Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-10 / 208. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 10. Kitekintő 11 Franciaországban nagy port vert fel Denis Olivennes tévévezér 3,2 milliójának története Szokatlan szövetkezések a parlamenti pártokon belül Kirúgott francia menedzserek, aranyozott ejtőernyővel (Reuters-fel vétel) Svéd népszavazás előtt BOGÁRDI IVÁN Aranyozott ejtőernyőnek hívja a francia sajtónyelv azokat a hét, netán nyolc számjegyű végkielégítéseket (euróbán kifejezve persze), amelyeket a közvélemény már nem tart igazságosnak vagy méltányosnak. Korábban kevés olyan ügy volt a nagyvállalati vezetők járandóságát illetően, ami különösebb port vert volna fel; ezek közé tartozott például Philippe Jaffré volt Elf-főnök 19 milliójának vagy Denis Olivennes tévévezér 3,2 milliójának pikáns története. KIS TIBOR Mindezek a régebbi botrányok azonban elég hamar lecsengtek - ellentétben az idei nyár és őszelő gyors egymásutánban kipattant két aranyejtőernyő-ügyével. A jelekből ítélve ezek tartós közfigyelemre számíthatnak, és vélhetően jó darabig csípik majd az emberek szemét. Olyannyira, hogy az egyik érintett, Pierre Bilger, a százezer embert foglalkoztató Alstom nehézipari monstrum lemondott-lemondatott elnöke már vissza is fizette a tavasszal felvett 4,1 millió eurót. Az okokat illetően két verzió van forgalomban. Az egyik természetesen Bilgeré. Az általa elmondottakból végső soron egy bukolikus családi idill képe tárul a figyelmes közönség elé. Eszerint a világtól elzárt normandiai kúriájába visszavonult 64 éves menedzser öt gyermekével és szerető hitvesével heteken át kizárólag azon gyötrődött, mi is a legbecsületesebb eljárás ilyen helyzetben. Arra a néhány millióra valójában nagy szükség volna a gyerekek elindításához az életben, csakhogy létezik becsület és lelkiismeret is a világon - vallotta meg a jobboldali sajtónak a katolikus világképét gyakran emlegető Bilger. Márpedig lelkiismeretük e szituációban azt sugallta a Bilgeréknek, hogy ezt a pénzt - amiért meggyőződésük szerint a családfő nagyon is megdolgozott - mégsem szabad Űrhajóstáborba invitálja nyaranta a NASA az év tanárait az USA összes államából, s velük együtt 22 országból két-két diákot és egy oktatót is meghívnak. Huntsville, pontosabban a Marshall űrközpont vendége volt az idén a magyarországi Sajtos Zoltán szakújságíró, Papp Vera gimnazista Gödöllőről és Vincze Miklós, aki immár az ELTE elsőéves fizika szakos hallgatója.- A NASA partnere Magyarország képviseletében a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT), amelynek elnöke dr. Magyari Béla kiképzett űrhajós. Ez a szervezet évről évre tanulmányi versenyt hirdet,. és a győzteseket küldi az űrhajóstáborba egy tanárral. Jómagam nem oktatóként, hanem az AeroMagazin főszerkesztőjeként részesültem a MANT kitüntetésében, így fejezte ki a társaság elismerését lapom űrkutatási és csillagászati publikációi iránt. A meghívottak költségeit a NASA fedezte - meséli a 31 éves Sajtos aki ezer szállal kötődik a repüléshez és az űrkutatáshoz. Az űrhajóstábor valójában egyfajta világválogatott. Az ide meghívott amerikai tanárok magától Bush elnöktől vették át az Év tanára címet áprilisban. A táborban az elméleti felkészülés mellé tapasztalati élményeket gyűjtenek, s így a matematika vagy a fizika oktatói még hitelesebben taníthatják az űrkutatással és az űrrepüléssel kapcsolatos ismereteket. Kelet-Kö- zép-Európából a magyarokon kívül még csehek voltak, az oroszok személyes célokra felhasználni, amikor az Alstom nagy bajban van. Olyan nagyban, hogy a francia államnak - Brüsszel fejcsóválását is kiváltva - részvényesként több mil- liárddal kell beszállnia a cégbe, hogy el lehessen kerülni a csődöt. E négymillió visszautalásával Pierre Bilger lelkiismerete végre megnyugodhat, mivel maga is hozzájárult az Alstom kisegítéséhez, másrészt ily módon „elejét veszi a nemtelen támadásoknak”. Ám mégsem vették semminek az elejét. A támadások széles fronton beindultak, és valójában ezek adják a Bilger-féle arany ejtőernyővel kapcsolatos második verziót. Eszerint az Alstom exelnökét nagyvonalú gesztusa megtételében kizárólag az újabb botránytól való félelem vezérelte - merthogy ebből már kijutott neki korábban is, még Alstom- menedzseri korában. Bírálói szerint Bilger távozását eleve az motiválta, hogy a mamutcéget ő manőverezte a tönk szélére. Ez egyébként a 4,1 millió kézhezvételekor még nem volt világos a részvényesek egy része előtt. Azóta viszont már az Alstom-kisrészvényesek szövetségének vezetője olyan nyilatkozatokat tett, hogy Bilger valójában megtévesztette őket, mivel hamis adatokat közölt a cég gazdálkodásáról, és a valóságosnál jóval rózsásabb képet festett a vállalat helyzetéről. Bilger állítólag pontosan e kijelentések után döntött a végkielégítés visszafizetése mellett - öt hónappal azután, hogy felvette a neki megítélt összeget. Bilgerrel ellentétben a másik újdonsült érintett nem hajlandó megválni a néhány hónappal ezelőtt magára csatolt arany ejtőernyőtől. Jean-Marie Messier minden követ megmozgat Franciaországban és Amerikában, hogy igazát és jóhiszeműségét bizonyítsa. Ügye annyiban hasonlít Bilgeréhez, hogy Messier-t is egy nagy bajban levő cég, a francia-amerikai Vivendi Universal elnöki székéből állították fel még tavaly a fő részvényesek - Franciaországban abszolút rekordnak számító, 20,5 millió eurós vég- kielégítéssel enyhítve a búcsú miatnem kapták meg időben a vízumot. A tábor mindenből ad egy kis ízelítőt, amivel a NASA foglalkozik. Van itt túlélési gyakorlat, űrrepülőgép-vezetés, valamint az irányítóközpontban végzett munka is. A legkülönfélébb élethelyzeteket próbáltuk ki. Meghitt bevezetésnek érezhettük az ejtőernyős vízre szállást (hevederrel, medencébe), ahhoz képest, amikor azt gyakoroltuk, hogy mi történik, ha bajba jut a tengeren az űrhajósokat felkutató helikopter. A vízzel megtelt kabinból fegyelmezetten, a beülés sorrendjében kell távozni, és jól beszíjazni magunkat a mentőgondolába. Olyannyira élet közeli ez az esemény, hogy párafúvó rendszer kavarja a vizet, mintha a mentőhelikopter rotorjai tennék. Persze a nagy feladatokra felkészülő kozmonauták Alaszkától a sivatagig mindenütt próbára teszik teljesítőképességüket. Számomra igazi erőpróbának számított a Mercury legénységének kifejlesztett háromdimenziós gömbhinta, amely tényleg bepörgeti az embert, majd vezényszóra stabilizálni kell a „világűrben” hánykolódó űrkabint. Sajtos szinte elérzékenyül, amikor az űrrepülőgép-szimulátorról beszél. A pilóta feladatára jelentkezett a parancsnok mellé, és az amerikaiak díjazták az elszántságát, s örömmel nyugtázták, hogy szakmabeli, azaz sportrepülő, s hogy annak idején tíz órát repült L-39-es Albatros oktatógéppel, továbbá MiG-21-es vadászgéppel. Átélték a visszaszámlálást, az indítást, a képernyőn Újságírók faggatják Messier-t ti szomorúságát. Utóda, René Fourtou első intézkedéseként nyomban megtámadta a döntést, arra hivatkozva, hogy a cég igazgatótanácsát nem tájékoztatták előzőleg a végkielégítés mértékéről, márpedig ez a francia törvények szerint kötelező. Csakhogy Messier-t amerikai mintára készült menedzserszerződés kötötte a Vivendihez, ezért a lapátra tett vezér nemcsak francia, hanem amerikai bíróságon is perre vitte az ügyet. Keresete Franciaországban határozottan vesztésre áll, sőt jogászok szerint szinte semmi esélye a győzelemre. Nem így Amerikában, ahol a közelmúltban első fokon ő nyert, és valószínűnek látszik, hogy megjelent a távolodó Föld, majd rövid munka a nemzetközi űrállomáson, és megkezdődött a visszatérés.