Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-10 / 208. szám, szerda

Harmincon innen és túl - mindenkinek Boldog születésnapot! VÍGJÁTÉK Isten szabadságra megy, a világot Jim Carrey gondjaira bízza, akinek mindenhatóként csupa hülyeség jut az eszébe A mindenőó A kényszeres újévi fogadalmaknál talán csak egy dolog nyomasztóbb: a jubileumi születésnap. Például a harmincadik, amikor az ember át­billen a B-oldalra. Fazekas Csaba vígjátékának hőse, Osvát András ké­sőn érő típus, majd harmincévesen is hagyja, hogy a mama gondoskod­jon róla. Születésnapjának nyűgös reggelén ezért elhatározza, hogy hirtelen bepótol mindent, ami életé­ből eddig hiányzott, egy harminc­éves férfi számára azonban szériafelszerelés. Legyen tehát autója, abszolváljon egy vad szeretkezést egyszerre két nővel, és legyen felesége. Csodák csodája, ez a kissé nyámnyila késő­kamasz (akiről azért a film fergete­ges nyitányában kiderül, hogy talán nem más, mint Albert Einstein har­madik reinkarnációja) tényleg be­pótol mindent... vagy majdnem mindent. Az édes hármason hamar túlesik, kis segítséggel egy autó is az ölébe poty- tyan, egy fatális véletlen révén pedig feleségre is szert tesz, a mellé sodró­dott hebrencs szépség azonban élet- veszélyes, szőke ciklon - de ez csak akkor derül ki, amikor ők ketten már elképesztő, groteszk kalandok sorá­ba hullanak. A Boldog születésnapot! az idei Szemle nagy meglepetése és siker­filmje volt, féltucat díjat besöpört, és a közönség is a kegyeibe fogadta. Nem véletlenül. Fazekas Csaba film­je szellemes és eredeti hangvételű vígjáték, jó érzékkel egyensúlyozik frivolság és komolyság között; a dra­maturgiai döccenőkért pedig bőség­gel kárpótol a kiváló színészi összjá- ték (Kocsis Gergő és Ónodi Eszter párosa mellett Máté Gábor, Hernádi Judit és Bálint András frappáns epi­zódokban alakít nagyot). Harmin­con innen és túl ez a film nyugodtan ajánlható mindenkinek, (est) Boldog születésnapot! Magyar film, 99 perc, 2003., Rendezte: Fa­zekas Csaba, Szereplők: Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Almási Éva, Bálint András, Hernádi Judit, Kovács Kati, Máté Gábor Győr, Cinema City; Miskolc Cinema City, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex VÍGJÁTÉK ruce Nolan létezését csődként éli meg: munkájában nincs perspektíva, előlép­tetésnél állandóan átugorják, még a sa­ját kutyája is fütyül, pontosabban vizel rá, a nagy hajszában pedig fe­leségére sincs ideje. Élete teljesen el van átkozva, olyan peches, hogy még a tökszáraz úttest egyetlen po­csolyájába is térdig bele kell lép­nie. Miért pont én? - teszi fel a kér­dést, és lön a válasz - a fekete bőrű mindenható (Morgan Freeman) megszólítja. Nem pikkel ő rá, csak nagyon elfoglalt, hiszen naponta több millióan szólítják meg, és alig jut valakire ideje. Innen az isteni ötlet: próbaképp egy hétre Bruce- ra ruházza feladatait és erejét, ő pedig életében először szabadság­ra indul. A kezdeti viccelődések után (mindenki Bruce-ért!) főhő­sünknek rá kell jönnie: Istennek lenni fárasztó, napi robot. Morgan Freeman Istenként alkal­mazása azon túl, hogy kiváló poén, olyan árral szemben úszás, mint Alanis Morisette énekesnő „isteni” alakítása és a 13. (fekete) apostol Kevin Smith Dogma című munkájá­ban. Emiatt azonban nincsen nagy hangsúly a „vallásgyalázó” poénon, hiszen Freeman alakítása kétszer három perc, és a lényeg Carrey bo­hóckodásán van. Bohóckodásán, kell hangsúlyoznom, hiszen az ala­kítás ezúttal nem szimpla grimaszo­lásban és altesti poénok halmozásá­ban merül ki. Az Ember a Holdon és a Truman Show révén színészi vé­náját is megvillantó Carrey látható­lag érettebb, letisztultabb komikus lett, mint tíz évvel ezelőtt volt. Kár, hogy drámai megnyilvánulásai szinte mindig bukásnak bizonyul­nak, így kénytelen meg-megtépá- zott tekintélyét egy-egy kevésbé faj­súlyos blockbusterrel helyreállítani. A mindenhőó az intelligensebb víg­játékok sorába tartozik. A rendező nem mutat be képi bravúrokat, a forgatókönyv nem rejteget váratlan vígjátéki konfliktusokat, és Jennifer Aniston sem váltja meg a vüágot el­ső nagyvásznas kasszasikerében, de a néző Carrey csedésén-bodásán is épp eléggé mulathat. Néhány apró polgárpukkasztó élcelődés (pl. a menő sportkocsi, mely az első telje­sített kívánságok közé tartozik, va­lamint, hogy az Isten e-mailben fo­gadja a kívánságokat) bőségesen kárpótol azokért a közhelyekért, amelybe a film végül belefut. Mivel az Istent-játszás gondolatával min­denki eljátszott életében, kifejezet­ten szórakoztató, ha legalább a vásznon láthatjuk, hogy sikerült va­lakinek. A mindenőó nem a mélyenszántó gondolatok filmje, s bár a pénz és a karrier kevésbé fontos, mint a sze­retett nővel való együttlét, és a ha­talom sem teszi jobbá életünket ­halljuk a mondanivalót, azért az is­teni hatalommal történő visszaélé­seken pokoli jól szórakozhatunk... (mozinet) A mindenőó, Bruce Almighty, szí­nes, amerikai film (2003), 101 perc, R.: Tom Shadyac, Szereplők: Jennifer Aniston, Jim Carrey, Morgan Freeman, Catherine Bell, Philip Baker Hall Érsekújvár, Mier; Győr, Cinema City; Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex; Nyíregyháza, Hollywood Multiplex; Pozsony, Palace Aupark, Ster Century A férfi hisz a rendszerben, ám egy nap mégis úgy dönt, hogy nem szedi tovább azt a kötelezően használatos gyógyszert, mely eddig gátolta, hogy érzései a felszínre kerülhessenek Equilibrium FILM A XXI. században új világháború tört ki, ami szélsőséges lépésekre ösztönözte a túlélőket. A fennma­radás érdekében száműzték a mindennapi életből azt, ami a ve­zetők szerint az emberiség bűnei­ért felelt: az érzelmeket. John Preston (Christian Bale - Ameri­kai Psycho) is tagja annak a vég­rehajtó szervezetnek, ami kíméle­tet nem ismerve leszámol min­dennel, ami az új, tökéletesnek kikiáltott társadalom útjába áll. A férfi hisz a rendszerben, ám egy nap mégis úgy dönt, hogy nem szedi tovább azt a kötelezően használatos gyógyszert, mely ed­dig gátolta, hogy érzései a fel­színre kerülhessenek. A külföldi filmek után talán a kis- költségvetésű, független alkotások azok, amikkel a legmostohábban bánnak Amerikában. Sokuknak még az esélyt sem adják meg, hogy bizonyíthassanak a közönség előtt. A forgatókönyvíróból rendezővé előlépett Kurt Wimmer mögött is hiába állt egy olyan befutott fil­mes, mint Jan De Bont (Féktele­nül), műve nem kapta meg a meg­felelő marketinget és ennek hiá­nyában már bemutatása előtt ha­lálra lett ítélve. A Miramaxnál ahe­lyett, hogy kihasználták volna a felfokozott várakozást a Mátrix új részeire, eldugták a stílusában meglehetősen hasonló Equilibriu- mot néhány moziban. Hogy mi lett volna, ha Wimmer sci-fije megkap­ja azt, amit a Wachowski-testvérek kultikussá emelkedett alkotása, már sohase fogjuk megtudni. A szűkös költségvetés, amivel az alkotók rendelkeztek, néha meg­látszik a filmen, de, ha azt vesz- szük, hogy az író-rendező és csapa­ta mennyiből gazdálkodtak szinte csak elismerő szavakkal lehet be­szélni munkájukról. Az akciójele­netek koreográfiájukban, kivitele­zésükben valami fantasztikusra si­keredtek. A testközeli pisztolypár­bajok csordultig vannak dinamiká­val, az összecsapások láttán garan­tált az állak leesése. Christian Bale- nek nem kell napszemüveg, hogy cool legyen, hűvös karizmája át­hatja az egész filmet és átsegíti még a gyengébb részeken is. Bár abszolút ő az Equilibrium sztárja, de kitűnőek a mellékszereplők is: William Fichtner, Sean Bean, Emily Watson néhány, de annál fi­gyelemreméltóbb percre tűnnek fel, egyedül Taye Diggs karaktere hat kissé átgondolatlannak. A film bár tartalmilag is erős, mégis ide ve­zethetőek vissza legfőbb hiányossá­gai. Kurt Wimmer jövőképe gyenge lábakon áll és ezen a fasiszta jelké­pek alkalmazása sem nagyon segít. Mentségére szolgáljon viszont, hogy az elérni szándékozott elret­tentő hatást így is eléri. Az Equilibrium már csak témájából adódóan is sok értékes drámai mo­mentummal rendelkezik, különö­sen megkapó, ahogy a jéghideg Christian Bale felfedezi az érzelme­ket. Wimmer hozzáértően épít iz­galmas és eredeti történetére, ám még megvan benne a kezdők bi­zonytalansága és nem egy kisebb- nagyobb hibát elkövet. A váltások néha túl durvák és duplacsavarok­ból is több van, mint kellene. A le­nyűgöző összhatást ezek és a hozzá­juk hasonló problémák lényegesen nem rontják le, azt azonban meggá­tolják, hogy mestermű születhes­sen. Kellemetlen, mert, ha jól meg­nézzük nem is kellett volna hozzá olyan sok. (mozinet) Equilibrium, színes, amerikai film (2002), 107 perc, R. Kurt Wimmer, Szereplők: Christian Bale, William Fichtner, Sean Bean, Emily Watson Pozsony, Palace Aupark, Ster Century

Next

/
Oldalképek
Tartalom