Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-09 / 207. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 9. Behzadi Shahpari az Art-Ma Galériában • Dunaszerdahely. Behzadi Shahpari iráni festőművész műveiből nyílik kiállítás holnap 17 órai kezdettel az Art-Ma Galériában. A te- heráni művésznő tárlatát Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg. A Képek című kiállítás szeptember 22-ig tekinthető meg. (he) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Suszter doktor 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Van, aki forrón szereti (vendégjáték Losoncon) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pinocchio (olasz) 16 Veszett vad (amerikai) 18, 20.30 TATRA: Frida (amerikai-kanadai) 16, 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: A Minden6ó (amerikai) 14.30, 15.40, 16.40, 17.50, 18.50, 20,21, 22.10 Pinocchio (olasz) 14.45,17.05 Isten haragja (amerikai) 21.40 Miről álmodik a lány (amerikai) 15.25, 17.40 Merülés a féle­lembe (amerikai) 19.55, 22.15 Terminátor 3. - A gépek lázadása (amerikai) 15.45, 18, 20.15, 22.30 Csaó, Lizzie! (amerikai) 14.05, 16.05 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.40, 17.05, 19.30, 21.55 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10, 16.25,18.45, 21.05 Stuart Little, kisegér (amerikai) 15,16.55 Több a sokknál (amerikai) 18.55, 21.15 Sorsdöntő nyár (amerikai) 16.45, 21.30 Ki nevel a végén? (amerikai) 14.30, 19.10 Chicago (amerikai) 14.10,16.35,19, 21.25 Frida (amerikai-kanadai) 17.20,19.45, 22.10 A Snake of June (japán) 19.05, 20.55, 22.45 KASSA TATRA: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 17, 19 CAPITOL: A Mindenöó (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16, 18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Kóla, puska, sült krumpli (amerikai) 19 ÉRSEK­ÚJVÁR - KOVÁK: A szexfüggő (amerikai) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hulk (amerikai) 20 PÁRKÁNY- DANUBIUS: Macskajaj (fran- cia-német-szerb) 19 LÉVA - JUNIOR: Quo vadis (lengyel) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet böl­csője (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Azonosság (amerikai) 19.30 Boldog Születésnapot! (ma­gyar) 15.15, 17.30, 19.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 16.15 Doktor Szöszi 2. (amerikai) 13.45,15.45,17.45,19.45 A fülke (amerikai) 20.30 Az igazság órája (amerikai) 17.15, 19.30 Lara Croft: Tomb Raider 2 - Az élet bölcsője (amerikai) 14.30,17,19.30 Malacka, a hős (amerikai) 13 Miről álmodik a lány (amerikai) 14.45, 17.19.15 Oviapu (amerikai) 13.30,15.15,17.15,19.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 13.45, 15.30 Sorsdöntő nyár (amerikai) 14, 16.18.15 Terminátor 3.-A gépek lázadása (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Vitathatatlan (amerikai-német) 18.30, 20.30 Roman Polanski végül megkapta az Oscart Rendhagyó díjátadás INDEX Rendhagyó módon Franciaország­ban, és a hivatalos ceremónia után öt hónappal vehette át a legjobb rendezésért járó Oscar-díját Roman Polanski. A zongorista című filmjé­vel díjat nyert rendező azért nem ment el a márciusi díjátadóra, mert az Egyesült Államok területére lép­ve azonnal letartóztatnák egy ti­zenhárom éves lány megerőszako­lásának vádjával. Az Egyesült Államokból 1978-ban elmenekült francia rendezőnek Harrison Ford adta át a díjat a Dea­uville filmfesztiválon. Polanskit, aki a fesztiválzsűri elnökeként volt jelen, már három alkalommal jelöl­ték Oscar-díjra, de most először ítélték neki a szobrot. A rendező egyébként a párizsi Plaza Hotelben követte az Oscar- átadó eseményeit. Az eredményhir­detést követően azt