- A szimulátor élethűen rázkódik a sűrű légrétegekbe való beérkezést jelezve, s beáll a rádiócsend. Vagyis üyenkor nincs kapcsolat a központtal. Teljesen belefeledkeztem a gyakorlatba, s átvillant rajtam valamilyen dermesztő remegés, hogy a Columbia űrhajósainak innen már nem volt folytatás... Az Endeavour- szimulátor sikerrel földet ért. Sajtos pilóta idejében nyitotta a futóművet, az amerikai parancsnok pedig az utolsó másodpercekben kézi vezérléssel fejezte be a leszállást. Ő hozta haza a legénységet. Az űrtáborban gyakorolható a Hold felszínén megtapasztalt 1/6 súlytalanság. A rugólábakkal nem egyszerű a mozgás, hiszen eleinte mindenki csak felfelé ugrál, és eltart egy ideig, amíg az előre és oldalra mozgást elsajátítják a táborlakók. Nem kisebb ügyesség kell a nemzetközi űrállomáson használt szerelőfotel irányításához. A légpárnás oszlopra szerelt alkalmatosságot két fogantyúval lehet megzabolázni, és a művelet igencsak megizzasztja az űrhajósjelölteket.- Az irányítóközpont igazgatói funkciója volt a második „küldetésem” szerepköre. Rövid idő leforgása alatt nyolc rendkívüli helyzetben kellett döntenem. Átélhettem, hogy mit érezhetett az Apollo-13 földi parancsnoka. Aki itt az utolsó szót kimondja, az életekről dönt. Most már azt is tudom, hogy a vezető csak két szakmérnök egybehangzó véleménye alapján dönthet, olykor a továbbiakban is neki adnak majd igazat. Gyakorlatilag viszont elképzelhetetlen, hogy Franciaországban végrehajtsanak egy olyan külföldi ítéletet, ami ellentétes a helyi törvényekkel. Ezért aztán Messier hamarosan a következő választás elé kerülhet: a számára kedvező amerikai ítéletek ellenére belenyugszik, hogy hazájában a jogszabályok nem ismerik el az ő igazát. Avagy Amerikában kéri, hogy a Vivendi Universal ottani vagyonának 20,5 millió eurót kitevő részét foglalják le igénye teljesítése céljából. Ha netán ez utóbbi variáns mellett döntene, Messier minden kétséget kizáróan közutálat tárgyává tenné magát Franciaországban. Párizs, 2003. szeptember másodpercek alatt. Az oxigénszivárgás vagy a segédhajtóművek leállása bizony vészhelyzet... A kozmonauták táborában létrehozott öt csapat mindegyikében egy csapattag kitüntetést kapott. Az „Igazak” medalionját viseli Sajtos Zoltán magyar táborlakó is. - Legalább negyvenen tartották fontosnak, hogy gratuláljanak, és elmondják, milyen fontos elismerésben részesültem. Ezenkívül a NASA oktatási igazgatója hivatalosan meghívott bennünket az emberes űrrepülések folytatását jelentő jövő tavaszi űrrepülőgép-indításra. Az amerikaiak érthető okokból nagyon várják ezt a napot... A program része volt a találkozó Jan Davis űrhajósnővel, aki háromszor járt a kozmoszban, és az első hölgy lehetett, aki férjével együtt vett részt űrexpedícióban. A beszélgetés egy briliáns tudású öregúrral, aki az első kísérleteit még Peenemündében végezte a Wehrmacht titkos támaszpontján, a nácik birodalmában, s aki elkottyantotta, hogy amerikai állampolgárságot csak 1953-ban kapott - az amerikai rakétatechnika fejlesztésében szerzett érdemei elismeréseként. Érezhető volt a szimpátia a magyarok iránt. - Valaki behozott egy könyvet, amelyik az ufókról szól. Az egyik fejezet azt taglalja, hogy a Teller Edét, Szilárd Leót soraikban tudó magyarok minden bizonnyal földönkívüliek, mert eny- nyi zseni nem teremhet másképpen egy parányi országban. A táborlakók ettől kezdve „földönkívülinek” szólítottak. Keményen megdolgoznak a havi 16 000 svéd koronás (kb. 1700 euro) fizetésért a svéd népszavazás alkalmi munkásai. A heti 40 órás munkaidő rájuk nem vonatkozik. Éjjel-nappal, alkonyaiban és pity- mallatban kivezényelhetők plakátokat ragasztani, lámpavasakra és kerítésekre erősíteni. A szellemi kampánymunkások ugyanannyi fizetésért 5-ös csoportokban megszállnak egy-egy teret vagy utcasarkot és élőszóval, nyomtatványokkal győzködnek délután 4- kor, munka után vagy hajnali 4- kor, diszkó után. Mivel hat parlamenti párt van és csak két válasz lehetséges, szokatlan szövetkezések keletkeztek. A kormányon levő Szociáldemokrata Párt a polgári Néppárttal (liberális), Kereszténydemokratákkal és Mérsékeltekkel (konzervatív középpárt) váll, váll mellett viaskodnak az euró bevezetéséért. A nemzeti valuta megtartásáért harcol a yánsterpartiet („balpárt”, amely jó néhány évvel ezelőtt törölte a kommunista szót a nevéből), valamint a Környezet-párt (Zöldek) és a Center-párt (falusi agrárpárt). De minden párton belül mélyek a repedések. Göran Persson miniszter- elnök nem tudta elhallgattatni saját gazdasági miniszterét Leif Pagrotskyt, aki a kormány népszerű személyisége. INOTAI EDIT Munkaidő-háború robbant ki Németországban. Angela Merkel, az ellenzéki kereszténydemokraták vezetője egy interjúban azt mondta: a nyugatnémeteknek heti egykét órával többet kellene dolgozniuk, hiszen az mégsem járja, hogy a volt NDK-ban tizennégy évvel a rendszerváltás után is hosszabb a hivatalos munkaidő, mint az egykori Nyugat-Németországban. A nyugatnémetek átlagosan heti 37,4 órát dolgoznak, a keletiek viszont kettővel többet. Az acéliparban heti öt óra, vagyis napi egy óra a különbség. Az egyébként szintén keletnémet származású Merkel éppen szembemegy a szakszervezetek követeléseivel. Ők inkább azt szeretnék, ha a keleti munkaidőt igazítanák az alacsonyabb nyugatihoz. A gazdasági szakértők kapva kapnak a vitán, s azt sürgetik, mindenütt növeljék a munkaidőt. - Ez nem keleti vagy nyugati, hanem össznémet probléma, a jövőben mindenkinek többet kell dolgoznia - mondja Rüdiger Pohl, a hallei gazdaságkutató intézet igazgatója. Az érvek között felsorakoztatják, hogy Németországban irreálisan drága a munkaerő, a nemzetközi összehasonlítások a németeket a legkevesebbet dolgozó nemzetek között tartják számon, és NÉPSZABADSÁG A sárospataki református kollégium könyvtárának legértékesebb kincseit 1938-ban, a kulturális minisztériumjavaslatára szállították föl Budapestre. A páratlan kéziratokkal és korai nyomtatványokkal, valamint a pataki múzeumból kimenekített aranytárgyakkal megrakott ládákat fővárosi banktrezorokban helyezték biztonságba. Egészen addig ott is maradtak, míg a háborús ostrom zűrzavarában nyomuk nem veszett. A sors iróniája, hogy a Sárospatakon maradt könyvtárrész - a háború előtti évben 73718 kötetet és 100115 önálló művet számlált a katalógus - sértetlenül élte túl a harcokat. Ez nagyban köszönhető Jegorov kapitánynak, a szovjet városparancsnoknak, aki őröket állított a nagykönyvtár épülete elé. A sárospataki könyvtár köteteiről, akárcsak a további sok ezer, a banki A Svenska Dagbladetben hét orvosprofesszor figyelmeztet, hogy az euro bevezetése a svédek egészségét fenyegetné. Az EMU-n kívüli országok sokkal többet költenek a jóléti szolgáltatásokra, mint például az egészségügy, a fogyatékosoknak és az öregeknek nyújtott szolgáltatások. Erre a válasz: az euró bevezetése után is lehet folytatni tradicionális svéd jóléti politikát. Stockholm belvárosában sétálva egy jól ismert, raccsoló hang keltette fel az érdeklődésemet: Carl Bildt tartott beszédet, aki nemzetközileg mint az ENSZ békeközvetítője vált ismertté. A Mérsékeltek egykori vezetője, volt miniszterelnök arról beszélt, hogy az euró a béke garanciája. Amikor a Bosznia és Szerbia közötti békén dolgozott, az egyik legelső tennivalója az volt, hogy a mindkét fél által elfogadott pénzt vezesse be. Amint ez sikerült, a bos- nyákok és szerbek tudtak egymástól vásárolni, elkezdtek egymással beszélni. Szerinte akkor is az euróra kellene szavazni, ha ez gazdasági hátrányokkal járna. De szerencsére nem kell a gazdasági és a politikai előnyök között választani: az „igen” egyszerre jelenti mindkettőt. Ez pedig a svéd jólétet fenyegeti. Ha Svédország most nemmel szavaz, Európa perifériájára kerül, és kénytelen lesz mégis az euróhoz igazodni. A hatás egyirányú lesz: Svédország elveszíti befolyását. Stockholm, 2003. szeptember az ország drasztikusan veszít a versenyképességéből. A kérdés persze az, hogy a hosszabb munkaidőt ho- norálnák-e, vagyis emelnék-e a fizetéseket. A szakértők szerint erről szó sem lehet, hiszen így a változás értelmét veszítené. A szakszervezetek fő érve a munkaidő-növelés ellen az, hogy nem oldaná meg Németország legsúlyosabb problémáját, a négy és fél müliós munkanélküliséget. Éppen ellenkezőleg: ha a már állásban levőket jobban megdolgoztatják, akkor végképp nem jut új munkalehetőség az álláspiacon kívül rekedteknek. A kölni gazdaságkutató intézet igazgatója viszont éppenséggel olyan tanulmányt idéz, amelyben az áll: a következő évben akár hatvanezer új munkahely is születhet Németországban, ha mindenki csupán heti egy órával többet dolgozna. De vajon valóban jól járnak-e a kelet-németek azzal, ha nyugaton is annyit dolgoznának az emberek, mint ők? Valószínűleg nem. A keleti tartományok egyetlen verseny- előnye a hosszabb munkaidő: ha ez megszűnne, aligha akadna olyan beruházó, aki mondjuk Brandenburgban fektetne be Bajorország helyett. A keleti termelékenység egyharmaddal marad el a nyugatitól - ezt próbálják ellensúlyozni a hosszabb munkaidővel. Berlin, 2003. szeptember trezorokból eltűnt képző- és iparművészeti alkotásról a rendszer- változásig szinte semmit sem lehetett tudni. A könyvek históriájának első tizenöt évét ma is homály fedi. Az azonban már biztosnak látszik, hogy 1960 márciusában kerültek be a Nyizsnyij Novgorod-i Regionális Tudományos Könyvtárba, mégpedig a helyi művészeti múzeumból. Ezeket azonban a kilencvenes évek közepéig nem katalogizálták, sőt létükről is csak a könyvtárosok egy szűk csoportja tudott. Jelcin elnök első hivatalos magyarországi útján néhány kötetet magával hozott, és utalt arra, hogy Magyarország a teljes kollekciót is visszakaphatja. Ennek a szigorú orosz restitúciós törvény sem lenne akadálya, hiszen a könyvtár egyházi tulajdon. Ám csak a katalogizálás történt meg: a lista a Soros Alapítvány segítségével az internetre is fölkerült, ( www.libfl.ru/ eng/Saros) (N.K.J.) A táborban van túlélési gyakorlat, űrrepülőgép-vezetés, valamint az irányítóközpontban végzett munka is Magyar „földönkívüli” az űrhajóstáborban FERLAND JÓZSEF A volt NDK-ban többet dolgoznak, mint a nyugatnémetek Német munkaidővita. A könyvtár sértetlenül élte túl a háborús ostromot Hazatérhet Patak kincse?
