Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-25 / 196. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 25. KOMMENTÁR Egy hír, két olvasat • SZILVÁSSY JÓZSEF Az elmúlt hét legnagyobb visszhangot kiváltó híre kétségtelenül az volt, hogy az illetékes nyomozótiszt kérte Pavol Rusko mentel­mi jogának a felfüggesztését. Az ANO elnöke, a parlament egyik alelnöke a bejelentésre úgy reagált, ahogy az várható volt: a ke­reszténydemokraták rágalomhadjáratának minősítette a történte­ket, akik szerinte így vágnak vissza a két párt között dúló, ideoló­giai természetű, valójában már gyűlölködéssé fajult politikai csa­tározásért. Állításában lehetnek részigazságok. Aki csak egy kicsit is eligazodik a hazai belpolitikai dzsungelben, az igazat ad a párt­elnöknek abban, hogy a KDH vezetői ki nem állhatják őt. S az is elgondolkoztató, hogy Frantisek Mojzis, a csődbejutott Drukos Részvénytársaság egykori nagyhatalmú főnöke miért csak az elle­ne megindult bűnvádi eljárás során nevezte meg Pavol Ruskót zsa­rolónak, s más törvénytelenségek elkövetőjének, amelyekkel állí­tása szerint a Markíza néhai teljhatalmú ura hatvanöt millió koro­nával károsította meg a cégét. Ilyen körülmények között felmerül­het a vádalku gyanúja is. Ebben a kusza ügyben, jó emlékezőte­hetséggel és parasztésszel rendet vághat az igazság iránt ér­deklődő polgár. Ismerjük Pavol Rusko előéletét. Érdemeit, hiszen egy ideig a Markíza kereskedelmi tévé a demokratikus értékrend és a szólásszabadság egyik fellegvára volt. Nem kis érdemeket szerzett ez a tévétársaság abban, hogy 1998-ban a vártnál kisebb arányban győzött Meciar, akivel aztán senki sem volt hajlandó ko­alícióra lépni. Mindeközben a háttérben hatalmas csata zajlott a magán tévén belüli tényleges hatalom megszerzéséért, melynek során sokféle törvénytelenséggel, többek között az alvilággal való paktálással vádolták meg a vezérigazgatóvá avanzsált, s önmagát ukrán testőrökkel védő Ruskót. Aki aztán belépett a nagypolitiká­ba, ahol politikai hatalommal akarta elgereblyézni viselt dolgait. Majdnem sikerült a haditerve, hiszen kormánypárt lett az ANO, ő pedig a parlament egyik alelnöke, aki ellen eléggé kínos bűnvádi eljárást kezdeményezni. Két célt azonban nem ért el: elsősorban a kereszténydemokraták kemény ellenállása miatt nem tudott ve­zető posztot szerezni a belügyminisztériumban és a pénz­ügyőrségnél. Nem nehéz kitalálni, miért akarta megszerezni ép­pen ezeket a tisztségeket. így aztán befejeződött a nyomozás, amelynek a vége az, hogy hat rendbeli törvénytelenséggel, zsaro­lással, gazdasági bűncseíekményekkel vádolják Pavol Ruskót. Ar­ról, hogy lesz-e per, először az ügyészség, személyesen Milan Hanzel legfőbb ügyész dönt. Ha ők igent mondanak, akkor a par­lament szavaz a mentelmi jog felfüggesztéséről. Egyelőre csak Bu- gár Béla mondta ki határozottan, hogy ilyen esetekben nem lehet különbséget tenni ellenzéki és kormánypárti politikus között, vagyis a gyanúsítottnak minden esetben lehetőséget kell adni a törvényes védekezésre, állításának igazolására. A KDH álláspontja egyértelmű. Az SDKÚ viszont feltűnően hallgat. Akár csak arról, hogy miért állt le a nyomozás Meciar titokzatos hiteleiről, az Elektra luxusvilláért kifizetett több mint negyvenmillió erede­téről. Talán azért, mert a HZDS és az ANO is tud egy-két cifra tör­ténetet Dzurinda pártelnök holdudvaráról. Ha valóban