Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-02 / 177. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 2. MINDENNAPI KENYERÜNK Oxigénautomata HALKO JÓZSEF Nemrég bukkant fel a sajtóban a hír, mely szerint az egyik legszennyezettebb világvárosban, a kilencmilliós thaiföldi Bangkokban az utcai büfékben oxigénpalackokat szereltek fel. így a járókelők s a rendőrök bármikor vehetnek egy kis tiszta levegőt, majd felfrissültén folytathatják útjukat. Húszpercnyi légzésért átszámítva nagyjából 100 koronát kell fizetni. A rendszeres és mély lélegzetvétel szüksége sokkal többet fejez ki, mintsem magát a puszta légzési tevékenységet. Kifejezi az ember függőségét valami rajta kívülitől, valami olyasmitől, ami felülmúlja őt, ám amire ugyanakkor bizonyos rendszerességgel égetően szüksége van. A rendszeres lelki és testi energiaáramlásért könyör- günk minden Miatyánkban: hogy az Isten adja meg nekünk a MINDENNAPI KENYERÜNKET, és hogy adja meg már MA is. Nem ünnepi falatkákat, desszertet kérünk, hanem az élethez szükséges „létminimumot”. Jézus az e vasárnapi evangélium szerint sem tagadja, hogy nélküle nem tudunk élni, hiszen ő a „kenyér, aki a mennyből szállt alá” (Jn 6,42). Pontosan úgy, ahogy a bangkoki járókelőknek szükségük van szennyezett városuk kellős közepén egy szippantás oxigénre, a modern társadalom szennyezett légkörében szüksége van minden embernek egy „karaj isteni kenyérre”, hogy haladni tudjon - mégpedig helyes irányban - a lelki fejlődés útján. A lelki kenyér egyébként az ember anyagi élelemhez s az anyagi értékekhez való hozzáállását is harmonizálja, kiegyensúlyozott hozzáállást és egészséges távolságtartást biztosít számára. Egyébként úgy járhatna, mint az a 14 éves japán iskolás, aki barátaival egy televíziós gyorsevő versenyt utánzott. Mohó habzsolása kellős közepén egyszer csak a mosdóhoz rohant, és mindent kihányt. Három hónapig feküdt kómában, soha többé nem tért magához. Az orvosok már csak azt állapíthatták meg, hogy a televíziós show-műsor által inspirált fiú „halálra ette magát”... Ha tehát az evés öncélúvá lesz, a felesleg fura játékává, ha megszűnik valódi célját teljesíteni, romboló erővé válik. Éppen ezért kell, hogy a MINDENNAPI KENYER vallásos kérelme az alázat kifejezője legyen. Hiszen ezzel ismerem el, hogy egyedül, csak magamra utalva életem egyetlen napját sem vagyok képes teljességében megélni. Elismerem, hogy a „mennyei kenyér” nélkül minden összedől, összeku- szálódik körülöttem, hogy a kisís- tenek kiszorítják életemből az egy igaz Istent. A szennyezett környezet kezd normálisnak és természetesnek tűnni, s az „isteni oxigén” utáni vágy kialszik lassan. A nap Isten nélkül, az ő „mindennapi kenyere” nélkül olyan nap, amikor én Istenre vágyom hasonlítani, aki pedig az egyetlen tökéletesen független lény. így aztán egyetlen nap sem vihet igazán előbbre az isteni kegyelemtől oxigéndús lélegzetvétel nélkül. Az alázaton kívül a mindennapi étek kérése bizalmat is jelent: ha én alázatosan elfogadom a Teremtőtől való függőségemet, még mélyebben felfedezem az ő határtalan nagyvonalúságát. Mégpedig, hogy ő nem csupán egy alkalmi, ünnepi vendég, hangzatos érzelem, valamiféle lelki protézis azokra a pillanatokra, amikor minden csütörtököt mond. Hiszen a MINDENNAPI KENYÉR kérése rendszeresen a jelenhez köt, mégpedig éppen az „add meg nekünk MA” szavaival. Egy konferenciára várta japán kollégáját a reptéren a német rendező. Mikor kiléptek a csarnokból, látták az autóbuszt, a német karon ragadta a japánt, és jót futva épphogy elérték. „Nagyszerű - lihegett a német -, nyertünk, tíz percet.” „És vajon mit fogunk vele kezdeni, kolléga úr?” - érdeklődött a vendég. Valóban - rohanunk, lihegünk, elérünk, lekésünk (ráadásul mi magunkat győztük meg arról, hogy foglyai vagyunk a mókuskeréknek), de... Mit fogunk kezdeni a nyert idővel s az elért rendezvényekkel? Mikor Teréz anya elhatározta, hogy a reggeli szentségimádást fél óráról egyre hosszabbítja meg, voltak nővérek, akik tiltakoztak, mondván, hogy már így is alig győzik a munkát. A gyakorlat azonban Teréz anyát igazolta. Az egyórás reggeli áhítat Jézus előtt, az egyórás „lelki lélegzetvétel”, az ő önfeláldozó szeretetének közelsége még több erőt adott a nővéreknek a szegények ápolásához. Újra csak beteljesedett Jézus ígérete, hogy a hozzá hűek számára ő lesz a mindennapi kenyér: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket” (Mt 11, 28). A szerző római katolikus pap MEGHÍVÓ Ifjúsági vitafórum nem csak fiataloknak Magzatvédelem - kinél a jog, az anyánál vagy a magzatnál? Homoszexualitás - természetes vagy természetellenes? Eutanázia - kegyelem vagy gyilkosság? Ezek a közelmúlt égető kérdései nálunk. És mennyi üres beszédet, oktalan érvelést, mennyi agresz- szív vitát szültek! A probléma átláthatatlanságának oka a politikai érdekek érzelmi túlfűtöttsége, a korrekt, kiegyensúlyozott tudáson és az építő vitákon alapuló párbeszédek hiánya. Éppen ezért a Keresztény Ifjúsági Közösségek, a Háló és a pozsonyi Szent Kinga Társulat közös összefogással megrendezi ifjúsági Bioetikai Fórumát, melyen az érdeklődők tekintélyes szakemberek társaságában kaphatnak választ e problémákat érintő kérdéseikre. A fórumra egy hétvégén, szeptember 19-21. kerül sor a pozsonyi Sales Ifjúsági Központban. Szombaton délelőtt dr. Boda László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai karának erkölcsteológiai tanára tart előadást a homoszexualitásról, és válaszol a kérdésekre. Délután a téma a magzatvédelem - az előadó dr. Kóta Péter, a Magyar Életvédő Társaság elnöke. Vasárnap délelőtt az eutanáziáról tart előadást és vezet vitát a Ferenc-rendi dr. Harsányi Ottó, az erkölcsteológia doktora. Szervezési tudnivalók: szeptember 19-én 18 órakor szentmise a pozsonyi Ferences-templomban; 19 órakor autóbuszok szállítják a résztvevőket a helyszínre, a Sales központba; elszállásolás. Részvételi díj, mely magában foglalja a szállást és a kosztot, diákok számára 250, munkavállalóknak 300 korona. Jelentkezni a forum2003@freemail.sk e-mail címen, valamint a 0902/208 238 vagy a 0905/753 230-as telefonszámon lehet. A részletekről bővebben a bioetika@azet.sk e-mail címen vagy a www. bioetikus, szm.sk/bioetikus.htn\Jionlapon. (hafko) Akkor mutatott példát, amikor az egzisztencia szempontjából sokan másképpen rendezték lelki nyugalmukat Az ég meg a tiszta kék PIERZCHALA JÓZSEF jszülöttet keresztelt, bűnt bocsájtott, hitet és reményt táplálva áldoztatott. Szerelmes párokat esketett, utolsó kenetet adott a rászorulóknak, temetett. Látszólag tette a dolgát, ahogyan felszentelt római katolikus lelkésztársai. A valóságban többet jelentett. Példamutatására, cselekedetére szívesen emlékeznek az emberek. Személyisége energiát sugárzott. Neve hallatán kiegyenesedtek az emberek közötti vitás kérdések. Elcsitult a káromító, befejezte átkozódását. Kórust szervezett, vezetett, lelket gyógyított. A hitoktatást az iskolában akkor is folytatta, amikor az erős rendszer sorkatonái nem jó szemmel nézték. Kiültották az intézmény területéről, s ő tovább tanított a templomban. A ministrálni önként jelentkező fiatalokkal külön foglalkozott. Tanítványai ismerték a kottát, játszottak a templomi orgonán, szólót énekeltek. Marecsekné, a templom sekrestyése Jóskára, a mindig jókedvű kis mi- nistránsra bízta a tömjénezéshez nélkülözheteden faszén izzásban tartását.- No, fiam, ügyelj a parázsra - mutatott a félgömb alakú edényben füstölgő faszénre. A tanulékony gyerek fújta, élesztgette a tüzet. Gyorsan tommogott á faszén. Mire szólították, alig parázslott. A tisztelendő hangos szó helyett türelmesen elmagyarázta, megmutatta, hogyan lehet behajtott karral levegőben körözve, a méteres fémpálca végére illesztett fedetlen edényben parazsat izzítani. A vallást szerető, a templomba járást felvállaló gyerekek számára brigádot szervezett. A templom körüli parkot rendezték, egy négyzet- méter sétány gyomlálásának ára, egy korona. A nyári vakációban felejtheteden kirándulásokon, szalonnasütéseken vett részt a csapat. Gyakran mondogatta:- Nézzétek, gyerekek, milyen szép kék az égbolt - perceken keresztül gyönyörködtek csöndben a kék messzeségben. A tisztelendő úr emlékezetessé tette az istentiszteleteket. Az emberek összesúgtak:- Jó hallani, amit és ahogyan a „nagykönyvből” olvas - mondogatták. Előfordult, felment a karzatra, az öreg orgona mellé ült. A hívők gyönyörűségére bársonyos hangján énekelte az Ave Mariát. A körmenetet, falusi búcsút úgy szervezte, hogy távoli városokból árusok érkeztek. Zömével vallásos tárgyú portékát kínáltak felejtheteden, illatos nyírfából épített sátorban. Az elszegényedett családokon gyűjtéssel segített! Hirdette az igét, formálta a vidék történelmét, jóságos énje otthonokba költözött. Akkor mutatott példát, amikor az egzisztencia szempontjából sokan másképpen rendezték lelki nyugalmukat. Határozottságát az évek múlása sem koptatta. A szervezet fizikai teljesítőképességének tompulását szellemi frissességgel pótolta. Betegségekor a látogatóba érkező hívek egymásnak adták a kórterem kilincsét. Virágillatban úszott a kórházi folyosó. Halálának hírére szomorúan mentek az emberek munkába. A régió lakosai gyűjtésből pazar síremléket állíttattak, díszfelirattal. A fakereszt helyére szomorúfűz facsemete került. A síremlék gondozását Marecsekné végezte esztendőkön át, féltő kezének nyomán kora tavasztól késő őszig élővirág borította. A sekrestyés halála után a feledés mohát, zuzmót termett. Megrepedezett a fényesre csiszolt terazol. Megvastagodott a szomorúfűz törzse, terebélyes lombkoronája között madarak fészkelnek. Szerelmes gerlepár turbékolt a le- omló ágak közt, amikor az óceán túloldaláról érkezett látogató rátalált a megsemmisülés sorsára jutott síremlékre.- Istenem - csapott homlokához. - A múlt ápolását fennen hirdető emléke gazdátlanul, feledésre várva?! Némán állt, perceken keresztül gyönyörködve az ég tiszta kék színében, Jóska, az egykor oly ügyes ministráns. A város vezetőségével megbeszélte az átrendezést. Érdes gránitlap került az omladozó síremlék helyébe. Felirata: Tisztelendő (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) HÍVATLAN LÁTOGATÓK Ászkák SZTRECSKÓ RUDOLF ászkák (Isopo- da) lapított testű, zömök rákok. Toruk hét különálló szelvényből áll, ugyancsak hét pár lábuk kevés kivételtől eltekintve egyforma, többnyire elfedi őket testük szétterülő páncélja. Potrohúkból sűrűn elhelyezkedő hat lábpár ered, ezek segítségével lélegeznek és szaporodnak. Az utolsó közülük az úgynevezett farokláb. A nálunk található ötven ászkarákfaj közül csak négy él vízben, a többi szárazföldi. Ez utóbbiakat általánosan „pincebogaraknak” szokták nevezni, noha legtöbb fajuk a szabad természetben fordul elő, s kizárólagosan növényi eredetű táplálékfogyasztásuk révén fontos szerepük van a talajképződésben. (Ráadásul nem is bogarak, mivel a rákok osztályába tartoznak.) Rövid idő alatt megjelennek az emberi létesítményekben is, így az üvegházakban és pincékben, nyirkos kamrákban. Az ászkák a lakásokat ritkán látogatják, ez alól csak a keleti ászka (Protracheoniscus asiaticus) kivétel. Ez a 12-15 mm nagyságú, sötétbarna, kékesszürke vagy barnásfekete ízeltlábú a pincéken kívül nagyvárosi lakások kedvelője, szabadban ez ideig még nem találták. Vele ellentétben mindenütt előfordul az érdes pinceász- ka (Porcellio scaber). 11-16 mm nagyságú, sötétszürke, fejét és a torszelvények hátát apró szemcsék díszítik. Pincékben és üvegházakban szintén gyakori a 15-18 mm-es foltos pinceászka (Oniscus asellus), melynek sötét- vagy ólomszürke hátát és oldalát világos foltok tarkítják. Az ászkákat nem lehet kártevőnek kikiáltani annak ellenére, hogy néhány fajuk rongálhatja az üvegházi palántákat. Túlzott elszaporodásuk esetén az is előfordulhat, hogy pincéinkben, vermeinkben az ott tárolt burgonyán és gyökérzöldségen némi rágást ejtenek, de kártételük nem számottevő. Tárolóinkban a nyirkosságot (A szerző rajzai) mindenesetre igyekezzünk a minimálisra csökkenteni, rendszeresen árasszuk el őket friss levegővel. Ha mégis túl sok ilyen apró eleven tankot észlelnénk odalenn, kérjük ki rovarirtó szakemberek véleményét.
