Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-26 / 197. szám, kedd

Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 26. A hétköznapokon az élet inkább nyomasztónak mondható Kuba második legnagyobb városában, amelynek központja napról napra egy abszurd túlélési dráma színtere Forró ritmusok és fakuló jelszavak Kubája lentős dollárbevételt az államnak. A gyár forradalmi jelszavakkal já­rul hozzá a lakosság hangulatának emeléséhez: „Santiago - tegnap forradalmi, ma vendégszerető, ám mindig heroikus!” - hirdetik a vö­rös betűk a rumgyár falán. A „min­dig” szó fölött Fidel Castro főpa­rancsnok ábrázolása látható, fegy­verrel a kezében. A falfestmény egy elmúlt időszak emléke, van vagy 25 éves. A hiva­talosan „hős városnak” nevezett Santiagóban csakúgy, mint Havan­nában mára elpárolgott a gondta­lan jövendőbe vetett hit, s ezen nem változtat sem a permanens tö­megmozgósítás, sem a július 26-i nemzeti ünnepet megelőző cere­móniák végtelen sora. A karnevál Santiago számára a lét csúcspontját jelenti, tizennégy na­pi eufóriát. Máskülönben azonban az élet inkább nyomasztónak mondható itt, Kuba második leg­nagyobb városában, amelynek központja napról napra egy ab­szurd túlélési dráma színtere. S jól­lehet mindenfelé kitűnő muzsiku­sok fáradoznak azon, hogy jó han­gulatot csiholjanak ki az embe­rekből, ezek az erőfeszítések sem tudják elnyomni a hétköznapok gondjait. „Adna, kérem, valamit, régóta nem ettem rendesen!” - e szavakkal szólítják le a kamerákkal körbeaggatott turistákat. A főtéren a forradalom egyenru­hás és civil őrei ácsorognak. Ők hajtják el a koldusokat és a kisebb bűnözőket (ladrones), ugyanők fi­gyelik éberen a külföldi látogatók­kal leálló kubai nők akcióit, akik a szexturizmus célországáról szóló híreket erősítve veszélyeztetik a szocializmus szigetének imázsát. A restaurált gyarmatkori épületek előtt, trópusi fák árnyékában fia­tal férfiak ődöngenek. „Akárcsak én, ezek is itt mindannyian mun­kanélküliek, s üzletelni szeretné­nek, főleg olyan turistákkal, akik­nek dollár lapul a bukszájában” - magyarázza a földrajz szakon vég­zett Jósé, aki négy éve fejezte be egyetemi tanulmányait, de azóta sem talált magának állást. Gloria doktornő munkahelyére ve­zető útját gigantikus falfestmények szegélyezik, kitartásra buzdító jel­szavakkal. A tömegközlekedési esz­közök ritkaságszámba mennek Santiagóban, Gloria is gyalog jár dolgozni, vagy felül férje mögé a kerékpárra. „No es fácil (az élet nem könynyű)” - sóhajtja. - „Amió­ta a Szovjetuniótól elapadt a szoci­alista testvéri segítség, megnehe­zült az élet Kubában, és senki sem tudja, mikor következhet be ebben A kubai gyerekek nem csak a fesztivál idején boldogok változás” - teszi hozzá Gloria, aki szakorvosként 500 pesót (mintegy 9 ezer koronát) keres havonta. Fér­je, aki mérnök, még ennél is vala­mivel kevesebbet. „Háromgyerme­kes családom és nyugdíjas szüleim ellátásához minimum 2000-re len­ne szükség” - számolgat Gloria. A hiányzó összeget kénytelen illegáli­san előteremteni: saját készítésű szerkezettel péksüteményt állít elő, amelyet a feketepiacon értékesít. Már csak a tévében és a Palacio de los Pionerosban látszik a világ rendben lévőnek. „Ez a ház koráb­ban a Bacardi család egyik palotája volt, a forradalom győzelme óta azonban Kubában minden a népé és a miénk, úttörőké”! - kiabál az államosított villából büszkén tu­catnyi gyerek. A Július 26. Szabadidő Parkban ke­vés az ok az örömre. A szomszédos állatkertben félelmetesen bömböl­nek a kiéhezett vadállatok. A sza­badidőparkban a még működő né­hány szerkezet előtt várakozók so­rai kígyóznak. A legnagyobb szám az óriáskerék, jóllehet ez is gyak­ran leáll az áramkimaradások kö­vetkeztében. Onnan felülről az egész környék belátható. A „hős város” új jelképe a spanyol Sol Melia csoporthoz tartozó luxushotel. Az ötcsillagos szálloda - kapitalista hatékony­sággal működő közös vállalat. Az igazgatósági szinten angolna si- maságú spanyol menedzserek ül­tek a bárdolatlan kubai elvtársak helyére. A feleslegessé vált sze­mélyzet egy részét elbocsátották, a többieknek pedig neki kellett gyürkőzniük a munkának. Most, akárcsak a gyarmati időkben, a szorgos kubaiak spanyol felügye­let mellett serénykednek. Az óriási szálloda árnyékában hú­zódik meg a kubai forradalom legszentebb szentélye, az egykori Moncada laktanya. Július 26-án itt tartotta Fidel Castro iránymu­tató beszédét, ami azonban idáig inkább csak zavart keltett. A co- mandante csupán egy mellék- mondatban említette az USA-t, az „ellenséges birodalmat Északon”, viszont több mint fél órán át osto­rozta az Európai Uniót. „Brüsszeli bürokraták kis csoportja gyaláza­tos Kuba-határozatot dolgozott ki. Ezt fasiszta ideológia és egy fasiszta személyiség inspirálta, mégpedig Jósé Maria Aznar (spa­(Képarchívum) nyol kormányfő)” - jelentette ki Castro dühtől vörösen. A Moncada laktanya elleni vak­merő támadás 50. évfordulóján elhangzott ünnepi beszéd válasz nélkül hagyott néhány alapvető kérdést. Vajon a kubai forrada­lom vezére csakugyan olyan egészséges, mint amilyennek a tévéfelvételeken látszik, vagy már csupán egy éve van hátra, amint azt havannai diplomatakörökben sutyorogják? A santiagói ünnep­ségekről távol maradt a hivatalos utód, Raul Castro - biztonsági in­tézkedés vagy a Castro fivérek kö­zötti mélyenszántó véleménykü­lönbség áll-e a dolog hátterében? Vajon Fidel még mindig olyan népszerű, ahogy ezt a kubai tö­megtájékoztatási eszközök bemu­tatják? Gloria mindenesetre kételkedik. „A „senor“-t ugyan továbbra is félik és respektálják, ám azt mindenki tudja, hogy ő már semmin nem kí­ván változtatni. Ha leköszönne vagy eltávozna, minden okunk meglenne az ünneplésre” - teszi hozzá komoran. Santiago de Cuba, 2003. augusz­tus A karnevál Santiago de Cu- bában két héten át zajlik, el­terelve a figyelmet a rideg hétköznapokról. Az ese­ménysorozat csúcspontja jú­lius 26., a forradalom leg­fontosabb ünnepe volt, amely egyaránt kötődik a karneválhoz és Fidel Castro főparancsnokhoz. ALFRED HERZKA A székesegyház padlózata szinte beleremeg, amikor a dobosok (congas) menete eléri a santiagói főteret. A formáció (comparsa) élén haladó karmester szigorúan ügyel arra, hogy a zenészek és a táncosok szinkronban maradja­nak. Egy ló hátán trónol a trombi­tás, ő határozza meg, hogy mikor kell a ritmust felgyorsítani, és a kongákból a maximumot kihozni. Fekete férfiak és nők csípőjüket ringatva járják a hagyományos táncokat azzal a tökéllyel, ami már kétszáz évvel ezelőtt is kivívta a spanyol krónikások csodálatát. A felhajtás azonban csalóka: a többség kopottas ruhában, kita­posott cipőben ropja a táncot. A bénító meleg dacára megszámlál­hatatlanul sokan mozgatják meg itt táncizmaikat. Az izzadtságszag alkoholbűzzel keveredik. A helyi­ek a magukkal hozott műanyag palackokból isszák a langyos sört. Külföldi turisták ácsorognak, markukban hűtött dobozos sörrel - európai csúcsmárkák! - vagy ép­pen finom itókákat rejtő, elegáns flaskákkal. A rumot, amelyet Santiagóban a Bacardi család régi üzemében állí­tanak elő, még mindig a világelsők között jegyzik, ám a nemes ital a kubaiak túlnyomó többsége szá­mára megfizethetetlen. Az expor­torientált Fabrica de Ron Caney csúcsminőséget garantál, s vele je­A karnevál Santiagónak tizennégy napi eufóriát jelent (Képarchívum) Már a két világháború közötti modernizáció során, amikor Bukarestet Párizs mintájára építették át, az alapozások alkalmával az építők gyakran bukkantak alagutakra Bukarest a föld alatt őrzi a legféltettebb titkait ­TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Szóbeszéd bőven járt arról, hogy a volt román diktátor föld alatti bun­kert épített magának, s hogy azt titkos folyosók kötötték össze a pártközponttal és a szintén általa kisajátított egykori királyi palotá­val. Beszélték akkoriban, hogy az új palotának, a Nép Házának hat ismert föld alatti szintje alatt to­vábbi hat emelet létezik, s hogy oda a szem elől elrejtett csapóajtó­kon keresztül a metróvonal is eljut. 1989 decembere után is kevesen nyerhettek bizonyosságot afelől, hogy mit is rejt a föld Bukarest alatt. Egy másik, titkos, sötét erők által uralt fővárost? Az alagút- és központrendszerek léte beigazoló­dott ugyan, de a hétköznapi ember azokról ma is édes-keveset tud. Meglepően hangzik talán, de a vá­ros alatti utak és rejtekhelyek nem Nicolae Ceausescunak jutottak eszébe először. Már a fanarióta uralom idején, amikor Isztambul Fanar negyedének gazdag görög kereskedői vásárolgatták meg Ha­vasalföld trónját ideig-óráig, lét­kérdésnek számított a biztos me­nekülési útvonal. így történt, hogy a város alatt már akkoriban kiépí­tették - vagy „korszerűsítették” - azokat az alagutakat, amelyeknek egy része ma is létezik, S amelyek eredete a történelem balkáni ízek­kel fűszerezett homályába vész. Fáklyafüstös, boltíves, itt-ott be­omlott falaikkal, manapság már megállapíthatatlan célt szolgáló helyiségeikkel, ezek az alagutak minden bizonnyal sokat tudnának mesélni. Vajdák, uralkodók, udva­ri előkelőségek, kincstárnokok, görög kereskedők, román betyá­rok, török hadvezérek menekültek rajtuk keresztül, mesébe ülő kin­csekkel, vagy pusztán az életüket mentve. Mesélhetnének kövér bo­járok kék vérével összekent csilin­gelő pénzekről, az országból kisaj­tolt aranyról, drágakövekről. De elsősorban a hatalomról. Már a két vüágháború közötti mo­dernizáció során, amikor Bukares­tet Párizs mintájára építették át, az alapozások alkalmával az építők gyakran bukkantak alagutakra. Át­fogó feltárásukról azonban soha nem hallott a nyilvánosság. Később, a második világháború után a meglévő menekülési rend­szereket összeesküvők és a hatal­mat átvevő szovjet rendszer is használta. Dan Falcan, a bukaresti városi múzeum történelmi részle­gének vezetője azt állítja: az ala­gútrendszer szakszerű átkutatását még nem lenne késő elkezdeni. Tu­domása van ugyanis arról, hogy az 1970-es években Panait I. Panait régész vezetésével felfedeztek egy alagútrendszert, amely a IV. Grigo- re Ghica (1782-1828) fejedelem által épített Ghica Tei-palotából in­dult. Ä feltárása ismeretlen okok­ból elmaradt ugyan, de a. történé­szek szerint fő útvonala a Plumbu- ia-kolostorhoz vezethetett. Hason­ló alagútra bukkantak a Cismigiu park északi oldalán is, amely a Kretzulescu-palotához vezetett. A Belvedere néven is ismert Golescu- palota alól pedig a Dimbovita part­jára vezetett titkos alagút, amelyet állítólag Tudor Vladimirescu is használt az 1821-es havasalföldi felkelés idején. Történészek úgy vélik, az alagút­rendszert nem csupán a hatalmon lévőket védelmező pandúrok, ha­nem a betyárok is használták. A népemlékezet főképp Grozea és Tunsu betyárok nevét őrizte meg, akik 1829-ben parasztoknak álcáz­va hatoltak be a városba, kirabol­ták Manolachét, a fejedelmi kan­cellária vezetőjét, majd a titkos alagutak egyikén kereket oldottak. Bátorsága okán Tunsut „Fra Diavo- lo” néven is emlegették, ez azon­ban nem mentette meg a tőrbe csa­lástól. A bojárok pandúrjai kivé­gezték. Dán Falcan az Evenimentul Zilei bukaresti lapnak elmondta: a Pandúrok útja alatt is számtalan alagút létezett, ezek három méter széles és két méter magas építmé­nyek voltak, amelyeket ma már a helyi lakosság pinceként használ. Szinte valamennyi bukaresti palo­tát, templomot és kolostort ilyen alagutak kötöttek össze. Ézek egy részét használta fel Ceausescu ar­ra, hogy menekülési útját megter­vezze. Á diktátor menekítésére ki­dolgozott „B terv” éppen ezekre a titkos föld alatti utakra alapozott, amelyeket tovább építettek, kor­szerűsítettek, s amelyek a mai Bu­karest alatt egy valóságos másik várost alkotnak. Két katonatiszt törte meg a csen­det. Elmondták, hogy 1989 kará­csonyán behatoltak a pártköz­pont épülete alól kiinduló labirin­tusba. Gheorghe Grigoras őrnagy és Catana Nicolae százados sok kilométeres folyosókról számol­tak be, amelyek a főváros sok száz pontját érintik. A különböző „emeleteket” lépcsők és liftek kö­tik össze, a föld alatti város szel­lőzőrendszerekkel, oxigéngene­rátorokkal is el van látva.- Semmilyen tervrajzzal nem ren- delkeztük, gyakran páncélozott aj­tókba ütköztünk - mesélték. Mégis megállapították, hogy a pártköz­pont alatti rész első szintjén a ro­mán forradalom idején kaszárnya volt. Egy következő szinten, körül­belül hétméteres mélységben dol­gozószobák, alattuk pedig, tízmé­ternyire a felszíntől az egyik hatal­mas elnöki lakosztály fekszik. Itt a falak már műgyantával kevert va­kolattal vannak burkolva. Hígyik mellékfolyosón egy föld alatti, be­tonozott mederben kanyargó „folyóhoz” jutottak, partján gumi­csónakokat és azok felfújására al­kalmas berendezéseket találtak. A másfél méter széles, és egy méter mély mederben kristálytiszta víz folyik. Aztán újabb meglepetés: a föld alatti rendszert egyetlen gombnyomásra vízzel lehetett el­árasztani. A modern labirintus persze a régi alagutakkal is kommunikál. így el lehet jutni a volt királyi palota alá, ahol 50 méter hosszú lőtér van. In­nen régi alagutak vezetnek a Kret- zulescu-templomhoz - és itt a fel­színre lehet kerülni - a Muzica üz­letház felé, s még tovább, az Enes- cu-ház, a Zenemúzeum, a Román Opera, a Lebada Hotel, a Közgaz­dasági Akadémia és más fontosabb épület irányába. A katonatisztek szerint több mint 80 fontosabb objektumot köt össze a rendszer. Persze, hiába tárták fel azon a bizonyos decemberi napon. Mivel a látottakat elfecsegték, nemsokára mindkettőt menesztet­ték, ma már azt sem lehet tudni, mi lett a sorsuk. Csak sejteni lehet: az új hatalmat sem fűzte semmi­lyen érdek ahhoz, hogy a föld alat­ti város titkai kiszivárogjanak. A történészek szerint a katonák ál­tal látott föld alatti'rendszer ahhoz a védelmi célokat szolgáló na­gyobb építményhez is kapcsolódik, amelyet 1884-1895 között Brial- mont belga tábornok és Schuman porosz őrnagy vezetésével 89 mil­lió akkori arany lejért építettek Bu­karest alatt és körül, s amelynek ki­járatai a város szélétől több kilo­méternyire vannak. Az egyik kijá­rat - bizonyára nem véletlenül - az Otopeni repülőtér melletti kaszár­nya területén található. Az egész labirintust - az 1980-as években - a Nép Háza (ma a parla­ment palotája, a Pentagon után a világ második legnagyobb épülete) munkálataival párhuzamosan kié­pített új föld alatti rendszerhez. Ami, csak találgatni lehet, hogy még mi mindent rejteget. Világok omolhatnak össze, új vilá­gok születhetnek - Bukarest zavar­talanul őrzi titkait. Bukarest-Kolozsvár, 2003. au­gusztus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom