Új Szó, 2003. augusztus (56. évfolyam, 176-200. szám)
2003-08-09 / 183. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. AUGUSZTUS 9. TALLÓZÓ VENDÉG KOMMENTÁR ANO vagy NEM LOVÁSZ ATTILA A kormánykoalíció stabilitása ma egyetlen párton múlik. A Pavol Rusko-féle Új Polgári Szövetség (ANO) ugyanis az a politikai erő, ahol sem a párt ideológiájából, sem a pártprogramból nem derül ki, mikor és mi várható tőle. Az ok nagyon egyszerű. Ugyanúgy, mint annak idején a Polgári Egyetértés Pártja (SOP), ez a tömörülés is megrendelésre és, úgymond, egyszeri használatra jött létre. Ha ugyanis Rusko csapata elkötelezett liberálisokból állna, akkor néhány esemény nem úgy zajlott volna, ahogy - elég megemlíteni a nyilvános szavazást a pártelnök személyéről két egymást követő kongresszuson. Pavol Rusko nem véletlenül lépett a politikába. A médiapiacon mint vállalkozó elért mindent, amit ember egy ötmilliós országban elérhetett. Megalapította a legnagyobb és legbefolyásosabb magántelevíziót, komoly érdekeltsége volt a hallgatottsági listák előkelő helyeit elfoglaló kereskedelmi rádióban, érdekeltségei vannak egy olvasott napilapban és egy nagy példányszámú hetilapban. Ezen a kis piacon nem volna értelme egy médiamágnás érdekeltségi körében további tv-állomá- sokat, rádiókat vagy lapokat alapítani. Egyszerűen nem jövedelmező. Kérdéses, mert lezáratlan ügy, miként jutott sugárzási engedélyhez és ki mindenkit ejtett át a médiamágnás. Silos Pohánka, majd Kocnerék csoportja, de a kilencvenes évek közepén a Meciar kézi irányításával működő frekvenciatanács tagjai is mesélni tudnának róla. Kérdéses, mennyire sértette vállalkozásával sokak érdekeit Rusko. Eddig ugyanis csak Frantisek Mojzis szólalt meg. Igaz, Rusko azt állítja, a KDH megrendelésére. Ha az ANO csak Rusko fedőpártja maradna, és képviselői, valamint a párttagok hajlandók tartani a hátukat a pártelnök viselt dolgai miatt, akkor az országban előrehozott választások lesznek - kellemetlen végeredménnyel De ha az ANO valóban politikai párt, valóban vannak liberális honatyái, és egyéb gazdasági érdekek is megjelennek a szövetségben, akkor Rusko nagyon könnyen válhat akár nem kívánatos személlyé is a saját maga által létrehozott tömörülésben. Ha az ANO valóban politikai párt, és nem csak Rusko alkalmi papírpohárja, akkor a kérdés egyértelmű: ANO Rusko nélkül, vagy ANO sehogyan? Tehát ANO vagy NEM. JEGYZET Költöztetjük a világot TALLÓSI BÉLA Kötélidegekkel nekivágunk a világnak, még ha a lelkünk mélyén egy icipicit tartunk is attól, hogy esetleg úgy járhatunk, mint az a tizennyolc éves dán turista, aki tengerparti nyaralásán zavarodottan kezdett viselkedni a bombamerényietekről szóló hírek hallatán. Ám ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint, szükség esetén, akár mentők, pszichológusok bevonásával megpróbálták volna eloszlatni a pánikhangulatát, a rendőrök jól helybenhagyták, olyan brutálisan elbántak vele, hogy kórházba kellett szállítani. Pedig csak nyaralt egy idegen országban, ahol - miként az utóbbi időben több helyütt - a turistákat használják fel a belső konfliktusok megoldása ügyében: a luxusszállodákat célozzák meg a bombamerényietek elkövetői. De mert semmi nem tart vissza, legfeljebb az üres pénztárca, utazgatunk szerte a nagyvilág- . ban. Vannak, akik egyenesen az Amazonashoz mennek, ahol megvásárolják a legegzotikusabb fakultatív programot, a veszély- mentesnek aligha mondható piranhahalászatot: nem tagadva meg, hogy halászó-vadászó ősöktől származunk. Aztán, mint annak idején az afrikai oroszlánvadászok, a ma embere is szeret elhozni valamiféle trófeát, kijátszva a vámszabályokat. Tegyük fel, egy helyes kis piranhát, hogy mutogathassa az Amazonasban gazdagon előforduló vérszomjas halfajtát családtagoknak, közelebbi, távolabbi rokonoknak, munkatársaknak, ismerősöknek, és eldicsekedhessen a nagy fogással. De mert minden csoda három napig tart, a piranhacsodálat is elmúlik, s mivel - látszatra ellentmondásosnak tűnik - a megrögzött trófeagyűjtő a szíve mélyén állatbarát is, a mifelénk nem őshonos faj határokon átcsempészett példányát betelepíti egy közeli bányatóba, nem gondolva arra, hogy állítólag egy nagy csapat piranha kilenc másodperc alatt lerágja az összes húst egy felnőtt emberről. Fene tudja, milyen ösztön hajt bennünket, de szeretjük hazahozni a világból az egzotikumot, hogy olyasmi legyen a birtokunkban, ami másnak nincs. Kolléganőm végigtépte, -szaggatta az egyik mediterrán ország növényvilágát, s hatalmas zacskóban hozta haza gyökereztetni, hajtatni, bújtatni a nálunk nem őshonos növényeket. Gondolom, talajfertőzés és egyebek miatt, biológusok tartózkodásra intenének az ilyen áttelepítésekkel kapcsolatban. Egyébként sincs különösebb értelme: más égövben nem igazán kapnak életre, és nem igazán virulnak az ott idegen növények. Szeretünk utazni, s utazásaink során gyűjtögetni: egzotikus állatbébikben, egy kis kőben, egy kis virágpalántában hazahozni a világot. Ezek ugyan ártalmatlannak tűnő kis „lopások”, a kár mértékét illetően nem hasonlíthatók azokhoz az esetekhez, amelyekkel valakik üzleti érdekből pusztítják a természet világát: korábban hallottunk védett madarak nagybani lelövéséről és csempészéséről, a napokban pedig nagy teknősbéka- és kígyóbőrszállít- mányt foglaltak le vámosok. Bármilyen ártalmatlan szórakozásnak tűnik is, hogy a hely szellemét őrző szuvenírként a saját élőkörnyezetükből kiszakítunk és áthelyezünk állatokat, növényeket, ezzel mégiscsak beavatkozunk a természet rendjébe, ami megbosszulhatja magát. Aztán majd ámulunk, ha kedvenc fürdőhelyünkön szembeúszik velünk, mondjuk, egy édes kis aligátor, amikor éppen kapálózva menekülünk egy éhes piranha elől. FIGYELŐ BRIT SAJTÓ Iraki tudósok meghallgatása nyomán új bizonyítékok kerültek elő arra, hogy Szaddám Húszéin elűzött diktátor uralmának idején biológiai fegyvereket állítottak elő Irakban - közölte a brit sajtó kormányforrásokra hivatkozva. A The Economist című hetilap beszámolója szerint a brit hírszerzés az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos ellentmondások miatt szorult belpolitikai helyzetben levő Tony Blair miniszterelnöknek szeptemberben egy újabb Irak-dosszié összeállításával siet a segítségére. Londoni remények szerint az újonnan előkerült adatok elegendőek lesznek arra, hogy alátámasszák a tömegpusztító fegyverekről tavaly nyilvánosan is előterjesztett brit állításokat. ■ Az unióba hajlandó belépni, az én hálószobámba meg nem? (Peter Gossányi rajza) PRAVDA Szlovákiában készpénz helyett tűzifában, terményben, ruhában vagy akár borban is kifizethetik a munkáltatók alkalmazottaikat, ugyanis a munkatörvénykönyv ezt mind engedélyezi. Igaz, ehhez a munkavállaló beleegyezésére is szükség van. Egy kassai varrodában az alkalmazottakat a maguk által készített ruhával fizette ki nemrég a tulajdonos, s készpénzben a fizetésük egyharma- dát, kétezer koronát kaptak csak. Ebben az ügyben már nyomoz a hatóság. Több cég megzsarolja az alkalmazottait, így nyomás alatt hajlandók elfogadni, hogy fizetésük egy részét például utalványban kapják, mellyel csak az adott cég saját boltjában lehet vásárolni. Ott viszont az átlagosnál magasabbak az árak. A mezőgazdasági szövetkezetekben még mai is bevett szokás, hogy a fizetések egy részét terményben, húsban, esetleg borban fizetik ki. Ha rossz évet zár a szövetkezet, ez az arány elérheti az ötven százalékot is. Arról, hogy Szlovákiában jelenleg hányán kapják ilyen formában a fizetésüket, sem a munkaügyi minisztériumnak, sem a Szlovák Statisztikai Hivatalnak nincs pontos adata. Annyit azért tudni lehet, hogy az arány folyamatosan csökken. HÉTVÉG(R)E Lassan minden elmarad Változókorba ért a vén Európa, hőhullámok gyötrik. Valahol az utcán, az ablakunk alatt éjszakára megbokrosodott egy kanális, szörnyűségeket eregetve magából, ki- bírhatatlanná téve az éjszakát, amit csak egy könnyed ablakbecsukással lehetett enyhíteni, hogy aztán patakokban folyjon rólunk a víz. Tíz perc nem sok, de annyit sem sikerült aludnom. Rátelepednek ezek a hullámok érintettre, érintetlenre. MOLNÁR NORBERT Mikulás Dzurindát is valami kerülgetheti. Őt nem hőhullámok, hanem valami megfoghatatlan. Ő tudja, hogy ebben az országban egy mindenki által ismeretlen, de általa ismert csoport szervezi és bonyolítja az utóbbi évek politikai botrányait. Dzurinda tudja, hogy a Jane’s Intelligence Digestben megjelent, a szlovák titkosszolgálatot elmarasztaló cikk a volt StB-sek műve. Biztosan ők a K. európai tudósítói a világ titkosszolgálatait mustráló lapnak, amely azért szokta bírálni a volt kommunista országok titkosszolgálatait, mert továbbra is együttműködnek a volt kommunista fifkös-~ rendőrségek munkatársaival. Dzurinda azt is sejteni véli, hogy ugyanezek a firkászok robbantották ki a Badzgon-ügyet és a vonatbotrányt, ami miatt távoznia kellett Macej- kónak, pontosabban Dzurinda tette őt lapátra. Gondolkodjunk logikusan (amit Dzurindától nem várhatok el): annak idején a miniszterelnököt is felháborította a motorvonatügy, ezért szabadult meg korábbi kedvenc miniszterétől. Állítólag korrupció történt, tehát helyesen járt el. Most meg azt mondja, titkosszolgálati machináció volt. Biztosan az a szemét titkosszolgálat tehet arról is, hogy Gabriel Palacka, a szintén korrupció miatt távozott volt távközlési miniszter vezető beosztásba került a pénzügyminisztériumban. Vajon melyik titkosszolgálat tett valamit aljas módon azért, hogy ez kiderüljön? Nem tudom, megfigyelték-e, a miniszterelnök egyre többet dicséri a HZDS-t és Tkácékat, ami szintén egy enyhébb hőgutát sejtet (bár az egyik MKP-s politikus már megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi a különbség Dzurinda és Meciar között, amire bizisten nem tudtam felelni csak annyit, hogy Meciar konkrétabb). így akarja magához édesgetni Pavol Ruskót, akiről meg azt mondta, hogy nélküle aztán tényleg lehet kormányozni. Jó motivációs erő ez ANO-képviselőknek, akik lehet, megfogyatkoznak, mert Imrich Béres ráunt a parlamentre. Többen követhetnék példáját, senki nem fog könnyeket ejteni értük. Ezek után egy rossz hír: a Kalandok a miniszterelnök agytekervényeiben című film forgatása a helyszín hiánya miatt elmarad. Most meg azt mondja, titkosszolgálati machináció volt. Napjaink legnagyobb botránya is papagájok miatt robbant ki, Dusán Munko, a Smer képviselője tenyészt dél-amerikai védett fajtájából néhányat, úgy egymillió értékben. Miután mindez a nyilvánosságra került, Robert Fico pártja nyilatkozatban vállalta Munkót, hozzátéve: a képviselő kevesebbet ártott az országnak, mint a jelenlegi kormány. Frappánsan idióta párhuzam, de mit várhatunk egy docenstől, aki a benzináremelés miatt fekete billboardokkal terítette be az országot, mintha ő mást csinált volna, ha kormányon lenne. Sajnos, elmarad Az ellenzéki vezér hasznos tettei című egyperces novella megjelentetése is, mert a szerzőt nem csókolta homlokon a múzsa. Budapestre küldte hadait Ján Slota, hogy megharcoljanak a zsidókkal. A zsolnaiak tank nélkül érkeztek, de kiverték a hitetlen Maccabi kutyákat, jöhet a Chelsea e kies hazába. Azt hihettük, ha nincs a focistákkal Slota, itthon hagyják a fóbiazsákot is, de nem így tettek. Elpanaszolták, hogy velük Budapesten senki sem törődött, hogy mindenki a tel-avivi- ak hátsójába bújt, az izraelieknek fütyült a szél, lengett a szögletzászló és főzött a szakács, nem érdeklődött a világsztárokkal teletűzdelt MSK iránt a magyar sajtó, nem kísérte be a őket senki a nagy Budapestre, még jó, hogy nem tévedtek el. Elmarad a Felnőtt nemzet lettünk című musical díszbemutatója is, mert a szereplők nem nőttek fel. Bizonyítja ezt a Vasárnap magyar nyelvű reklámja körül kirobbant buta vita is. Letiltva, megengedve, csendben tolerálva, hangosan guberálva. A Slovak Spectator senkit sem zavart. Ebben az országban lassan minden elmarad. Itt a vége, fuss el végre. HETI GAZDA(G)SÁG Mindent elviselünk, ha reménykedhetünk TUBA LAJOS Határon innen, határon túl - az ismert szlogen ezúttal a külföldi magyarok rádióműsora helyett az áremelések utáni hangulatot jellemzi. A többletkiadások kapcsán újra felmerült, vajon meddig terjed a lakosság tűrőképessége. Az újságírók érdeklődésére a kormánypolitikusok is óvatosnak mutatkoztak, sajnálták a nép új terheit, de úgy vélekedtek, hogy azért még az elvisel- hetőség határának közvetlen közelében sikerült maradniuk. Persze, a meglepetés az lett volna, ha úgy érzik, túlfeszítették a húrt. Hallgat az ellenzék is, amely augusztus elsejére időzített néhány akciót, de utána a többiekhez hasonlóan szabadságra vonult - az adok-kapok szeptemberben folytatódik. így leginkább annak a cégvezetőnek adhatunk igazat, aki szerint a lakosság sok mindent elvisel, csak közben jó lenne a háttérben a javulás feltételein is dolgozni. Ilyen körülmények közt furcsának nevezte, hogy a kormány és az egész csúcspolitika újra elvonult a szokásos egy hónapos szabadságára. Visszatértük után pedig majd kapkodhatnak fűhöz-fához. A héten közzétett és a közintézmények gazdaságra ható intézkedéseivel foglalkozó HESO-index kis híján pozitív csúcsot döntött, ami akár optimizmusra is okot adhatna. Kicsit jobban odafigyelve viszont észre kell vennünk, hogy csupa terv aj- zotta fel az értékelőket. Ezeket azonban még meg is kell valósítani, így talán elvárhatnánk, hogy néhány nappal korábban kezdjék a munkát. Különösen érvényes ez a két nagy reformra, amely az emlíKijelenthetjük, hogy mindkét nagy reform borotvaélen táncol. tett értékelés során nem szerepelt túl fényesen, ez akár figyelmeztetésként szolgálhat az illetékeseknek. Akár azt is kijelenthetjük, hogy mindkét nagy reform borotvaélen táncol; hiába beszélünk róluk szinte nap mint nap, még mindig nem biztos, hogy decemberig sikerül is elfogadni a szükséges törvényeket. Pedig a hírük már messze túlment az ország határain. A héten a magyar kormányfőt hallhattuk a rádióban egyenes adásban szabadkozni, miért nem képesek megállítani a tőlük hozzánk megindult külföldi tőkét. A két ok között a reformok után várható kedvező klíma is szerepelt. A másik ok már nem ennyire reménykeltő, de igazat kell neki adnunk. Szlovákia talán az utolsó olyan ország, ahol a különféle összeszerelő cégek képzett, de nagyon olcsó munkaerővel számolhatnak. Magyarország ezen a fázison már túljutott, igaz, még nem teljesen találta meg a helyét a középkategóriában. Az amerikai Forbes magazin is újabb cikkre készül az általa ébredező kistigrisnek tartott Szlovákiáról. Ezt csak azért említjük, mert a hozzánk hasonló kis országokról arrafelé még a legnagyobb megrázkódtatások is legfeljebb néhány soros hírre érdemesek a napilapok sokadik oldalán. Egyébiránt pedig a reformok sorsának alakulását követve azért ne feledkezzünk meg az újabb készülő áremelésekről sem. Az eddigi hírek szerint jövőre újabb villanyár- és gázáremelés, a tandíj bevezetése, illetve az orvosi kezelések egy részének fizetőssé változása vár ránk. Akik pedig inkább előre néznek és reménykednek abban, hogy az áremelésekkel párhuzamosan folyó gazdasági átalakítások legalább középtávon javítanak az életszínvonalukon, a héten újabb játékszerre tettek szert. A pénzügyminisztérium a weboldalán közzétett egy programot, amelynek segítségével mindenki megbecsülheti a helyzetét az új adótáblázat, illetve a tervezett kedvezmények alapján. Egy hasonló program már hetek óta hozzáférhető az egyik független kutatóintézet honlapján is. A kettő közt alapvető különbség, hogy az utóbbi megpróbálja figyelembe venni a fogyasztói adók és a hozzáadottérték- adó változását is. A pénzügyminisztérium ettől eltekintett, mondván: a tárca igazán a jövedelemadó-reform kedvező hatását szeretné demonstrálni. A sajtó első próbálkozásai alapján ez sikerült is, legalábbis a minisztériumi táblázat szerint a 19 százalékos egyenadónak és a hozzá kapcsolódó kedvezményeknek köszönhetően a mai állapothoz képest csak egy szűk csoport jár rosszabbul: az átlagos vagy annál valamivel nagyobb jövedelemmel rendelkező egyedülálló, gyermektelen keresők.
