Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-13 / 211. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 13. Kópé Újra a padokban SZABÓ ILDIKÓ Szeptember 2-án az iskolák ismét kitárták kapuikat. A hosszú nyár gyorsan elrepült, újra kezdetét vette a tanulás. Bizonyára mindannyian élveztétek a vakációt, és sok olyan élménnyel gazdagodtatok, amire most is szívesen emlékeztek vissza. Ezeket talán már mind el is meséltétek az iskolában, s most, ha kicsit szomorúan is, de félre kell őket tenni. Mostantól mindannyiunkra kemény munka vár. Reggelente újra megszólal a vekker, s a szekrény mélyéről előkerült iskolatáskába is bepakoltuk már az új tanszereket. Mostantól kevesebb idő jut a szórakozásra, de kárpótol a tudat, hogy ebben az iskolaévben is bizonyára sok új dolgot ismerünk meg. Ahogyan a nagyobbak már tudják, is- » mét nehéz csatákat kell vívnunk a számokkal és a betűkkel, de amit most jól a fejünkbe vésünk, annak egyszer biztosan hasznát vesszük, így igaz aztán az a mondás, hogy bizony nem a szüléinknek és a tanárainknak, még csak nem is a barátainknak tanulunk, hanem csakis saját magunknak. Kópé barátai, barátaim, legyetek hát kitartóak valamennyien a tanulásban, fogadjátok meg tanítóitok és szüléitek jó tanácsait, s meglátjátok, akkor sokkal kellemesebben telnek majd napjaitok, és boldogabbak lesztek. Ha minden tanítási órára becsülettel felkészültök, olyan magabiztosak lesztek, hogy nem kell többé félnetek a felmérőktől és a feleltetésektől. Befejezésül még annyit mondanék biztatásul, hogy a tudás olyan kincs, amit kemény munkával bárki megszerezhet, s hogy a tanulás azok közé a kevés dolgok közé tartozik, amit sohasem késő elkezdeni. Munkára fel, pajtások! Közben azért ne feledkezzetek meg Kópéról sem, aki tartalmas olvasnivalót biztosít nekünk hétről hétre. Gondoljunk rá szüntelen, s szabadidőnkben rajzoljunk, írjunk neki töretlen lelkesedéssel! Jó munkát kíván mindenkinek: Ki ne lakna ilyen helyen, ahol friss hegyi levegőt szívhatnánk, hűsítő vízben bármikor megmártózhatnánk, ha pedig csendre vágynánk, bejárhatnánk a közeli erdőt, s ha halkan lépkednénk, talán még az erdei állatkákat is megfigyelhetnénk - írja Szabó Ildikó a rajza mellé, melyen, mintha csak ott lett volna velem, csodálatos nyaralásom színhelye látható. TÖRD A FEJED! A tornai Molnár Michaela kérdezi a kicsiktől Hány kacsa bukott a víz alá? Az alsólánci Szitás Beáta keresztrejtvénye írjátok be a gyümölcsök nevét a négyzethálóba! No, melyik Kópé második legkedvesebb hónapja? A dióspatonyi Szabó Ildikó feladványa A képen látható betűket helyes sorrendben összeolvasva 4 olyan tárgy nevét kapod, melyek szeptemberben a táskádba kerültek. Ezeket írd meg Kópénak! LEVELEZŐ Kedves Kópé! Kérlek, bocsáss meg, hogy nem gratuláltam névnapodon. Bevallom, elfeledkeztem róla. De rólad ám soha nem feledkezem meg, minden héten írok és rajzolok neked. Természetesen ez mindig így lesz, persze, ha közbe nem jön valami, mondjuk, ha elmennénk valahova. Mert hát mit ér az élet pihenők nélkül? De mikor otthon vagyok, biztos, hogy írok és rajzolok neked. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy megjelent a rajzom a rovatodban, ezer köszönet neked. Üdvözlöm a hugicádat is. Szeretettel: Nagy Boglárka, 9 éves, Alsószeli Először is boldog névnapot szeretnék kívánni így utólag, mert ez a név nincs benne a naptárban. De nem is kell, hogy benne legyen, mert látod, benne van a gyerekek fejében. És köszönöm neked, hogy sok rajzomat beletetted az újságba. Nagyon köszönöm a könyvet is, amit küldtél, nagyon szép. A mamám vette ki a postaládából, s mondta, hogy csomagom érkezett. Én nem lepődtem meg, mert már láttam a nevem az újságban, de amikor kibontottam, bizony hogy elámultam, mert azt nem tudtam, hogy ilyen szép könyv lesz. Mindenkinek megmutattam, még egyszer köszönöm. Hű barátod: Varga Liviké, 10 éves, Hodos Nagyon meglepődtem, mikor Jáger Csilla bejelentette, hogy többé nem tud írni neked. Nagyon sajnálom, mert ahogy mondtad, Csilla lelkesedése volt a példaképe minden gyereknek. De azért ne keseredj el, vagyunk még néhányan! Kiripolszký Michaela, 10 éves, Dunaszerdahely Barátom, írok neked, mert tudom, te igazi, kitartó barát vagy, aki a bajban is kiállsz pajtásaid mellett. Ezért én nagyon szeretlek. Abban is veled értek egyet, hogy az a tisztességes, ha valaki őszintén megmondja, ne haragudj, nem marad rád időm, mert mással foglalkozom. Mivel én így tennék, ezt várom el másoktól is, főleg a barátaimtól. Nagyon sajnálom Hegyi Melindát és Jáger Csillát, amiért elbúcsúztak a rovatodtól. Én is két kislánnyal leveleztem, de mivel rég nem írtak vissza, így azt hiszem, már nincs levelezőtársam. Szeretném, ha mi leveleznénk egymással, de ha nincs rá időd, azt is megértem. Szívesen fogadom bármilyen ötleted, várom véleményed. Üdvözlöm minden kedves olvasódat, s ne feledd, én mindig várni fogom tanulságos leveledet. Tisztelettel: Kusnyír Melinda, 11 éves, Mátyóc Sok szeretettel üdvözlünk téged, a gyerekek hű barátját. Nálunk minden szombaton a te rovatod az első, annyira tetszik minden gyereknek. Mi is mindig elolvassuk, de amint talán észre is vetted, az elmúlt tanévben alig küldtünk megfejtéseket. Nagyon sok időt kellett ugyanis töltenünk a tanulással, a tananyag bepótlásá- val. Sokat voltunk kórházban, Sanyika több fülműtéten is átesett. A kórházak megviselték, meg nagyon félt a gyerekektől is, hogy a fülhallgató készülék miatt, amit viselnie kell, csúfolni fogják. De nagyon szépen fogadták az osztálytársai, amikor visszakerült közéjük. Éppen ezért köszönetét szeretnék mondani nekik, és a nagyon kedves osztályfőnöküknek, Sáva Erzsébetnek, aki felkészítette őket, s elmagyarázta nekik, mi a helyzet. így a gyerekek nagyon figyelmesek voltak vele, vigyáztak rá, segítettek neki. Ugyancsak köszönjük a kedves törődést a napközis tanító néninek, Csömör Évikének. A szünidő aztán teljesen rendbe hozta Sanyikát lelkileg is, most már sikerült őt rábeszélnem, hogy ne csak megfejtse a rejtvényeket, hanem küldje is el neked. Most már te is tudod, hogy nem hanyagságból nem írtunk olyan sokáig, hiszen a világért sem szeretnénk egy ilyen odaadó barátot elveszíteni. Sok szeretettel a te hű olvasód és barátod, a 9 éves, zselízi Zeman Sanyika édesanyja Remélem, jól telik a vakációd, és Huncutkának is. Még csak most mentél el, de már hiányzol nekem és minden gyereknek. Remélem, minden barátod küldött már Ahol élek című rajzot, sok sikert kívánok nekik. Minden gyereknek élménydús vakációt, s aztán hamarosan jó iskolába járást! Mert az is fontos, és ha olyan okosak akartok lenni, mint Kópé, akkor tanulnotok kell! Sipos Lucia, 11 éves, Csicser Sátor Dénes, 13 éves és Kristóf Enikő, 14 éves, Alistál Paksi Julianna, 13 éves, Komárom Alistál a Csallóköz szívében, a Dunaszerdahelytől Komárom felé vezető főút mentén terül el. A ma használatos falunév négy apró, régebben még önálló települést foglal magában. A helyi hagyomány mit sem törődve azzal, hogy e települések jóval Mátyás király uralkodását megelőzően keletkeztek, a három falu eredetét Mátyáshoz köti. Eszerint itt voítak a király istállói: Alistálon az alsók, Felistálon a felsők, Tőnyén pedig a fejős tehenekéi. A falunak két temploma van, református és katolikus, sőt iskolából is kettő van. Falunk múltját őrzi a községháza előtt felállított kopjafa, melyet községünk polgára, Ilka Alfréd készített. Falunk polgármesterét Fazekas Istvánnak hívják. Sátor Dénes Szia, Kópé, igaz, hogy még Komáromban lakom, de nemsokára már Cserháton fogok élni. Ez egy nagyon helyes kicsi falu, mondhatni, tanya. Többnyire családi házak alkotják, de van itt egy tömbház is, csak üzlet nincs, sajnos. Amikor anyum gyerek volt, akkor még több volt Cserháton a fiatal, akik igényt tartottak a boltra. Nyáron kellemes kikapcsolódást nyújt a falu északi részén folyó kanális, ahol szívesen fürdünk. Magamról még annyit, szeretek rajzolni és a szabadban sétálgatni. Paksi Julianna
