Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-23 / 195. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 23. Családi kör Ha el akartam képzelni, milyen lehet az apám, erre az idegen férfira gondoltam. Néha még ma is álmodom vele Szabad, végre azt csinálhat, amit szeretne (Illusztrációs felvétel) Ha volna apukám... Sosem felejtem el: szőke, halk be­szédű ember volt, anyám jókedvű lett, megsimogatta a fejemet, úgy mutatott be az idegennek: „Ugye, milyen nagyra nőtt ez a fiú?” Aztán aludni küldtek.. Én próbáltam hall­gatózni, de legyőzött az álom. Más­nap reggel faggatni kezdtem az anyámat: ki volt ez az idegen? Azt mondta, régi évfolyamtársa. Vidé­ken él, most erre járt és beugrott hozzánk. „És gyereke van?” - kér­deztem reménykedve. - Hát persze, mondta anyám, két lánya. Attól kezdve gyűlöltem azt a két ismeret­len lányt. És ha el akartam képzelni, milyen lehet az apám, erre az ide­gen férfira gondoltam. Néha még ma is álmodom vele. Focizunk vagy beszélgetünk. Ha valami gondom van, álmomban neki panaszolom el. Pedig csaknem húsz éve, hogy talál­koztunk. És azóta sem láttam. Beszélgetésünknek itt véget vetett András hazatérő lányainak vidám kacagása. Alig léptek be az ajtón, „birtokba vették” apjukat és vég nél­kül sorolták, mi minden történt ve­lük egész nap. KI AZ APA? A probléma sokkal összetettebb, mint azt bárki is gondolná. Mert sok esetben nemcsak akkor kérdés, ha az anya egyedül szüli meg gyerme­(lllusztrációs felvételek) MONOLÓG A szerelmi háromszögről NAGY ILONA A fiatal titkárnő tudta, hogy középkorú főnöke nős - olyan nappal va­gány, este háziúr típus. Bizony, ő csak a második. Olyan keserű íze van a szónak, amire nyál a nyálra gyűlik a szájban. Köpjön, nyeljen? Gyűlö­lettel gondol az Elsőre. Miben rejlik a hatalma? Ott él a férfi minden tettében. Az Első érez, de okos - késői vacsora, papucs, pizsama, pihenjen a vén kujon. Egy-egy simítás, unatkozó ásítás, s döcög a szekér. A tengely összetartja a foghíjas kerekeket. Igaz, a kötőfék meglazult s a lovak vágtába fogtak. Hajaj, dombnak felfelé hamar fáradnak, tudja az Első. És eljön az alkalom, a férfi szülinapi partija. Szembe fog nézni a Máso­dikkal. Nagyképűen, fiatalságát fitogtatva érkezik. Mint egy oda nem illő szín a megfeslett vásznon, gondolja az Első, és jó vadász módjára könnyű zsákmányt szimatolva minden rezzenésére figyel. Ahogy átnyújtja a közös Ő-nek az ajándék könyvet, ahogy sze­mérmetlenül rávillantja tekintetét. A könyv az Első kezében köt ki. Fel­nyitja, nézi az ajánlást. Gábornak - Böbe. A szájtátiknak közömbösen felolvassa a két szót. A Második fellélegzik. Ám az Első tovább ízlelgeti a szavakat - Gábornak - Böbe?! Pillanatnyi csend, s az Első oly érzéki­en ejti ki az ajánlást, hogy a Másodikon eluralkodik a bizonytalanság. Félelemmel eszmél - ez a némber vetkőzted. Óvatosan körülnéz, va­jon a többiek észrevették-e csupaszságát. Az Első nem hagy időt, kö­nyörtelen, s az őt megillető hosszú-hosszú csókkal teljesen kihúzza a Második lába alól a talajt. így veszett el a Második a semmibe, miközben a lovak érezvén a meg­erősített gyeplőt, galoppba fogtak. ELGONDOLKODTATÓ R égen a háború vette el a gyerekektől az apju­kat. Napjainkban a megélhetésért folyta- tott harc, az emberte­len rohanás, a hajtás szakítja el a papát fiától, lányától. Vagy a mind gyakoribb válás... És ehhez az utóbbi évtizedekben hoz­zájött a nők körében egyre inkább terjedő „apa nélküli gyerekvállalás”. A szociológusok szerint a huszadik század alaposan megváltoztatta a nők helyzetét. Anyagilag független­né váltak. Önállóan is képesek eg­zisztenciát teremtem, maguk irá­nyíthatják a sorsukat. Úgy érzik, egyedül, férfi nélkül is megállják a helyüket a világban. És a családban is. „A gyereknek itt vagyok én! Tő­lem csak szeretet kap! Nem kell vi­tát, veszekedést hallania...” - érvel­nek a gyermeküket (válás után, vagy eleve apa nélkül megszülve) egyedül nevelő asszonyok. S hogy ehhez mit szól a gyerek? A mama szerint hálátlan, ha nem örül, ha nem boldog, ha örökké az apja után sóvárog... „SOSEM BOCSÁTOM MEG ANYÁMNAK..." Kopott külvárosi házban él András a feleségével és három lányával. Bár ezt a beszélgetést hetekkel ezelőtt megbeszéltük, most mégis nehezen oldódik. Be is vallja: nem szeret a gyerekkoráról beszélni.- Sokszor lelkiismeret-furdalásom „Zabigyerek" Manapság kimegy a divatból ez a szó. Helyette inkább azt mondjuk: házasságon kívüli. De azért ha róluk esik szó, még ma is először a nem kívánt terhes­ségből, véletlenül világra jött gyermekre gondol a legtöbb ember. Pedig a statisztika sze­rint ma már pl. Magyarorszá­gon is minden tizedik újszülött házasságon kívül jön világra. van. Tudom, hogy az anyám azért szült meg engem, mert támaszt, vi­gaszt keresett, és most mégis magá­ra maradt. De hát nem érzek iránta mást, csak szánalmat. Régen rosz- szabb volt a helyzet. Akkor gyűlöl­tem, amiért soha nem árulta el, ki­nek a fia vagyok. Turkáltam a fiókja­iban, iratokat böngésztem, fényké­peket keresgéltem, remélve, hogy a nyomára akadok. De hiába.- Ennyire fontos lett volna, hogy megismerje az apját?- Évekig nem tudtam másra gondol­ni, csak erre. Egyszer beállított hoz­zánk egy férfi. Autóval jött. Már es­teledett, épp lefeküdni készültem. két. Bizonytalan lehet az apa csa­ládban is. (A modem házasságok, a titkos kapcsolatok idején egyre gya­koribb a bizonytalanság, még a nő­ben is: ki lehet az apa?) Nemrégi­ben e kérdéskörben diszkrét felmé­rés készült - Svájcban. Kiderült, hogy még az ultrakonzervatív or­szágban is a lakosság egy százaléká­nál érvényes az „ismeretlen” vagy a „bizonytalan” apa megjelölés. A The Times szerint európai szakér­tők úgy vélik, másutt ez az arány el­érheti a négy százalékot is. A svájci felméréshez a vizsgálatok nagy részét vérvétel egészítette ki, de nem mondták meg a férfinak - apának (apának?) -, hogy miről van szó, az anonim vizsgálat kétségtele­nül bebizonyította: földrészünkön számos férfi nevel olyan gyermeket, akit csak a sajátjának hisz, de az apja a valóságban másik, számára általá­ban ismeretlen férfi volt. Hat hét gondolkodási idő! Angliában az „apa” rubrikát a születés utáni hat hét elmúltával kell kitölteni, addig „szabad a vásár”, még a vérvizsgálat is el­végezhető. Az ezzel foglalkozó tisztviselők szerint igen gyakori, hogy az anyának még ennyi idő sem elég a döntésre. Csak Nagy-Britanniában az utóbbi öt évben kétszázötvenezer szülő nő nem adta meg gyermeke apjá­nak a nevét! Ez a statisztikai hiva­tal jelentéséből derült ki, ugyanis nem kötelező kitölteni ezt a rubri­kát. A legtöbb nő - akkor is, ha két­sége támadt- automatikusan beír­ja a férje nevét a „gyermeke apja?” kérdés után. A jelek szerint azonban egyre több az olyan nő, aki vagy a bizonyta­lanság miatt, vagy mert nem akar hazudni, ezt a rovatot inkább nem tölti ki. Ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, mennyire ingatag a mai há­zasság intézménye. A legtöbb kap­csolat nem tart sokáig, és a hűség is „deficites árucikk” lett... „Amikor a házasságunk romlani kezdett, depressziós lettem. Aztán megismerkedtem valakivel, és ez a férfi húzott ki a bajból, vele minden olyan jó volt. Ám váratlanul teherbe estem és életem egyik legnagyobb döntése elé kerültem. Hallgassak, és ezzel egész környezetemet és a fér­jemet is ringassam abban a hitben, hogy ő a gyerek apja, vagy valljam be az igazat és vállaljak mindent, ami ezzel jár? Négy hónapos gyötre­lem, rengeteg átvirrasztott éjszaka és fizikai stressz - amihez még a reg­geli hányinger is hozzátartozott - után úgy döntöttem, elmondom az igazat” - vallja be Anna. És hányszor hallani az övéhez hasonló történe­tet? Persze nem mindenki dönt úgy, mint Anna. Sok nő eleve magányo­san akaija felnevelni a gyermekét, nincs is félje. A társadalom reagálása azonban még ma is inkább arra ösztönzi az asszonyokat, hogy ha van férjük „rá kell hagyni” a gyermeket aldtor is, ha nem ő az apa. így egyszerűbb. Mindennapos történet, amikor az elfoglalt, a pénz után rohanó férj szinte kínálja a lehetőséget a vele sokszor bonyolult üzleti kapcsolat­ban álló feleségének, hogy a szerető­jétől vagy futó kapcsolatából szár- - mazó gyermekét is „hazahozza”. Akinek kétsége támad, az kérhet vérvizsgálatot. Célszerű azonban, ha legalább hárman alávetik magu­kat: az apa mellett az anya és a gyer­mek is. Áz ilyen - mondhatni - „csa­ládias” vérvétel eléggé megviseli a résztvevőket. Mindenképpen kockázatos eltitkol­ni, ki a gyermek igazi apja. Talán jót tesz a házasságnak, de minden üyen döntésben bomba ketyeg. Mit érve­le az anya, ha a megszületett gyer­meket magáénak hiszi a férje -ám ő tudja, hogy ki az igazi apa? Talán az első komoly veszekedésnél majd a férj fejéhez is vágja... S vajon mit érezhet az a bizonyos „negyedüt”? Akié valóban a gyerek. Főleg, ha tudja, hogy a kicsi létezik, és idegen férfi neveli. És mit érezhet a gyermek, ha évek múlva derül ki az igazság? Ha valamelyik, jótét lé­lek” a szomszédból vagy anya egy­kori testi-lelki jó barátnéja, aki köz­ben összeveszett az asszonnyal, most bosszúból elkezdi híresztelni az igazat? Arról nem is szólva, hogy a gyermek-anya kapcsolatot is tönk­reteheti, ha az eltitkolt valóság hir­telen kiderül. Bár nehéz beleélni magunkat mások helyzetébe - és helyzet ezerféle le­het -, mégis úgy tűnik, nyugodt szív­vel csak egyetlenegy megoldás java­solható: mindig tiszta helyzetet kell teremteni! Ha bármüyen kétség is felmerülhet, el kell végeztemi a szükséges vizsgálatot. Erre úgy is sort lehet keríteni, hogy a félj ne sze­rezzen róla tudomást. És ha a gyer­mek apja nem a férj, akkor... Hát igen, akkor el kell dönteni, mi a fon­tosabb? A jó, illetve most már csak annak tetsző házasság, a vagyon, a közösen eltöltött évek emléke, vagy annyira fontos a szerető, hogy meg­éri érte felrúgni az egész addigi éle­tet? A döntés - mint oly sokszor - most is a nő dolga, (gy) Várjon az újrakezdéssel Öt lépcső a válás után LELKÜNK TÁJA inden második-har­madik házasság vá­lással végződik. A bontóperek nyolc­van százalékát a nők kezdeménye­zik. Eleinte csak eljátszanak a gon­dolattal: milyen lenne újra szabad­nak lenni. Aztán tényleg beadják a válókeresetet. Majd jön a fájdal­mas búcsú, és az esély az újrakez­désre. Pszichológusok öt fontos szakaszra bontják a szakítás folyamatát. 1. szakasz: Sokk és kételkedés Vége. Egyetlen szó, mégis nehéz volt kimondani. Nemcsak a másik­nak, saját magának is. De megtet­te. O pedig elment. Újra szabadnak érezheti magát, végre túl van rajta. Már olyan régen tervezi. Most mégis azon gondolkodik, helyesen cselekedett-e? Az elválás először sokkot okoz. Az első szakasz sok­szor nehezebb a nőnek, mint az el­hagyott férjnek. Hiszen hosszú idő óta először cselekedett önállóan, saját akarata szerint. Ilyenkor na­gyon fontos, hogy szétköltözzenek. A távolság és az idő sok mindent megold. Az újrakezdésnek ebben a szakasznak semmi értelme. 2. szakasz: Szabadság és jókedv Minden rá emlékezteti. A közös fényképek, a tőle kapott ajándékok. Heteknek kell eltelni, hogy látvá­nyuk hidegen hagyja. Egyik reggel, amikor egyedül kávézik, rádöbben, hogy újra egyedül van. Szabad, vég­re azt csinálhat, amit szeretne. Ha­tártalan boldogság tölti el. Csatan­golhat az üzletekben, befestetheti a haját, elmehet moziba. Vidám, mert mindent elölről kezdhet. Kísérletez­zen, és fedezzen fel új dolgokat. Sza­badnak lenni olyan, mintha szere­lembe esett volna. Sajnos, ez a sza­kasz csak rövid ideig tart. 3. szakasz: Bánat és önmarcan- golás A férfi egyre gyakrabban telefo­nál, néha elsírja magát. Ilyenkor kezd lelkifurdalása lenni a nőnek, mondván: „csak magamra gon­doltam“. Ahelyett, hogy megmen­tette volna a családját, mindent eldobott, mindenkit boldogtalan­ná tett. Látja maga előtt, ahogy a gyerekek kéthetente elmennek apjukkal, és szomorúak, mert nem lehetnek vele mindig. Min­denki boldogtalan, ő maga is. Fontos, hogy ilyenkor járjon tár­saságba, ahol hasonló helyzetű nőkkel beszélgethet, vagy keres­sen fel pszichológust. Gondoljon arra, hogy a férfi szavait a sértő­döttség diktálja. Legyen erős, ne keressen vigaszt az alkoholban, és ne meneküljön felületes kap­csolatokba. A gyerekeknek pedig nem a válás elfogadása a legnehe­zebb, hanem az, hogy elveszítik a szülőkbe vetett bizalmat. Hiszen eddig ők voltak a példaképeik. 4. szakasz: Megszokás és elfoga­dás Egyedülálló. Lassan kezdi meg­szokni ezt a szót. A válás nemcsak szabadságot és bűntudatot jelent. Igaz, életének egy nagyon fontos szakasza lezárult. És a helyébe valami újnak kell lépni. Egy má­sik férfinak? Nem! Inkább új fel­adatoknak! Ez segít, hogy újra magára találjon. Lesz miről be­szélgetni a gyerekekkel, és az el­vált anyából lassan ismét érdekes nő válik. 5. szakasz: Kibékülés és újrakez­dés Hosszú idő után megint képes be­szélni a férjével. Már sokkal köny- nyebb. Mindketten belátják, hogy hibáztak. Ha sikerül megbarátkoz­ni új életével, és elég időt hagyott volt partnerének, jöhet a kibékü­lés. De nem mint a régi szép idők­ben! A válás felszínre hoz sok prob­lémát, amelyet meg kell beszélni. Az őszinteség megteremtheti egy barátság alapját. És csak ezután szabad új kapcsola­tot kezdeni! Netán újrakezdeni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom