Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-11 / 209. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 11. Nagyszünet Milyen érdekes, hogy kikerülve az iskolából még a leggonoszabb tanár iránt érzett gyűlölet is gyorsan elpárolog Egy emlékezetes szeptember * Úristen, mit össze tudtam én idegeskedni egy dolgozaton! (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Mielőtt még összeszorulna a szíved, amikor belegondolsz abba, hogy milyen gyorsan véget ért ez a forró és hosz- szúnak ígérkező nyár, és úgy várnád a tanévnyitót, mint rövid életed egyik gyászos napját, olvass el egy történetet egy hozzád hasonló korú lányról, aki talán ugyanolyan érzésekkel nézett pár évvel ezelőtt a közelgő szeptember elé, mint most te. FELDOLGOZÁS Egy kemény tanév előzte meg azt a bizonyos nyarat. Befejeztem végre a negyedik osztályt. Lezárult egy korszak, felső tagozatba kerülök, ráadásul még iskolát is váltok, mert elköltözünk. Hogy ez jó vagy rossz? „Akkoriban kétféle érzés volt bennem: egyrészt sajnáltam, hogy ott kell hagynom azt az iskolát, az osztálytársaimat, akiket a négy év alatt nagyon megszerettem. Ráadásul milyen jó volt negyedikesnek lenni, mennyire vártuk az utolsó évet: végre mi voltunk a legnagyobbak, tekintélyünk volt a kicsik előtt, előreengedtek minket a menzán, és talán a tanárok is egy kicsit másképpen néztek ránk. Óh, a tanárok! Milyen érdekes, hogy kikerülve a régi iskola hatásköréből, még a „leggonoszabb” tanár iránt érzett gyűlölet is gyorsan elpárolog! A dolgozatok, felelések jelentősége eltörpül, és amit akkor életem sorsdöntő eseményeinek gondoltam, az mára már nevetség tárgya. Úristen, mit össze tudtam én idegeskedni egy dolgozaton! Akkora bőgéseket tudtam rendezni egy rosszul sikerült témazáró után, mintha legalábbis kényszermunkára ítéltek volna! De most mindezeknek vége! ÉN MÁR KOMOLY EGYETEMISTA VAGYOK Sikeresen túlestem a felvételin, és most már semmi baj nem érhet. Vagy mégse? Most zöldfülűként én leszek a legfiatalabb a hallgatók között. Lesz egy csomó új tantárgyam, senkit sem fogok ismerni, a barátaim nem lesznek velem, és a megszokott tanárok helyett most másoknak kell megfelelni. Ahogy egyre közeledett a szeptember, úgy lettem egyre izgatottabb. Vártam is meg nem is: ahogy az ember valami ismeretlen újra szokott gondolni. Ám hiába lassítaná az ember az eseményeket, egyszer csak eljött a beiratkozás napja. Forró szeptemberi délután volt. Legszívesebben a strandra mentem volna, nem pedig az új intézménybe. Jajajj! Vajon milyenek lesznek az új osztálytársaim? Lesznek-e jó fejek, vagy mindenki unalmas pedálgép lesz? Hát a fiúk? És a tanárok? Es mit fognak tőlem elvárni? Sokat kell majd tanulni? Vajon meg tu- dok-e majd felelni a követelményeknek? A leendő tanáromról csak annyit tudtam, hogy egy korosodó, kopasz férfi lesz. Szemeim előtt a mesebeli Hókuszpók rémképe lebegett. Remélem, nem lesz olyan gonosz, mint a mesehős. A beiratkozáskor csak Hókuszpók járt a fejemben, és lestem, keresgéltem a szememmel a sorstársaimat, a többi hupikék törpikét. Remek szórakozás volt találgatni a sokaságban, hogy ki is lehet az a talányos kopasz ember. Kiszemeltem egy férfit, aki tanárforma volt, és képzeletemben már megtestesítette az általam elképzelt rémképet. Aztán kiderült, hogy az egyetemen NEM CSAK EGY HÓKUSZPÓK VAN Egyszer csak megszólalt egy mennydörgő hang. A gazdáját nem láttuk sehol, és mintha Isten szólna le hozzánk, elkezdte egymás után sorolni a nevünket. Sorra kerültem én is, azt azonban még mindig nem tudtuk megfejteni, hogy honnanjön a titokzatos hang. A névsor elmondása után egy parancsot kaptunk, hogy induljunk el felfelé, a második emeletre. Automatikusan felnéztünk, és az ablakban megláttuk a hang gazdáját: egy magas és valóban kopasz férfit, aki azonban félelmetesnek egy cseppet sem volt nevezhető. Sőt, az előadóteremben kifejezetten kedvesen viselkedett. A feszültségtől és az izgalmaktól hirtelen kitört belőlem a nevetés, de láttam, hogy nem vagyok egyedül ezzel. És a félelmek lassan elpárologtak, a cinkostársi nevetés pedig már az első napon összekovácsolt bennünket. Bár tudtam, hogy a neheze majd csak ezután kezdődik, mégis nagyobb lett a kedvem a másnapi megpróbáltatásokhoz. Az ősz végérvényesen beköszöntött, de nem bántam, mert így már nem vágytam annyira a strandra.” Az önmagát megnevezni nem kívánó levél írója már megkönnyebbülve lépi át minden nap az egyetem kapuját. Te hogy vagy ezzel? Ha történt veled valami érdekes, ne feledd, vesd papírra, és küldd el a Nagyszünet címére, amely a következő: Nagyszünet - Új Szó, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1. (he) Felejthetetlen élményekkel tértem haza, s úgy gondoltam, mindezt megosztom veletek VIGYORGÓ Országjáró tábor tehetségeseknek' KOZMÉR MÓNIKA Búcsút mondva a vakációnak, akarva-akaratlanul is lepereg egy diák szeme előtt a nyári szünidő két hónapja. Engem is megrohantak az emlékek. Az idén abban a szerencsében lehetett részem, hogy részt vehettem a Rákóczi-tá- borban (ismertebb nevén Magyarságismeret Mozgótábor), amely kerek 16 napig tartott. Felejthetetlen élményekkel tértem haza, s úgy gondoltam, megosztom veletek mindazt, amit a táborban láttam, hallottam. Ezt a tábort a kanadai Rákóczi Alapítvány, a jeruzsálemi Templomos Lovagrend magyarországi képviselete és a budapesti, illetve kecskeméti Piarista Gimnázium tanárai szervezték tehetséges határon túli fiatalok számára. A tábor célja teljesült, hiszen bemutatták nekünk egész Magyarországot, a történelmi emlékhelyektől kezdve a várakon, múzeumokon keresztül egészen a képtárakig. Megérkezésünk napján Budapesten a mintegy 150 diákot három csoportba osztották, ezek után buszba pattantunk, s megkezdtük országjáró kőrútunkat. Először Kecskemétre mentünk, majd irány Ópusztaszer, Kiskőrös (Petőfi szülőháza). A bugaci pusztán a csikósok lélegzetelállító mutatványai után mindenki jóízűen kanalazta a Karika csárda ínycsiklandozó gulyáslevest és a lekváros palacsintát. A kaja olyan fantasztikusra sikeredett, hogy egy hatalmas döglégy nem tudta megállni, hogy meg ne kóstolja a finomságot. Szerencsétlenségemre éppen az én tányéromban kötött ki... A Velencei tó számomra különleges élményt jelentett, a sás útvesztőiben kajakozni próbáltam, de hamar feladtam a harcot az evezővel. Következő nap Pécsre mentünk, ahol megtekintettük e csodálatos mediterrán város nevezetességeit. írásomban nem térek ki minden egyes helyszínre, ahova ellátogattunk, csak jelzésképpen elmondom, hogy Tihanyban, Pannonhalmán, Visegrádon, Egerben, Esztergomban, Miskolcon is voltunk, sőt ellátogattunk az Aggteleki barlangba is. Budapest volt országjáró kőrútunk utolsó állomása. Itt azután a napok olyan sebesen követték egymást, mint sehol másutt. A Parlament, a Nemzeti Múzeum és Galéria, a Terror Háza, a Csodák Palotája mind-mind a program részét képezték, és észre sem vettük, máris elkövetkezett a búcsúest. A tábor lakói 16 napot töltöttek együtt, barátságok szövődtek. „Jóbarátok lettünk, együtt ettünk, jöttünk-mentünk, s néha jókat felröhögtünk - együtt” - énekeltük naponta az önmagunk által kreált kis indulót. A buta medve megy az erdőben, mikor megállítja a nyuszika.- Szervusz medve, keresett a Feri!- mondja.- Milyen Feri? - kérdi a medve.- Aki a seggét az orrodra veri. - válaszol a nyuszika és elrohan. , Ez így megy hétről hétre, mikor a medve már nagyon szégyenli a mamlaszságát, és a rókához megy tanácsért.- Kutyaharapást a szőrével! - mondja a róka. - Ha legközelebb találkozol a nyuszikával mondd azt neki, hogy keresete az Erik. Ha rákérdezne, hogy ki az az Erik, akkor válaszold azt, hogy akinek a seggét az orrodra verik. A medve nagyon megörül, és alig várja, hogy találkozón a nyuszikával. Mikor ez végre megtörténik, így szól hozzá:- Te nyúl, keresett az Erik.- Tudom - válaszolja a nyuszika - mondta a Feri.- Milyen Feri? Red Bull cipő (funpic.hu) Jóbarátok lettünk (A szerző felvétele) NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Janet Jackson (37), Popstar, ist offenbar wieder solo. Die Schwester von Superstar Michael Jackson (45) habe ihrem Freund, Musikproduzent Jermaine Dupri (30), am Telefon den Laufpass gegeben.,Danet liebt Jermaine“, sagte ein Insider. Sie respektiere sein Talent und genieße seine Freundschaft, aber das romantische Feuerwerk sei erloschen. Dupri sei in einer sehr harten Zeit für sie da gewesen, als sie sich von Rene Elizondo scheiden ließ. Jetzt sei Jackson bereit, weiterzuziehen. Ursula Karven (38), die deutsche Schauspielerin will Ende 2004 aus den USA nach Europa zurückkehren. Sie wolle „vielleicht nach Deutschland“ ziehen, sagte Karven. Ihr Sohn Christopher (9) beende im kommenden Jahr die vierte Klasse, das sei „ein guter Zeitpunkt für einen Neuanfang“. Ihr Mann James Veres (53) werde ein Apartment in Los Angeles nehmen, um weiter als Filmproduzent in den USA tätig ■ zu sein. Karven, die vor zwei Jahren ihren Sohn Daniel (4) bei einem Badeunfall verlor, erwartet ihr drittes Kind. Es soll an ihrem Geburtstag, dem 17. September, zur Welt kommen. Peter Sodann (66), Schauspieler und Intendant des Neuen Theaters in Halle an der Saale, hat Ärger mit Graffiti-Sprayern. Sein Haus und sein Theater seien mit Farbbeuteln beworfen und mit Drohungen besprüht worden. Zusammen mit dem ehemaligen Ministerpräsidenten von Sachsen-Anhalt, Christoph Bergner (CDU), engagiert sich Peter Sodann im Verein „Halle gegen Graffiti“ gegen Sprayer. Man nehme die Drohungen ernst, sagte ein Polizeisprecher. Bisher seien zehn Anzeigen wegen Sachbeschädigung aufgenommen worden. (DW) Janet Jackson ist offenbar wieder solo (Képarchívum) SZÓTÁR ♦ die Schwester von Superstar habe ihrem Freund am Telefon den Laufpass gegeben - a szupersztár húga állítólag telefonon keresztül rúgta ki a barátját ♦ sie respektiere sein Talent und genieße seine Freundschaft, aber das romantische Feuerwerk sei erloschen - elismeri a tehetségét, és örül a barátságuknak, de a romantikus tűzijáték már kialudt ♦ D. sei in einer sehr harten Zeit für sie da gewesen, als sie sich RE scheiden ließ - D. mellette állt a nehéz időkben, amikor RE-től elvált ♦ sein Haus und sein Theater seien mit Farbbeuteln beworfen und mit Drohungen besprüht worden - a házát és a színházat festéktasakokkal szórták be, és fenyegető szavakat festettek a falakra ♦ bisher seien 10 Anzeigen wegen Sachbeschädigung aufgenommen worden - eddig tíz bejelentést regisztráltak anyagi kár miatt SZAMÁRFÜL Móricz Zsigmond: Árvácska Ha boldog és kiegyensúlyozott családban élsz, akkor talán el sem tudod képzelni, milyen szörnyű lenne, ha nem lennének szüleid? Történetünk főhőse egy veled egykorú kislány, akinek nincsen se anyukája, se apukája. Állami gondozott, akit nevelőszülőkhöz ad az intézet. Szegény kislány a jellegtelen Állami Árvácska nevet viseli, de Csőrének szólítják. Egy tanyán tengeti életét, ahol az őt nevelő Dudásékat kedvesanyjának és kedvesapjának szólítja. A szülők azonban nem szolgálnak rá a becéző elnevezésre, hiszen nagyon rosz- szul bánnak a kis árvával. Szidják, verik, meggyalázzák, és meztelenül zavarják ki a mezőre tehenet legeltetni, pedig a kislány már iskoláskorú. És természetesen nem járatják iskolába, még beszélni is alig tud. A kis Árvácska életében az az egyetlen boldogság, ha egy nap véletlenül szépen szólnak hozzá, és nem kap verést. A gyámügynek is feltűnik a kislány szörnyű sorsa, és új nevelőszülőkhöz kerül a gyerek. Valójában azonban cseberből vederbe esik. Az új szülők, Szennyesek semmivel sem jobbak az előzőeknél. Csak a haszon reményében tartják maguknál a kis árvát, hiszen a Csőre ingyen dolgozik és már 8 éves, de még mindig nem jár iskolába. A kis Árvácska több társadalmi rétegből is kap nevelőszülőket: a szegény paraszt és a módos gazda után az értelmiségiek következnek. Ők még a szegényes szókincse és beszédhibái miatt is bántják a kislányt. Szegény kis árva számára sem a Mikulás, sem a karácsony nem hoz boldogságot: senkitől sem kap ajándékot, őt senki sem szereti. A karácsony éjjele azonban tragikus szabadulást hoz ebből a szerencsétlen és boldogtalan életből: a ház leég és a kis Csőrével együtt meghal mindenki. Móricz saját nevelt lányáról, Csibéről mintázta Árvácskát, akinek szerencsére jobbra fordult a sorsa, mert szerető apát talált az író személyében, (n)