mondta: „mé­lyen meg vagyok hatódva, hogy egy olyan filmmel nyertem végül Oscart, amelyik szoros kapcsolat­ban áll életem korai eseményeivel”. A zongorista Wladyslaw Szpilman lengyelországi zsidó zenész szenve­désének és túlélésének történetét meséli a második világháború Var­sójában. Harrison Ford és Roman Polanski. Az amerikai sztár játszotta annak ide­jén a rendező Frantic című filmjének főszerepét. (Reuters-felvétel) A Kortárs Magyar Galéria kiállítása: Válogatás a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból Képek egy nívós gyűjteményből A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria tizedik éve lé­tezik, és az első esztendők­ben főleg ajándékozás révén gyarapította a gyűjteményét. Első három gyűjteményes ki­állításához katalógusok is ké­szültek, melyek a gyűjtési munka szakaszait, azok más­más koncepcióját dokumen­tálják, a magyarországi, az erdélyi és más magyar nyelv- területen végzett gyűjtés anyagát, valamint azokat a műveket prezentálják, ame­lyeket a szlovákiai magyar képzőművészek ajándékoz­tak a galériának. TALLÓSI BÉLA A látogatók a gyűjtemény legjelentősebb darabjait tekinthetik meg Mivel a gyarapításnak azt a formá­ját, amellyel a gyűjteményt megala­pozó első három szakaszban alkal­mazott a galéria kuratóriuma, nem lehetett volna hasonló sikerrel és ef­fektiven folytami, hiszen egy idő után az ajándékozók száma csök­kent, megalapították a művésztele­pet, hogy ily módon lehessen gaz­dagítani a gyűjteményt. Természe­tesen az ajándékozást továbbra is szívesen veszik az intézményben. A gyűjtéssel, az adományozással, a művésztelep tevékenységével már négyszázhoz közeledik a galéria műtárgykollekciójában található al­kotások száma, és ez egy valóban nívós gyűjtemény-mondja Kubička Kucsera Klára művészettörténész, a jelenleg a galériában látható, első­sorban festményeket, grafikákat, ki­sebb részben szobrokat felvonulta­tó Válogatás a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból című kiállítás kurátora. A galériában a tulajdonában lévő műtárgyakból időnként gyűjtemé­nyes kiállítást rendeztek valamely összefogó tematika alapján: az anyagot már több alkalommal pre­zentálták ilyen tárlatokkal. S mivel az intézménynek nincs állandó kiál­lítása, az utóbbi időben azt a gya­korlatot alkalmazzák, hogy a nagy­teremben bemutatott tematikus ki­állítás kurátora a kisteremben ren­dez kamaratárlatot a gyűjtemény­ből, így a gyűjteményes anyag ­igaz, részleteiben, de mindig más és más koncepció szerint kombinálva - folyamatosan jelen van. „Most került sor arra, hogy felkér­tek egy olyan kiállítás megrendezé­sére, amely válogatást mutat be a szlovákiai magyar képzőművészek­nek a Kortárs Magyar Galéria gyűj­teményében szereplő műveiből. A meglévő anyagból olyan válogatást készítettem, amely elfér a teremben úgy, hogy egy összeálló, élvezhető anyag kerüljön a közönség elé: har­mincnyolc képzőművész ötvenöt al­kotása. Nem a teljes kollekciót állí­tottuk ki, hanem csak a legjelentő­sebb munkákat. Annak a képzőmű­vésznek, akinek több anyaga is van a gyűjteményben, inkább a frissebb munkáit választottam. Nagyon saj­nálom, hogy nem sikerült kataló­gust kiadni a tárlathoz.” A kiállított anyagban helyet kaptak a realista ábrázoláshoz közelebb ál­ló művek és a modern irányzatokat követő alkotások egyaránt. „Kiállítottuk azt a néhány régebbi al­kotást is, amelyet nem a képzőmű­vészek ajándékoztak, hanem a ha­gyatékból vagy gyűjtőktől került a Kortárs Magyar Galériához. Jelen van Bácskái Béla, Jakoby Gyula, Lőrincz Gyula, Szabó Gyula. Az ő műveik realistább vonalat képvisel­nek, ám néhány évtizede még ve­lünk voltak, s ők a hazai magyar kor­társ képzőművészet megalapítói.” Természetesen jelen van az idősebb és a középgeneráció is, ám ugyan­úgy megjelentek ezen a tárlaton a legfiatalabb nemzedék tagjai is, mint Lukács Zsolt, Rácz Noémi, Ko­vács Éva és mások, akiknek kiállí­tott műveit erre a kiállításra gyűjtöt­ték össze. A kiállítás kurátora szólt arról is, hogy bár a dunaszerdahelyi intéz­mény a nevében viseli a kortárs ga­léria kifejezést, tehát feltételezhet­nénk, hogy a legújabb műfajokkal is foglalkozik, ez nem egészen így van. A galéria prezentáló és raktá­rozási lehetőségei ugyanis ezt nem igazán teszik lehetővé. Kevés a hely. E megszorító körülmények miatt je­lenleg csak a klasszikus műfajok - festészet, grafika, szobor - gyűjtése és bemutatása elképzelhető és meg­valósítható. így aztán olyan művé­szek, hazaiak és magyarországiak (Somogyi Tibor felvétele) is, akik ma már a képzőművészet más területével foglalkoznak, nem azzal, amivel indulásukkor, vagyis akik festőként vagy grafikusként tűntek fel, de ma már installációkat alkotnak, esetleg videóművészettel foglalkoznak, e mostani kiállításon még régebbi műveikkel, festmény­nyel vagy grafikával vannak jelen. Mint például Németh Ilona, akinek 1987-ben festett Dúdor-festménye szerepel a kiállításon. Megnyitóbeszédében Kubička Ku­csera Klára kifejtette: az adományo­zásnál érdemes teljes önzetlenségre törekedni, és a legnagyobb igényes­séggel odafigyelni arra, hogy ez vagy az a művész milyen alkotással mit képvisel a gyűjteményben. Ugyanis csupán az ilyen hozzáállás­sal és szemlélettel érhető el, hogy a művész valóban jó művel legyen reprezentálva magában a gyűjte­ményben, és értelemszerűen az ab­ból rendezett egyes kiállításokon ugyanúgy. Ez egyrészt emeli a galé­ria színvonalát, másrészt a művész ázsióját. A kiállítás szeptember 12-éig tekint­hető meg. Nincs ám lógás meg vadulás, nem lötyögni jöttek ide a fiatalok, hanem töltődni, ismerkedni, megmutatni a zsengéket írók, zsenik, múzsák a Tündérkertben. SZÁSZI ZOLTÁN Augusztusi szombat délután. A Pati­ka nevű vendéglő előtt állok meg Martoson, a Komárom melletti köz­ségben. Falunap van, zúg a zene va­lahonnan. Egy alkoholmentes sört gurít le a szomjas vezető a Patiká­ban, aztán odább gurul az ország ta­lán legszebb parkjába, a Feszty Em­lékparkba, a Tündérkertbe, hogy megmen'tkezzen az irodalomban. Merthogy írótábor van a parkban. Két bölcs és szép szamár fogad meg­hitten, Hucula és Lidus. A park gaz­dáinak kabalaállatkái ők, szelídek, nem hozza ki őket a sodrukból se fa­lunapi lakodalmas rock, se a szúnyo­gok hada, de még az írók jelenléte sem. Messziről felmérve a létszámot olyan húsz felettinek tűnik. Kezdet­nek nem rossz, hümmögi az ember és örülni kezd régi ismerősöknek és újaknak. Ifjú titánoké ez a tábor, az ő fejlődésüket szolgálja. Vannak is szépen, beszélgetnek éppen, Katona Pista mint jó vendéglátó jófajta ve­resborral traktálja a most érkezette­ket, a kései ebéd vagy korai vacsora illata száll, otthonos, békés hangula­tú minden. Hallgatni kell ilyenkor, mit mondanak a már bennszülött­nek számító táborlakók. A babgu­lyás aztán lecsendesít mindenkit, szapora kanálcsörgetés dicséri a sza­kácsok munkáját. Kora este Németh Zoli a tőle megszokott pontossággal és komolysággal a az iróniáról, a pa­ródiáról és a groteszkről tart elő­adást. Érthetően, profi előadóként, provokatív felütésekkel. Ilyen az iga­zi kritikus. Ez tud szúrni is, simogat­ni is, humora is van, meg komoly is tud maradni. Az vesse rá az első kö­tetét bírálásra, aki el búja találni. Fo­lyik a vita, pereg a szó, hiába, az ide meghívott népség a szavak embere, ennek tudatában megy el a házigaz­da esti tábortüzet előkészíteni. Ott majd úgyis folytatódik a vita. Z. Né­meth Pista, a rímek legnagyobb hó­hányója és széles Csallóközben meg hosszú Felvidéken az egyik legjobb költő már a versíró verseny ödeteit fontolgatja magában. Megszokott szertartásaival gyújtja cigarettáit, közbe-közbeszól, s nem csak beszél, mindig mond is valamit. Haraszti Marika, mint egy jó tündér, kedve­sen és a hőségtől némileg elgyötörve adminisztrál, jelenléti ívet ír, elszá­mol és szervez. Szívügyének tekinti a tábort most is, mint mindig. Balázs F. Attila atyai szelíd szigorral irá- nyítgatja a dolgokat. Nincs ám lógás meg vadulás, ez írótábor, és nem lö­työgni jöttek ide a fiatalok, hanem töltődni, együttgondolkodni, ismer­kedni, megmutatni a zsengéket és kész műveket, kapcsolatokat terem­teni kiadókkal, kritikusokkal, az idő­sebb korosztály tagjaival, meg úgy egyáltalán beleszagolni az iroda­lomba, hogy mi is lehet az ember­ből, ha egyszer csak elkezd írni. Az első este ezzel telik, ebbe toppan be­le Ardamica Zorán, Szűcs Enikő. Megnézzük a tavalyi táborról ké­szült filmet, amelyben Z. Németh hatalmas tömeg előtt verset mond, pillanatképek vülannak be az akkori hangulatokból, még ott van és min­dig is itt lesz az akkor már mankókra támaszkodó Kantár Csaba, versek, pillanatok, régi méla ízek rendeződ­nek újra bennünk. Az éjszakai falusi utcabál nemigen hagyja aludni a társaságot. Hétszer hét hangszóró­szik. Csak nem biztos, hogy észreve­szi. Komoly tervek, felkészülés 2004-re, Balassi és Gyöngyösi jegyé­ben sok rendezvény fog zajlani, meg is kell becsülni a jó hagyományokat. Új a képlet, végül is európai írók meg költők leszünk jövőre, az új helyzet új gondolkodást és cselekvé­si programot kíván. Amiről most többet nem írok, elsősorban babo­nából, nem jó előre lelőni a poént, mire is készül az írótársadalom, má­sodsorban ez már munka is, arról meg ne beszéljünk, azt el kell végez­ni. Gyűlés után vissza a fiatalokhoz. Most már jelen van Csehy Zoli, a leg­klasszikusabb költő, aki él, itt van az elnök, Hodossy Gyuszi, a maga ér­dekes humorával és gyermekien őszinte tekintetével, meg Szigeti La­ci, a Kalligram Kiadó főnöke, aki még nekünk, a mostani negyvene­seknek fogta a kezét és vert az ujjá- ra, ha marhaságokat írtunk. Itt van­nak a fiatalokkal és szemmel látha­tóan érzik, jó ez a tábor, jó, hogy van, érdemes ezt csinálni. Míg az „öregebbje” nézelődik, a múzsái szépségű költőlányok és ifjú titánok fordítói versenybe fognak. Félrevo­nulva, tollat rágcsálva birkóznak a feladattal. Indulni nem akaródzik üyenkor a másnap már munkába ál­lónak. De menni kell! Búcsú és kö­szönés, aztán este megjön az első sms. „Üres a tábor, elszállt a má­mor...” Ki más leheme, mint Pityu. De két feledhetetlen nyári nap le­nyomata ott marad maradandóan. A kézzelfogható művek pedig majd megjelennek a Szőrös Kő őszi szá­mában. Jövőre veletek. Ugyanitt vagy bárhol, csak együtt és építő, te­remtő kedvvel. ból dübörög a tucc-tucc zene meg a lakodalmas „üvegszemet örököltem az édes...” Nem marad más, mint ki­ülni sztorizgatni, verset kiforgatni és ékelődni egymáson és máson a tűz mellett. Másnapra elhalkul a kinti falunapi banzáj, hajnal felé már aludni is leheme kicsit, de most jön­nek a szúnyogok. Szapora sziszegé- sek, „azanyjanézdmekkoravolt” hal­latszik innen-onnan, hogy aztán jöj­jön a komoly vasárnap reggel. A Szlovákiai Magyar írók Társasága rendes vezetőségi ülését is ide he­lyezte ki Martosra, mondván, jó lát­ni az utánpótlást, meg a fiatalok igé­nyeit sem árt figyelembe venni, mert egyszer mindenki megöreg­Németh Zoltán előad (Horváth Árpád felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom