Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-12 / 185. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 12. ■■■■■■I KOMMENTÁR 'WBKKttttKk Zaklatottak zaklatása PÁKOZDI GERTRÚD A munkaügyi minisztérium januártól ismét mesterségesen, adminisztratív intézkedésekkel próbálja javítani a foglalkoztatási statisztikát. Többek között azzal, hogy a munkanélküliek nem kéthetenként lesznek kötelesek jelentkezni az illetékes hivatalban, hanem hetente. Nyilván azzal számolnak, hogy a költséges „macera”, magyarán szólva zaklatás miatt további ezrek kerülnek ki a munkanélküli státusból. Papíron. így azt a látszatot kelthetik, hogy a kormány nem tétlenkedik a külföld által is oly gyakran kifogásolt nagymértékű munkanélküliség kezelésében. Megjósolható azonban, hogy új munkahelyek híján a munkanélküli-nyilvántartásból kikerülők zöme feketén vállal majd munkát. Ugyanis senki se akar éhen halni. Ez azonban nem jó sem az egyénnek, sem az államnak. Az egyik is, a másik is anyagilag fizet rá a látszatmegoldásra. Nyilvánvaló, hogy ezzel tisztában van a munkanélküliség kezelésében eddig sikeresnek korántsem nevezhető tárca vezetése is. Valószínűleg ezért próbálkozik olyan további intézkedésekkel, amelyek révén az állástalanokat érdekeltté próbálja tenni a munkahelykeresésben. Az aktívakat anyagilag jutalmazná, a passzívakat büntetné. Vagyis aki talál magának munkát, illetve nem utasítja el a felkínált munkahelyet, jól jár. Térítené az állam a munkahelykereséssel kapcsolatos költségeit, de az a munkát kereső is prémiumban részesülne, aki fél éven belül találna magának munkát. Támogatást kapnának azok a munkanélküliek is, akik úgy döntenek, kiváltják az ipart vagy céget alapítanak. Ha netán olyan térségben lakik a magát ilyen lépésre elszánó munkanélküli, ahol az állástalanok száma évek óta rekordokat dönt, akár 148 ezer korona támogatásban is részesülhet. Pozitív, nem figyelmen kívül hagyható intézkedésnek látszik, hogy azokat is támogatná az állam, akik biztos munkahely tudatában hajlandók lesznek lakhelyet változtatni. Jóllehet a munkaerő mobilitásának még sok egyéb feltétele van, lehetséges, hogy ennek az intézkedésnek is lesz némi fogantja. Az állam - a vonatkozó uniós törvényekkel összhangban - jövőre kétmilliárd koronát szándékozik fordítani úgymond a munkapiac aktív eszközeinek fejlesztésére, miközben uniós taggá válásunk után az Európai Szociális Alapból is további egymilliárdot kapnánk e célra. Reménykeltő elképzelések, jóllehet nem nagy az esélye, hogy a legelmaradottabb területeken az összes hivatalnoki nekirugaszkodás ellenére tömegesen fognak valamilyen vállalkozásba. A leginkább érintett vidékeken ugyanis éppen az alacsony foglalkoztatottság miatt szegények a települések, így új szolgáltatások, termékek iránt sem nőhet meg úgy a kereslet, hogy sok új kisiparost lenne képes eltartani. Talán valamivel előbbre tartanának a nagy munkanélküliséggel küszködő térségek is, ha akkor születik meg a munkahelykeresésre ösztönző támogatások ötlete, amikor még nem ennyire lecsúszottak. Megoldást csak nagyberuházások jelentenének, amelyek a kis- és középvállalkozásokra is kedvezően hatnának, ha mással nem, a fizetőképes kereslet növelésével. Bebizonyosodhatna, hogy nem annyira a bürokraták által szívesen emlegetett munkakedv-hiánnyal állunk szemben, hanem valóban az ilyen térségekben elérhető munkahelyek hiányával. JEGYZET Kultúránk és jövőnk JUHÁSZ KATALIN Tegnap óta tépelődöm, írjak-e erről, elég jó diplomata vagyok-e én ehhez, nem lesz-e ejnyebej- nyézés belőle. Keresek egy nyugisabb témát, határoztam el, ám egyre csak azokat a piszkos, elesett, fizikai és szellemi nyomorban tengődő rajkókat látom magam előtt. Pedig nem cigánytelepen jártam, hanem Csema- dok-rendezvényen, a lehető legünnepélyesebb fajtából: kerek évfordulót ünnepeltek. Fél évszázadosat. Egy faluban, amelyet „peremvidéknek” szokás nevezni, ahol magyar iskola már nincs, magyar kultúra viszont - csodák csodája - olyannyira van, hogy kétnapos rendezvényt tudtak prezentálni a helyiek. Méghozzá gyönyörű környezetben, a helyi kastély kertjében, úgy, hogy a nézőteret a kastély lépcsőiből alakították ki. Hű, itt akár egy mini-Kapolcsot is lehetne szervezni, jegyzem meg lelkesen, mire az egyik fellépő felteszi a kérdést: „De kinek?!” Bizony, a nézőtér egyharmadát a roma etnikum tölti meg. Bejöttek a telepről, mert hallották, hogy történik valami. Népes családok ócska babakocsikkal, két-három gyerek is ül bennük, a kipottyant cumikat az anyák felkapják, és visszateszik a kicsik szájába. Üdítőt nem kapnak, de kortyolhatnak a papa söréből. Vagy nyalogathatnak eldobott jégkrémes papírt. Legtöbben zajosak, rohangálnak a padsorok között, páran azonban figyelik, mi történik a színpadon. Az előbb vonult le az ír sztepp-tánccsoport, akiket lehetett a fűben szökellve utánozni, most Pilinszkyt szaval egy lányka, hangját elnyomja a zsivaj, remek lehet így szerepelni. Majd népi mesélő következik, ilyesmit a rajkók valószínűleg sosem hallottak még, mert egyáltalán nem reagálnak a játékos kérdésekre, nem üvöltik kórusban a gyerekdalokat. A reneszánsz zenére megint felkapják a fejüket, de ekkor már nem lehet nem észrevenni, hogy a műsorban egyetlen roma zenekar, vagy tánccsoport sem szerepel. „Ezeknek? Ezek azok, akiket a cigányok is kiközösítenek, a legalja népség. Gondolod, hogy vettek jegyet? Csak úgy bejöttek” - magyarázza egy helybéli, akivel vitatkozni felesleges. A kulturális szövetség országos elnöke az erkélyről nézi az eseményt. Remélhetőleg nem kerülte el figyelmét a nézősereg összetétele, az, hogy menthetetlenül „fogyunk”, másfelől viszont itt egy új nemzedék. Akikkel akár foglalkozni is lehetne, nem csak megtűrni őket. FIGYELŐ Elöregedő orosz légierő Az orosz hadsereg programot fogadott el a légierő korszerűsítésére - közölte a The Moscow Times. A légierőt az egyre idősebb gépek, a gyenge karbantartás és a pilóták szűkülő gyakorlatozási lehetőségei jellemzik; csak az előző héten három gépet veszített. A lezuhant két Mi-8-as helikopter és egy Szu-24-es vadászbombázó tragédiájában a pilóták kisebb gyakorlata is szerepet játszott, valamint az, hogy pénz hiányában nem tudják megfelelően ellátni a gépeket. Ezek következtében az ország légtere sincs kellően ellenőrizve.- Csodálatos ez a nyugalom. Csak az idegesít, hogy néhány nap múlva megint ordibálnom kell a parlamentben... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME Pavol Rusko az állítja, hogy a rendőrség összeállt a KDH-val, hogy őt közösen ellehetetlenítsék. Anton Kulich, országos rendőrparancsnok a lapnak adott interjúban elmondta, nevetségesnek tartja ezeket az állításokat, szerinte a miniszter semmivel sem bízta meg a rendőröket. Azt sajnálatosnak tartja, hogy a lehallgatási botrány körüli nyomozás leállt, szerinte a rendőrségnek kellett volna átadnia az ügyet az ügyészség, de elismeri, hogy Milan Hanzel főügyésznek megvolt a joga maguknál tartani azt. Az SIS-hez hasonlóan a rendőrségben is elég sok még a magas beosztású volt StB-s, de itt nem akarnak nagytakarítást csinálni, csak akkor bocsátják el állásukból a volt titkos ügynököket, ha a Nemzet- biztonsági Hivatal szűrőjén fennakadnak. Kulich elismerte, hogy jó barátja az a Peter Filip, aki Peter Tóth és Jozef Majsky védőügyvédje is. Ennek ellenére nem lát gondot ebben, s azt állítja, soha semmilyen információt nem szolgáltatott Füip- nek a rendőrség Majskyval kapcsolatos lépéseiről. Furcsának tartja, hogy Mikulás Dzrurinda a múlt héten egy konkrét csoportot gyanúsított meg több provokatív jellegű dologgal is, mégsem tett feljelentést. Az 1946-os párizsi szerződés autonómiát ígért, és elismerte, hogy Ausztria védőállamként óvja a német kisebbséget A dél-tiroli példa tanulságai A határon túli magyarok és a magyar politikai elit egy része is remények és kétségek között várja, vajon a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismeréséhez és az önigazgatás intézményes kereteinek kijelöléséhez is elve- zet-e az EU-csatlakozás. Ezért lenne célszerű az osztrák-olasz kapcsolatok alakulását, pontosabban a dél-ti- roli autonómia kérdését tanulságos példaként figyelembe venni a romániai vagy a szlovákiai kisebbségvédelem vizsgálatánál. PAUL LENDVAI Ami Magyarországnak Trianon, az volt Ausztriának az 1919-es Saint Germain-i államszerződés, amely egyebek mellett az évszázadok óta Ausztriához tartozó Dél-Tirolt az anyaországtól Olaszországhoz csatolta. A két világháború között a német nyelvű lakosságot a fasiszta rezsim könyörtelenül elnyomta. Az 1946-os párizsi szerződés Dél-Tirol- nak autonómiát ígért, és elismerte, hogy Ausztria védőállamként (Schutzmacht) óvja a német és latin nyelvű kisebbség jogait. Olaszország azonban nagyobb közigazgatási egységet hozott létre, a Dél- Tirol-Trentino régiót, ahol a német nyelvű lakosság kisebbségben maradt. Ezért fordult az osztrák kormány támogatásért az ENSZ közgyűléséhez, amely két határozatban is sürgette Ausztriát és Olaszországot, hogy tárgyaljanak egymással az ügyben. így született meg - hosszú és néha feszült légkörben folytatott tárgyalások után 1969-ben az úgynevezett Dél-Tirol- csomag, amely konkrét rendelkezésekkel segítette a német ajkú lakosságot. E határozatok tényleges megvalósítására, az ígéretek beváltására Ausztria és Olaszország pontos menetrendet dolgozott ki, meghatározva benne a konfliktus hivatalos befejezésének dátumát is. Az egyezmények lényege az volt, hogy a Dél-Tirol-Trentino régió keretében Dél-Tirol mint tartomány messzemenő politikai, gazdasági, oktatási és kulturális önrendelkezési jogokat kapott. A megvalósítás sokkal tovább tartott, mint amennyire annak idején számítottak: csak 23 év múltán, 1992-ben fogadta el a német ajkú lakosság elsöprő többségének képviselője, a dél-tiroli Néppárt és az osztrák parlament a „csomag“ végrehajtását. Tehát 46 évvel (!) a párizsi egyezmény után közölte azonos szövegű jegyzékben az olasz és az osztrák kormány az ENSZ főtitkárával, hogy a dél-tiroli konfliktus békésen véget ért (Ausztria továbbra is Dél-Tirol védőállama, s őrködik az autonómia megvalósítása felett). Ausztria 1995-ös uniós csatlakozása után végérvényesen, alapvetően változtatta meg a dél- tiroli kérdés jellegét és keretét, hiszen a schengeni határegyezménnyel és az euró bevezetésével egyszerűen feloldódott a valaha olyan hevesen vitatott országhatár. Ma már az interneten megtalálható az Europaregion Tirol-Südtirol- Trentino részletes leírása, közös beruházásaik, kiállításaik, és közös EU-képviseletük is van Brüsszelben. 1991 óta rendszeresen sor kerül az osztrák Tirol, valamint az olasz Dél-Tirol és Trentino helyi képviselőinek együttes üléseire is. Az idegenforgalomtól a közlekedésig, a kommunikációtól a környezetvédelemig a három tartomány szorosan együttműködik. EgyébAz olasz és osztrák kormányok 46 év alatt rendezték Dél-Tirol kérdését. ként a 460 ezres lakosságú Dél-Ti- rolban a középiskolai tanulók 76,7 százaléka német nyelvű, 19,1 százaléka olasz és 4,2 százaléka latin nyelvű középiskolákba jár. így lett Südtirol (az olaszoknak Alto Adige) példakép az európai kisebbségi konfliktusok megoldására. Két tényező játszott még szerepet: Ausztria (s benne Észak-Tirol) közvetlen szomszédsága, továbbá az a tény, hogy a dél-tiroli Néppárt nem esett szét mérsékelt és radikális szárnyra, hanem a mindenkori bécsi kormányokkal egyetértésben építette ki a kapcsolatokat az anyaországgal, anélkül hogy a trentinói vagy a római olasz politikai vezetés a német ajkú kisebbség képviselőit területi revizionizmussal vádolta volna. Mértéktartás, bizalom és az európai integráció dinamikus fejlődése tette tehát lehetővé a kisebbségvédelmi normák maximális megvalósítását Dél-Tirolban. Mit jelenthetnék’a dél-tiroli tapasztalatok a magyar kisebbségek jövője szempontjából? Mindenekelőtt azt, hogy az anyaország kormánya, politikai színezetétől függetlenül, nagy felelősséggel és a kisebbségek demokratikusan választott képviselőivel való szoros együttműködés alapján építse kapcsolatait a szomszéd országok kormányaival. Konkrét lépésekkel és konstruktív javaslatokkal védelmezze a kisebbségek jogait, de kívülről ne avatkozzék be a kisebbségi szervezetek életébe, s főként tartózkodjék nacionalista vagy soviniszta jelszavaktól, akkor is, ha ezek otthon talán valamivel több szavazatot szereznének neki a választásokon. Nagyon fontos, hogy a magyar kisebbségek sorsa ne zavaró eíemként jelenjen meg a nemzetközi porondon. Ehhez az kell, hogy tervezett lépéseiről a magyar diplomácia a jövőben időben informálja az EU illetékes választott vagy operatív szerveit és intézményeit. S talán a legfontosabb feltétel, hogy az anyaország kormányzó és ellenzéki pártjai a nemzet jövőjének sorskérdéseiben a színfalak mögött is próbáljanak egységes álláspontot kialakítani. Világnézeti vagy politikai ellentétektől függetlenül ez a szellem vezette Ausztriában a szövetségi és tartományi vezetőket a dél-tiroli kisebbség jogos követeléseinek sikeres megvalósításakor. A szerző az Europäische Rundschau bécsi folyóirat főszerkesztője A jegyzékekből 6500 darab tárgy hiányzott, az eltűnt elektronikus készülékek után senki sem kutatott Rosszul gazdálkodott Havel alatt a Hradzsin? KOKES JÁNOS Komoly rendellenességek és hiányosságok voltak a cseh államfői iroda gazdálkodásában Václav Havel elnöksége (1993-2003) idején - állapította meg a prágai legfelsőbb számvevőszék, amely a volt államfő kezdeményezésére átfogó ellenőrzésnek vetette alá a Hradzsin gazdasági, illetve pénzügyeit. Václav Havel, aki egy éve kijelentette, hogy utódjára „tiszta asztalt“ kíván hagyni, valószínűleg nem is sejtette, hogy az általa kezdeményezett ellenőrzés ilyen eredményre juthat - írja a Právo című prágai lap. A lapokban ismertetett számvevőszéki jelentés szerint a Hra- dzsinban gyakran túlfizették a különféle munkák elvégzésére szerződtetett cégeket, s nem egy esetben olyan munkákat végeztettek el velük, amelyeket a kancellária alkalmazottainak kellett volna megcsinálniuk. Az építkezési vállalatok sokszor dokumentáció nélkül dolgoztak, s olyan dolgokat is kiszámláztak, amelyeket nem végeztek el. Ugyanakkor a Hradzsinban csak a műtárgyak, műemlékek terén 226 olyan darabot találtak, amelyek nem voltak vezetve a hivatalos jegyzékekben, s értékük nem volt felbecsülve. A jegyzékekből további mintegy 6500 tárgy hiányzott. A mintegy másfél millió korona értékben eltűnt elektronikus készülékek után senki sem kutatott, egyszerűen leírták az eltűnt darabokat, s a felelősöket nem is keresték, illetve nem büntették meg. Nem voltak semmiféle szabályok a telefonok, faxok, számítógépek használatára sem. A prágai lapok azt állítják, hogy a felelőtlenség és a hiányos ellenőrzés következtében az elnöki hivatal gazdálkodásában az elmúlt években sokmilliós károk keletkeztek. Václav Havel egyelőre nem kommentálta a számvevőszék vizsgálatának eredményeit. Titkára, Jakub Hladík szerint a volt államfő még nem tanulmányozta át a dokumentumot, s ezért nem is foglalhat állást. Havel felesége, Dagmar a hét végén azt is nyilvánosságra hozta, hogy a volt államfő nemrégiben tüdőgyulladáson esett át. Az elnöki iroda új vezetése, amely Václav Klaus államfővé választása után lépett hivatalba, komoly, súlyos hibákról és hiányosságokról beszél, s azt állítja, hogy ezekért a ha- veli kancellária viseli a felelősséget. Az új kancellár Jiíí Weigl bejelentette, hogy az előző vezetés által aláírt, de az állam számára nem előnyös szerződéseket, rövid úton felbontották, illetve felbontják, s nem zárta ki, hogy egyes ügyeknek esedeg jogi következményei is lehetnek. Weigl jelezte, hogy átalakítják az elnöki iroda szerkezetét. Ivó Mathé volt kancellár, aki 1999- 2003 között vezette az elnöki irodát, viszont elhárította a bírálatokat, s a hiányosságokért és a problémákért úgyszintén elődjeire hárította a felelősséget. „Még nem olvastam a jelentést, de amit tudok, abból arra következtetek, hogy az ügyet valaki nagyon felfújta“ - mondta Mathé a Mladá fron- ta Dnes című lapnak. Mathé szerint csak módszertani hibákról van szó, s a besorolatlan műtárgyak pedig olyan dolgok, amelyek értékét gyakorlatilag lehetetlen meghatározni. Példaként megemlítette, hogy ilyen eset a Szent Vitus- székesegyház, amely hivatalosan az elnöki iroda kezelésében van, s erről semmiféle „számlát“ nem lehet vezetni.
