Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-02 / 177. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 2. VENDÉGKOMMENTÁR Nyári meló(dia) BERECK JÓZSEF Ebben a közép-kelet-európai térségben ilyenkor, július végén, augusztus elején érik be teljesen a nyár s az embereket általában heves, nehezen meghatározható vágyak lelkesítik vagy éppen szorongatják. A szo- rongatást illetően persze pontosabbak is lehetünk, hiszen újfent drágábban eszünk-iszunk, autózunk, cigarettázunk, gyógyulunk (ha egyáltalán), vagyis saját bőrünkön érezzük, hogy a Nagy Jó (Idegen szavak szótára: „eu-: gör. előtagként valaminek a jó voltát jelöli; jó-”) küszöbére érve tulajdonképpen milyen dicstelen helyzetben van ez az ország gazdaságilag. Olvasom az egyik napilapban, hogy bár a legtöbb diákkorú fiatal ezekben a napokban, hetekben önfeledten nyaral vagy jókat bulizik a gombamód elszaporodó ilyen-olyan fesztiválokon (doborgazi Punk Island, érsekújvári Klikkfest, trencséni Pohoda, valamint a ma és holnap tetőző budapesti Sziget, hogy csak a javát említsem), de jócskán akadnak azért olyanok is, akik a nyári vakáció két hónapjában sem csupán az élvezeteket halmozzák. Magyarán: minden alkalmat megragadnak a pénzkeresésre, az egykor oly divatos nyári diákmunkára. A szimpátiám egyértelműen az övék, magam is ezt cselekedtem iskolás éveim során. Talán manapság is akad olyan fiatal, aki azért dolgozik, mert nagyszerű kalandnak tartja, az egész évi tanulás után jó kikapcsolódás számára az alkalmi munka, ám legtöbben kétségkívül szociális okokból járnak ilyenkor dolgozni. És nem válogatnak, mert a kora őszi iskolakezdéshez egyszerűen szükségük van a pénzre. De ennek taglalásába most ne menjünk bele. Maradjunk csak a puszta munkánál, mint a fizetéstől is elvonatkoztatható áldásos tevékenységnél. Mert közismert tény, hogy a kielégítő munka rendkívül pozitívan befolyásolja az ember lelki egyensúlyát. Elsősorban az önbecsülést erősíti, amely a legfontosabb védőbástya a bennünket érő kudarcok romboló hatása ellen. A munka - a kalandként felfogható nyári diákmeló is - egyszerűen lehetőséget ad arra, hogy erőinket fontosnak tartott célok érdekében vessük be. Ez viszont abban nyújt semmi mással nem pótolható segítséget, hogy tetterőnk sose apadjon el, és mindig érdekesnek találjuk az életet. Senki sem roppant még össze a túl sok munkától vagy a túl sok tanulástól. Csak mosolyogni tudtam ismerősöm érvelésén, aki azzal mentegette a minap délig alvó, délután a városban céltalanul lődörgő, vagy éppen rádiót, magnót bömböltető langaléta gyermekei nyári tétlenségét, hogy dolgozhatnak még életük során éppen eleget, szegények, egész évben tanultak, legalább üyen- kor pihenjenek. A fiúk meg, persze, lelkifurdalás nélkül visszaélnek a tehetősnek éppen nem mondható szüleik rosszul értelmezett szerete- tével. Amely szeretetnek pedig éppen az volna a dolga, hogy rávezessen a felismerésnek arra az útjára: hol keresendő az a munka, az a pálya, amely a gyermek testére van szabva. Amihez aztán már csak erő kell, és a felmerülő akadályokat leküzdő akarat. Mert gondoljunk csak bele, müyen szerencsés az az ember, aki pénzért csinálhatja azt, amit fizetség nélkül is örömmel megtenne... JEGYZET Sértettek és sérülések TALLÓSI BÉLA Forró nyári nap. Kamaszgyerek, hátát nekitámasztva a hídkorlát- nak, unottan cigarettázik, mert minden egyes szívással és kifújással múlik a nap, közelebb jön az este. Aztán barátjával egy kanálispart betonkockáin elnyújtózva nézik a fényt, nézik a semmit, keresik, mi lendítené meg az időt, mitől lenne érdekesebb a nap. Vakáció van, s ők így eleresztve, hiszen nincs iskola, nincsenek szülők, és az sincs, ami értelmet adna napjuknak, ami feldobná a nyarat. Igazi kaland és izgalom nélküli, ugyanolyan monoton minden perc. Aztán hirtelen történik valami. A véletlen útjukba hoz egy középkorú autós férfit, aki rájuk szól, helyre utasítja a két fiút. S ők, mintha csak egy kavicsot hajítanának galamb után, a férfi felé dobnak egy Molotov-koktélt, s annak ruhája azonnal lángot fog. A fiúk nem tudják felmérni tettük súlyát, csak nézik a lángokat. Mundruczó Kornél 22 perces kisjátékfilmje ez, az Afta, amely tömény képekbe sűríti a kamaszlé- lek magányát, sivárságát, annak az állapotnak a tragédiához vezetését, amelyben csak az időtöltés a cél, s amely nem kínál perspektívákat, nem körvonalazza a rendezett élet jövőképét. De nem csak filmben van ez. Ezért rettegek néha a nyártól, az ilyen és hasonló estek miatt, amelyekben a magárahagyatott- ság, az oda nem figyelés, a céltalanság, a semmittevés gyötrelme, a figyelmetlenség, valamint a gyerek, iskola, szülő közti kissé meglazult kapcsolat véletlen balesetekhez vagy szándékosan elkövetett kihágásokhoz, vétségekhez, mi több, nem kevés esetben bűntetthez vezet. A minap történt, hogy egy fiatalkorú - tizennégy éves fiú - eltulajdonított egy személyautót, jogosítvány nélkül a volán mögé ült, elütött egy harminc-harmincöt év körüli férfit, aztán továbbhajtott. Az áldozat a helyszínen belehalt sérüléseibe. Egy tizenöt éves, speciális iskolába járó fiú 4320 koronás kárt okozott, amikor meglopta kortársát. Feltehetőleg azok a falun nyaraló, városi fiatalkorú fiúk - az egyik 11 a másik 14 éves - is egy életre szóló tapasztalatot szereztek, akik egy fészerből kivittek a kertbe valamiféle robbanószerkezetet (mert mifelénk a fészerekben csak úgy teremnek a robbanószerkezetek), és fejszecsapásokkal próbálták azt robbanásra bírni. Talán őket, gyógyulásuk után, sérüléseik nyomai elrettentik hasonló cselekedetektől, de mi van azokkal, akik csak most - még előttük az egész augusztus - próbálkoznak a felügyelet hiányát, a felnőttek távollétét kihasználva autót vezetni, lopni, betörni, robbantani stb. Tudja fene, ki a hibás abban, s mi váltja ki azt, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalkori bűnözés. De, hogy így van, az tény. Magyarország is emiatt fontolgatja, hogy a büntetési korhatárt tizenötről tizennégy évre csökkenti. Azzal az indokkal rövidítve esetleg egy évvel a védettséget, hogy a mai gyerekek korábban nőnek fel. Nem hiszem, hogy ezt csupán biológiai tényezők befolyásolnák, s nejárulna hozzá erősen szociális tényező is: az, hogy korábban kénytelenek alkalmazkodni a felnőttek világához, ugyanis korábban elengedjük a kezüket, mint elengedték a miénket. Mert a munkatempót illetően nyugat-európai vagy, ha jobban tetszik, uniós mintára hajt bennünket a többségi külföldi tőkével működő munkáltató, mi meg hajtunk is, hiszen a gyereknek ruha kell, cipő, CD és videó... aztán, hogy ne legyen egyedül nyárhosszat, legfeljebb kap egy kiskutyát, vagy társulhat hasonszőrű kortársaihoz az utcákon, tereken, réteken. Ahol észrevétlenül autót tulajdoníthatnak el, bombát találhatnak a fészerben, és kalapálhatják fejszével, rátámadhatnak másokra és így tovább. Aztán csak találgatjuk, hogy tettük oka... mi is? TALLÓZÓ THIE.MOSCOW TIMES Vlagyimir Putyin elnök az egykori diktátor, Sztálin örökébe kíván lépni, amennyiben újra szovjet stílusú katonai nagyhatalmat akar faragni Oroszországból - írta legújabb az orosz lap. Védelmi szakértője szerint a Szovjetunió összeomlását követően Oroszország lényegében nem mérsékelte katonai potenciálját, alig csökkentette a fegyveres erők létszámát, a haderőre vonatkozó adatok a nyilvánosság számára hozzáférheteüenek. A lap úgy ítéli meg, hogy Putyinnak, a KGB egykori főnökének ezen esze ágában sincsen változtatni. Nyugati politikusoknak arról beszél, hogy Oroszország a Nyugat partnere, amely integrációra törekszik. Otthon viszont gyakran emlegeti álmát, az egykori szovjet katonai nagyhatalom újjáteremté- sét. A lap szerint a Kremlnek szüksége van a nyugati befektetőkre, technológiákra az orosz gazdaság fellendítéséhez és a GDP megkétszerezéséhez, a végső cél azonban az, hogy a pénzből feltámasszák az egykori hatalmas katonai gépezetet. Putyin a napokban kijelentette, eljött a haderő újra felfegyverzésének ideje. HÉTVÉG(R)E Olyan kicsi krumplik vagyunk Jelet kaptam, odaföntről. Úgy döntöttem, egy szót sem írok a pápalátogatás előkészületeiről, a hittanórák bevezetéséről, sem pedig a Vatikán kirohanásáról a melegek ellen. Nekem aztán nem hiányzik, hogy a magukat a pápánál is pápábbnak képzelők hetekig arról papoljanak, miért istentelenkedem büntetlenül az Új Szó hasábjain. Szóval maradjunk a földön. JUHÁSZ LÁSZLÓ Méghozzá a krumpliföldön. És ha már az előbb szóba hoztam a bűnbeesést: a hetedik parancsolatot, a lopás tilalmát próbálják áthidalni a romák, akiknek - a kereszténydemokratákhoz hasonlóan - parlamenti elnökük is van. Ez a Fizik úr a minapában kijelentette, elejét lehetne venni a krumpliföldek megdézsmálásának, mégpedig úgy, hogy a potenciális tolvajokból burgonyaőrző és -védőszolgálatot verbuválnának. Roma csőszök cirkálnának tehát naphosszat a saját maguk által veszélyeztetett ültetvényeken, fizetségül pedig - természetbeli juttatásként - például burgonyát kapnának. Ez azért is jó ötlet, mert ha sajátjuknak tudják, vélhetően jobban vigyáznak majd a gádzsó krumplira. A szolgálat végeztével pedig, ha senki sem előzte meg őket, nyugodt szívvel kitépkedhetik a burgonyatöveket, és hazavi- hetik kiérdemelt jussukat. Nem is értem, miért nem vetettek cigánykereket örömükben a jernyei polgárok. Merthogy nevezettek azt nyilatkozták a tévében, hogy ez csak az amúgy is létező tolvajlás legalizálása lenne. Az egyik frissen burgonyátlanított asszonyság inkább kijárási tilalmat rendeltetne el a polgármesterrel, aki erre a tévében megvonta a vállát, és valami olyasmit motyogott, hogy nem is rossz az ötlet, lehet róla tárgyalni. Na de ennek hallatán aztán az egyik fogafogyott cigányember felháborodott és felbátorodott: a kamera szemébe mondta, hogy álljon meg a menet, merthogy az az ő emberi jogaiknak a krumpliföldbe tiprása lenne, kartából következően meg enszileg. Itt tart tehát ez idő szerint a pityókaperpatvar, uborkaszezonban ennyi fejlemény krumplifronton, hogy úgy mondjam, nem piskóta. Meg az sem, hogy a keleti tolvajok fővárosi kollégái egyenesen a dilpomácia vezetőjénél, Eduard Kukannál tettek nem hivatalos, és barátinak sem nevezhető látogatást. A jól megérdemelt szabadságát Csehországban töltő külügyminiszter lakásába nevezettek betörtek, és biztosan nem tizenöt kiló krumplit vettek magukhoz. A rendőrség, szokás szerint, hatékonyan és nagy erőkkel. De - emelte fel az ujját az illetékes - a kifosztott külügyér ügyében sem járnak el másként, mintha mezei, zöld útleveles sorpolgár forogna szóban. Szóval Kukannak pechje van, aligha látja viszont az össze- miniszterkedett javakat. De hát magára vessen, minek megy üdülni? Bezzeg nem fenyegeti a kirablás veszélye az Elektra panziót. Vladimír Meciar ugyanis idén nem Roma csőszök cirkálnának a saját maguk által veszélyeztetett földeken. nyaral, hanem könyvet ír a szlovákok történelméről. Végre! Ideje már, hogy egy jogász tollából, szakmailag megalapozott, elfogulatlan képet kaphassunk a többségi nemzet hányattatásairól a történelem folyamán, Pribiná- tól Dzurindáig. Csáky Pál sem indul útnak (pedig küldik jó néhá- nyan), simítgatja ehelyett európai uniós csatlakozásunk rögös útját. Csák Gyurovszky Régiófejlesztő László piheni ki fáradalmait, méghozzá a szlovák tengerparton. Legalább pár napig kunában számolhat, nem euróbán. Rudi, a világutazó idén úgy belefáradt a törvények alá nem írásába, hogy a szabadságot választotta. A várakozásokkal ellentétben idén nem ejtették túszul a köztelnököt, sőt, annyira megtetszett neki Ukrajnában, hogy a tervezettnél két nappal tovább élvezi Kucsma elnök országának kitüntető vendégszeretetét. Lelk(iismeret)e rajta, végül is Kubába is mehetett volna, de lám, nem tette. Reméljük, az útifilmjét hamarosan levetíti a közszolgálati tévé. Apropó, televízió. A tévédíjat is felemelték, bizonyám, hiába, a minőséget meg kell fizetni. Ezek után kétszer is meggondolom, a CNN-en nézem-e a Larry King Li- ve-ot, vagy az észtévé kettőn az 1973-as Pozsonyi Lírát. A matyicá- sokat meg a guta ütögeti, hogy tegnaptól drágábban nézhetik a Vasárnap magyar nyelvű reklámját az STV-n. Az a baja Bajaníknak, hogy szlovákul csak feliratozzák a reklámot, magyarul meg mondják is. Mozno by som mai prelozit’ aj tento ciánok do slovenciny. De szerintem mások megteszik helyettem. Megvan a nyugdíjreform utolsó eleme TUBA LAJOS Építsetek inkább autópályát - üzeni az Európai Bizottság és ez itthon is intenzív bólogatást váltott ki. Ennek oka jórészt az, hogy az autópályák drágák, ezekkel a beruházásokkal lehet a leggyorsabban a nyakára lépni a rendelkezésre álló uniós támogatási keretnek. Márpedig a hazai felelős politikusok rémálmai közt már jó ideje vezető helyen szerepel, hogy nem lesznek képesek felhasználni az uniós strukturális alapokat, és ezt nem tudják megmagyarázni a nyilvánosságnak. Mielőtt azonban magunkat is beleringatnánk abba a képbe, hogy hamarosan az uniós pénzből épült autópályán és déli gyorsforgalmi úton vágtatnak Kelet-Szlovákiába a külföldi befektetők, nézzük meg, ki is veszít az üzleten. Ez a vülám ugyanis nagyon közel csap le, azt a vidéket sújtja, ahol a szlovákiai magyarok nagy része él. Az uniós támogatást ugyanis a vidékfejlesztési költségvetés lefaragásával készülnek megoldani. Nincs az a pénz, amit a mezőgazdaság támogatás címén nem tud elnyelni, ezért sokkal jobb, ha aszfaltút épül a pénzből, mondhatja erre bárki. Csakhogy a földművelésügyi minisztérium az MKP irányítása alatt sem került közelebb ahhoz az ideához, hogy a vidék túlélése egyáltalán nem csak a mezőgazdaságból áll. Emiatt nincs kétségünk afelől, hogy elvonás esetén a „Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Ágazati Cselekvési Program” nevű csomag egyes fejezeteit nem arányosan fogja kurtítani, hanem egyszerűen ellehetetleníti azt a részt, amelyet uniós nyelven a „vidéki gazdasági tevékenység diverzifikálásának” neveznek. Ezzel egy nem túl nemes szlovák hagyomány folytatódna. Koncosék a SAPARD Programot ezen a címen csak mezőgazdasági vállalkozóknak tették hozzáférhetővé, pedig az uniós keretek minden vidéken élő vállalkozónak megengedték volna. Az MKP vidéki párt, így majd legalább a folytatás más lesz, gondoltuk még egy éve. Bár még nem veszett el minden, egyelőre úgy tűnik, hogy hiába számítunk radikális változásra. Pedig az MKP többszörösen is választás előtt áll. El kell döntenie, elveszi-e a pénzt a vidéktől az autópályára, utána pedig azt, hogy a maradékot megint csak a mezőgazdaságnak juttatja, vagy pedig az első olyan hazai párt lesz, amely észreveszi, hogy a vidéken mások is élnek, mint mezőgazdászok. Sokadszor hangsúlyozzuk, ne higgyünk azoknak, akik az Unióra próbálják kenni az ügyet. Az Unió által megszabott keretek megfelelően bővek, a fent vázolt dilemmával kapcsolatban kizárólag itthon születik döntés. Mivel az utóbbi időben politikai marketing szempontjából az MKP is sokat fejlődött, így talán túljut azon az állapoton, hogy neki a vidéki választók mindent megbocsátanak. Ez különösen időszerű kérdés napjainkban, amikor úgy tűnik, hogy a lakosságot az aktuális áremelések valamivel jobban megrázták, mint korábban. A benzin ára ugyan már volt magasabb is, hiszen néhány éve egy ideig a negyven koronás határt ostromolta. Azt viszont már régen láttuk, hogy az áremelés előtti utolsó napon az emberek a kutakon egymás után töltögetik a marmonkannákat. A lakosság hangulatának másik fokmérője lehet az áremelésekhez kötődő politikai ellenkampányok intenzitása. Márpedig az ország legjobb politikai marketingszakemberét alkalmazó Smer egy tankönyvbe illő nagy durranást időzített erre az alkalomra, és a szakszervezeti csúcsvezetők is ezt az időpontot választották annak bejelentésére, hogy ezentúl nyíltan is politikai pályára lépnek. A helyzet tehát bonyolódik, közben pedig megérkezett a hír, hogy ezúttal az amerikai Forbes magazin nevezte lehetséges kistigrisnek hazánkat. Ez a kifejezés még mindig borzolja kedélyeinket, de azért figyelemre méltó, hogy ezúttal a világ egyik legbefolyásosabb lapja érezte úgy, hogy érdemes említenie Szlovákiát, ha megfelelően akarja tájékoztatni exkluzív olvasóit. Az Egyesült Államokban rólunk megjelenő cikk a nagy ugrás egyik pilléreként a nyugdíjreformot említette. Ennek utolsó eleme, az önkéntes nyugdíjbiztosítókkal foglalkozó törvényjavaslat szintén ezen a héten került a nyilvánosság elé. Mint egy ideje várható volt, sokkal szerényebb kereteket szab meg, mint amiről eredetileg szó volt. A kormánykoalíció jelenlegi állapotában azonban azt kell mondanunk, hogy ha szerényebben is, csak már csinálják. Tehát tessék gyorsan elfogadni és bevezetni, egye fene, ha nem is annyira szép, mint ahogyan azt eredetileg gondoltuk. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
