Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-15 / 188. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 15. KOMMENTÁR Ragályos linkség TÓTH MIHÁLY Mikulás Dzurinda miniszterelnök se lenyelni, se kiköpni nem tudja, hogy létezik egy titkosszolgálati ügyekre szakosodott folyóirat, amelynek munkatársai többet tudnak a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) működésének diszkrét és pikáns mozzanatairól, mint a pozsonyi végrehajtó hatalom első embere. Lélektanilag érthető a kormányfő felháborodása. Az már kevésbé, hogy a Jane’s Intelligence Digest brit folyóirat megállapításaira - hogy úgy mondjam - teljesen posztkommunista stílusban reagált; Londont összetéveszti Bukaresttel, Tiranával, Budapesttel vagy éppen szűkebb pátriája székvárosával. Bár lehetséges, hogy már a Balkánon is akadnak politikusok, akik kezdik belátni, hogy ha valaki államellenes összeesküvésről beszél, az illetőnek - főképp ha miniszterelnökről van szó - az összeesküvőket illik megnevezni. A klasszikussal szólva: az igazság az összeesküvők felderítésében is mindig konkrét. A brit lap nem kevesebbet állít, mint hogy Szlovákiában egykori - pártállami - magas rangú rendőrtisztek, StB-ügynökök, a szovjet megszállókkal 1968 után együttműködő szakemberek ma is egy húron pendülnek. Dzurinda sokért nem adná, ha erre a megállapításra azzal válaszolhatna, hogy igaz, az önállósult Szlovákia 1998 előtti kormányai a SIS-ből nem szűrték ki teljesen az StB kádereit, de az elmúlt öt év alatt a vezetésével működő első és második kormány helyrehozta a mulasztást. Miniszterelnökünk nincs olyan helyzetben, hogy ilyen értelemben válaszolhatna a lap megállapításaira. Ugyanis 1989 ősze óta a SIS vezetői időnként jelentéseket tettek közzé az StB-s múltúak eltávolításáról. Jelentették, hogy már csak az igazán nélkülözhetetlenek, hogy már csak a technikusok, hogy már csak a jelentéktelenek vannak az újabb titkok tudói között. Aztán bekövetkezett egy- egy kiadós botrány, és kiderült, hogy a nélkülözhetetlenek, a technikusok, a jelentéktelenek térdig benne gázolnak a botrányban. De mindig volt megoldás. Amikor már minden kötél szakadt, évtizedekre titkosí- tották az ügyet. Pontosan úgy, ahogy azt az összes újdemokráciában számos politikai garnitúra tette. Elvégre - ideologizálták meg a titkosítást - minden államnak érdeke, hogy a titkok tudói megőrizzék inkog- nitójukat. Szlovákia miniszterelnöke még sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy titkosszolgálati kérdéseket illetően kioktasson egy brit szakmabelit. Az ország múltja miatt nem teheti. Köztudomású, hogy Nagy-Britanniában főképp a legmakulátlanabb jellemek voltak azok, akik a titkosszolgálat tagjaként védelmezték hazájuk érdekeit. Mindig akkor, amikor veszélyben volt a haza. Aztán visszamentek matematikát oktatni, farmernek, lordnak valamelyik vidéki kastélyba, vagy mérnöknek egy gyárba. Más volt a helyzet a mi tájainkon. Már évtizedek óta vége volt a II. világháborúnak, de még mindig folyt a harc a belső ellenség megfékezésére. Ilyen viszonyok között csak tyúktolvaj jelleműek váltak titkosszolgálativá. Dzurinda állam- és SDKÜ-el- lenes csoportocskát emleget, amelytől a brit titkosszolgálati lap információit szerzi. Tény és való, hogy a volt StB-sek itt vannak közöttünk, de aligha a Jane’s Intelligence Digest szerkesztőségének jelentenek. Miniszterelnökünk a főügyésznek talán megsúgja a csoportocska tagjainak nevét. A névsort, akárki meglássa, évtizedekre titkosítják. JEGYZET Elgázolt fürj család SZÁZ ILDIKÓ Egy éve történt, hogy friss, néhány hónapos jogosítvánnyal a zsebemben, útban hazafelé, gondatlanságból elütöttem egy fürj- családot. Kis csapattá verődve siettek át a kis madarak az úton a közeli tó melletti nádasból, az erdő irányába. Azóta csaknem minden vasárnap jártam ugyanott. Legutóbb újra hallottam a csontkoppanást az alvázon, és a visszapillantó tükörben látni véltem a szárnyak felröppenését. Az égig szánhattak, de ebben nem vagyok biztos, mert egy évvel ezelőtt nem mertem megállni, hogy szembenézzek a figyelmetlenségem okozta véres nyomokkal. Cserbenhagytam őket. Más a helyemben az évfordulón aprószirmú virágot tett volna az árok mellé. Ám ezekből a viszonylag veszélytelennek tűnő útszakaszt szegélyező kereszteken olyan sok van már. A minap néhány kilométerrel távolabb, egy tavaly balesetben meghalt fiatal lány emléktáblájának ütköztek neki fiatalok, s a baleset egy érettségi előtt álló diáklány életébe került. Ennél csendesebben, önszántából vetett véget életének a fiatalokénál lassúbb, veterán gépkocsik kedvelője. A nyugdíj előtt álló férfinak azt mondta a cég üzletembere, takarékoskodás és az ebből adódó létszámleépítés miatt elbocsátják. Ismerősei látták, hogy a férfi - aki éveken át büszke volt arra, hogy népes családját becsülettel el tudja tartani hogyan töpörödik össze, válik hallgataggá, míg egy nap teljesen elfordult a világtól. Úgy döntött, nem csinálja tovább. Hogy miért jutottak eszembe múlt heti temetése kapcsán az autóbalesetek? Mert cser- benhagyásos tragédia történt az esetében, ám erről most már senki sem beszél. Nem idegenek hagyták őt az út mellett, orvosi segítségért kiáltani a barátok dolga lett volna. Még nyár van néhány napig, az idénymunkák végeztével a munkahivatal egyre ragyogóbb statisztikai adatai ellenére is többen bújnak majd vissza őszidőben a csigahéjukba. Nem kéne őket cserbenhagyni. FIGYELŐ THE MOSCOW TIMES , A vállról indítható rakétával üzletelő brit fegyvercsempész ügyének kitálalása, a részletek nyilvánosság elé tárása nyilvánvalóan reklámkampány annak demonstrálására, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok ismét „rendben vannak” - idézett egy szakértőt a lap. Ruszlan Puhov, a moszkvai stratégiai és technológiai elemzési központ igazgatója úgy látja: a titkosszolgálati művelet ilyen szokatlan mélységű ismertetésének fő üzenete a szoros orosz-amerikai viszony hangoztatása az iraki háború után és Vlagyimir Putyin orosz, illetve George Bush ameri- ’ kai elnök szeptemberre tervezett találkozója előtt. Az amerikai, a brit és az orosz titkosszolgálat együttműködésének köszönhetően az USA New Jersey államában kedden őrizetbe vettek egy brit férfit, aki orosz gyártmányú, vállról indítható SA-18 Igla föld-levegő rakétát akart eladni egy repülőgép lelövését tervező muzulmán terroristának. A szakértő úgy véli, hogy az akció felfedése mindenekelőtt jelzés: Moszkva és Washington szorosan együttműködik a terroristák által is bevethető rakéták terjedésének megakadályozásában. Egy nevének elhallgatását kérő orosz titkosszolgálati szakértő elmondta: egy Igla rakéta eladásának leleplezése nem rendkívüli dolog.- Vadász úr, ebben az irtózatos hőségben maga ne lőjön, én meg nem kergetem meg. Inkább keressünk közösen valami árnyas helyet... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ RCDMÁNIAI SAJTÓ ' Az etnikai hovatartozás alapján, alanyi jogon járó magyar állampolgárságot kér a határon túli magyarság számára a Székelyföldi Nemzeti Tanács létrehozását kezdeményező testület. Közleményében hangsúlyozta, hogy ezzel a kéréssel a magyar törvényhozáshoz és a magyar kormányhoz fordulnak. „A Székelyföld lakói, Erdély magyar nemzeti közössége, és a többi, a Kárpát-medencében őshonos magyar nemzeti közösség tagjai nem saját akaratukból, hanem igazságtalan nemzetközi döntés következményeként veszítették el magyar állampolgárságukat” - olvasható a nyilatkozatban. A közlemény aláírói úgy vélik, hogy a nemzeti hovatartozást megjelenítő legfontosabb jogi kötelék az állampolgárság, ezért azt kérik, hogy Magyarországon szülessen törvény, amelynek értelmében a határon túli magyarok az etnikai hovatartozásuk alapján kapják meg a magyar állam- polgárságot. A Székelyföldi Nemzeti Tanács létrehozását kezdeményező testület a nyár elején alakult meg a Tőkés László református püspök által indított mozgalom keretében. Pozitívum, hogy a nacionalisták ügye elmozdult a holtpontról, s van remény arra, hogy a bűnösök bűnhődjenek El kell ítélni a gyűlölet szítását Egy évvel ezelőtt zajlott Szlovákiában a választási kampány. A szlovák nacionalisták két pártra szakadva próbáltak a parlamentbe kerülni. ONDREJ DOSTÁL KATARÍNA BALLOVÁ ROMAN HEGEDŰS Ám a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Valódi Szlovák Nemzeti Párt (PSNS) is tévedhetetlenül ugyanarra a lóra tett: a nemzetiségi gyűlölet terjesztésére. A Szlovák Televízióban levetített választási klipjeik fröcsögtek a ma- gyarellenességtől. A bujtogatás nemzeti gyűlölködésre olyan ízléstelen dolog, amit el kell utasítani és ítélni. Ráadásul Szlovákiában ez bűnténynek számít, a bűnelkövetőt pedig a törvény szerint el kell ítélni. Ezért tettünk feljelentést 2002 szeptemberében az SNS és a PSNS elnöke, Anna Malíková és Ján Sióra ellen. Ezekben a napokban kaptuk meg a rendőrség értesítését, hogy eljárás indult az SNS és a PSNS spotjainak készítői ellen. Az indoklásban az áll, hogy a választási klipek „igaztalanul és ferdítve mutatták be a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű állampolgárokat és viselkedésüket a szlovák nemzetiségűekkel szemben, amikor általánosítással összeférhetetlennek és felsőbbrendűnek állították be őket, ráadásul olyan szóösszetételeket használtak a filmben, amelyek a szlovák nemzet meggyalázásának érzését keltették, amivel a szlovák és a magyar nemzetiségűek közötti ellentéteket szították”. Pozitívum, hogy elmozdult a holtpontról az ügy, s van remény arra, hogy a bűnösök bűnhődjenek. Ez pozitív precedens lenne. Ugyanis a nemzetiségi ellentétek szítása és hasonló tettek a múltban igen elterjedtek a szlovák politikai életben, ám nemcsak, hogy nem büntették, amivel érzékelhetően megsértették a törvényt, hanem a demokrata politikusok nem is ítélték el kellőképpen. Mert ki kockáztatott volna rosszpontokat a szlovák választóknál azzal, hogy túlságosan „kiáll a magyarok mellett”? Egy hónappal ezelőtt több demokrata politikus jelenlétében, a Cirill és Metód-szobor megszentelése idején férfiak meneteltek a Hlinka-gárda egyenruhájában Komáromban. A Hlinka-gárda részt vett az 1939 és 1945 között létezett háborús szlovákállam rezsimjének bűntetteiben, amely elnyomta az emberi jogokat és kiszolgáltatta több ezer zsidó állampolgára életét. Az olyan szervezetek támogatása és propagálása, amelyek az emberi szabadságjogok elnyomására irányulnak, nemcsak Férfiak meneteltek a Hlinka-gárda egyenruhájában Komáromban. erkölcsi elítélésre érett, hanem a szlovák büntető törvénykönyv alapján büntetendő is. És ismét a Polgári Konzervatív Párt (OKS) néhány tagján kívül senki sem akadt, aki figyelmeztette volna a bűnüldöző szerveket, hogy kezdjék meg az eljárást. Pedig a Hlinka-gárda egyenruháiba bújt férfiakról szinte mindegyik hírközlő eszköz tudósított. Ugyanígy nem vették észre az SNS és a PSNS választási spotjait a közszolgálati televízióban. Az SNS és a PSNS nem jutott a parlamentbe a legutóbbi választásokon. Azonban nem azért, mert a választók elutasították volna nacionalista uszításukat, hanem Malí- ková és Slota ellentétei miatt. Ma újra együtt vannak, mint a régi szép időkben, s Malíková lett Slota jobb keze. Ha véletlenül akadnának választók, akik a következő választások során visszaadnák nekik a parlamenti részvételt, a politikai élet demokratikus részének végre nem úgy kellene rájuk tekinteni, mint részükre, hanem politikailag elszigetelni őket, és határozottan elítélni extrém megnyilvánulásaikat. És amikor tetteik bűncselekménynek bizonyulnak, határozottan érvényesíteni kell a törvényt. A szélsőségesekhez végre úgy kell viszonyulni, mint szélsőségesekhez. Függetlenül attól, hogy ezek a szélsőségesek idegengyűlölő nacionalisták vagy kommunisták. És függetlenül attól, hogy a parlamentben ülnek-e vagy sem. A szerzők az OKS tagjai Ma már régészetileg is igazolt, hogy az államalapító holtteste a székesfehérvári templom középpontjában nyugodott Szent István király jobbjának legendás útja DR. FARKAS ATTILA Szent István ereklyeként megőrzött jobbja a király hittérítő és országalapító művének jelképe. Legendákkal, rejtélyes eltűnéssel és felbukkanással teli történetét foglaljuk össze. A kézereklye, melynek csuklóját akantuszleveles zárólemez takarja, az ujjakat és a kézfejet pedig gyöngyfüzéres pántok rögzítik a bordó bársonnyal bevont párnához, üveghenger alakú belső tartójában pihen. A sírfeliratok tömörségével foglalja össze a Szent István halálára vonatkozó adatokat az az ismeretlen klerikus szerző, aki 1109 körül írta meg az országalapító király kisebbik legendáját: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében, a VI. évkörben, Henrik római császár idejében, a maga uralkodásának pedig 38. esztendejében elhunyt (István király), és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá.” A német származású Hartvik (Harduin, Arduin) győri püspök ugyancsak erről tanúskodik 1116 körül összeállított legendagyűjteményében, de az adatokat kibővíti a szentté avatás eseményének leírásával és a sírból származó ereklyék sorsának ismertetésével. Ma már régészetileg is igazolt, hogy az államalapító király holtteste eredetileg a fehérvári „királyi templom középpontjában” nyugodott, egy másodlagosan átfaragott szarkofágban. A kutatók valószínűnek tartják, hogy ez a kőkoporsó látható ma is a székesfehérvári püspöki palota tőszomszédságában kialakított romkert kőtárában. A szarkofágot 1803-ban találták meg a középkori romok eltakarításakor, 1814- ben a Nemzeti Múzeumba szállították, majd 1936-ban visszaadták az ország egykori szakrális fővárosának, Székesfehérvárnak. A boldog emlékezetű király teste nem sokáig nyugodhatott békében. A trónért folytatott külső és belső harc, valamint az 1061-ben kitört dunántúli pogánylázadás a koronázó várost is veszélyeztette. Győrffy György történész feltételezése szerint ezért helyezték nagyobb biztonságba a király földi maradványait, és rejtették el a Nagyboldogasszony-temp- lom egy újonnan kialakított kriptájában. Ezt a sírt a XIX. század elejétől szinte rendszeresen megújuló ásatások ellenére is csak 1970-ben tárta fel Kralovánszky Alán, a romkert délnyugati oldalán. Az országépítő István király kultuszának kibontakozása a lovagi szellemű és a fel-feltörő pogány törekvéseket kemény kézzel elfojtó László nevéhez fűződik. A később ugyancsak szentté avatott Árpád-házi király tekintélyének súlyát azzal kívánta növelni, hogy a Szentszéktől kérte a „dicső és nagynevű előd” szentté avatását. István király sírjának felbontására, VII. Gergely pápa engedélye alapján, 1083. augusztus 20-án került sor. A történelmi források szerint László király már egy év múlva, 1084. május 20-án elzarándokolt a monostortemplomba, és hódolatával mintegy szentesítette a Szent Jobb ereklye kultuszát. Ez a királyi látogatás a középkori liturgikus naptárakban, mint a Szent Jobb „átvitelének” napja, később pedig, mint a Szent Jobb „feltalálásának” ünnepe szerepel. Az addig alig ismert bihari település új neve Szentjobb, ületve az ezzel etimoló- giailag azonos jelentésű Szentjog lett (ma: Siniob, Románia). Laskai Osvát (1450 körül-1511), a híres ferences szónok tanúsítja, hogy az ereklye az 1400-as évek végén ismét Fehérváron volt. A török hódoltság idején a Szent Jobb történetének újabb, kevésbé ellenőrizhető korszaka kezdődik. Minden bizonnyal a mohácsi vész (1514), illetve Buda eleste után a török elől mentik át a történelmi Magyarország legdélebbi városába, a dalmá- ciai Raguzába (ma: Dubrovnik, Horvátország). A nemzeti ereklye visszaszerzésére I. Lipót császár kísérlete nem, csak Mária Terézia erőfeszítései jártak eredménnyel. A császárnő 1771. május 1-jén vette át elődjének épen maradt jobbját a raguzai domonkosoktól, és személyesen gondoskodott arról, hogy azt megfelelő ünnepélyességgel Bécsben hitelesítsék. A Szent Jobb diadalútja Győrön és Pannonhalmán át vezetett „Ősbudavárába”. Az ereklyét a Szent Zsigmondról elnevezett várkápolnában helyezték el, és ott őrizték a második világháborúig. A Szent Jobb az 1867. évi kiegyezést követő időben egyre elmélyültebb tiszteletben részesült: 1891-ben a kormány augusztus 20- át nemzeti ünneppé nyilvánította. Ettől kezdve rendszeressé váltak a Szent Jobb-körmenetek a budai vár területén. Az ereklye a háborús események folytán újból vándorútra kényszerült: 1944 őszén a koronázási jelvényekkel együtt nyugatra hurcolták. Szerencsére nem maradt sokáig távol, s a békeidő első augusztus 20-ai ünnepségét már Szent István jobbjának bemutatásával tarthatták meg a romos pesti utcákon. 1946-ban a bazilika környékén, 1947-ben pedig a bazilikától a Hősök teréig Mindszenty József bíboros, prímás vezette a Szent Jobb-körmenetet. Ezt követően, a súlyos politikai nyomás miatt a szent király kultusza a templomfalak közé szorult. Előbb az angolkisasszonyok rendjére bízták, majd a szerzetesrend feloszlatása után, 1951-ben a bazilika plébánosának adták át. így lett végleges őrzőhelye a budapesti Szent István-bazilika sekrestyekápolnája. A szerző érseki tanácsos
