Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-09 / 207. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 9 3 Riport Noha a szántói intézet jóakarattal sem mondható szépnek, az idős lakók arca elégedettségről árulkodik, mert az ápolók mindent megtesznek értük Adományból újították fel az otthon berendezését Kényelmesek az új ágyak (Somogyi Tibor felvételei) A kastély termei, udvara, kertje valaha szebb napokat látott. Vidám, szórakozni vá­gyó, jómódú hölgyek és urak gyakran vettek részt a Szán­tón élő Nyári gróféknál tar­tott hangulatos összejövetele­ken. Nem változott a helyzet a tulajdonosváltás után sem, a nemes Somogyi család ügyelt az épületek, a kert kar­bantartására. Amíg vagyonu­kat nem államosították. PÉTERFI SZONYA Szántón semmi sem utal a letűnt időkre, az idő múlása a kastély mál­ladozó vakolatán, a rendezeden ud­varon észlelhető. - Mindezek ellené­re mindent megteszünk azért, hogy az itt élő nyugdíjasok élete elviselhe­tő legyen. Ötvenegy esztendeje él­nek a kastélyban idősek, az eltelt évek során nem sokat változtak a körülmények, csak a lakók öreged­tek. Nem kis feladat ez a személyzet számára, hiszen a jelenlegi 58 nyug­díjas közül harmincötén ágyhoz kö­töttek - mondja Vida József, a szán­tói nyugdíjas otthon igazgatója, aki a pénzhiány ellenére akar és tud is tenni valamit az idősek életkörülmé­nyeinek jobbítása érdekében. - A rendszerváltás után kétséges volt az intézmény sorsa, de a Somogyi csa­lád az államnak ajándékozta a kas­télyt azzal, hogy továbbra is szociá­lis intézményként kell működnie. Ami megnyugtatta az itt élőket és azokat is, akik számára az egyedüli kiutat a nyugdíjas otthonba vonulás jelentette. Nincs azon semmi kivet­nivaló, ha a gondozásra szoruló idős rokon élete alkonyán otthonba vo­nul, ám ez nem jelentheti, hogy a család „megfeledkezik” róla. Mert állítom, az idős emberek elviselik a fájdalmat, a kínt, a pénztelenséget, de szeretteik közönye megöli őket. Munkatársaimmal együtt látjuk, mit jelent, ha az idős szülőt meglátogat­ják a gyerekek, az unokák. Nemcsak a hangulatuk lesz jobb, hanem egészségi állapotuk is. Persze, van­nak hozzátartozók, akik havonta egyszer jönnek; a nyugdíj érkezése­kor - mondja az igazgató. Noha az intézet jóakarattal sem mondható szépnek, az idősek arca elégedettségről tanúskodik. Talán azért, mert a személyzet - 30 alkal­mazott látja el a tennivalókat - na­gyon ügyel arra, hogy a lakók ápol­tak legyenek. Megtudjuk, a két­vagy több, esetenként ötágyas szo­bákban való elhelyezés nem ideális, mégis alig akad valaki, aki egyedül­létre vágyna. A beosztásnál viszont figyelembe veszik az érkező testi­szellemi állapotát éppúgy, mint nemzetiségét. - Bár mint a gyere­keknél, itt sem jelent gondot, Id mi­lyen nyelven beszél, megértjük egy­mást - hangsúlyozza az igazgató, miközben felhívja a figyelmünket a szobák berendezésére. Elárulja, ha két héttel előbb érkezünk, szánal­mas kép tárult volna elénk. - A szo­bák legfontosabb bútordarabja a fekhely. Ágyaink siralmas állapot­ban voltak, de hiába kértünk pénzt újak vásárlására, válaszra sem mél­tattak az illetékesek. Nem várhat­tunk csodákat a községi hivataltól sem, mivel annak hatáskörébe tar­tozunk, nekünk kellett megoldást keresnünk. Állítom, csak az érhet el valamit, aki nem ül tétlenül a fene­kén - mondja határozottan Vida Jó­zsef, aki 700-800 ezer korona érté­kű adományt szerzett az intézet számára. Az ipolyfödémesi polgár- mester tájékoztatta arról, hogy egy ausztriai segélyszervezet összegyűj­ti a kiselejtezett kórházi berendezé­seket, magánadományokat gyűjt és továbbítja a kérvényezőnek. - Igaz, hogy az ÓRA International eddig Albániát, Romániát és Afrikát segí­tette, de ez nem zavart. Késedelem nélkül az ausztriai Andorfba utaz­tunk, ahol összehasonlíthatatlanul magasabb a színvonal. Vendéglátó­ink megmutatták az ottani nyugdí­jas otthont, és az 500 ágyas kórhá­zukat is, pedig a város csak körülbe­lül akkora, mint Ipolyság. Soroljam: a magateheteüen időseket hidrauli­kus szerkezet segítségével emelge­tik, az ágytálakat fertődenítő be­rendezés mossa tisztára, stb. Hang­súlyozzam, hogy 5-6 éves használat után kiselejtezik a műszereket, a be­rendezést? A nyugdíjas otthonban nyomban a helyére kerültek a korszerű, állítha­tó ágyak, bár akadnak lakók, akik a magasságukat kifogásolják. - Saj­nos, fekvő betegként ezt nem érzé­kelem, bár a szobatársnőm nem kért az újból, mert megfelelőnek tartja a 30 éves sodronyos ágyat. Ez a fekhely viszont kényelmes, az éjje­liszekrény tartozéka az etető asztal­ka is. Kaptam egy felfekvés elleni matracot is, bár a gondos ápolásnak köszönhetően nincs a testemen egyetlen seb sem. A másik szobában van egy asszony, aki öt éve mozdu­latlan, de az ő bőre is ép - mondta az egyik lakó, majd jól értésükként megjegyezte: a segélyszállítmány­ban ágynemű és tolószék is volt, il­letve nővéreknek öltözék is. Az ápo­lónők nem nagyon voltak beszédes hangulatukban, panaszkodni nem akartak, dicsekedniük meg nincs mivel. Noha tisztában vannak azzal, többet érdemelnének, örülnek, hogy van munkahelyük. Még ha egy isten háta mögötti helyen is. Még ha az este hétkor kezdődő éj­szakai műszakra délután háromkor indulnak el Nagykürtösről. Amikor arról faggatjuk az igazga­tót, hogyan, mivel telnek a járóké­pesek napjai, csak legyint. - Az elő­írások nem engedik meg, hogy be­segítsenek a konyhában, vagy hogy a megtermelt zöldséget, gyümöl­csöt hasznosíthassuk. Az itt élő há­zaspár kedvtelésből gondozza a vi­rágokat, s bár szeretnénk rendbe hozatni az udvart, nincs erre fede­zet. Takarékoskodnunk kell, mert víztisztítóra gyűjtünk. A beruházást az adományszámlánkon lévő pénz­ből és talán uniós támogatásból sze­retnénk megvalósítani. Nem vá­runk ölbe tett kézzel, megtaláljuk a módját annak, hogy színvonalasabb életet biztosítsunk az időseknek. Megérdemlik. A nagymegyeri szociális otthonban jelenleg 68 gondozott él, ugyanakkor a higiéniai felügyelet által megengedett maximális létszám nem lehetne több 43-nál A megye fennhatósága jót tett a zsúfolt intézménynek V. KRASZNICA MELITTA A főút és a város zajától távol, sűrű lombú fákkal övezett idilli környe­zetben található az értelmi fogyaté­kos felnőtt férfiak nagymegyeri szociális otthona. Csengetésemre az egyik lakó érkezik a kapuhoz, majd egy oldalsó bejárathoz irá­nyít, mondván: az nincs bezárva, ott kell bemenni. Készségesen meg­mutatja azt is, melyik épületben ta­lálom az igazgatónőt, majd ma­gamra hagy. A megdöbbenéstől alig tudok szóhoz jutni, és az előre megfogalmazott kérdések helyett elsőként rögön ezt kérdezem meg Tamási Gizella igazgatónőtől: ma­guk itt nem zárják a kapukat? Ő pe­dig a lehető legtermészetesebb hangon válaszolja, hogy nem. „Tud­ja, elég messze vagyunk a várostól, amerre a szem ellát, mezők, szán­tóföldek vesznek körül, így az ápol­taknak nincs igazán hová menniük. És nem is igen kívánkoznak el in­nen. Persze, megesik, hogy valaki elkóborol, de nem szökési szándék­kal. Sétál egyet, aztán visszajön. De ez is nagyon ritkán fordul elő. La­kóink tudják, hogy nyitva a kapu, de ezzel nemigen törődnek. Más­részt a külvilágból sem téved ide csak úgy véletlenünk senki.” A nagymegyeri szociális otthon­ban, amely 2002. július elsejétől a nagyszombati megyei önkormány­zat fennhatósága alá tartozik, je­lenleg 68 gondozott él. Ugyanak­kor a higiéniai felügyelet által meg­engedett maximális létszám nem lehetne 43-nál több. „Hiába túlzsú­folt az intézményünk, senkit nem küldhetünk el, egyszerűen nincs hol elhelyezni ezeket az embereket - mondta az igazgatónő. - A túlzsú­foltság főleg a hálótermekben mu­tatkozik meg, egy-egy szobában 6- 8 ágyat is kénytelenek vagyunk el­helyezni. Emellett vannak két- és háromágyas szobáink is, de azok­ból van kevesebb. Amíg az időjárás engedi, igyekszünk minél többet a szabad levegőn tartani az embere­ket, a téli időszakban rosszabb a helyzet. Létszámcsökkenésre tulaj­donképpen csak elhalálozás esetén számíthatunk, de ilyenkor a helyé­re több jelentkező is akad. Volt olyan időszak is, hogy egyszerre 80 lakónk volt, de nem szeretnénk, ha ez megismétlődne, sőt, még a je­lenlegi létszámot is mérsékelni sze­retnénk.” Miközben Tamási Gizel­lával beszélgettünk, egy gondozott lépett be az irodába. Egy szál rózsát tett le elém, majd szó nélkül ki­ment. „Nem ritkaság, hogy megje­lennek itt egy-egy szál virággal, amit a parkban lévő bokrokról sza­kítanak. Többen azt is számon tart­ják, mikor van születésnapjuk, név­napjuk az itt dolgozóknak, és már a kapuban felköszöntik őket. Ezt a munkát csak szeretettel lehet vé­gezni, és ezt érzik az ápoltak is. Ők pedig így próbálják viszonozni a gondoskodást.” Az igazgatónő ezután arról beszélt, hogy az utóbbi időben milyen vál­toztatásokat, újításokat vezettek be, mivel próbálják meg színesebbé tenni a bentlakók életét. „Amióta a megye fennhatósága alá tartozunk, a megyei önkormányzat határozata értelmében a gondozottaktól be­folyt összeget nem kell visszajuttat­nunk az állami költségvetésbe, ha­nem szabadon gazdálkodhatunk vele. Ennek köszönhetően több olyan munkálatot el tudtunk vé­gezni, amelyekre eddig nem volt pénz. Festettünk, csempéztünk, padlóburkolatot cseréltünk stb. Si­került egy egyszerű asztalosmű­helyt is berendeznünk, ahol a lakók barkácsolhatnak. Nagyon fontos­nak tarjuk ugyanis, hogy aktívan töltsék a napjaikat - mármint azok, akiknek ezt egészségi állapota le­hetővé teszi. Vannak ugyanis ágy­hoz kötött gondozottjaink is, de olyanok is, akik be tudnak segíteni a konyhai munkákba, vagy a mo­sásba, a park gondozásába. Az egyik helyiségbe bordásfalat állí­tottunk, ahol tornázhatnak, van pingpongasztalunk, focipályánk. Természetesen mindezeket a tevé­kenységeket az ápolók irányítása alatt végzik. Nagy sikert aratott ápoltjaink körében a nemrégiben megnyitott büfé, ahol néhány apró­ságot, kávét, édességet vásárolhat­nak. Szigorú nyitvatartási rendet szabtunk meg, amit megszoktak, és mindig izgatottan várják a nyitást. Rendszeresen tartunk háziverse­nyeket is a legkülönbözőbb kategó­riákban, a szavalástól kezdve a sportversenyeken keresztül az álta­luk készített kézimunkák kiértéke­léséig. Ezek az események már na­pokkal előtte várakozással töltik el őket, és utána is sokáig emlegetik. Csakúgy, mint a kirándulásokat, a járás más szociális otthonainak la­kóival való találkozásokat.” Ezek után körbejárjuk az igazgató­nővel az épületeket, a parkot. Né- hányan az asztalosműhelyben tesz- nek-vesznek, mások fociznak, tár­sasjátékot játszanak, vagy csak ül­dögélnek a padokon. „Az egyes cso­portokat igyekeztünk a szellemi ké­pességeiknek, érdeklődésüknek megfelelően kialakítani, de figyel­tünk arra is, hogy miként jönnek ki egymással az emberek. Ehhez pszi­chológus segítségét is igénybe vet­tük, talán ennek is köszönhető, hogy komolyabb súrlódások, ag­resszív megnyilvánulások ritkán fordulnak elő.” Séta közben sokan megszólítják az igazgatónőt. Van, aki az előző napi meccs eredmé­nyét szeretné megtárgyalni vele, mások focizni, pingpongozni invi­tálják. „Ez számunkra, az ápolók számára több mint munkahely, aki ide jön dolgozni, tudnia kell, hogy ezeknek az embereknek a családot is mi jelentjük. Fél kezemen meg tudnám számolni, hányat látogat­nak közülük rendszeresen, vagy visznek haza legalább nagyobb ün­nepekre. Pedig vannak köztük olyanok is, akik kis odafigyeléssel, családi összefogással kint is élhet­nének. Mégis itt tengetik napjaikat, egészen halálukig” - mondja bú­csúzóul Tamási Gizella. Az otthonban egy asztalosműhelyt is sikerült berendezni (Vas Gyula felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS, BORULT ÉGBOLT, 21-25 FOK A Nap kel 06.21-kor - nyugszik 19.16-kor A Hold kel 19.20-kor - nyugszik 04.22-kor A Duna vízállása - Pozsony: 270, változatlan; Medve: 30, apad; Komá­rom: 80, apad; Párkány: 25, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Változóan felhős, helyenként borult lesz az égbolt. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet 21 és 25 fok kö­zött alakul, északon legfeljebb 19 fok valószínű. Nyugaton gyenge, délkeleti irányú szél 4 és 7 m/s kö­zötti sebességgel. Éjszaka a hőmé­rő higanyszála 13 és 9 fok közé süllyed. A holnapi időjárást egy­szerre több front is befolyásolja. Felhős, gyakran borult lesz az ég­bolt, több helyen komolyabb esők, esetleg záporok, zivatarok is várha­tók. A legmagasabb nappali hő­mérséklet némileg alacsonyabb lesz, 17 és 22 fok között alakul. A reumatikus és mozgásszervi be- tegségekben szenvedők a dél­előtt folyamán to­vábbra is erős fáj­dalmat érezhetnek, amely azonban a délutáni órákban némileg eny­hülhet. Egyes ekcémás eredetű bőrbetegségek tünetei is jelentkez­hetnek. Az alacsonyabb vérnyomá- súak esetében gyakoribb lehet a migrénes eredetű fejfájás. Napköz­ben fokozatosan javulhat az össz- pontosító-készségünk. A szív- és ér­rendszeri panaszokkal küzdőkre viszonylag kímélően hat az időjá­rás. Holnap a maihoz hasonló hatá­sokra számíthatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom