Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-05 / 179. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 5. A Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása Komárom. Holnap 16 órakor nyílik a Limes Galériában a Szinyei Merse Pál Társaság Küszöb című kiállítása. Az augusztus 24-éig megtekinthető tárlat kurátorai Szepes Hédi és dr. Farkas Veronika. A kiállítást dr. Mezei Ottó művészettörténész nyitja meg, közremű­ködik a Pengő együttes, (vkm) MOZI POZSONY HVIEZDA: Sporttolvajok (amerikai) 18, 20.30 MLADOST: Taxi 3 (francia) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Chicago (amerikai) 18.15, 20.30 AU PARK-PALACE: Chicago (amerikai) 14.40,17.05,18.05,19.30, 20.30, 21.55 21.30 A fülke (amerikai) 14.30, 19, 21.15 Charlie an­gyalai: Teljes gázzal (amerikai) 14.10, 16.25, 18.45, 21 What a Girl Wants (amerikai) 15.15,17.30,19.45, 22 Halálosabb iramban (ame­rikai) 15.30, 17.45 Az igazság órája (amerikai) 20, 22.20 Taxi 3 (francia) 14.10, 16.10, 18.10, 20.10, 22.20 Kémkölykök (amerikai) 14.40, 16.50 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai- német) 19.20, 21.50 Frida (amerikai-kanadai) 17.20, 19.50, 22.15 Moulin Rouge (amerikai) 16.45 PÓLUS - STER CENTURY: Chicago (amerikai) 14, 15.20, 16.20, 17.40, 18.40, 20, 22.20 What a Girl Wants (amerikai) 14.05,16.05,18.10 A szexfüggő (amerikai) 20.20, 22.35 Taxi 3 (francia) 13.55,15.35,17.20,19.05, 23.10 Frida (ame­rikai-kanadai) 21.25 Több a sokknál (amerikai) 13.55,16.10,18.25, 20.45, 22.55 Veszett vad (amerikai) 19.30 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 20.55 Charlie angyalai: Tel­jes gázzal (amerikai) 14.10, 16.15, 18.20, 20.30, 22.40 Az igazság órája (amerikai) 21 KASSA TATRA: Az igazság órája (amerikai) 18, 20.30 CAPITOL: Chicago (amerikai) 18, 20.30 ÚSMEV: 8 mérföld (amerikai) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA PAT - KERTMOZI: Mátrix - Újratöltve (amerikai) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Charlie angyalai: Teljes gázzal (amerikai) 21 ÉRSEK­ÚJVÁR- MIER: Az igazság órája (amerikai) 19 AMFITEÁTRUM: Az igazság órája (amerikai) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: A zongorista (angol-francia-német-holland-lengyel) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) 18 Félix és Rose (francia) 20 LÉVA - JUNIOR: A zongorista (angol-francia-német-holland- lengyel) 18 IPOLYSÁG - IPOLY: Hulk (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hangyák a gatyában 2. (német) 17.45,19.15 GYŐR PLAZA: Álomcsapda (amerikai-kanadai) 20 Azonosság (amerikai) 13.45, 15.30, 17.30, 19.45 Hajó a vége (amerikai-német) 16.30, 20.30 Halálosabb iramban (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Merü­lés a félelembe (amerikai) 14.45,19.30 Szindbád - A hét tenger le­gendája (amerikai) 14, 16, 18 Tulipános Fanfan (francia) 14.30, 18.30 Vitathatatlan (amerikai-német) 16.15,18.15, 20.15 Sean Connery kiszállt a Márai-adaptációból Mégsem lesz tábornok ORIGO-yíR Sean Connery úgy döntött, mégsem játssza el a tábornok szerepét A gyertyák csonkig égnek című re­gényből készülő filmben. A Márai- regényből forgatandó alkotást Milos Forman rendezi, ám Connery váratlan visszalépése csúszást ered­ményez a felvételek tervezett mene­tében. Sean Connery eredetileg Klaus Maria Brandauer és Winona Ryder partnere lett volna, most azonban úgy döntött, mégsem óhajt részt venni a produkcióban. Döntését nem indokolta, egyszerűen csak megszakította tárgyalásait az alko­tást gyártó producerekkel. A Márai-adaptáció ennek ellenére elkészül, legfeljebb valamivel ké­sőbb, mint tervezték. Michael és Robert Haggiag producerek tovább szervezik a projektet, és most már új főszereplőt is keresnek. Az október­re kiírt prágai forgatást jövő évre halasztották, addig próbálják meg Connery személyét pótolni. Nem indokolta meg a döntését (Képarchívum) Az ország legrégebbi magyar népművészeti fesztiválja idén rendhagyó módon kétnaposra duzzadt Nagyida lesz az ország közepe Nagyida. Jeles napra készül a kassai US Steel tőszomszéd­ságában fekvő község. A hét végén, augusztus 9-én és 10- én rendezik meg a jubileumi, ötvenedik népművészeti ta­lálkozót, a járási Csemadok- napokat. JUHÁSZ KATALIN Az ország legrégebbi magyar nép- művészeti fesztiválja idén rendha­gyó módon kétnaposra duzzadt, és ismét festői környezetben, a kastély melletti szabadtéri színpadon kerül megrendezésre, a községi önkor­mányzat és a kulturális szervezet területi választmányának társren­dezésében. Az első este a népzene és a néptánc jegyében telik. Természetesen fő­szerepet kap a nagy múltú helyi Ilosvai Néptáncegyüttes, valamint annak juniorjai, illetve szeniorjai. Fellép még a pozsonyi Szőttes Ka­mara Néptáncegyüttes, a Kis-Bala- ton Néptáncegyüttes, a budapesti Bekecs Népzenei Együttes, vala­mint besztercebányai fujaristák és helyi hagyományőrzők. Másnap a könnyűzene kedvelői kapják meg a magukét, többek kö­zött a rozsnyói Sexit zenekar, a Vik­tória zenekar, kassai countryze­A Szőttes műsorát is láthatja a közönség (Képarchívum) nészek és ír táncosok szórakoztat­ják a közönséget. A legkisebbek örömére fellép Badin Ádám bábos és mesemondó, valamint a Kelepe- lők gyermekcsoport Buzitáról. A kassai Pátria régizene- és tánc- együttes a reneszánsz világába rö­píti a nagyérdeműt, az est zárása­ként pedig ismét színpadra lép a Kis-Baláton, a Szőttes Kamara Nép­táncegyüttes és az Ilosvai Nép­táncegyüttes. A két nap alatt összesen mintegy kétszázötven szereplő fordul meg a nagyidai szabadtéri színpad desz­káin. Demko András, a Csemadok helyi elnöke elmondta, hogy a jubileum­ra való tekintettel szélesítették a műfaji skálát, így a kínálatban vala­mennyi korosztály megtalálja a ne­ki tetsző programot. A rendezvény fő szponzora a US Steel konszern, Demko András szerint a vállalat öt­venezer koronás támogatása nélkül nem lehetett volna megrendezni a kétnapos fesztivált. Az önkormány­zat húszezer koronát szorított ki a költségvetésből a rendezvényre, az Illyés Alapítványtól, illetve a ma­gyarországi kulturális tárcától pe­dig összesen huszonhatezer koro­nát kaptak. A járási Csemadok-nap eddig csupán egyetlen esztendő­ben, 1968-ban, a szovjet csapatok bevonulása miatt maradt el. Pierre Bourdieu szerint a tévé és a sajtó nagy veszélyt jelent a kultúra részterületei számára „Lenni annyi, mint érzékelve lenni” PÉNZES TÍMEA Naponta bombáznak a tévécsator­nák hírekkel és show-műsorokkal. Nem győzöm kapkodni a fejem. Hogyan válogassa ki az ember a rá­zúduló információmennyiségből a műsorfüzet alapján a neki valót? Sokan a legegyszerűbb megoldást választják: megnéznek mindent sorjában. Nem veszélyes ez? Nem tompul el az ember?, mocorognak a kérdések a fejemben. Az idén elhunyt Pierre Bourdieu A televízióról című könyve a média hatását és működési elvét elemzi. A filozófus-szociológus úgy véli, a tévé és a sajtó nagy veszélyt jelent a kultúra részterületeire, és nem kevésbé a politikai nézetek kiala­kulására, hiszen véleményformáló ereje van. A francia professzor a francia médiaközegből kiindulva elemzi a nézettséget és az olvasott­ságot hajszoló tévétársaságokat és újságírókat. Nem támadja őket, de az olvasó benyomása mégis az, hogy a nárcisztikus önelégültségü­ket a képernyőn és újságlapokon kielégíteni óhajtó emberek önkriti­kája bizony csorbul. A professzor kérdéseket tesz fel, amelyeket a képernyőn tetszelgő egyének elfelejtettek feltenni ma­guknak: Miért vesz részt valaki egy televíziós műsorban? Hogy lássák őt? Mit akar közölni az emberek­kel? Sikerülhet-e az igyekvése a szűkös percekben? Köteles-e egy művész, tudós stb. elfogadni tévés meghívást? Érdemes-e mindenki­hez szólnia? Érthető-e a köz szá­mára, amit mond? Le tudja-e egy­szerűsíteni? Szükséges-e, hogy hallják a véleményét? Mi a keresni­valója a képernyőn? Berkeley azt mondta: „Lenni any- nyi, mint érzékelve lenni”. Sok mű­vész, filozófus, író (és sokan má­sok) folyamatos szereplést igényel­nek és azt, hogy exhibicionizmu­suk helyet kapjon a képernyőn. Ah­hoz, hogy gyakori vendégek lehes­senek a stúdióban, rövid idő alatt kell minél több művet felmutatni­uk, tehát gyorsabban kell alkotni­uk vagy műveik terjedelmét csök­kenteniük. Meg kell tanulniuk a médiának írni, tévés közönség előtt szerepelni. Sok író, tudós, művész kompro­misszumot köt azzal, ami ellené­ben harcol: a korízléssel és a pénz­zel. Az eladott példányszám, a né­zettség és ismertség kerül előtérbe. Nem az a fontos, hogy olvassanak, hanem hogy megvegyék a műve­met, gondolják. A mindenható mű­sorvezető - aki a játékszabályokat diktálja, és saját személyiségét he­lyezi előtérbe - határozza meg, ki mikor és mennyit beszélhet és akár a meghívott szavába vághat. Ké­nyelmetlen, akár megalázó hely­zetbe hozza a képernyőhöz nem szokott, lassan és bonyolultan gon­dolkodó tudóst vagy művészt. Neki és a nézőnek ugyanis szalon­képes, gyors, egyszerű válaszok kellenek. Nincs idő elmélkedések­re, sürget az idő. A „problémák” és a nehézkesség kikerülése végett gyakran látunk olyan embereket a képernyőn, akik folyékonyan, mo­solyogva, könnyen emészthetően csevegnek. A College de France filozófiapro­fesszora Platónt is idézi: a filozó­fusnak van ideje, a nyilvánosan szereplő embernek nincs. Nincs ideje gondolkodni. Az idő arisztok­rata privilégium. Rohanó világunk tehát gyors gondolkodást igényel. Hogyan lehetséges értelmes em­bernek röviden és értelmesen felel­nie pár perces tévés szereplésben? Kész válasszal kell rendelkeznie és semmi bonyolultat nem mondhat. Frázisok, agyonhasznált mondatok lebegnek a stúdióban. A professzor, aki Algériában is ok­tatott, kitér a szenzációhajhász saj­tó kedvenc témáira, a szexre, a vér­re, a drámára, hiszen ezek a témák adják el a tömegnek a sajtóorgánu­mot, a peopleméterek (nézettséget mérő műszerek) mutatója ezen té­mák emlegetésekor ugrik meg. A tévé gyakran nem foglalkozik hét­köznapi dolgokkal, hiszen a néző­nek a különleges, az érdekes kell. A legnagyobb művészet pedig a nor­mális dolgokról írni, sőt azokból üzletet csinálni. Nincs nehezebb, mint a realitást a banalitásával együtt, smink nélkül bemutatni. Az újságok gyakran egymás kópiái. Az eltérést legfeljebb a profil és a politikai színezettség jelenti. Az új­ságírók produktumai ezen belül na­gyon homogének, mély hasonlósá­got mutatnak. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy az új­ságírók gyakran váltanak újságot stílusuk megváltoztatása nélkül. Keressük az exkluzívat, az eredetit, az egyénit! Ez a jelszavuk az újság­íróknak, és kicsúszik a talpuk alól a valóság, vagy éppenséggel ezek a témák fulladnak a feldolgozással banalitásba. Nem kell ma sztrájkol­ni, felvonulni az utcán, elég, ha van az embernek ismerőse a tévében vagy egy újságnál, és bemutatja a témát, felhívja rá a figyelmet. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a tévések és újságírók szemüveget kölcsönöznek a nézőnek, az olvasó­nak, és a tévé csupán a valóság be­nyomását kelti, a fogyasztó pedig a benyomást a valósággal azonosítja. A kép- és hangsorok és az írott szó új valóságot alkot, a szerző és a filmrendező mondanivalóját tükrö­zi, nem a valóságot képezi le. Pierre Bourdieu: O televizi. Ford.: Nora Obrtelová. Doplnék, Brno, 2002 Aki vetélkedőkön vesz részt, hasznos ajándékokat kaphat, így a Sziget-lakók lassan élő reklámhordozókká válnak Ólomnehéz választások elé állítva ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Budapest. Az ínyencek az ötödik napon is kulturális vegyes tálat kaphattak a Sziget fesztiválon. Az est „hedlájnere” egyértelműen a New York-i szuperlaza funkrocker Fun Loving Criminals volt, akik grúvos, néhol dzsesszbe hajló, máskor punkos-zúzós kis remeke­ikkel korbácsolták az indulatokat. Előttük a német színtér új büszke­sége, a De-Phazz adott ízelítőt a stílusok ízléses kavarásának és né­mi elektronikával való megbolon- dításának művészetéből. A válasz­tás megint ólomnehéznek bizo­nyult, mert ezzel egy időben a vi­lágzenei színpadon a műfaj első számú svéd csillaga, a Garmarna ötvözte a középkori hagyományt az ezredforduló törekvéseivel, majd egy legendás afro-rock duó, Amadou Et Mariam mutatta be, mi dívik ma Maliban. Aki a magyar szófűzés MIÉP-politikusokat „bol­dogító” mestereire volt kíváncsi, (Székely deszkások, szevasztok!) ötvenfokos sátormeleget kellett el­viselnie éjjel egykor, a Belga kon­certjén ugyanis szó szerint forrt az aréna. Aki elég fürgén araszolt a sötétben, még elérte Armand Van Helden, a világ egyik legfelkapottabb house DJ-jének szettjét a hatalmas party- sátorban, vagy a szerintünk még ennél is innovatívabb brit Addicive TV dob-basszus ütemkavalkádját. A hétfő este címszavakban: H- Blockx, Tankcsapda, Slayer, Testament, Varttina, hogy csak a zenei kínálatot soroljuk, Áradszky László jelenését sem hagyva emlí­tés nélkül. Miniszterekből továbbra sincs hi­ány a szigeten, a külügyi, a munka­ügyi és az informatikai tárca veze­tője tette tiszteletét a hétvégén, ez utóbbi szerint az internetsátorba egy hét alatt ötvenezer látogatót várnak, ebből látszik, hogy a Szi­get-lakók egyre inkább nélkülöz­hetetlennek tartják a világhálót. Idén esztétikai okokból eltűntek az óriásplakátok a 75 hektáros kul- túrvárosból, ehelyett a támogató cégek egyéni akciókat eszeltek ki. Aki ezt-azt összegyűjt, vagy vetél­kedőkön vesz részt, hasznos aján­dékokat kaphat, így a Sziget-lakók lassan élő reklámhordozókká vál­nak. Nem ritka az olyan fiatal, aki egy mobiltelefon-cég pólójában és egy édességgyár rövidnadrágjában rúgja a sörgyár ajándéklabdáját, szemén az üdítő-szponzor nap­szemüvegével, nyakában pedig a kávégyár mobiltartóján fityegő te­lefonnal. Ha elég ügyes volt, egy svájci óragyártó cég egyedi terve­zésű Sziget-karórája is ott díszeleg a csuklóján, nem beszélve a napi­lap sapkájáról, ami amellett, hogy esztétikus, a naptól is véd. (juk) Továbbra is divat a tetoválás a Szi­geten (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom