Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-12 / 210. szám, péntek

Agrárvilág ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 12. Az Európai Unió bel- és külkereskedelme, valamint az agrár-élelmiszeripari ágazat piaci támogatásának mechanizmusai. A kiviteli pótlék alkalmazásának célja és feltételei Vámunióra épülő közösségi belkereskedelem A Szlovák Köztársaság belé­pésével az Európai Unióba (2004. május 1.) a bel- és a külkereskedelem a mezőgaz­daságban is az EU jogszabá­lyai által megszabott keretek között zajlik majd. Ebben fontos szerepet játszik nem­csak az EU jogrendjébe való beépítés és a helyes alkalma­zás megfelelő feltételeinek kialakítása, hanem azoknak az információknak a közzé­tétele és eljuttatása a vállal­kozókhoz is, amelyek az EU által nyújtott és alkalmazott lehetőségeket ismertetik. FM-1NFORMÁCIÓ A piacszabályozás és a támogatások folyósításának lehetőségeit megha­tározó rendelkezések alapvető jel­lemzőit és feltételeit az Európai Unióról szóló szerződés tartalmaz­za, s egyúttal a Szlovák Köztársaság EU-hoz való csatlakozási szerződé­sének részét is képezik. A közösségi belkereskedelem alakulása A közösség vámunióra épül, amely a közösségen belüli összes áruval való kereskedelemre vonatkozik, tehát a közösségen belül biztosított az áruk szabad áramlása. A vám­unió keretén belül a tagországok között tilos a vámok alkalmazása az áruk kivitelére és behozatalára egyaránt, egyúttal tilos bármine­mű illeték kiszabása, amelynek ugyanolyan hatása van mint a vá­moknak. Úgyszintén tilos az ugyanilyen hatású mennyiségi kor­látozások alkalmazása mind a be­hozatal, mind pedig a kivitel ese­tén a tagországok közötti kereske­delemben. A harmadik országok­ból származó behozatal feltételeit (harmadik országnak az az ország számít, amelyik nem tagja a Közös­ségnek) a közösen elfogadott vám­tételek tartalmazzák. A kivételeket az Európai Unióról szóló szerződé­sek tartalmazzák. Az áru behoza­talát, kivitelét, esetleg átvitelét megtiltani vagy korlátozni csak a közerkölcs, a közrend, a közbizton­ság, az emberek, az állatok és nö­vények életének és egészségének, a művészi, történelmi vagy archeo­lógiái értékű nemzeti vagyon, az ipari vagy üzleti tulajdon védelmé­ben indokolt esetekben szabad. Ebben az esetben sem lehet szó ön­kényes megkülönböztetésről sem a tagországok közötti kereskedelem rejtett korlátozásáról. A közös piac a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termékekkel va­ló kereskedelemre vonatkozik. (Mezőgazdasági terméknek nö­vénytermesztési, állattenyésztési és halászati termékek minősül, va­lamint az a porétka, amelynek egyszeri feldolgozás után valami­lyen köze van ezekhez a termékek­hez.) A mezőgazdasági termékek közös piacának működése és fej­lesztése érdekében vezették be a közös mezőgazdasági politikát, amelynek célja a mezőgazdasági termelés produktivitásának a nö­velése, a megfelelő ellátás biztosí­tása, a mezőgazdasági közösségek elfogadható életszínvonalának biztosítása, a fogyasztók ellátása megfelelő árú termékekkel és első­sorban a piac stabilizálása. E célok elérése érdekében az EU-ban be­vezették a közös agrárpiaci szabá­lyozást, főleg a piaci verseny közös szabályainak felállításával, a nem­zeti piacok kötelező szabályozásá­val, és az európai szabályozással. A közös piacszabályozás magában foglalhatja az összes intézkedést az említett célok elérése érdeké­ben, főleg az árszabályozást, az egyes termékek termelésének, tá­rolásának támogatását, ideiglenes rendelkezések meghozatalát és közös mechanizmusok kialakítá­sára, a mezőgazdasági termékek behozatalának vagy a kivitelének támogatására. A közösség külkereskedelme A mezőgazdasági termékek beho­zatalának vagy kivitelének egyik stabilizáló tényezője az üzleti me­chanizmusok rendszerének alkal­mazása. E rendszer részei a mező- gazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli licencek vala­mint a kiviteli pótlékok rendszeré­nek alkalmazása mind a mezőgaz­dasági, mind pedig az élelmiszer- ipari termékekre (az EU-ban fel­dolgozott termékeknek is nevezik ezeket, vagy olyan termékeknek, amelyek nincsenek belefoglalva az Európai Unióról szóló szerződés I. mellékletébe /Non-Annex I pro­ducts/). A kiviteli pótlékok alkalmazásá­nak célja a világpiaci és a közössé­gi piaci árak közötti különbségek kiegyenlítése, s ezáltal a mező- gazdasági termékeknek a harma­dik országok piacára való kivitele világpiaci árakon. Ezzel a rendel­kezéssel biztosított a termékek versenyképessége a világpiacon. A kiviteli pótlékok általános jelle­ge abból adódik, hogy a rendszer alkalmazását egyforma előírások szabályozzák az összes mezőgaz­dasági termékcsoportra. Ezeket a szabályokat az EU jogrendszere részletesen taglalja, miközben a kiviteli pótlékok alkalmazásának alapvető jogszabályait a Európai Bizottság 800/1999 sz. rendelete tartalmazza (megtalálható a www.aprox.government.gov.sk honlapon). A kiviteli pótlék két csoportba osztható: egységes és megkülön­böztetett (differenciált) pótlék. Az egységes pótlékokra egységes kiviteli illeték van megszabva a mezőgazdasági termékek kivite­lére az összes célországba, és a ki­fizetésükre akkor keletkezik jog­igény, amikor a termék elhagyja a Közösség területét. A megkülön­böztetett pótlékokra vonatkozó illetékek célországok szerint kü­lönböznek, és kifizetésükre akkor keletkezik jogigény, amikor a célországban az árut a szabad forgalomba kibocsátják, és az er­ről szóló dokumentumot kézbesí­tik. Annak a terméknek, amelyre a kiviteli pótlékot kérik, teljesül­nie kell azt a feltételt, hogy az árunak a Közösség piacain is sza­bad forgalomban kell lennie, s ha ezt meghatározták, akkor szár­mazási helye is a Közösségben kell hogy legyen. Annak a ter­méknek, amelyre a kiviteli támo­gatást kérték, a vámnyilatkozat elfogadása után 60 napon belül változatlan állapotban el kell hagynia a Közösség területét. An­nak az árunak, amelyre a kiviteli pótlékot folyósították, a célországba való behozataláról szóló bizonylatot a vámnyilatko­zat elfogadása után 12 hónapon belül elő kell terjeszteni. Az ex­portőrnek kötelezően fel kell tün­tetnie a vámnyilatkozatban, hogy kiviteli pótlékot kér és ezzel együtt meg kell adnia az összes szükséges adatot, amelyek a kivi­teli pótlék megszerzéséhez szük­ségesek (a kiviteli termék fajtája, a termék leírása a vámelőírások­kal összhangban és a CN-kód va­lamint az exportálandó termék mennyisége). Kiviteli pótlékot csak olyan ter­mékre folyósítanak, amely az unió szabványaival vagy gyakor­latával összhangban megfelelő és a minősége elfogadható. Kiviteli pótlék folyósítására lehetőség nyílik abban az esetben is, ha a termékeknek a célországban olyan különlegesen fontos köve­telményeknek kell megfelelniük, amelyek nem egyeznek a Közös­ség szabványaival vagy szokásai­val, ugyanakkor az exportőr bizo­nyítja e feltételek teljesítését a célországban. A lehetőségek közé tartozik a pótlékok előzetes kifi­zetése és az előfinanszírozás rendszere, amelyhez a Bizottság által az egyes termékekre meg­szabott biztosítékot, garanciát kell letenni. Az igénylés szem­pontjából kiviteli pótlékra jogo­sult a hajók és repülőgépek kivi­teli ellátása a Közösségben, a fegyveres erők vagy a fúrótor­nyok, valamint a szivattyúállo­mások ellátása is. A kiviteli pódék mértékét az egyes mezőgazdasági termékekre az EU Bizottsága rendszeres időközön­ként a Közösség piacain és a világpi­acon uralkodó helyzet alapján álla­pítja meg. Ónálló csoportot képeznek azok az ún. feldolgozott mezőgazdasági termékek, amelyekre szintén kivi­teli pódék folyósítható. A közös mezőgazdasági politika intézkedé­sei csak azokra a termékekre vonat­koznak, amelyeket az Európai Uni­óról szóló szerződést I. melléklete tartalmaz (nem az összes mezőgaz­dasági termékről van szó, amelyet a HS 1-24 fejezetei magukban fog­lalnak). Néhány termékfajtára nem vonatkoznak a közös mezőgazda- sági politika(CAP) intézkedései, ugyanakkor jelentős mennyiségű mezőgazdasági jellegű összetevőt tartalmaznak (ún. alapvető mező- gazdasági termékek). Ezeket a ter­mékeket feldolgozott termékek­ként jelölik, vagy olyan termékek­nek nevezik azokat, amelyeket az EU-ról szóló szerződés I. melléklete nem tartalmaz. A feldolgozott me­zőgazdasági termékek gyártói a mezőgazdasági termékekként vá­sárolt összetevőkért európai árat fi­zetnek, miközben a feldolgozott termékeket a világpiacon alacso­nyabb árakon helyezik el. Annak érdekében, hogy az euró­pai feldolgozók versenyképessé­gét biztosítsák, szükség van az üz­leti mechanizmusok alkalmazásá­ra, mind a termékeknek a Közös­ségbe való behozatalakor, itt a be­hozatali illetékek befizetéséről van szó (kiegészítő vámok, mező- gazdasági összetevő, amely figye­lembe veszi az alapvető mezőgaz­dasági termékek mennyiségét, a minimális belépő árak rendszeré­nek alkalmazása a zöldség és gyü­mölcs esetében), mind pedig a ki­viteli pótlékok kifizetéséről azon termékekre, amelyek nem részei az EU-ról szóló szerződés I. mel­lékletének. A termékek széles kö­réről van szó, amelyek magában foglalják a bébiételeket, pékárut, cukorkaféléket, alkoholmentes italokat és egyes alkoholtartalmú italokat (tartalmazza például a csokoládét és a modifikált kemé­nyítőt is). A közösség által kiadott intézkedések mellékleteiben, a- melyek által az egyes piacszabá­lyozási rendszereket megvalósít­ják külön megszabják azokat a termékeket, amelyek nem részei az EU-ról szóló szerződés I. mel­lékletének, s amelyekre kiviteli pótlék fizethető. Ezeket a jegyzé­keket rendszeresen kiegészítik és időszerűsítik. A rendszer az egyes termelők (exportőrök) egyéni nyilatkozatán alapszik, melyek­ben kötelezően kimutatják az alapvető összetevők mennyiségét (tejpor, cukor, búza, kemény bú­za, árpa, kukorica, rizs, vaj), ame­lyeket a kivitelre szánt termék el­készítéséhez felhasználtak. A kivi­teli pótlék összege egyenes arány­ban függ a termékbe foglalt alap­vető mezőgazdasági termékek mennyiségétől. Összegét tehát úgy számítják ki, hogy a kivitel napján alkalmazandó kiviteli pót­lék mértékét szorozzák a kivitelre szán termék elkészítéséhez fel­használt alapanyagok mennyisé­gével. Az Európai Unió kötelezettségei a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) szemben a kiviteli pótlék kifizetését évente 415 millió euróbán korlátozzák. Ugyanakkor 35 millió eurót tartalékolnak az ún. kis exportőrök számára, a fennmaradó összeget pótlólagos tanúsítványok (certifikátumok) révén adminisztrálják. A pótlóla­gos tanúsítványok rendszere egy­részt biztosítja a WTO-val szembe­ni kötelezettség betartását, más­részt előre biztosítja azon exportő­rök jogbiztonságát, akiknek ko­rábban tudomásukra jutott az adott kiviteli pótlékra való jog­igény. A kérvényekben feltüntetett összegeket jelentősen csökkenthe­tik, ha az összeg, amelyet egy rész­re kérnek, jelentősen meghaladja a folyósításra szánt teljes értéket. A kérvénnyel együtt kért kiviteli pótlék összegének 25%-os biztosí­tékát is folyósítják. A kiviteli vám­nyilatkozatot a vámhivatalban kell megtenni, és benne utalni kell a kivitelre szánt áru nyilvántartott előállítási receptjére is. A gyümölcsfák szaporítóanyagainak certifikálása és forgalomba hozatalának feltételei - PPA02/SK/9/2 előcsatlakozási tervezet. Egy működő rendszer bemutatása Minősítő- és jelölőrendszer - holland segédlettel FM-INFORMÁCIÓ Szlovákiának az Európai Unióhoz való csatlakozásra készülő orszá­gokhoz hasonlóan kötelezően be kell építenie jogrendjébe az Euró­pai Unió jogrendszerének összes elemét, tehát a szaporítóanyagok certifikálásának szabályait is. Az előcsatlakozási együttműködési segítség keretében Szlovákia Hol­landiával együttműködve fogott hozzá a PPA02/SK/9/2 előcsatla­kozási tervezet megvalósításhoz, amely a gyümölcsfák szaporító­anyagainak forgalomba hozatalá­nak feltételeit és minősítését (cer- tifikálását) szabályozza. A tervezet fő célja a megbízható minősítő- és jelölőrendszer előké­szítésére és támogatására, kiváló minőségű szaporítóanyag előállí­tására irányul a faiskolákban, amely megfelel az EU szabványai­nak, s felkészíti a szlovák gyü­mölcstermelőket a közös piacon való érvényesülésre, tájékoztatja a szlovákiai gyümölcspiac résztve­vőit az egész rendszer működésé­ről és egyúttal célja a szlovákiai gyümölcstermelés modernizálása. A tervezetet úgy osztották fel, hogy öt alapvető eredményt lehes­sen elérni: 1 1. A gyümölcsfák szaporítóanya­gaira vonatkozó jogszabályok egységesítése az EU szabályai­val, ami egyúttal megfelel a szlovákiai követelményeknek; 2. A Központi Mezőgazdasági El­lenőrzési és Növényvédelmi In­tézet (ÚKSÚP) alkalmazottai­nak kiképzése a gyümölcsfák szaporítóanyagainak minősíté­sére az EU-ban használatos mi­nősítésnek megfelelő módszer­rel; 3. A Központi Mezőgazdasági El­lenőrzési és Növényvédelmi Intézet laboratóriumi alkalma­zottainak kiképzése a szaporí­tóanyag egészségi állapotának tesztelésére az EU módszerta­na alapján; 4. A gyümölcstermesztő ágazat egyes elemei közötti együttmű­ködés elmélyítése és az infor­mációáramlás javítása; 5. Jól működő rendszer kidolgo­zása a gyümölcsfák szaporító­anyagának előállítására. A tervezet keretében szakmai ta­nulmányutat szerveztek a szlovák fél képviselői számára Hollandiá­ba, amelynek résztvevői részlete­sen megismerkedhettek az ottani gyümölcstermesztési ágazat mű­ködési rendszerével, főleg a gyü­mölcsfák szaporítóanyagaira vo­natkozóan. A tanulmányúton az SZK FM alkalmazottai, az ÜKSUP és a szaporítóanyagok szállítói vettek részt. Ennek során megláto­gattak ellenőrző és minősítő intéz­ményeket, gyümölcsfák szaporító­anyagait előállító gyártókat és ter­mő gyümölcsösöket. A NAKTuinbouw a kerti növények holland felügyeleti szolgálata, te­vékenységét a Mezőgazdasági, Természeti és Halászati Miniszté­rium felügyeli. A NAKTuinbouw a Növényekről és vetőmagokról szó­ló holland törvény és az adott té­makörben érvényesülő európai előírások alapján dolgozik. A NAKTuinbouw 2000-ben alakult három felügyeleti szolgálat össze­vonásával - NAGT (1941-ben ala­kult zöldségtermesztési felügye­let), NAKB (1943 - tartós kultú­rák, gyümölcsfák) és a NAKS (1947 - virágok). A NAKTuinbouw mellett Hollandiában még két fel­ügyeleti szerv működik: a NAK a szabadföldi növények és a burgo­nya, a BKD a hagymafélék és a gu­mós növények felügyeletét látja el. A NAKTuinbouw jelenleg függet­len hozzájárulási szervezet, ame­lyet a gyártók és a termesztők hoz­tak létre, mivel szükségét érezték a minőségi szaporítóanyag biztosí­tásának és az erre irányuló objek­tív ellenőrzési rendszer létrehozá­sának. Ők a szervezet tagjai, éves tagdíjat valamint a NAKTuinbouw által nyújtott szolgáltatásokért is fizetnek. A NAKTuinbouw adminisztratív szervezése A NAKTuinbouw-t tanács vezeti (Foundations Board), amelynek független elnöke van (a miniszter nevezi ki), a tanácsnak nyolc tagja van, akik a nemesítők, termesz­tők, felhasználók és kereskedők képviselői. A tanács felelős az ál­talános működésért, a pénzügyi és személyzeti ellátásért. A NAK­Tuinbouw keretében három mű­szaki tanács működik - zöldségta­nács, dísznövénytanács és a gyü- mölcsfatanács. Minden bizottság élén elnök áll, ezen kívül négy tagja van, akik a nemesítők, ter­mesztők, a felhasználók és keres­kedők képviselői. A bizottságok például a felügyeleti szabályok és szabványok előkészítésére ügyel­nek, a NAK szakemberi a bizottsá­gokban tanácsadóként dolgoz­nak, de döntési jogkörük nincs. A NAKTuinbouw szervezeti struktúrája A NAKTuinbouw-t az igazgatók ta­nácsa vezeti és tevékenysége há­rom fő szakmai területre összpon­tosul: felügyelet, fajtavizsgálatok, laboratóriumok és a kísérő szerviz­szolgáltatások. A NAKTuinbouw- nak tehát két fő feladata van: 1. a minőség ellenőrzése - itt vég­zik a kötelező felügyeletet az EU szabályaival összhangban és az ön­kéntes minősítést; 2. a termesztők számára nyújtott szerviz - célja a minőségi termékek és a felhasznált módszerek pl. tesz­telés, fajtaleírások, tanácsadás stb. támogatása és propagálása. A felügyeleti szerviz biztosítja az összes nyilvántartott szubjektum részére a kötelező felügyeletet (az összes szállító kötelezően nyilvántartott) - ez nemcsak a növényzet ellenőrzését, hanem az egész terméklánc, tehát az előál­lítás, jelölés és marketing folya­matát is jelenti. A felügyeleti te­vékenységgel kapcsolatos költsé­geket teljes egészében a tagok hozzájárulásából fedezik. A NAK­Tuinbouw egy akkreditált ISTA laboratóriummal rendelkezik - a hivatalos tesztelés mellett rutin­tesztek elvégzését is vállalja első­sorban a vetőmagok és a diag­nosztika területén. A NAKTuinbo­uw a Plant Protection Service megbízásából a növény-egészség­ügyi ellenőrzésekért felelős hiva­tal feladatát is ellátja - nevezete­sen a növényútlevelet adja ki, amely Hollandiában a gyümölcs­fák szaporítóanyagát jelölő füg­gelék része. Narancssárgával jelö­lik a Vírus free (VF) minősítésű szaporítóanyagot, fehér függelék­kel azt az anyagot, amelyet csak a fajtatisztaság jegyében teszteltek. A minősített szaporítóanyagok al­kalmazásának fontosságát jelzi, hogy az éves szinten előállított szaporítóanyag alanyainak 99 százaléka, a gyümölcsfa-hajtvá­nyok 70 százaléka certifikált. A többi anyagot CAC-minősítéssel (konform anyag) állítják elő. A Plant Protection Service (PPS) a növény-egészségügyi (fitoszani- tárius) ellenőrzésekért felel. Fő feladatai a behozatal és a kivitel ellenőrzése, a felmérési és moni­toring programok, diagnosztikai elemzések és tanácsadói szolgál­tatás ellátása (beleértve a vegy­szerek alkalmazását is). A PPS többé-kevésbé pénzügyileg füg­getlen szervezet - évi költségve­tését a szerződésekben megegye­zett összegek alkotják, a pénzek egy részét pedig saját tevékenysé­ge révén szerzi. Tevékenységének mintegy 65 százalékát a törvény­ből adódó feladatok ellátása teszi ki, 20 százalékát a minisztérium­nak, 15 százalékát pedig a ma­gánszektornak végzett szolgálta­tások alkotják. A PPS a nemzeti felügyeleti szervekre utalja át a növényútlevelek kiadását, a sza­badföldi ellenőrzéseket és a mi­nősítési sémák jóváhagyását. A növényútlevelek kiadásának rendszere A PPS nemzeti felelős szervezet, amely szerződéses viszonyban áll a nemzeti felügyeleti szervizek­kel. A nemzeti felügyeleti szervi­zek végzik az egyes növényekre vonatkozó növényútlevelek ki­adásával kapcsolatos összes tevé­kenységet. A növényútlevelek ki­adásának rendszere bele van fog­lalva a felügyeleti előírásokba. A nemzeti felügyeleti szervizeknek kötelessége a gyártók (kereske­dők) nyilvántartása egyúttal biz­tosítják számukra az összes szük­séges információt. Elvégzik a nö­vény-egészségügyi felügyeletet a termesztés helyszínén és az EC 90/92 sz. előírásával összhang­ban az adminisztratív ellenőrzést is. Ők adják ki a növényútlevele­ket. Karantén szervezetek megje­lenése esetén tájékoztatják a PPS- t, amely intézkedik. A PPS végzi a nemzeti felügyeleti szervizek szu­perellenőrzését, biztosítja a fel­ügyelők számára a felkészítő tan­folyamokat és az évzáró jelentés­ben értékeli a növényútlevelek ki­adásával kapcsolatos összes tevé­kenységet. Ezen a területen na­gyon fontos tényező a növény­egészségügyi és a marketing elő­írások összekapcsolása. Gyümölcsfa iskolák és gyümölcsöskertek meglátogatása Az összes gyümölcsfa iskolában és termő gyümölcsösben tett látoga­tás megerősítette a vírusmentes minősített szaporítóanyag haszná­latának fontosságát. Ilyen alap­anyag iránt Hollandiában rendkí­vül nagy a kereslet, és ez teljesen természetes. A minősítési séma el­engedhetetlen része a pontos do­kumentáció, amely lehetővé teszi az összes lépés „kinyomozhatósá- gát” az előállítás vagy a marketing bármely fázisában. A Hollandiában tett tanulmányút kiválóan szervezett volt és nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy kiala­kítsuk az elképzelésünket arról, hogy ebben a szférában - ennek a tervezetnek a segítségével is - mit szeretnénk Szlovákiában fel- és ki­építeni. Az SZK FM növénytermelési ter­mékek osztálya, Az ÚKSÚP vetőmag és ültető­anyag osztálya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom