Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-08 / 206. szám, hétfő

14 Női szemmel - hirdetés ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 8. ajánló 19HMNI Vámos Miklós a nőkről BOLEMANT LILLA Az idei Könyvhéten jelent meg Vámos Miklós új regénye, a Sánta kutya. Szó se róla, eddig is nagy csodálója voltam az írónak, könyvein, té­véműsorain keresztül azon kevesek közé sorolhatjuk őt, akiket so­hasem tudtak tévútra vezetni álságos „modern értékek“, melyekben az emberek nagy része annyira elmerül, hogy szinte nem is érzékeli, milyen messzire került az élet valódi értékeitől. A szeretet, a tiszta gondolkodás, a szellemiek elsődlegessége és a közvetlen embersé­ge, amely mindig magával ragadott, valahányszor a képernyőn lát­tam vagy írásait olvastam. Számomra igazi férfi, igazi ember, ami­lyenből nagyon kevés van. Legújabb könyvével kapcsolatban tett kijelentései miatt, s maga a té­ma miatt: nőkről, a velük kapcsolatos hazugságokról ír, a feminizmus „vádjával“ illették, amely látható, hogy általános elutasítást és ellenér­zést vált ki a közvéleményből. Ha a nő nem alárendelt szerepben, azázatos szolgaként vagy rontó szellemként jelenik meg a művészet­ben, azonnal farkast kiáltanak. Mert a feminizmus gyilkos kór, amely fertőz, jó lesz, ha résen vagyunk, és nem adjuk ajándékba ezt a könyvet egyik nőismerősünknek sem, nehogy valami baja essen - például gondolkodni kezdjen helyzetén-, miután elolvassa. Férfiaknak titokban ajánlom olvasni, nehogy őket is megvádolhassa valaki, és ezáltal veszítsenek nehezen kiharcolt „kemény férfi“ pozíciójukból. Egyébként csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak befogadni az értékes irodalmat. Vámos Miklós így vall a regényről: „ Nők mozgatják a világot, két­lem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ók szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, ők is te­metnek el. Asszonyi sors, Magyarországon a múlt (XX.) században - hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Éntől az Óig. Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szobor­ban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet, s fejet nékik hajtván, szívből, igazán.“ ■■■■■I BEMUTATJUK Női lobbi az unióban FELDOLGOZÁS Az Európai Női Lobbit (EWL - European Women’s Lobby) több mint 300 civil nőszervezet alkot­ja, melyek Európa-szerte tevé­kenykednek. A szervezet célja az unió legmagasabb politikai kép­viseletével való közvetlen együtt­működés. Egy széles körre kiterjedő koordi­nációs szervezetről van tehát szó, mellyel az Európa unió tagálla­mainak nőszervezetein kívül a belépni kívánó államok nőszerve­zetei is együttműködnek. Az EWL az unió politikáján belül törekszik a nemi esélyegyenlőség megvalósítására. Célja a nők diszkriminációja és a nők elleni erőszak minden formájának ki­küszöbölése, valamint a nők rész­vételének növelése az új intézke­dések meghozatalában és azok megvalósításában. Figyelemmel kíséri az esély- egyenlőség megvalósításának fo­lyamatát és arra törekszik, hogy minden téren figyelembe vegyék a nők eltérő szükségleteit és célja­it. Igyekszik befolyásolni az EU dön­tési folyamatait, rendszeresen ál­lást foglal az egyes döntésekkel kapcsolatban, szemináriumokat, találkozókat, kampányokat szer­vez. Az EU egyik esélyegyenlőséggel foglalkozó programja a Daphne, amelynek keretében az Európai Női Lobbi is jelentős tevékenysé­get fejtett ki, mely elsősorban a nők és a gyermekek elleni erő­szak kiküszöbölésére irányult. Amint Szlovákia az unió tagjává válik, a hazai szervezetek is tagjá­vá válhatnak az Európai Női Lob­bi csoportjának is. Ehhez az kell, hogy a női szervezetek egy közös koordinációs szervvel képvisel­tessék magukat, amely folyama­tos kapcsolatban áll az összes ha­zai női szervezettel. A belépésre készülő országok nő­szervezeteinek tagjai a nyár ele­jén egy szemináriumon vehettek részt Brüsszelben, amelyen meg­ismerkedtek az európai parla­ment női jogokkal és esélyegyen­lőséggel foglalkozó bizottságával, az EU esélyegyenlőségi politikájá­val, valamint a civil szervezetek részvételével az EU döntéseinek folyamatában. Illusztrációként néhány adat: 2003-ban az egyes országok par­lamentjeiben a következő volt a nők aránya. Európa uniós átlag: 25% A belépni kívánó országok átlaga: 14,6% Legalacsonyabb a tagállamok kö­zül: Görögország 8,7% Legalacsonyabb a belépni kívá­nók közül: Törökország 4,4% Legnagyobb arány a tagállamok közül: Svédország 45,3% Legmagasabb arány a belépni kívánó országok közül: Bulgária 26,2%. (bol) Már tudjuk, mitől akarunk megszabadulni: attól, hogy másoktól függjünk, hogy mások igényei szerint éljünk A női eredményesség titkai * (Képarchívum) Linda Ádams 1978-ban ki­dolgozott egy eredményessé­gi tanfolyamot kifejezetten nőknek. Ha megkérdezték, miért kezdett bele, azt vála­szolta: „Nekem volt szüksé­gem rá, hogy egy ilyen tré­ninget elvégezzek.” ISMERTETÉS Ebben a programban, melyet Női eredményességi tréningnek neve­zett el a szerző, saját elmondása szerint élete két fontos eleme ötvö­ződik: egyrészt azonosulása a nő­mozgalommal, másrészt az eredményességi tréninggel való szoros kapcsolata, hiszen férje. Thomas Gordon az Eredményessé­gi Tréning Társaság megalapítója és elnöke. Linda Adams a nőmozgalom révén megértette, hogyan bánt korábban és bánik kultúránk még ma is a nőkkel, és erős harag élt benne ezzel kapcsolatban. Mivel ezt a dü­höt pozitív irányba akarta fordítani, a női eredményességi tréning kidolgozása tűnt erre a leg­alkalmasabbnak, mert tudta, hogy megtanulhatók azok a készségek, amelyek jobb irányt adhatnak kap­csolatainknak. Magánéletében is vállalta a felelős­séget igényei és céljai megvalósítá­sáért, ugyanakkor arra törekedett, ne veszítse el azt a lehetőséget, hogy szeretetkapcsolatai kölcsönös örömöt hozzanak. Azóta több mint 35 ezren vettek részt a tanfolyamon a világ minden táján. Sőt az évek során az is kide­rült, hogy a személyes igények „erős, de békés” érvényesítése nem csak nőknek okozhat gondot. Egyre több férfi kezdett érdeklődni a tan­folyam iránt, s ebből keletkezett a Személyes hatékonysági tréning, amely szintén világszerte ismert. A tréning résztvevői gyakran szá­molnak be arról, hogyan döbben­tek rá, hogy eddigi életük mások A nőknek sok kapcsolatukban a legkisebb hatalmuk van. igényeinek szolgálatában telt, s mekkora bátorság kell ahhoz, hogy ezen változtatni merjenek. Legtöb­ben azt tapasztalják, hogy új kiállá­sukra az esetleges kezdeti furcsál- lás ellenére végül pozitív válasz ér­kezik. A szerző férje, Thomas Gordon magyar kiadáshoz írt előszavában a következőket olvashatjuk: „Elő­ször voltam kénytelen megtapasz­talni, milyen dolog együttélni vala­kivel, akit mintha a dolgozószoba íróasztalához ragasztottak volna hosszú hónapokra, s hősies küz­delmet vív a kiadó által megsza­bott határidővel. Abból, hogy kap­csolatainkban így fölcserélődtek a szerepek, sokkal jobban megértet­tem, mit állt ki ő olyan gyakran az­előtt. Ennél még sokkal fontosabb, hogyan járult hozzá a Lindával va­ló személyes és szakmai kapcsola­tom ahhoz, hogy most meg­növekedett tudatossággal tekintek Linda Adams azokra a nőkre, s azokra a sajátos problémákra, melyekkel szembe kell nézniük kapcsolataikban. Pá­lyám során én mindig azoknak az embereknek a képzésével foglal­koztam, akik a legnagyobb hata­lommal rendelkeznek a kapcsola­tokban. Az első ilyen a Szülői ered­ményességi tréning volt, később tanárok, vezetők részére fejlesztet­tem ki ilyen tréningeket. Nem ju­tott eszembe, hogy a nőknek ter­vezzek programot, akik sok kap­csolatukban a legkisebb hatalmat birtokolják. Abban az időszakban, amikor Lin­da a Női eredményességi tréning előkészítésén dolgozott, egyre ala­posabban kezdtem megérteni a nők társadalmi státusát. Ráébred­tem, miként programozzák a kislá­nyokat otthon és az iskolában arra, hogy ne legyenek önérvényesítők és önfeltárók, hogyan befolyásol­ják őket ravaszul, hogy olyan sze­repeket vállaljanak fel, melyekben a mások iránti önfeláldozást és gondoskodást várják el tőlük, mi­ként erősítik meg a férfiak tudato­san és öntudatlanul (viselkedésük­kel és nyelvi megnyilvánulásaik­kal) a nemi szerepeknek ezt a sztereotípiáját. Okulásom persze korántsem volt ilyen intellektuális és tudományos. Feleségem egyenes, nyílt önfeltá­rásai folytonosan leleplezték férfi­sovinizmusomat, s hogy milyen méltánytalanul bántam a nőkkel velük való kapcsolataimban. Tuda­tosult bennem, milyen nevetséges dolog, hogy munkahelyemen fel­nőtt nőket „lányokénak titulálok, micsoda megaláztatást éltek át azok a nők, akik úgy érzeték, sze­xuális tárgyként kezelem őket, mi­lyen igazságtalan voltam, amikor a közös pénzünkről döntöttem anél­kül, hogy a feleségemet megkér­deztem volna, hogy semmivel sem tudom igazolni ellenálllásomat, amikor Linda úgy döntött, hogy házasságkötésünk után is megtart­ja lánykori nevét. Azt is sokkal jobban fölfogtam, mi­lyen tragikus következményekkel járt, hogy édesanyám életének irányítását apám kezébe adta, s ho­gyan vezetett egyre növekvő függő­sége a depresszió időszakához, és az önbecsülés tehetetlen elvesztésé­hez. Az is világosabbá vált, hogy az alkoholizmus első feleségem szá­mára a menekülés volt, mert nem volt hajlandó személyes előrehala­dásáért és önbecsüléséért tenni há­zastársi kapcsolatunk ideje alatt. Sok nő - legyen háziasszony vagy dolgozó nő - azt tapasztalhatja majd, hogy a N.E.T.-en tanított és a könyvben részletesen leírt készsé­gek révén könnyebben tudatosít­hatja, milyen igényei nincsenek kielégítve, hogy ezáltal terveket készíthet vágyai elérésére, hogy olyan egyenrangú kapcsolatokat építhet ki, ahol az igények kölcsö­nös kielégítése a cél, s hogy össze­ütközéseiket a hatalom bevetése nélkül, győztesek és vesztesen nél­kül oldhatják föl. Ha ezekét a dolgokat minél több nő valósítja meg életében, bizo­nyosak lehetünk abban, hogy tár­sadalmunkban és annak intézmé­nyeiben alapvető változás követke­zik majd be. Végül is, a nők alkot­ják ennek a társadalomnak több mint a felét. A hatékony nő sokat tehet azért, hogy társadalmunk is hatékonyabbá váljék.” S most lássuk, mi az, amit a könyben leírt trónig segítségével elérhetünk. Manapság a társadalom változásai megtanították már nekünk, mitől akarunk megszabadulni: attól, hogy mások irányítsák életünket, hogy másoktól függjünk, hogy po­litikailag és társadalmilag másod­rangú állampolgárként kezeljenek bennünket. Törekvéseink korláto­zásától, a nemi szerepek merev szetreotípiáitól. Most egy újfajta szabadság nyílik meg előttünk, mely már nem vala­mi elől menekvés, hanem valami felé törekvést jelenti: hogy saját életünket alakítsuk, egyéniségün­ket a kívánt irányba építsük. Ezút­tal csak rajtunk múlik. Mindez éppúgy lelkesítő, mint visszariasz­tó. Riasztó, mert a választás és a döntésért vállalt felelősség mindig kockázatot rejt magában. De ép­pen a döntések, az irányítás meg­ragadása teremti meg a kapcsola­tot önmagunkkal, és tesz bennün­ket autonóm személyiséggé. Ily módon vállalhatjuk a felelősséget saját életünkért, s érhetjük el a számunkra fontos célokat. A könyv olyan életszemléletet és készségtárat mutat be, amely ré­vén könnyebben elérhetjük céljain­kat, méghozzá anélkül, hogy en­nek kapcsolataink egyensúlya vagy öröme látná kárát. A trónig egyik résztvevője a követke­zőképpen írja le a saját maga által bejárt utat: „A tanfolyam segített ab­ban, hogy tudatára ébredjek önma­gámnak - és annak, hogyan reagá­lok a mindennapjaimban előforduló sokféle helyzetre. Most már sokkal jobban ismerem igényeimet, és tu­dom, mennyire fontos, hogy mások­kal közöljem is gondolataimat és ér­zéseimet. Ettől pedig sokkal jobban érzem magam, elégedettebb va­gyok. Azt hiszem, azt vártam, hogy a tanfolyam alatt gyökeresen meg­változom, de nem könnyű dolog a kapcsolatok forgatókönyvét meg az egész gondolkodásomat egy csapás­ra megváltoztatni. Rájöttem, hogy ehhez idő kell. Hogy tényleg megta­nuljam a NET-en megismert készsé­geket, ahhoz sokat kell gyakorolni, használni őket. Hosszú út áll előt­tem, de a NET nekem olyan volt, mint egy megvilágosodás. Önisme­retet adott és fontos készségekkel lettem gazdagabb.” (bli) Lépésenként haladva a következőt tanítja meg a tréning: ♦ Kézbe veheted saját életed irányítását ♦ Kiállhatsz igényeid megvalósításáért anélkül, hogy közben mások igényeit félresöpörnéd. ♦ Önfeltárásoddal problémákat és konfliktusokat előzhetsz meg. ♦ Hatékonyan és mégis jó érzékenységgel szembesíthetsz másokat, ha viselkedésük ütközik igényeiddel. ♦ Oldhatod szorongásodat az őszinte feltárulkozással szemben. ♦ Kapcsolataid sérülése nélkül kezelheted konfliktusaidat. ♦ Hatékonyan léphetsz föl értékek, vélemények ütközésénél. ♦ Mások problémáját segítőleg hallgathatod meg. ♦ Célokat tűzhetsz ki, és terveket készíthetsz, hogy elérd őket. 2003 AUTOSALÓN NITRA 2003. IX. 18 - 22 MINDEN BELÉPŐJEGY RÉSZT VESZ A SORSOLÁSBAN FŐDIJ Hyundai Getz MÁSODIK DÍJ Biaupunkt autórádió HARMADIK DÍJ 5 Castro! termék AGROKOMPLEX - VÝSTAVNÍCTVO NITRA nyitva naponta 90#-től 1 800 óráig www.ogrokomplex.sk/autotalon , e-mail: autosalon@agrokomplex.sk A nők mindig kivették a részüket a nagy társadalmi változások megvalósításából, de rövid időn belül újra csak a háttérbe szorultak Politikai próbák FELDOLGOZÁS A nőket minden mozgalomban, le­gyen az vallási, politikai, tásadalmi, a kezdeti nagy önfeláldozó tevé­kenység után a hátsó szobába szorí­tották. Flora Tristan (megh. 1844 - első ké­pünk) a szocializmus és a nők szó­szólója volt. Tragikus sorsa az úttö­rők bátorságának és rendíthetet- lenségének példája: munkaadója feleségül vette és ütlegelte, és ami­kor Flora három terhesség és az ál­landó verések után megszökött tő­le, a férfi rálőtt. Flora életben ma­radt, s hátralevő idejét a nemzetkö­zi munkásmozgalom szervezésé­nek szentelte. Fáradhatatlanul uta­zott a világban, és megpróbált ügyének híveket szerezni. Gúnyol­ták és megvetették, magányosan halt meg negyvenegy éves korában. Második képünk az amerikai nők egyik, a nőmozgalom szempontjá­ból fontos tettére emlékeztet. 1848- ban az amerikai Seneca Fallsban - tulajdonképpen az európai esemé­nyek hatására - nőmozgalmat ala­pítottak. 1840-ben két maerikai képviselőnő érkezett Angliába, hogy részt vegyen a Nemzetközi Rabszolgaellenes Kongresszus ülé­sén. Nem engedték be őket a gyű­lésterembe, mert nők voltak. A nők és a rabszolgák helyzetének nyilvánvaló hasonlatosságát felis­merve, a dühöngő nők hazaérvén megszervezték a feminista moz­galmat. (man) UP 1057

Next

/
Oldalképek
Tartalom