Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)

2003-08-19 / 191. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 19. Riport A kettős állampolgárság a legégetőbb téma errefelé, ami érthető is, hiszen Magyarország november elsejétől vízumkényszert vezet be a szerb állampolgároknak Vajdasági tükörcserepek - Kanizsától Palicsig A szabadkai zsinagóga egy régi képeslapon (Képarchívum) Kora reggel van még, de már tikkasztó hőség. Szegeden alig érem el a zentai buszt, hiszen, ahogy szokott, ezút­tal is jó félórát késik a buda­pesti postavonat. A buszon jó félház van, többnyire időseb­bek utaznak. Röszkén fele­más képet mutat a határ. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A magyar oldalon már elkészült az európai igényeket is kielégítő, sok­sávos, teherforgalomra is alkalmas határ, míg a másik oldalon csak most kezdik az építését. Ezért a busz tesz egy félfordulatot, hogy átvánszorogjon a régi határhoz, ahol a magyar oldalt már benőtte a gaz. A határőrt nem igazán érdekli a szlovák útlevelem, míg öt éve még a vízum és a meghívólevél sem volt ínyére, most gyorsan be­üti a pecsétet, s nem törődik velem. A busz akadálytalanul gördül át a határon, így a tervezettnél tíz perc­cel hamarabb le is szállók Kani­zsán, ebben a délalföldi kisváros­ban, amelynek a neve arról a bizo­nyos gőzösről nevezetes. Gőzös he­lyett jelenleg csak sínbusz jár, na­ponta kétszer Kanizsa és Szabadka között. Igaz, ezt is csak két éve újí­tották fel, évekig belepte a vasutat a gaz és a dudva. Vasút helyett ló­val közlekednek az itteniek. Ennyi lovas kocsit csak Erdélyben láttam. Kanizsától Zenta felé már a vasút is járhatatlan, néhány kiselejtezett vasúti kocsi várja, hogy kimúljék mindörökre. Az utak mellett le­hangolt és kiszáradt kukoricaföl­dek, az aszály itt még nagyobb, mint nálunk, a gazdák válságta­nácskoznak, és több pénzt követel­nek a kormánytól az aszálykárok enyhítésére. Kanizsán reggel hét órakor még minden kihalt, csak a templom harangja szól rendületle­nül. „Ez a beteg, boros', bús, lomha Bácska. / Itt félve jár az úri kisgye­rek. / Mérges virágok, nyiszlett emberek. / Egy távoli torony ferde lángolása” - Kosztolányi ma is ír­hatta volna, bár a kép csalóka. A hatalmas kapuk mögötti belső ud­varokon zajlik az élet, Kanizsa hí­res a fürdőjéről, a kerámiagyárá­ról, s a Tisza-partjáról. Évek óta megrendezik a kanizsai írótábort, egy időben Orbis néven magyar­szerb nyelvű irodalmi lapja is meg­jelent, s olyan írókat sorakoztat fel a magyar irodalomban, mint Tol­nai Ottó vagy Koncz István. Ez utóbbi kanizsai házigazdám uno­kabátyja volt, magányos farkas­ként, ügyvédként tengette az éle­tét, mindössze két verseskötete je­lent meg, összegyűjtött verseit a veszprémi Ex Symposion jelentette meg halála után 1997-ben. A Tisza partján c. verse, amely megjósolja a közelgő háborút, tájversbe rejti magát: „Átok sújt mindenkit, / aki már egyszer ölt, / akár szívében is, / vagy csak úgy, hogy históriát ír, / - torlódik a víz és a felszín, / hul­lám s lelkiismeret összecsap, / bor­zongva szétterül, - / a mélyben ör­vény dúl, / ősi, vak erő, / a bűn örök életű. / Távoli rétet kémlel / a riadt őz, / füle feszülten a csendre / figyel, felcsapja kis fejét, / szökell egyet, / s úgy tűnik el a képből, / mint jelentéktelen részlet / a festő emlékezetéből. / Háború lesz.” - jósolja. A Tisza-part csodás. Itt már teljes terjedelmében hömpölyög Tittel felé, ahol már várja a Duna, hogy még hosszú métereken foly­janak egymás mellett zavartalanul. Házigazdám hajójára invitál, amely néhány éve készült el, s amely élete nagy álma volt. „Teg­napjöttünk meg vele a zentai nyári ifjúsági játékokról. Igaz, egy kissé lassú, hisz több óra alatt tettük meg a húsz kilométeres távot.” Ti­bor villamosmérnök lesz, most ál­lamvizsgázik a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1995 óta él a magyar fővárosban, volt nulladikos, most a tanulmányai mellett egy szoftver- fejlesztési cégnél dolgozik. Már csak látogatóba jár haza a szülei­hez. Mivel huszonhét éves, a had­sereg utolsó rohamot indított, hogy tagjai közé invitálja. Édes­anyja tévedésből átvette a sorozási parancsot, így a helyzet felettébb kínos. Tibor már beadta a letelepe­dési engedélyt Magyarországon, így abban reménykedik, hogy ott is elvégezheti a civil szolgálatot. Egy jogásznőnél már érdeklődött, s állítólag a szerb hadsereg is bele­egyezne a magyarországi civil szolgálatba. Amíg a Magyar Szó nyelvészei arról vitatkoznak, ho­gyan is írják le Szerbia és Monte­negró nevét, kötőjellel vagy „és”- sel, addig az útleveleken még min­dig a Jugoszláv Köztársaság meg­nevezés szerepel. Tibor ottlétem­kor veszi át az új útlevelét, amely a régi rossz szokástól eltérően már öt évre szól, de rajta még mindig a Jugoszlávia felirat. A biztonság kedvéért én is bejelentkezem a ha­tóságnál. Az ügylet simán lezajlik, a tiszt készségesen segít az okmá­nyok kitöltésében. Nyugdíjból megélni Szerbiában sem egyszerű, így Tibor nyugdíjas szülei is sok mindennel foglalkoz­nak. Az édesanyja néhány éve sós süteményeket süt, s mivel errefelé igen gyakoriak a lakodalmak, a születésnapi bulik, megrendelés is akad bőven. Ottjártamkor alakítják át a konyhát, szeretne majd kft-t nyitni. „Kanizsa híres az egykori Longa cukrászcsaládról, az ő tanít­ványuk volt Rózsa Rózsa, akinek nemrég jelent meg egy süteményes könyve. Az ő biztatására kezdtem el sütni. Amíg Cseszkó Ibolya ba­rátnőm az édes süteményeket ké­szíti nagy szakértelemmel, én a só­sakat és a házi tésztaféléket, a me­téltet, a siflit.” Új szavakból és új ételekből egyébiránt nincs hiány, megkóstolhatom a burekot, a szár­mát, a gibanicát a csebakot. Ez utóbbi roston sült darált hús, s igazi élvezet a sütése a lemenő nap fé­nyeinél. De nem tudom, hogy tud­ják-e, mi a göbe és milyen a fostos macska? Elárulom, ez utóbbi nem túlságosan szobatiszta cica, míg az előbbi anyadisznó, emse. De foly­tathatnám a sort. Esténként szól a Topolya Rádió, a Panda, ez utóbbi a kanizsai rádióadó. Itt Rózsa Sári nyomja a dumát egész éjfélig, s a legújabb magyar slágerek is el­hangzanak. Ahogy már írtam, csak látszólag ki­halt vidék ez, rengeteg rendezvény van nyáron is. Ezek közül hadd em­lítsem meg a zentai nyári ifjúsági já­tékokat, a kishegyesi Dombosfestet, az adai Strandszépe versenyt, a horgosi motoros találkozót, a kani­zsai horgászversenyt, de se szeri, se száma a különböző műfajú összejö­veteleknek. Idén is bemutatkozik a vidéken a Vajdasági Tanyaszínház, akik ezúttal Shakespeare A wind- sori víg nők c. játékát mutatják be 25 helyiségben. A profikból, amatő­rökből és színművészetisekből álló csoport ekhós szekéren járja a Vaj­daság elhagyatott településeit, idén egészen a Kárpát-medence legdé­libb csücskéig, az aldunai székelyek által lakott Székelykevéig is eljut­nak. Kanizsáról utunk Palicsra ve­zet, ebbe a varázslatos kisvárosba, ahol a tó mellett nem csak sütkérez­ni lehet, minden évben itt tartják a palicsi nemzetközi filmfesztivált is, idén már tizedszer. Itt nincsenek amerikai filmek, de a közönség lát­hatja a legújabb idők horvát és ma­gyar filmtermését, megjelenik Makk Károly, Garas Dezső, Szomjas György, de eljön Jiíl Menzel is, hogy átvegyen egy régebben elnyert dí­jat. A fesztivált a vüághírű lengyel filmrendező, Krzysztof Zanussi nyitja meg. Mintha csak Marien- badban lennénk. Hegyek és erdők helyett viszont itt van a Palicsi-tó. Még így, elfogyóban is pompás lát­vány. Annak idején itt doktoros- kodott Csáth Géza is. Itt találkozunk Sziráczky Katalin színésznővel, aki 1991 óta járja egyszemélyes Pöttyös Színházával Vajdaság magyarlakta települése­it. Verses, mesés összeállítások szerepelnek a műsorán, s nemcsak hivatalos rendezvényeken és fel­kéréseken szerepel, hanem szüli- napi bulikon is. Takács Gyulával már Szabadkán beszélgetünk. Gyula orvostanhall­gató Szegeden, s ilyenkor nyáron mentősként is dolgozik. Nem fize­tik túl a mentősöket Magyarorszá­gon sem, 35-40 ezer forintot kap kézhez havonta, de a betegek vi­szont a Vészhelyzet színvonalát ké­rik tőlük számon. Bár Gyula nem panaszkodhat, ha a felszerelés hiá­nyos is, egyéb téren felveheti a ver­senyt Carter doktorral. Gyula or­voscsaládból származik, édesapja főorvos Szabadkán, édesanyja is orvos, csak öccse lett autóbusz- sofőr. „Lehet, hogy ő járt jól” - me­ditál Gyula, aki szülei származása miatt kettős állampolgár. A kettős állampolgárság a legége­tőbb téma errefelé, ami érthető is, hiszen Magyarország november el­sejétől vízumkényszert vezet be a szerb állampolgároknak, s hiába az ígéretek, a hosszú távú vízum, a kedvezményes elbírálás, a vajdasá­giak bizalmatlanok. Magyarország a többi határon túli kisebbségre hi­vatkozik, hiszen a szerbek már je­lezték, hogy elfogadják a kettős ál­lampolgárságot. Takács Gyula iga­zán sok előnyét eddig nem élvezte a kettős állampolgárságnak, hacsak azt nem, hogy mindkét hadsereg igénybe akarta már venni a szolgál­tatásait. Szabadkáról Kishegyesre vezet az utunk. Az út mentén itt is ott is rendőrökbe botlunk, akik el­sősorban a külföldi gépkocsikra ve­tették ki a hálójukat, de errefelé mindenért büntetnek. Általában egy árnyas fa mögé húzódnak, s onnan csapnak le az áldozatukra. Tibor is felfedez egyet közülük, s így az elkövetkező két kilométeren minden autóst figyelmeztet. Egyez­ményes jelek ezek, a szemben jö­vők hálásan integetnek. Elhala­dunk a Rózsa Sándor vendéglő mellett, s két olyan falu mellett, ahol a magyar történelem két el­lentmondásos személyisége szüle­tett. Adorján Rákosi Mátyás szülő­helye, s Tibor mosolyogva jegyzi meg, hogy itt született az apja is. Csantavéren pedig az a Matuska Szilveszter látta meg a napvilágot, aki 1931-ben a levegőbe röpítette a biatorbágyi hidat. S akinek újabban festményeit és naplójegyzeteit is feltárták. Kishegyesen már az útvi­szonyok sem európaiak, régi, be­tonkockákból összetákolt úton ha­ladunk, ahol az ember könnyen le­nyeli a nyelvét. A község három fa­luból jött létre, s több mint ötezer lakosa van. A napokban rendezték meg a Dombosfest fesztivált, ahol járt a Tanyaszínház, Min Tanaka, Tolnai Ottó és Lajkó Félix. Ottani vendéglátónk szintén mentős, de ő Takács Gyulával ellentétben opti­mistán látja a világot. Szerinte Szerbia rohamléptekkel közeledik az EU felé, s talán már 2007-ben, a románokkal együtt tagja lehet az uniónak. A mentős fizetése mellett disznókat tenyészt, büszkén mutat­ja szőlőültetvényét. Nagyobbik fia most végez Budapesten a Műszaki Egyetemen, a kisebbik általános is­kolás, kitűnően tanul és nemrég egy országos táncversenyen szer­zett harmadik helyet. Zsolti még szintén nem döntötte el, hogy visszatér-e, mindenesetre a villa­mosmérnöki mellett felvett egy má­sik szakot, orvosmérnöknek készül, orvosi műszerek készítésére specia­lizálta magát. 1996 óta ugyanab­ban a kollégiumban lakik, aminek egy előnye van: havi ötszáz forintot fizet szállásdíj gyanánt. Ezt kiegé­szítendő takarít egy irodaházban. Heti négy óra munka, ami bruttó negyvenezer forintot hoz. Nem sok, de zsebpénznek elég. Kanizsán ismét lecsapnak a rend­őrök. Megállítanak egy bukósisak nélküli motorost. 1500 dinár az ára a kényszermegállónak, ami nagyjá­ból ugyanennyi szlovák koronának felel meg. Ahogy nálunk, itt is egyre több az elhagyatott ház. Tibor nagy­bátyjának a háza tizenöt éve lakat­lanul áll. A nagybácsi kiköltözött Kanadába, fia, a Magyar Szóból is ismert Purger Tibor újságíró csak vendégségbejár haza. Ä házat most megvette az egyik tehetséges kani­zsai vállalkozó, s kiadta házbérbe. Ottjártamkor verik szét a régi, múlt század eleji bútorokat, ágyakat, tü­körszekrényt. A szemétdombra ke­rül egy szecskavágő, s egy fafűtéses bojler is. A kacatok között régi ku­bai szivardoboz, szerb versantoló­gia, a Híd 1947-es számai, s a Ma­gyar Szó egyik 1968 augusztusi szá­ma, benne az oroszok prágai bevo­nulásával. Ebben a számban Do­monkos István egyik ujjgyakorlata: „ha a galamb berúg / képtelen re­pülni / csak áll a földön bámul / a gyengébbek nem is élik túl / a töb­biek napokig dülöngélnek.” Este kimegyünk a Tisza-partra. Ka­nizsa ismét csendes, a töltésen sétá­lunk a kandeláberek gyér fényénél. A tiszai szellő viszi az emlékeket, s hozza Gál László nyolcsorosát. „Ez a csönd szép városa / (magam is halkan írom) / most elmegyek és a szívem egy darabja / marad és csöndesen emlékezik / a Tiszára és a parkra, a halkszavú emberekre / - köztük barátokra is - szép volt. / Kanizsa a csönd szép városa / han­gos időkben. Másnap gyorsan átjutunk a hatá­ron. Csak Szerbiába igyekvő tehe­nek bőgése hallatszik a szinte elvi­selhetetlen hőségben. Emlékmű Zentán (Képarchívum) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: VÁLTOZÓAN FELHŐS, 23-27 FOK A Nap kel 05.52-kor - nyugszik 19.58-kor A Hold kel 23.01-kor - nyugszik 13.34-kor A Duna vízállása - Pozsony: 290, árad; Medve: 20, apad; Komárom: apad; Párkány: 25, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA 80, Változóan felhős lesz az égbolt, csapadék az egész ország területén valószínű, dél­után délen felsza­kadozik a felhőzet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 23 és 27 fok között alakul, északon legfeljebb 21 fok várható. Északnyugati szél 3 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjsza­ka a hőmérő higanyszála 18 és 14 fok közé süllyed. Holnap délelőtt még borult lesz az égbolt, délután­ra már csak felhős. Eső keleten a legvalószínűbb, de futó zápor bár­hol előfordulhat. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 29 fok között alakul. A reumatikus és mozgásszervi pa­naszokkal küsz- ködőket gyötör­heti leginkább a mai időjárás. Gyakran jelentkezhet hátgerinc- bántalmak miatti fejfájás, de erő­sebb fájdalmat érezhetünk az ízü­letek tájékán, és a régebbi sebek helyén is. A szellemi és fizikai te­herbírásunk is csökken. Gyorsan elfáradunk és ingerlékenyek lehe­tünk. Annak is nagyobb a valószí­nűsége, hogy légúti bántalmak tü­netei és emésztési zavarok jelent­keznek. Holnap a mainál némileg kellemesebb hatásokkal számol­hatunk. Holnap ♦ Terminátor 3. - A gépek lázadáas ♦ Kóla, puska, sültkrumpli ♦ Isten haragja

Next

/
Oldalképek
Tartalom