Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-30 / 200. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 30. Riport Gicének, Licének és Gömörligetnek helyi magyar iskola nem lévén, egy lehetősége maradt: szlovák alapiskolába íratni a gyerekeket, „hogy érvényesüljenek" Helyzetjelentés három Murány-völgyi településről A Murány-völgyi települések közt van három kis község, amely már a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Erőtle­nül bár, de még őrzi magyar­ságát, azonban már csak idő kérdése, hogy meddig. KOVÁCS ÁGNES A természet kegyes volt a Murány- völgyéhez, a politika már kevésbé. Ezt a csodás, természeti szépségek­ben gazdag völgyet a Nagyrőcei já­ráshoz csatolták, s vele együtt azt a három kicsi, még magyarnak mondható települést is, amely egy­más szoros szomszédságában ta­lálható. Gicének, Licének és Gö­mörligetnek helyi magyar iskola nem lévén, egy lehetősége maradt: Jólsvára, szlovák alapiskolába írat­ni a gyerekeket. S mivel a többség arra a bizonyos közhelyre hivatko­zik, hogy „csak így tud majd érvé­nyesülni a gyerek”, csupán pár szü­lő akad, aki gyermekét a pelsőci magyar alapiskolába járatja. Tény, hogy a Murány-völgyiekre valóban nagyobb nyomás nehezedik, nem törhetik a nyelvet, itt tudni kell szlovákul mindenkinek. De a mun­kanélküliség egyformán sújtja mind a szlovák, mind a magyar is­kolát végzetteket. Itt tehát az érvé­nyesülés ideája csődöt mond. A több mint 700 év számvetése, amit a gömörligeti polgármester­asszony falunapi köszöntő beszé­dében elmondott - hogy hetven la­kos elvándorolt a településről, va­lamint a két iskola kiüresedett, amely közül az egyik már lebon­tásra vár - hűen mutatja a megál­líthatatlan folyamatot. Pedig a többszáz éves Gicén és Gömör- ligetben még túlsúlyban van a ma­gyar lakosság. Licén pedig a szlo­vák régióból betelepített romákkal népesítik be a megüresedett háza­kat. Mindhárom község első ízben tartott falunapot. Közülük a legna­gyobb a 810 lakosú Gice. Gömör- liget három évfordulót is tartott egy napon: az egyesített községek közül az egyik, a 255 lélekszámú Mikolcsány 745 éves évfordulóját, a 252 lakosú Gömörnánás, vagy ahogy régebben nevezték, Naszt- raj 666 éves, s emellett egyesíté­sük 40. évfordulóját. Ezt követte Lice ünnepe, első írásos említésé­nek 760. évfordulója tiszteletére. Mindhárom településen címert, zászlót, pecsétet avattak. Errefelé is feléled a törekvés a történelmi múlt utáni kutatásra. Viszont ha­gyományaik iránt már nincs olyan érdeklődés. A zsúfolásig megtelt kultúrházban megtartott ünnepi kultúrműsor Gömörligetben a mo­dernség jegyében zajlott: tehetsé­ges gyermekek zongoráztak, a leg­újabb slágerre táncoló bakfis lá­nyok látványos bemutatója köze­pette akadt egy fiúcska, aki Ady Endre Föl-földobott kő című ver­sét mondta szépen, lassan és ki­mérten. Bár a közönség kilencven százalékban magyar volt, az anya­nyelv következetesen már csak másodrendű szerepet játszott. Molnár János, nasztraji reformá­tus lelkész a szlovák iskolába járó magyar gyerekekkel való foglalko­zással próbál javítani a helyzeten. Mint mondta, bár a szülők szlovák iskolába járatják a gyerekeket, azért még magyarul konfirmál­nak. Ez néhány esetben azt is je­lenti, hogy a nyelvet is meg kell ta­nítania nekik. A nagyszülők hatá­sa és szigorúsága még idáig tud terjedni. De elmondja azt is, hogy néhány, még megmaradt mi- kolcsányi magyar ajkú evangéli­kus már lelki gondozás nélkül ma­radt. A tisztelendő úr nem nevezi az itteniek egyházhoz való hozzá­állását tipikus gömörinek, ami szerinte abban nyilvánul meg, hogy míg Gömörben a templomok konganak az ürességtől, itt valami végbement, vagy ahogy fogalma­zott, „a Gömört elkerülő ébredési mozgalmak egy kis hulláma ide azért elért. És még ebből építke­zünk.” Itt még egyelőre a temeté­sek, a keresztelők és az istentiszte­letek magyarul folynak. Azt mond­ja, addig jó, míg nem áll elő valaki azzal, hogy most már változást akar. A mérleg másik oldalán pe­dig ott az önkormányzat. A hivata­los formaságokat még ilyenkor, maguk közt is mereven betartják: a magyar nyelv már másodrangú lett nemcsak az ünnepi kultúrmű­sorban és a köszöntő beszédek­ben, hanem egy magas rangú MKP-s politikus-vendégnél is. Pe­dig talán az ő személyes hatása és pár biztató szó vissza tudná adni a küzdéshez az erőt azoknak, akik a politikus ottani gyökereire egyéb­ként is büszkék. Az elkövetkező évek nagy kihívás elé állítják ezeket a községeket. A jövőben a nemzeti hagyományok megtartása nehezebb lesz. De meg­fogalmazódik a kérdés, hogy akar­ják-e ezt ők maguk? Az európai csatlakozás küszöbén inkább koz­mopolita gondolkodás felé sodród­nak errefelé is. Ami ebben az eset­ben azt jelenti majd, hogy mindent, ami modern és új, átvesznek a hala­dás érdekében, a hagyományokat pedig lassan elfelejtik. A tisztelen­dő úr számára „az a legfontosabb kérdés, hogy reformátusként össze tudunk-e tartam és ki-ki a maga nyelvén ápolni kultúráját és hagyo­mányait.” Egyelőre azonban keve­sen merészkedtek kiváltani a ma­gyarigazolványt is. Úgy gondolják, az csak hátrányos megkülönbözte­tést szülne. Ahogy azt a kántor úr megfogalmazta: „a mi népünk még fél magyarságától.” Szerencsére a fejlesztés erősebb szele elérte az utóbbi négy évben a Murány-völgyi településeket is, mintegy 150 százalékkal több anyagi forrás jutott ide, mint az­előtt. A falunapra meghívott Mik­lós László környezetvédelmi mi­niszter köszöntő beszédében bizto­sította az itt élőket, hogy gö- möriként mindig figyelt erre a ré­gióra, és a jövőben sem lesz ez másként. A miniszter azonban saj­nálattal állapította meg azt is, hogy az idei évben sokkal keve­sebb jó projektum érkezett be a környezetvédelmi alaphoz, mint az elmúlt években. Újszerű kezdeményezés, hogy gyógyszertársaság gondoskodik az epilepsziás gyerekek nyaraltatásáról, ugyanis ők hagyományos táborozáson nem vehetnek részt Lóhátról még a betegség is eltörpül az állat és az ember kapcsolatának. A betegségük miatt visszahúzódó epilepsziások a lovaglás következ­tében bátrabbakká válnak, meg­szűnik a bizalmaüanságuk környe­zetükkel szemben, levetkőzik félel­meiket, szorongásaikat. Megerősö­dik önértékelésük, elvégre uralják a lovat, illetve a felelősségérzetük, hiszen az állatok gondozásában is kiveszik részüket. Elmondták, a tá­borozó gyerekek napirendjében a lovaglás a legfontosabb, miközben ügyelnek arra is, hogy eleget pihen­hessenek. Mert panaszmentessé­gükhöz nélkülözhetetlen az alvás. Alena, a 22 éves táborvezető elő­ször került kapcsolatba nem egész­séges fiatalokkal, de mint mondta, azon kívül, hogy csendesebbek, nyugodtabbak, nem különböznek kortársaiktól, - Társasjátékokat játszunk, és a hosszú túrák helyett fúrunk-faragunk, makramézunk. A Garam alacsony vízállása biztonsá­gosabbá teszi a csónakázást, ked­venc időtöltés ez is. Minden gyer­mek pontosan tudja, mely foglal­kozás az, amely nem neki való. Mi­vel egymás között nincs szégyenér­zetük, nem szenvednek attól, ha meglepi őket egy-egy kisebb ro­ham. Biztonságérzetüket a főorvos jelenléte is növeli - összegezte ta­pasztalatait. - Tavaly Csehország­ban voltam egy hasonló táborban, ahol naponta gokartoztunk. Élvez­tem nagyon, hiszen a szüleim ezt soha nem engedték. Talán azért, mert én mindenben, ami mozgott, tehát a személyautóban is rosszul voltam. De a gokart nekem való, a táborozás alatt egy rohamom sem volt. A lovaglás is tetszik, bár kicsit félek attól, hogy a magasból a föld­re pottyanok - magyarázta a legfi­atalabb, a 7 esztendős táborlakó. Idősebb barátja nyomban kontrá­zott, elárulta, hogy ő él-hal a lova­kért. „Csak nagy harc árán enged­tek el ide a szüleim. Ugyanis gyak­PÉTERFI SZONYA A pöttömke kisfiú kicsavarodott nyakkal nézte a lovat, láthatóan ar­ra gondolva: hogyan fog erre ő fel­mászni. Az utasításoknak engedel­meskedve, némi félelemmel ugyan, de megsimogatta az állatot, s csak akkor nyugodott meg, ami­kor az állatgondozó megdicsérte. A lekéri hippoterápiás tábor szerve­zését, költségeit a GlaxoSmithKline gyógyszertársaság állta. - Az epi­lepsziában szenvedő fiatalok ha­gyományos táborozáson nem ve­hetnek részt, nem bírnák tartani az iramot egészséges társaikkal. A ki­rekesztettség nem tesz jót lelkiálla­potuknak, de mert a gyógyszersze­dést nem hagyhatják ki, és felügyel­ni kell életvitelüket, nehogy roha­mot kapjanak, nem tölthetik a nya­rat hagyományos közösségben. Ez az oka annak, hogy olyan tábort szerveztünk számukra, ahol biz­tonságban lehetnek - magyarázta Monika Horníková a GSK gyógy­szertársaság vezérigazgatója. A 60 gyerek kiválasztását ideggyógyá­szokra bízták, a helyszín meghatá­rozásában a lovaglás lehetősége volt a fő szempont. - A lekéri elme­gyógyintézetben nem újdonság a hippoterápia, a rehabilitáció szer­ves része több mint tíz éve. Az egészségügyi intézet melléküzem- ága, az Aesculap utazási ügynök­ség, valamint a lótartással foglalko­zó gazdaság is. A Garam partján kempinget működtetünk, a fahá­zak kényelmesek, a lovaglás mel­lett adott a csónakázás lehetősége is. A étkeztetést a kórház konyhája biztosítja, a gyerekeknek külön él­mény, hogy az ételes termoszokat lovas kocsi szállítja - foglalta össze Karol Holly, az elmegyógyintézet igazgatója, majd Pavol Sykora neu­rológussal, a pozsonyi Egyetemi Gyermekkórház osztályvezető fő­orvosával felváltva a hippoterápia előnyeit magyarázták. A hippoterá­pia ugyanis a rehabilitáció válfaja, alkalmazása ajánlott a mozgásszer­vi és ideggyógyászati megbetege­déseknél, de az ortopédiai zavarok­nál is. A két és fél éves gyerek épp­úgy lóhátra ültethető, mint a koro­sabb, vagy a tolókocsiba kényszerü­lő beteg. Az erre a célra kiképzett lovak türelmesek, mintha sejtenék, a gyógyítás alapja a testhőmérsék­letük és mozgásuk. Más módszer a pedagógiai-pszichológiai lovaglás, ezzel eredmények érhetők el példá­ul az elme- és a lelki betegek visel­kedészavarainak kezelésében. A testileg és szellemileg sérült gyere­kek esetében óriási jelentősége van A játék öröme feledteti velük a betegséget (Fotók: Interel) hogy arra indul, amerre én aka­rom. A másik csoportban van egy lány, akinek saját lova van. Irigy­lem őt azért, hogy bármikor nye­regbe ülhet. Némi gondom van a gerincemmel, de már most érzem a ló mozgásának gyógyító erejét. Sajnos a tábor rövidesen véget ér, nagyon szeretném, ha jövőre ismét lóháton tölthetnék egy hetet. Mert innen a magasból a betegségem is eltörpül.” Gyógyít a lovaglás ran megfeledkezem arról, hogy be kell vennem a gyógyszert, ami az­zal jár, hogy rosszul leszek. Osz­tálytársaim legnagyobb rémületé­re, bár kezdik megszokni, hogy olykor összeesem és rángatózom. Itt egyetlen rohamom sem volt, ta­lán az öröm segít átvészelni a rosz- szulléteimet. Na meg a doktor úr ügyel a rendszeres gyógyszerezés- re. Élvezem, hogy irányítani tu­dom a lovat, büszkeséggel tölt el, VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS, NÉHOL ESŐ, 25-30 FOK A Nap kel 06.08-kor - nyugszik 19.37-kor A Hold kel 09.08-kor - nyugszik 21.07-kor Az ország felett tegnap 330 Dobson-egységet mértek, ami 5 százalékkal haladja meg a hosszú távon mért átlagot. Az ultraibolya sugárzás közepes volt, ami az évszaknak megfelelő. ELŐREJELZÉS 3 £ KÉ L Felhős, borult lesz az égbolt, helyen­ként esők, zápor­esők is valószínű- ek. Elvétve akár jégeső is előfor­dulhat! A legmagasabb nappali hő­mérséklet 25 és 30 fok között ala­kul, az ország északi területein 22 fokra számíthatunk. Északi, észak- nyugati irányú szél 3 és 6 m/s közöt­ti sebességgel. Éjszaka 16-12 fok várható. Holnap enyhén felhős, he­lyenként borult égbolt várható, eső leginkább északon valószínű. A leg­magasabb nappali hőmérséklet 19 és 23 fok között alakul. Hétfőn vál­tozó idő várható, a Tátrában már hó is eshet, 15-20 fokra számítsunk. ORVOSMETEOROLOGIA Főként a reumati­kus és mozgás- szervi betegségek­kel járó fájdalmak erősödhetnek fel. Gyakoribbá válhat a hátgerincbántalmak miatti fejfá­jás, nagyobb fájdalmat érezhetünk a régebbi sebek helyén. A fülledt, pá­radús levegő miatt légúti panasza­ink is lehetnek. Ingerlékenyebbek, fáradékonyabbak lehetünk, lassul­nak a reakcióink, ezért a munkavég­zés során és a közlekedésben aján­lott a fokozottabb figyelem. A gyen­gébb idegezetűek esetében akár de­pressziós roham is előfordulhat. Holnap a mainál némileg kedve­zőbb hatásokkal számolhatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom