Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-09 / 207. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 9. Behzadi Shahpari az Art-Ma Galériában • Dunaszerdahely. Behzadi Shahpari iráni festőművész műveiből nyílik kiállítás holnap 17 órai kezdettel az Art-Ma Galériában. A te- heráni művésznő tárlatát Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg. A Képek című kiállítás szeptember 22-ig tekinthető meg. (he) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Suszter doktor 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Van, aki forrón szereti (vendégjáték Losoncon) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pinocchio (olasz) 16 Veszett vad (amerikai) 18, 20.30 TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 16, 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: A Minden6ó (amerikai) 14.30, 15.40, 16.40, 17.50, 18.50, 20,21, 22.10 Pinocchio (olasz) 14.45,17.05 Isten haragja (amerikai) 21.40 Miről álmodik a lány (amerikai) 15.25, 17.40 Merülés a félelembe (amerikai) 19.55, 22.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.45, 18, 20.15, 22.30 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.05, 16.05 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.40, 17.05, 19.30, 21.55 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10, 16.25,18.45, 21.05 Stuart Little, kisegér (amerikai) 15,16.55 Több a sokknál (amerikai) 18.55, 21.15 Sorsdöntő nyár (amerikai) 16.45, 21.30 Ki nevel a végén? (amerikai) 14.30, 19.10 Chicago (amerikai) 14.10,16.35,19, 21.25 Frida (amerikai-kanadai) 17.20,19.45, 22.10 A Snake of June (japán) 19.05, 20.55, 22.45 KASSA TATRA: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 17, 19 CAPITOL: A Mindenöó (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16, 18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - KOVÁK: A szexfüggő (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hulk (amerikai) 20 PÁRKÁNY- DANUBIUS: Macskajaj (fran- cia-német-szerb) 19 LÉVA - JUNIOR: Quo vadis (lengyel) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 19.30 Boldog Születésnapot! (magyar) 15.15, 17.30, 19.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 16.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45,15.45,17.45,19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Az igazság órája (amerikai) 17.15, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30,17,19.30 Malacka, a hős (amerikai) 13 Miről álmodik a lány (amerikai) 14.45, 17.19.15 Oviapu (amerikai) 13.30,15.15,17.15,19.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 13.45, 15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 14, 16.18.15 Terminátor 3.-A gépek lázadása (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Vitathatatlan (amerikai-német) 18.30, 20.30 Roman Polanski végül megkapta az Oscart Rendhagyó díjátadás INDEX Rendhagyó módon Franciaországban, és a hivatalos ceremónia után öt hónappal vehette át a legjobb rendezésért járó Oscar-díját Roman Polanski. A zongorista című filmjével díjat nyert rendező azért nem ment el a márciusi díjátadóra, mert az Egyesült Államok területére lépve azonnal letartóztatnák egy tizenhárom éves lány megerőszakolásának vádjával. Az Egyesült Államokból 1978-ban elmenekült francia rendezőnek Harrison Ford adta át a díjat a Deauville filmfesztiválon. Polanskit, aki a fesztiválzsűri elnökeként volt jelen, már három alkalommal jelölték Oscar-díjra, de most először ítélték neki a szobrot. A rendező egyébként a párizsi Plaza Hotelben követte az Oscar- átadó eseményeit. Az eredményhirdetést követően azt mondta: „mélyen meg vagyok hatódva, hogy egy olyan filmmel nyertem végül Oscart, amelyik szoros kapcsolatban áll életem korai eseményeivel”. A zongorista Wladyslaw Szpilman lengyelországi zsidó zenész szenvedésének és túlélésének történetét meséli a második világháború Varsójában. Harrison Ford és Roman Polanski. Az amerikai sztár játszotta annak idején a rendező Frantic című filmjének főszerepét. (Reuters-felvétel) A Kortárs Magyar Galéria kiállítása: Válogatás a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból Képek egy nívós gyűjteményből A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria tizedik éve létezik, és az első esztendőkben főleg ajándékozás révén gyarapította a gyűjteményét. Első három gyűjteményes kiállításához katalógusok is készültek, melyek a gyűjtési munka szakaszait, azok másmás koncepcióját dokumentálják, a magyarországi, az erdélyi és más magyar nyelv- területen végzett gyűjtés anyagát, valamint azokat a műveket prezentálják, amelyeket a szlovákiai magyar képzőművészek ajándékoztak a galériának. TALLÓSI BÉLA A látogatók a gyűjtemény legjelentősebb darabjait tekinthetik meg Mivel a gyarapításnak azt a formáját, amellyel a gyűjteményt megalapozó első három szakaszban alkalmazott a galéria kuratóriuma, nem lehetett volna hasonló sikerrel és effektiven folytami, hiszen egy idő után az ajándékozók száma csökkent, megalapították a művésztelepet, hogy ily módon lehessen gazdagítani a gyűjteményt. Természetesen az ajándékozást továbbra is szívesen veszik az intézményben. A gyűjtéssel, az adományozással, a művésztelep tevékenységével már négyszázhoz közeledik a galéria műtárgykollekciójában található alkotások száma, és ez egy valóban nívós gyűjtemény-mondja Kubička Kucsera Klára művészettörténész, a jelenleg a galériában látható, elsősorban festményeket, grafikákat, kisebb részben szobrokat felvonultató Válogatás a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból című kiállítás kurátora. A galériában a tulajdonában lévő műtárgyakból időnként gyűjteményes kiállítást rendeztek valamely összefogó tematika alapján: az anyagot már több alkalommal prezentálták ilyen tárlatokkal. S mivel az intézménynek nincs állandó kiállítása, az utóbbi időben azt a gyakorlatot alkalmazzák, hogy a nagyteremben bemutatott tematikus kiállítás kurátora a kisteremben rendez kamaratárlatot a gyűjteményből, így a gyűjteményes anyag igaz, részleteiben, de mindig más és más koncepció szerint kombinálva - folyamatosan jelen van. „Most került sor arra, hogy felkértek egy olyan kiállítás megrendezésére, amely válogatást mutat be a szlovákiai magyar képzőművészeknek a Kortárs Magyar Galéria gyűjteményében szereplő műveiből. A meglévő anyagból olyan válogatást készítettem, amely elfér a teremben úgy, hogy egy összeálló, élvezhető anyag kerüljön a közönség elé: harmincnyolc képzőművész ötvenöt alkotása. Nem a teljes kollekciót állítottuk ki, hanem csak a legjelentősebb munkákat. Annak a képzőművésznek, akinek több anyaga is van a gyűjteményben, inkább a frissebb munkáit választottam. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült katalógust kiadni a tárlathoz.” A kiállított anyagban helyet kaptak a realista ábrázoláshoz közelebb álló művek és a modern irányzatokat követő alkotások egyaránt. „Kiállítottuk azt a néhány régebbi alkotást is, amelyet nem a képzőművészek ajándékoztak, hanem a hagyatékból vagy gyűjtőktől került a Kortárs Magyar Galériához. Jelen van Bácskái Béla, Jakoby Gyula, Lőrincz Gyula, Szabó Gyula. Az ő műveik realistább vonalat képviselnek, ám néhány évtizede még velünk voltak, s ők a hazai magyar kortárs képzőművészet megalapítói.” Természetesen jelen van az idősebb és a középgeneráció is, ám ugyanúgy megjelentek ezen a tárlaton a legfiatalabb nemzedék tagjai is, mint Lukács Zsolt, Rácz Noémi, Kovács Éva és mások, akiknek kiállított műveit erre a kiállításra gyűjtötték össze. A kiállítás kurátora szólt arról is, hogy bár a dunaszerdahelyi intézmény a nevében viseli a kortárs galéria kifejezést, tehát feltételezhetnénk, hogy a legújabb műfajokkal is foglalkozik, ez nem egészen így van. A galéria prezentáló és raktározási lehetőségei ugyanis ezt nem igazán teszik lehetővé. Kevés a hely. E megszorító körülmények miatt jelenleg csak a klasszikus műfajok - festészet, grafika, szobor - gyűjtése és bemutatása elképzelhető és megvalósítható. így aztán olyan művészek, hazaiak és magyarországiak (Somogyi Tibor felvétele) is, akik ma már a képzőművészet más területével foglalkoznak, nem azzal, amivel indulásukkor, vagyis akik festőként vagy grafikusként tűntek fel, de ma már installációkat alkotnak, esetleg videóművészettel foglalkoznak, e mostani kiállításon még régebbi műveikkel, festménynyel vagy grafikával vannak jelen. Mint például Németh Ilona, akinek 1987-ben festett Dúdor-festménye szerepel a kiállításon. Megnyitóbeszédében Kubička Kucsera Klára kifejtette: az adományozásnál érdemes teljes önzetlenségre törekedni, és a legnagyobb igényességgel odafigyelni arra, hogy ez vagy az a művész milyen alkotással mit képvisel a gyűjteményben. Ugyanis csupán az ilyen hozzáállással és szemlélettel érhető el, hogy a művész valóban jó művel legyen reprezentálva magában a gyűjteményben, és értelemszerűen az abból rendezett egyes kiállításokon ugyanúgy. Ez egyrészt emeli a galéria színvonalát, másrészt a művész ázsióját. A kiállítás szeptember 12-éig tekinthető meg. Nincs ám lógás meg vadulás, nem lötyögni jöttek ide a fiatalok, hanem töltődni, ismerkedni, megmutatni a zsengéket írók, zsenik, múzsák a Tündérkertben. SZÁSZI ZOLTÁN Augusztusi szombat délután. A Patika nevű vendéglő előtt állok meg Martoson, a Komárom melletti községben. Falunap van, zúg a zene valahonnan. Egy alkoholmentes sört gurít le a szomjas vezető a Patikában, aztán odább gurul az ország talán legszebb parkjába, a Feszty Emlékparkba, a Tündérkertbe, hogy megmen'tkezzen az irodalomban. Merthogy írótábor van a parkban. Két bölcs és szép szamár fogad meghitten, Hucula és Lidus. A park gazdáinak kabalaállatkái ők, szelídek, nem hozza ki őket a sodrukból se falunapi lakodalmas rock, se a szúnyogok hada, de még az írók jelenléte sem. Messziről felmérve a létszámot olyan húsz felettinek tűnik. Kezdetnek nem rossz, hümmögi az ember és örülni kezd régi ismerősöknek és újaknak. Ifjú titánoké ez a tábor, az ő fejlődésüket szolgálja. Vannak is szépen, beszélgetnek éppen, Katona Pista mint jó vendéglátó jófajta veresborral traktálja a most érkezetteket, a kései ebéd vagy korai vacsora illata száll, otthonos, békés hangulatú minden. Hallgatni kell ilyenkor, mit mondanak a már bennszülöttnek számító táborlakók. A babgulyás aztán lecsendesít mindenkit, szapora kanálcsörgetés dicséri a szakácsok munkáját. Kora este Németh Zoli a tőle megszokott pontossággal és komolysággal a az iróniáról, a paródiáról és a groteszkről tart előadást. Érthetően, profi előadóként, provokatív felütésekkel. Ilyen az igazi kritikus. Ez tud szúrni is, simogatni is, humora is van, meg komoly is tud maradni. Az vesse rá az első kötetét bírálásra, aki el búja találni. Folyik a vita, pereg a szó, hiába, az ide meghívott népség a szavak embere, ennek tudatában megy el a házigazda esti tábortüzet előkészíteni. Ott majd úgyis folytatódik a vita. Z. Németh Pista, a rímek legnagyobb hóhányója és széles Csallóközben meg hosszú Felvidéken az egyik legjobb költő már a versíró verseny ödeteit fontolgatja magában. Megszokott szertartásaival gyújtja cigarettáit, közbe-közbeszól, s nem csak beszél, mindig mond is valamit. Haraszti Marika, mint egy jó tündér, kedvesen és a hőségtől némileg elgyötörve adminisztrál, jelenléti ívet ír, elszámol és szervez. Szívügyének tekinti a tábort most is, mint mindig. Balázs F. Attila atyai szelíd szigorral irá- nyítgatja a dolgokat. Nincs ám lógás meg vadulás, ez írótábor, és nem lötyögni jöttek ide a fiatalok, hanem töltődni, együttgondolkodni, ismerkedni, megmutatni a zsengéket és kész műveket, kapcsolatokat teremteni kiadókkal, kritikusokkal, az idősebb korosztály tagjaival, meg úgy egyáltalán beleszagolni az irodalomba, hogy mi is lehet az emberből, ha egyszer csak elkezd írni. Az első este ezzel telik, ebbe toppan bele Ardamica Zorán, Szűcs Enikő. Megnézzük a tavalyi táborról készült filmet, amelyben Z. Németh hatalmas tömeg előtt verset mond, pillanatképek vülannak be az akkori hangulatokból, még ott van és mindig is itt lesz az akkor már mankókra támaszkodó Kantár Csaba, versek, pillanatok, régi méla ízek rendeződnek újra bennünk. Az éjszakai falusi utcabál nemigen hagyja aludni a társaságot. Hétszer hét hangszórószik. Csak nem biztos, hogy észreveszi. Komoly tervek, felkészülés 2004-re, Balassi és Gyöngyösi jegyében sok rendezvény fog zajlani, meg is kell becsülni a jó hagyományokat. Új a képlet, végül is európai írók meg költők leszünk jövőre, az új helyzet új gondolkodást és cselekvési programot kíván. Amiről most többet nem írok, elsősorban babonából, nem jó előre lelőni a poént, mire is készül az írótársadalom, másodsorban ez már munka is, arról meg ne beszéljünk, azt el kell végezni. Gyűlés után vissza a fiatalokhoz. Most már jelen van Csehy Zoli, a legklasszikusabb költő, aki él, itt van az elnök, Hodossy Gyuszi, a maga érdekes humorával és gyermekien őszinte tekintetével, meg Szigeti Laci, a Kalligram Kiadó főnöke, aki még nekünk, a mostani negyveneseknek fogta a kezét és vert az ujjá- ra, ha marhaságokat írtunk. Itt vannak a fiatalokkal és szemmel láthatóan érzik, jó ez a tábor, jó, hogy van, érdemes ezt csinálni. Míg az „öregebbje” nézelődik, a múzsái szépségű költőlányok és ifjú titánok fordítói versenybe fognak. Félrevonulva, tollat rágcsálva birkóznak a feladattal. Indulni nem akaródzik üyenkor a másnap már munkába állónak. De menni kell! Búcsú és köszönés, aztán este megjön az első sms. „Üres a tábor, elszállt a mámor...” Ki más leheme, mint Pityu. De két feledhetetlen nyári nap lenyomata ott marad maradandóan. A kézzelfogható művek pedig majd megjelennek a Szőrös Kő őszi számában. Jövőre veletek. Ugyanitt vagy bárhol, csak együtt és építő, teremtő kedvvel. ból dübörög a tucc-tucc zene meg a lakodalmas „üvegszemet örököltem az édes...” Nem marad más, mint kiülni sztorizgatni, verset kiforgatni és ékelődni egymáson és máson a tűz mellett. Másnapra elhalkul a kinti falunapi banzáj, hajnal felé már aludni is leheme kicsit, de most jönnek a szúnyogok. Szapora sziszegé- sek, „azanyjanézdmekkoravolt” hallatszik innen-onnan, hogy aztán jöjjön a komoly vasárnap reggel. A Szlovákiai Magyar írók Társasága rendes vezetőségi ülését is ide helyezte ki Martosra, mondván, jó látni az utánpótlást, meg a fiatalok igényeit sem árt figyelembe venni, mert egyszer mindenki megöregNémeth Zoltán előad (Horváth Árpád felvétele)
