Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-27 / 198. szám, szerda
Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 27. Kaliforniában tudják, nem szabad lebecsülni Schwarzeneggert, az ausztro-amerikait, aki nemrég bejelentette, indulni kíván az amerikai tagállam kormányzóválasztásán Arnie, a „stájer tölgy” ausztriai gyökerei • hatóan sokszor kell majd mostanában elővennie: abból az derül ki, hogy Gustav Schwarzenegger tagja volt ugyan a náci pártnak, de háborús bűnöket nem követett el. Ellenfelei biztos megkísérlik majd ellene fordítani a papa múltját, tény azonban: a kaliforniai kormányzói posztért induló republikánus jelölt jóval politikai pályára állása előtt tett már egyet s mást, amivel bizonyította, milyen messze áll a fasiszta eszméktől. Amié pártfogója a mozgás- korlátozottaknak, akiket hatalmas összegekkel támogat, csakúgy, mint a holokausztkutatást, s harcol a homoszexuálisok jogaiért. Talán az atyai szigor űzte a szép szál kamasz fiút a fitneszklubba: 15 évesen már heti hat napon alkalmanként négy órát tölt izmai acélozásával. Ekkor alakul ki benne a vágy Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája iránt: Reg Park, a filmsztárrá lett legendás testépítő a bálványa, az ő, amerikai magazin címlapjáról kivágott képe díszíti öltözőjét. Azzal a kitartással edz, ami azóta is jellemzője. 1965-ben éppen sorkatonai szolgálatát tölti, amikor Stuttgartban megrendezik a junior testépítő Európa-bajnokságot. Odautazik, megnyeri, de a kaszárnyában zárka várja: sorkatonaként engedélyre lett volna szüksége a külföldi úthoz. Mr. Junior Europe-ként jön a nagy lehetőség: a body-building mogulja, Joe Wieder Kaliforniába invitálja. 1968-ban immár a profi izompacsirták legjobbjának bizonyul, sőt, a Guinness Könyvbe is bekerül, mint „minden idők legjobb felépítésű férfiúja”. (Mellbőség: 144 cm; bicepsz: 56 cm; versenysúly: 106 kg.) A filmpálya legalább ekkora kitartást igényel. Az első szerep - 1969- ben a Herkules New Yorkban - bukás. Pedig mindenben követi a producer akaratát: az Amerikában kimondhatatlannak tartott név helyett Arnold Strongként játszik. Nem csügged, előveszi a fitneszte- remben kialakított akaraterejét. Az áttörés 1981-ben következik be a Conan, a barbár című filmmel. Az acél, az erő, és az akarat keveréke - mondja róla producere. Testépítő kollégája, Lou Ferrigno nem őriz ilyen szép emléket: arrogáns fickónak nevezi, aki nem válogat az eszközökben. Hatszoros testépítő-világbajnokként a 28 éves Arnie felkészülését a Igazán nem mondható, hogy Arnold Schwarzenegger csak a politikai karrier reményének felvillanása óta az osztrákok büszkesége. SZÁSZI JÚLIA A leghíresebb osztrák legalább két évtizede az óhaza kedvence, minden megmozdulását jóindulatú figyelem kísérte, látogatásai ünnepi eseménynek számítottak. Édesanyja, Aurélia öt évvel ezelőtti halálig köztiszteletnek örvendett és szent asszonynak számított, amiért ilyen fiút adott a hazának és a világnak. Az osztrákok egy emberként drukkoltak negyedik gyermeke születésekor, hogy minden rendben menjen, és a szokott káröröm helyett inkább sajnálkozást és aggodalmat váltott ki, amikor a Sylvester Stallonéval közös étteremlánc-vállalkozás, a Hollywood Planet megbukott. Arnold - Arnie - Schwarzenegger a kisember vágyait teljesíti be, ő az amerikai álom két lábon járó megtestesítője, a szegénysorból a csúcsra emelkedett mesebeli hős. A most 56 éves Arnie a Graz melletti Thal- ban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát részben Ausztria háború utáni éveinek szegénysége, részben az apa - a náci párttagsági múltú csendőrparancsnok - kérlelhetetlen szigora határozta meg. „Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó” - emlékezik gyermekkorára, de nem az lenne, aki, ha ezt haraggal mondaná. Körömszakadtáig védi a papa jó hírnevét - nemcsak önös érdekből -, olyannyira, hogy 1990- ben felkérte a Los Angeles-i Wiesenthal központot a kétes múlt felkutatására. A „bizonyítványt” várMinden idők legjobb felépítésű férfiúja (Képarchívum) Schwarzenegger Jay Leno talkshowjában jelentette be, hogy vállalkozik a megmérettetésre (CTK/AP-felvétel) következő olimpiára már kamera követi. A dokumentumfilm fura részeket is tartalmaz: megörökíti, ahogyan Arnie marihuánát szív, diktátorokat dicsőit, rasszista vicceket mesél - így aztán nem csoda, hogy a vagy 80 óra vágatlan anyag összes jogát ő maga vásárolja meg. (Tavaly hozzájárult a szerkesztett változat vetítéséhez). Az igazi sikersorozat 1983-ban kezdődik, a 6,4 millió dolláros mini költségvetéssel készült Terminátor- ral, amely aztán 100 milliót hozott. Nem annyira a forgatókönyvnek tudható be a siker, mint a főhősnek, aki stílust teremtett. Arnie ettől kezdve szeretnivaló akcióhős, aki a gonosz elleni harcot rövid vicces „egysoros” mondásokkal fűszerezi. Huszonhat kasszasiker filmje 1,88 milliárd dollárt hozott, ő maga 30 millióra tornászta fel gázsiját, s kar- rieijét sok lábra helyezte: nem csak az óceán túlsó felén értékelik ingatlanvállalkozásának üzleti sikereit. Nem beszélve a magánéletiekről. A legendás Kennedyek unokahúga, Maria Shriver 1977-ben egy jótékonysági teniszturnén szeret bele a különlegesen kidolgozott testbe. A világ arról is tud, hogy Arnie szülőföldjén, a Thaler-tó közepén egy csónakban kéri meg Maria kezét. Az esküvőig, 1986-ig volt lehetősége a Kennedy klánnak befogadni Arnie-t - s ma Schwarzenegger erényei közé számítják, hogy a családi kötődés ellenére megtartotta saját énjét: vagyis a hagyományos demokrata elkötelezettség közepette is maradt republikánus érzelmű. A család elnézi neki ezt is, s ebben bizonyára szerepe van annak, hogy ez a robusztus felépítésű férfiú kedvessége, lebilincselő modora legalább olyan híres, mint testi ereje. Valószínűleg ennek is köszönheti - no meg lépten-nyomon hangosan kifejezett ragaszkodásának -, hogy Ausztriában is magas pártfogói, igaz barátai vannak: ők intézték el még 1981-ben, hogy amerikai állampolgársága mellett megtarthassa az osztrákot is. Az óhaza csodálata sokféleképpen kifejezésre jut: egyik jele például a grazi stadion átkeresztelése Schwarzenegger nevére. Amié is minden létező alkalommal szóba hozza osztrák gyökereit. Félig amerikai vagyok, félig osztrák, a szívem pedig stájer - mondogatja, s interjúkban is beszél az Amerikában nem túl sűrűn emlegetett Ausztriáról. A Terminator 3-ban széles vásznon látható, amint éppen Manner-ostyá- ért nyúl: Ausztriában persze köztudott, hogy imádott mamája halála óta ez a tipikusan osztrák édesség tölti be életében az almás pite szerepét. Egy, az osztrák államvasutakat reklámozó tv-spotban a legendás „Hasta la vista, baby” felkiáltással jelenik meg a német nyelvterület tévéinek képernyőjén (nincs miért szégyenkeznie, elődje a reklám főszereplőjeként Mihail Gorbacsov). Santa Monicában Schatzi on Main névre keresztelt birtokán az amerikai szabványnak megfelelő alkoholtartalmú saját Gösser sört importál. Telik a külön gyártásra és behozatalra: Amié vagyonát 200 millió dollárra becsülik. Az osztrák sajtó ujjongva számol be a kormányzói tervekről, s arról, hogy Kaliforniában pontosan tudják: nem szabad lebecsülni az ausztro-amerikait, aki máris bizonyított kiváló taktikai érzékét. A sok dicsőítő jelző, a boldog büszkeség kifejezésre juttatása mellett egy dologról nem tudott eddig az osztrák sajtó beszámolni: a „stájer tölgy”-nek becézett neopolitikus programjáról, politikai elképzeléseiről. Az igazi problémák megoldásáról egyelőre nemigen szólt ugyanis, eddig hangoztatott közhelyei - „Kaliforniának erős vezetésre van szüksége” -, akár szentségtörésnek is számíthatnak, hiszen nem éppen a politikai alkalmasságot igazolják. Ilyen bizonyítékra persze Ausztriában nincs szükség, itt egyszerűen csak szeretik Arnie-t, a „mi kutyánk kölykét”. Becs, 2003. augusztus Stockholm példája Koppenhágának és Londonnak is lökést adhatna, Svédország lakosainak többsége azonban nemet mondana arra, hogy a korona helyett az euróra térjenek át A svéd kormányfő abban bízik, hogy megfordul a trend * ORTUTAY L. GYULA Néhány héttel a szeptember 14-i népszavazást megelőzően a közvélemény-kutatások szerint a svédek többsége nemet mondana arra, hogy a korona helyett az euróra térjenek át. A Dagens Nyheter napilapban augusztus derekán közzétett Temo felmérés szerint a több mint ezer megkérdezett 49 százaléka szándékozik nemmel voksolni az igen tábor 35 százalékával szemben, miközben a még bizonytalanok 16 százalékot tettek ki. A megfigyelők egyre kevesebb esélyt látnak a tendencia megfordulására. Az európárti Göran Persson szociáldemokrata miniszterelnök pedig naponta kampányol gyűléseken, még mindig remélve, hogy megismétlődik, ami kilenc éve az EU-tagságról rendezett referendummal történt. Akkor is a „nem” tábor vezetett a közvélemény-kutatások szerint, ám a szavazás az „igen” pártiak minimális győzelmét hozta. A parlament, a Riksdag a múlt év végén döntött a népszavazás kiírásáról. Svédország Dániával és Nagy-Britanniával együtt ugyanis kimaradt az európai közös pénz 2002. januári bevezetéséből. A referendum eredménye ugyan nem kötelező érvényű a törvényhozásra, ám aligha kétséges, hogy a parlament, miként Göran Persson kormányfő is alkalmazkodni fog hozzá. A pártközi megegyezés értelmében egyébként 140 millió korona közpénzt hagytak jóvá a nép- szavazási tájékoztatásra, amiből a „nem” párti kampányszervezetek 48 milliót, az „igen” pártiak pedig 42 milliót kaptak. Azért hagytak jóvá többet a „nem” tábornak, mert a komoly tőkével rendelkező üzleti, vállalkozói lobbik az euró bevezetése mellett vannak. A parlamenti pártok összesen 30 millió koronát kaptak információs célra, ám a svéd külügyminisztérium meghívására Stockholmban töltött néhány nap alatt nem vált számomra egyértelművé, hogy ez utóbbi összeg a nem, avagy az igen voksokat erősíti. „Nagyon kényes a helyzet, ez egy sajátos svéd jelenség” - mondja Björn von Sydow, a parlament házelnöke. A bonyolult képre mi sem jellemzőbb, hogy az euróra való áttérést szorgalmazó Persson miniszterelnök saját szociáldemokrata pártvezetésében sincs egység. Miután tavasszal néhány miniszter a nem tábor érveit képviselte, a kormányfő még májusban utasította kabinetjének tagjait, hogy ne foglaljanak állást nyilvánosan a kormány programjával szemben. A kormányfő szerint a tét ugyanis: Svédország az EU-ban a perifériára szorul, avagy fontos szereplőként dolgozik az egységesülő Európáért. A szociáldemokrácia tömegbázisát jelentő, kétmillió munkavállalót, közalkalmazottat képviselő LO szakszervezeti szövetség nem volt hajlandó kiállni a miniszterelnök „igen” párti vonala mögé, amolyan semleges állásponttal a tagokra bízta a döntést. Dan Andersson, a szövetség vezető közgazdásza e sorok írójának kifejtegette: fő kifogásuk, hogy megfosztja a kormányokat a válsághelyzetek egyéni orvoslásának eszközeitől. Kemény megfogalmazásában a lényeg: „Brüsszel és a frankfurti Európai Közös Bank bürokratikus, antidemokratikus mechanizmusa veszélyezteti a svéd jóléti modellt”. A zöldek és a kormánykoalíciót kívülről támogató Baloldal Pártja (a volt kommunisták) az 1994-es az EU-népszavazáshoz hasonlóan most is a „nem” voksra szólítják fel szimpatizánsaikat. Lars Ohly parlamenti képviselő, a Baloldal Pártjának vezetője a demokrácia nevében ágál az eurózónába való belépés ellen. „A központi bank fő feladata az infláció és a költségvetési hiány leszorítása, miközben a munkanélküliség ellen, a szociális védőháló erősítéséért kellene tevékenykedni. Brüsszel azt javallja Svédországnak, hogy csökkentsék az adókat, liberalizálják a munkaerőpiacot, csökkentsék a közalkal-' mazotti szférát. Mind olyan igény, amely a svéd jóléti modellt ásná alá” - érvel. Ha nem is ilyen egyértelműen, de a „nem” tábort gyarapítja a konzervatív Centrum Párt is, amely részben az agrárnépességet, így az északi elszórt települések lakóit tudja maga mögött. Európa alighanem legrégibb, az 1668-ban alapított Sveriges Riks- bank látja el a központi bank szerepét, s a népszavazás igen döntése esetén értelemszerűen reá hárul az euró bevezetésének, az átállás lebonyolításának végrehajtása. A jelenlegi vezetés nem foglal állást nyilvánosan, ám két korábbi bankelnök is a „nem” tábort erősítette azon véleményével, hogy a svéd gazdaság jelenlegi helyzetében szerencsésebb lenne megőrizni a kamatláb alakításának jogát, mint befolyásoló eszközét. (A svédországi kamatláb jelenleg egy-másfél százalékponttal magasabb a nyugat-európai átlagnál.) Johan Pontén, a bank helyettes projekt menedzsere ezúttal csak azt hangsúlyozza: sikerült elérniük, hogy a népszavazás után legalább két év álljon rendelkezésre az átálláshoz. Tehát pozitív döntés esetén Svédország 2006. január elsejétől térne át az euróra. Az parlamenti erőviszonyok szempontjából ellenzéki „burzsoá”, polgári pártok viszont az igen mellett agitálnak, s így Persson kormányfő fő szövetségesei az euró ügyében. Carl Hamilton, a Liberális Párt elnökhelyettese elsősorban globális megfontolásokat említ: Svédország Európa része, nem maradhat kívül a közös gazdasági és pénzügyi politikából. Jan Herin, a svéd vállalatok szövetségének alelnöke rendkívül határozottan érvel az euró, mint stabil fizetőeszköz mellett: a svéd gazdaságnak és így a vállalkozóknak is biztonságot kölcsönözne a korona időnkénti árfolyam-ingadozásaival szemben. Szerinte az euró átvételével növekednének a külföldi befektetések, leegyszerűsödnének a tranzakciók, nagyobb lenne az áttekinthetőség, mindez lendületet adna az exportnak és importnak, a gazdaság fejlődésének. Számításaik szerint évente 0,5 százalékos GDP növekedést gerjesztene a csatlakozás az euróövezethez. Olof Ruin professzor, politikai elemző szerint a svédek a mostani referendumkor csak magukra hallgatnak. A skandináv mentalitást nemigen befolyásolja, hogy mit gondol a külvilág. A svéd népszavazás „igen” eredménye viszont hatna a dánokra, akik három éve elutasították az eurótv A svéd és dán csatlakozás esetén pedig alighanem a britek is feladnák a kivárás taktikáját. Stockholm belvárosa (Képarchívum)