Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-06 / 180. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 6. MOZI POZSONY HVIEZDA: Sporttolvajok (amerikai) 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Londoni csapás (amerikai) 20.45 MLADOST: Taxi 3 (fran­cia) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Chicago (amerikai) 18.15, 20.30 AU PARK - PALACE: Chicago (amerikai) 14.40, 17.05, 18.05, 19.30, 20.30, 21.55 Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) 15.25 Veszett vad (amerikai) 14.15, 16.20, 18.25, 20.30, 22.35 Több a sokknál (amerikai) 14.45, 17, 19.15, 21.30 A fülke (amerikai) 14.30, 19, 21.15 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10,16.25,18.45, 21 Hangyák a gatyában 2. (német) 15.45 What a Girl Wants (ameri­kai) 15.15,17.30,19.45, 22 Jégkorszak (amerikai) 14.10,16 Ki nevel a végén? (amerikai) 18.35, 20.50 Halálosabb iramban (amerikai) 15.30, 17.45 Az igazság órája (amerikai) 20, 22.20 Taxi 3 (francia) 14.10, 16.10, 18.10, 20.10, 22.20 Kémkölykök (amerikai) 14.40, 16.50 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 19.20, 21.50 Frida (amerikai-kanadai) 17.20, 19.50, 22.15 Moulin Rouge (amerikai) 16.45 PÓLUS - STER CENTURY: Chicago (ameri­kai) 14, 15.20, 16.20, 17.40, 18.40, 20, 22.20 What a Girl Wants (amerikai) 14.05,16.05,18.10 A szexfüggő (amerikai) 20.20, 22.35 Taxi 3 (francia) 13.55, 15.35, 17.20, 19.05, 23.10 Frida (amerikai­kanadai) 21.25 Több a sokknál (amerikai) 13.55, 16.10, 18.25, 20.45, 22.55 Veszett vad (amerikai) 19.30 Hulk (amerikai) 14.15, 16.50 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 20.55 Ki nevel a végén? (amerikai) 17.30, 19.40, 21.50 Az ördög tudja miért (cseh) 15.30 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10.16.15.18.20, 2Q.30, 22.40 Az igazság órája (amerikai) 21 KASSA TATRA: Az igazság órája (amerikai) 18, 20.30 CAPITOL: Chicago (amerikai) 18, 20.30 ÚSMEV: 8 mérföld (amerikai) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: A dzsungel könyve 2. (amerikai) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 21 NAGY- MEGYER - SLOVAN: Mátrix - Újratöltve (amerikai) 20 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Az igazság órája (amerikai) 19 AMFITEÁTRUM: Az igazság órája (amerikai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Szakítópróba (amerikai) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Lilo és Stitch - A csillagku­tya (amerikai) 18 Félix és Rose (francia) 20 LÉVA - JUNIOR: A zon­gorista (angol-francia-német-holland-lengyel) 18 IPOLYSÁG - IPOLY: Hulk (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hangyák a gatyában 2. (német) 17.45,19.15 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 20 Azonosság (amerikai) 13.45, 15.30, 17.30, 19.45 Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A fülke (amerikai) 14.15, 16.45, 18.45, 20.30 Hajó a vége (amerikai-német) 16.30,20.30 Halálosabb iramban (ame­rikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (amerikai) 20 Hulk (amerikai) 15,17.30 Ki nevel a végén? (ameri­kai) 17 Malacka, a hős (amerikai) 14.30 Mátrix-Újratöltve (amerikai) 15,17.45,20.30 Merülés a félelembe (amerikai) 14.45,19.30 Szindbád -A hét tenger legendája (amerikai) 14,16,18 Tulipános Fanfan (fran­cia) 14.30,18.30 Vitathatatlan (amerikai-német) 16.15,18.15,20.15 Hat európai költő egy-egy alkotása Pozsony közterületein Versek az utcán TASR-HÍR Pozsony. Hat ismert európai költő - Ján Buzássy, Zdenék Rotrekl, Anka Zagar, Boris A. Novak, Elisabeth Schawerd és a magyar Tandori Dezső - versei teszik kelle­mesebbé tegnap óta Pozsony közte­rületeit. A főváros lakossága az ut­cákon, a megállókban, a belváros­ban és a tömegközlekedési eszkö­zökön olvashatja őket az elkövetke­ző két hét folyamán. A költők alkotásait hatalmas rek­lámfelületeken és a város forgalmas részein helyezték el, és néhány na­pig a kommersz reklámokat helyet­tesítik. Az öüet egyik kezdeménye­zője, Ján Buzássy költő szerint a ki­választott versek Európa számára küldött intellektuális üzenetként ér­telmezhetők, emellett azt a célt is szolgálják, hogy nagyobb érdeklő­dést keltsenek az emberekben pol­gártársaik élete iránt. Ugyanakkor ­a nyelvi különbözőség és az egyes kultúrák egyedi jellege ellenére - a közös és egységes Európa vízióját is prezentálják. A közterületeken olvasható alkotá­sok, amelyek közös témája a talál­kozás, az Idő egy versre elnevezésű nemzetközi projektum keretében érkeztek Szlováldába - Csehország, Horvátország, Magyarország, Ausztria és Szlovénia részvételével. Az első utcai „verstárlatot” 1983- ban rendezték Bécsben. „Ünnepi év­folyam az idei, mert húsz esztendő telt el az első rendezvény óta, és egyúttal nem egészen egy év vá­lasztja el szomszédainkat az Euró­pai Ünióhoz való csatlakozástól” - mondta Michael Ludwig, a bécsi vá­rosi tanács kulturális és tudomá­nyos bizottságának tagja. A fél tucat vers augusztus végén Ljubljanába, Zágrábba és Bécsbe vándorol. Júli­us folyamán Prága és Budapest la­kói és látogatói olvashatták őket. A „verstárlat" két hétig tart Pozsony közterületein (TASR-felvétel) Gus van Sant: „Lélekben még mindig a független filmesek táborába tartozom. Nem is költöztem Los Angelesbe" Elefánttal a „porcelánboltban” Gus van Sant filmjei nem hollywoodi termékek (Milos Fikejz felvételei) Sem a dán Lars von Trier, sem az angol Peter Greenaway új filmjét nem tartotta akkora művészi alkotásnak az idei cannes-i fesztivál zsűrije, mint az amerikai Gus van Sant leg­frissebb munkáját, az Elefán­tot. Arany Pálma ide, Arany Pálma oda: Karlovy Varyban nem ez volt az év filmje. SZABÓ G. LÁSZLÓ Gus van Sant alkotásában a colora­dói Columbine gimnázium két diák­ja fegyverrel sétál be az iskolába. Osztálytársaik közül fel is tűnik az egyiknek, hogy valami hátborzon­gató tettre készülnek, még sincs, aki megállítaná őket. A két eszement - amúgy csendes, jó előmenetelű - fiú véres pusztítást végez a falak között, de ember legyen a talpán, aki a lá­tottak alapján megfejti, mikor tör­tént náluk a „nagy bekattanás”. A fűm valós események alapján szüle­tett. Négy évvel ezelőtt csaknem minden ugyanúgy zajlott le az isko­lában, mint most, a filmben. Csak­nem! A rendező célja ugyanis nem az volt, hogy egy az egyben rekonst­ruálja a történteket. O a „végered­ményt” akarta megmutatni. Azokat a pillanatokat, amikor az iskola fo­lyosója egy ádagos napon egyszer- csak „harctérré” válik, s a tragédia már elkerülhetetlen. Nem is kínál a fűm sokáig semmi különöset. Tíz di­ák kerül közelebb a nézőhöz, de ró­luk sem tudunk meg nagyon sokkal többet, mint osztálytársaikról. A „hősök” helyett is inkább a képek be­szélnek. Ugyanazt a helyzetet több szemszögből is megkapja a néző, a végtelennek tűnő folyosókon hol a „kiválasztott” mögött, hol előtte ha­lad a kamera. A lövöldözés a film utolsó negyedében következik be. És nincs válasz a „miért?”-ekre. Leg­alább is a fűmben nincs. Gondolkoz­zon csak a néző, döntse el ő, ki, hol és műtor követte el a hibát, hogy idá­ig jutott a két diák. Gus van Sant most is az élet árnyé­kos oldalán jár. Korábbi filmjeiben (Otthonom, Idao, Drogstore cow­boy, Majd megdöglik érte, Good Will Hunting) ugyancsak a társada­lom peremére sodoródott karakte­rekről beszél. Kisstílű bűnözők, dro­gosok, szociopaták, zavart lelkű gé­niuszok között keresi az igazát. Karlovy Vary fesztiváljára az Elefánt egyik gimnazistáját, a fotós fiút ala­kító Elias McDonneűt is magával hozta, aki bár maradéktalanul meg­oldotta feladatát, nem készül színé­szi pályára. Rendezői diplomát sze­remé szerezni, mondja Gus van Sant hatása alatt. Aki bizonyára meg is ad neki minden tőle telhető segítséget, hiszen a forgatás óta szoros kapcso­latban maradtak. Nem egy kritikus szerint az idei cannes-i verseny jóval gyengébb volt, mint az elmúlt évek mustrá­ja. Nem zavarta, hogy ilyen me­zőnyben lett győztes? A díjnak természetesen örülök. De egy fesztivál, ahol elismerésért küz­denek a filmek, ugyanolyan, mint egy műkorcsolya-verseny. Ott ülnek a bírák a maguk ízlésével, és min­denkinek megvan a maga kedven­ce, és neki ad magasabb pontszá­mot. Sajnáltam Greenawayt és Triert is, hogy nem nyertek, hiszen mindketten jeles alkotók, de ha az én filmemet tartotta értékesebbnek a zsűri, akkor engedje meg, hadd le­gyek boldog. Nem magyarázkodik a film végén. Nem ecseteli, miért fogott fegy­vert a két fiú, hogy mi vezette őket e tébolyult döntéshez. A valós ese­mények ismeretében, gondolom, tudja, mi motiválta őket. Én sem beszéltem a két coloradói elkövetővel. Feltételezésem szerint mindketten reményt vesztett fiata­lok, akik bizonyára nem hisznek a jövőben. Zárkózottságuk pedig ab­ból eredhet, hogy nem tudnak kom­munikálni. A szüleik is csak a ma­guk életével vannak elfoglalva, nin­csenek a családban nagy beszélge­tések. Ilyen helyzetben mi rághatja egy kamasz lelkét? A magáraha- gyottság. És úgy dönt, hogy akkor inkább legyen vége mindennek. Előbb el akar tűnni, aztán meg akar halni. A lehető leggyorsabban. De még mielőtt maga ellen fordítaná a fegyverét, végez azokkal, akik irri­tálták őt. Nem egy jelenet szinte klipszerű a filmben. Biztosan azért, mert kiütközött a ré­gi énem. Voltak évek, amikor vide- oklipekkel kerestem a kenyerem. Dolgoztam David Bowie-val, forgat­tam a Red Hot Chűli Peppersszel, Tracy Chapmannel és Elton John­nal. Aztán beleuntam. Nem volt már kedvem koncepciókat gyártani. Ki­találhattam bármit, a végén minden öüetemet megnyirbálták. Ebben a műfajban ugyanis nem létezik alko­tói szabadság. Itt el kell adni az albu­mot, respektálni kell az előadó vagy az együttes imidzsét. Az Elefántot nemcsak rendező­ként, hanem forgatókönyvíró­ként, sőt vágóként is a kezében tartotta. Ez a második filmem, amelyet én vágtam. Ez azért volt fontos szá­momra, mert a forgatás során csak hosszú jelenetekben gondolkoztam, hiszen tudtam, a vágóasztalon úgyis én alakítom majd a filmet. A hosszú beáűításokat pedig Tarkovszkijnál és Tarr Bélánál is szeretem. Ők az én nagy kedvenceim. Tarr Bélánál az is tetszik, ahogy a kamerával bánüt. És persze a történetei... Truman Capote regényét, a Hi- degvérrelt biztosan olvasta. Olvastam, de nem foglalkoztatott, amikor az Elefántot forgattam. Az elmúlt nyolc év alatt Amerikában nagyon sok iskolai vérengzés tör­tént. Ezt a tragédiasorozatot szeret­ném megállítani a filmmel, miköz­ben tudom, ennél nehezebb felada­tot rendező nem is vállalhat magára. Mennyi szabadságot adott a „szí­nészeinek”, akik filmes tapaszta­latlanságuk ellenére egytől egyig hiteles alakítást nyújtanak? Volt forgatókönyv, de amint elkezd­tünk dolgozni, félredobtuk. Pár nap múlva aztán írtam egy tízoldalas szi­nopszist, de már aszerint, amit a srá­cokkal megbeszéltem, pontosítot­tam. A jeleneteket természetesen én komponáltam meg, a szövegeket azonban, a kijelölt vonalat figyelem­ben tartva, ők találták ki. Mintha percnyi pontossággal ki­számolta volna, mikor indítja a két fiút... amíg ők otthon tévéz­nek, nézik a náci dokumentumfil­met, addig nem is történik semmi különös az iskolában, és szinte idegesítő lassúsággal pörögnek a képek. A végső vágás előtt „tesz­telte” a nézőket? A film első verzióját a barátaim lát­ták. Észrevételeiket figyelembe véve is változtattam bizonyos dolgokat. Összekötöttem néhány szálat, s ezál­tal feszesebbé vált a történet, és erő­sebben mutatkoztak meg a jelle­mek. A film feszültségét ugyanis nem a cselekmény adja, hanem a fi­gurák fokozatos kibontakozása. Oscar-díjas filmje, a Good Will Hunting óta független filmesnek tartja még magát? Vagy szép csendben besorakozott már a ho­llywoodi rendezők közé? Ott állok, de csak fél lábbal. Lélek­ben még mindig a függetlenek tábo­rához tartozom. A filmjeim sem ho­llywoodi termékek. Nem is költöz­tem Los Angelesbe, nehogy az ottani elvárások befolyásolják a gondolko­dásomat. Oregonban élek, onnan tisztábban látom Amerikát. Elias McDonnell rendezőnek készül A szeretet és béke szigetére idén kivonult a hadsereg - na, nem bevetésre, hanem bemutatóra Zárójelentés sátorbontás előtt JUHÁSZ KATALIN Budapest. Az utolsó versenynapot hadd kezdjem szubjektív hangon. Ma reggel tizenegykor fogkefével a nadrágzsebemben ébredtem a sá­torban, és mivel egyébként egy való­ságos Borsószem királykisasszony vagyok, ez a tény több, mint elgon­dolkodtató. Az evidensnek tűnő fel- tételezést visszautasítom, összesen két deci bor volt bennem. A magya­rázat egyszerű: „szórakozottság”. Merthogy remekül szórakoztam, éj­jel kettőkor még azon, milyen kivá­lóan játssza a részeget a Portugál cí­mű színdarabban az a szegedi szí­nész, akinek nevét még nem tudom, de a Szigetről szóló „éves jelentés­ben” biztosan benne lesz. Most még előttünk terebélyesedik egy egész nap, a kínálat kecsegtető, Massive Attack, Shane MacGowan, Laibach, Goran Bregovic többek között. Ke­vés sátorbontót láttam a számító­géphez jövet. Egy jó hírt és egy rosszat tudtam meg. A rossz: az első két esős nap miatt a szervezők nem sok esélyt látnak arra, hogy a feszti­vál nyereséggel záijon, annak elle­nére, hogy péntek óta gyakorlatilag telt ház van. A jó hír: tavalyhoz ké­pest jóval kevesebb volt a lopások száma. Egy éve száz lopást jelentet­tek be, idén alig negyvenet. Naponta csak néhány tucat tárgyat, főleg ru­hadarabokat és igazolványokat ad­tak le a talált tárgyak osztályán. Talán meredeken hangzik, de a programdömping meűett tanulási lehetőséget is kínált a fesztivál. Jól működött a szabadiskola-sátor és a Sziget-egyetem, docensek, tanárse­Ötkerekű taxi a Szigeten gédek jöttek farmerben és pólóban, alig lehetett őket megkülönböztetni a Sziget-lakóktól. A külföldiek egy­órás tanfolyamon a magyar nyelv alapjaival és a túléléshez nélkülöz­hetetlen szavakkal ismerkedhettek meg. Talán az is meredeken hang­zik, hogy a szeretet és béke szigetére idén kivonult a hadsereg. Na, nem bevetésre, hanem bemutatóra: a honvédelmi minisztérium helyszí­nén fess katonák azt akarták kom­(Somogyi Tibor felvétele) munikálni, hogy ők mások, barátsá­gosabbak, nyitottabbak. Lehetett festékpatronokat durrogtatni, ext­rém játékokat játszani, és persze je­lentkezni a profi hadseregbe. A mo­dern verbunk élő csalétkekkel mű­ködött: sok srác szerint ott sétálgat­tak a Sziget legszebb hosztessz- lányai, falatnyi terepszínű rövidnad­rágban. Külön teret kaptak az értel­mi és testi fogyatékosok, lévén az idei év az ő évük. Programokat néz­tek és prezentáltak, színházi előadá­sukat pedig az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter is megtekintette. Tárca nélküli fiatalok is egyre nagyobb számban mozog­tak az utolsó napokban. Sörre, bor­ra, vonatjegyre lejmoltak, vagy a bü­fék környékén lestek az ott hagyott falatokra. A fesztivál jelentőségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a királyi kettesen napi két órát egyenesben foglalkoztak vele, megítélésem sze­rint eléggé frappánsan és pörgősen. Aki erről lecsúszott, figyelje lapun­kat. A hét vége felé, ha épségben ha­zajutok a szürke valóságba, írott for­mába öntöm mindazt, amit láttam, sőt azt is, amit csak sejtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom