Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-22 / 194. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 22. Gondolat Az ellenakciók legfontosabb elemeit a sajtókampány, a tömegrendezvények szervezése és a magyar propaganda megfigyelése és állításainak cáfolata jelentette Lord Rothermere kampányának szlovákiai visszhangja Szabó Ottó: Tessék belépni! IV., térgrafika MIROSLAV MICHELA ord Rothermere-nek a trianoni határok etnikai alapon történő megváltoztatásáért indított kampánya nagy érdeklődést váltott ki az 1927-28-as évek nemzetközi sajtójában. Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogy a Rothermere- akciónak milyen visszhangja volt Szlovákiában. 1927. június 21-én Sir Harold Sidney Harmsworth, Rothermere lordja, sajtómágnás a Daily Mail című lapjában (ez a korabeli Nagy- Britannia legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja volt) Hungary’s Place in the Sun (Magyarország helye a nap alatt) címmel írást jelentetett meg, amelyben a nemzetközi közvélemény figyelmét az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének negatív következményeire és az utódállamokban létrejött magyár kisebbségek problémájára hívta fel. írásában ezt a helyzetet az európai béke szempontjából veszélyesnek ítélte meg, s a trianoni határok erőszakmentes revízióját javasolta. Rothermere szükségesnek tartotta Magyarországhoz csatolni azokat a területeket, amelyeken homogén magyar kisebbség élt, és arra hívta fel a nyugati pénzügyi köröket, hogy ne folyósítsanak hiteleket az utódállamoknak. A történetírás máig nem tisztázta ázokat a motívumokat, amelyek a Rothermere- akciót kiváltották, közismert azonban az, hogy a sajtómágnás röviddel a nagy visszhangot kiváltó írása megjelentetése előtt Rómában és Budapesten járt. Kezdetben az akció diplomáciai háttere is homályos volt, s a Kisantant képviselői Nagy- Britanniát vádolták, hogy a háttérben áll, a brit hivatalos körök azonban a kezdeti tartózkodó magatartás után a békeszerződések revíziója ellen foglaltak állást. Az 1927 áprilisában aláírt magyar-olasz szerződés az aktív magyar külpolitika kezdetét jelentette. A Rothermere-kampány már megelőlegezte ezt, noha a magyar kormány az akcióval teljes mértékben nem azonosult, hiszen az etnikai elvű revízió nem egyezett elképzeléseivel, másrészt az akció támogatásától a kedvezőtlen körülmények is eltántorították. A kormány ugyanis a magyar revíziós propaganda irányítását továbbra is a különféle egyesületeken és ligákon keresztül képzelte el, amelyek közül kiemelkedett a Revíziós Liga. Csehszlovákiában kezdetben visz- szafogottan fogadták az angol lord cikkét, sőt sok lap nem is reagált rá. A politikusok sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a köztársaság elleni támadásnak, s feltételezték, hogy a kampány rövid életű lesz. A hevesebb reakciók Eduard Benes külügyminiszternek a parlament külügyi bizottságában 1927. július 14-én elhangzott beszédével kezdődtek. Benes felszólalásában azzal vádolta meg Rothermere-t, hogy szándékosan ki akatja élezni a Wsantant és Magyarország viszonyát, és a revízió és a Szent István-i korona integritása felújításának reményével a békét veszélyezteti. Rothermere nyílt táviratban válaszolt Benesnek, s ezzel kezdetét vette az a sajtóháború, ami által a Rothermere-írás nemzetközi politikai jelentőséget nyert. Az esettel a szlovák sajtó is egyre többet foglalkozott, s ennek hatására az országban tiltakozási hullám indult az angol lord tevékenysége ellen. A Slovensky denník című lap július 23-ai száma mintegy megelőlegezte a bekövetkezendő reakciókat, amikor azt írta, hogy „Szlovákiában propagandával kell a propagandával szembeszállnunk!” Ugyanezen a napon a Szlovák Katolikus Diákok Központjának közgyűlésén a Szlovák Néppárt vezérszemélyisége, Andrej Hlinka is a lord tevékenysége ellen emelt szót. A Szlovákiában beinduló Rothermere-ellenes kampány részben spontán volt, részben abból a megfontolásból született, hogy általa lehet megvédeni a csehszlovák álláspontot a békeszerződések revíziójának ügyében. 1927. július 4-én a Csehszlovák Nemzeti Bizottság szlovák szekciója Pozsonyban tartotta bizalmas megbeszélését, amelyen a Rothermere elleni kampány lefolyáRothermere szükségesnek tartotta Magyarországhoz csatolni azokat a területeket, amelyeken homogén magyar kisebbség élt, és arra hívta fel a nyugati pénzügyi köröket, hogy ne folyósítsanak hiteleket az utódállamoknak. A történetírás máig nem tisztázta azokat a motívumokat, amelyek a Rothermere-akciót kiváltották, közismert azonban az, hogy a sajtómágnás röviddel a nagy visszhangot kiváltó írása megjelentetése előtt Rómában és Budapesten járt. sáról döntöttek. A röplapok tervezett szétszórását nem tartották eléggé hatékonynak, s a többség megegyezett abban, hogy nagy tömeg- rendezvényeket kell tartani, amelyek élén a legtekintélyesebb szlovák közéleti személyiségek fognak állni, miközben a cseh politikusok a háttérben maradnak. A tervezett akciókban valamennyi szlovák politikai párt részételével számoltak, az anyagi háttér biztosítását pedig a csehszlovák kormány vállalta. A Rothermere elleni akciók legfontosabb elemeit a sajtókampány, a tömegrendezvények szervezése, valamint a magyar propaganda megfigyelése és állításainak cáfolata jelentette. Az ülésen 1927. augusztus 20-ra tűzték ki a Pozsonyban megtartandó nagy össznemzeti tiltakozó akció időpontját. A magyar kisebbség képviselőinek körében nagy érdeklődés kísérte lord Rothermere kampányát, s a kisebbségi sajtó többször is köszönetét mondott a lordnak azért, hogy védelmébe vette a magyarságot. Szlovákia magyar lakossága azonban viszonylag visszafogottan figyelte az eseményeket, amit a politikusokról nem mindig lehetett elmondani. A csehszlovák hatóságok nagy figyelemmel kísérték a magyar politikai erők tevékenységét és a Magyarországgal tartott kapcsolataikat, miközben igyekeztek megakadályozni az irredenta sajtótermékek Szlovákiába való bejuttatását. A rendőrségijelentésekben gyakran találni feljegyzéseket arról, hogy a kisebbségi magyar politikusok hogyan nyilatkoztak a Rothermere-akcióval kapcsolatban. A magyar lakosság körében az a hír kezdett terjedni, hogy az akció hátterében a brit külpolitika változása áll, s ez a közép-európai térség átrendeződését hozhatja magával. Ezt a véleményt erősítette az is, hogy a Daily Mailt az angol közvélemény hangjának tartották. A prágai parlamentben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, Szüllő Géza szólalt fel az ügyben, aki köszönetét mondott az angol lordnak áldozatos tevékenységéért, majd a szlovákiai magyar kisebbség nevében üdvözlő táviratot is küldött neki. A sajtóban olyan, tényekkel alá nem támasztott hírek is megjelentek, hogy Szlovákiában titkos aláírásgyűjtő akció kezdődik, amelyben a lakosság egyetértését fejezné ki Rothermere akciójával kapcsolatban. A magyar lakosságra gyakorolt propaganda és a különféle dezinformációk hatására olyan hírek is megjelentek a sajtóban, hogy egyesek a határváltozás közelségének reményében kivették gyereküket a szlovák tannyelvű iskolából. A csehszlovák hatóságok ezért mindent megtettek, hogy ellensúlyozni tudják a magyar propagandát, s aprólékos figyelemmel kísérték a nemzetiségi területen élő állami alkalmazottak, főleg a jegyzők tevékenységét. Rothermere javaslatait a külföldön élő szlovák irredenták is támogatták, s memorandumot dolgoztak ki, amelyben népszavazást követeltek Szlovákia hovatartozásának ügyében. Frantisek Jehlicska egy Budapestre küldött jelentésében többek között azt állította, hogy Hlinka Szlovák Néppártjának Rothermere- ellenes kijelentései ellentétben állanak a párt olyan megnyilatkozásaival, amelyben Szlovákia Csehszlovákián belüli helyzetét kritizálják, s ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy a HSLS (Hlinka Szlovák Néppártja) nem támogatja a Rothermere elleni akciókat. A valóság azonban az volt, hogy noha a HSLS képviselői „a programokban lévő különbségek miatt” ugyan nem vettek részt a pozsonyi tiltakozó nagygyűlésen, de a párt egyértelműen kinyilvánította a lord Rothermere tevékenységét elutasító álláspontját. (A HSLS ezt hivataloson 1927. augusztus 17-én, a párt képviselői és szenátorai klubjának gyűlésén, Rózsahegyen tette meg, ahol a Rothermere-akciót mint Csehszlovákia területi egysége ellen irányuló tevékenységet ítélte el, s megerősítette Andrej Hlinka korábban már ismertetett véleményét.) A Csehszlovák Nemzeti Bizottság szlovák szekciója és a Szlovák Liga szervezésében a Pozsonyban 1927. augusztus 20-án megtartott össznemzeti tiltakozó nagygyűlésen körülbelül 15 000 személy vett részt. A szónokok a legjelentősebb szlovák politikusok közül kerültek ki, felszólalt többek között Milan Ivanka, Vavro Srobár, Martin Rá- zus, Iva Dérer és Ivan Markovié. A résztvevők ünnepélyes nyilatkozatot fogadtak el, amelyben elítélték lord Rothermere tevékenységét, s amelyet T. G. Masaryk köztársasági elnöknek, a csehszlovák kormánynak és a Nemzeti Kisebbségek Kongresszusának is elküldték Genfbe. A nagygyűlés elfogadta azt a javaslatot is, hogy petíciós akciót kell indítani, amelyben a laA hivatalos csehszlovák jelentések alapján a magyar lakosságra tett nyomásgyakorlás nem igazolható. Mégis ennek tekinthetők a különböző lapokban megjelentetett listák és a Ki velünk - ki ellenünk című brosúra, amely azoknak a nevét tette közzé, akik elutasították a Rothermere elleni petíció aláírását. kosság kifejezheti hűségét a csehszlovák állam iránt. A tömeggyűlés gond nélkül zajlott le, s szerencsére nem igazolódtak be azok a híresztelések, hogy a Rodobrana tagjai a fasisztákkal együtt saját kezdeményezésre támadásokat fognak intézni magyar nemzetiségű polgárok ellen. A nagygyűlés a Rothermere-ellenes akcióknak csupán a kezdetét jelentette. A Rothermere lord és csehszlovákiai segítői támadása elleni szlovák védelem programja című dokumentum jó képet nyújt az ellenpropaganda terveiről és magáról a tevékenységekről is. A tiltakozó akciókat, amelyeknek részét képezte az államellenes személyek lajstromának elkészítése is, látszólag az egyes városokban alakuló nemzeti bizottságok szervezték, valójában azonban a rendőrség járási parancsnokai álltak a háttérben. A kezdeményezések motorjai sok esetben a Szlovák Liga helyi szervezetei voltak - többségük amúgy is Dél-Szlovákiában működött -, amelyek sok tiltakozó rendezvényt szerveztek, s az aláírás- gyűjtésekből is aktívan kivették részüket. A tervezett akciókról a sajtó, a politikai pártok, a társadalmi és kulturális szervezetek, egyesületek is időben tájékoztatást kaptak, s elvárták tőlük, hogy megfelelő módon kivegyék részüket a tiltakozásokból, s a lakosság nemzeti öntudatának növeléséből. Az akciók részét képezte az ún. magyarónokkal (vagyis a Csehszlovákia iránt eléggé el nem kötelezettekkel) szembeni gazdasági bojkott is. A kisebbségi magyar pártok képviselői igyekeztek felhívni a nemzetközi sajtó, így a Daily Mail figyelmét is a Rothermere elleni akciók magyarellenes élére. Beszámoltak arról, hogy a lakosságot megfélemlítik, hogy így kényszerítsék ki aláírásukat a tiltakozó ívekre, s ennek hatására a magyarok is jelentős számban írták alá a petíciós íveket. A magyar sajtóban felhívások jelentek meg, hogy a lakosság viselkedjen fegyelmezetten, és ne hagyja magát provokálni. Sok írás bizonygatta, hogy Rothermere érdektelen a magyar kisebbség számára, s ha a háború után senki nem kérdezte meg a magyarságot, hogy melyik államhoz akar tartozni, akkor most is hagyják őket békén. A hivatalos csehszlovák jelentések alapján a magyar lakosságra tett nyomásgyakorlás nem igazolható. Mégis ennek tekinthetők a különböző lapokban megjelentetett listák és a Ki velünk - ki ellenünk című brosúra, amely azoknak a nevét tette közzé, akik elutasították a Rothermere elleni petíció aláírását. A Csehszlovákia iránt elkötelezett baloldali és az aktivista magyar politikusok között természetesen más visszhangot váltott ki az akció. Ők azt hangsúlyozták, hogy a magyar kisebbség a Csehszlovák Köztársaságban jobb körülmények között él, mint amilyen Horthy Magyarországán lenne a helyzete. Főként az agrárpárt Csánki-féle követői reagáltak így. A kommunisták viszont az események kapcsán kiadott nyilatkozatukban lord Rothermere-t a brit imperializmus ügynökének nevezték. Összegzésként elmondható, hogy lord Rothermere 1927-es kampánya Szlovákia társadalmi-politikai életének jelentős eseményévé vált. A kezdeti érdektelenség után, nem kis mértékben a csehszlovák fél reakciója nyomán, lord Rothermere nem túl jelentős javaslata nemzetközi jelentőségű politikai afférrá nőtte ki magát. Szlovákiában a tiltakozás hulláma indult meg, amelynek fő célja az volt, hogy a lakosság deklarálhassa elkötelezettségét a köztársaság iránt. Az események természetesen a szlovákiai magyar kisebbséget is érintették, de ahogyan a neves történész, Ádám Magda is megjegyezte, nem váltottak ki körében jelentősebb visszhangot. 1928-ban a kampány körüli viharok még tovább folytatódtak, majd a lord fiának májusi budapesti látogatása után (amelyet az események egyik kicsúcsosodásának tarthatunk) lassan elültek. Lord Rothermere ugyan tovább folytatta revíziós propagandáját, tevékenysége azonban nagyobb visszhanggal már nem találkozott. Az előadás a Fórum Kisebbségkutató Intézet által Visszatérő történelem címmel fiatal kutatók és doktoranduszok részére szervezett konferencián hangzott el, 2003. május 22-én Somorján.