így van, akkor Ruskónak sincs mitől tartania. Jó ideig az ő aktáját is szé­pen elfektetik, mint annyi mindenkiét ebben az országban. A koldusdiák közérzete > TÓTH MIHÁLY A felsőoktatási tandíj bevezetése körül lassan már tíz éve folyik az üres szalma cséplése. Ez is mutatja, hogy a szellemi alultáp­láltsága miatt oly sokat kritizált politikai osztálynak azért meg­van a magához való esze. Annyit - párthovatartozástól függetle­nül - képes volt felismerni, hogy a tandíjmentesség olyan szer­zett, immár fél évszázada érvényesülő jog, amelynek eltörlése be­láthatatlan következményekkel járhat. A kisember sok mindent hajlandó lázadás nélkül elviselni. Napirendre tér a legdrasztiku- sabb árintézkedések fölött. Tudomásul veszi, hogy a munkajog paragrafusait az ő hátán kovácsolják még görbébbre. Elviseli, hogy a privatizálás során ellopott milliárdokat az ő adófilléreiből pótolják. De van egy dolog, ami a magára valamit is adó kisem­ber számára elviselhetetlen: ha tudva tudja, hogy tehetséges gyermeke csak anyagiak miatt nem iratkozhat be egyetemre. A tandíj bevezetése mellett kardoskodók külföldi példákat sora­koztatnak fel. Elmondják, Amerikában mi teszi lehetővé, hogy aki akar, diplomássá válhat. Felsorolják, Svédországban vagy Japán­ban hogyan működik az ösztöndíjrendszer, és milyen tanulmányi kölcsönök vehetők igénybe Angliában. A tandíjmentesség meg­szüntetését ellenzők olyan érveket tudnak felsorakoztatni, amelyek szintén nem söpörhetők szőnyeg alá. Igaz, óvatoskodva, mert az emberre manapság könnyen ráhúzható a szociális dema­gógia vizes lepedője. Nyomós érv, hogy számadatokkal bizonyít­ható, soha korábban nem volt oly mértékű a társadalmi mobilitás, mint az oktatás ingyenességének évtizedeiben. Ezt akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy aki egy gyökeres társa­dalmi változást nem ellenforradalomnak, hanem forradalomnak minősít, az ne törekedjék korábban szerzett és pozitívan ható jogok felszámolására. Persze, a munkanélküli géplakatos, akinek gyermeke kitűnőre érettségizett, de anyagi megfontolásból nem engedheti meg ma­gának, hogy lányát beírathassa az egyetemre, nem ilyen bonyo­lultan gondolkodik. Hanem felteszi a kérdést: azok a politikai vezetők, akik évek óta ütik a vasat a tandíj bevezetése mellett, egyetemistaként vajon mennyi tandíjat fizettek. Fizetett-e egy krajcárnyít is a szociális ügyi miniszter, vagy a pénzügyminiszter? Mindketten fölöttébb lelkesednek az egyete­mi tandíj bevezetéséért. A tandíjfizetést most jövő őszig elhalasztották. Látszólag azért, mert a javasolt összeggel a probléma nem lenne megoldható. Ok­kal gyanítható, hogy nem ez volt az elodázás igazi oka. A kor­mány tapasztalja, milyen vészjóslóan csökken népszerűsége. A törvény szociális érzékenységet teljesen nélkülöző megfogalma­zói a fejlett nyugati országok oktatásfinanszírozási gyakorlatát dicsőítik. Ez a gyakorlat megérdemli a dicsőítést, mert hatékony, és ami legfontosabb, meggátolja a tehetségek elkallódását. De ne hasonlítsuk össze az összehasonlíthatatlant. A mi viszonyainkra - a fordulatot követő 14. évben is - a növekvő létbizonytalanság jellemző. Olyan értékről van szó, amelyhez az átmenet időszaká­ban különösen kellene ragaszkodni. A tandíj bevezetésének elna­polása mintha azt jelentené, hogy a koalícióban működni kezd a létfenntartási ösztön. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikaiak Irakban elkezdték a megdöntött elnök, Szaddám Hú­széin rettegett titkosszolgálatai­nak embereit toborozni, hogy azok segítsék őket a szövetségesek elle­ni támadások végrehajtóinak fel­kutatásában. A csendben zajló ak­cióról az amerikai közigazgatás emberei nem közöltek számadato­kat, de a tekintélyes amerikai lap iraki vezetők közlése alapján úgy tudja, hogy az így igénybe vett ügynökök vannak vagy százan. A Post egy amerikai illetékest idéz, aki szerint a terrorizmus ellen csakis titkosszolgálatok alkalma­zásával lehet hatékonyan fellépni, s akinek meggyőződése, hogy „az irakiak segítsége nélkül nem fog sikerülni“. Amerikai részről ez merőben új taktika bevezetését je­lenti, mint ahogy a helyi amerikai katonai parancsnokságnak az a döntése is, hogy enyhíti a bagdadi lakónegyedekbe indított razziáit az ellenállás emberei után kutat­va. Ezek az akciók - írta a The Washington Post - heves ellenér­zéseket váltanak ki a bagdadiak­ból, és azzal a kockázattal járnak, hogy az Amerika-ellenes erők kar­jaiba taszítják a lakosságot. A május-június óta szinte megszakítás nélkül tomboló hőség és szárazság felperzseli egész Európát Kizökkent kontinens Európa szenved. A francia egészségügyi minisztérium szerint már háromezer körül jár a hetek óta tomboló hőhullám halálos áldozatai­nak száma. A tavalyihoz ké­pest 37 százalékkal magasabb a halálozási arány, és sok he­lyen már hűthető sátrakat kellett felállítani, mert a hul­laházak egyszerűen megtel­tek. A levegő ózonkoncentrá­ciója több svájci és francia vá­rosban is olyannyira megnőtt, hogy sebességkorlátozásokat kellett bevezetni. MH-HÁTTÉR Ötven éve a legnagyobb száraz­ság sújtja Horvátországot. Az erdőtüzek okozták a legnagyobb problémát: a tűzoltóságnak több mint 400 helyen kellett oltania, ráadásul a szomszédos Monte­negró is segítségre szorult, mert egyedül nem volt képes megbir­kózni a pusztító lángokkal. Ke­let-Európábán egyébként a fo­lyók alacsony vízállása okozott még súlyos problémákat. A Du­nán minden nagyobb kikötőben veszteglő hajók várnak az indu­lásra, Romániában két, még a második világháborúban el­süllyedt vízi jármű is a felszínre került. A Pó folyó gyakorlatilag kiszáradt Olaszországban. Katasztrofális következmények­kel járt a meleg a mezőgazdaság­ban is: Németországban egyes te­rületeken 80 százalékos termés- kiesésre számítanak, Franciaor­szágban és Csehországban az át­lagnál harmadával kevesebb ga­bonát takarítottak be. Bár egyes szőlőtermő vidékeken jó termést ígér a sok napsütés, a termelők a legtöbb helyen kénytelenek vol­tak már most elkezdeni a szüre­tet. Máshol már ez sem segített: csak a szárazságtól összetöpörö­dött szemek maradtak a fürtö­kön. A folyók, tavak vizének fel- melegedése miatt több európai országban is halpusztulás követ­kezett be, Dél-Franciaországban pedig egyetlen nap alatt egymil­lió csirke pusztult el a melegtől. Az állatkertekben immár a trópu­si fajták is kezdik kényelmetlenül érezni magukat, Berlinben a je­gesmedvék azonban legalább egy időre fellélegezhettek: egy vállal­kozó 20 tonna jéggel lepte meg őket a minap. A hatalmas melegben a maximu­mon működtetett légkondicio­nálók mind több helyen okoznak áramellátási zavarokat. A folyók mellé telepített atomerőművek hűtése ráadásul egyre nehezeb­ben megy a meleg víz miatt. Ezért gyengébb a hűtés hatásfo­ka és a vizet azelőtt kell vissza­engedni, mielőtt az normális hőmérsékletre hűlne - ezzel pe­dig tovább melegszik a folyó. Emiatt Franciaországban és Né­metországban is több atom­erőművet le kellett állítani. A rendkívüli hőhullám és az en­nek nyomán sok helyen fellépő szárazság mellett néhány terüle­ten az átlagnál több csapadék esett. Spanyolországban Valen­cia környékén, Törökország ki- sázsiai területein például két­szer, Dánia északi, míg Írország egyes déli körzeteiben másfél­szer annyi csapadék hullott ed­dig, mint a sokéves átlag. EURÓPAI ÖSSZEFOGÁSRA VAN SZÜKSÉG Egyelőre kevés konkrét intézke­dés történt az Európai Unió dön­téshozó testületéi részéről a kon­tinenst és a tagállamokat sújtó szárazsággal, valamint ennek kö­vetkezményeivel kapcsolatban. Romano Prodi, az Európai Bizott­ság elnöke a Portugáliában ka­tasztrofális következményekkel járó erdőtüzek kapcsán sürgette a tizenötök vezetőit, hogy a jövő­ben hangolják össze a hasonló természeti katasztrófák meg­előzésére és leküzdésére irányuló politikákat. Anna Diamantopou- lou, szociális ügyekkel foglalkozó biztos az Európai Szolidaritási Alapból ígért közvetlen segítséget az otthonukat vesztett emberek­nek, hosszabb távon pedig a Strukturális Alapokból számít­hatnak további támogatásokra, mindenekelőtt a portugál mező- gazdasági termelők. Az EU agrárminiszterei még júli­us végén abban állapodtak meg, pénzügyi segélyben részesítik a kárt szenvedett gazdákat. Egyelő­A Pó folyó gyakor­latilag kiszáradt Olasz­országban. re csak arról van szó, hogy a tag­államok vállalták: befizetéseikkel lehetővé teszik, hogy az EU az éves támogatásoknak idén nem a felét, hanem a 80 százalékát fize­ti ki előre a gazdák részére. Ezen kívül döntöttek arról is, hogy a tartalékként tárolt gabonakészle­tek egy részét azokba a gazdasá­gokba irányítják, ahol takar­mányhiány keletkezett a száraz­ság miatt. A rendkívüli időjárási helyzet „kapóra jött” két előremutató ha­tározat meghozatalára is a Bizott­ságban, mindkettő az üvegházha­tást okozó gázokkal kapcsolatos. Az első szerint azok a vállalatok, melyek a Kiotói Egyezményben előírt kvótáknál nagyobb mérték­ben csökkentik káros kibocsátá­sukat, 2005-től áruba bocsáthat­ják szabad kapacitásaikat. A má­sikjavaslat a fluorid típusú gázok kibocsátásának további csökken­tését szorgalmazza. „Magánkezdeményezésből” egyébként több biztosító immár arra is dolgozott ki konstrukció­kat, ha a vakációzok nyarát nem a hűvös, esős idő, hanem a rendkí­vüli hőhullám teszi tönkre. Egy független brit meteorológiai szer­vezet szerint egyébként a mostani hőhullámból nem szabad messze­menő következtetéseket levonni: szerintük a mostani forró nyarak egy ciklikus folyamat elemei és pár száz évente önmaguktól is változhatnak. A 15. századig pél­dául olyan kellemes volt a klíma a szigeteken, hogy bort lehetett ter­meszteni, majd onnantól kezdve a 19. század végéig egy hűvösebb periódus jött, aminek eredménye­ként telente vastag jégtakaró bo­rította a Temzét. Mások viszont arra hívják fel a fi­gyelmet, a legutóbbi 12 évből ki­lencben az egész világon maga­sabb átlaghőmérsékleteket mér­tek, mint a 19. század vége óta bármikor és a 90-es évek volt a múlt század legforróbb dekádja. VÉLETLEN? FOLYAMAT? A klíma modellezése nagyon bo­nyolult, Magyarországon is foly­nak a vizsgálatok, az 1870 óta mért adatokat főleg statisztikai­lag dolgozták fel. A globális fel- melegedés esetén, ha két Celsius- fokkal nő a Föld évi középhőmér­séklete, a számítások szerint Ma­gyarországon jóval szárazabb és melegebb lesz az éghajlat. Az idei február 5,2 fokkal hidegebb volt, májusban és júniusban a kö­zéphőmérséklet viszont jóval ma­gasabb volt a sokéves átlagnál. 2003-ban volt az utóbbi száz év legmelegebb májusa és júniusa. Májusban a 25 Celsius-fok feletti napok száma átlagosan 5-7, az idén azonban 20-25 nap volt. További bizonytalanságot jelent, hogy a folyamatból mennyi a ter­mészetes hatás, és mekkora sze­repe van benne az emberi tevé­kenységnek. A Föld átlaghőmér­séklete (amely 15°C körül van) 0,6-0,7 Celsius-fokkal emelke­dett, ennek megfelelően 90-95 százalékos biztonsággal állíthat­juk: a melegedés bekövetkezett. A legmelegebb éve eddig boly­gónknak 1998-ban volt, de térsé­günkben a mai napig növekszik az átlaghőmérséklet. A meleg na­pok száma jelentősen nő, a hide­geké csökken. Nem tudjuk, hogy a globális felmelegedés létező problémájában mekkora szerepe van annak, hogy növekszik az üvegházhatást kiváltó gázok ki­bocsátása. Az antropogén szén­dioxid-koncentráció növekedésé­ért főleg az energiaipar, az erdőirtások a felelősek, míg a leg­több metánt a kérődző állatok és a rizsföldek termelik. Egy eseményből - például kizáró­lag az idei nyarat tekintve - nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felmelegedés globális je­lenség lenne. Az elmúlt száz év­ben is voltak 39-40 Celsius-fokos melegek augusztusban. A mosta­ni kánikulát azért érezhetjük meg jobban, mivel nagyon kis megsza­kításokkal május óta tart, és na­gyon kevés volt a csapadék is. A Medárd-napi hatás szinte teljesen elmaradt. A nagyvárosokban még nehezebb elviselni a hőséget, mert a házak falai felforrósodtak, s nem hűlnek le. Az tény, hogy az utóbbi években tendencia a mele­gedés, de mivel még igen kevés a mért adat, nem tudjuk, hogy ez a káros emberi tevékenység szám­lájára írható-e. A TAVAKBAN HALPUSZTULÁS FENYEGET A sekély vizű tavak felmelegedése komoly halpusztulással fenyeget. Ha tartósan 27-30 fok közé me­legszik fel a víz, megindul az algá- sodás, csökken az oxigén mennyi­sége, s ennek a vízi és parti élővi­lág egyaránt a kárát látja. Töme­ges halpusztulást még csak kisebb helyekről, tavakról jelentettek, de a Tisza-tóban és a Velencei-tóban is találtak már a veszélyre figyel­meztető hal- és madártetemeket. Mindennapos a kiszáradt aljnö­vényzet, a nádasok meggyulladá- sa. A Kis-Balatonnál hetekig égett a tőzeg, melyet csak a terület el­árasztásával tudtak eloltani. A szárazság és a nagy meleg a szakértői becslések szerint száz- milliárd forint kárt okozott a ma­gyar mezőgazdaságnak. Ennyi a kiesett növényi hozamok értéke, valamint a szántóföldek, erdők, mezők, legelők, kaszálók és ha­lastavak kára. Az utóbbi évek leggyengébb búzatermését arat­ták, összesen 2,95 millió tonnát. De vész még sincs, mert ennyi is elég Magyarországnak. Kevesebb viszont az állati takar­mányozásra rendelkezésre álló kalászos rozs, zab, árpa, búza, széna, csökkent vagy 60 százalék­kal a lucerna hozama, ahogy a si­lókukoricáé is. De gyenge az ősz­szel betakarítandó cukorrépa, ku­korica kilátása, ahogy a szőlő és gyümölcstermés sem az igazi. Jó lesz viszont a napraforgó: esik is a tőzsdén az ára.- Ezt a nyári forgalmat már nem győzöm macskával... (Lehoczki István rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom