megerősítéskor (becikkelyezéskor) legalább 10 jog alkalmazását kell vállalniuk, e tíz jog között ötnek a „kötelező körbe“ sorolt hét jog közül kell kikerülnie (munkához való jog, szakszervezeti jogok, a kollektív tárgyaláshoz való jog, a társadalombiztosításhoz való jog, a szociális és egészségügyi segítségre való jog, a család védelme, a bevándorló munkások védelme). Az emberi jogok (alapjogok, szabadságjogok, állampolgári jogok, természetes, elidegeníthetetlen jogok) eszmerendszere a XVII-XVIII. század polgári forradalmaira vezethető vissza, közelebbről arra a felfogásra, amely szerint az embereknek születésüktől kezdve vannak alapvető természetes jogaik, amelyek biztosítására az államok hivatottak, s amelyeket az állam nem korlátozhat. Sokáig nem került szóba az emberijogok átfogó nemzetközi szabályozása. Az első világháború után Az emberi jogok eszme- rendszere a polgári forradalmakban gyökerezik. jelentkezett a kisebbségek helyzete rendezésének és a munkafeltételek nemzetközi szabályozásának igénye. Az ENSZ Alapokmánya már hét helyen tett említést az emberi jogok nemzetközi biztosításáról, de magukat az emberi jogokat nem határolta körül. A világszervezet Közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez az ajánlás jellegű okmány a klasszikus polgári és politikai jogok mellett bizonyos gazdasági, szociális és kulturális jogok felől is rendelkezett. Ugyancsak az ENSZ- közgyűlés 1966-ban arra a döntésre jutott, hogy két külön egyezség- okmányt ad ki: egyet a polgári és politikai, egy másikat a gazdasági, szociális és kulturális jogokról. így vált külön az emberi jogok első és második generációja. A háttérben az a felismerés volt, hogy a polgári és politikai jogok törvényi szinten egyetlen aktussal deklarálhatok (más dolog a tényleges tiszteletben tartatás problémája), a gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósítása - ami nagymértékben függ az államok gazdasági fejlettségének fokától és politikai ideológiájuktól - viszont hosszabb időt vesz igénybe. Végeredményben az emberi jogok mai „európai“ állománya tartalmaz abszolút jogokat (az élethez való jog, a gondolat-, vallás- és lelkiismereti szabadság stb.), olyan jogokat, amelyektől időlegesen, szükségállapot esetén el lehet térni, korlátozható jogokat (mozgásszabadság, gyülekezési, egyesülésijog, stb.), valamint fokozatosan megvalósítandó jogokat (a szociális biztonsághoz, megfelelő munkafeltételekhez való jog, a megfelelő életszínvonal biztosítása, stb.). Két alappillér van: az egyik a diszkrimináció tilalma, vagyis az emberi jogokat minden különbségtétel nélkül kell alkalmazni; ezzel szorosan összefügg a mások jogainak tiszteletben tartása, tömören fogalmazva a tolerancia. Az aktív magatartásra való fel- jogosítás „állandó kísérői“ az olyan korlátozások, amelyek mások jogainak védelme érdekében elengedhetetlenek. LEVÉLBONTÁS Szélhámosok kíméljenek * Tizenkilenc éves egyetemista vagyok, a nyáron megpróbáltam pénzt keresni a következő szemeszterre, szállásra, könyvekre, és lassan a tandíjra is. Az újságok hirdetései alapján „munkalehetőség” van bőven, főleg otthon végezhető munkák. Van, hogy 20-50 koronát kell küldeni felbélyegzett borítékban, van hogy semmit. Az Új Szó állandó hirdetései közt találtam egy címet, mely akár heti 5000 korona bevétellel kecsegtetett. Ez legalább ígért is valamit, nem csak kért. Lehet, hogy sokaknak ismerős az ajánlat. Hosszú töprengés után végül a telefonhoz nyúltam, egy hölggyel beszéltem, aki a szokásos otthon végezhető munkákat ígérte, golyóstollak, játékok összerakása, s ez érdekelt is volna. Csak erről beszéltünk, levelezős és piramisjátékokról szó sem esett. Végül kiderült, egy címekkel, telefonszámokkal teli katalógust küld, s már válogathatok is, kinek, s mit szeretnék dolgozni. Ezért .„mindössze” 350 koronát kér. Gondoltam veszteni valóm nincs, hiszen ha munkát nem is tudok szerezni a katalógusból, 35Ó koronát megér a próbálkozás. Az egész család várta a csomagot, egy hét múlva meg is érkezett egy tornaijai címről. Feltűnt, hogy nagyon lapos a boríték, de nem volt mi tenni, a pénz már kikerült a zsebemből. A borítékban mindössze két lap volt, melyen az „otthon végezhető” levelezős és piramisjátékok előnyeiről lehetett olvasni. A katalógus (amelyért a pénzt valójában kifizettem) nem volt a borítékban, de a levél azt ígérte, ha még 575 koronát fizetek a piramisjáték pontos leírásáért, bonuszként azt is elküldik, így már 825 korona lett volna a kiadás, garancia nélkül, hogy valóban megérkezik a katalógus, s nem egy újabb csekk újabb 500 koronára. Otthon végezhető munkához elég nagy kezdő befektetés! Újra felhívtam a hölgyet, most már egy szó sem esett a katalógusról, a tollösszerakásról, csak a „levelezős munkát” dicsérte. Merthogy már vagy 90 ember rendelte meg a katalógust 350 koronáért, és biztatott, csak számítsak utána, mennyi pénzt bezsebelt a héten. Hát még ha azt az 575-öt is hozzászámolom, ha valakit még sikerült átejtenie! Nem tettem, bár megfenyegethettem volna, hogy azonnal küldje vissza a pénzem, és örüljön, hogy ennyivel megúszhatja. Hiszen, ha valakinek ígér valamit, s végül mást teljesít, s ezáltal még bevételhez is jut, az már kimeríti a Büntető Törvénykönyv 250-edik §-a szerint a csalás fogalmát. Sosem gondoltam, hogy velem ilyen megtörténhet, de elég egy csábító hirdetés, egy megbízhatónak tűnő ajánlat. S ezzel biztos nem csak én vagyok így. Az érem egyik oldala: „mindössze” 350 koronát vesztettem; se katalógus, se munka, se pénz. Az érem másik oldala: valakinek jó hete volt. így utólag csak azt mondom, veszíthettem volna többet is, vagy belevágok, és én is sorra verem át az embereket, míg valaki meg nem talál a címem alapján, és rám gyújtja a házat. Szereztem egy tapasztalatot is, soha többet nem keresek „otthon végezhető” munkát. Igaz, hogy a heti 5000jó lenne, de nekem ehhez nincs lelkiismeretem, s nem tudnék nyugodtan aludni, tudva, hogy valaki az utolsó filléreit küldte nekem. Üzenem minden otthon végezhető munkát keresőnek, ha utánvéttel 350 koronára egy levelet kapnak I. R.-től Tornaijáról, ne vegyék át, mert csak átverés. G.T. Teljes név és cím a szerkesztőségben.
